Mindenféle alternatív dolgot kipróbálok depi és szorongás ellen, de számomra reménytelen, mert abból ered a depim és szorongásom, hogy introvertált vagyok, és az ellen nincs orvosság. Véleményem szerint nagyon sok szorongó, depis ember baja abból ered, hogy introvertált, és ezáltal nem túl társasági életet él, és egyszerűen befordul ettől ,mert más szeretne lenni, és ilyenkor jönnek az orvosok akik felírnak mindenféle szirszar szert, és csak rontanak ezen. 

http://www.weborvos.hu/egeszsegmagazin/hangulatjavito_etrendkiegeszitok_depresszio_ellen/217224/

én szinte mindent elvesztettem aminek legalább egy kicsit is értelme volt az életemben. elsősorban a kreativitás minden formáját, a megismerés, a felfedezés, a kíváncsiság örömét is majdnem teljesen. az érzéseimet is elvesztettem, még a rossz érzéseket is! végtelenségig folytathatnám a sort, de szerintem egyébként itt elég sokan... nem egy-egy rossz, kínzó állapot az igazi tragédia ezekben a mentális betegségekben, hanem éppen az, hogy idővel minden de minden el tud menni rajtuk...

Ez egy általánosabb kérdés nem csak a szorongásra és depresszióra vonatkozóan.

Volt már valaki úgy, aki már régebb óta küzd a problémáival, hogy teljesen elvesztette a régi életének a dolgait? Amit egykor szeretett csinálni, amilyen egykor volt a gondolkodása, érdeklődése, azok mintha eltűntek volna, és bár vágyik rá hogy visszajöjjön, akaraterővel nem tudja visszahozni? Van e vajon esély hogy ami egyszer elromlott, visszaálljon? Az összekavarodott észlelés, és gondolatok újra visszamenjenek? Az agy irtó bonyolult szerkezet, így nem tudom a választ. Sokszor azt kívánom ne lenne ennyire bonyolult az egész, lenne könnyebb az élet.Vajon átadjam néha magam a történéseknek? Vagy küzdjek ellenük? Melyik a helyesebb? Próbáljak akarattal "pozitívan gondolkodni"? Lehet hogy hiábavaló? Lehet hogy az ár kell hogy sodorjon néha? Nekem túl összetett az egész. Ezért is szeretem az egzakt dolgokat. Bár a saját agyával kapcsolatban nem tud objektív maradni az ember, mivel az aparátus érintett, amivel egzakt lenne.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sebastian_Kneipp

Róka, bármiről beszélgethetünk itt. Ahogy az összes többi topikban is.

Tuti tipp nincs. Ami szerintem még nem hangzott el: a víz, a fürdés és a masszírozás jótékony hatásai. (Nem véletlenül mentek fürdőkúrákra az emberek.) Hallottatok már day spa-ról? Nagyon durván jól hangzik.

http://www.mandaladayspa.hu/

Szia!

Elsősorban nem is a terápiáinkról szerettem volna beszélni, vagy legalábbis nem konkrétumokat "elárulva"

Inkább valamiféle"tuti tippeket" szerettem volna hallani valakiktől.

De amint írtad, hogy nem beszélhetsz a terápiádról, észbekaptam, hogy én sem.

Nekem ez az első terápiám, kicsit fura ez a titoktartási kötelezettség, amúgy is gondot okoz kicsit nekem, hogy miről szabad és miről nem szabad beszélni. Gondolom a határproblémáim miatt.

Ja, lehet átmegyek majd másik fórumba.

Avana, te figyelsz!!!!!!! Igen, ez egy teszt volt. Hogy ki figyel.

Amúgy meg persze, hogy nem csak teszt volt. Az alapvetésem továbbra is az, hogy valószínűleg depressziós voltam mindig is, csak ez "lapult, lappangott". (Igaz, a szorongás is ott volt mindig.) Mivel anyai nagyanyám súlyos depressziós volt, ezért még az örökletes dolog sem kizárt. Apai ágon inkább csak enyhe fokú terheltség van, ami inkább szorongásos jellegű, de senki nem pánikbeteg pölö (rajtam kívül).

Nekem például hogy lehet, hogy az AD segített a depressziómon (ami csak idén jött elő úgy igazán), viszont semmit nem segített a szorongásomon (ami tizenx éve van, de inkább egész életemben)? 

Ez így pont ellentmond a hipotézisnek. A szorongásra épült a depressziód inkább, mégse a szorongáson segített?  Vagy lehet, nagyon reggel van és rosszul olvasom?

Akkor milyen jellegű ún. "konstruktív tapasztalatcserére" gondoltál pontosan? Gondoltam, azért vetetted fel a mentalizációt, semmiről  nem tudom azóta se, hogy mi. ha nem tetszik a gyógyszer téma, ott a terápiás topik, ahol erről beszélhetnél, csoportodtól függetlenül.

Eszter, köszönöm, hogy ezt leírtad. Egyelőre csak minimális példán gondoltam végig ezt a dolgot, azért írtam, hogy munkahipotézis. Nekem például hogy lehet, hogy az AD segített a depressziómon (ami csak idén jött elő úgy igazán), viszont semmit nem segített a szorongásomon (ami tizenx éve van, de inkább egész életemben)? Én is szedtem ssri-t meg snri-t, sőt, antipszicho-t is. Egyik sem volt jó a szorongásomra.

A wikipédián is azt írják és az sztk-s doki is azt mondta, hogy az AD-k a depresszióra vannak, a szorongásra a benzo-k vannak.

Ugyanakkor TUDJUK, hogy vannak, akiknek pár hét után javul a szorongásuk az AD-től. Jelentős mértékben.

Van itt min gondolkodni bőven.

Még terápiában vagyok, én sem beszélhetek róla.

De én pl. örülnék, ha írnál a mentalizációról.

Sajnos egymás terápiáiba nem mindig engedhetünk belátást, főképp ha csoport.  Sztem főképp ezért marad a "vaker" a gyógyszerekről.

Én csak nagyon indokolt esetben veszem be.

Csak akkor, ha jön a "fekete lyuk" érzés.

Vagy ha ténylegesen megütnék valakit, s ettől csak egy hajszál választ el.

Amúgy Sosem tettem ilyet.

Előbb bántanám magamat.

Na, de ezzel, hogy ezeket leírjuk, nem leszünk előrébb.

Jó a tapasztalatcsere is, de nem mindig konstruktív.

Rám is jellemző....lehet, be kéne vennem nekem is egy kis gyógyszert olyankor? (Most h ez nyugtató vagy más, nem részletezem).

Szeretetlenség, figyelmetlenség, elhanyagolás irányomban, ezek nagyon kihozzák...

barátok részéről szerencsére sose érdekelt.

De lehet, ez itt már off, ugyanis nyomokban van köze a témánknak a szorongásos depihez?

Nekem is tartalékban van Rivotril.

Azért ez, mert rám az intenzív düh is jellemző"lenne".

De nem akarom már ezt.

Igen van, én pl. (De nem tudnám megmondnai, ezt most jó-e így vagy nem. Enyhén kételkedem...)

(de azért van tartalékban gyógyszer is. Még jó is..különben úgy járhat az ember, hogy terápiás "szakításnál" a gyógyszerezése is "le van szarva", oldja meg hirtelen, ahogy tudja..felelősségvállalás ezért nulla...)

Érdekes felvetés 
Nekem a gyógyszer eltűntette a szorongást amiről akkor vettem észre hogy volt... De hogy melyik volt előbb a depresszió vagy a szorongás azt basszus nem tudom hirtelen megmondani. Meg is van a mai önelemzésem főmotívuma

Számomra gyógyszer a gipsz, a terápia a mankó, de járni/szaladni nekem kell megtanulni újra

Van itt valaki, aki nem gyógyszerben keresi a megoldást?

Ismeri valaki a Mentalizációs terápiát?

Kár, hogy monoterápiában nem tesztelhettem ezt le.

Sztem ezek ide-oda gerjesztik egymást. Nem bírja a lelked, idegrendszered  a sok szorongást, depressziós leszel, nem tudsz teljesíteni, emiatt még jobban szorongsz, kimerülsz, mélyül a depresszió, pánikba esel emiatt, lebénulsz, megint kimerülsz, tehetetlenség, depresszió, fokozódó szorongás...

Már az is jó, ha valakinek valamire egyáltalán hatnak.

Szóval arra jutottam (jutottunk egy számomra fontos emberrel), hogy két típusú ember van:

A) akinek a szorongásán nem segít az antidepi

B) akinek a depresszióján nem segít az antidepi.

Munka hipotézis:

Akinek a depresszió a fő problémája és arra épül a szorongás, annak a szorongásán nem fog javítani az AD, viszont a depresszióján igen.

Akinek a szorongás a fő problémája és arra épül a depresszió, annak a depresszióján nem fog javítani az AD, viszont a szorongásán igen.

Ez lehet, hogy nem tűnik túl nagy felfedezésnek, de szerintem fontos.

Róka, persze, hogy jó topikba írtál.

Köszi Eszter!! Átírnád arra, hogy "Ezt a topikot Málna kérésére hoztam létre. Szorongás és depresszió sokszor együtt jár. Melyiket mivel lehet gyógyítani? Terápia, gyógyszerek, életmód."

Sziasztok!

Én olvasok most egy könyvet: Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van.

Ebből a könyvből több minden megfogott, de ez különösen, hiszen kb. egy hónapja megint eléggé rajtam van az ún. szeparációs szorongás.

Szorongásoldót már nem akarok szedni, max. ha nagyon elviselhetetlen.

Szóval a mondat:

"Ha most érzem ezt a hullámot, már máshogy viselkedem.

Hihetetlennek tűnő mondatokat mormolok hangosan, biztatom magam, és akkor is ismételgetem az optimista szövegemet, ha elképzelni sem tudom, hogy hatásos lehet.

Próbálok higgadt maradni és tudni, minden az agyamban dől el.

A pozitív gondolatok éppúgy a fejemből érkeznek, mint maga a szorongás, tehát van értelme a küzdelemnek...

...Soha életemben nem jutott eszembe, a szorongás ellen fejben harcolni..."

Én most azt csinálom, hogy átadom magam a szorongásnak, elfogadom, tudom, hogy csak egy állapot, el fog múlni.

Ahogy nem küzdök már ellene, valahogy jön az az érzés, hogy mintha közelebb kerülnék magamhoz és ott lenne valamiféle kis enyhe biztonság.

Így csökken egy kis időre a szorongás.

De ide bármikor visszajöhetek.

Meg kell találnom az ún. "középpontomat."

Ott nincs szorongás.

Remélem jó topicba írtam.

Szerintem a depresszió meg az, hogy egy csomó feldolgozatlan érzés egy kupacba rakódott és kínoz és még tudomásom sincs esetleg ezekről az érzésekről, tehát ki kell bogozni, sorra venni őket, hogy kitisztuljak.

Meg állítólag megélni és nem elfojtani.

Azt vettem észre, ha énekelek otthon a hangulatomnak épp megfelelőt, akkor azt megélem, kiélem azt az érzelmet és ez nagyon felszabadító és egészséges.

Persze, lehet, hogy mindenkinek más jön be.

Nekem még a mozgás, a testedzés felszabadító.

De ha nem vagyok tudatos az érzéseimre, akkor ezeket nem csinálom és már baj van.

Vagy nem jövök rá sokáig, hogy mire lenne szükségem és ezért szokott rossz irányba fordulni a közérzetem.