A traumát követő stressz olyan diagnosztikai kategória, amely éppen a háborús eseményeket, terrorcselekményeket vagy más erőszakot elszenvedett vagy átélt embereket sújtó sajátos szorongás és zavart állapot azonosítását szolgálja.

A világháborúk veteránjai és áldozatai, a vietnami háborúból lelkileg megrokkanva visszatért amerikai fiatalok, a nők megerőszakolása - sőt a tömeges erőszak -, és a gyermekkori bántalmazás nyomán keletkező lelki sebek olyan szorongást okozhatnak, amely - ha nem kezelik - egy életen át elkísérheti a traumát elszenvedőt, és tönkreteheti életét.

1. PTSD-ről akkor beszélünk, ha a traumatikus eseményt újra és újra lejátsszuk, visszapörgetjük az agyunkban, s a képek, a hozzájuk kapcsolódó gondolatok vagy élmények - akár a legtriviálisabbak is - újra és újra változatlan elevenséggel térnek vissza. Gyerekeknél sokszor úgy jelentkezik ez, hogy újra és újra ugyanazt a játékot játsszák, amelyben megjelennek az elszenvedett trauma elemei.

2. A PTSD jelentkezhet visszatérő álmok formájában is, amelyben a traumatikus esemény képei bevillannak, vagy a történetet újra átéljük. Gyerekeknél ez sokszor olyan rémálmokat jelent, amelyeknek nincs meghatározható, elmesélhető tartalmuk.

3. A trauma utáni szorongás következtében időnként úgy érezhetjük, mintha a szörnyű események újra megtörténnének -- mintegy újraéljük az egészet, szinte hallucinációként --, vagy hirtelen "flashback" (bevillanó emlék) zavarja meg normális szellemi működésünket, éber és józan állapotban is.

4. A PTSD következtében minden olyan dolog vagy esemény rendkívül erős szorongást kelt, amely az átélt traumára emlékeztet, vagy annak szimbólumává válhat.

5. Az eredeti traumára emlékeztető ingerek fizikai reakciókat, pánikot, rosszullétet is kiválthatnak.

A PTSD-ben szenvedők igyekeznek kerülni a traumatikus eseménnyel kapcsolatos ingereket, akár azon az áron is, hogy teljesen érzéketlenné válnak a külvilág és belső világuk iránt.

  • Kerülik az eseményről való beszélgetést, elfojtják az azzal kapcsolatos érzéseket, gondolatokat.
  • Elkerülnek minden olyan tevékenységet, helyzetet vagy embert, amely, illetve aki emlékeztethetné őket a traumára.
  • Gyakran képtelenek felidézni az események egyik-másik fontos részletét vagy aspektusát.
  • Érdeklődésük, aktivitásuk szembeötlően csökken.
  • Távolinak, elidegenedettnek, izoláltnak érzik magukat.
  • Nem képesek mélyebb érzelmeket - például szeretetet - érezni.
  • Úgy érezhetik, hogy a jövő semmit sem tartogat számukra, nem terveznek, minden elveszíti jelentőségét számukra.
  • Fizikai, fiziológiai állapotuk is megváltozhat a korábbiakhoz képest:
  • Nehezen alszanak el vagy nem tudnak jól aludni.
  • Ingerlékenyek, dühkitöréseik vannak.
  • Képtelenek koncentrálni.
//