Senuay

Senuay, pontosan a nyolcadik gyermek volt a családban.Az apja folyton úton volt,őt alig látta.Az anyját is sokszor nélkülözte.Legtöbbször ő vigyázott a kisebbekre.Gyerekként ez elég fárasztó volt és megterhelő.Neki mindig helyt kellett állnia és sohasem lehetett beteg,mert mindig rámaradtak a kicsik,de mégsem panaszkodott.
Sosem volt egyedül,mégis magányos volt.Úgy érezte rá soha senki nem figyel.Mindennap egyforma volt,de ahogy nőttek a testvérei egyre több ideje maradt,hogy felfedezze a környező vidéket.Imádott az erdőben kóborolni.A tóban fürödni,lubickolni.Egy alkalommal Senuay nagyon messzire merészkedett és nem talált ki az erdőből.Ott érte a sötétség.Nagyon álmos volt, de nem akart elaludni.Nappal az erdő csodálatos hely volt de éjjel sötét, félelmetes és kiszámíthatatlan.
Senuay annyira kimerült az egész napos kóborlástól,hogy végül mégis elaludt.
Mikor felébredt nem tudta hol van.Csak a tűz pattogására lett figyelmes.Egy barlangban tért magához és egy hosszú hajú, szőrös ember tartott feléje.Senuay nagyon megijedt mert félelmetesnek látta ezt az embert.A barlanglakót.
Ő talált Senuayra az éjszaka az erdő közepén.Hazavitte ,meleget csinált neki és őrizte őt.Őrizte Senuay álmát és a tűzet,hogy meg ne fázzon.Vizet is hozott neki.Senuay tudta,hogy semmi esélye a férfi ellen.Ivott hát a vízből és a sült halat is jóízűen megette.Okos lány volt.Tudta,hogy ennie kell,hogy eltudjon szaladni ha úgy adódna és különben is,bírnia kell a hazáig tartó hosszú utat is.Mikor legközelebb elfordult a férfi,Senuay felugrott és a barlang kijárata felé szaladt,de végül mégsem tudta mihez kezdjen mert éjjel volt.Sötétben,Senuay nem talált volna haza.Egy darabig ott állt a barlang bejáratánál és fogalma sem volt,hogy mihez kezdjen.Ami a legmeglepőbb volt számára,hogy a férfi nem szaladt utána.Végül visszament és időnként elsétált a kijárathoz,hogy tetten érje a reggelt.Furcsa és félelmetes érzés volt abban a barlangban egy vadidegennel lenni, de Senuayt mégis,valami megmagyarázhatatlan nyugalom járta át.Akkor még azt hitte hogy a tűz melege ami ezt az érzést okozza.Végül,
unalmában újra álomba szenderült s mikor legközelebb felébredt a férfi már nem volt ott.Senuay fogta magát és elindult a hosszú úton.Mire hazaért már majdnem újra beesteledett.A szülei nagyon mérgesek voltak rá.Úgy érezte csak a kisebbek miatt hiányolták őt.Igazából senkinek sem hiányozott és ez nagyon elszomorította.Az elkövetkező napokban Senuaynak sok dolga akadt, mert amíg távol volt addig csak szaporodtak a tennivalók. Alig volt megállása.Egy napon mikor végre mindennel végzett, megpihent és eszébe jutott az a finom hal.Amit a barlangban evett.És akkor döbbent rá,hogy mi esett neki annyira jól.Ott a barlangban, életében először valaki figyelt rá.Senuay szeme megtelt könnyekkel,mert most először tudta megfogalmazni,hogy mi az ami hiányzik az életéből. Egy szép napon gondolt egyet és elment a barlanghoz.Az a férfi végülis megmentette az életét,hiszen ha farkasok találnak rá,akkor nem maradt volna sok belőle.Ugyan miért ártana neki?
Mikor meglátta őt a férfi akkor elmosolyodott és Senuay észrevette,hogy nem is olyan rémisztő mint amilyennek először látta őt.Leült.Átjárta a békesség.Csak csönd és nyugalom.Úgy érezte végre,valahol először otthon van.

Szerző:

borostyán

Blog kommentek: 355Blog bejegyzések: 22Regisztráció: 2021. 01. 25.