Innen-onnan fények – … szólt a holló / depressziós (és megfázott) karácsonyi várakozás

Karácsony közeleg, mindenütt fények,
a világban sötétség, a túlvilágban élek,
ott már nem félek, nem is nagyon érzek,
egy-egy pillanatra talán visszatérek,
kábít az alkohol, vakítanak a fények,
szívemhez már oly ritka, mi valóban érhet,
rég tudom, milyen a túlvilági élet.
Hollók ülnek sírokon, feketés-kékek,
fényesen lebeg tolluk a szélben,
ott tartanak már abban a létben;

Nem, a földre nem mehetsz vissza már,
kórus szól: káááááár, soha máááár!

Mégis, csillognak ott lenn a karácsonyi fények,
talán visszamehetsz, talán van reményed,
de mit ekkor oly nagyon kéne, nem érzed,
ember vagy még? vagy úszó szellemlélek?
Elterít belül furcsa ürességed,
oly sok mindent megéltél ott lenn, nincs mitől félned,
ott is, itt is felgyúlnak apró gyertyafények,
s te a holló-kórust borzongva kéred:
Engedjetek kicsit vissza, érezni akarok, kérlek!
…és a kórus szól: már idetartozol, beitta a föld a véred,
és ezentúl már köztünk kell élned.

Akármilyen kár,- szólt a vezérholló:
Kááár! Visszamenni?
SOHA MÁR!

dec. 18

Csak mert Poe őrületben élek mióta a Nevermore c. regényt olvasom. Konkrétan Poe-t is fogok. Karácsonyra való . Igazán. :-)))) ( csak nem a normális embereknek ) 

Szerző:

Belépett: 4 hét

intro86

Blog kommentek: 2465Blog bejegyzések: 165Regisztráció: 24-05-2018

3 gondolat erről: “Innen-onnan fények – … szólt a holló / depressziós (és megfázott) karácsonyi várakozás”

Írj megjegyzést