Pár napostól akár hónapokig tartó állapot, melynek során a beteg igen beszédes, feldobott vagy éppen ingerlékeny, s amely jól elválik normális, nem depressziós állapotától. 

A hipománia gyakran kellemesnek érzett állapot, a beteg és környezete is örül, hogy végre nem a depresszió uralja a mindennapokat. Ennek ellenére lehetnek olyan következményei, illetve tünetei, amelyek hosszabb távon negatív módon hatnak az egyén életére.

A hipomániára a következő tünetek jellemzőek:

1. Túlzott önbizalom, vagy akár nagyzási hóbort, megalomán képzetek.
2. Csökkent alvásigény (akár 3 óra alvás is elég lehet).
3. Beszédkényszer, sok beszéd, "lelőhetetlen".
4. Cikázó gondolatok, felpörgött gondolkodás, amelyet a beteg gyakran pozitívan él meg.
5. Jelentéktelen apróságok, részletek kerülnek a figyelem középpontjába, vagy a figyelme megoszlik egyszerre számos dolog között.
6. Fokozott érdeklődés normális tevékenységek iránt (társas érintkezés, munka/iskola, szex területén) vagy pszichomotoros izgatottság, nyugtalanság.
7. Olyan élvezetet vagy izgalmat okozó cselekedetek halmozása, amelyek meglehetősen nagy kockázatot hordoznak magukban (pl. féktelen költekezés, szexuális indiszkréció, felelőtlen üzleti befektetések).

Az epizód szembeszökő változással jár a személy megszokott, nem kóros állapotához képest abban, ahogyan feladatait ellátja. Lehetséges, hogy egyszerre több dolgot próbál csinálni, félbehagy feladatokat, azután visszatér hozzájuk, szokatlanul sok ötlete van, folyamatosan beszél, "pörög", nagy tervei vannak.

Ez a megváltozott viselkedés a személy környezete által is megfigyelhető, sőt gyakran a környezet veszi először észre.

A hipomániás epizód többnyire nem olyan súlyos, hogy különösebb zavarokat okozzon a társas érintkezésben vagy a munkában, vagy hogy kórházi kezelést tegyen szükségessé, ha nem kísérik pszichotikus tünetek. Néha azonban pszichózissal, a valóságtól elszakadó gondolkodással, furcsa téveszmékkel járhat, amelyeket azonnal jelenteni kell az orvosnak!

A mániánál ki kell zárni, hogy a tünetek nem tulajdoníthatók-e valamilyen szer (pl. kábítószer, gyógyszer, stb.) közvetlen pszichológiai hatásának, és nem származhatnak-e más betegségből (személyiségzavarból, skizofréniából vagy valamilyen fizikai betegségből).

A hipomániát legtöbbször lítiummal, illetve más hangulatkiegyenlítő szerekkel (lamotrigine, valproát) kezelik. A lítium és hasonló szerek megfelelő adagolása mellett a mánia az emberek túlnyomó többségénél megszűnik.

A mániás beteg sokszor nem szeretne "szabadulni" a mániától, mert nem látja be, hogy hosszú távon nagyon destruktív, súlyos következményei lehetnek. Ezért gyakran előfordul, hogy nem veszi be a gyógyszert, amely a mániát visszafogja. Ez nagy felelőtlenség; a hozzátartozóknak, barátoknak figyelniük kell rá, hogy megfelelően kezelje magát a beteg.

//