Néha látlak düh, ott vagy a volán mögött, a sorban előttem, szembe jössz velem a járdán, mellettem ülsz a buszon, ott vagy az anya/apa szemében. Látlak téged magamban és másban is, látlak mindenhol, ahol helyed sem lenne…..nem lenne sehol helyed, ha mindenki igazán ismerne, ha mindenki tudná honnan jössz, és hová taszítasz.
Elfajzott érzelemkitörés vagy, semmi több, mégis leuralsz bárkit; aljas vagy és kegyetlen, de belehalsz a türelembe és a megértésbe….harcolni veled nem érdemes, annál erősebb leszel, ezért inkább megértelek. Megértelek téged, tehetetlenség szült. A türelem, és az értelem az ellenséged, volt időm, hogy megértselek téged, sok türelemmel, értelemmel, és alázattal!
Látlak téged düh, magamban megértelek, másban felismerlek, az utolsó emberig itt leszel.
Ezt nagyon jól összefoglaltad, mintha csak rólam írtad volna.
Nem semmi írás, bárcsak bennem is lenne türelem..