Hogy magyaráz neked negatív dolgokat, meg sugalmaz önbántalmazósdit.

Legalább elmúlt az önbántalmazás és a szuicid késztetés, hála Skizonak?

Ha jobb kedved lesz, akkor az mindig félsiker. Szerintem.

Jaj, ezt ne. Amúgy milyeneket?

Phil nem csinál ilyeneket?

Valamiért önbántalmazási késztetésem van + szuicid fantáziák, pedig nem érzem, hogy szoronganék (nyugtatót sem igénylem), és a depresszióm is egész elfogadható szinten van. Tudok dolgozni is, bár tény, hogy nehezen koncentrálok, szétszórt vagyok, de a motiváltság megvan. Ötletek?

Minden csaj leráz elöbb utóbb,mindig azzal jönnek hogy jajjj bocsi de nem randizunk,járunk,nagyon igaszságtalan az élet velem.

A ferjemet is minden nap felhivja az apja. Nem tudom ez mennyire normalis, de ugy gondolom, ha jo erzessel tolti el, akkor miert ne beszelhetnenek napi szinten. Ha teged viszont zavar es hatraltat a gyogyulasban, akkor mindenkepp beszeld meg szerintem, biztos ok is a javadat akarjak es megertik majd. 

Tudom, nem egy Susan Forward, de hátha valamit ki tudtok belőle ti is hámozni.
Nekem, van, ami gondolatébresztő, hogy miért is lettem depressziós és miért is nem akar 20 éve, vagy még régebb óta elmúlni.
A szüleim idősek már, anyám minden nap felhív.
Volt, hogy megmondtam neki a pszichó tanácsára, hogy csak ritkábban beszéljünk, meg ha van valami tényleg fontos. Akkor jobban is voltam ettől, de ő meg haragudott rám, bedurcázott.
Most újra visszajött a "roham", iszonyúan féltenek engem, meg szerintem rajtuk van ez a "minden nap ajándék" c. frász és ez a babusgatás sem igazán segít.
46 éves, családos nő vagyok.

Mérgező szülők a felnőttek életében

Végre egy sikertörténet! Köszönöm, h megosztottad!

Koszonjuk, hogy leirtad! Remenykelto mindenkepp!

Sziasztok!

Nagyon rég írtam itt, még év elején, épp egy nagyon sötét és nehéz, depresszív időszakomban. Olvasgattam is nagyon sokat az oldalon, válaszokat, reményt keresve, valamint jó volt "élményeket" és tapasztalatokat látni.

Gondoltam megosztom veletek igy az év vége felé közeledve, hogy hogyan is alakultam. Februárban a pszichológusi támagatásomat megerősítettem egy pszichiáterrel, aminek nagy szüksége volt akkor már. Kevert szorongásos-depresszió lett a megnevezése az állapotomnak, ami nem jelentett túlságosan megnyugvást számomra. Februárban elkezdtem antidepresszánst (scippa 10mg, napi egy) szedni (2 hétig frontint a mellékhatások csökkentésére) 3 évnyi "én sose fogok gyógyszert szedni" elvem után és továbbra is heti szinten beszéltem a pszichológusommal. Nem kis küzdelem volt meghozni magamban ezt a döntést, de akkor már muszáj volt. Segítséget nyújtott a párom ebben, aki mindenben mellettem állt, de leginkább abban, hogy elviselte és elfogadta, azt amilyen akkor voltam. Több év után nekem is ekkor is sikerült teljességeben elfogadnom és fel is vállalnom, hogy igen: vannak problémáim. És ez nem szégyen, nem leszek tőle kevesebb. Most már úgy tudok gondolkodni erről, hogy ez egy állapotom, úgyanúgy mint másik embernek az, ha cukorbeteg.

Február után úgy április végére lettem jobban, aztán szépen lassan, egyre jobban és jobban. Sikerült visszatérnem a mindennapi dolgaimhoz és kiépítettem magam köré egy rendszert, amiben biztonságban érzem magam és legfőképpen jól. Ennek a rendszernek a megszilárdulása után, egyre többet olvastam pszichológai témákban, önismereti könyveket/újságokat/cikkeket. És észrevétlenül egyre tudatosabbá váltam, nyitottabbá és el kezdtem merni élni. Ma már tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy ez a rendszer működjön, tudom, mik azok az úgymond rizikó faktorok, amikre extrémen figyelnem kell . Sokkal jobban megértem magamat, és tudom kivülről is szemlélni önmagam. Ez hatalmasat lendített az állapotomon és a napjaim minőségén. A szorongásaim nagy részét meg tudom érteni, tudom milyen helyzetek váltják ki és ezáltal sokkal jobban kezelem őket. Itt vannak velem még ma is, de az hogy tudatosítani tudom őket óriási segítség. Ennek köszönhetően pedig olyan lépéseket tudtam meglépni bizonyos személyek és saját élettörténetem felé, amit azelőtt még sose tudtam.

Február óta nem volt depressziós időszakom, ez a 8 hónap kb. 4 év után a leghosszabb ilyen időszakom (azelőtt 2-3 havonta volt), pánikrohamom nyár eleje óta nem volt. Voltak kilengések természetesen de akkor is abszolút sikerként éltem meg az elmúlt időszakomat. Az elmúlt 8 hónap (plusz megannyi év) alatt odáig jutottam hogy 3 év után eljött az ideje, hogy pszichológusi segítség nélkül vigyen tovább a mindennapjaimat, és a jövőhéten fogjuk lezárni az elmúlt éveket. Még ma is szedem a napi egy kis gyógyszeremet, ami igazából mára már olyan érzés mint amikor beveszem a napi D vitaminomat. Ahhoz hogy jól tudjak működni, szüksége van rá a szervezetemnek és a saját magam kis kiépített rendszerének az eleme jelenleg. Hiszek benne, hogy egy idő után ezt az elemet fel tudja akár más váltani. De itt és most, a jelenemben 1. elfogadtam, 2. tudatosítottam 3.megértettem 4. beépítettem hogy két darabnyi szó: szorongásos- depresszió mit és mennyi mindent is jelent az én életemben.

Ezt nagyvonalakban azért szerettem volna leírni, hogy egyrészt segíthessek akár vele másokat, másrészt, hogy bizony: megveregessem a saját vállamat.. 4 évig küzdöttem a folyamatosan visszatérő depresszív állapotaimmal, amik sokszor öngyilkos gondolatokig mentek el és ezzel egynesen arányosan évről évre növekvő szorongásokkal. 3 évig küzdöttem, hogy elfogadjam önmagam ezen részet is és 3 éven át időről időre nemet mondtam a gyógyszerre. Jelenleg 26 éves vagyok,  kevert szorongásos- depresszióm van, és jelenleg kiegyensúlyzott életet élek. Megtanultam: a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást.

Köszönöm, hogy mindezt leírthattam

Utóirat: Az utóbbi időben mivel sokat küzdöttem azzal, a félelemmel, hogy mindez hogy ilyen állapottal küzdök és még gyógyszert is szedek, hogyan fogja a környezetem (mind baráti, mind munkahelyi) elfogadni, elitélni, megítélni. Egy mini kutatásba fogtam fejben a reakciókat figyelve: a kollégáim (itt azért meg kell jegyeznem, hogy Svédországban élek) egy része több mint egy éve ismer, elég jó kapcsolatot tartok velük és egy egy mélyebb beszélgetés esetén volt, hogy szóba került a szorongás, vagy depresszió és hasonló témák. Én tabuk nélkül fel tudom vállalni (már) előttök hogy amúgy diagnosztizált vagyok és antidepresszánst szedek. Kevesebb lettem a szemükben? Mássá váltám ezzel? Munkaképtelenné váltam? Nem. Meglepődtek? Igen. Miért? Képes egy "ilyen" ember is elvégezni bármilyen munkát és vinni az életét? Remélem egyszer a társadalom nagy része rádöbben hogy a depresszió, szorongás és társai nem egy mumus és ugyanolyan elfogadottá válik, mint megint csak például a cukorbetegség. 

Azt hiszem nálad az előítéletek mellett elég nagy képzavar van.Valószínüleg a negatív tapasztalatok,az információ hiány is közrejátszhatnak ebben ,de van valami ami közrejátszhat még.A nem is akarom megérteni .Azaz a magas lóról szarok az egészre,ha nem csinálja úgy, ahogy én diktálok.Elnézést,az erős kifejezésért ,de ez most nagyon kijött.

ja és még valami,rántsuk le végre a leplet Mia Khalifa arab pszichológusnőről aki valójában történelem szakon diplomázott.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mia_Khalifa

Orvos is lehet pszichoterapeuta.

Előítéletes vagyok, na. Engem ne akarjon kezelni egy pl Iránból jött ember. Amúgy meg a pszichológusok még csak nem is orvosok. Jó sok pénzért hantáznak, meg hümmögnek kicsit, esetleg bedobnak pár olyan közhelyet, amit mindennyian ismerünk. Ezt nem tartom gyógyításnak.

  Barátunk a gugli! Tuti profi !Szerintem pasiknál mindent gyógyít ez az arab  pszichológusnő,csak  magas lehet az óradíja!

Én értem

A sebész, aki először nézte a vállficamom, az is arab volt... Utáltam, hogy hozzám ér. Xenofóbia. Nem tehetünk róla, viszolygás, undor.

Lehet,hogy rendelés közben széttárja a ruháját,és rá van rögzítve egy csőbomba? Vagy mi a gondod velük?

Figyu, nem sima pszichológusnak kellene, hanem pszichoterapeutának!

Egyre jobb! Pszichológus, és még arab is! Értékelem a segítőkészséged, de ki van zárva, hogy én még egyszer pszichológusnak pénzt adjak. Ráadásul egy arabnak!

Ajánlom Mia Khalifa arab származású pszichológus-t , ő férfiakkal foglalkozik , és a neten rendel, google a barátod

Nem fogok találni, mivel nem is keresek. Sokat csalódtam bennük, elég volt!

Én remélem,hogy találsz olyan lógust, akivel tudsz majd együtt dolgozni.

Na ezt az üzit is alig találtam meg. El vagyok itt veszve tisztára. Kösz a tippet, de ha lehet a pszichológusokat még jobban utálom. Biztos van nagyon jó is, de nekem eddig a nagyon kóklerekkel volt csak dolgom.

Nem pszichiáter, pszichoterapeuta, olyan, aki pszichológus! Biztos segítene.

Fú, nekem nagyon bonyolult, nem biztos, hogy meg tudom szokni. Amúgy sem vagyok egy nagy gép guru. Ezért is adom meg a mailcímemet, mert nekem úgy átláthatóbb a levelezés.

Esélyes, hogy PTSD-m van, de nem járok semmilyen terápiára. Miután műhibák tömkelegét követték el rajtam, 2x meg is haltam,  és az összes szövődményt félre is kezelték, valahogy nem bízom az orvosokban. Ja a pszichiáterek annyit csináltak, hogy sikeresen rászoktattak a nyugtatókra. így már őket sem szeretm.

Szia!

Nem bonyolult ez, csak meg kell szokni.

Terápiába nem jársz? Nem vagyok szakember, nem diagnosztálni akarlak, de mintha PTSD-d lenne.

Sziasztok! Új vagyok itt, és valójában egy csomó más kategóriába is írhattam volna. 42 éves férfi vagyok, 2 infarktuson és egy nyitott szívműtéten vagyok túl, amiktől jelentős traumát szenvedtem. Jelenlegi gondjaim csak szavakban: depresszió, szorongás, elszigeteltség, magány, kilátástalanság, öngyilkos gondolatok, némi nyugtató függőség. Nem is tudom, hogy pontosan mit várok a burától. Mondjuk levelezőtársakat keresek, vagy sorstársakat, akik annyira szar helyzetben vannak, hogy az már túlzás. Mondjuk úgy, hogy a körülmények áldozatai, mint én. Őszintén megmondom, hogy számomra kissé túlkomplikált ez az oldal, csak az  fél óra volt, mire regisztrálni tudtam. Lehet, hogy időnként felnézek ide, de számomra kényelmesebb lenne emailben levelezni. Akinek van kedve beszélgetni, írjon bátran! Minden levélre válaszolni fogok. Köszönöm!

kovari.balazs1975@gmail.com

Nem vagy szörnyű. A költözés az!

Ha már a sajátodban leszel, biztonságban fogod érezni magad, a feszültség gyorsan le fog csökkenni. 

Beszélj az orvosoddal, hogy ebben a nehéz időszakban mit csinálj. Gyszert is emelhet (átmenetileg) vagy terápiával oldhatja a feszültséget.

Köszönöm a bíztató szavakat! Nem lehetett könnyű nektek sem. Sőt talán nehezebb mint nekem.

A páro szerint én nagyítom fel a problémát. A tegnapi napom sokkos volt, ma már azt hittem kicsit könnyebb lesz. Hát ma sikerült a férjemmel összevesznem, egy butaság miatt. Szegénykémnek már túl sok amit el kell viselnie tőlem. Ma kiderült,hogy kaphatunk kölcsönt, használt lakásra     1 430 000 ft CSOK-ot a 2 gyerekre,és a bankban felvilágosítottak,hogy az önkormányzatnál van olyan pályázat,hogy ha valaki ebben a városban akar letelepedni akkor akár 1 milliót is kaphat. Csupa jó hír ????

Aztán jött a feketeleves.A tulajdonos hívott,hogy talált nekünk albit, errw én mondtam hogy sajátot szeretnénk.ekkor le a telót. De nem sokjal később hívott,hogt van nála egy ingatlanoa aki megnézné a lakást. Sajnos nem készültünk rá,így el kellett halasztani,nem volt olyan rend. 

De a lényeg nem is ez, hanem olyan pánuk jött rám,miután letettük a telót hogy csuda. Régi rossz emlék jött vissza,ilyenkor mintha elborulna az agyam. A fèrjem jelenleg nem beszél velem, elmagyaráztam neki mit éreztem. De totál megértem az érzéseit. Lehet vissza kéne mennem a dokimhoz előbb,hátha adna valamit ami lecsillapítja bennem ezt a nagy feszültsèget. 

Pedig mindent összevetve, 10év és kb 8 költözés után, vègre saját lakásba költözhetünk,amit úgy alakítunk ahogy akarunk..Normális ember örülne, sajnos én nem vagyok normális,és pánikolok. Olyan embereker is ellenségnek nézek,akik jót akarnak. Szörnyű ember vagyok.

Lilla!

Ez valóban nehéz helyzet és sok utánajárással, munkával jár. Ha lebontod kisebb egységekre a feladatot (pl 1. utánajárni h tudnátok-e hitelt felvenni, 2. vételhez v bérléshez lakast/házat keresni, szerződést kötni, 3. átköltözni ), akkor máris könnyebbnek tűnik. 

Bankoknál telefonon is kérhető előzetes hitelvizsgálat (itt kérdezik, h mennyi az önrész és az igazolható nettó jövedelem)

(épp most adtam el az enyémet és a közüzemi szolgáltatásokat íratom át). 

Korábban egy ingatlancserét + költözést sikeresen bonyolítottam le és egyszerűbb volt, mint gondoltam. (pedig akut pszichózison és minimum középsúlyos depresszióm volt). Közben rosszabbul, utána sokkal jobban voltam. A párom (akivel ekkor már szakítottunk, de még velem lakott, pár hét múlva ment el külföldre) csak a költözésben segített (bútorokat nem bírom el). A szorongás és a depresszió is enyhült az új helyen. A pszichotikus tünetek nem változtak. (ekkor még nem kezelt orvos)

Szia Lilla!

Teljesen érthető a szorongásod,s egy stabil embert is megviselne az albérletből való kitétel...Folyamatosan erről szól az életem,mint anya,társ...Mi lesz,ha nem keresek eleget,a jelzálog..ami nem sok,kb.1 millió,,,hogy fizetem a költségeket,lesz e szeptemberben norm.munkám,vagy ki kell járnom ,a párom a majdhogy min.béres munkáját nem veszti e el,ugye,az egyik szemére vak,nem kap könnyen munkát.

A gyereket hogy finanszírozom,anyám már a szülőtartást követeli....hú,nagyon nehéz..Boldogság ide,vagy oda..az élet a pénzről szól,s óriási felelősség,mikor gyermeket is nevelsz...

Ha új lakást vennétek,elég kedvezőek a feltételek,három gyerek után 20milliót kapnátok,10 et nem kell visszafizetni.Egy gyerek után használt lakásra 400ezret,s ha felújítanátok,sok az egyéb támogatás...

Tényleg érdemes átgondolni,hogy egy saját lakást,vagy vidéken házat vegyetek az albérlet helyett.S bizony egekben az árak,persze attól függ,hol,milyen környéken.

Mégegyszer mondom,megértelek...Erről szól az életem,kattogok a pénz miatt nonstop.

Sziasztok!

Ma olyan történt velem mint kicsit több mint 3 éve. Félek, hogy megint szétesek, és nem tudom támogatni a családom. Szóval ez a rohadt albérlet, ahol sosem tudhatjuk meddig maddig maradhatunk, mikor közlik,hogy keress másikat,mert el akarom adni a lakást. Szóval 3 éve ittlakunk, sose volt a szívem csücske az albi, igazából szégyeltem mindenki előtt, így nem nagyon jöttek vendégek sem. De mivel a tulaj, szinte állandóan biztosított,hogy hosszútávra adja ki, nem kell félnem (előtte átvertek minket),így elfogadtam,és úgy voltam vele,legalább van tető a fejünk felett. Egyre otthonosabbá tettük,felszereltük stb., szóval igazából mindenünk megvan, csupán a saját lakás hiányzik. Na ma kaptam a hidegzuhanyt, a tulaj el akarja adni a lakást. Mivel brutálisan emelkedtek az árak,így a duplájáért talán találnánk albit,mint amennyit most fizetünk. Így erősen elgondolkodtató,hogy jobb lenne saját. De mi van ha nem kapunk hitelt? Szóval még mindig a sokkhatás alatt vagyok, pár nyugtatóval a fejemben,fogalmam sinca,hogyan fogom végigcsinálni a költözést,meg az előtte lévő dolgokat.Tudom ez egy egészséges embernek,egy megoldandó feladat, de nekem szinte mintha a világvége lenne.Nem akarok újra visszaesni,nagy nehezen összekapartam magam,most újra vissza a gödörbe. És mint anyaként és társként,az lenne a feladatom,hogy teljes mértéknóben odategyem magam. De hogyan fogom tudni? Régen nem sikerült,most vajon fog? Olyan szerencsétlen vagyok, és úgy viselkedem mint egy gyerek. Bocsi a hosszú monológért. 

Harmony!

Anyukáddal nem tudod ezt megbeszélni? Hátha megérti, hogy ez feszültséget okoz, nehéz.

Miért csinálják ezt? Ellenőrizni akarnak? Vagy azért várnak nagyobb aktivitást (pl velük menni), hogy kicsit tevékenyebb legyél?

Végigaludtam végre az éjszakát (kb 9 órát aludtam, de még tudnék), nem volt rémálmom és szorongásos rohamom reggel.

Uzi!

Egy ambuláns lapot bármikor kérhetsz, azon van gyszer és diag is.

Az új orvosok el szokták hinni, hogy mit szedsz es mit diagoltak, illetve szeretik ők is kikérdezni a tüneteket, olyanra is van példa, h más diagot adnak.

A lényeg úgyis az, hogy rugalmas legyen. Ha valami bevált (akár antidepi gyszerek kombinációja), azt általában szívesen felírják. 

A Cymbalta (mivel noradrenalinra is hat) depresszióra szerintem jobb a Sertralinnál (főleg ha a depi motiválatlanságot, fáradékonyságot okoz). A Cymbalta jobban energetizál. Szorongást hasonlóan oldják. Szerintem szorongás szempontjából a Yarocen a jobb. De ez csak a saját tapasztalatom, másra lehet máshogy hat. Cymbalta engem fogyasztott, Yarocen hízásban segített, Sertralintól se hízás, se fogyás. SSRI-k közül a Sertralin okoz legkevésbe orgazmusképtelenséget. 

Hangsúlyozom, h ez saját tapasztalat.

Én mostanában egyszerűen képtelen vagyok egyedül lenni néhány percet is akár, mert a "családom" állandóan ügyel rám, mindenről tudni akarnak, mindent irányítani akarnak, és alig van szabadidőm... mindenhová magukkal visznek szinte, holott én tiltakozom, de ők ezt nem fogadják el. Mindig a "s...gem..ben" vannak (bocsánat), de én meg egyedül akarok lenni, mit tegyek, ez nem számít érzelmi zsarolásnak, amikor nem hagynak nekem nyugalmat és egyedüllétet...? 7 napból 7-napban együtt kell velük lennem, és még net is csak az ő szobájukban van, csak akkor tudok nethez jutni, ha ők elmennek itthonról és véletlenségből megengedik, hogy egyedül legyek... elegem van, egyedül akarok lakni, de nem lehet, mert gondnokságba vagyok véve, és nincsenek jogaim, ráadásul Anyukám férje eléggé határozott ember, mindig igaza kell legyen, és nekem szót kell fogadnom 35 évesen, mert beteg vagyok. De ez akkor sem igazságos, hogy nem tudok kb 1 órát netezni, mert minden percben velem van a "családom". HELP...

Köszönöm szépen a válaszodat. Csak azt nem értem, hogy a Cymbaltát felírta a Yarocen mellé, igaz hogy mondta hogy majd csökkentve lesz a Yarocen de egyelőre szedjem együtt. Cymbalta nem vált be így visszamentem hogy ha lehet megpróbálnám a sertralint. Akkor már azt mondta hogy szedjem akkor a Sertralint de a Yarocent hagyjam el egyből. Én laikusként úgy látom hogy a Cymbalta egy komolyabb gyógyszer mint a Sertralin, Cymbalta SNRI Sertralin meg SSRI és Sertralinról jobbak is a vélemények mint a Cymbaltáról, ahogy olvastam. Rokonommal is problémázott, le akarta csökkenteni a gyógyszereit, meg mások is mondták hogy nem úgy írja ki a gyógyszereket ahogy kellene, stb. Szerintem Orvost fogok váltani, csak az a gond hogy semmi leletem nincs mert nem adott soha semmi papírt. Gondolom gépbe benne van de hogy tud-e vagy fog-e kiadni valamilyen ambuláns kezelőlapot azt nem tudom.Szociofóbiáról sincs semmi papírom mert nem adott soha semmi ambuláns kezelőlapot.Illetve nem tudom mivel jár egy orvosváltás TB alapon, mondjuk budapesten belül egy másik kerületbe ha elmennék el-e fogadnának, illetve egyből fel-e írnának gyógyszert ha mondanám hogy ezeket szedem és bevált. 7 éve "járok" hozzá de mint írtam sokáig rokonomnak kiírta a receptet így nem kellett bemennem.Frontint is csökkenteni akarja, több éve szedem a 3x05mg-ot, ezzel elvagyok, sosem emeltem meg az adagot, persze előfordult hogy néha többet vettem be de az csak alkalmanként fordult elő.Azt mondta hogy a frontin erre a betegségre nem a fő gyógyszer ezért kellene elhagyni. Ezt én tudom hogy nem a fő gyógyszer de nem tudom akkor sem elhagyni. Van egy rokonom aki egy másik kerületbe jár de nem ott lakik és bejelentett lakcíme sincs ott, csak a háziorvosa, és neki kiírják rendesen amiket szed meg nem akarják csökkenteni, sokkal megértőbbek.Azt olvastam, hogy fogadnak területükön kivüli betegeket is. Régen Paroxetint szedtem, attól lábmozgásom volt így abba kellett hagynom.Szedtem cipralexet is az jó is volt aránylag csak kijött egy olyan mellékhatás ami miatt abba kellett hagynom. Yarocent másfél éve szedem, 30mg-ot, nekem bevált csak úgy érzem nem elég. Jó étvágyam van tőle, aludni is tudok rendesen, Álmosítani sem álmosít annyira. Mióta szedem feljött kb 10 kiló és mivel vékony alkat vagyok és nehezen tudok hízni így szeretném továbbra is szedni meg a szociofóbiára is nagyjából bevált.Yarocent 2 napja nem szedem de ma már beveszem. Sertralint este kezdtem el egy 100mg-ost negyedeltem, ma kihagyom de holnap már reggel veszem be. Egyelőre nem érzek semmi mellékhatást csak éjjel elég rosszul aludtam.

Uzi!

Az is lehet, hogy az orvosod nem szereti, ha a betege beleszól a dolgokba. Azt sem tartom kizártnak, hogy van valami konkrét ok, ami miatt nem szeretné, hogy együtt szedd.

Az antidepik nem veszélyesek, de nem is ártalmatlanok. Van akinel mániát hoz elő, másnak szervi gondot okozhat vagy a meglévőt ronthatja (pl vércukor szintre, koleszterinre lehet rossz hatással stb). Az is lehet, hogy egy antidepi elég hatásos lesz, feleslegesnek tarta a 2-őt.

Az antipszichotikumok jóval károsabbak (kockázatosabbak) az egészsegre.

A Yarocent mindig este szedtem, segített elaludni. A Sertralint sokáig reggel, aztán este vettem be a másikkal együtt. 50 mg a normál adag, ami asszem 200 mg-ig emelhető. 25-el kezdtem, 1 hét után emelte 50-re. 1 hónappal később 75-re.

A Sertralint (és minden SSRI típusú) antidepit reggel szoktak szedni. Ha nem okoz gondot az alvásban (van akit inkább kicsit élénkít, másokat inkább álmosít) lehet este is. 

Xanaxot is szedtem mellé. A 2 antidepi együtt sem hatott eléggé a szoc. fóbra. Reggel 0,5-1 mg nyugtatóval indítottam a napot és délben is vettem be. Este alváshoz kellett mellé a nyugtató. 

Yarocent fejfájás és túl sok alvás miatt 30-ról vitték le 15-re. Kb 1 év után (ekkor már nyugtatóból kevesebbet szedtem) 7,5-re csökkentették mert nagyon sokat aludtam a gyszerektől és volt hogy egy héten 2x munkaidőben is elaludtam, néha önsegítő csoporton is. 

Sokszor munkaidő után már ruhástól elaludtam (du 5 kor) és reggel 5-6 körül ébredtem magamtól. 

Én találkoztam két! ter. illetékessel is, aki nem bánta, h "rendelek" gyszert, sőt, kh.-ban is...

Ismiimnek reggel vált be. Meg úgy általában AD-t (SSRI-t is) reggel szoktak adni.

Uzi: Van áter, aki nem szereti, van, aki elviseli, van, aki direkte szereti figyelembe venni az óhajokat.

Állítólag nem is szabad egy áterhez járjanak családtagok, legalábbis nekünk ezt mondták.

Most ha este vettél be, reggel hagyd ki, aztán este Yarocen, reggel sertra stb.

Olyanról nem tudok, de egy lógust ismerek...

Értem, köszi a segítséget. Ma már be vettem este. Yarocent most kihagyom. Holnap reggel mehet szerinted a 25mg sertralin vagy inkább holnap után? Az az igazság hogy évek óta nem voltam az áternőnél mivel családban más is jár hozzá így felírta mindig a recepteket rokonomnak. De már látni szeretett volna így elmentem és mondtam neki, hogy jó a Yarocen de nem 100%-osan,  és hogy nem-e írná fel a sertralint. Akkor azt mondta hogy nem mert ezt is este kell, felírta Cymbaltát ami nem volt jó mert elment az étvágyam, visszamentem és mondtam hogy nem jó a cymbalta és megpróbálnám a sertralint ha lehet, erre mondta hogy jó de akkor Yarocent hagyjam el. Lehet nem szeretik ha a beteg kér gyógyszert Kérdeztem hogy nem-e lehetne reggel és akkor este a Yarocent de azt mondta nem.Azt mondta reggel nem mindenkinek válik be és ne szedjem a kettőt. De lehet azért nem írta úgy fel mert én úgy kértem. Igazából nem nagyon szeretném elhagyni a Yarocent sem mert nagyon jó étvágyam lett tőle, ami előtte nem volt, és a szociofóbia tünetei is elmúltak szinte teljesen de mégsem éreztem úgy hogy elég lenne. Sertralin nem biztos hogy elég lenne magában. Magamnak beállítom a gyógyszert lehet legközelebb már fel sem fog írni semmit

Párterápiára szeretnék menni a párommal. Valakinek van ötlete, hogy milyen irányba indulhatnánk el? TB ellátásban van ilyesmire lehetőség?

Yarocen este, Sertralin reggel. Úgy szokták.