Szorongás és depresszió

727 tartalom / 0 új
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Utolsó bejegyzés
2017, december 10 - 20:49
Előzmény: #184 #177
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Kiscsillag írta:

try írta:

A hízás nem zavarna, sőt, a szedálás is elmegy, mint mellékhatás Ami megrémít, azok az esetleges nyáladzás, akaratlan izommozgások, akatízia, stb, és főleg a zombivá válás (hogy tompít minden érzést). Továbbá, hogy ezek visszafordíthatatlanná válhatnak. Nem akarnék kockáztatni, csak mert egy beteg pszichiáter agyában épp ez gyulladt ki megoldásként az ÉLETHELZYETI és LELKI krízisemre. Úgy értem: amíg nem érzem különösen indokoltnak. és most marhára nem érzem. Terápiát szeretnék, most kezdtem. Mindig az segített ugrásszerűen, ha valami is, hogyha voltak céljaim, képes voltam tenni is értük, és emberek vettek körül. Vagy 2 évig a nyugtatót se szedtem be, még az elején, nem volt rá szükség.

Az akatíziát, izomrangást rögtön elő szokta hozni. Ha spontan nem javul pár nap alatt, le szoktak cserélni. Nem mindegyik csinál ilyet. Nekem egyik mellékhatás sem maradt meg, miután elhagytam. Semmilyen visszafordíthatatlan kárt nem okozott. 

Nem akarlak se le, se rábeszélni. 

Remélem, hogy a terápia segíteni fog! 

Mekkora adag nyugtatót szedsz?

SZERINTEM is így van (és áter is mondta), nincs visszafordíthatalan kár. Néha bizonyára van.

Teteje
2017, december 10 - 20:44
Előzmény: #180 #176
Anonymous
Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

try írta:

A hízás nem zavarna, sőt, a szedálás is elmegy, mint mellékhatás Ami megrémít, azok az esetleges nyáladzás, akaratlan izommozgások, akatízia, stb, és főleg a zombivá válás (hogy tompít minden érzést). Továbbá, hogy ezek visszafordíthatatlanná válhatnak. Nem akarnék kockáztatni, csak mert egy beteg pszichiáter agyában épp ez gyulladt ki megoldásként az ÉLETHELZYETI és LELKI krízisemre. Úgy értem: amíg nem érzem különösen indokoltnak. és most marhára nem érzem. Terápiát szeretnék, most kezdtem. Mindig az segített ugrásszerűen, ha valami is, hogyha voltak céljaim, képes voltam tenni is értük, és emberek vettek körül. Vagy 2 évig a nyugtatót se szedtem be, még az elején, nem volt rá szükség.

Az akatíziát, izomrangást rögtön elő szokta hozni. Ha spontan nem javul pár nap alatt, le szoktak cserélni. Nem mindegyik csinál ilyet. Nekem egyik mellékhatás sem maradt meg, miután elhagytam. Semmilyen visszafordíthatatlan kárt nem okozott. 

Nem akarlak se le, se rábeszélni. 

Remélem, hogy a terápia segíteni fog! 

Mekkora adag nyugtatót szedsz?

Teteje
2017, december 10 - 20:36
Előzmény: #180 #175
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

try írta:

A hízás nem zavarna, sőt, a szedálás is elmegy, mint mellékhatás Ami megrémít, azok az esetleges nyáladzás, akaratlan izommozgások, akatízia, stb, és főleg a zombivá válás (hogy tompít minden érzést). Továbbá, hogy ezek visszafordíthatatlanná válhatnak. Nem akarnék kockáztatni, csak mert egy beteg pszichiáter agyában épp ez gyulladt ki megoldásként az ÉLETHELZYETI és LELKI krízisemre. Úgy értem: amíg nem érzem különösen indokoltnak. és most marhára nem érzem. Terápiát szeretnék, most kezdtem. Mindig az segített ugrásszerűen, ha valami is, hogyha voltak céljaim, képes voltam tenni is értük, és emberek vettek körül. Vagy 2 évig a nyugtatót se szedtem be, még az elején, nem volt rá szükség.

Nézd, keti előtt olzin-t szedtem. Rémálmok, hízás, nulla libidó és igen, kábé az a pár hó kiesett... durva.

A ketitől nincs a fentiek közül egyik sem! Igaz, viszonylag kis adagot szedek. És nagyon lassan haladtunk, 12,5 mg-ról...

Természetes, hogy az ember úgy gondolja, hogy önvizsgálattal, terápiával, élethelyzet megváltoztatásával, emberi kapcsolatainak jobbulásával, új munkahellyel jobban lesz. DE az én tapasztalatom az, amit nagyon is hangoztatnak, hogy ELŐBB kell jobban lenned, aztán jön a többi is...

Teteje
2017, december 10 - 20:34
Előzmény: #181 #174
Anonymous
Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

roxána2.0 írta:

Kiscsillag írta:

roxána2.0 írta:

try írta:

roxána2.0 írta:

try írta:

Ezvan írta:

Sajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.

Azt  hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja, 

Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.

Kívánom neked is a felépülést.

Igen, igazad lehet, és köszönöm a megértésed. Közben lenyugodtam kicsit, és feltűnt, hogy kvázi vakon belerondítottam a segélykérésedbe. Ezért bocsánatot kérek. Sajnálom, amin keresztül mész. Ez egy mérgező kapcsolat lehetett, nem? Nekem eléggé úgy tűnik, mert sajnos volt ilyenben 2x részem. Gyerekkel még nehezebb lehet utána (nekem nincs), de talán egyben erőt is adhat? nem tudom.

Egyetértek, hogy aki depressziós, az nem tud csak úgy felkelni és járni (a "szedd össze magad" - okosság tipikusan csak még inkább lehúzza az embert- én legfeljebb kampányszerűen tudok még mostanában is tevékenységeket végezni, előre menni (pedig most elvileg "jobban vagyok" valamivel). Minden egyes nap, felkelés egy emberfeletti küzdelem, amíg egyáltalán kiszakítom magam az ágyból. Nekem az segít, hogy most kezdtem el pszichológushoz gyakrabban járni, próbálom minden nap erőszakkal átkapcsolni az agyam a berögzülttől eltérő, pozitív programra, na meg az is, hogy az anyámmal való  szintén mérgező kapcsolatom egy ideje szinte lenullázódott - ez utóbbi mondjuk igencsak ambivalens érzésekkel jár.

Ami még segíthet, próbálni magad szeretni, türelmesnek lenni magaddal, és csak azért se hallgatni a "márpedig nincs is neked semmi bajod"-varjakra. Fokozatosan, kis lépésekkel sikerülnie kell (magamat is bíztatom...). Én "csak" nyugtatót szedek, nem hatott rám egy antidepresszáns sem, de sokaknak itt használnak. Kitartást kívánok!

Antidepik helyett javaslom a mini adag antipszichotikumot. Lejönni is sokkal könnyebb róluk, mint az antidepikről.

Roxy, én rettegek az antipszichotikum-nevű méregtől. Tudom, hogy ez is bevett pszichiátriai gyakorlat, hogy hallucinációk nélküli pszichés zavarokra is felírogatják, engem ez döbbenettel és rémülettel tölt el. Legfőképp a nem kevés és igencsak durva  mellékhatások miatt. Írtad egyszer, hogy rettegsz a pszichiáterektől, na hát mondhatni én is - és éppen emiatt a gyakorlatuk miatt, részben, hogy cukorkaként írogatnak fel mindenféle igencsak komoly, ráadásul kétséges hatással bíró szereket. Nem sok mindent tud a mai pszichiátria sem, legfeljebb kísérletezget a lelkibetegeken. Én így látom. Én pl most azért IS váltok éppen pszichiátert, mert a mostani a problémáim gyökerét semmi másban nem hajlandó látni, mint abban, hogy "nyugtatót szedek" a szorongásomra (ami egykor fóbia volt, mára csak szorongás, ja meg idegkimerültség), tesz magasról a számtalan halál durva veszteségre, ami mostanában ért, vagy a jelen életkörülményeimre, ami lelki terrorban élést jelent, nulla magánszférával, kiszolgáltatva valakinek, aki a tulajdonaként kezel. Úgy gondolja a doktornő, az egyetlen oka minden bajomnak, hogy Frontint szedek, hagyjam abba sürgősen (7 éve szedem kb), így aztán antipszichót írt fel, elvonásra. Ami, elvonás, nem is igazán van, illetve nem vészes, ami számomra is meglepő - lévén épp kezdem csökkenteni a hónapokban önként az adagomat. Úgy tudom, fokozatosan szokták ezt is lerakni. Szóval én nem érzem okénak az antipszichotikumot, hacsak nem nagyon alaposan indokolt.

Egyébként ezt nem értem. Nekem az egyik sztk-ban (kettő van a képben) kerek-perec megtagadta az egyik áter, hogy AP- t írjon fel, pedig nekem a bipol2 miatt jöhet.

A másik sztk-ban meg kis-közepes adagot írtak fel, napi 3x szedéssel. Kac-kac. Ha altat este, akkor nappal nem tudja a testem, hogy napközben is altat?? Kétszer szedtem talán be reggel és 3 órával később már kidőltem és aludtam...

Nem normálisak.

Nem, nappal nem álmosít. Intelligens gyszer. Tudja, h milyen napszak van. Nekem Thalassában nagyobb volt a reggeli es a déli adagom, mint masnak az esti. Nem kicsit voltam zombi. Legutóbb 3 napig este 200 mg, a negyedik naptól 2x200 mg lett volna az adagom...

Azt nem vitatom, hogy sokaknak segít és azt sem, hogy van akit nem csap szét ennyire.

"Nem, nappal nem álmosít. Intelligens gyszer. Tudja, h milyen napszak van." Ez csak vicc, ugye?

Nem. Komoly. Van benne óra. 

Persze, hogy vicc. Smile

Teteje
2017, december 10 - 20:33
Előzmény: #179 #173
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Kiscsillag írta:

roxána2.0 írta:

try írta:

roxána2.0 írta:

try írta:

Ezvan írta:

Sajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.

Azt  hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja, 

Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.

Kívánom neked is a felépülést.

Igen, igazad lehet, és köszönöm a megértésed. Közben lenyugodtam kicsit, és feltűnt, hogy kvázi vakon belerondítottam a segélykérésedbe. Ezért bocsánatot kérek. Sajnálom, amin keresztül mész. Ez egy mérgező kapcsolat lehetett, nem? Nekem eléggé úgy tűnik, mert sajnos volt ilyenben 2x részem. Gyerekkel még nehezebb lehet utána (nekem nincs), de talán egyben erőt is adhat? nem tudom.

Egyetértek, hogy aki depressziós, az nem tud csak úgy felkelni és járni (a "szedd össze magad" - okosság tipikusan csak még inkább lehúzza az embert- én legfeljebb kampányszerűen tudok még mostanában is tevékenységeket végezni, előre menni (pedig most elvileg "jobban vagyok" valamivel). Minden egyes nap, felkelés egy emberfeletti küzdelem, amíg egyáltalán kiszakítom magam az ágyból. Nekem az segít, hogy most kezdtem el pszichológushoz gyakrabban járni, próbálom minden nap erőszakkal átkapcsolni az agyam a berögzülttől eltérő, pozitív programra, na meg az is, hogy az anyámmal való  szintén mérgező kapcsolatom egy ideje szinte lenullázódott - ez utóbbi mondjuk igencsak ambivalens érzésekkel jár.

Ami még segíthet, próbálni magad szeretni, türelmesnek lenni magaddal, és csak azért se hallgatni a "márpedig nincs is neked semmi bajod"-varjakra. Fokozatosan, kis lépésekkel sikerülnie kell (magamat is bíztatom...). Én "csak" nyugtatót szedek, nem hatott rám egy antidepresszáns sem, de sokaknak itt használnak. Kitartást kívánok!

Antidepik helyett javaslom a mini adag antipszichotikumot. Lejönni is sokkal könnyebb róluk, mint az antidepikről.

Roxy, én rettegek az antipszichotikum-nevű méregtől. Tudom, hogy ez is bevett pszichiátriai gyakorlat, hogy hallucinációk nélküli pszichés zavarokra is felírogatják, engem ez döbbenettel és rémülettel tölt el. Legfőképp a nem kevés és igencsak durva  mellékhatások miatt. Írtad egyszer, hogy rettegsz a pszichiáterektől, na hát mondhatni én is - és éppen emiatt a gyakorlatuk miatt, részben, hogy cukorkaként írogatnak fel mindenféle igencsak komoly, ráadásul kétséges hatással bíró szereket. Nem sok mindent tud a mai pszichiátria sem, legfeljebb kísérletezget a lelkibetegeken. Én így látom. Én pl most azért IS váltok éppen pszichiátert, mert a mostani a problémáim gyökerét semmi másban nem hajlandó látni, mint abban, hogy "nyugtatót szedek" a szorongásomra (ami egykor fóbia volt, mára csak szorongás, ja meg idegkimerültség), tesz magasról a számtalan halál durva veszteségre, ami mostanában ért, vagy a jelen életkörülményeimre, ami lelki terrorban élést jelent, nulla magánszférával, kiszolgáltatva valakinek, aki a tulajdonaként kezel. Úgy gondolja a doktornő, az egyetlen oka minden bajomnak, hogy Frontint szedek, hagyjam abba sürgősen (7 éve szedem kb), így aztán antipszichót írt fel, elvonásra. Ami, elvonás, nem is igazán van, illetve nem vészes, ami számomra is meglepő - lévén épp kezdem csökkenteni a hónapokban önként az adagomat. Úgy tudom, fokozatosan szokták ezt is lerakni. Szóval én nem érzem okénak az antipszichotikumot, hacsak nem nagyon alaposan indokolt.

Egyébként ezt nem értem. Nekem az egyik sztk-ban (kettő van a képben) kerek-perec megtagadta az egyik áter, hogy AP- t írjon fel, pedig nekem a bipol2 miatt jöhet.

A másik sztk-ban meg kis-közepes adagot írtak fel, napi 3x szedéssel. Kac-kac. Ha altat este, akkor nappal nem tudja a testem, hogy napközben is altat?? Kétszer szedtem talán be reggel és 3 órával később már kidőltem és aludtam...

Nem normálisak.

Nem, nappal nem álmosít. Intelligens gyszer. Tudja, h milyen napszak van. Nekem Thalassában nagyobb volt a reggeli es a déli adagom, mint masnak az esti. Nem kicsit voltam zombi. Legutóbb 3 napig este 200 mg, a negyedik naptól 2x200 mg lett volna az adagom...

Azt nem vitatom, hogy sokaknak segít és azt sem, hogy van akit nem csap szét ennyire.

"Nem, nappal nem álmosít. Intelligens gyszer. Tudja, h milyen napszak van." Ez csak vicc, ugye?

Teteje
2017, december 10 - 20:11
Előzmény: #172 #172
try

A hízás nem zavarna, sőt, a szedálás is elmegy, mint mellékhatás Ami megrémít, azok az esetleges nyáladzás, akaratlan izommozgások, akatízia, stb, és főleg a zombivá válás (hogy tompít minden érzést). Továbbá, hogy ezek visszafordíthatatlanná válhatnak. Nem akarnék kockáztatni, csak mert egy beteg pszichiáter agyában épp ez gyulladt ki megoldásként az ÉLETHELZYETI és LELKI krízisemre. Úgy értem: amíg nem érzem különösen indokoltnak. és most marhára nem érzem. Terápiát szeretnék, most kezdtem. Mindig az segített ugrásszerűen, ha valami is, hogyha voltak céljaim, képes voltam tenni is értük, és emberek vettek körül. Vagy 2 évig a nyugtatót se szedtem be, még az elején, nem volt rá szükség.

Teteje
2017, december 10 - 20:23
Előzmény: #176 #171
Anonymous
Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

roxána2.0 írta:

try írta:

roxána2.0 írta:

try írta:

Ezvan írta:

Sajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.

Azt  hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja, 

Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.

Kívánom neked is a felépülést.

Igen, igazad lehet, és köszönöm a megértésed. Közben lenyugodtam kicsit, és feltűnt, hogy kvázi vakon belerondítottam a segélykérésedbe. Ezért bocsánatot kérek. Sajnálom, amin keresztül mész. Ez egy mérgező kapcsolat lehetett, nem? Nekem eléggé úgy tűnik, mert sajnos volt ilyenben 2x részem. Gyerekkel még nehezebb lehet utána (nekem nincs), de talán egyben erőt is adhat? nem tudom.

Egyetértek, hogy aki depressziós, az nem tud csak úgy felkelni és járni (a "szedd össze magad" - okosság tipikusan csak még inkább lehúzza az embert- én legfeljebb kampányszerűen tudok még mostanában is tevékenységeket végezni, előre menni (pedig most elvileg "jobban vagyok" valamivel). Minden egyes nap, felkelés egy emberfeletti küzdelem, amíg egyáltalán kiszakítom magam az ágyból. Nekem az segít, hogy most kezdtem el pszichológushoz gyakrabban járni, próbálom minden nap erőszakkal átkapcsolni az agyam a berögzülttől eltérő, pozitív programra, na meg az is, hogy az anyámmal való  szintén mérgező kapcsolatom egy ideje szinte lenullázódott - ez utóbbi mondjuk igencsak ambivalens érzésekkel jár.

Ami még segíthet, próbálni magad szeretni, türelmesnek lenni magaddal, és csak azért se hallgatni a "márpedig nincs is neked semmi bajod"-varjakra. Fokozatosan, kis lépésekkel sikerülnie kell (magamat is bíztatom...). Én "csak" nyugtatót szedek, nem hatott rám egy antidepresszáns sem, de sokaknak itt használnak. Kitartást kívánok!

Antidepik helyett javaslom a mini adag antipszichotikumot. Lejönni is sokkal könnyebb róluk, mint az antidepikről.

Roxy, én rettegek az antipszichotikum-nevű méregtől. Tudom, hogy ez is bevett pszichiátriai gyakorlat, hogy hallucinációk nélküli pszichés zavarokra is felírogatják, engem ez döbbenettel és rémülettel tölt el. Legfőképp a nem kevés és igencsak durva  mellékhatások miatt. Írtad egyszer, hogy rettegsz a pszichiáterektől, na hát mondhatni én is - és éppen emiatt a gyakorlatuk miatt, részben, hogy cukorkaként írogatnak fel mindenféle igencsak komoly, ráadásul kétséges hatással bíró szereket. Nem sok mindent tud a mai pszichiátria sem, legfeljebb kísérletezget a lelkibetegeken. Én így látom. Én pl most azért IS váltok éppen pszichiátert, mert a mostani a problémáim gyökerét semmi másban nem hajlandó látni, mint abban, hogy "nyugtatót szedek" a szorongásomra (ami egykor fóbia volt, mára csak szorongás, ja meg idegkimerültség), tesz magasról a számtalan halál durva veszteségre, ami mostanában ért, vagy a jelen életkörülményeimre, ami lelki terrorban élést jelent, nulla magánszférával, kiszolgáltatva valakinek, aki a tulajdonaként kezel. Úgy gondolja a doktornő, az egyetlen oka minden bajomnak, hogy Frontint szedek, hagyjam abba sürgősen (7 éve szedem kb), így aztán antipszichót írt fel, elvonásra. Ami, elvonás, nem is igazán van, illetve nem vészes, ami számomra is meglepő - lévén épp kezdem csökkenteni a hónapokban önként az adagomat. Úgy tudom, fokozatosan szokták ezt is lerakni. Szóval én nem érzem okénak az antipszichotikumot, hacsak nem nagyon alaposan indokolt.

Egyébként ezt nem értem. Nekem az egyik sztk-ban (kettő van a képben) kerek-perec megtagadta az egyik áter, hogy AP- t írjon fel, pedig nekem a bipol2 miatt jöhet.

A másik sztk-ban meg kis-közepes adagot írtak fel, napi 3x szedéssel. Kac-kac. Ha altat este, akkor nappal nem tudja a testem, hogy napközben is altat?? Kétszer szedtem talán be reggel és 3 órával később már kidőltem és aludtam...

Nem normálisak.

Nem, nappal nem álmosít. Intelligens gyszer. Tudja, h milyen napszak van. Nekem Thalassában nagyobb volt a reggeli es a déli adagom, mint masnak az esti. Nem kicsit voltam zombi. Legutóbb 3 napig este 200 mg, a negyedik naptól 2x200 mg lett volna az adagom...

Azt nem vitatom, hogy sokaknak segít és azt sem, hogy van akit nem csap szét ennyire.

Teteje
2017, december 10 - 19:40
Előzmény: #175 #170
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Kiscsillag írta:

Nem üt ki nagyon? A nem retarddal összehasonlítva milyen?

Neem, engem semmi nem üt ki. Mint tudjuk.

Szerintem jobb a simánál.

Mintha tényleg jobb lenne a napközbeni szorongás.

Sőt, felrémlett bennem, hogy talán xanax bébit is csökkenteni fogom tudni...

Teteje
2017, december 10 - 19:38
Előzmény: #171 #169
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

try írta:

De biztos hülye vagyok.

Vagy nem tudom. Mindenesetre sok minden történt és nem történt még ott a rendelőben legutóbb, a pszichiáternőmnél. A viselkedése is olyan, ami szimplán megrémít. Például eldöntöttem, esetleg mepróbálnám Tündérhegyet. Ez baromi nehéz döntés volt, és nem csak azért, mert nem vagyok bp-i, azaz utazgatnom kéne, ami pénzbe kerül, tájékozódni tudni, stb, oda-vissza "rángatózni" hetente. Gyakorlatilag a pofámba röhögött, megkérdezte, miért gondolom, hogy segítene nekem az a hely(!!), a válaszom se nagyon érdekelte. Egyszerűen nem volt hajlandó beutalót adni.  Hiteltelenített egész idő alatt, rendre belmfojtotta a szót, asszisztensével karöltve (aki amúgy is rendszeresen megjegyzéseket tesz a számítógép mögül rám).  Fejébe vette, azért vagyok munkaképtelen, fáradékony, kimerült, mert nyugtatót szedek. Fel se merül semmi lelki ok a fejében, az elmúlt időszakom általa elvileg tudott traumái. Nem adott beutalót a teápiás központba sem, demás egyéb lehetőségekről sem beszélt. Kifelé mentemben kiáltotta utánam vidáman, hogy de egy beutalót az addiktológiára nagyon szívesen ad. Igazán semmi probléma.

Ez gusztustalan, hogy nem adott beutalót. Esetleg Thalasa Ház?

Teteje
2017, december 10 - 19:39
Előzmény: #170 #168
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

try írta:

roxána2.0 írta:

try írta:

Ezvan írta:

Sajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.

Azt  hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja, 

Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.

Kívánom neked is a felépülést.

Igen, igazad lehet, és köszönöm a megértésed. Közben lenyugodtam kicsit, és feltűnt, hogy kvázi vakon belerondítottam a segélykérésedbe. Ezért bocsánatot kérek. Sajnálom, amin keresztül mész. Ez egy mérgező kapcsolat lehetett, nem? Nekem eléggé úgy tűnik, mert sajnos volt ilyenben 2x részem. Gyerekkel még nehezebb lehet utána (nekem nincs), de talán egyben erőt is adhat? nem tudom.

Egyetértek, hogy aki depressziós, az nem tud csak úgy felkelni és járni (a "szedd össze magad" - okosság tipikusan csak még inkább lehúzza az embert- én legfeljebb kampányszerűen tudok még mostanában is tevékenységeket végezni, előre menni (pedig most elvileg "jobban vagyok" valamivel). Minden egyes nap, felkelés egy emberfeletti küzdelem, amíg egyáltalán kiszakítom magam az ágyból. Nekem az segít, hogy most kezdtem el pszichológushoz gyakrabban járni, próbálom minden nap erőszakkal átkapcsolni az agyam a berögzülttől eltérő, pozitív programra, na meg az is, hogy az anyámmal való  szintén mérgező kapcsolatom egy ideje szinte lenullázódott - ez utóbbi mondjuk igencsak ambivalens érzésekkel jár.

Ami még segíthet, próbálni magad szeretni, türelmesnek lenni magaddal, és csak azért se hallgatni a "márpedig nincs is neked semmi bajod"-varjakra. Fokozatosan, kis lépésekkel sikerülnie kell (magamat is bíztatom...). Én "csak" nyugtatót szedek, nem hatott rám egy antidepresszáns sem, de sokaknak itt használnak. Kitartást kívánok!

Antidepik helyett javaslom a mini adag antipszichotikumot. Lejönni is sokkal könnyebb róluk, mint az antidepikről.

Roxy, én rettegek az antipszichotikum-nevű méregtől. Tudom, hogy ez is bevett pszichiátriai gyakorlat, hogy hallucinációk nélküli pszichés zavarokra is felírogatják, engem ez döbbenettel és rémülettel tölt el. Legfőképp a nem kevés és igencsak durva  mellékhatások miatt. Írtad egyszer, hogy rettegsz a pszichiáterektől, na hát mondhatni én is - és éppen emiatt a gyakorlatuk miatt, részben, hogy cukorkaként írogatnak fel mindenféle igencsak komoly, ráadásul kétséges hatással bíró szereket. Nem sok mindent tud a mai pszichiátria sem, legfeljebb kísérletezget a lelkibetegeken. Én így látom. Én pl most azért IS váltok éppen pszichiátert, mert a mostani a problémáim gyökerét semmi másban nem hajlandó látni, mint abban, hogy "nyugtatót szedek" a szorongásomra (ami egykor fóbia volt, mára csak szorongás, ja meg idegkimerültség), tesz magasról a számtalan halál durva veszteségre, ami mostanában ért, vagy a jelen életkörülményeimre, ami lelki terrorban élést jelent, nulla magánszférával, kiszolgáltatva valakinek, aki a tulajdonaként kezel. Úgy gondolja a doktornő, az egyetlen oka minden bajomnak, hogy Frontint szedek, hagyjam abba sürgősen (7 éve szedem kb), így aztán antipszichót írt fel, elvonásra. Ami, elvonás, nem is igazán van, illetve nem vészes, ami számomra is meglepő - lévén épp kezdem csökkenteni a hónapokban önként az adagomat. Úgy tudom, fokozatosan szokták ezt is lerakni. Szóval én nem érzem okénak az antipszichotikumot, hacsak nem nagyon alaposan indokolt.

Egyébként ezt nem értem. Nekem az egyik sztk-ban (kettő van a képben) kerek-perec megtagadta az egyik áter, hogy AP- t írjon fel, pedig nekem a bipol2 miatt jöhet.

A másik sztk-ban meg kis-közepes adagot írtak fel, napi 3x szedéssel. Kac-kac. Ha altat este, akkor nappal nem tudja a testem, hogy napközben is altat?? Kétszer szedtem talán be reggel és 3 órával később már kidőltem és aludtam...

Nem normálisak.

Teteje
2017, december 10 - 19:36
#167
Anonymous
Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Nem üt ki nagyon? A nem retarddal összehasonlítva milyen?

Teteje
2017, december 10 - 19:33
Előzmény: #173 #166
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Kiscsillag írta:

Roxy!

Most mekkora adagot szedsz?

Seroquel xr 200 mg.

Teteje
2017, december 10 - 19:31
#165
Anonymous
Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Roxy!

Most mekkora adagot szedsz?

Teteje
2017, december 10 - 19:27
Előzmény: #170 #164
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

try írta:

roxána2.0 írta:

try írta:

Ezvan írta:

Sajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.

Azt  hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja, 

Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.

Kívánom neked is a felépülést.

 

 

Igen, igazad lehet, és köszönöm a megértésed. Közben lenyugodtam kicsit, és feltűnt, hogy kvázi vakon belerondítottam a segélykérésedbe. Ezért bocsánatot kérek. Sajnálom, amin keresztül mész. Ez egy mérgező kapcsolat lehetett, nem? Nekem eléggé úgy tűnik, mert sajnos volt ilyenben 2x részem. Gyerekkel még nehezebb lehet utána (nekem nincs), de talán egyben erőt is adhat? nem tudom.

Egyetértek, hogy aki depressziós, az nem tud csak úgy felkelni és járni (a "szedd össze magad" - okosság tipikusan csak még inkább lehúzza az embert- én legfeljebb kampányszerűen tudok még mostanában is tevékenységeket végezni, előre menni (pedig most elvileg "jobban vagyok" valamivel). Minden egyes nap, felkelés egy emberfeletti küzdelem, amíg egyáltalán kiszakítom magam az ágyból. Nekem az segít, hogy most kezdtem el pszichológushoz gyakrabban járni, próbálom minden nap erőszakkal átkapcsolni az agyam a berögzülttől eltérő, pozitív programra, na meg az is, hogy az anyámmal való  szintén mérgező kapcsolatom egy ideje szinte lenullázódott - ez utóbbi mondjuk igencsak ambivalens érzésekkel jár.

Ami még segíthet, próbálni magad szeretni, türelmesnek lenni magaddal, és csak azért se hallgatni a "márpedig nincs is neked semmi bajod"-varjakra. Fokozatosan, kis lépésekkel sikerülnie kell (magamat is bíztatom...). Én "csak" nyugtatót szedek, nem hatott rám egy antidepresszáns sem, de sokaknak itt használnak. Kitartást kívánok!

Antidepik helyett javaslom a mini adag antipszichotikumot. Lejönni is sokkal könnyebb róluk, mint az antidepikről.

Roxy, én rettegek az antipszichotikum-nevű méregtől. Tudom, hogy ez is bevett pszichiátriai gyakorlat, hogy hallucinációk nélküli pszichés zavarokra is felírogatják, engem ez döbbenettel és rémülettel tölt el. Legfőképp a nem kevés és igencsak durva  mellékhatások miatt. Írtad egyszer, hogy rettegsz a pszichiáterektől, na hát mondhatni én is - és éppen emiatt a gyakorlatuk miatt, részben, hogy cukorkaként írogatnak fel mindenféle igencsak komoly, ráadásul kétséges hatással bíró szereket. Nem sok mindent tud a mai pszichiátria sem, legfeljebb kísérletezget a lelkibetegeken. Én így látom. Én pl most azért IS váltok éppen pszichiátert, mert a mostani a problémáim gyökerét semmi másban nem hajlandó látni, mint abban, hogy "nyugtatót szedek" a szorongásomra (ami egykor fóbia volt, mára csak szorongás, ja meg idegkimerültség), tesz magasról a számtalan halál durva veszteségre, ami mostanában ért, vagy a jelen életkörülményeimre, ami lelki terrorban élést jelent, nulla magánszférával, kiszolgáltatva valakinek, aki a tulajdonaként kezel. Úgy gondolja a doktornő, az egyetlen oka minden bajomnak, hogy Frontint szedek, hagyjam abba sürgősen (7 éve szedem kb), így aztán antipszichót írt fel, elvonásra. Ami, elvonás, nem is igazán van, illetve nem vészes, ami számomra is meglepő - lévén épp kezdem csökkenteni a hónapokban önként az adagomat. Úgy tudom, fokozatosan szokták ezt is lerakni. Szóval én nem érzem okénak az antipszichotikumot, hacsak nem nagyon alaposan indokolt.

Mindenki más.

Nekem az antidepik először nem csináltak semmit, aztán pörgést váltottak ki (gyógyszer kiváltotta bipol2). Aztán tavaly nyáron egy antidepi kábé megmentett, de 5 hét után nem tudtam tovább szedni normál adagban, mert a szorongásom tovább erősítette.

A nyugató (erről sokat beszéltünk) nem föltétlenül rossz. Erről sokat beszéltünk itt a fórumban. Én napi 3x szedem és jelenthetem, a memória zavaraimon kívül (amik persze tök aggasztóak) nincs tőle semmi bajom.

Az antipszichotikumtól nem kell félni. A ketilept min. dózisa 25 mg (én 12,5 mg-mal kezdtem), a terápiás dózis 400 mg körül van, a max. adag 600-800 mg!! Számold ki, ha valaki 25 mg-ot szed, az a max. dózisnak hanyad részét szedi.

Amióta szedem a keti-t, kezdek jobban lenni, de mások is erről számoltak be.

Egy tuti teszt: ha rémálmaid vannak egy gyógyszertől, felejtsd el a lehető legsürgősebben.

Szóval nem rossz szer az AP és nem is kell belőle sok és viszonylag könnyű lejönni róla.

A hízlalás és szedálás mellékhatása csak nagyobb dózisokban érvényesül.

Teteje
2017, december 10 - 19:26
#163
try

De biztos hülye vagyok.

Vagy nem tudom. Mindenesetre sok minden történt és nem történt még ott a rendelőben legutóbb, a pszichiáternőmnél. A viselkedése is olyan, ami szimplán megrémít. Például eldöntöttem, esetleg mepróbálnám Tündérhegyet. Ez baromi nehéz döntés volt, és nem csak azért, mert nem vagyok bp-i, azaz utazgatnom kéne, ami pénzbe kerül, tájékozódni tudni, stb, oda-vissza "rángatózni" hetente. Gyakorlatilag a pofámba röhögött, megkérdezte, miért gondolom, hogy segítene nekem az a hely(!!), a válaszom se nagyon érdekelte. Egyszerűen nem volt hajlandó beutalót adni.  Hiteltelenített egész idő alatt, rendre belmfojtotta a szót, asszisztensével karöltve (aki amúgy is rendszeresen megjegyzéseket tesz a számítógép mögül rám).  Fejébe vette, azért vagyok munkaképtelen, fáradékony, kimerült, mert nyugtatót szedek. Fel se merül semmi lelki ok a fejében, az elmúlt időszakom általa elvileg tudott traumái. Nem adott beutalót a teápiás központba sem, demás egyéb lehetőségekről sem beszélt. Kifelé mentemben kiáltotta utánam vidáman, hogy de egy beutalót az addiktológiára nagyon szívesen ad. Igazán semmi probléma.

Teteje
2017, december 10 - 18:39
Előzmény: #169 #162
try

roxána2.0 írta:

try írta:

Ezvan írta:

Sajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.

Azt  hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja, 

Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.

Kívánom neked is a felépülést.

 

 

Igen, igazad lehet, és köszönöm a megértésed. Közben lenyugodtam kicsit, és feltűnt, hogy kvázi vakon belerondítottam a segélykérésedbe. Ezért bocsánatot kérek. Sajnálom, amin keresztül mész. Ez egy mérgező kapcsolat lehetett, nem? Nekem eléggé úgy tűnik, mert sajnos volt ilyenben 2x részem. Gyerekkel még nehezebb lehet utána (nekem nincs), de talán egyben erőt is adhat? nem tudom.

Egyetértek, hogy aki depressziós, az nem tud csak úgy felkelni és járni (a "szedd össze magad" - okosság tipikusan csak még inkább lehúzza az embert- én legfeljebb kampányszerűen tudok még mostanában is tevékenységeket végezni, előre menni (pedig most elvileg "jobban vagyok" valamivel). Minden egyes nap, felkelés egy emberfeletti küzdelem, amíg egyáltalán kiszakítom magam az ágyból. Nekem az segít, hogy most kezdtem el pszichológushoz gyakrabban járni, próbálom minden nap erőszakkal átkapcsolni az agyam a berögzülttől eltérő, pozitív programra, na meg az is, hogy az anyámmal való  szintén mérgező kapcsolatom egy ideje szinte lenullázódott - ez utóbbi mondjuk igencsak ambivalens érzésekkel jár.

Ami még segíthet, próbálni magad szeretni, türelmesnek lenni magaddal, és csak azért se hallgatni a "márpedig nincs is neked semmi bajod"-varjakra. Fokozatosan, kis lépésekkel sikerülnie kell (magamat is bíztatom...). Én "csak" nyugtatót szedek, nem hatott rám egy antidepresszáns sem, de sokaknak itt használnak. Kitartást kívánok!

Antidepik helyett javaslom a mini adag antipszichotikumot. Lejönni is sokkal könnyebb róluk, mint az antidepikről.

Roxy, én rettegek az antipszichotikum-nevű méregtől. Tudom, hogy ez is bevett pszichiátriai gyakorlat, hogy hallucinációk nélküli pszichés zavarokra is felírogatják, engem ez döbbenettel és rémülettel tölt el. Legfőképp a nem kevés és igencsak durva  mellékhatások miatt. Írtad egyszer, hogy rettegsz a pszichiáterektől, na hát mondhatni én is - és éppen emiatt a gyakorlatuk miatt, részben, hogy cukorkaként írogatnak fel mindenféle igencsak komoly, ráadásul kétséges hatással bíró szereket. Nem sok mindent tud a mai pszichiátria sem, legfeljebb kísérletezget a lelkibetegeken. Én így látom. Én pl most azért IS váltok éppen pszichiátert, mert a mostani a problémáim gyökerét semmi másban nem hajlandó látni, mint abban, hogy "nyugtatót szedek" a szorongásomra (ami egykor fóbia volt, mára csak szorongás, ja meg idegkimerültség), tesz magasról a számtalan halál durva veszteségre, ami mostanában ért, vagy a jelen életkörülményeimre, ami lelki terrorban élést jelent, nulla magánszférával, kiszolgáltatva valakinek, aki a tulajdonaként kezel. Úgy gondolja a doktornő, az egyetlen oka minden bajomnak, hogy Frontint szedek, hagyjam abba sürgősen (7 éve szedem kb), így aztán antipszichót írt fel, elvonásra. Ami, elvonás, nem is igazán van, illetve nem vészes, ami számomra is meglepő - lévén épp kezdem csökkenteni a hónapokban önként az adagomat. Úgy tudom, fokozatosan szokták ezt is lerakni. Szóval én nem érzem okénak az antipszichotikumot, hacsak nem nagyon alaposan indokolt.

Teteje
2017, december 10 - 18:08
Előzmény: #168 #161
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

try írta:

Ezvan írta:

Sajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.

Azt  hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja, 

Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.

Kívánom neked is a felépülést.

 

 

Igen, igazad lehet, és köszönöm a megértésed. Közben lenyugodtam kicsit, és feltűnt, hogy kvázi vakon belerondítottam a segélykérésedbe. Ezért bocsánatot kérek. Sajnálom, amin keresztül mész. Ez egy mérgező kapcsolat lehetett, nem? Nekem eléggé úgy tűnik, mert sajnos volt ilyenben 2x részem. Gyerekkel még nehezebb lehet utána (nekem nincs), de talán egyben erőt is adhat? nem tudom.

Egyetértek, hogy aki depressziós, az nem tud csak úgy felkelni és járni (a "szedd össze magad" - okosság tipikusan csak még inkább lehúzza az embert- én legfeljebb kampányszerűen tudok még mostanában is tevékenységeket végezni, előre menni (pedig most elvileg "jobban vagyok" valamivel). Minden egyes nap, felkelés egy emberfeletti küzdelem, amíg egyáltalán kiszakítom magam az ágyból. Nekem az segít, hogy most kezdtem el pszichológushoz gyakrabban járni, próbálom minden nap erőszakkal átkapcsolni az agyam a berögzülttől eltérő, pozitív programra, na meg az is, hogy az anyámmal való  szintén mérgező kapcsolatom egy ideje szinte lenullázódott - ez utóbbi mondjuk igencsak ambivalens érzésekkel jár.

Ami még segíthet, próbálni magad szeretni, türelmesnek lenni magaddal, és csak azért se hallgatni a "márpedig nincs is neked semmi bajod"-varjakra. Fokozatosan, kis lépésekkel sikerülnie kell (magamat is bíztatom...). Én "csak" nyugtatót szedek, nem hatott rám egy antidepresszáns sem, de sokaknak itt használnak. Kitartást kívánok!

Antidepik helyett javaslom a mini adag antipszichotikumot. Lejönni is sokkal könnyebb róluk, mint az antidepikről.

Teteje
2017, december 10 - 18:04
Előzmény: #164 #160
try

Ezvan írta:

Sajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.

Azt  hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja, 

Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.

Kívánom neked is a felépülést.

 

 

Igen, igazad lehet, és köszönöm a megértésed. Közben lenyugodtam kicsit, és feltűnt, hogy kvázi vakon belerondítottam a segélykérésedbe. Ezért bocsánatot kérek. Sajnálom, amin keresztül mész. Ez egy mérgező kapcsolat lehetett, nem? Nekem eléggé úgy tűnik, mert sajnos volt ilyenben 2x részem. Gyerekkel még nehezebb lehet utána (nekem nincs), de talán egyben erőt is adhat? nem tudom.

Egyetértek, hogy aki depressziós, az nem tud csak úgy felkelni és járni (a "szedd össze magad" - okosság tipikusan csak még inkább lehúzza az embert- én legfeljebb kampányszerűen tudok még mostanában is tevékenységeket végezni, előre menni (pedig most elvileg "jobban vagyok" valamivel). Minden egyes nap, felkelés egy emberfeletti küzdelem, amíg egyáltalán kiszakítom magam az ágyból. Nekem az segít, hogy most kezdtem el pszichológushoz gyakrabban járni, próbálom minden nap erőszakkal átkapcsolni az agyam a berögzülttől eltérő, pozitív programra, na meg az is, hogy az anyámmal való  szintén mérgező kapcsolatom egy ideje szinte lenullázódott - ez utóbbi mondjuk igencsak ambivalens érzésekkel jár.

Ami még segíthet, próbálni magad szeretni, türelmesnek lenni magaddal, és csak azért se hallgatni a "márpedig nincs is neked semmi bajod"-varjakra. Fokozatosan, kis lépésekkel sikerülnie kell (magamat is bíztatom...). Én "csak" nyugtatót szedek, nem hatott rám egy antidepresszáns sem, de sokaknak itt használnak. Kitartást kívánok!

Teteje
2017, december 10 - 17:38
Előzmény: #163 #159
try

Gácsi Krisztián írta:

try: bocsánatodat kéri a szerkesztőségi csoport. lehet a teszt törléskor veszett el adat. megértésedet köszönjük lásd részletesebben: Szerkesztőségi Topik

Köszönöm Krisztián a válaszodat! Hát akkor lehet, hogy ezért vesztek el, de mindegy is igazából, nekem ez nem fontos. Egy emberben csalódtam, az meg független a posztok törlődésének okától.

Teteje
2017, december 10 - 15:17
#158
Anonymous
Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Ezvan!

Sajnálom és remélem, h mielőbb jobban leszel.

Nekem is volt olyan időszakom, amikor hónapokig felkelni sem tudtam, csak fürdeni és wc-re mentem ki.  Az enyhébb depresszióval tudok funkcionálni. Más kérdés, hogy szenvedek tőle, erőltetni kell és nem mindig pozitívan hat vissza. Egy szintig érdemes erőltetni, de túlzottan nem. Szval értem, h miről beszélsz. 

Teteje
2017, december 10 - 15:11
Előzmény: #162 #157
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Ezvan írta:

Szia, először is köszi a válaszokat mindenkinek.

Egy látszólag idillli házasságnak lett vége,  a valóságban viszont az évek alatt az önbecsülésem minden téren a béka feneke alá került. természetesen munkám sincs, mert az is a közös része volt, és  ott sem teljesítettem megfelelően.  A kihagyott évek miatt a munkatapasztalat is 0, tehát mind fizikailag, mind ténylegesen a munkábaállás elég kérdéses.

Az érzelmi hiány viszont elviselhetetlen. Akármennyire is bántó volt az utóbi években , a kialakult traumás kötődés miatt nem tudom elengedni,az agyam nem fogja fel hogy vége.

Jobb napokon tudom tenni a dolgom a gyerekek korul. Ha rossz, akkor viszont csak fekszem.

Van terapeuta, újrakezdtem a gyógysezrt, de csak azt látom, milyen szép életem volt, és most minden kuka. Minden. Ő meg él, mint ha semmi nem történt volna, csak a nő neve lett más az történetben.

Nagyon sajnálom. Sad

Borzasztó lehet.

Bár én is átéltem ilyesmit többször is, csak ott a kötődések annyira rosszak voltak, hogy nem annyira a valós kötődés elvesztése volt probléma, hanem a vélt kötődésé.

Az jó, ha jársz teraphoz és áterhez.

Szerintem majd jobban leszel.

Csak idő kérdése...

 

Teteje
2017, december 10 - 15:04
Előzmény: #161 #156
Ezvan
Offline
Csatlakozott: 2016 ápr 15

Sajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.

Azt  hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja, 

Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.

Kívánom neked is a felépülést.

 

 

Teteje
2017, december 10 - 14:59
#155
Gácsi Krisztián
Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

try: bocsánatodat kéri a szerkesztőségi csoport. lehet a teszt törléskor veszett el adat. megértésedet köszönjük lásd részletesebben: Szerkesztőségi Topik

Teteje
2017, december 10 - 14:37
Előzmény: #160 #154
Ezvan
Offline
Csatlakozott: 2016 ápr 15

Szia, először is köszi a válaszokat mindenkinek.

Egy látszólag idillli házasságnak lett vége,  a valóságban viszont az évek alatt az önbecsülésem minden téren a béka feneke alá került. természetesen munkám sincs, mert az is a közös része volt, és  ott sem teljesítettem megfelelően.  A kihagyott évek miatt a munkatapasztalat is 0, tehát mind fizikailag, mind ténylegesen a munkábaállás elég kérdéses.

Az érzelmi hiány viszont elviselhetetlen. Akármennyire is bántó volt az utóbi években , a kialakult traumás kötődés miatt nem tudom elengedni,az agyam nem fogja fel hogy vége.

Jobb napokon tudom tenni a dolgom a gyerekek korul. Ha rossz, akkor viszont csak fekszem.

Van terapeuta, újrakezdtem a gyógysezrt, de csak azt látom, milyen szép életem volt, és most minden kuka. Minden. Ő meg él, mint ha semmi nem történt volna, csak a nő neve lett más az történetben.

 

 

Teteje
2017, december 10 - 13:03
Előzmény: #159 #153
try

Ezvan írta:

Wanderer Ági írta:

neked feltétlenül bele kell rúgnod másokba? ha energiát szívtam,s ezt észre is vetted,miért olvastad végig?

Semmiféle energiaszívást nem tapasztaltam a hozzászólásodból,

 

Szia Ezvan!

Én sem ebből a hozzászólásból tapasztaltam energialeszívást. Nem nyilvánosan, a háttérben lezajlott itt egy történet, ami erősen megviselt, visel most is, mert nem kicsit vagyok zaklatott, amikor ezt írom sem. Én azért regisztráltam ide, kb. 1 hete, mert erősen lelkisegélyre van szükségem, valamiféle támogató háttérre, ami valamelyest ellensúlyozni képes a poklot, amiben élek. Mindezt alapból nehezen kommunikálom, mert blokkolt vagyok, ha bármikor közösségben meg kellene találnom a helyem, vagy bemutatkoznom, mondván úgysem fogadnak el, és élből elítélnek. Ehhez képest egyből sikerült belecsöppennem, akaratomon kívül egy kapcsolati drámába, valamint valaki belső háborújába, ahol ő úgy látom, nem játszik tisztességes eszközökkel. Lehet, hogy a bordeline eszköztár nem is tartalmaz ilyeneket, habár én ezt nem hiszem. Mindenesetre erre a rémálomra itt végképp nem számítottam, ami tegnap este csúcsosodott itt ki.

.
És mindezek után világosan látom, hogy most én tűnök fel itt úgy, mint bomlasztó, felforgató elem és mást látszólag ok nélkül bántó valaki. Köszönhetem ezt szintén a fenti illetőnek, aki - ráadásul moderátori minőségben - éppen frissiben váltott nicket, mint megtudhattam, nagy "érte aggódásom" közepette. Most nem tudom, még moderátor-e, mindenesetre azáltal volt eszköze még a nyomait is eltüntetni annak, amik rám nézve nyilvánosan akár egy picike pozitív fényt is vethetnének. Konkrétan az őt vigasztaló hozzászólásaim a Szomorkodó hely-topikból szőrén-szálán eltűntek, az egykori blogjával együtt. Lehet, hogy túlzásba vittem és rátelepedtem a vigasztalásommal, mentségemre szóljon, hogy maga vetette fel, hogy szívesen beszélne még velem, mert szimpatikusnak talál, és nekem ez rengeteget jelentett, lévén kapaszkodni próbálok mindenbe, ami csak adódhat, hogy képes legyek küzdeni saját magamért - (nagyjából úgy nincs ehhez amúgy alapvetően erőm semmi, de semmi, mint ahogy te leírtad, hogy neked nincs)

Már valóban sajnálom, hogy megbíztam benne és energiát pazaroltam rá. Most akkor azt is leírom, hogy életem azon pontján vagyok, amikor véglegesen ki akarom végezni magamban azt a naiv, állandóan midnenkivel együttérző "vadhajtásomat", ami az egész eddigi életemet uralta, meg amire rámentem. Ez most megint egy lecke volt. Tény, hogy van az az élethelyzet, amikor pár interneten, idegen emberektől kapott kedves szó vagy beszélgetés is a mindent jelenti, illetve legalábbis komoly kapaszkodót. Én ilyenben vagyok. Nagyon rosszul viselem, igen, hogy kapásból rossz kezet fogtam meg.

Teteje
2017, december 10 - 11:15
Előzmény: #149 #152
babarczyeszter
Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia Ezvan!

Adj egy kis időt magadnak, és kérj segítséget szakembertől. Nekem a gyógyszer segít például, bár nem számolja fel teljesen a depressziót. Ha van munkád, az is tud segíteni, ad valamilyen ritmust és tartást, ha el tudod végezni. Miért kell újra kezdened az életedet?

Teteje
2017, december 10 - 07:33
Előzmény: #156 #151
Ezvan
Offline
Csatlakozott: 2016 ápr 15

Wanderer Ági írta:

neked feltétlenül bele kell rúgnod másokba? ha energiát szívtam,s ezt észre is vetted,miért olvastad végig?

Semmiféle energiaszívást nem tapasztaltam a hozzászólásodból,

 

Teteje
2017, december 10 - 07:28
Előzmény: #150 #150
Ezvan
Offline
Csatlakozott: 2016 ápr 15

Lehet, ennek is vannak mélységei. Nem akarom elvenni tőled a depi-élményedet Smile Konkrétan valakire gondoltam, aki pár napja mondta ezt nekem, kelj fel és járj....mert hogy ő is ezt teszi. Akkor egyszerűen lehet én mélyebben vagyok, és az se motivál, hogy van , lenne kiért felkelnem.

 

Teteje
2017, december 9 - 22:40
Előzmény: #156 #149
try

Wanderer Ági írta:

neked feltétlenül bele kell rúgnod másokba? ha energiát szívtam,s ezt észre is vetted,miért olvastad végig?

Most akkor ki is és mikor is rúgott bele kibe? Befejztem részemről, sok boldogsgot.

Teteje
2017, december 9 - 22:14
Előzmény: #153 #148
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Wanderer Ági írta:

értem..de ezt képzeld el úgy,hogy nincs miért élned,max magadért,ami ugye veszett ügy,mert pont ezt veszi el a depi...akkor mi a megoldás? ha nincs senkid,akiért fontos lenne felállni és egyéb...akkor hogy lehet felkelni,s megoldani mindent?

Igen, nekem van kikért élnem. Ez tény.

Ha nem lennének... bele sem gondolok.

Teteje
2017, december 9 - 22:09
Előzmény: #153 #147
try

Wanderer Ági írta:

értem..de ezt képzeld el úgy,hogy nincs miért élned,max magadért,ami ugye veszett ügy,mert pont ezt veszi el a depi...akkor mi a megoldás? ha nincs senkid,akiért fontos lenne felállni és egyéb...akkor hogy lehet felkelni,s megoldani mindent?

Úgy látom, neked ez azért most is sikerült. Másokból leszívni energiát majd átlépni rajtuk az sokat segít. Nekem egyébként ez se megy, na akkor kell az ún. "erő".

Teteje
2017, december 9 - 21:58
Előzmény: #151 #146
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Wanderer Ági írta:

én teljesen megértem miről beszél...van az a pont,amikor már semmi energia nem marad semmire....én nem látok kiutat,sem begyűjthető energiát,de remélem neki sikerül!

Értelek titeket. Csak ugye mindannyian máshogy vagyunk bekötve. Nálam az életösztön végtelenül erős. Hiába vagyok gyenge mind fizikailag, mind lelkileg, élni akarok. És minél több sz.r ér, annál inkább.

Teteje
2017, december 9 - 21:38
Előzmény: #149 #145
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Ezvan írta:

újra kell kezdenem az életem, nem sok a kedvem hozzá.

Azt mondják nem is akarom megoldani az életem. menjek, fussak, kertészkedjek, minden egyéb...de hogyan? pont ez nem megy. Ez nem a szedd össze magad! kategória.

Aki azt mondja ő is depis, de nem hagyja magát és tesz ellene,  és igenis felkel regggel és elmegy futni, mert nem hagyhatja el magát, az nem depressziós, bár kétségkívül lehet maga alatt.

Nem tudhatod.

Én is felkeltem a depi idején és megcsináltam minden feladatom.

Nekem a gyógyszer segített.

Hosszú távú cél az, hogy a terápia segítsen. (Most nem járok terápiába.)

Teteje
2017, december 9 - 21:17
#144
Ezvan
Offline
Csatlakozott: 2016 ápr 15

újra kell kezdenem az életem, nem sok a kedvem hozzá.

Azt mondják nem is akarom megoldani az életem. menjek, fussak, kertészkedjek, minden egyéb...de hogyan? pont ez nem megy. Ez nem a szedd össze magad! kategória.

Aki azt mondja ő is depis, de nem hagyja magát és tesz ellene,  és igenis felkel regggel és elmegy futni, mert nem hagyhatja el magát, az nem depressziós, bár kétségkívül lehet maga alatt.

 

 

Teteje
2017, december 9 - 20:38
Előzmény: #146 #143
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Ezvan írta:

Sziasztok!

Az a kérdésem, ki lehet jönni ebből a sz@rból és teljes életet élni?

Igen. Ki lehet jönni belőle. Terápia + gyógyszer + támogató közösség.

Teteje
2017, december 9 - 19:57
#142
Ezvan
Offline
Csatlakozott: 2016 ápr 15

Sziasztok!

Az a kérdésem, ki lehet jönni ebből a sz@rból és teljes életet élni?

 

Teteje
2017, december 7 - 18:01
#141
Sweet Harmony
Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Szia Drága Roxána, igazad van, de viszont én is követtem el hibát életem során, ezért is töröltem ki amit írtam és az a gáz, hogy nem haragszom anyukám férjére, sőt szeretem őt csak fáj ahogy néha hozzám áll... jó lenne ha minden rendeződne itthon Smile Köszi szépen, hogy írtál Smile <3

Teteje
2017, december 7 - 16:21
#140
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Törölted? 

Ez nem a te hibád...

Teteje
2017, december 7 - 16:21
#139
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Drága Hercegnő. Ez nagyon durván hangzik. .Sad((

Van egy topik, mindjárt keresem. 

https://bura.hu/forum/segits-segitek/csaladon-beluli-eroszak

Teteje
2017, december 7 - 16:18
#138
Sweet Harmony
Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

-

Teteje
2017, december 7 - 16:18
#137
Sweet Harmony
Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

-

Teteje
2017, november 15 - 11:36
Előzmény: #139 #136
akbar
Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Ketilept, Abilify meg még egy csomó,csak már nem tudom a nevüket. hang.stabiból is volt minden. Sajnos nagyon hamar rezisztens leszek mindenre...

Teteje
2017, november 15 - 09:55
Előzmény: #138 #135
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

akbar írta:

Igen,beköltöztem tőle a hűtőbe.

Akkor jól emlékeztem. 

AP-ból mi volt eddig?

Teteje
2017, november 15 - 09:14
Előzmény: #135 #134
akbar
Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Igen,beköltöztem tőle a hűtőbe.

Teteje
2017, november 15 - 09:14
#133
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

https://www.drugs.com/comments/clozapine/

skizo-ra, bipol-ra, bordi-ra adják

nagyon dicsérik

https://bura.hu/szakmai-informaciok/gyogyszerek/antipszichotikumok/klozapin-leponex

ezt nem olvastam el

Teteje
2017, november 14 - 21:37
Előzmény: #134 #132
szonyecska
Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

akbar írta:

Szia!

Igen már minden "hazait" szedtem. De a leponex AP,depresszióra nem tudom hat-e?

minden gyógyszer mindenkire kicsit másképp hat, sajnos ez annyira egyéni... =(

én annak idején kaptam AP-t depresszióra, szorongásra, borderline tünetekre. én teljesen érzelemmentes lettem tőle. tulajdonképpen megszüntette a lehangoltságot, de minden más érzelmet is. de ez csak én voltam meg a zyprexa. ha már mindent próbáltatok, akkor vagy hallgass a dokidra, vagy talán egy másik orvos és másfajta megközelítés segítene...

Teteje
2017, november 14 - 21:25
Előzmény: #134 #131
roxána2.0
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

akbar írta:

Szia!

Igen már minden "hazait" szedtem. De a leponex AP,depresszióra nem tudom hat-e?

Bocs, már kérdeztem, de remeron volt már? 

Teteje
2017, november 14 - 19:59
Előzmény: #133 #130
akbar
Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Szia!

Igen már minden "hazait" szedtem. De a leponex AP,depresszióra nem tudom hat-e?

Teteje
2017, november 14 - 16:40
Előzmény: #132 #129
szonyecska
Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

akbar írta:

Több hónapja nagyon padlón vagyok. A legapróbb dolgot is alíg bírom megcsinálni. Dolgozni,vásárolni,vagy bármit csinálni szinte lehetetlen feladatnak érzem. Persze muszáj csinálni, de nem tudom meddig bírom. Kb féléve így vagyok és csak rosszabb minden nap. Az orvosom sem tud már mit tenni,utolsóként a leponexet javasolja. Semmi nem okoz örömet,ha nem lennének kötelességeim lefeküdnék és meghalnék. De persze nem tehetem. Olyan fáradt vagyok....

szia akbar,

hogy érted, hogy "utolsóként" javasolja a dokid a leponexet? olyan sok mindent kipróbáltatok már és nem használtak?

 

 

Teteje
2017, november 14 - 16:23
#128
akbar
Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Több hónapja nagyon padlón vagyok. A legapróbb dolgot is alíg bírom megcsinálni. Dolgozni,vásárolni,vagy bármit csinálni szinte lehetetlen feladatnak érzem. Persze muszáj csinálni, de nem tudom meddig bírom. Kb féléve így vagyok és csak rosszabb minden nap. Az orvosom sem tud már mit tenni,utolsóként a leponexet javasolja. Semmi nem okoz örömet,ha nem lennének kötelességeim lefeküdnék és meghalnék. De persze nem tehetem. Olyan fáradt vagyok....

Teteje
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás

Megosztás Viberen