A gyógyító zene

A jótékony zene már az ókori gondolkodókat is foglalkoztatta: Platón, Pitagorasz és Arisztotelész is készített feljegyzéseket a zene nyugtató, megtisztító, közérzetjavító hatásairól. De az elképzelés még régebbi, tulajdonképpen az ember történelmével egyidős.

Nincsen ebben semmi meglepő, intuitív módon mindannyian ismerjük, használjuk és kihasználjuk a zene befolyását, de a hagyomány és a tudomány nem ugyanaz. A XX. században azonban vizsgálatok sorát végezték már, melyek arra az eredményre jutottak, hogy a zene valóban, a modern tudomány eszközeivel is bizonyíthatóan nyugtató hatással van a szervezetre. A leghatékonyabbnak ebből a szempontból vonós hangszereken játszott mély dallam tűnik, melynek tempója percenként 60 ütem.

Napjainkban a relaxáció ritka kincs. A zene segíthet a mindennapi küzdelmek okozta izgalom, idegesség lecsendesítésében, de megkönnyíti-e stresszel teli események, mint műtétek és komoly betegségek átvészelését is? Két nemrégiben készült tanulmány eredményei azt sugallják, igen, annyiban mindenképpen, hogy jótékony hatással van a vérnyomásra és a szív- és érrendszer működésére.

Egy New York-i kutatás során azt vizsgálták, hogyan hat a zene műtéten átesett betegekre. A vizsgálatban 40 hályoggal műtött beteg vett rész önkéntesen (átlagéletkoruk 74 év volt), akiknek a fele a hagyományos ellátást kapta, míg a másik fele ugyanilyen ellátás mellet fülhallgatón zenét hallgatott a műtét előtt, alatt és közvetlenül utána. Az átlagos vérnyomás mindkét csoportban hasonló volt, és mindkettőben hasonlóan emelkedett az operáció előtt, akárcsak a pulzusszám. Ám míg a csendben műtött betegek vérnyomása magas megmaradt a beavatkozás alatt végig, addig a zenehallgatóké gyorsan helyreállt.

Akik zenét hallgattak, arról számoltak be, hogy nyugodtabbnak és jobban érezték magukat a műtét alatt. A szemészeknek nem okozott gondot, hogy a zene mellett kommunikáljanak a beteggel, azt azonban a kutatók nem kérdezték meg tőlük, hogy a betegek jobb vérnyomása rájuk is nyugtató hatással volt-e munka közben.

A szemészeti műtét komoly stresszt jelent, csakúgy, mint a szívroham. Egy Wisconsinban folytatott kutatásban azt találták, hogy a zene a szívbetegeknek is segíthet. Ebben a vizsgálatban olyan önkéntesek vettek részt, akik a megelőző 72 órában estek át szívrohamon, még az intenzív osztályon feküdtek, de állapotuk már stabilizálódott. Egy véletlenszerűen kiválasztott csoportjuk klasszikus zenét hallgatott, míg a többiek hagyományos ellátást kaptak. Mindannyiukat figyelték, és azt találták, hogy amint a zene elkezdődött, az azt hallgató csoport tagjainak pulzusa, légzésszáma és a szív oxigénigénye is csökkent. A vérnyomásra ebben az esetben a zene nem volt hatással, azonban ez kapcsolatban állhat azzal, hogy csaknem valamennyi szívrohamon átesett beteg vérnyomáscsökkentő szereket szed.

A zenehallgatásnak köszönhető állapotjavulás még legalább egy óráig tartott az után, hogy kikapcsolták a zenét. Nyomában a szívműködéssel kapcsolatos jótékony hatásokon túl pszichológiai teszttel mérve a szorongás szintjének csökkenése mutatkozott.

Mindenki, aki tinédzserek közelében él jól tudja, hogy a zene ugyanannyira lehet idegesítő, mint kellemes. Mégis ez a két vizsgálat ?hivatalosan? is igazolni látszik, hogy a megfelelő zene megnyugtató. Ha úgy érzi, ellazul, és jobban érzi magát, amikor zenét hallgat, keresse meg és hallgassa a legkellemesebbet. Bár nem lesz ott egy tudós, hogy megvizsgálja a szívét és a vérnyomását, az új kutatások fényében okkal várhatja, hogy vérkeringése és hangulata kedvezően változik.

A zene és az agy

Hogyan hat a zene az emberi szervezetre? Ez jórészt még rejtély, de a Harvard egyetem egy kísérletének eredményei arra engednek következtetni, hogy a megfelelő zene az agynak ugyanazon részeit mozgósítja, melyek az ételek, a szex vagy a drogok erős ingereire reagálnak.

Az említett kísérletben 10 zenész vett részt önkéntesen, akik kedvelt, bennük izgalmat keltő zenedarabokat választottak ki. Az alanyokat izotópos képalkotó orvosi diagnosztikai eljárással, az ú. n. pozitronemissziós tomográfiával (PET) vizsgálták zenehallgatás alatt. Minden alkalommal, amikor az "izgató" darabok kerültek sorra, "bekapcsoltak" az agy jutalom- és érzelemközpontjai, míg más zenedarabok nem okoztak változást.

Ez a vizsgálat segíthet annak feltárásában, hogy az "izgató" zene miért van erős hatással az emberre, és mivel egy korábbi Harvard vizsgálatban azt találták, hogy a meditáció szintén beindítja a jutalmazó agyi mechanizmusokat, hozzájárul annak megértéséhez is, hogy miért megnyugtató a lágy zene.

Zene és pszichoterápia

Egy hivatalos meghatározás szerint a zeneterápia a zene vagy zenei elemek (hang, ritmus, dallam és harmóniák) megelőző, rehabilitációs vagy kezelési célú felhasználása: képesített zeneterapeuta alkalmazza egyéni vagy csoporthelyzetben a kommunikáció, a kapcsolatok, a tanulás, az önkifejezés és más érvényes terápiás célok támogatására és elősegítésére. A zeneterápia szándéka, hogy a résztvevők testi, érzelmi, társas és kognitív szükségletei kielégítésének elősegítésével és az egyén képességeinek fejlesztésével elősegítse az intrapszichés integrációt, és ez által jobb életminőséget teremtsen.

A zene nem csak önmagában, közvetlen nyugtató hatásával lehet tehát segítségünkre: a pszichoterápia és a gyógypedagógia elfogadott eszköze is. Pszichoterápiában a zene segíthet a helyzetre való összpontosításban, motivált állapotot hoz létre (hasonlóan például a hipnózis módosult tudatállapotához).  Terápiás helyzetben ezen túl a zene nem verbális, kreatív, érzelmekre ható minőségeit használják ki: így megközelíthetők a személyiségnek azon rétegei, melyek szavakkal nem, vagy nehezen fejezhetők ki, és különösen sokat segíthet zárkózott vagy rossz verbális kifejezőkészségű embereknél terápiájában.

Gyakran felmerül, hogy a zeneterápiában való részvétel zenei képzettséget vagy magas szintű muzikalitást igényel, de ez nincs így: a hozzáértés helyett a zene segítségével kiváltott és kifejezett érzéseken van a hangsúly. Bármilyen típusú zene segíthet, mindig az egyéni körülmények, ízlés és célok vezetik a terapeutát a felhasználandó zenedarabok kiválasztásában.

A zeneterápiának alapvetően kétféle formája létezik: lehet befogadó vagy aktív. Az előbbi zenehallgatást jelent: a terapeuta előzőleg kiválasztott darabok segítségével próbál meditatív elmélyülést kiváltani és asszociációkat, képeket ébreszteni a befogadóban. Az aktív terápia jelenthet éneklést, hangszeres játékot vagy akár zeneszerzést, melyek kiválóan alkalmasak olyan elfojtott érzelmek kifejezésére, melyekről egyáltalán nem, vagy nehezen beszélnénk.

//