Halloween-i sajáthorror: Kopp-Kopp 2021.11.01. 15:11 Kop-Kop – hallod a lépteket? Ki jár itt? Ki lehet? Félve lépsz egyet, s mintha zene szólna, ebben a percben valaki a villanyt lekapcsolja, meglebben a függöny, az ablakhoz ténferegsz, és amit látsz, feláll a szőr, s megremegsz, a ház előtt egy kislány áll, arcán véres csík, szeme kéken világít, berántod a függönyt, egyenesen rád néz, a kislány egy itt ragadt lélek, ruhája szakadt, a ház felé lassan lépked, mintha ember lenne, de tudod, nem az, a takaró alatt, sötétben, véresre kaparod magad. Kop-Kop, a léptek közelednek, félsz, mit fog tenni veled. A lányt évekkel ezelőtt az anyja ölte meg a házban, ruhája alól kést húz elő, tudja, bosszút áll ma. A lány maga van az egész házban, takaró alatt reszketve vár, hogy végre, hogy legyen már e rettegésnek vége, elszorítja szívét magány és bánat, és akkor a takaróját hirtelen lehúzzák az árnyak. Kop-Kop, megszűnt, csend honol, nincs lélegzet, és mi sikoly benn ragadt, a szellem bosszút áll, leszúrja, vér fakad, majd kilibben át a falon, áldozatát ott hagyja, ő is magányban haljon. Kipp-Kopp-Csipp-Csepeg, a vér csepeg, a házlakó magányos kislány is szellemmé lett. A ház ma már üres, romos épület, nyikorgó padlói felett szellemek röpködnek, a kés is eltűnt, az anya börtönben, túlvilágon a lánya egy másik lánnyal játszik, ruhájuk vérben ázva. Szerző: Belépett: 6 óra intro86 Blog kommentek: 2466Blog bejegyzések: 170Regisztráció: 24-05-2018
Szia!
Ez nagyon-nagyon jó vers!