Ez a gyűrű elég durva dolog... Szerintem egyenértékű majdnem az enyémmel.

Köszönöm a bíztatást. Más választásom nincs. Azért tudott megetetni ennyire, mert amikor megismerkedtünk külföldön volt, így eleinte csak skype-on tartottuk a kapcsolatot, ott meg nem volt olyan feltűnő, hogy az édesanyja hívkálja...mert azt hittem, hogy távol van és szüksége van az otthoniakra.

Még fiatal csibe koromban volt egy ilyen udvarlóm, aki azért mondta le a randit, mert édesanyjával menni kell a tesco-ba, rögtön kapcsoltam, hogy menekülnöm kell.

A páromnak folyamatosan kereste a nálam engedelmesebb feleséget, mert nem tetszettem neki, hogy ki merek állni magamért, és kinyitom a szám. A saját anyám sem parancsol nekem. Nem szeretem, ha mások döntenek az életemről. Már unokáért is örjöngött, de megmondtam neki, hogy ő soha nem fog mellette segíteni, így csak azért, hogy ő kitehesse egy gyerek képét a kredencre, nem fogok szülni.

Itt sajnos nem, mivel 2009 óta külföldön dolgozik, és azt hittem, hogy egy önálló felnőtt ember, de tévedtem. Már a mama miatt kétszer kijött a gyomorfekélyem. És 6 év után újra xanaxot kellett szednem miatta, ennyit senki sem ér. Csak a botránytól félek, mert "micsoda szégyen lesz ez a falunak", hogy én felbontom a kapcsolatot. De pár mocskos levelet még kibírok. A facebook profilomat még ma miután megírtam neki a levelet törlöm, mert ott az a sok közös kép, nagyon fájó. Valamikor tényleg szerettem, de tudom, hogy hülye voltam. 

Természetesen rossz lesz egyedül, de már nem bírom ezt a külvilág felé álompár, belül pokol kapcsolatot. 

Nem tudom most lehet sokan kinevettek emiatt: de kaptam egy elég durva jelet. Egy több részes képkeretbe örömmel tettem bele a közös képeinket, amit a (volt) párom odaadott az anyukájának, és mire odaértünk eltört. Az anyósom röhögve mondta, hogy eltört, és ott díszelgett a törött kép a szobában...Nem jelent jót az biztos.

Sziasztok!

Köszönöm szépen, hogy válaszoltatok nekem! ezt a bejegyzést akkor írtam, amikor szombaton magamra hagyott délelőtt 11 kor és este 9 kor jött haza, mert elment az anyjához. Majd alig akart előkerülni, és közölte, hogy mennyire jó volt otthon, és alig várja már, hogy újra láthassa a szüleit.

A párterápián én is gondolkodtam, de addig nem lehet senkit sem kezelni, amíg be nem látja, hogy problémája van. Hallani nem akarna erről.

Menekülök, más megoldásom nincs. Személyesen nem merem neki elmondani, mert nem tudom, hogy milyen reakciót váltana ki belőle. Így ma este megírom egy-emailben a telefont pedig kikapcsolom. Tőle nem félek, inkább az édesanyja mocskolódó leveleitől és telefonjaitól tartok, de ezt elviselem.