A stressz hatása az immunrendszerre

Már a huszadik század közepén felismerték a kutatók, hogy a stresszt okozó helyzeteknek kitett kísérleti állatokban nagyobb gyakorisággal fejlődtek ki fertőzéses betegségek és daganatok, mint másban. Ez az egykori úttörő kutatás ma már saját tudományágként létezik - pszicho-neuro-immunológia (PNI) néven -, amely olyan kérdéseket vizsgál, mint például hogy hogyan hat a gondoskodás az immunrendszerre, miért késlelteti a stressz a sebek gyógyulását és hogyan akadályozhatja meg az előzetes antidepresszáns-terápia a rák kezeléséből eredő depressziót.

Ronald Glaser, a molekuláris víruskutatás és immunológia professzora szerint a PNI a központi idegrendszer egyes részei közti interakciót tanulmányozza - a viselkedés és a stressz hatását ezen interakcióra, valamint mindennek egészségügyi vonatkozásait.
Manapság általában kétirányú kommunikációs folyamatként jellemzik az idegrendszer és az immunrendszer közötti kapcsolatot. A kommunikáció fő eszköze a kémiai üzenetvivő-anyag, amelyet az idegsejtek, az endokrin rendszer vagy az immunsejtek bocsátanak ki magukból. Az immunrendszer citokin és egyéb fehérjék révén befolyásolja az idegrendszert. Elképzelhető, hogy más mechanizmusok is léteznek, de ezekről még nem sokat tudunk.
Glaser első nagyobb kutatása során azt vizsgálta, hogyan hat az egyetemi tanulmányok okozta stressz és szorongás arra, ahogyan az ember szervezete a hepatitisz-B vakcinára reagál.
Negyvennyolc orvostanhallgatót oltottak be a vakcinával, három menetben, mindig egy-egy háromnapos vizsgafolyamat harmadik napján. A beoltottak közül tizenkettőnél már az első injekció után kiváltódott az immunválasz: ezek a diákok szorongtak a legkevésbé a vizsga miatt. Minél kevésbé szorongtak a diákok, s minél nagyobb társas támogatásról számoltak be, annál gyorsabban reagált antitestekkel az immunrendszerük.
A cukorbetegség, és idős kor és más, az immunrendszer befolyásoló tényezők köztudottan hatással vannak a sebek gyógyulására. Glaser és munkatársai egy másik kutatásban a pszichológiai stressz és a seb hegesedés összefüggéseit vizsgálták. Mind állatoknál, mind embereknél azt találták, hogy a stressz jelentős mértékben megnehezíti a sebek gyógyulását.
A stressz okozta egészségügyi problémák kezelése általában pszichológiai terápia keretében zajlik, de újabban bizonyos gyógyszeres terápiákkal is kísérleteznek. Andrew H. Miller és munkatársai egy kettős-vak, placebo-kontrollos kísérletben (sem az orvos, sem a beteg nem tudja, hogy kapja-e a tesztelt hatóanyagot, és vannak olyan kísérleti alanyok, akik csak cukortablettát, hatóanyag nélküli szert kapnak) paroxetine-t (a Magyarországon Seroxat néven forgalmazott antidepresszánst) adtak rosszindulatú melanómában szenvedő betegeknek, mielőtt a rákos daganat interferonos kezelése megkezdődött volna.
Az interferon vírusos megbetegedések - például a hepatitisz-C --, valamint rákos daganatok kezelésére használatos. Magas dózisban rosszullétet eredményez.
A rosszullét-szindróma örömtelenséget, rossz közérzetet, gyengeséget, fáradtságot, alvászavart és étvágytalanságot okoz. Miller érdekesnek találta, hogy e tünetek annyira hasonlítanak a depresszióban szenvedő betegek tüneteihez. Ezért vetődött fel benne, hogy antidepresszánssal próbálja kezelni a rákbetegeket.
Miller 21 önként jelentkező páciens segítségével vizsgálatot végzett - a betegek közül 19-en végigcsinálták a programot. E 19 beteg közül tizen placebo-tablettát, kilencen pedig paroxetine-t kaptak, 14 héten át. A pácienseket az első négy hétben hetente, azután havonta megvizsgálták.
A placebót szedő páciensek 90 százalékánál depresszió alakult ki. A paroxetine-t szedők között viszont a kilencből csak ketten lettek depressziósak. A paroxetine-nel kezelt betegek nemcsak a depresszió-skálán, de más idegrendszeri elváltozásokat mérő skálán is jobb eredményeket értek el: kevésbé szorongtak, kevésbé romlott a memóriájuk, kevésbé volt jellemző rájuk az izomfájdalom és feszülés, a hányinger és a hányás, a látási zavar és más fizikai panaszok.

//