Javasolt történetek: Vindemiatrix

Mi a skizoaffektív zavar, és mi okozza?

Ahogy a neve is mutatja, a skizoaffektív zavart a skizofrénia és a hangulati zavarok tüneteinek kombinációja jellemzi, az azonban vitatott, hogy az előbbi vagy az utóbbi egy típusának tekinthető-e. A klinikumban dolgozók többsége szerint inkább a skizofrénia egyik változatáról van szó, de abban nincs egyetértés, hogy önálló betegségként kell-e kezelni.

A skizoaffektívként diagnosztizált beteg visszatérő depressziós vagy emelkedett hangulattal járó epizódokat él át, melyek észlelési zavarokkal együtt, vagy azokkal váltakozva jelennek meg, tehát skizofréniával járó tünetek (hallucinációk, téveszmék) keverednek a hangulati zavarok (depresszió vagy mánia) szimptómáival.

A zavar többnyire befolyással van a kognitív funkciókra (a gondolkodásra, emlékezetre, döntésekre, problémamegoldásra) és az érzelmekre. Járhat hallási hallucinációkkal, bizarr téveszmékkel, paranoiával, és előfordul, hogy a beteg beszéde és gondolkodása csapongó, zavaros. Súlyos betegségről van szó, mely az élet minden területére hatással van, kapcsolati, iskolai és munkahelyi problémákat okozhat, megnehezíti a társas érintkezést, az érintettek antiszociális viselkedésük miatt gyakran elszigetelődnek, elmagányosodnak.

Gyerekkori megjelenése nagyon ritka, a paciensek többségénél a tünetek fiatal felnőttkorban jelentkeznek először. Mivel a betegek két különböző pszichés probléma tüneteit mutatják, a skizoaffektív zavart gyakran diagnosztizálják félre (skizofréniaként vagy hangulati zavarként), így nehéz meghatározni, milyen gyakran fordul elő. Azt feltételezik, hogy a skizofréniánál és a hangulati zavaroknál ritkább zavarról van szó, amerikai becslések szerint a népesség 0,2-0,5 százaléka lehet érintett. Kezeléssel a betegek prognózisa jobb, mint a skizofrénembereké, de kevésbé kedvező, mint azoké, akik csak hangulati zavaroktól szenvednek.
 

Jelek és tünetek

Tüneteknek hívjuk azt, amit a beteg érez és amiről beszámol, míg a jel az, amit mások -- rokonok, az orvos vagy más segítők -- észlelnek. Az álmosság pédául tünet, míg a kitágult pupilla jel.

A skizoaffektív zavarnál a pszichotikus tünetek a jellemzők: a hallucinációk, paranoid gondolatok és zavaros gondolkodás, ezekhez társul a depressziós vagy mániás (feldobott) hangulat (hangulatzavar).

A pszichotikus tünetetek és a hangulatzavarok jelentkezhetnek együtt vagy felváltva is, erősségük általában ciklikusan változik.

Skizoaffektív zavart csak akkor diagnosztizálnak, ha a betegnél legalább két hétig téveszmék vagy hallucinációk jelentkeznek a hangulatzavarok tünetei nélkül.
A skizofrén jegyeket leggyakrabban kísérő hangulatzavar lehet:
- bipoláris zavar - ekkor a diagnózis bipoláris típusú skizoaffektív,
- vagy depresszió - ilyenkor depresszív típusú skizoaffektív zavarról beszélünk.

A következő jelek és tünetek fordulhatnak elő skizoaffektív betegségben:

  • Téveszmék - rögzült és/vagy hibás hiedelmek
  • Zavart gondolkodás - homályos, zavaros gondolatok
  • Hallucinációk
  • Paranoid gondolatok
  • Depressziós időszakok
  • Furcsa észleletek
  • Furcsa gondolatok
  • Mániás hangulat, vagy váratlan energiafokozódás és a személyiségtől idegen viselkedés
  • Az indulatok szabályozása szegényes poor temper control
  • Ingerlékenység
  • Összefüggéstelen vagy széteső beszéd
  • Figyelmi problémák
  • Kataton viselkedés - a beteg alig reagál; előfordul olyan nyugtalanság, aminek nem látszik a külső oka
  • A saját megjelenéssel kapcsolatos érdektelenség
  • A személyi higiénia elhanyagolása
  • Emlékezeti zavarok
  • Alvási problémák

Okok és kockázati tényezők

A szakemberek szerint a betegséget -- a skizofréniához hasonlóan -- a központi idegrendszer gyerekkori fejlődésének eltérései okozzák, azaz fejlődésneurológiai rendellenesség.

  • Genetika: ha egy közeli rokon skizoaffektív zavarban szenved, akkor nagyobb a betegség kitörésének esélye. Növeli a kockázatot, ha a családban skizofrénia vagy hangulatzavar fordul elő.
  • Életkor: az életkor a zavar típusára van hatással. Idősebbeknél jellemzőbb a depresszív típusú zavar, míg a fiatalabbaknál valószínűbb a bipoláris típus.
  • Szülők életkora: a szülők idősebb életkora - ami a genetikai elváltozások egyik gyakori oka - kapcsolatban állhat a skizofrénia spektrumába tartozó betegségek magasabb kockázatával (ide tartozik a skizoaffektív zavar is).
  • Magzati ártalmak és születés: egyes elképzelések szerint szerepet játszhat az is, ha a magzat mérgező anyagoknak vagy vírusos mmegbetegedésnek volt kitéve, vagy a születés komplikált volt. Egyelőre nem készültek azonban ezt az elképzelést alátámasztó klinikai vizsgálatok.
  • Környezeti tényezők: van némi bizonyíték arra, hogy egyes környezeti ártalmak -- vírusos fertőzés, elégtelen társas viszonyok vagy erősen stresszes helyzetek -- előhívhatják a zavart azoknál, akik örökölték a skizoaffektív betegségre való hajlamot.

Nem tudni, hogy a betegség pontosan hogyan alakul ki. Sok kutató úgy gondolja, hogy az egyik kulcstényező az agyi ingerületátvivő anyagok (szerotonin és dopamin) egyensúlyának felborulása.
Diagnózisa
A diagnózist a beteg beszámolóira, és a környezetében élők, illetve az egészségügyi dolgozók által megfigyelt kóros viselkedésformákra alapozzák. Nem létezik, olyan biológia tesztmódszer, mellyel a skizoaffektív zavar kimutatható lenne, ilyen tesztekkel ellenőrzik azonban, hogy nem áll-e fent valamilyen egyéb testi betegség, mert nagyon ritkán ugyan, de lehet a skizoaffektív zavar pszichotikus tüneteinek ilyen oka is. Az orvos kérhet EEG vizsgálatot, hogy kizárja az epilepsziát, vagy CT-t az agysérülések kizárására. A diagnózis csak akkor állítható fel, ha az orvos megbizonyosodott róla, hogy nem valamilyen egyéb DSM-IV kategóriába tartozó zavarról van szó (pl. skizofrénia hangulati tünetekkel vagy hangulatzavr a skizofrénia tüneteivel -- a különbségeket egyes tünetek jelenléte, illetve időtartama jelenti), és hogy nem szteroid-, alkohol- vagy egyéb droghasználat okozza-e a tüneteket.
A skizoaffektív zavar diagnózisának DSM-IV kritériumai
"A" Kritérium:
1. Az alábbi tünetek közül legalább kettő jelen van egy egy hónapos időszak nagy részében (vagy rövidebb ideig, ha a tüneteken kezelés javított):

  • téveszmék
  • hallucinációk
  • zavaros beszéd, például gyakori kisiklás (a beszéd során egyik témáról hirtelen egy másik, nem vagy alig kapcsolódó témára ugrik a mondat közepén), összefüggéstelenség
  • zavaros viselkedés, például alkalomhoz nem illő öltözködés, gyakori sírás vagy kataton viselkedés
  • vegatív (hiány-) tünetek, úgy mint:
    • eltompult érzelmek - az érzelmi kifejezőkészség elsivárosodása vagy hiánya
    • szegényes beszéd - a beszéd mennyiségének csökkenése
    • indítékszegénység - a motiváció hiánya vagy csökkenése
    • anhedonia - képtelenség az örömérzetre, az általában örömmel járó események (evés, társas érintkezés szex) iránti közöny

A negatív tünetek nem egyeznek meg a depresszió tüneteivel.

Ha a téveszmék bizarrnak tekinthetők, vagy a beteg a hallucinációk során legalább két hangot hall, melyek egymáshoz beszélnek, vagy egyet, ami folyamatosan kommentálja a cselekedeteit, akkor ez az egy tünet kimeríti az "A" kritériumot.
2. ÉS a betegség valamelyik pontján előfordul az alábbiak közül legalább egy:

"B" kritérium:
A téveszmék vagy hallcinációk legalább két hétig jelen voltak a major depresszió tünetei nélkül.
"C" kritérium:
A hangulati epizód kritériumait kimerítő tünetek jelen vannak mind az aktív mind a lecsengő szakasz jelentős részében.
"D" kritérium:
A tüneteket nem más betegség, tiltott szerhasználat vagy gyógyszer okozza.
Altípusok: a skizoaffektív zavar két altípusát az különbözteti meg, hogy milyen a betegség hangulati összetevője:

  • Bipoláris típus- ha mániás vagy kevert epizóddal társul

Major depressziós epizód gyakran előfordul a bipoláris típusnál (de nem mindig), és nem feltétele a DSM_IV diagnózisnak.

  • Depresszív típus - amikor kizárólag major depressziós epizódok vannak jelen (mániás és/vagy kevert epizódok nélkül).

A skizoaffektív zavart nem könnyű megkülönböztetni a skizofréniától és hangulati zavartól, de itt a hangulati szimptómák feltűnőbbek, és általában sokkal tovább tartanak, mint skizofréniában.

Lehetséges szövődmények

  • nagyobb a skizofrénia kifejlődésének kockázata
  • nagyobb a major depresszió kifejlődésének kockázata
  • nagyobb a bipoláris zavar kifejlődésének kockázata

 

Kapcsolódó fórumok:

Skizofrénia 3.5

Antipszichotikum fokozatos elhagyása

Gyógyszerek, növények, egyéb anyagok hatásaival és mellékhatásaival kapcsolatos kérdések

OFF

Dühöngő 2

Szociális fóbia

Krízis, öngyilkossági szándék és egyéb problémák esetén itt kaphatunk gyors segítséget

Offline

Skizoaffektívek írjatok!

lásd 2. hozzászólás

Offline

Szia kzoli!

Elolvastam, amit belinkeltél. Egy kicsit többet vártam tőle, de épeszű összefoglalása annak, mi a baj a mostani diagnosztikai rendszerrel.

@berbar A "hálózat" itt csak azt jelenti, hogy bizonyos tünetek kapcsolódnak más tüneteknek. Ahol erős a kapcsolódás (gyakran jár együtt egy tünet egy másikkal), ott kereshetünk egy "betegséget".

A cikk egyébként -- ha jól értettem -- tulajdonképpen faktorelemzést hajt végre tüneteken, minden előzetes feltevés nélkül. Tehát megnézni, hogy milyen tünetek mozognak együtt, és ezeket tekinti a pszichés betegségek igazi összetevőinek. 

Nem baj, ha nem ismered a faktoranalízist, mert tulajdonképpen tök egyszerű dologról van szó. Amikor a Búrát terveztem, el voltam szánva, hogy mi nem diagnózisokkal fogunk foglalkozni, hanem "bajokkal". (Ez tükröződik is helyenként a Búra szóhasználatában.)

A "baj" az valami, ami a normális pszichés működésedben problémát okoz, tehát még csak nem is "tünet". "Normális" pszichés működésnek azt tekintem, amikor olyan életet tudsz élni, ami "adaptív", vagyis az emberi élet lehetőségeit kiaknázod, vannak kapcsolataid, van munkád, vannak céljaid, vannak örömeid, stb. Ami ezt akadályozza, az "baj" (egy új irányzat szerint "probléma"). 

Hogy ezek a bajok hogyan társulnak egymáshoz, az már másodlagos az én szememben, mivel én is úgy gondolom, hogy a diagnózisok mesterséges alkotmányok. 

Az én utopikus elképzelésemben az ember elmondaná, mik a "bajai" (mondjuk nem tud párkapcsolatot létesíteni, vagy nem tud kimenni az utcára), és akkor a terápiában a terapeuta látná, hogy ezek hogyan csoportosíthatók (mennyiben függenek össze), és egy-egy ilyen csomagot kezdene kezelni. 

A mostani gyógyszerelés tulajdonképpen így működik, csak mindenféle hókuszpókuszt hozzá tesznek. Vesznek egy "bajt" -- hallucinálsz -- és adnak rá egy gyógyszert, amiről tudjuk, hogy általában csökkenti a hallucinálást. Nem keresik meg viszont azt a speciális "csomagot", ami csak rád jellemző, mert az egyszerűség kedvéért diagnózisokkal operálnak. Ha egy diagnózist nem lehet ráhúzni tünetekre, kitalálnak egy újabbat.

A jelenlegi magyar ellátástól sajnos nem várható, hogy egyénenként megvizsgálja ezeket a csomagokat -- nincs pénz, nincs idő, nincs figyelem. 

De mi itt megvizsgálhatjuk magunkat, abban az értelemben, hogy összegyűjthetjük a "bajokat" és megpróbálhatjuk leírni, melyik függ össze melyikkel hogyan. 

Offline

.

Offline

Nagyon jó kis összefoglaló,köszi Smile

Offline

Hogy Eszter felvetésére is reagáljak, hogy honnan tudom, hogy a szorongás okoz minden zavart, és a megküzdési stratégiák mások.

Nem tudom biztosra. Ez csak egy feltételezés. Smile

De:

Ad 1. A pszichiátria NEM természettudomány (nem is egzakt). (Akárhogy is próbálják annak pozicionálni.) Hanem egy alkalmazott tudomány. Tudjuk, hogy mire milyen gyógyszer hat. Egyszer képesek leszünk a hatásmechanizmusokat is megfigyelni.
De nagy valószínűséggel a pszichiátria sose fog választ adni arra, hogy mi okozza ezeket a betegségeket. (Főleg, ha feltételezzük, hogy lélek is van. De anélkül se valószínű.)

Ad 2. Ahhoz, hogy természettudományként működjön, szükség lenne megismételhető kísérletekre. Namost, nem ültethetjük le Pistikét és Józsikát (akik ráadásul egypetéjű ikrek!!!) születésétől fogva 30 éven át, hogy különböző, laborunkban generált stimulusokra hogy fejlődik ki egyiküknél a skizofrénia, a másikuknál meg nem. Mindemellett folyamatosan mindezt eszközökkel monitoringolva is. Pláne nem reprodukálhatjuk ezt a kísérletet tökéletesen ugyanúgy még ötezerszer.

Ad 3. Így pl. a skizofréniáról is csak annyit állapíthatunk meg, hogy tök pontosak legyünk, hogy XY-nak éppen az van. (De ez nem fogja leírni nekünk, hogy mitől alakult ki, és hogy ez folyamatában milyen. Hanem egy pillanatkép.)

Ad 4. Nem azt akartam állítani, hogy a skizoaffektív zavar nem létezik. Annyit akartam mondani, hogy egy felkapott diag lett és a klinikai gyakorlat egész másra alkalmazza, mint az itt leírtak. És a betegek sokkal kisebb százalékára igaz mindez, mint amennyinél megállapítják. (Legyen az emberek 0,1%-a a 0,5% helyett.)

Kb. ennyi. :-)Próbálkozik az ember gyereke... Smile

Szerintem az agykutatás se fog sajnos vagy nem sajnos mindenre választ adni.

Így csak hipotéziseink lehetnek. Smile Jobbak és rosszabbak.


Az információelméleti hálózatmodell se abban segítene, hogy kitaláljuk adott páciens bajának pontos okát.
Hanem össz megmagyarázná az átjárást a ma külön sorolt betegségek között. Illetve adna képet a kapcsolódási pontokról, valamint pontosabban tükrözné adott beteg viselkedését. 

Ez se vinne közelebb a miérthez, de közelebb vinne a hatékonyabb, célzott kezeléshez. (jobban, mint a DSM, BNO és a hierarchikus kategorizálás...)
Mert adna egy jobb rendszert a kezünkbe.

Ez elsősorban információelméleti kérdés, mint segédtudományé és nem tartozik a magtudományhoz (pszichiátria). De valószínűleg célzottabb gyógyszerelést és pszichoterápiát tenne lehetővé.

Offline

Szerintem konkrétan még szinte semmit nem tudunk.

Az se biztos, hogy a dopamin neurotranszmitter túltengése okoz pszichózist. Vannak ezt cáfoló tanulmányok is.
(Érdekes, hogy pl. az Akineton, Kemadrin stb. növeli a dopaminszintet és azzal operál, felnyomva a dopaminszintet, hogy az extrapiramidális és a gyógyszer indukálta parkinsonos mellékhatások elmúljanak.
Mégse üti az antipszichotikumokat. Pedig elvileg valamilyen szinten így ellentétesek.

Az is lehet -nem tudom-, hogy ez olyan mint a nikotinreceptoroknál. -a nikotinnal sikerült ezeket a receptorokat legjobban jelölni ill. a működésüket fokozni- Hogy a dopamin csak egyfajta jelzője valamilyen folyamatnak, és nem az oka. Így az antipszichotikumok bár hatnak a betegségre, de a dopamin csak egy indikátor, és azt mellékesen bolygatja meg.

Gyakorlatilag senki nem tud biztosat, hogy az antipszichotikumok hogyan működnek, azt leszámítva, hogy tudjuk hogy működnek.)

------------------------------

Azt se gondolom, hogy majd a neuropszichiátria megold mindent.
Ahhoz totál materialistának kell lenni, hogy ez legyen a nagy reménysugár.
Mert ebben az esetben, ha gyógyszerekkel az agyi folyamatokat tökéletesen lehetne manipulálni és ezzel minden megoldódna, se lélek nem lenne, se pszichológia nem kellene.
Elég lenne csak a megfelelő bogyót bevenni.

De én ebben nem hiszek.

Szerintem nem lesz olyan gyógyszer, ami teljesen megoldja ezeket a problémákat. Akkor se, ha az agykutatás a csúcsra jut.

Offline

Nekem is zavaros és homályos, de szerintem azért, mert túl tudományos is, meg nem is lehet ilyen bonyolúlt dolgot egyszerűbben elmagyarázni, mert ezek a betegségek már önmagukban is bonyolúltak! De nagyon! 

Azért eléggé zavar, hogy nekem mindkettő van, és kérdezik, hogy mi ez és az, és nem tudom elmagyarázni, csak max belinkelek valamit......

Offline

Ehhez jobban kellene ismernünk a neurokémiai folyamatokat, és a hatóanyagok szerepét.

Offline

Ha ezek ennyire dinamikusan egymásba tudnak fordulni, "fejlődnek" az illető élete során, átdiagolhatóak stb., akkor nem valószínű, hogy ezek betonkeményen elszigetelt (ld. DSM, BNO) dolgok (bár persze jó, ha valaminek nevet tudunk adni és kezelni tudjuk), hanem valaminek a különböző megnyilvánulási formái.

Azt, hogy ezek különböző megküzdési stratégiák egy analitikus irányultságú könyvből vettem, amelyre rákereshetek. De mivel sok betegtárssal találkoztam, így van személyes véleményem is, amely egybevág.

Egy generalizált szorongás pl. nyilvánvalóan át tud fordulni skizóba. Mai protokoll szerint is. (Ahogy a skizó átmehet bipolárisba is.)
Az viszont nevetséges pl. hogy elméletileg a skizofréniából lehetetlen meggyógyulni.
Aztán nagyon kevés embernek (tényleg nem soknak), de 20-30 év gyógyszerszedés stb. után (valahogy) sikerül. És kapnak egy szorongásos diagot.
Ez a mai rendszerben értelmezhetetlen és "rendszerhiba". 
Ez lehetetlen, mert végleges diag. Ergo abszurd módon kijelentik, hogy az illető sose volt skizofrén, még akkor se ha 100%-ig mutatta az egész tünetskálát, hanem félrediagnosztiázálták és valójában sose volt az.
Jó esetben nem lenne szükség ilyen mértékű illogikára, hanem ez is értelmezhető kellene hogy legyen.

Offline

Ez lehetőséget nyit egy új diagnosztikai kritériumrendszer felé is talán.

Offline

Ok, túloztam azzal, hogy biztos vagyok abban, hogy a szorongás okozhat mindent.
Mert nem tudom mi. (érzékenység?) És laikus vagyok.

Inkább úgy fogalmazok, hogy 1) egy tőről fakadhatnak, 2) nem elszigetelt kategóriák, mint a DSM-ben egymástól függetlenül. Hanem dinamikusan változó kórképek. (és átfordulhatnak a major pszichiátriai kórképek is az évek alatt... lehet valaki paranoid skizóból bipoláris 20 év alatt, félrediagolás nélkül) Egy fejlődő, "élő" dolog a betegsége az illetőnek.
A DSM ill. a BNO ezt mintha kipreparálná és statikussá próbálná tenni.

Nekem a hálózatelméleti megközelítés tetszik a legjobban, itt egy cikk róla.

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4245101/

 

Offline

Nagyrészt az angolt vették át, az pedig a DSM amerikai osztályozási és diagnosztikai kézikönyvön alapszik (ahogy a mi fenti cikkünk is). Ez a "legalább két hétig fennáll" a DSM tipikus követelménye (és szerintem sok esetben megtévesztő).

Nem csoda, ha összezavarodsz... Ahogy írtam, az európai és az amerikai diagnózis nem is teljesen azonos. 

Offline

kzoli, érdekeseket írsz

a 2-es hozzászólásban feltettem pár kérdést, tudnál rá válaszolni?

köszi!

Offline

Érdekes elmélet. Néztél szakirodalmat, hogy másoknak, szakembereknek, mi a véleménye erről? (Én mindig megnézem a szakirodalmat -- nem egyet, sok szakcikket, mert a véleményem egy dolog, de a tudományhoz több kell.)

e

Offline

A magánvéleményem az, hogy minden pszichés betegség alapja a szorongásra való örökletes hajlam.

(Ezt orvostól is hallottam már, de ez volt már előtt is a magánvéleményem.)

Ez az egy dolog öröklődik.

Ezért nem tartom valószínűnek, hogy majd külön behatárolható skizofrénia-gént vagy szorongásos gént vagy kifejezett depresszív gént stb. fedeznek fel.

Szóval egy mély szorongás állhat minden pszichiátriai kórkép mögött. Még egy pszichózis mögött is.

A tünetek mások, mert más mintákat látunk a rokonságban, stb. stb., így eltérőek a megküzdési stratégiák.

Egy szorongásos beteg reálisan látja a szorongását, ez nála viszont valamilyen bénult állapotot eredményez.

Egy hallucináló paranoid skizofrénnál is valahol mélyen valami ugyanilyen szorongás lappang. Azért néz ki máshogy, mert a félelmeit totálisan elfojtja és így nem a realitás síkján próbálja legyőzni, hanem egy képzeletbeli, "mágikus" világban, ahol különböző misztikus dolgok révén szembe tud szállni és "győzni tud" vagy a különleges képességei vagy a segítői vagy stb. révén. (Más kérdés, hogy nagyon is kétes ez a győzelem, mert a valóság síkján össz pszichiátriára kerül.)

A stratégiák a különbözőek.

Offline

Kösz, Zoli!

Én az angol nyelvű szakirodalmat néztem, tehát az a gyakorlat, amit ott leírnak, nem feltétlenül fedi a magyar gyakorlatot. 

Azt hiszem, sokan azért kérdeztek itt, mert frissen kapták a skizoaffektív diagot, tehát nem volt előtte más tünet. Ez lehet "divat" hatása, de erre mondtam, hogy egy másik diag esetében (bipoláris) azt a magyarázatot kaptam orvosoktól, hogy gyakran pusztán azért adják, hogy felírhassanak hangulatstabilizálót.

Egyetértek azzal, hogy van genetikai sérülékenység -- csak nem olyan specifikus, hogy meg tudnánk mondani, kinek milyen baja lesz mikor. Ezért volt a csata a DSM-V körül, amit szeretnének az aetiológia felé tolni (csak éppen nincs meg hozzá a tudományos alap). 

Ez egy másik nagyon érdekes beszélgetés lenne, kíváncsi vagyok a véleményedre Smile

Talán a "betegségek" oldalon nyithatnánk erről egy vitát: /szakmai-informaciok/betegsegek

E

Offline

Szia Eszter!

Az átlagnál nagyobb érzelmi sérülékenység, érzékenység még egy teljesen "leépült", reziduális skizofréniában szenvedőnél is észlelhető elég jól.
Ez gyakorlatilag minden pszichés betegre jellemző.
Más kérdés, hogy szorongásként jelentkezik egy szorongásos betegnél (szorong jobban), és másképp egy paranoid skizofrénnál (üldöztetéses gondolatai kezdenek lenni).
Szóval ez a leírás önmagában nem mond sokat.

Úgy tudom a diagnózist a '30-as években találták ki. (Más kérdés, hogy 1980-as években lett önálló diagnózis hivatalosan. Teret hódítani meg az utóbbi 20 évben kezdett.)
Nem gondolom, hogy új, csak hogy terjed.

A klinikai gyakorlatban a skizoaffektívek jelentős részénél nem amiatt adnak skizoaffektív diagnózist, mert depressziót vagy maniform állapotot észlelnek.
(Ez erősen kisebbség lehet.)

Hanem míg a skizofréniában feltételezik, hogy vannak shub jellegű relapszusok, amelyek kognitív leépülést és érzelmi elsivárosodást okoznak. (maradandó agykárosodással) 
Addig aki éveken át skizofréniás tüneteket mutat, de nem sivárosodik el érzelmileg, kevés a negatív tünet (a pozitív tünetek dominálnak "csak"), minimális a kognitív leépülés stb. a relapszusok után, azokat pár év után átsorolják skizofréniából skizoaffektívbe. Orvosok többsége ezt látja ebben.
És ritkán játszik más egyéb (pl. mánia) szerepet.

Ezért mondtam, hogy ez egyfajta "skizofrénia light".

De önmagában ez nem indokol szerintem egy önálló diagot.
Ahogy valószínűleg az új DSM-ben nem is lesz.

Úgy gondolom, hogy van genetikai tényező.
Csak nem maga a skizofrénia öröklődik.
Valami, ami nem tudjuk mi.
Egyfajta érzékenység.
És ez minden pszichés betegségre igaz.
Ez gyermekkori tényezők, fokozott fiatal felnőttkori stressz és egyéb környezeti tényezők hatására kibomlik.
Az más kérdés, kinél hogyan. Ez a genetikai rész.
Akit meg nem ér ilyen környezeti tényező, csak hordozza, az "csak" örökíti az unokáiba, dédunokáiba a hajlamot. (nem a betegséget)
(A vulnerabilitás öröklődik szerintem.)

Az egész pszichiátria tüneti kezelésekre épül.

Így a kategóriák is tünetiek.
Ráadásul állandóan változnak. (mert ma már pl. senki nem kap szorongásos-depresszív pszichózis diagot)

De ez minden diagra igaz, hogy tüneti. Nem specifikusan erre.

Más kérdés, hogy van-e értelme fenntartani.
Mikor egyes embereknél a paranoid skizofrénia egy enyhébb prognózisú változata, másoknál inkább bipoláris elmezavar pszichózissal.

Szerintem szerencsésebb elkülöníteni.

Üdv:
Zoli

Offline

Szia Zoli! 

Én is ilyesmire utaltam alább. De ha megértőbbek vagyunk a dokikkal, talán árnyaltabban látjuk a kérdést. A paranoid skizo nagyon súlyos diagnózis, nagyon megbélyegző. Ezen túl a hangulati tünet (mély depresszió vagy a normálison túli felhangoltság és pörgés) önálló tünet, nem mindig társul a skizofréniához. Ezért létrehoztak (egyébként már a nyolcvanas években) egy ilyen kategóriát. 

Attól függ minden, minek tekinted a diagnózisokat. Én hajlamos vagyok azt gondolni, hogy mivel a pszichés zavarok valóságos (fiziológiai) oka nagyon ritkán megállapítható (nem találták meg a "génjét" egy betegségnek sem, és a kialakulásának és lefolyásának folyamata is csak tapasztalaton alapszik, nem azon, hogy az agyban pontosan mi történik), ezért egy pszichés diagnózis egyfajta gondolkodási és terápiás segédeszköz, hogy akiknek bizonyos fajta tünetei vannak, azokon hogyan lehet segíteni.

A gyógyszerek is a tünetek megszüntetésére irányulnak, és a terápiák is. (Egyes terápiák talán azt állítják, hogy "végleg" felszámolják a betegséget, mert "tudják" az okát, de én ilyenkor eléggé kételkedem.)

Ha valaki skizoaffektív, az én -- hangsúlyoznom kell, pusztán sorstársi -- értelmezésem szerint kezelendő az érzelmi tüneteivel és a pszichotikus tüneteivel is. Lehet, hogy ha a pszichotikus tünet (hallucináció, stb) elmúlik, akkor feltisztul a depresszió is, vagy mérséklődik a mánia, de aki hosszabb ideig "kimaradt" a normális életből egy skizofrén epizód miatt, az nyilván könnyen lesz depressziós.

Tehát csak annyiban tér el a véleményünk, hogy én a diagnózisokat (még a skizofréniát és a mániát is, amelyek a legtisztábban felismerhetők) csak segédvonalnak gondolom. A valóság inkább az,  mindenki más egy kicsit, másképpen lesz jobban vagy rosszabbul. 

Ez okozhatja azt is, hogy sokan annyi diagnózist összeszednek életük során. Nem csak a divat hatása, hanem pl, ahogy írtam, a rendelkezésre álló gyógyszerek és terápiák is befolyásolják, hogy mi lesz a diagnózis. 

Próbálkoztunk egy minden jelenlegi és ex-búrásnak intézett kérdéssel, hogy kinek milyen diagnózisai voltak eddig, sajnos kevesen válaszoltak, de látszik, hogy aki hosszabb ideje küzd problémákkal, az általában egy rakat diagnózist összeszedett -- nyilván annak fényében, hogy milyen problémái vannak az életében. 

Szóval ne dobjuk azért ki a skizoaffektívet se az ablakon, mert összefoglalja valahogy, hogy valaki éppen érzelmileg is borulékony, nem pusztán az a baja, hogy téves eszméi vannak. 

Eszter

Offline

Kérdés, hogy létezik-e ez a diagnózis.

Most elég felkapott lett, de a magyar orvosi gyakorlat is megosztott.

Volt ahol következetesen paranoid skizofréniát állapítottak meg, máshol következetesen skizoaffektív lett a diagom. (Mindkettő jól megindokolva.)

Nem a differenciáldiagnosztikai eltérések miatt. Hanem mert szimplán egyes orvosok, kórházak a skizofrénia egyik alfajának tartják, míg máshol önálló betegségnek.

Eredetileg, mikor "felfedezték" és önálló diagnózis lett, szinte semmilyen (!!!) differencia nem volt a paranoid skizofrénia és a skizoaffektív tünetei között.
Egyszerűen úgy határolták el, hogy döntően fiatal férfi betegek, akik nem mutatják a skizofrénia negatív tüneteit (se fokozatos kognitív leépülést, ami anno benne volt a pakliban), és akik könnyen visszailleszthetők a társadalomba, munkát találnak stb. 
(Érdekes, hogy a mai gyakorlatban viszont a nők vannak többségben.)


Mint önálló diag azért is kétséges, mert a skizofrénia és a bipoláris zavar általában nem öröklődik ugyanabban a családban. Szóval egy családban vagy az elsősorban gondolkodási zavarok (pl. skizó) vagy a hangulatzavarok (pl. mániás depi) öröklődnek. S nemigen fordul elő egy családban mindkettő. Nem fakad egy tőről genetikailag.
Ez a betegség meg egyfajta mix kéne, hogy legyen. De ez nem megalapozott a genealógia szempontjából semennyire.

Az a megérzésem, hogy igazából egyrészt minél több emberről próbálják levenni a paranoid skizó diagot, mert az még egy fokkal megbélyegzőbb, másrészt a bipoláris elmezavar pszichotikus tünetekkel diag kezd kiveszni.

Jogos lenne, ha ezt a diagot megszüntetnék.

És lenne a paranoid skizofrénia hangsúlyosabb negatív, ill. kognitív deficit tünetek nélkül, és lenne újra több bipoláris elmezavar pszichotikus tünetekkel.

A valóságban a skizó és a mániás depi nem nagyon keveredik (se családfában, se ...), csak a pszichotikus állapot hasonló. (más kérdés, hogy ennyi erővel a drog indukálta pszichózis is bekerülhetne az organikus pszichózisok közé, mint valami új "öszvér" diag)

A depresszió persze lehet hangsúlyos tünet.

Az a különbség, hogy mániás-depinél ez a hangulatzavar és hullámzás egy része.
Míg a skizonál is megjelenik, mint másodlagos tünet, de "jóhogy", mert az emberek jelentős részének derékba töri az életét a betegsége. (de ettől még nem elsődleges tünet)

Ez a személyes véleményem is.
De egyes kórházakban ez is a klinikai gyakorlat. (Míg máshol persze ész nélkül a skizoaffektívet osztják és divat.)

Offline

Érdekes amit írsz, Eszter! 

Amúgy ez itt fent szerintem eléggé alapos, és kimerítő! Smile

Offline

köszi az infot

Offline

Az általam elérhető szakcikkek nyomán a következőre jutottam: a skizoaffektív diagnózis annyira vitatott, hogy egyesek még azt is megkérdőjelezik, hogy van-e értelme, és azt állítják, hogy a DSM (az amerikai) és az ICT-10 (az európai) diagnosztikai kritériumok nem is azonosak. A fenti cikk (ahogy a Búrán minden) a DSM szemléletét tükrözi.

Az egyik szakcikk szerint a diagnózis már nem is használható Dániában -- az így diagnosztizált betegeketet felülvizsgálva lényegében egyszer sem volt alkalmazható az ICT-10 diagnosztikai kritérium. 

Ha skizoaffektív diagnózist kaptok, az nagyjából a következőt jelenti:

- vannak skizofréniára jellemző tüneteitek (hallucináció, beszédzavar/össze-vissza beszélés, paranoid félelem, katatónia/bénultság)

- ezzel egyidőben van egy komoly hangulati tünetetek: depresszió, mánia vagy kevert epizód.

A diagnózis érvényességében kételkedő kutatók azt találták, hogy a depresszió gyakran együtt jár a skizofréniával, pszichotikus állapot előtt, alatt vagy után, ezért nem kell külön betegséget feltételezni. Más esetekben a depresszió (főként mániás) tünetei -- amelyek megengedik a pszichotikus élményt is -- jobban leírják a problémát. 

A tapasztalatunk szerint a diagnózisokat néha úgy adja az orvos, hogy tekintettel van rá, milyen diagnózisra milyen gyógyszert lehet felírni. Bár ennek pontos szabályait nem tudom a skizoaffektív zavar esetén, könnyen lehet, hogy a diagnózis azt tükrözi, hogy antipszichotikumot és antidepresszánst, valamint hangulatstabilizálót is adnak. 

Erre bipoláris/borderline diagnózisokkal kapcsolatban vannak példáink, amikor valaki azért kap bipoláris diagnózist, hogy felírhassanak neki hangulatstabilizálót.

Offline

Sziasztok! Össze tudok szedni szakirodalmat, ha kéritek, de sajnos egymagam nem tudom lefordítani/összefoglalni, ehhez kérném a segítségetek.

Offline

köszi, ha van még infod, oszd meg velünk, magyarul nincs ennek a betegségnek szakirodalma

Offline

Szia,

Köszi a linket,még érdekesebbé teszi,hogy 1970-ben adták ki

Offline

szia!

Itt vagyok megint. Eszembe jutott, hogy addig ajánlok neked egy könyvet. Egy estés könyv, és fent van az interneten.

Ha beírod a google keresőbe, hogy Szent-Györgyi Albert Az őrült majom akkor talán harmadik-negyedik találatként felajánla a net pdf formátumba. Töltsd le és olvasd el! Mondom csupán egy este elég az elolvasásra, de annál nagyobb élményt nyújt.

Most elővettem az írásom, hogy rendbe tegyem. Hétvégén megpróbálom rendbe tenni, de nem ígérem biztosra.

 

Offline

Szia biborlabda75!

Okés,várom

Offline

szia argobalogtibi!

Már sokmindent másképp gondolok, mit amit leírtam a tanulmányomban ezért most csinosítgatom, de ha "olvasásra készen" lesz, akkor majd átküldöm.

Offline

Smile

Offline

szia argobalogtibi!

Most már én is szedem a gyógyszereimet, nem merem elhagyni őket, mert félek megint visszatérnek a tünetek. (Bár most jól jönne, ha azt képzelném, hogy minden jó és szép a világban Laughing out loud). Félek azonban, hogy önamagamra és másra nézve újra veszélyes lehetnék és félek, hogy esetleg ez tragédiát hozna magával.

Nekem sajnos nem olyan jó, mint neked. A képességeim és az úgymond az életem a gyógyszerek mellett sem tért vissza. A gyógyszerektől sokat híztam, a munkanélküliségtől, ami azóta végigkísér elszegényedtek úgymond a kapcsolataim. Nehezen szólalok meg nagyobb közösségbe és súlyos megfelelési kényszerem van. Ha véletlen ideiglenesen kapok valami állást, akkor szorongok, hogy nem felelek meg.

De téged jó hallani, hogy mennyi mindent csinálsz a betegséged mellett is.

Az írás az nálam is jelen van. Az elképzelt oktatásról írtam egy rövidebb tanulmányt és azt csinosítgatom. Próbálkoztam egy két emberkének elküldeni, de csak Békesi László és Mérő László jelzett viassza. Békesi azt írta, hogy sok értékes gondolat van benne. Mérő László meg teljesen félreértette, mert úgy gondolta, hogy ez a tanulmány arról szól, hogy a fogyasztói társadalmat méginkább erősítsítsük az oktatás segítségével. Pedig éppen hogy ellenkezőleg, arról szól, hogy kulturált fogyasztókat neveljünk.                      

 

Offline

Smile

Offline

szia kormoskandur!

Én paranoid szkizofréniában, depresszióban és bipoláris zavarban szenvedek. Legalábbis ez a diagnózisom. 2010-ben diagnosztizáltak. Előtte volt egy 1 éves pszichózisom. 2010-ben miután diagnosztizáltak és a gyógyszerektől majdhogynem elmúltak a tüneteim abbahagytam a szedésüket, mert diagnosztizáltam magam: meggyógyultam. kb. egy évig nem is volt baj, majd 2012-ben visszaértek a tüneteim és kb. újabb négy hónapig pszichózisom volt megint. Ez azzal fejeződött be, hogy kijött értem a rendőrség és bevittek a pszichiátriára. Megkaptam a gyógyszereimet és újra jól lettem. Sajnos amikor elvittek akkor már önmagamra és másra nézve is veszélyes voltam. Szerencsére se magamban se másban nem tettem kárt. Kérdezhetnéd (kérdezhetnétek), hogy ez meg hogyan lehetséges, hiszen a rendőrség csak akkor megy ki valahova, ha vér folyik. Ez csaknem így is van, de mint kiderült azért vannak ott is kiskapuk. A tesóm jóban van az országgyűlési képviselőnkkel, aki jogász. Ő keresett kiskapukat. Mivel mindenkit elárasztottam a képzelgéseimmel kapcsolatos levelekkel ezeket összeszedték és valahogy ezeket felhasználva megállapították, hogy ön és közveszélyes vagyok és kijöttek értem. Egyébként életem legszebb és legrosszabb időszakát éltem meg a két pszichózis alatt. Legszebbet, mert képzelgéseimben, nem volt fajgyűlölet, nem vot háború. Az emberek mindenhol békében éltek és szertték egymást. Legrosszabbat, mert ahhoz, hogy ezt elhiggyem ahhoz azt is hinnem kellett hogy mindenki hazudik. Ettől pedig végtelenül dühös, haragos voltam. Képzelgéseimben kitalátam magamnak, hogy az oktatás is egészen más (az oktatás érdekel a legjobban). Képzelgéseimben nem tantárgyak szerint oktattak, hanem szükségletek szerint (otthon-építészet, négy őselem, mezőgazdaság-étkezés, szerelem-szexualitás, család-háztartás és még sorolhatnám.) Vagyis nem termelőgépeket állítottak elő az oktatás segítségével, mint ma történik, hanem kulturált fogyasztókat képeztek. Ez olyan jól és szépen működött képzelményemben, hogy szinte a levegőben jártam örömömben. Most ismét gyógyszereket szedek. Egészen jól vagyok, bár hogy nincs munkám elég szegényesek a kapcsolataim. Olyannyira, hogy ha néhány ember előtt kell megszólalnom az már gondot okoz. 2011-ben volt hogy dolgoztam a munkaügyi központban és a munkanélkülieknek kellett eligazítást tartani a törvényekről. Majdhogynem betettem a gatyába. Nehéz volt. Most volt osztálytalálkozónk és még a jól ismert osztálytársaim és volt osztályfőnököm előtt is nehezemre esett a beszéd. De ezt leszámítva tényleg jól vagyok. Nincsenek öngyilkossági gondolataim. Bár tudom milyen az, mert amikor önként leszoktam a gyógyszereimről akkor erőteljesen kínoztak az öngyilkossági gondolatok. Hát ennyit magamról itt néhány szóban.

Offline

3 további tag írt privátot, köszönöm!

szkizoaffektívak írjatok!

Offline

szia

igen jól leír.

Könnyebb érzés, hogy van diagnózisom és megfelelő gyógyszereket kapok.

Offline

Szia kormoskandur!

Köszi, hogy megírtad! Úgy érzed, jól leír téged ez a betegség? És könnyebb így, hogy van egy diagnózisod?

Örülök nagyon, hogy 90%-ban tünetmentes vagy!

Eszter

Offline

Köszi! 

Offline

szia

39 éves vagyok. egész életemben depressziós voltam. 2002-ben mentem először pszichiáterhez dg: depresszió anankasztikus szem zavarral.
ahogy teltek az évek, depresszióm egyre erősebb lett, végigszedtem az antidepresszáns palettát sikertelenül. tüneteim: extrém fáradtság, örömtelenség, szorongás, halálvágy, öngyűlölet, orgazmusképtelenség, torz gondolkodás, közömbösség, empátiahiány, döntésképtelenség, paranoia, néha dühöngés, törés-zúzás.
évekig szenvedtem, tüneteim titkoltam orvosaim előtt is. 2014-ben Tündérhegyen diagnosztizálták nálam a szkizoaffektív zavart (ahol végig rosszul éreztem megam). szedem: risperdal, olwexya, rivotril
gyógyszerszedéssel tüneteim kb. 90 %-ban mérséklődtek
összesen 3 hónapot feküdtem Tündérhegyen és 1 hónapot zárton
le vagyok százalékolva 40%

Offline

Te nem írod le?

Offline

szia,

köszi a válaszokat!

Offline

Ja, de a dg-k és a gyógyszereim az adatlapomon, le vagyok százalékolva 50%, évente feküdtem kórházban 2011-ig. Mióta nem dolgozom nem volt kórház! 

Offline

Szia! 

37 év, és elmúlt állítólag, csak legfeljebb a skizofrénia negatív tünetei vannak meg. 

29 voltam amikor kiderült, legalábbis velem ekkor tudatták, akkor azért kerültem vele kórházba, mert nagyon pörögtem, jól voltam, vagy nagyon depressziós voltam, szarul voltam, egyik nap ez másik nap az! meg még állítottam olyanokat, hogy velem vannak, vagy követnek, vagy hallják a gondolataimat.

még mindíg hiszem, hogy néha figyelnek azaz velem vannak! És néha azt is, hogy hallják a gondolataimat. 

Én ennyit tudok hozzátenni! 

Offline

sziasztok,

aki ebben a betegségben szenved, kérem, hogy írjon vagy szóljon hozzá a topichoz.

Beszélünk meg olyanokat, hogy:

ki mennyi idős, mióta tart ez nála, mik a tünetek (gyógyszer nélkül/gyógyszerrel), milyen gyógyszereket szed, hogyan diagnosztizálták ezt nála, mennyit feküdt/fekszik kórházban, le van-e százalékolva, stb

//