A túlevéses epizódok a bulimia nervosa nevű evési rendellenességnek is részét alkotják. A bulimiás személyek azonban egy-egy ilyen túlevéses epizód után koplalnak, kimerítő tornagyakorlatokat végeznek, vagy megszabadulnak a tápláléktól, ami azt jelenti, hogy meghánytatják magukat vagy az ajánlottnál nagyobb dózisú hashajtót vagy vizelethajtót vesznek be a súlygyarapodás elkerülése végett.

A koplalás legalább 24 órás nem-evést jelent. A kimerítő tornázás ez esetben több mint 1 órás edzés, amely pusztán a zabálás következményeként fenyegető súlygyarapodás megelőzésére szolgál. A tápláléktól való megszabadulás, a koplalás és a kimerítő tornázás veszélyes módjai a súlytartásnak.

Bár csak nemrégen ismerték fel mint önálló betegséget, a túlevéses betegség valószínűleg az evési rendellenességek legelterjedtebbike. A túlevésben szenvedők többsége elhízott (több, mint 20%-kal egészséges testsúlya fölött), de a normális testsúlyúak is érintve lehetnek.

A túlevéses betegség valószínűleg a felnőtt népesség 2%-át érinti. Az önsegítő vagy fizetős fogyókúra-programokban résztvevő, enyhén elhízott emberek 10-15%-ának van túlevési zavara. A betegség még ennél is sokkal gyakoribb a súlyosan elhízottak között.

A túlevés némileg (kb. egyharmaddal) gyakoribb nők körében. Azok az elhízott emberek, akik túlevésben szenvednek, gyakrabban híznak el már fiatal korban, mint azok, akik nem szenvednek ebben a rendellenességben. A testsúly ingadozása, azaz a fogyás, majd visszahízás epizódjai is gyakoribbak náluk.

Mi okozza a túlevéses betegséget?

A túlevéses betegség okai egyelőre ismeretlenek. Az e rendellenességben szenvedők majdnem felének történetében találkozunk depressziós epizódokkal. Hogy a túlevéses betegség oka vagy következménye-e a depressziónak, egyelőre nem világos. Az is lehet, hogy nincsen összefüggés. Sokan számolnak be arról, hogy a düh, szomorúság, unalom, idegesség vagy más negatív érzés vált ki egy-egy túlevési rohamot. Az impulzív viselkedés és más pszichológiai problémák szintén gyakoribbak lehetnek a túlevéseseknél.

A fogyókúra hatása a túlevéses betegségre szintén tisztázatlan. Bár az eredmények eltérőek, a kezdeti kutatások arra utalnak, hogy a túlevésesek kb. fele élt át "zabálós" epizódot, mielőtt fogyókúrázni kezdett. Ennek ellenére a szigorú fogyókúra némelyeknél súlyosbíthatja a túlevést.

A kutatók azt is vizsgálják, hogyan hat az anyagcsere és az agy kémiája a betegségre. Ezek a kutatási területek egyelőre kezdeti stádiumban vannak.

A túlevéses betegség fő komplikációi az elhízottságból adódó betegségek. Ezek közé tartozik a cukorbaj, a magas vérnyomás, a magas koleszterin-szint, az epehólyag bántalmak, szívbetegség és a rák bizonyos fajtái.

A túlevéses betegségben szenvedőknek rendkívül sok szorongást okoz a betegségük. A többségük próbál egyedül úrrá lenni rajta, de ez nagyon hosszú ideig nem sikerült. Némelyek kimaradnak a munkahelyükről, az iskolából vagy társasági eseményekből, hogy falhassanak. A túlevésben szenvedő elhízott emberek rosszul érzik magukat a bőrükben, lefoglalja őket a megjelenésük, esetleg kerülik a társas összejöveteleket. A legtöbben szégyellik magukat és igyekeznek titkolni a problémájukat. Ezt gyakran oly ügyesen teszik, hogy közeli családtagjaik és barátaik sem tudnak a túlevésükről.

Ajánlatos-e fogyókúrázni a túlevésben szenvedőknek?

A nem túlsúlyosoknak vagy csak kissé túlsúlyosoknak valószínűleg nem ajánlatos fogyókúrába kezdeni, mivel a szigorú diéta csak súlyosbíthatja a túlevést. Azonban sokan a túlevéses betegségben szenvedők közül komolyan túlsúlyosak,és ebből orvosi problémáik származhatnak. Az ő számukra a felesleget leadni és vissza nem szedni fontos célkitűzése a gyógykezelésnek.A legtöbb túlevéses beteg attól függetlenül, hogy fogyni akar vagy sem, sokat profitál az táplálkozási szokásait megcélzó terápiából.

Terápia

Számos vizsgálat jutott arra az eredményre, hogy a túlevésben szenvedők nehezebben viselik a fogyókúrás terápiát, mint mások, és nagyobb valószínűséggel híznak vissza. Ezért az e rendellenességben szenvedőknek a túlevésükre összpontosító pszichoterápiára van szükségük, mielőtt megpróbálnák leadni a súlytöbbletüket.

Még a nem túlsúlyosak is gyakran kétségbe vannak esve túlevésük miatt, és jó hatással lehet rájuk a terápia.

Számos módszer használatos a túlevéses rendellenesség kezelésére. A kognitív viselkedésterápia megtanítja a pácienst figyelemmel kísérni és megváltoztatni az evési szokásait, valamint változtatni a nehéz szituációkra adott reakcióin. Az interperszonális pszichoterápia abban segít, hogy megfigyeljék családi és baráti kapcsolataikat, és változtassanak a problematikus területeken. A gyógyszeres kezelés, például az antidepresszánsok szedése, szintén segíthet egyes esetekben. Az önsegélyező csoportok is segítséget jelenthetnek.

A kutatók még mindíg vizsgálják, hogy mely módszer vagy kombináció a leghatékonyabb a túlevéses rendellenesség szabályozására.

//