Gyermekvállalás -- depresszióval

 

Előbb-utóbb mindenki szeretne gyermeket, még azok is, akik hangulatzavarban szenvednek. Ilyenkor mérlegelni kell rengeteg mindent, de nézzük mik a legfontosabb felmerülő kérdések.

Hangulatzavarral küzdők számára nagyon nehéz kérdés, hogy merjenek-e gyermeket vállalni. A depresszióra hajlamosak gyakran levertségre, erőtlenségre, fáradtságra panaszkodnak és ezért kételkednek abban, hogy jó szülő válna-e belőlük, tudnának-e eleget törődni a gyerekükkel. A bipolárisok pedig ismervén magukat tudják, hogy a mániás epizódok alatt felelőtlenül viselkednek, ingerlékenyek, túl bátrak vagy éppen hanyagok és ez összeegyeztethetetlen az anyasággal. De az ösztönök bennük is működnek, szeretnének gyereket, de vajon szabad-e vállalniuk a gyerekkel járó felelősséget?

Mindenkinek, aki hasonló problémával küzd ajánlom a következő kérdések átgondolását. Nem azért, mert le- vagy rá- akarnám beszélni őket a gyerekvállalásra, hanem azért, mert azt gondolom, felelős döntést csak akkor lehet hozni, ha az ember végiggondol minden eshetőséget.


1. Gyógyszerszedés terhesség és szoptatás alatt

Ez az egyik legnehezebb és legvitatottabb kérdés. A hagulatjavítók közt van olyan, ami mellett nyugodtan lehet terhességet vállalni, de a nyugtatók/szorongásoldók és a hangulatstabilizálók szedése ellenjavalt. Ez utóbbi két gyógyszertípus komoly elváltozásokat, légzésleállást okozhat a babánál, ezért amenniyre csak lehet kerülendő.

Ha valaki a betegsége miatt mégsem tud lemondani a gyógyszerekről, akkor érdemes kitapasztalni, mi az a lehető legkisebb mennyiség, ami mellett még egyensúlyban van az állapota és annyit szedni csak.

Bármilyen és bármennyi gyógyszert szed is valaki, mindenképpen javasolt genetikai tanácsadáson résztvenni, ahol részletesen elemzik a kockázati tényezőket és fokozott figyelemmel kísérik a terhességet!

A szoptatás megint csak a szedett gyógyszer típusától függ, de a baba maximális biztonsága érdekében érdemesebb inkább tápszeres etetésben gondolkodni. Azért, mert nem tudja természetes úton táplálni gyermekét, ne legyenek ellenérzései. Ha megteremti az etetés intimitását, összebújnak a babával, becézgeti etetés közben, énekel neki, akkor a gyermeke semmiben nem fog kárt szenvedni!


2.  Hormonális változások a terhesség és a gyermekágy alatt

Vannak, akiket már a normál nemi ciklus alatti hormonváltozások is megviselnek, menstruáció előtt ingerlékenyebbek, érzékenyebbek, labilisabbak. De ez nem tart tovább néhány napnál, jön és megy. Ezzel szemben a terhesség maga egy nagy, folyamatos hormonális káosz, így készüljön arra, hogy élete teljesen felbolydul.

A változások hátterében az áll, hogy a terhesség megfoganásával a petefészek elkezd progeszteront termelni, ezzel felkészíti a méhet a megtermékenyített petesejt befogadására és az embrió megtapadására. A későbbiekben a petefészek hormontermelő szerepét átveszi a méhlepény, ami még több hormont zúdít az anyai keringésbe. Ennek köszönhető, hogy az anya szervezete végig tudja csinálni az előtte álló 40 hetet, és nem engedi a babát hamarabb megszületni, mint kellene. A terhesség végén, a szülés során a méhlepény is távozik a szervezetből, ezzel megszűnik a progeszteron termelés. Ennek hatása a szülés utáni 3-4. napon kezd érezhetővé válni, amikor az anya lehangolt, sírós és depressziós lesz.

A fentiekben leírt hormonális változásoknak megvannak a lelki következményei. A várandósság első harmadában sírósabb, feszültebb, szenzitívebb lesz az újdonsült kismama. Ezt az állapotot úgy lehet elképzelni, mintha egy érzelmi hullámvasútban ülne, egyik percben még tiszta szívből nevet, a másik percben pedig már zokog párja vállán.

A második harmadban feltörnek a kétségek, hogy jól csinálja-e, amit csinál, elég jó szülő lesz-e, hogyan fognak tudni megélni, stb?

A harmadik harmad pedig a várakozás feszültségétől terhes. Elkészülnek-e időben mindennel, végig tudja-e majd csinálni mind a 40 hetet, érett lesz-e a baba a kinti életre?

A szülés után, a gyermekágyas időszakban pedig törvényszerűen jön a lehangoltság, az elkeseredettség vagy épp ellenkezőleg a határtalan boldogság és euphória.

A hangulatzavarban szenvedőknél ez az instabilitás még fokozottabban jelentkezik. Azt kell végig gondolnia, hogy képes lesz-e ezzel a teherrel megbírkózni.


3. A gyermekvárással járó stressz

Még ha vágyott is a terhességre, akkor is lesznek kétségei, hogy minden rendben lesz-e a babával, milyen lesz az új életük, helyt tud-e állni anyaként? A szülés után jön az aggódás, hogy helyesen értelmezi-e gyermeke jelzéseit, elég melegen fel van-e öltöztetve, eleget hízik-e a baba, stb? Mindehhez hozzájön az éjszakázás, a hajnali etetések miatti kialvatlanság, a folyamatos fáradtság és a reménytelenségérzés, hogy ennek valaha is vége lesz.

Ki fogja bírni? Megéri végigcsinálni ezt betegen? Lesz Ön mellett valaki, aki segít ebben az időszakban?

4. A jövő

Egy gyermek eltartása és felnevelése nem kis pénz. Gondolja végig, hogy lesz-e miből etetni, ruházni és iskoláztatni csemetéjét. Ez fontos kérdés, mert a hangulatzavarban szenvedők közül sokan elvesztik vagy otthagyják munkahelyüket, segélyből és rokkant nyugdíjból próbálnak megélni, de ez az összeg még néha ahhoz is kevés, hogy önmagukat a víz felszínén tartsák.

Van Ön mellett valaki, aki segíteni tud, ha anyagilag megszorul? Van olyan megbízható partnere, aki betegsége ellenére is kitart maga mellett és eltartja Önt és gyermekét, amig újra munkába tud állni?

5. A gyermek szempontjai

A gyermekvállalás önző dolog, hiszen én szeretnék gyereket, tehét gyerekem lesz. A kicsit senki nem kérdezi meg, hogy meg akart-e születni.

Egy hangulatzavarban szenvedő embernek viszont végig kell azt is gondolnia, hogy a gyermeke élete milyen lesz mellette. Milyen hatásoknak lesz kitéve a gyerek, mit fog otthon látni, el fogja tudni magyarázni neki, hogy Ön beteg? Lesz valaki a családban, akire számíthat, ha Önnel bármi történik? Lesz olyan ember, akihez mehet, ha Ön kórházba kerül?

Higgye el, ezek legalább olyan fontos kérdések, mint az, hogy Ön végig tudja-e csinálni a terhességet!

Nos a fenti kérdések talán nem barátságosak, de nem is az a cél. A lényeg, hogy legyen őszinte magával, gondolja végig, hogy alkalmas-e egy gyermek megszülésére és felnevelésére. Nézzen végig az életén és a jövőjén: megteheti anyagilag, hogy bevállal egy gyereket, elég stabil a kapcsolata, hogy elbírja a betegséget és a gyermekkel járó nehézségeket is, lesz segítsége, számíthat a szüleire, élettársára? Tervezzen előre, gondolja végig a lehetséges kimeneteleket és döntsön felelősen!

Dr. Muszil-Veress Dóra.


Offline
Csatlakozott: 2020 dec 28

         Kedves Beus!

Biztos, hogy nem könnyű neked.Sajnos valóban hajlamosak az orvosok túlgyógyszerezni egy ilyen,,beteget"mindenfèle objektív bizonyítèk nèlkül.Írtam,èn inkább állapotnak hívom.Fontos ezèrt a megbízható orvos.Csak annyi gyógyszert szabad szedni,amitől jól èrzi magát az ember.Engem is próbáltak rábeszèlni több gyógyszerre,de nem hagytam.

 Az ember jó esetben èrzi,mikor kell változtatni az adagon.Èn is szoktam,de mindenki más.

 Gyereket nevelni biztos nem könnyű a mai világban.Fontos az elfogadó fèrj,ès a nagyszülők segítsège.Ez akkor is így van,ha nincs pszihiátriai betegsèg.Azt előre nem lehet tudni,mennyire lesz nehèz a gyermeket nevelni.

 Szerintem nemcsak gyógyszerben kell gondolkozni.Mindegy,hogy mit szed az ember,ha olyan környezet veszi körül,ami nem megfelelő.

 

 

 


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 22

nekem is van gyermekem, pedig mentális beteg vagyok már több, mint 10 éve.

valóban át kellett volna gondolnom ezeket a szempontokat, de az ösztöneim erősebbek voltak. Igy aztán csak születése után két évvel kerülhettünk egy fedél alá, és 2016ban került az én felügyeletem alá gyermekem. Azóta töretlenül küzdök érte és magamért. Mindig van valami... A férjem szeret és támogat, nevére vette a fiamat is, lévén, nem ő az édesapa, lassan 4 éve vagyunk együtt. Közösen neveljük, én mindent szedek, akkor is, ha nem értek vele egyet. Szerintem az orvosok szeretik az embert túlgyógyszerezni, biztos ami biztos alapon, nem kockáztatnak. És ez nagy baj, mert én is annyi gyógyszert kapok, amennyivel egyedül nem tudnám ellátni a gyermekem. Nem értem, hogy tünetmentesség után ez mire jó?!


Offline
Csatlakozott: 2020 dec 28

   Megmondom őszintèn, mikor olyat olvasok valahol,hogy egy bipoláris betegnek meg kell gondolni a gyermekvállalást,olyankor úgy èrzem mintha lenne benne egy kis előítèlet.Termèszetesen van valamennyi igazságtartalom is,de ezt a kèrdèst többfèlekèppen meglehet közelíteni.

  Nyilván sokan ismernek olyan szülőket,akik nem szenvednek bipoláris vagy más mentális betegsègben,ès mègsem a megfelelően látják el a gyermeket.Gondolok ilyenekre:nem viszik orvoshoz,veszèlyeztetik,nem fizetik be az ebèdet az iskolában pedig kitudnák,nem tartják tisztán,ès lelkileg terrorizálják,ès elnyomják.

  Nem akarok okoskodni,de szerintem van olyan fejlett az orvostudomány,hogy tudják kezelni a terhessèg,ès szoptatás alatt,ha lelkiismeretesen állnak a beteghez.Nagyon sokan vállalnak beteget cukorbetegen,magasvèrnyomással,ès mással.Èn inkább állapotnak hívom a mániás depressziót,amit a környezet is befolyásol nemcsak a hormonok.Nekem is egy rossz környezet tette nyilvánvalóvá a betegsègem.

 Társadalom is generálja őket azzal,hogy nem fogadják el,ha valaki más.


3
Offline
Csatlakozott: 2020 dec 28

  Èn bipoláris beteg vagyok,ès van kèt gyermekem.Igaz egyik közèpsúlyos èrtelmi sèrült,autista,a másik egèszsèges.Eddig kellően ellátom a beteg gyermeket a családsegítők szerint.Ugyanis vele nehèz.Nem bántam meg ,hogy vállaltam.Sokat jelentenek nekem,ès ők is szeretnek engem,amit kimutatnak.Nekem meg sem fordult a fejemben,hogy nem akarok.Szeretem a gyerekeket.Családcentrikus vagyok.Èn terhesen nem szedtem gyógyszert, ès előtte sem,s pszihiáterhez sem mentem,amit szintèn nem bántam meg.Autista gyermekem nem hinnèm ,hogy e miatt lett autista.3-4 ève kezdtem járogatni,mikor jelentkeztek az alvásproblèmák,pedig gyerekkorom óta ilyen pszihiátriai beteg vagyok.Egyszer 13 èvesen elvitt anyám,ès 4 hónapra befektettek depresszióval,ès olyan gyógyszereket kaptam,amiktől nem tudtam tanulni.Utána èvtizedekig nem mentem a környèkère.Gyógyszereknek most is csak az 1/4-èt szedem,mert óvatos vagyok velük a magzatkárosíó,álmosító meg egyèb hatásuk miatt,ès károsak.Jelenleg a vègett nem szedek sokat,mert napközben nem akarok kába lenni.Annyit veszek be,ami mellett nyugodt az èjszakám.Próbálom fejben is eldönteni a dolgokat,mert annak is van eredmènye.Nincsenek kilengèseim.Termèszetesen azèrt igaza van annak,aki azt írja mèrlegelni kell.Sajnos a mai munkahelyek bizonytalanok.Nem szeretik,ha valaki mindig táppènzen van a gyerekkel.Ha valakin akarnak támadási felületet találni,úgy is fognak,bipoláris zavar nèlkül is.Nekem folyamatosan van munkám,de volt mikor csak közmunkán tudtam dolgozni kb.4 èvig.Most rehab helyen vagyok.

  Valóban fontos a stabil párkapcsolat,ès a nagymama,aki vigyáz a gyerkőcre,ha szüksèges.

  Gyereket csak olyan fèrfi mellett szabad szülni,aki mellett biztonságban èrezzük magunkat. 3.gyermeket azèrt nem tervezek,mert az egyik beteg,ès 41 èves vagyok.Terhes lennèk nem biztos, hogy elvetetnèm,de vèdekezünk mind a ketten.

 

Megosztás Viberen