önsértés

Rájöttem, hogy egy időben én is keményen marcingoltam magamat, terápiába jártam pedig.

a terapom nem tulajdonított nagoybb jelentőséget neki, és nem is jelezte vissza, hogy ez a falcolás helyettesítése lenne .- sem azt, hogy micsoda nagy hülyeséget csinálok – csak meghallgatta.

tudta, hogy csak tünet, – és ha jobban leszek, magától el fog múlni…

hogy is volt, amikor…

 

fogtam egy tűt, és a lábamon a szűrtüszőkben vájkáltam, meg voltam győződve róla, hogy  a szőr befelé nő… és én próbáltam kibányászni onnan, elkapni egy kis szőrhajlatot, amibe belekapaszkodhatnék a tűvel, hogy a végét is kiszabadítsam…

meg kell mondjam, olykor sikerült. és olyankor nagoynboldog voltam, hogy no lám, nem volt hiába a „műtét”…

ez kb. fél évig tartott, rettenetesen nézett ki a lábam, be volt örökké gyulladva, jaj.

és az az érzés… ahogy egyre mélyebbre megyek…

jaj.

na, hát szóval ennek már rég vége.

nem is tudnám elképzelni most.

Szerző:

Belépett: 5 év

amarilla

Blog kommentek: 6898Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 2010. 10. 31.

Írj megjegyzést