"Hogy az arcodban láthassam, a magam arcát..."

http://www.youtube.com/watch?v=4Fr5-16ZnPM

Nekem már soha többet nem kell egészségesek társasága sem barátság, sem párkaocsolat vonatkozásában.

Elegem van belőlük,

Csak kiközösítenek, és fájdalmat okoznak.

Tisztelet a kivételnek, de az olyan ritka, mint a fehér holló.

Savannah, tudom, hogy te soha senkit nem bántanál a betegsége miatt.

Sokkal több ilyen ember kéne mint te vagy, akkor más lenne ez a világ.

A többségnek bejön az őszinteség nagyon is!Nem kell attól parázni,ha menekülőre fogják,mert akkor mi van?Semmi,aki számít,az úgysem fog megijjedni,hisz  nincs is mitől.

Sziasztok!

Csatlakoznék ahhoz,hogy barátnőt keresni csak józanul:)

Nem feltétlenül értek azzal egyet,hogy valaki csak hasonlót képes bevonzani,én jártam úgy még harmadéves egyetemista koromban,hogy Debrecenben találkoztam egy sráccal,iylen vakrandiféleség volt,nem vettem észre,hogy akkor is be volt tépve,ennyire profi voltam,azóta már okosodtam,szóval elsőre ez nem derült ki számomra,második találkánkon mozi után felmentem hozzá(én kis naiv) ,na ott már láttam egy idő után,hogy biztos nem rendes cigit szívott:(Nagyon rosszul esett,mert én nem így álltam hozzá,semmi más nem érdekelt volna,ha őszinte,de csúnyán viselkedett és nagyon megbántott:(

Nem vagyok biztos abban,hogy mit akarok.

Mivel tudom,hogy halmozottan problémás vagyok és ilyen nőket is vonzok be,ezért a kölcsönös Elfogadást tartom a legfontosabnak.

Tudom,hogy nagyon"hullámzó" vagyok,amit nem könnyít meg az Írás!Beazonosulok a szereplőimmel, és nem tudok kilépni a történetből amíg be nem fejezem a Darabot.A Tavasszal írtam egy "súlyos"drámát,és amikor befejeztem és felmentem az ex-barátnőmhöz,Pestre,szabályosan megijedt tőlem.Azt mondta,hogy"-Úristen,Zolika!Ne hozd ide többet a Démonjaidat!!!"

Na most ilyen plusz őrületeket,melyik Nő bír ki?

(Különben meg,azt hiszem,hogy nincsenek igazi közös Célok,legfeljebb közös Utak vannak.)

Zoli!

És milyen nők kerülnek képbe? Szerintem érdemes hamar rövidre zárni, hogy az érdeklődésetek találkozzon. Abból lehet hosszútávú, jó kapcsolat, ha a célok közösek.

Hát ezen a téren nekem is voltak gondjaim. Az első pár randira mindig piásan vagy kábszerezve mentem persze azért annyira soha nem készen. A lányok nagy többsége szinte észre se vette rajtam, mondjuk volt, hogy kicsit túl löttem a célon :) Mikor már meg volt úgy kb. 3-4 randi utána simábban mentek a dolgok. Persze, ha a csajhoz mentünk napokra az elég húzós volt, de eddig mindig kibírtam :) Sajnos eddig tisztán még egy barátnőt nem csíptem fel magamnak, hiába úgymond jönnek rám a lányok, nem akarok beégni, röviden a szociális fóbiámmal :S

Amúgy pár hét után a lánnyal szembe szinte el is tünnek a szociális fóbia tünetei, sőt...;)

ja és ne használj csajozáshoz semmi tudatmódosítót!

Köszi a hozzászólásokat! Ihletet kaptam Tőletek!

Negatív önképpel és hozzáállással mindig kudarc lesz a vége. Tehát a megoldás és a feladat adott: ezen változtatni kell!

Őszinteség. Igen, én is tapasztaltam, hogy egyeseket elriaszt, ha valaki őszintén vall a dolgairól, de mégis ez a szimpatikus megoldás. Minden hazugság kiderül, tehát nem érdemes ezzel operálni.

Ha dolgozunk magunkon, hogy jobbá, elégedetté válhassunk, nem lesz miért szégyenkeznünk és hazudni sem kell.

Van úgy, hogy utálom magamat, mégis elvárnám hogy szeressenek. Ezt furi most így végiggondolni. Feladat: formáljuk magunkat szerethetővé, hogy mások is szerethessenek minket.

Szia!

Abszolút megértem ezt a "nem tudom átlépni a saját árnyékomat"problémát.Nekem is mindíg nagy gond volt az ismerkedés és a kapcsolatok,mert tudtam,hogy hazug képet vetíttek ki magamról.Ezért vagy "kimenekültem" vagy egyszerűen nem volt párkapcsolatom.(néha Olimpiákban mértem a két nő közti időt)

És mivel szenvedélybeteg vagyok,a végére már annyira leépültem,hogy a kutyának sem kellettem.De már két éve tiszta vagyok,és egyszer csak elkezdtem megint bevonzani a Nőket.Csak,hogy most jötte elő az igazi problémák,mert régen azért az Anyagozás segített "jó fejnek"lenni,és ez most nincs.És én is el vagyok bizonytalanodva.

Most vagyok túl egy nagy fellángoláson,de ez is inkább menekülés volt és majdnem beledöglöttem.És héha már szabályosan "menekülök "a Nők elől(minden régi haverom totál balfasznak néz)mert félek a saját érzésemet megélni.

De azt hiszem,hogy a legjobb az őszinteség.Őszinteség magamal és a másikkal szemben.(Na jó!ezt én is csak két éve gyakorlom mióta tiszta vagyok!)Ez a legkifizetődőbb és egy csomó fölös kört meg lehet spórolni.

A baj csak az,hogy ehhez a Nők sincsenek annyira hozzászokva!Van amelyiket "elkápráztatja" de van aki meg elmenekül.

Attól tartok, az utolsó mondatod tipikus önmegvalósító jóslat.

Épp ezért kellene most elhinned, hogy jó fej vagy.

Ismerősöm azt ajánlotta, hogy szedjek fel egy olyan nőt vagy nőket, akik ugyan nem az eseteim, de kéznél vannak. Ettől majd megjön az önbizalmam, aztán ha felbukkan egy olyan, aki mindenben megfelel - ugye a nagy Ő, akkor azt már stabil lelki állapotban, önbizalomtól telve simán meg tudom hódítani. Voálá!

Persze akkor a "pótlék nő" lapát...

Nah, de ez nekem nem megy, pedig logikus. Én rossz színész vagyok és még lelkiismeretem is van. Meg nekem ez egy kicsit durva. (Lehet még szívem is van?) Marad az énkép önálló fejlesztése.

Apropó, "rossz lelkiállapotban ne kezdjünk új kapcsolatot" felszólítás sajnos igaz, de én pont most vagyok abban a szituációban, hogy lehetőségem van egy szimpatikus kolléganő megismerésére, és úgy tűnik én sem vagyok neki közömbös. (Végre négy év alatt lenne egy számomra szimpi nőci,aki úgy néz rám...)

A baj csak az, hogy már kezdődik nálam a "bújócska". Jaj, ha rájön, hogy mekkora egy lúzer vagyok, biztos nem foglalkozik többet velem.

Úgyhogy ügyesen el fogom én ezt baltázni megint.

Na persze én is tudtam, mit kéne változtatnom, mégsem változtattam nagyon sokáig. Mert képtelen voltam rá.

Én pl. nem hittem el, hogy egy nő képes lehet engem férfinek és lehetséges társnak tekinteni. (Ennyit az akkori önértékelésemről...) Aztán bebizonyosodott.

Te talán nem szenvedtem volna annyit, ha előbb tényleg rendesen rendbejöttem volna lelkileg. Na persze éppen azért is nem tudtam rendbejönni, mert nem volt nőm. Ördögi kör, de azért ki lehet jönni belőle.

Kedves purify!

Köszi a reagálást. Azt hiszem igazad van. Valahol én is tudom, mit kéne változtatnom, csak egy jó nagy seggberúgás kéne, hogy végre megtegyem.

Vállalja valaki?

Szia gemini_x!

Szerintem jó is lehet, ha éppen most nem keresel. Én hasonló voltam hozzád, ami a társkeresést illeti, és csak azért írom ezt múlt időben, mert most stabil, bár nem problémamentes párkapcsolatban élek.

Szerintem el kellene érni, hogy az önértékelésed helyre álljon és a fóbiáidat le tudd küzdeni. Nem a társkeresés miatt, hanem egyszerűen azért, hogy jobban érezd magad a bőrödben.

Sziasztok!

Írok, hátha valaki még benéz ide...

Nekem is évek óta gondot jelentett a társkeresés, bizonyos szociál fóbiák és önértékelési zavarok miatt. A kialakult kapcsolat alatt is előjöttek a fóbiák meg a depi, aztán vége.

Azért csak "jelentett", mert már nem keresek...

Élek mint egy zombi. Ki a fenének kell egy ilyen ember?

Sőt,most már egyenesen kerülöm az olyan szituációkat, amikor egy új kapcsolat lehetősége jelentkezik. Úgyis tudom mi lesz a vége, és valahol meg is értem, miért.

Úgy érzem, nagyon meg kéne változnom (hívhatjuk gyógyulásnak is), hogy sikeres kapcsolatom legyen.

Tömören ennyi! Szégyellem, de azért jólesett leírni. Egyéb fórumon közröhely tárgya lenne.

Ui.: Ezt nem azért írtam, hogy ez a követendő példa. Sőt! Kívánom mindenkinek, hogy legyen kitartása megtalálni a megfelelő társat!

Nem kérsz tőlük képet, vagy nem küldenek? Érdekes, én mindenkiről láttam, most, hogy belegondolok... Még többekkel találkoztam is, valahogy nálam nem marad meg a kapcsolat a neten, ha valakihez közelebb kerülök.

Rebeka, igazad van, mindenkiről kialakul egy kép az írásai, és a hozzászólásai alapján.

Bennem is, és tényleg, még csak nem is közelít a valósághoz.

Érdekes dolog ez, és nagyon örülnék annak, ha azoknak legalább a képét látnám, akik közel kerültek hozzám a neten keresztül.

Memphisgirl, a blogodat olvasom, és az írásod stílusa alapján kialakult rólad egy kép bennem, külsőre, úgy értem, mert nehéz lenne úgy olvasni valakit, hogy nem társul hozzá egy kép, vagy hang, vagy bármi, persze, csak ha olyan a stílus, de akkor kell valami, magamnak. Közben tudom, hogy valószínűleg köze sincs a valósághoz.

Nem igazán lehet már neten sem ismerkedni kép nélkül. Néhol (mondjuk itt) megmarad a megnyugtató névtelenség-arctalanság, de egyébként... főleg, ha konkrétan társkeresés a cél, nem hinném.

Vajon narancssárgával írtam a felső bekezdést? Nem gond.

Szerintem azért ráznak le, mert nem volt még barátnőd.Nem kellerrőlrögtön beszélni.

Szinte az összes nyalogatja a sebeit, folyamatosanpofára esik,és így éli le az életét. Egyik kapcsolatból a másikba szédeleg.Ez amenőmanapság.

Az, hogy egy kapcsolatban tolerálják és megértik a problémádat nem mentális egészség kérdése.

Szia Samu!

Egyetértek veled :)

Sziasztok!

26 éves koromba még én is magam alatt voltam.Pedig túl voltam bőrklinikán,kozmetikusokon.Lelkileg sokkal tovább tartott elfogadni magam;hiszen minden"pofára megy"A külső kikerülhetetlen!Társat keresni itt a neten pont ezért izgalmas,mert itt a belső értékek derülnek ki.Aztán jön a  nagy találkozás!Kívánom hogy sikerüljön!Drukkolok!

                                üdv samuboy

Mit gondolsz erről?

Szerinted el lehet képzelni valaki megjelenését néhány írásból?

Az biztos, hogy nem látszik rajtam, hogy valami bajom van :)

Dettó.De engem nem kerülget sírás. Nekem jön broáfka. Nem egy kellemes dolog az sem.
Engem messzire kerülnek a lányok, és nem vagyok kétségbeeseve, tudom,hogy kilógok a sorból máshogy látom a dolgokat, eltérő a gondolkodásmódom, és ha nálam van broáfka akkor jobb engem elkerülni.

Másrészt a lányok többségével is problémák vannak. Többségük többre terja magát, mint ami, súlyos torz értékrendje van. Hasonló a hasonlót keresi elv szerintem nem mindíg működik. Külsőddel kapcsolatban annyit, hogy mindenki olyannak lát amilyennek láttatod magad. Ha csúnyának érzed magad csúnyának fog látni más is, és fordítva. A menő srácok többsége az önbizalomhiányát leplezi..

Memphisgirl bombanő lenne?:):)

Nekünk nagyon nehéz ez.

Az egészségesek társadalma kitaszít minket.

Még ha jó szándékú is valaki, soha nem fogja megérteni a problémáinkat.

Nekem 3 komoly kapcsolatomat verte szét a betegség.

Nem vagyok egyszerű, tudom.

Komolyan mondom, csinálnék egy társkeresőt sorstársainknak, magunknak.

Ez szerintem nem a magányos éveknek köszönhető. Pszichiáter mit mond pontosan mi bajod? Szociális fóbia, depresszió? Hasznos kis fórumtéma.