Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a 116-123, vagy a 06 80 820 111-es ingyenes számot, ahol a krízishelyzetben lévőket segítők nyújthatnak támogatást önnek.
 

Szorongás és depresszió

693 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Óh, köszönöm a megerősítést. Smile

Tegnap stretchingeltem+aktívabban gerinctornáztam is. Persze utóbbiban is sok volt a nyújtás, de éreztem, hogy az izmaim is dolgoznak, erősített is. Nekem ez a fajta mozgás  segít az elalvásban is, nem pörget fel, kifejezetten elpunnyaszt. De legfőképpen:megszünteti a hátfájást, vállfájást, ami nagyon zavar, nem teknősök vagyunk. Smile

A másik nyugtatós a jóga, de abból se minden gyakorlat.

https://bookline.sk/product/home.action?_v=Beres_Alexandra_Egyensulyban_...

 

Ezen van egy+ Gerinctornás blokk, kb 10 perc lehet,  csak ezt ismételtem 2X.

Sokat mászkálok nap közben, néha  nehéz táskával,  szval "valamennyi"  aktív mozgás megvan. De ez azért nem ugyanaz, mintha nekiállnék.

Van  többféle erősségű rugalmas gumiszalagom, többféle súlyzóm- csuklósúlyzom, bokasúlyzóm,  kézisúlyzóm- szval akár erősíthetnék is, lehet, ez lesz a következő lépés.

Én is lusta vagyok, bár amikor elkap a láz, akkor megy a mozgás 3-4 hónapig nagy rendszerességgel, utána bepunnyadok...de gimnazista koromban évekig is ment folyamatosan.

 


Offline
Csatlakozott: 2016 szep 3

Szia Eszter, a mozgás nálam is így van, de reggeli tornához meg nem tudok felkelni, mivel amúgyis rosszul alszom. De tény, hogy a rendszeres mozgás felorget. Es nem csak nem tudok aludni, hanem az alváshiány ellenére napközben is teljesen aktív vagyok. Ezt így már hívhatjuk hipomániának. 


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Ezt az edzéstervet nemrég találtam. Minden nap érdemes megcsinálni, és mindössze 8 perc.

http://hvg.hu/instant_tudomany/20161108_8_perces_edzes_gyors_edzes_ottho...

Sok kollégám is ezt csinálja.

 


3
Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Eszter,

Ha este 6 után edzem, akkor nehezebb az elalvás. Energetizál az edzés.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Ma olvastam -- talán Avanának érdekes --, hogy a nyújtózkodás önmagában is sokat ér. Tehát akinek légzési gondjai vannak, és nem jó az izomzata se, az nyújtózkodjon Smile

Én végtelenül lusta vagyok sajnos Sad A napi 30 perces edzést se sikerült eddig rendszeresítenem. Ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy az edzés feldob ugyan, de időnként (hipo)mániát vált ki, így ha edzettem egy nap, akkor gyakran sokkal nehezebben alszom. Másnak is van ilyen problémája?


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia debut12 -- úgy látom, nem válaszolt neked senki. Az introvertáltság önmagában nem okoz depressziót, és sok introvertált ember teljesen boldog, motivált, kreatív, stb. 

Van olyan személyiségtípus -- pl. az "elkerülő" és a "skizoid" --, amelyet már kórosnak tekintenek, mert minden emberi társaságot és kihívást kerülnek. Ez nem ugyanaz, mint az introverzió. 

Részben persze mondhatod, hogy csak szavakról beszélünk, de ne gondold, hogy ha valaki jól megvan egyedül, az szükségképpen depressziós lesz, vagy fordítva, hogy ha valakinek nagy társaság-igénye van, az nem lesz depressziós. 

Ettől függetlenül nagyon igaz, amit többen is leírtak alább, hogy ti. izolálódni veszélyes, és egy rossz körhöz vezet, ami növeli a depressziót. A passzivitás szintén veszélyes, vagy a dolgok tologatása, a túlzott álmodozás, a problémamegoldás kerülése is. Tehát vannak személyiségjegyek/szokások, amik erősítik a depressziót (és gyakran a depresszióból fakadnak).


6
Offline
Csatlakozott: 2016 nov 9

Kirándulás, napsütés, hegymászás (edzettségi szintnek megfelelő választása)

A vasak emelgetése meg a futás olyan "nyögvenyelős nemszeretem" érzésű nálam. Focizni meg már öreg vagyok :) 


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Ja a termálban punnyadást imádom, főleg télen.


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Konditerem és utána szauna-bevált recept.

Úszás is jó, jóga is.

Futás is, ha van erőm.


9
Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Nekem a legelső maszek pszichiáterem kérdezte, hogy mennyit mozgok. Mondtam neki, hogy heti kétszer futok fél órát. Azt mondta, hogy minden nap kell futni fél órát ha gyógyulni akarok. Na ezt azért durva túlzásnak tartom. Megnézném hogy a pszichiáterek mennyit mozognak.....



törölt nick

Nem mindenki gyógyul meg a depresszióból sajnos. Sem gyógyszerrel (a gyógyszerek az emberek egy jelentős részénél nem használnak), sem terápiával. Persze érdemes abban gondolkodni, hogy "én meg fogok gyógyulni".

Mindenképpen három dolog kombinációja javasolt: gyógyszer, terápia, mozgás.

Nekem egy sztk-s doki (nem, nem az x-edik, hanem egy helyettesítő) azt mondta, hogy napi 2 x 15 perc mozgás nélkül ne is álmodjak arról, hogy jobban leszek. (Akkor még "csak" a szorongás volt meg.)

Sajnos egyelőre ez nincs, igaz, sétálok minden nap, az is valami.


törölt nick

Köszi Eszter a topiknyitó módosítását.


12
Offline
Csatlakozott: 2016 nov 9

eumate írta:

Volt már valaki úgy, aki már régebb óta küzd a problémáival, hogy teljesen elvesztette a régi életének a dolgait? Amit egykor szeretett csinálni, amilyen egykor volt a gondolkodása, érdeklődése, azok mintha eltűntek volna, és bár vágyik rá hogy visszajöjjön, akaraterővel nem tudja visszahozni?

Volt. A major vagy dystymiás depressziósok igen tetemes hányada találkozik evvel a problémával. Anhedónia a neve ha jól emlékszem. Szemét egy dolog, nálam annyira fokozatosan alakult ki, hogy észre sem vettem, csak a legvégén. Négy év alatt minden nap egy kicsit mást vett el. Nagyon nagyon aprólékosan - a végefelé már az étel íze, a barátok, a szép tájak, könyvek, filmek zene bármi ... ami korábban stimulált ... 0. 

eumate írta:

Van e vajon esély hogy ami egyszer elromlott, visszaálljon? Az összekavarodott észlelés, és gondolatok újra visszamenjenek?

Van. Az igazán elrettentő része pont az ahol most vagy, amikor rájöttél hogy elvettek tőled valamit és még nem kaptad vissza. De vissza fog jönni! A koncentrációs képesség, a memória, a kreativitás, szépen lassan ahogy elkopott úgy vissza is jön. De lassan!  

eumate írta:

.Vajon átadjam néha magam a történéseknek? Vagy küzdjek ellenük? Melyik a helyesebb? Próbáljak akarattal "pozitívan gondolkodni"? Lehet hogy hiábavaló? Lehet hogy az ár kell hogy sodorjon néha? Nekem túl összetett az egész. Ezért is szeretem az egzakt dolgokat. Bár a saját agyával kapcsolatban nem tud objektív maradni az ember, mivel az aparátus érintett, amivel egzakt lenne.

Add át magad, de maradj tudatos. Ne küzdj! Ne akarj mindent egyszere, mert nem fog menni és a csalódás visszavet. Apró lépéseket tégy, hagyd hogy megtörténjenek a dolgok, de ne erőltesd. Próbálj meg kimozdulni haverokkal még akkor is, ha előre úgy érzed, nem fog menni. Vagy jó lesz vagy rossz, de ha otthon maradsz a négy fal között inkább az csak rosszabb lesz. Próbáld meg a régi hobbikat szépen fokozatosan. Ha nem megy, szépen tedd vissza a polcra, majd egy héttel később újra (gitárt így vettem fel újra többedszeri nekifutásra). Keress új hobbikat. Próbáld ki. Olyasmi is stimulálhat amire nem is gondoltál. Lesz vakvágány is ami elsőre jó ötletnek tűnik de ha kiderül hogy nem az, akkor sem vesztettél semmit, legalábbis ha nem költöttél sokat rá (ugyanitt két repülőgép modell bontatlan csomagolásban eladó! Smile - azt hittem hogy pedig dehogy). 

Végszónak: Én pár dolgot tartok szem előtt és ez eddig egész jól bevált nekem

  • A depresszió egy betegség. Akként is kell tekinteni rá - Gyógyítható
  • Több millió ember küzd vele nap mint nap, nem vagyok egyedül
  • Több millió ember legyőzte már - és teljes életet lehet élni utána
  • Sport / étrend / életmódváltoztatás 
  • A magány - az izoláció amit a depresszió sugall  nem jó nekem. Az a depressziót erősíti
  • Az antidepresszáns a gipsz, a terápia adja a mankót de nekem kell megtanulnom újra járni


 

 

 


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

ameddig érzel addig élsz, még akkor is ha ez az élet nem feltétlenül felemelő.


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Bennem rengeteg érzés maradt, raktáron állnak, csak ...szét tudok velük csapni kapcsolatokat...


15
Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Nekem az érzéseim többé-kevésbé visszajöttek, a teljes nihil, és ijesztő közöny után, bár messze nem olyan intenzívek mint korábban.

A kíváncsiság örömének búcsút kellett mondanom, és az érdeklődés, jó dolgok várását is a motiválatlanság, csendes belenyugvás váltotta fel.

Nem kapálózom a helyzet után, szerintem akarattal nem lehet magunkra erőltetve a pozitív gondolkodást attitűddé tenni, ha ezt érzésből nem osztjuk.


Offline
Csatlakozott: 2016 jan 24

Mindenféle alternatív dolgot kipróbálok depi és szorongás ellen, de számomra reménytelen, mert abból ered a depim és szorongásom, hogy introvertált vagyok, és az ellen nincs orvosság. Véleményem szerint nagyon sok szorongó, depis ember baja abból ered, hogy introvertált, és ezáltal nem túl társasági életet él, és egyszerűen befordul ettől ,mert más szeretne lenni, és ilyenkor jönnek az orvosok akik felírnak mindenféle szirszar szert, és csak rontanak ezen. 

http://www.weborvos.hu/egeszsegmagazin/hangulatjavito_etrendkiegeszitok_depresszio_ellen/217224/


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

én szinte mindent elvesztettem aminek legalább egy kicsit is értelme volt az életemben. elsősorban a kreativitás minden formáját, a megismerés, a felfedezés, a kíváncsiság örömét is majdnem teljesen. az érzéseimet is elvesztettem, még a rossz érzéseket is! végtelenségig folytathatnám a sort, de szerintem egyébként itt elég sokan... nem egy-egy rossz, kínzó állapot az igazi tragédia ezekben a mentális betegségekben, hanem éppen az, hogy idővel minden de minden el tud menni rajtuk...


18
Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Milyen "dolgokra" gondolsz? Én sok dolgot -- érzést, gondolatot, indíttatást -- elvesztettem, de ezt csak részben vagy időnként érzem veszteségnek. Talán csak az fájdalmas veszteség, hogy az írói kreativitásom és motivációm sokat romlott. 


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Ez egy általánosabb kérdés nem csak a szorongásra és depresszióra vonatkozóan.

Volt már valaki úgy, aki már régebb óta küzd a problémáival, hogy teljesen elvesztette a régi életének a dolgait? Amit egykor szeretett csinálni, amilyen egykor volt a gondolkodása, érdeklődése, azok mintha eltűntek volna, és bár vágyik rá hogy visszajöjjön, akaraterővel nem tudja visszahozni? Van e vajon esély hogy ami egyszer elromlott, visszaálljon? Az összekavarodott észlelés, és gondolatok újra visszamenjenek? Az agy irtó bonyolult szerkezet, így nem tudom a választ. Sokszor azt kívánom ne lenne ennyire bonyolult az egész, lenne könnyebb az élet.Vajon átadjam néha magam a történéseknek? Vagy küzdjek ellenük? Melyik a helyesebb? Próbáljak akarattal "pozitívan gondolkodni"? Lehet hogy hiábavaló? Lehet hogy az ár kell hogy sodorjon néha? Nekem túl összetett az egész. Ezért is szeretem az egzakt dolgokat. Bár a saját agyával kapcsolatban nem tud objektív maradni az ember, mivel az aparátus érintett, amivel egzakt lenne.



Offline
Csatlakozott: 2015 okt 12

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sebastian_Kneipp


21
törölt nick

Róka írta:

Avana írta:

Akkor milyen jellegű ún. "konstruktív tapasztalatcserére" gondoltál pontosan? Gondoltam, azért vetetted fel a mentalizációt, semmiről  nem tudom azóta se, hogy mi. Smile ha nem tetszik a gyógyszer téma, ott a terápiás topik, ahol erről beszélhetnél, csoportodtól függetlenül. Smile

Szia!

Elsősorban nem is a terápiáinkról szerettem volna beszélni, vagy legalábbis nem konkrétumokat "elárulva"

Inkább valamiféle"tuti tippeket" szerettem volna hallani valakiktől.

De amint írtad, hogy nem beszélhetsz a terápiádról, észbekaptam, hogy én sem.

Nekem ez az első terápiám, kicsit fura ez a titoktartási kötelezettség, amúgy is gondot okoz kicsit nekem, hogy miről szabad és miről nem szabad beszélni. Gondolom a határproblémáim miatt.

Ja, lehet átmegyek majd másik fórumba.

Róka, bármiről beszélgethetünk itt. Ahogy az összes többi topikban is.

Tuti tipp nincs. Ami szerintem még nem hangzott el: a víz, a fürdés és a masszírozás jótékony hatásai. (Nem véletlenül mentek fürdőkúrákra az emberek.) Hallottatok már day spa-ról? Nagyon durván jól hangzik.

http://www.mandaladayspa.hu/

 


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Avana írta:

Akkor milyen jellegű ún. "konstruktív tapasztalatcserére" gondoltál pontosan? Gondoltam, azért vetetted fel a mentalizációt, semmiről  nem tudom azóta se, hogy mi. Smile ha nem tetszik a gyógyszer téma, ott a terápiás topik, ahol erről beszélhetnél, csoportodtól függetlenül. Smile

Szia!

Elsősorban nem is a terápiáinkról szerettem volna beszélni, vagy legalábbis nem konkrétumokat "elárulva"

Inkább valamiféle"tuti tippeket" szerettem volna hallani valakiktől.

De amint írtad, hogy nem beszélhetsz a terápiádról, észbekaptam, hogy én sem.

Nekem ez az első terápiám, kicsit fura ez a titoktartási kötelezettség, amúgy is gondot okoz kicsit nekem, hogy miről szabad és miről nem szabad beszélni. Gondolom a határproblémáim miatt.

Ja, lehet átmegyek majd másik fórumba.


törölt nick

Avana írta:

Nekem például hogy lehet, hogy az AD segített a depressziómon (ami csak idén jött elő úgy igazán), viszont semmit nem segített a szorongásomon (ami tizenx éve van, de inkább egész életemben)? 

 

Ez így pont ellentmond a hipotézisnek. A szorongásra épült a depressziód inkább, mégse a szorongáson segített?  Vagy lehet, nagyon reggel van és rosszul olvasom?

 

Avana, te figyelsz!!!!!!! Smile Igen, ez egy teszt volt. Hogy ki figyel.

Amúgy meg persze, hogy nem csak teszt volt. Az alapvetésem továbbra is az, hogy valószínűleg depressziós voltam mindig is, csak ez "lapult, lappangott". (Igaz, a szorongás is ott volt mindig.) Mivel anyai nagyanyám súlyos depressziós volt, ezért még az örökletes dolog sem kizárt. Apai ágon inkább csak enyhe fokú terheltség van, ami inkább szorongásos jellegű, de senki nem pánikbeteg pölö (rajtam kívül).


24
Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Nekem például hogy lehet, hogy az AD segített a depressziómon (ami csak idén jött elő úgy igazán), viszont semmit nem segített a szorongásomon (ami tizenx éve van, de inkább egész életemben)? 

 

Ez így pont ellentmond a hipotézisnek. A szorongásra épült a depressziód inkább, mégse a szorongáson segített?  Vagy lehet, nagyon reggel van és rosszul olvasom?

 


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Akkor milyen jellegű ún. "konstruktív tapasztalatcserére" gondoltál pontosan? Gondoltam, azért vetetted fel a mentalizációt, semmiről  nem tudom azóta se, hogy mi. Smile ha nem tetszik a gyógyszer téma, ott a terápiás topik, ahol erről beszélhetnél, csoportodtól függetlenül. Smile


törölt nick

babarczyeszter írta:

Szia Málna!

A saját tapasztalatom szerint ez bonyolultabb.

Nekem a triciklikus (Anafranil) nagy mértékben javít a szorongáson is és a depresszión is, de az első hullámban kihozta a bipolaritásomat, ami katasztrófákhoz vezetett. Húsz évvel később egy második hullámban elmulasztotta a krónikus szuiciditásomat, de teljesen motiválatlanná és butává tett. A Remeronnak hasonló hatása volt, de a depresszióra kevésbé hatott, plusz az ödéma miatt elviselhetetlen volt.

Az SSRI típusú gyógyszerek nekem nem segítettek sem a szorongáson, sem a depresszión. 

A duális gyógyszerek -- SNRI -- segítenek mindkettőn, bár csak kis mértékben, és csak ha én is segítek magamon. 

Gondolkodtam már azon, hogy a szorongás vagy a depresszió volt-e előbb nálam, de nem tudnám megmondani. Mindkettő gyerekkori. 

Eszter, köszönöm, hogy ezt leírtad. Egyelőre csak minimális példán gondoltam végig ezt a dolgot, azért írtam, hogy munkahipotézis. Nekem például hogy lehet, hogy az AD segített a depressziómon (ami csak idén jött elő úgy igazán), viszont semmit nem segített a szorongásomon (ami tizenx éve van, de inkább egész életemben)? Én is szedtem ssri-t meg snri-t, sőt, antipszicho-t is. Egyik sem volt jó a szorongásomra.

A wikipédián is azt írják és az sztk-s doki is azt mondta, hogy az AD-k a depresszióra vannak, a szorongásra a benzo-k vannak.

Ugyanakkor TUDJUK, hogy vannak, akiknek pár hét után javul a szorongásuk az AD-től. Jelentős mértékben.

Van itt min gondolkodni bőven.


27
Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Még terápiában vagyok, én sem beszélhetek róla.

Avana írta:

De én pl. örülnék, ha írnál a mentalizációról. Smile

 

 


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

De én pl. örülnék, ha írnál a mentalizációról. Smile

 

 


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Sajnos egymás terápiáiba nem mindig engedhetünk belátást, főképp ha csoport.  Sztem főképp ezért marad a "vaker" a gyógyszerekről.


30

Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Én csak nagyon indokolt esetben veszem be.

Csak akkor, ha jön a "fekete lyuk" érzés.

Vagy ha ténylegesen megütnék valakit, s ettől csak egy hajszál választ el.

Amúgy Sosem tettem ilyet.

Előbb bántanám magamat.

Na, de ezzel, hogy ezeket leírjuk, nem leszünk előrébb.

Jó a tapasztalatcsere is, de nem mindig konstruktív.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia Málna!

A saját tapasztalatom szerint ez bonyolultabb.

Nekem a triciklikus (Anafranil) nagy mértékben javít a szorongáson is és a depresszión is, de az első hullámban kihozta a bipolaritásomat, ami katasztrófákhoz vezetett. Húsz évvel később egy második hullámban elmulasztotta a krónikus szuiciditásomat, de teljesen motiválatlanná és butává tett. A Remeronnak hasonló hatása volt, de a depresszióra kevésbé hatott, plusz az ödéma miatt elviselhetetlen volt.

Az SSRI típusú gyógyszerek nekem nem segítettek sem a szorongáson, sem a depresszión. 

A duális gyógyszerek -- SNRI -- segítenek mindkettőn, bár csak kis mértékben, és csak ha én is segítek magamon. 

Gondolkodtam már azon, hogy a szorongás vagy a depresszió volt-e előbb nálam, de nem tudnám megmondani. Mindkettő gyerekkori. 


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Rám is jellemző....lehet, be kéne vennem nekem is egy kis gyógyszert olyankor? (Most h ez nyugtató vagy más, nem részletezem).

Szeretetlenség, figyelmetlenség, elhanyagolás irányomban, ezek nagyon kihozzák...

barátok részéről szerencsére sose érdekelt.

 

De lehet, ez itt már off, ugyanis nyomokban van köze a témánknak a szorongásos depihez?


33
Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Nekem is tartalékban van Rivotril.

Azért ez, mert rám az intenzív düh is jellemző"lenne".

De nem akarom már ezt.


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Igen van, én pl. Laughing out loud (De nem tudnám megmondnai, ezt most jó-e így vagy nem. Enyhén kételkedem...)

(de azért van tartalékban gyógyszer is. Még jó is..különben úgy járhat az ember, hogy terápiás "szakításnál" a gyógyszerezése is "le van szarva", oldja meg hirtelen, ahogy tudja..felelősségvállalás ezért nulla...)


Offline
Csatlakozott: 2016 nov 9

Érdekes felvetés 
Nekem a gyógyszer eltűntette a szorongást amiről akkor vettem észre hogy volt... De hogy melyik volt előbb a depresszió vagy a szorongás azt basszus nem tudom hirtelen megmondani. Meg is van a mai önelemzésem főmotívuma

Számomra gyógyszer a gipsz, a terápia a mankó, de járni/szaladni nekem kell megtanulni újra


36
Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Van itt valaki, aki nem gyógyszerben keresi a megoldást?

Ismeri valaki a Mentalizációs terápiát?


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Kár, hogy monoterápiában nem tesztelhettem ezt le.

 

Sztem ezek ide-oda gerjesztik egymást. Nem bírja a lelked, idegrendszered  a sok szorongást, depressziós leszel, nem tudsz teljesíteni, emiatt még jobban szorongsz, kimerülsz, mélyül a depresszió, pánikba esel emiatt, lebénulsz, megint kimerülsz, tehetetlenség, depresszió, fokozódó szorongás...

Már az is jó, ha valakinek valamire egyáltalán hatnak. Laughing out loud


törölt nick

Szóval arra jutottam (jutottunk egy számomra fontos emberrel), hogy két típusú ember van:

A) akinek a szorongásán nem segít az antidepi

B) akinek a depresszióján nem segít az antidepi.

Munka hipotézis:

Akinek a depresszió a fő problémája és arra épül a szorongás, annak a szorongásán nem fog javítani az AD, viszont a depresszióján igen.

Akinek a szorongás a fő problémája és arra épül a depresszió, annak a depresszióján nem fog javítani az AD, viszont a szorongásán igen.

Ez lehet, hogy nem tűnik túl nagy felfedezésnek, de szerintem fontos.

 

 


39
törölt nick

Róka, persze, hogy jó topikba írtál. Smile


törölt nick

Köszi Eszter!! Átírnád arra, hogy "Ezt a topikot Málna kérésére hoztam létre. Szorongás és depresszió sokszor együtt jár. Melyiket mivel lehet gyógyítani? Terápia, gyógyszerek, életmód."


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Sziasztok!

Én olvasok most egy könyvet: Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van.

Ebből a könyvből több minden megfogott, de ez különösen, hiszen kb. egy hónapja megint eléggé rajtam van az ún. szeparációs szorongás.

Szorongásoldót már nem akarok szedni, max. ha nagyon elviselhetetlen.

Szóval a mondat:

"Ha most érzem ezt a hullámot, már máshogy viselkedem.

Hihetetlennek tűnő mondatokat mormolok hangosan, biztatom magam, és akkor is ismételgetem az optimista szövegemet, ha elképzelni sem tudom, hogy hatásos lehet.

Próbálok higgadt maradni és tudni, minden az agyamban dől el.

A pozitív gondolatok éppúgy a fejemből érkeznek, mint maga a szorongás, tehát van értelme a küzdelemnek...

...Soha életemben nem jutott eszembe, a szorongás ellen fejben harcolni..."

 

Én most azt csinálom, hogy átadom magam a szorongásnak, elfogadom, tudom, hogy csak egy állapot, el fog múlni.

Ahogy nem küzdök már ellene, valahogy jön az az érzés, hogy mintha közelebb kerülnék magamhoz és ott lenne valamiféle kis enyhe biztonság.

Így csökken egy kis időre a szorongás.

De ide bármikor visszajöhetek.

Meg kell találnom az ún. "középpontomat."

Ott nincs szorongás.

Remélem jó topicba írtam.

Szerintem a depresszió meg az, hogy egy csomó feldolgozatlan érzés egy kupacba rakódott és kínoz és még tudomásom sincs esetleg ezekről az érzésekről, tehát ki kell bogozni, sorra venni őket, hogy kitisztuljak.

Meg állítólag megélni és nem elfojtani.

Azt vettem észre, ha énekelek otthon a hangulatomnak épp megfelelőt, akkor azt megélem, kiélem azt az érzelmet és ez nagyon felszabadító és egészséges.

Persze, lehet, hogy mindenkinek más jön be.

Nekem még a mozgás, a testedzés felszabadító.

De ha nem vagyok tudatos az érzéseimre, akkor ezeket nem csinálom és már baj van.

Vagy nem jövök rá sokáig, hogy mire lenne szükségem és ezért szokott rossz irányba fordulni a közérzetem.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen