A pánik szó mitológiai eredetű: eltúlzott, oktalan rettegést jelent. Pán görög istenről kapta a nevét, aki félelmetes hangokkal riogatta az embereket, de valódi veszélyt senkire nem jelentett: indokolatlan, "páni" félelmet keltett.


Bár a köznyelv lépten-nyomon használja pontatlanul, mindenféle félelemmel, szorongással járó helyzetre a kifejezést, a pánik valójában heves testi tünetekkel járó -- az életveszélyes helyzetekben jelentkező természetes vészreakcióhoz hasonló -- rettegés. Írták már le olyan érzésként, mintha egy éhes tigrissel lenne az ember egy ketrecbe bezárva, csakhogy itt nincs kézzelfogható veszély, nyilvánvaló ok a félelemre.
 

A pánikroham tünetei
Aki átélt már pánikrohamot, sohasem fogja elfelejteni a testi és pszichés tünetek hirtelen és rémítő kitörését. Az ember nyugodtan tölti mindennapjait, éppen dolgozik a munkahelyén, autózik valahová vagy újságot olvas otthon, és egyszer csak szörnyű rettegés fogja el. Szíve hevesen kezd verni, de nem tudja, miért. Azt gondolja, szívrohama van és halálfélelmet él át. Előfordul, hogy kiveri a verejték, remegni kezd, nehezen kap levegőt vagy fullad, szédül. Megjelenhet hányinger, hasmenés, zsibbadás, fejfájás, görcsök, hidegrázás, hőhullám. Úgy érezheti, elszakadt saját testétől, esetleg elveszti az ellenőrzést a dolgok felett vagy "megőrül". Mindezen tünetek nagyon ritkán törnek ki egyszerre, de pánikroham diagnózisa valószínű, ha közülük négy egyidejűleg fennáll.
Az első pánikroham elszenvedői a testi tünetek miatt gyakran az orvosi ügyeletet hívják, ám a roham többnyire lecseng, mire az orvos megérkezik. A rosszullét után a betegek általában nagyon kimerültnek érzik magukat.

A rohamok bármikor - nappal és éjszaka egyaránt - megjelenhetnek, hosszú percekig, esetleg egy óráig vagy még tovább tartanak. A tünetek általában a kitörés utáni 10.-30. perc között a legintenzívebbek.

Akik még nem tapasztaltak ilyen jellegű rosszullétet, gyakran gondolják, hogy "csak" idegességről, szorongásról van szó. A pánikrohamok azonban sokkal kínzóbbak. Akik átestek rajta, élményeiket annyira erősnek és ijesztőnek élik át, hogy akkor tényleg úgy hiszik, meg fognak halni vagy elvesztik az eszüket. Ezeknek a veszélye igazából nem áll fent, esélyük mégis tökéletesen valódinak tűnik az átélő számára.
 

Pánikbetegség
Nem minden pánikroham nyomában fejlődik pánikbetegség: sokan egyetlen ilyen rosszulléten esnek át életükben és, szerencsére, soha többet nem találkoznak vele. A hivatalos meghatározás szerint pánikbetegségről akkor beszélünk, ha valaki ismétlődően él át pánikrohamokat, melyek hirtelen törnek ki, és nyilvánvaló okkal nem magyarázhatók, azaz a beteg nincs valódi fenyegetettségben vagy veszélyben.
A visszatérő pánikrohamok elszenvedői gyorsan felismerik, hogy nem tudják megjósolni, mikor tör rájuk a következő rosszullét. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a rohamok megismétlődésétől való félelem táplálni kezdi a háttérben meghúzódó szorongást: a legapróbb tünetek észlelése is félelmet kelt az emberben, ilyenkor fokozódik a pánik, amely során egyre erősödnek a tünetek, a pánikrohamhoz vezető ördögi kört létrehozva.
 

Szövődmények
Kezelés nélkül a pánikbetegség súlyos szövődmények kialakulásának veszélyét hordozza. Az élet egyre korlátozottabbá, beszűkültebbé válik: a betegség a munka rovására mehet (az utazásra, illetve az otthon elhagyására való képtelenség kialakulása miatt), és megsínylik a kapcsolatok is, mivel a pánikrohamoktól való rettegés eluralkodik a szenvedőn és mindazokon, akik közel állnak hozzá.
A pánikbetegség következő állomása, amikor a bizonytalanság miatt az ember félni kezd minden olyan helytől vagy helyzettől, ahol úgy érzi, nem tud elmenekülni, vagy nem kap segítséget, ha rosszul lesz.

Az ilyen elkerülő viselkedés sajátos fóbiák (pl. ha vezetés közben jelentkezett pánikroham, akkor a vezetéstől való félelem), sőt agorafóbia kialakulásának veszélyét rejti magában. Az agorafóbia nagyon nehéz élethelyzetet teremt: a beteg a szélsőséges szorongás és félelem miatt képtelen lesz kimozdulni az ismert és biztonságos környezetből, úgy hiszi, csak akkor kerülheti el a rosszullétet kiváltó helyzeteket, ha otthon marad. Az agorafóbiával küszködő ember így teljesen kiszolgáltatottá válhat, hiszen a legapróbb elintézendőhöz is hozzátartozó segítségét kell kérnie.

A pánikbetegek mintegy harmadánál jelentkezik agorafóbia, ami ugyanakkor nem csak pánikbetegségből fejlődhet ki: néhány agorafóbiásnak nincsenek pánikrohamai, és nem is emlékszik arra, hogy valaha lettek volna.
Kezelés nélkül a pánikbetegség nyomán depresszió alakulhat ki. A depresszióval társuló pánikbetegség súlyos állapot, sokszor nem is könnyű kideríteni, melyik volt először. Azoknál a betegeknél, akik nem kapnak időben segítséget, előfordul, hogy alkohollal vagy más tudatmódosító szerekkel próbálják a tüneteket és a gyötrő szorongást csillapítani.
Zavart szenvedhet az alvás is. Pánikrohamra ébredni éjjel annyira ijesztő élmény, hogy az ember félni kezdhet az elalvástól. Ez csak tovább rontja a helyzetet, mert újabb problémához, állandó kimerültséghez vezet. A pánikkal összefüggő krónikus szorongás miatt azoknál is felléphetnek alvásproblémák, akik nem tapasztaltak éjszakai pánikrohamot.
 

A pánik háttere
A pánikbetegség komoly zavar, mely a statisztikák szerint az emberek 2-4%-át érinti. Megjelenése nőknél kétszer olyan valószínű, mint férfiaknál. Általában fiatal korban kezdődik, és az első roham pontos kiváltó oka többnyire nem meghatározható, ugyanakkor, úgy tűnik, közvetetten kapcsolatban állhat változásokat hozó, esetlegesen stresszel járó életeseményekkel, mint veszteség és gyász, házasságkötés, az iskolák befejezése, az első gyermek megszületése, stb.

Egyre többet foglalkoznak a szorongásos megbetegedések agyi-biokémiai tényezőivel is, de ezeket illetően nagyon sok a vita és az ellentmondás. Kísérletek eredményei arra engednek következtetni, hogy a pánikreakciók egy norepinefrin nevű agyi információszállító anyag aktivitásával, illetve az agy egyik területe, a locus coeruleus, norepinefrin-aktivitásának változásával hozhatók összefüggésbe. Egyelőre azonban nem tisztázott, hogy a megfigyelt elváltozások a rohamok tükrözői, vagy kiváltói-e.
A kutatások azt valószínűsítik, hogy testi és pszichés tényezők egyaránt, egymással kölcsönhatásban játszanak szerepet a pánik kialakulásában, és van némi bizonyíték genetikai hajlamra is, ami azt jelenti, hogy ha a családban előfordult pánikbetegség, akkor megjelenésének nagyobb a kockázata, különösen az ember életének egy stresszel teli szakaszában.

Újabban felmerült, hogy a pánikra hajlamos emberek fiziológiai és pszichés stressz-tűrő képessége alacsonyabb az átlagosnál, és a rosszullétek esetében afféle 'téves riasztásról' van szó: a természetes szorongáscsökkentő mechanizmusok helyett a vészhelyzetben adott testi reakció jelenik meg nagyon csekély ingerre, vagy akár inger hiányában is.
Kognitív magyarázat szerint a pánikbetegség kialakulásában a fizikai érzetek csak az első állomást jelentik, pánikrohamok akkor lépnek fel, ha az alapul szolgáló élettani jelenségeket félreértelmezi az ember. Akik a testi tüneteket katasztrófa jeleként észlelik, rögtön a legrosszabbtól tartanak, elvesztik a helyzet reális felmérésének képességét, és pánikrohamban törhetnek ki. Egyes feltételezések szerint az ilyen félreértelmezés alapvető oka a megküzdési képességek elégtelensége.
A betegek élettörténetét tekintő vizsgálatok a megfelelő társas támasz hiányában, kiszámíthatatlan, következetlen családban eltöltött gyerekkorban, a szülőknek a gyermek testi tüneteire adott eltúlzott reagálásában látják a pánik pszichológiai megalapozóit.

 

Kapcsolódó fórumok:

Pánik és szorongás

Szociális fóbia

Kényszergondolatok és szorongás

Ital, drogok

Magányos vagyok!

Társkeresési problémák

Társkeresés azoknak, akik nem mernek kezdeményezni

Társkereső depiseknek

Ismerkedés, barátkozás, társkeresés

Depresszió

Depresszió, csalódott topic

Gyógyszerek, növények, egyéb anyagok hatásaival és mellékhatásaival kapcsolatos kérdések

OFF

Krízis, öngyilkossági szándék és egyéb problémák esetén itt kaphatunk gyors segítséget

//