A lítium semmire nem gyógyszer, csak ész ellen jó.

Szorongásra: alkohol, füvecske, csak ezek sem mindenkinél működnek...

Na látod, ennyi idő után és ennyi kísérletezés után már vannak dolgok, amiket "tudok" (valójában tudni vélek):

a depresszióra van gyógyszer, csak adott esetben nagyon sokáig kell keresni

az öngyilkossági gondolatokra van gyógyszer - a lítium

az alvásproblémákra van gyógyszer, nem kell érte messze menni - ilyen a remeron nevű antidepi

a szorongásra meg szerintem nincs gyógyszer - mert a benzók nem arra vannak, hogy huzamosabb ideig szedjük őket. 

Nem tudom, meddig fog ez (az alvásom) romlani, tegnap este "biztosra" akartam menni, benyeltem 1mg Frontint, elaludtam tőle, ez tény, de valami nevetséges kevés idő múlva felkeltem, ettől iszonyat ideges lettem (hogy nincs annyi gyógyszer a világon, amitől tudnék aludni legalább egy 4-5 órát egyhuzamban?), benyeltem még 1mg-ot.. azzal aludtam valamennyit, persze 5 körül már megint fent voltam.

Múltkor még a Gerodorom ellenére is felktem 1.30-kor, pedig ilyen még soha nem volt ezelőtt.

Mire gondolsz?

Úgy érted infúziósan kaptad?

Itt van vmi topik róla:

https://www.bura.hu/szakmai-informaciok/gyogyszerek/nem-hagyomanyos-szerek

én igen. Saját tapasztalat: annyira nem nagy ász. Bele is lehet halni (persze kell más gyógyszer még).

Ketaminról hallott már itt valaki? Állítólag az ÉVSZÁZAD áttörésénél nevezték a depresszió kezelésében (ahhoz képest azóta is csak pár helyen csinálják), bármelyik SSRI-vel szemben alig pár óra kell a hatáshoz, és több hétig tart. A legbrutálisabb depressziót is úgy redukálja 0-ra pár óra alatt, mintha soha nem is lett volna.

Jelenleg (itthon) csak azoknak adják, akik évtizedek óta szedik az SSRI-ket, kipróbálták mindet, és egyik se hatott soha (tehát gyógyszer-rezisztens szép magyar szóval); USA-ban viszont ha jól értem, bárki kaphat (persze depressziós) ha meg tudja fizetni (olyan 200k per infúzió)

Itt a búrán nem lehetne valamiféle terápiás online dolgot létrehozni?

Nekem tartósan gyógyszermentes időszak is volt. Orvosi javaslatra. Amíg az állapotom engedte.

Arról felesleges is gondolkodni, hogy gyógyszer kell-e? Az egész szakmára jellemző, hogy igen. HA nem szed valaki, az nem érezheti a szakma támogatását. Ha már szedi valaki, az más, mer onnantól a mennyiség mint szempont még bejöhet. De akkor is kell szedni. Valahogy azt látom, hogy nem tudni miért, de sokak visszaesnek (én biztosan) miután elhagyták. Kéne valami terv az elhagyás utánra. A szakma nem hoz ki, inkább konzerválja az állapotot. Talán érrdeke fűződik hozzá? Az tuti, hogy akkort ellenérdekelt velem.

Igen, körzetihez.

A magán itt 5000 per óra (illetve az első 8000 per óra), nem tudom, megér-e annyit.. csak szavak hangzanak el, viszont aki depressziós, az az érzései miatt van úgy, ahogy. 

Szavak <> Érzések

Magán áter?

Hát nem tudom. 

A kerületi pszi gondozóban van terápia. Hihetetlenül okos és magas végzettségű terap foglalkozott velem 3 vagy 4 alkalommal. A vicc az, hogy én már őt korábban megtaláltam a neten és annyira szimpi volt, hogy tervbe vettem, hogy járni fogok hozzá, ha lesz rá pénzem. Lehet, hogy most megint fogok járni hozzá a rendelőbe.

Te kihez kerültél? Szintén területileg illetékes pszi gondozós teraphoz?

Igen, ingyenes (olcsó húsnak a leve?)

Coyote91!

Szívesen adnék tanácsot gyszer ügyben, de nem tudom, h jobb lenne-e antidepit kipróbálni, vagy nem.

Vmi rémlik, hogy a terápiáról is írtál. Sztk-s terápia volt?

Én az "és" híve vagyok, de nem mindegy, milyen persze a terap.
5 évig szedtem kábé Seroquel XR-t, változó adagban (nem vagyok skizó, így nem sokat), volt egy időre mellé Paroxetine is, nagyon jót tett akkor.
Mellette analitikus szemléletű terápia volt, amíg tartott, addig jó volt, a sero-t is emellett hagytam abba, aztán elég gyorsan visszaestem. Nem volt rendezett az életem, és a gondolkodásmódomat sem korrigálta a pszi-terápia sem hosszabb távra.
Az agyalós terápia nem mindenkinek jó. De persze az elme még a gyógyszert is felül tudja olykor írni, nem jó értelemben.
Most olyan limbikus terápiám van, aminél nem lehet tudatosan befolyásolni a dolgokat. Elég ritkán van sajnos, meg most a járvány miatt még ritkul-szünetel is, nem tudom, mikor lesz belőle nagyobb előrelépés.
Egyelőre most jó a gyakoribb pszichiátriai konzultáció, kezelési folyamat, és amit én hozzáteszek (ha nem baszik be éppen a fogam, mint most egy időre). A gyors séta, torna, éneklés, és ebből következően a jobb evés, alvás.

Amit a másik topikba írtam, az a bajom. Ez a zsákbamacska effektus, hogy az összes antid. ami van (vagy 30 féle?) minden emberre máshogy hat, és hogy te megtaláld azt, amelyik rád a legjobban, na ahhoz sok szart ki kell próbálni. Ehhez nincs türelmem eleve..

Meg hogy mindent gyógyszerrel azonnal.. mikor 18 végén pszichiáternél voltam, be se fejeztem a mondanivalómat, a bajomat, már írta a vényt.. effektíve semmit se tudott meg rólam, de már gyógyszer. És közbe aszongya: "én amúgy gyógyszerellenes vagyok, DE..." na most akkor mi van?

Most hogy állsz a kimozdulással és az egyedül alvással? 

Szóval én sok évig csak terápiára jártam. Fel sem merült bennem, hogy gyógyszert szedjek. 2005-ben kezdődött a terápiák hosszú sora. 

6 terápiám volt eddig (ennél több, de azok pár alkalom után véget értek). Most nem járok terápiára.

2013. őszén annyira rossz lett a szorongásom, hogy elmentem áterhez. Azóta szedek gyógyszert.

Jó pár pszichiáterem volt.

sztk: 2

magán: 6

pszichiátrián: 2 

Éljen! Köszi!

A topikot ezennel megnyitom!