Előbb-utóbb mindenki szeretne gyermeket, még azok is, akik hangulatzavarban szenvednek. Ilyenkor mérlegelni kell rengeteg mindent, de nézzük mik a legfontosabb felmerülő kérdések.

Hangulatzavarral küzdők számára nagyon nehéz kérdés, hogy merjenek-e gyermeket vállalni. A depresszióra hajlamosak gyakran levertségre, erőtlenségre, fáradtságra panaszkodnak és ezért kételkednek abban, hogy jó szülő válna-e belőlük, tudnának-e eleget törődni a gyerekükkel. A bipolárisok pedig ismervén magukat tudják, hogy a mániás epizódok alatt felelőtlenül viselkednek, ingerlékenyek, túl bátrak vagy éppen hanyagok és ez összeegyeztethetetlen az anyasággal. De az ösztönök bennük is működnek, szeretnének gyereket, de vajon szabad-e vállalniuk a gyerekkel járó felelősséget?

Mindenkinek, aki hasonló problémával küzd ajánlom a következő kérdések átgondolását. Nem azért, mert le- vagy rá- akarnám beszélni őket a gyerekvállalásra, hanem azért, mert azt gondolom, felelős döntést csak akkor lehet hozni, ha az ember végiggondol minden eshetőséget.


1. Gyógyszerszedés terhesség és szoptatás alatt

Ez az egyik legnehezebb és legvitatottabb kérdés. A hagulatjavítók közt van olyan, ami mellett nyugodtan lehet terhességet vállalni, de a nyugtatók/szorongásoldók és a hangulatstabilizálók szedése ellenjavalt. Ez utóbbi két gyógyszertípus komoly elváltozásokat, légzésleállást okozhat a babánál, ezért amenniyre csak lehet kerülendő.

Ha valaki a betegsége miatt mégsem tud lemondani a gyógyszerekről, akkor érdemes kitapasztalni, mi az a lehető legkisebb mennyiség, ami mellett még egyensúlyban van az állapota és annyit szedni csak.

Bármilyen és bármennyi gyógyszert szed is valaki, mindenképpen javasolt genetikai tanácsadáson résztvenni, ahol részletesen elemzik a kockázati tényezőket és fokozott figyelemmel kísérik a terhességet!

A szoptatás megint csak a szedett gyógyszer típusától függ, de a baba maximális biztonsága érdekében érdemesebb inkább tápszeres etetésben gondolkodni. Azért, mert nem tudja természetes úton táplálni gyermekét, ne legyenek ellenérzései. Ha megteremti az etetés intimitását, összebújnak a babával, becézgeti etetés közben, énekel neki, akkor a gyermeke semmiben nem fog kárt szenvedni!


2.  Hormonális változások a terhesség és a gyermekágy alatt

Vannak, akiket már a normál nemi ciklus alatti hormonváltozások is megviselnek, menstruáció előtt ingerlékenyebbek, érzékenyebbek, labilisabbak. De ez nem tart tovább néhány napnál, jön és megy. Ezzel szemben a terhesség maga egy nagy, folyamatos hormonális káosz, így készüljön arra, hogy élete teljesen felbolydul.

A változások hátterében az áll, hogy a terhesség megfoganásával a petefészek elkezd progeszteront termelni, ezzel felkészíti a méhet a megtermékenyített petesejt befogadására és az embrió megtapadására. A későbbiekben a petefészek hormontermelő szerepét átveszi a méhlepény, ami még több hormont zúdít az anyai keringésbe. Ennek köszönhető, hogy az anya szervezete végig tudja csinálni az előtte álló 40 hetet, és nem engedi a babát hamarabb megszületni, mint kellene. A terhesség végén, a szülés során a méhlepény is távozik a szervezetből, ezzel megszűnik a progeszteron termelés. Ennek hatása a szülés utáni 3-4. napon kezd érezhetővé válni, amikor az anya lehangolt, sírós és depressziós lesz.

A fentiekben leírt hormonális változásoknak megvannak a lelki következményei. A várandósság első harmadában sírósabb, feszültebb, szenzitívebb lesz az újdonsült kismama. Ezt az állapotot úgy lehet elképzelni, mintha egy érzelmi hullámvasútban ülne, egyik percben még tiszta szívből nevet, a másik percben pedig már zokog párja vállán.

A második harmadban feltörnek a kétségek, hogy jól csinálja-e, amit csinál, elég jó szülő lesz-e, hogyan fognak tudni megélni, stb?

A harmadik harmad pedig a várakozás feszültségétől terhes. Elkészülnek-e időben mindennel, végig tudja-e majd csinálni mind a 40 hetet, érett lesz-e a baba a kinti életre?

A szülés után, a gyermekágyas időszakban pedig törvényszerűen jön a lehangoltság, az elkeseredettség vagy épp ellenkezőleg a határtalan boldogság és euphória.

A hangulatzavarban szenvedőknél ez az instabilitás még fokozottabban jelentkezik. Azt kell végig gondolnia, hogy képes lesz-e ezzel a teherrel megbírkózni.


3. A gyermekvárással járó stressz

Még ha vágyott is a terhességre, akkor is lesznek kétségei, hogy minden rendben lesz-e a babával, milyen lesz az új életük, helyt tud-e állni anyaként? A szülés után jön az aggódás, hogy helyesen értelmezi-e gyermeke jelzéseit, elég melegen fel van-e öltöztetve, eleget hízik-e a baba, stb? Mindehhez hozzájön az éjszakázás, a hajnali etetések miatti kialvatlanság, a folyamatos fáradtság és a reménytelenségérzés, hogy ennek valaha is vége lesz.

Ki fogja bírni? Megéri végigcsinálni ezt betegen? Lesz Ön mellett valaki, aki segít ebben az időszakban?

4. A jövő

Egy gyermek eltartása és felnevelése nem kis pénz. Gondolja végig, hogy lesz-e miből etetni, ruházni és iskoláztatni csemetéjét. Ez fontos kérdés, mert a hangulatzavarban szenvedők közül sokan elvesztik vagy otthagyják munkahelyüket, segélyből és rokkant nyugdíjból próbálnak megélni, de ez az összeg még néha ahhoz is kevés, hogy önmagukat a víz felszínén tartsák.

Van Ön mellett valaki, aki segíteni tud, ha anyagilag megszorul? Van olyan megbízható partnere, aki betegsége ellenére is kitart maga mellett és eltartja Önt és gyermekét, amig újra munkába tud állni?

5. A gyermek szempontjai

A gyermekvállalás önző dolog, hiszen én szeretnék gyereket, tehét gyerekem lesz. A kicsit senki nem kérdezi meg, hogy meg akart-e születni.

Egy hangulatzavarban szenvedő embernek viszont végig kell azt is gondolnia, hogy a gyermeke élete milyen lesz mellette. Milyen hatásoknak lesz kitéve a gyerek, mit fog otthon látni, el fogja tudni magyarázni neki, hogy Ön beteg? Lesz valaki a családban, akire számíthat, ha Önnel bármi történik? Lesz olyan ember, akihez mehet, ha Ön kórházba kerül?

Higgye el, ezek legalább olyan fontos kérdések, mint az, hogy Ön végig tudja-e csinálni a terhességet!

Nos a fenti kérdések talán nem barátságosak, de nem is az a cél. A lényeg, hogy legyen őszinte magával, gondolja végig, hogy alkalmas-e egy gyermek megszülésére és felnevelésére. Nézzen végig az életén és a jövőjén: megteheti anyagilag, hogy bevállal egy gyereket, elég stabil a kapcsolata, hogy elbírja a betegséget és a gyermekkel járó nehézségeket is, lesz segítsége, számíthat a szüleire, élettársára? Tervezzen előre, gondolja végig a lehetséges kimeneteleket és döntsön felelősen!

Dr. Muszil-Veress Dóra.