A 2000-es évek óta egyre elterjedtebb, hogy valakit személyiségzavarral diagnosztizálnak, vagy hall személyiségzavarról, és aggódik, hogy neki is "van".

A személyiségzavarban a lényeg az, hogy nem jól reagálunk a világra, és ezek a világra adott válaszok szenvedést okoznak és nehézzé teszik, hogy boldoguljunk. 

Vannak emberek, akik mintha egyik válságból a másikba sodródnának, családi és baráti kapcsolataik viharosak és komplikáltak, nehezen tudnak munkát találni, egész életvitelük öndestruktívnak tűnik. Mélyen boldogtalannak érzik magukat. Ezeknek az embereknek a többsége valamilyen személyiségzavarban szenved.

A "személyiség" kifejezés azokra a mélyreható egyéni sajátosságokra és szokásokra utal, ahogyan egy ember az életét kezeli. A személyiség mintegy az ember stílusa, amely különféle attitüdöket, szokásokat, érzéseket és viselkedési formákat ölel fel. A személyiség nem pusztán hajlamok és vonások együttese -- arra jellemző, ahogyan az ember önmagát és környezetét érzékeli, elgondolja és ahogyan reagál a világra.

A személyiségjegyek akkor tekinthetők személyiségzavarnak, ha annyira merevvé válnak, hogy az ember nem képes spontán vagy megfelelő módon reagálni a környezetére és az életkörülményeire. A személyiségzavarokat abban érhetjük nyomon, ahogyan valaki cselekszik, érez, gondolkodik és viszonyul másokhoz vagy a világhoz. Általában akkor beszélhetünk személyiségzavarról, ha az embernek folyamatosan problémát okoz az intim kapcsolatok fenntartása, az, hogy munkát végezzen vagy kitartson a munkahelyén, esetleg előre tudjon lépni a pályáján. Többnyire a késő kamaszkorban vagy a korai felnőttkorban jelentkezik, és káros hatásai következetesen és hosszú távra tönkreteszik az ember életét.

Meglehetősen vitatott, hogy tulajdonképpen mi okozza a személyiségzavarokat, az újabb elméletek azonban azt sugallják, hogy az öröklött és alkati sajátosságok mellett a többé-kevésbé torzult személyiségstílusok a gyermek és szülei vagy gondozói közti korai kapcsolat zavarára vezethetők vissza. Egyszerűen fogalmazva, a gyermek veleszületett karaktere és a szülők gyermeknevelési szokásai közti harmónia vagy annak hiánya erőteljesen meghatározza a személyiség fejlődését, a személyiségzavar gyökere tehát a rossz szülő-gyerek kapcsolatban vagy a korai gyerekkori traumákban kereshető.

Mivel a személyiségzavarok jelei és tünetei nagyrészt normális személyiségvonások túlzott vagy enyhén torzult formájában jelentkeznek, nem könnyű a diagnózisuk. Ráadásul a személyiségzavarok más pszichiátriai és érzelmi zavarral társulhatnak, aminek következtében a diagnózis még komplikáltabb és a komplikációk még nehezebben bogozhatók ki.

A bűnözőknek hetven-nyolcvanöt százalékának van valamiféle személyiségzavara; az alkoholisták hatvan-hetven százaléka tartozik ide, a kábítószerezőknek pedig hetven-nyolcvan százaléka. A személyiségzavarban szenvedő emberek nagyobb valószínűséggel követnek el erőszakos bűncselekményt, kísérelnek vagy követnek el öngyilkosságot, keverednek balesetbe vagy kerülnek be kórházak sürgősségi betegambulanciáira.

A személyiségzavarok legelterjedtebb formái a következők: hisztrionikus, antiszociális, borderline, dependens, kényszeres, passzív-agresszív és skizotip személyiségzavar.
 személyiségzavar természetéből következik, hogy a benne szenvedők ritkán ismerik fel problémáikat. Ha ilyen zavarban szenvedünk, valószínűleg a körülmények áldozatának tekintjük magunkat. Úgy érezzük, igazságtalanul pikkelnek ránk vagy bírálnak, elutasítva érezzük magunkat, és -- ami a legfontosabb -- érthetetlen módon boldogtalanok és elégedetlenek vagyunk. Ugyanakkor a személyiségzavaros ember többnyire meglehetősen jól funkcionál, s ezért talán nem merül fel benne, vagy környezetében, hogy professzionális segítségre szorul.
Tünetek
Az oldalon szereplő rövid leírások segíthetnek a problémáinak azonosításában, s talán annak elismerésében is, hogy tulajdonképpen személyiségzavarban szenved. Noha nagyon felkavaró lehet, ha az ember magára ismer valamelyik leírásban, talán megkönnyebbülés okoz, ha felismerjük, hogy a problémáinknak van neve és oka, s hogy a legtöbb esetben e problémák hatékonyan kezelhetők.

Kapcsolódó fórumok:

Beszéljünk a BPD-ről, avagy a Borderline gyakorlatban

Depresszió

Depresszió, csalódott topic

Dühöngő 2

Szociális fóbia

Kényszergondolatok és szorongás

Pánik és szorongás

Antipszichotikum fokozatos elhagyása

Gyógyszerek, növények, egyéb anyagok hatásaival és mellékhatásaival kapcsolatos kérdések

OFF

Krízis, öngyilkossági szándék és egyéb problémák esetén itt kaphatunk gyors segítséget

Offline

Ismert helyzetekben is van, de enyhébben, mert arról már van valami fogalmam, viszont az nem nyugtat meg, hogy tudom, hogy már sikerült megcsinálnom azt a valamit, ettől még bennem van a félsz, hogy lehet, hogy akkor sikerült, de mi van, ha most nem fog, de azért mégis enyhébb a szorongás így.

Inkább attól félek jobban, hogy látják a bénázásomat, és mivel nem látnak belém, azt nem tudják, hogy mi van emögött, hogy mi játszódik le bennem közben, hogy más körülmények közt simán meg tudnám csinálni, ők azt látják csak, hogy itt van egy csődtömeg, aki kétbalkezes, akire nem lehet rábízni semmit, nem alkalmas semmire. Az extrém szorongás nem azt hozza ki belőlem, amire valójában képes lennék és így más kép alakul ki rólam. De az is zavar, hogy látják ennek az egész kínlódásnak a fizikai tüneteit, kézremegés, izzadás, elpirulás, sírási roham, pánikroham és legszivesebben kiszaladnék és menekülnék.

Offline

torta írta:

Szia Sohamár!

Rám is Smile, vagy inkább Sad

De sok más személyiségzavar leírásában is magamra ismerek, csak talán ez az ami teljességében rámillik.

Vajon gyógyíthatók a személyiségzavarok, vagy kezelhetők? Mert ha inkább ez a diagnóziusom, akkor effelé kéne elindulni. Vagy érdemes egyáltalán diagnózisokat ráhúzni egy-egy emberre, olyan összetett egy-egy személyiség. Én gyakran megkérdezem a dokimat, hogy akkor nekem most is a bajom? Elvégre ő a szakember, hozzá járok évek óta. De nem kapok egyértlemú, konkrét választ. Voltam már nárcisztikus "beütésű" is Smile. Az elkerülést is szokta mondogatni, de amíg nem olvastam a konkrét leírást, mindig tagadtam, hogy "Nem, én enm kerülök el semmilyen szitut, akármekkora is a szorongásom". De most elolvasva más megvilágításba került ez a kifejezés. Nehéz dolog ez...

Szia Torta! 

Én nem járok senkihez...legalább is egyelőre. Igazából nem nagyon van rá lehetőségem sajnos. Még tanulok, úgyhogy nem tudnám mindig fizetni a pszichiátert, szüleimnek meg nem akarok erről beszélni semmi esetre sem. Képtelen lennék rá. Csak így meg olyan fura, hogy most szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a bajom, de nem tudom egyáltalán meg akarom-e ezt erősíteni, vagyis nem tudom, meg akarom-e tudni az igazságot. Eddig úgy voltam vele, hogy én csak ilyen vagyok...de egyre több problémám van. Tanév végén érettségiznem kéne, de nem tudok mások előtt beszélni....ha még is ezt kell tennem, legszívesebben kirohannék onnan...borzalmas érzés, teljesen lefagyok. :/ 

Suli pszichiáterhez van értelme elmennem? Az is több, mint a semmi...de kissé tanácstalan vagyok.

Offline

Szia, layuda!

Ezek szerint ha a már ismert helyzeteket kell végigcsinálnod, akkor semmiféle panaszod nincs? Kizárólag az átláthatatlan, kiszámíthatatlan helyzetekben jelenik meg?

Te mitől félsz elsődlegesen: attól, hogy mások látják a testbeszéd és kommunikáció "bénázásod", vagy attól, hogy látni fogják a fizikai tüneteidet?

Offline

Én félek minden új helyzettől, feladattól, mindentől, amivel még nem találkoztam, amit még nem próbáltam, nincs semmi önbizalmam és mindenre úgy gondolok, hogy nekem az biztos nem sikerülne, biztos beégnék vele, lenne egy nyilvános kudarcélményem és ezért bele se merek kezdeni semmi ilyesmibe, elkerülöm ezeket a helyzeteket. Régebben volt, hogy próbálkoztam, de be is jött a kudarcélmény, mert ha tudom, hogy vannak körülöttem mások is, akkor annyira szorongok ettől, hogy leblokkolok, nem tudok koncentrálni, teljesen összezavarodok és semmit nem tudok normálisan megcsinálni, bénázok, összevissza beszélek, nem jutnak eszembe szavak, és egy totál kétbalkezes csődtömegnek tűnök, pedig ugyanazt a dolgot, ha magamban lennék, nyugalomban, akkor simán meg tudnám csinálni. Van, akinél a szocfób csak bizonyos dolgokban jelentkezik, enyhébben, nálam viszont szerteágazó, nagyon sokmindenben korlátoz, emiatt az elkerülő személyiségzavar miatt is.

Offline

Szia Sohamár!

Rám is Smile, vagy inkább Sad

De sok más személyiségzavar leírásában is magamra ismerek, csak talán ez az ami teljességében rámillik.

Vajon gyógyíthatók a személyiségzavarok, vagy kezelhetők? Mert ha inkább ez a diagnóziusom, akkor effelé kéne elindulni. Vagy érdemes egyáltalán diagnózisokat ráhúzni egy-egy emberre, olyan összetett egy-egy személyiség. Én gyakran megkérdezem a dokimat, hogy akkor nekem most is a bajom? Elvégre ő a szakember, hozzá járok évek óta. De nem kapok egyértlemú, konkrét választ. Voltam már nárcisztikus "beütésű" is Smile. Az elkerülést is szokta mondogatni, de amíg nem olvastam a konkrét leírást, mindig tagadtam, hogy "Nem, én enm kerülök el semmilyen szitut, akármekkora is a szorongásom". De most elolvasva más megvilágításba került ez a kifejezés. Nehéz dolog ez...

Offline

Szia Layuda!

Köszi, hoyg írtál! Kicsit ki tudnád nekem fejteni, hogy mi az amiben, amivel kitágítja a szocfóbot? Írhatsz privátban is, ha gondolod Smile

Offline

Kedves Eszter!

Köszönöm a választ! De abban hasonlít a szocfóbra, hogy itt is a kritikától, visszautasítástól, megszégyenüléstől való félelem,szorongás ami miatt elkerüli a szitukat, dolgokat. Szóval az alapja ugyanaz az én értelmezésem szerint, vagy az egész maga, csak besorolták a személyiségzavar és a szorongásos kórképek közé is valami miatt...

Offline

Pont ma olvastam az elkerülő személyiségzavarról...sajnos minden tünete rám illik. Sad

Nem mintha bármit is tudnék tenni azért, hogy segítsek ezen. :/ 

De legalább közelebb jutottam ahhoz, hogy megértsem mi van velem. 

Offline

Szia Torta!

Én elkerülő és szocfób is vagyok, valahogy úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy olyan, mintha kitágítaná a szocfóbot, rengeteg dologra, helyzetre kiterjed.

Szia! Igazad van, ezt a szekciót is át kell majd néznünk.

Elkerülő az, aki minden konfliktustól visszahúzódik, minden kihívást vagy nehézséget kerül. 

Offline

Sziasztok!

Csak egy észrevétel: Úgy látom hiányzik a listából az elkerülő személyiségzavar, bár rakéta itt lejjebb megemlíti és leírja mik a kritériumai. De külön az oldalsó sávban a személyiségzavarok között nem szerepel.

A leírás alapján nagyon hasonló a szocfóbra, valaki tudja,hogy mi a különbség a kettő között? Neten is írják, hogy nem összetévesztendő a kettő, de akkor mégis mi az amiben eltérnek, mert nekem ugyanannak tűnik?

Offline

Köszi. De amúgy én csak "egyféleképpen" értelmeztem. Wink De nagyon szívesen. Wink

u.i.: Most már ki is egészítettem, azért ennél azért többel. Wink

Offline

+

Offline

Nem voltál az. (- off)

Két megközelítés van a személyiségzavarok megítélésében, azaz "három", de az egyik az egyik a és b pontja.

1a.) Szenvedést okoz az alanyának a személyisége eltérése a "normálistól", vagy komoly számára nem kívánatos akadályok merülnek fel számára emiatt az eltérés miatt.

1b.) Szenvedést okoz a személyisége eltérése a "normálistól" a környezetének, vagy komoly számukra nem elfogadható vagy kívánatos akadályok merülnek fel miatta. (Bár empátia is van a világon, és nem minden olyan szörnyű, mint ahogy elsőre látszik, de egy ember idegei sincsen kötélből, de ...  .)

2.) Zavaróan elítélendően eltérő egyesek szerint a "normálistól" való eltérése a vislekdésük és gondokozásuk a személyiség felépítésűkből következően. Például: Munkamániás (work alcoholism), vagy éppen társadalmilag nem elég produktív és nem elég jó fogyasztó, (nem hozza ki ezekből a  maximumot). Klasszikus: Nem jó dolgozója a méhkasnak, vagy hereként él. - meggyökeresedett protestáns elvek, katolikus megújulás ide vagy oda. (Jó volt kmk-is (Közveszélyes Munkakerülő 1989-ig akinek nem volt munkaviszonya az bűnöző volt. - büntetendő volt). Meg aki nem dolgozik, ne is egyék! Meg irigység, hogy ha én igen, ő miért nem?) Vagy miért lehet más, ha ugyan azt dolgozza, amit én, és pedig szinte minden másban azonos velem? etc. dg-k leginkább támpontok, meg jellemzően a társadalom és környezet "típus hibáinak" jellegzetes sérüléseinek nyoma(i), bizonyos életkorokban vagy helyzetben gyökeredznek az alap okok csoportjai. Én elolvastam Döme: Személyiségzavarok című könyvét és tanulságos volt, lehet típusokat találni, és jobb annak, akinek már fel van ismerve a "típusa", és kutatva van, könnyebb kezelni és gyógyítani.

Offline

A személyiségzavarosok szokásos démonizálása, avagy három jó tulajdonság az "ördögökben":

Laughing out loud

:-\

Sad

Wink

Linda Joy: Személyiségzavarok

személyiségzavar, mint kifejezés arra az élménybeli és viselkedésbeli sajátos és tartós mintázatra utal, amely jelentősen eltér az adott kulturális elvárásoktól. A környezet érzékeli a kóros személyiség rossz alkalmazkodását, de a beteg nem – ő tagadja, hogy bármi probléma lenne vele. A személyiségzavar nem jelent alapjában betegséget – egy állapot, melyet a genetikai adottság talaján a tanulási folyamat hibái, a személyiségfejlődési szakaszokban jelentkező célok és feladatok elégtelen megoldása eredményez. Jellemző erre az állapotra : - a személyiség struktúrák egyenetlen fejlődése - a kórosan alakult struktúrák egymásra hatása - az aszociális és antiszociális magatartások jelentkezése - a tolerancia csökkenése - a környezet és az egyén állandó konfliktusos kapcsolata. Formái: 1.) Paranoid személyiségzavarok: a személy gyanakvó, érzékeny, bizalmatlan, veszekedős, makacs, merev, öntelt. Állandóan attól tart, hogy kihasználják, emiatt bizalmatlan, nincs barátja, titkolózó. Nincs humorérzéke, képtelen az élvezetekre, sőt hajlamos a veszekedésre, perlekedésre, féltékenységre – emiatt még a meglévő kapcsolatait is elveszíti. Igen érzékeny a megalázásra, megszégyenítésre. 2.) Szkizoid személyiségzavarok: a beteg érzelmileg hideg, tartózkodóan elkülönülő, zárkózott, humortalan, magába forduló. Nincs közeli, intim barátja, általában magányos marad élete során, nem köt házasságot, nem is törődik mások véleményével. Hobbija, érdeklődése is magányos időtöltést jelent, a szociális közegtől, a kapcsolatok intimitásától visszavonul. Fantáziálásra, belső világban élésre hajlamos, de ezek érzelmi tartalma is hiányzik, inkább intellektuális problémák érdeklik, mint az érzelmiek. 3.) Szkizotip személyiségzavar: a beteg társas közegben átélt szorongása miatt képtelen arra, hogy szoros barátságot létesítsen, különc magatartást mutat, beszéde furcsa, elvontsága miatt sokszor érthetetlen, öltözködése szokatlan és meglepő. Gyanakvó, vonatkoztatásos, furcsa gondolatai vannak (pl. telepátia), szokatlan percepciós tapasztalatokról számol be (elhalt ember jelenik meg előtte). Közel áll a szkizofréniához, Bleuler latens szkizofréniának írta le. 4.) Antiszociális személyiségzavar: a páciens a kapcsolattartás csődjét mutatja, a másik ember érzéseit a semmibe veszi. Impulzív aktivitás, alacsony frusztrációs tolerancia jellemzi. Nincs bűntudata, képtelen tanulni a számára kudarcot jelentő tapasztalatokból. Én-központúsága, szívtelensége feltűnő, szélsőségesen kegyetlen, megalázó viselkedés jellemzi. Felszínes kapcsolatokban egyfajta bájt, charme-ot mutat, amivel megnyeri magának a környezetében élőket. Szexuális aktivitása nélkülözi a gyengéd érzéseket. Munkájában nincs tervszerűség, célratörés. Gyakori a törvényszegő magatartás az anyagi nyereségért. Szülőként sem képes megfelelően viselkedni, nem szervezi a család életét, nem gondoskodik az elemi életvitelről. 5.) Borderline személyiségzavarok: tartós szorongás uralja a színes, neurotikus képet, perverz szexuális tendenciák, addikció lehetséges a prepszichotikus személyiségstruktúra talaján. Jellemzőek az instabil kapcsolatok, impulzív magatartás, hangulati ingadozás, az indulati kontroll hiánya, visszatérő öngyilkossági fenyegetés vagy kísérlet, identitásbizonytalanság, krónikus ürességérzés, az egyedüllét elkerülésének kísérletei, átmeneti paranoid vagy disszociatív tünetek. 6.) Hisztrionikus személyiségzavar: a beteget a dramatizáció, az újdonság és élménykeresés vezérli az életben, szembeszökő az én-központúsága a társas kapcsolatokban. Sajátos az a tény, hogy a normális (nő) személyiségében előforduló hisztériás vonások előnyösek a társadalmi elvárások szempontjából – az ilyen személy jó társasági szereplő, színes, figyelmet felkeltő, kommunikatív, érzelmeket mutató figura. De ugyanezeket a jegyeket karakteresebb formában már nem viseli jól a társas környezet. A hisztrionikus személyiség mindig szerepet játszik, képtelen önmaga leni, rövid ideig tartó lelkesedése, az újdonság, az élmény keresése a belső ürességből adódik.
Másokra nem tud figyelemmel lenni, saját magát is becsapja, a tényekkel szemben is áltatja magát – emiatt kóros hazudozónak is tartják. Szexuálisan provokatív viselkedése gyakran frigiditással párosul, flörtöl, de képtelen mélyebb érzelmekre. 7.) Narcisztikus személyiségzavar: a beteg saját jelentőségét felfokozottan éli meg, sikeresnek, hatalmasnak, szépnek, illetve intelligensnek képzeli magát, erről fantáziál. Nagyon sérülékeny, környezete enyhe kritikájára is erős indulattal, haraggal reagál. Emiatt kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben kudarc érheti. A környezetében lévő emberek figyelméért sóvárog, igénybe veszi, sőt kihasználja őket kivételes képességeire hivatkozva. Kedvességet, meleg érzéseket vár tőlünk – soha nem anyagi előnyöket – de ezeket nem képes viszonozni. A személyiség fensőbbségének érzése sokszor rejtve maradhat mások előtt, sőt az önfeláldozás, a szerénység álarcában jelenhet meg, csak akkor mutatkozik meg, ha visszautasítás éri őt. 8.) Obszesszív-kompulzív személyiségzavar: kényszeres karakter – rendszeretet, takarékosság, makacsság. Munkavégzése igen magas elvárások szerint zajlik. Jellemző, hogy az erkölcsi normákat szigorúan betartja, száraz és kedélytelen, humortalan ember benyomását kelti. Tétova mindenféle döntési helyzetben, újabb és újabb tanácsokat kér. Végül mégis úgy érzi, hogy hibát vétett, rosszul választott. A jövőbeli katasztrófától félve ócska, értéktelen holmikat sem dob el. Igyekszik kontrollálni saját érzelmeit, de a másik embert is. A kritikára igen érzékeny, de megbántottságot, haragot vagy bármilyen más érzést alig mutat, olyan mint egy robot. 9.) Elkerülő, szorongásos személyiségzavar: a páciens folyamatosan szorong. Szorong attól, hogy kritizálják, visszautasítják, helytelenítik viselkedését, kifogásolják véleményét, nevetségessé válik, hogy zavarba jön. Saját magát kisebb értékűnek tartja másoknál, csekély az önértékelése, emiatt kerüli a felelősségvállalást. Igen érzékeny a negatív vissajelzésre. Érzelmileg rezonabilis, meleg, vágyna a társas kapcsolatokra, de fél a visszautasítástól, emiatt képtelen elérni a kontaktusba vonódást. 10.) Dependens személyiségzavar: a beteg szolgálatkészséget mutat a másik ember kívánságainak teljesítésére – a gyenge akaratú embereket nevezik dependens karakterűnek. Fokozott igénye van arra, hogy a másik ember törődjön vele. Kevés készséget mutat, hogy örüljön, kerüli a felelősség vállalást, állandó önbizalomhiánnyal küszködik, inkább másokat szolgál ki. Terápiás lehetőségek: mivel a személyiségzavarok korai eredetűek, mélyen beágyazott attitűdöt és magatartásmódot jelentenek a kisgyermekkortól kezdődően a felnőttkorig, emiatt a kezeléssel nem érhető el könnyen személyiségbeli változás. A csoportterápiás konfrontációk értékesnek bizonyultak a kezelés során. A csoport tagjainak visszajelzései már lehetetlenné teszik a beteg számára, hogy ne vegyen tudomást a saját adaptációs zavaráról, maladaptív viselkedéséről, így személyközi kapcsolatai, viselkedési stílusa egyre inkább jó irányba változik. A szocioterápia során ezeket a tapasztalatokat igyekeznek hasznosítani, akár intézményes keretek között, akár családi környezetben.