Segítségre van szüksége?

Ha öngyilkossági gondolatai vannak,

hívja a 116-123-as lelki elsősegély telefonszámot.

Ha öngyilkossági szándéka van,

hívja a 112-t!

Elképzelések a borderline személyiségzavar hátteréről

A borderline személyiségzavarnak (Borderline Personality Disorder, BPD) többféle értelmezése létezik attól függően, hogy milyen iskola szempontjából tekintik. A pszichoanalitikusan orientált szakemberek a belső pszichés struktúrákra és az elhárító mechanizmusokra - mint a "hasítás" - összpontosítanak. A szélsőséges biológiai álláspontot képviselők teljes mértékben öröklött mechanizmusokra vezetik vissza a betegséget, míg a bioszociális megközelítés szerint öröklött sérülékenységre épülő leértékelő bánásmód húzódik a háttérben.

Az okokat még csak épp kezdjük érteni. Mint a legtöbb mentális megbetegedés, a BPD kifejlődését sem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni. A legvalószínűbb, hogy a biológiai, a pszichológiai és a társadalmi veszélyeztető tényezők egymással kölcsönhatásban játszhatnak benne szerepet.

BPD biológiai gyökereit illetően egyelőre nem rendelkezünk egyértelmű ismeretekkel. Úgy tűnik, a BPD esetében a biológiai tényezők veleszületett temperamentumbeli elváltozást, és ennek következtében nagyobb sérülékenységet jelentenek. A borderline-okra jellemző impulzivitást és érzelmi bizonytalanságot sokan örökölhető vonásoknak tartják. Egyes vizsgálatok eredményei azt sugallják, hogy a borderline személyiséget jellemző impulzivitás kapcsolatban állhat az agy egy hormonja, a szerotonin lecsökkent aktivitásával. Egy új modell szerint pedig a BDP genetikus neurológiai oka az agy egyik területének, az érzelmeket irányító ú. n. limbikus rendszernek a működési zavara lehet.

A betegség pszichológiai tényezői nagyon változatosak. Sok borderline beteg szülei impulzív vagy depresszív személyiségjegyekkel rendelkeznek. Néhányan súlyos gyerekkori traumáról: testi vagy szexuális bántalmazásról, mások komoly érzelmi elhanyagoltságról (vagy a kettőről együtt) számolnak be. Ugyanakkor néhány beteg viszonylag rendezett gyerekkorra emlékszik. Valószínűleg bármelyik forgatókönyv elképzelhető: a borderline megbetegedés különböző utakon jöhet létre.

A borderline fogalmát a pszichoanalitikus Adolf Stern használta először 1938-ban, betegek egy olyan csoportjának jellemzésére, akik "betegebbeknek" tűntek, mint a neurotikusok, de "kevésbé betegnek", mint a pszichotikusok. De az akkori pszichoanalitikus módszerekkel való kezelés nem segített, sőt inkább rontott az állapotukon. A fogalmat sokáig alig használták, majd a '70-es években egy másik pszichoanalitikus, a Freudot újraértelmező Otto Kernberg bevezette a "borderline személyiségszerveződés" fogalmát, melyet az eredeti definícióhoz hasonlóan a neurózis és a pszichózis határmezsgyéjén elhelyezkedőként határozott meg. Ez a besorolás mára érvényét vesztette, de még mindig nagy hatással van a gondolkodásra, a diagnózisra és a kezelésre. Noha ma már inkább a sokféle személyiségzavar egyikeként tekintik a borderline tünetegyüttest, melyet a pszichoterápiában a jellegzetes kapcsolódási mód különít el, az okok pszichoanalitikus megközelítése sokat segít a tünetek megértésében, és modern formájában az egyik leghatékonyabb terápiás lehetőség.

A pszichoanalitikus magyarázat szerint a háttérben a személyiség nagyon korai sérülése húzódik. A nem megfelelő anyai viselkedés okozta szeparációs félelem nyomán zavar keletkezik személyiség fejlődésében, mely végül személyiségzavar formájában rögzülhet: az egyén nem lép túl az erre a korai időszakra jellemző elhárító (az ént védő) mechanizmusokon. A labilis, illékony énkép, a körülvevő világ állandóságának észlelésével kapcsolatos problémák, a szélsőséges ítéletek a korai életkorban jellemző elhárító mechanizmus, az ú. n. hasítás rögzülésének következményei. Ugyanilyen korai elhárító mechanizmusok közé tartozik a mágikus gondolkodás (annak hite, hogy a gondolatok befolyásolhatják az eseményeket), az omnipotencia (mindenhatóság érzése), melyek ugyancsak jellemezhetik a borderlineokat. Pszichoanalitikus megközelítésben éppen e korai elhárító mechanizmusok jelenléte különbözteti meg a borderline személyiségszerveződést a neurózistól, mely későbbi érzelmi sérülésekre vezethető vissza.

Valószínű, hogy a BPD az öröklött és a környezeti veszélyeztető tényezők együttes jelenlétének következménye. Azok a gyerekek, akik temperamentumuknál fogva sérülékenyek, sokkal érzékenyebbek az érzelmi fájdalmakra, de felnőhetnek egészségesen, ha környezetük támogató. Azonban ha a család és a közösség nem képes kielégíteni a veszélyeztetett - "legyengült érzelmi immunrendszerű" - gyerek igényeit, akkor komoly impulzivitás és érzelmi labilitás lehet az eredmény. A sérülékenység és a környezeti ártalmak egymással kölcsönhatásban állnak: minél sérülékenyebb az egyén, annál érzékenyebb az ártalmakra, és minél több ártalmas hatás éri, annál érzékenyebbé válik.

A biológiai és pszichés veszélyeztetettségre társadalmi tényezők telepszenek, melyek a modern társadalmak számos problémáját tükrözik. Fragmentált világban élünk, melyben a családok és közösségek már nem nyújtják azt a támogatást, mint egykor. A modern nagyvárosokban a gyerekek számára nehezebb, hogy kielégítsék kötődési szükségleteiket. A BPD szempontjából sérülékeny emberek különösen erősen igényelnek olyan környezetet, mely következes elvárásokat támaszt, ugyanakkor érzelmi biztonságot nyújt.


Offline
Csatlakozott: 2022 okt 10

Én szerintem ebbe szenvedek, de egy valamit nem találok kb 10-12 éves korom ota van a Mary aki bant. Mostegint bele estem a stimulánsok világába és egyre roszabb az egész ami velem van. Mikor ő előjön akkor olyan érzésem van mintha az elmbe be lennék zárva és a testemet ő írányítana és bánt. Most ez borderline vagy van még más mentális bajom? 19 éves koromba be kerültem a pszihihátriára öregapám miatt ..zaklatott csak mivel nagymamam mellrakos volt ezert 1 evig magamban tartottam nem akartam hogy roszabb legyen az allapota, ez az 1 ev alatt en nem mentem sehova zartam az ajtot csak meloztam. Na és akkor gyogyszer majdnem halál 1 év utan( zavarosan irok elnezest) kaptam egy pszihihatert de mivel behivta oregapamat igy azt gondoltam hogy nem hisz nekem es o is atver. Anyum mondta most a napokba hogy a doki azt mondta anno hogy nagyon beteg vagyok. Ja és akkor benne voltam egy burokba( nem tudok máshogy fogalmazni) körülöttem volt egy kis burok és ami kint volt aZt homályosan láttam vagyis a külvilágot. Fél évig voltam ebben a szarságban. Öregapám váltotta ki a burkot. Többi más már gyerek koromba kezdödött . Igazábol 23 eves koromig csak a szart kaptam. Kiközösítés, megalázás, bámtalmazás. Sajnos a drognak köszönhetően emlékszem több dologra is. Foglaltam időpontot pszihihátriàra, van remény lehet boldog ? 1 napom jelenleg nagyon szarul tellik mely depresszio 2 óra mulva ongyilkossag utana megint 1-2 ora nevetek ossze vissza. Nagyon faraszto ez, hiaba alszok napokat ugy kelek masnap mint akit fejbe basztak kalapacssal. 1 het mulva megyek dokihoz , nem biztos hogy kibirom addig, kivel tudnék beszélni? Szerintem bekattantam


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 31

Biztos, hogy a genetika is közrejátszik.

A túlérzékenységgel kapcsolatban azt vettem észre, hogy most ,hogy jobban vagyok, nem vagyok annyira érzékeny már.

szerintem a sérülések teszik olyan érzékennyé az embert...


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 31

Biztos, hogy a genetika is közrejátszik.

A túlérzékenységgel kapcsolatban azt vettem észre, hogy most ,hogy jobban vagyok, nem vagyok annyira érzékeny már.

szerintem a sérülések teszik olyan érzékennyé az embert...


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 27

Én nemrég olvastam a szuperérzékenységről. És ezzel kapcsolatban párhuzamot lehetne vonni a kettő között... a szuperérzékenység is egyfajta öröklött tulajdonság, de persze kialakulhat tapasztalai úton is... mindenesetre az érzékenységhez kell egy biológiai meghatározás is... és ha innen kiindulunk, ez a borderline személyiségzavar melegágya, ha a gyerek kiskorában nem kap megfelelő érzelmi biztonságot, támogatást. Bántalmazzák akár testileg-lelkileg. Én igenis hiszem, hogy sok köze van a biológiához ehhez a személyiségzavarhoz, és persze a traumáknak is. A FB-on egy borderline csoportban több ember életét megismertem, és mind hasonlóról számoltak be: becsmérlő szülők, testi-lelki bántalmazás gyermekkorban, elhagyatottságérzés, üresség... ambivalens érzések a közeli hozzátartozók iránt...

És roppant jellemző a bordisokra, hogy egy személyt képesek egyszer az egekig magasztalni, utána meg teljes szívből gyűlölni... Mondhatni "tesztelik" az embert, mennyi a tűrőképessége, mit tud velük kapcsolatban elviselni, mennyire is vagyok fontos ennek az embernek?...

És akár az egy napon belüli hangulatingadozások megnehezítik a velük való együttélést. Sok energiát igényelnek, törődést, szeretetet, amihez nem sok embernek van kitartása. De hát ez valahol érthető... Ezzel a személyiségzavarral még sok szakember sem szeret foglalkozni, túl nagy a felelősség, és nagyon hosszú terápiát igényel, hogy jobb életminőségben élhessenek.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 31

Én úgy tudom, hogfy attól lesz BPD az ember, hogy traumatikus gyerekkora volt.

Nem hiszem, hogy genetikusan öröklődne a dolog - bár olyan mélyen gyökereznek a családban a rossz kommunikációs és egyéb minták, hogy az már szinte genetikusnak is tűnhet...

Megosztás Viberen