Üdv!

Telejesen új vagyok, mint a kapu, amire a borjú bámul. Mármint az oldalon.   Fogalmam sincs, kihez fordulhatnék, egyáltalán kell-e valakihez fordulnom, vagy csak az önsajnálat hozott ide. Szóval, ennek tisztázásban szeretném a segítségeteket kérni, ha nem gond.

Hirtelen felindulásból elkövetett naplóírást követtem el az elmúlt 45 percben, és az eredmény... hát. Nem tudom eldönteni, okot adhat-e az aggodalomra. Nekem nincsenek konkrét, tipikusnak mondható fizika tüneteim, ami depresszióra vagy bármi más lelki bajra utalhatnának, soha nem is volt. A pulzusszámom magas, valahol olvastam, mint lehetséges tünet, ez talán összefüggésbe hozható azzal a nyomorultsággal, ami a jelen időszakban elhatalmasodott fölöttem. Azt hiszem, ilyen mélyponton aligha voltam, s mégis, kételkedem abban, meglehetősen erősen, hogy jogos-e úgy és azt éreznem, amit.

Amit érzek... Leírtam egy szeletét két A4-es oldalra. Nem nagy mennyiség, de mondom, ez csak egy szelet.

Nem akarok pszichológushoz menni, nem gondolom úgy, hogy a sok súlyos eset, a sok sokkal elveszettebb ember között pont velem kéne foglalkoznia. Én csak elvenném, foglalnám a helyet olyan embertől, akinek valóban segítségre van szüksége. Nem hagyhatom, hogy más őrlödjön fel, míg én kényelmesen meresztem az alfelem a pszichológusnál, az ő helyén, és örülök, hogy végre rólam van szó és velem foglalkoznak.

Na jó, ez hosszúra sikeredett. Sajnálom, nem terveztem ennyit írni.

A kis naplókezdeményt még nincs merszem feltölteni, szeretném kérni, hogy ha valaki régebben van itt és jártas a topikok között, akkor írjon nekem, én elküldöm neki az írást privátban, és (ha van kedve elolvasni) kérem, szóljon, hogy mennyire való ebbe a topikba, és akkor kirakom-illetve, ha egyáltalán nem, akkor örülnék, ha átnavigálna máshova.

Nem tudom, mennyire voltam világos, remélem eléggé

Körülberül 1 hónapja irtam ide, akkor még kerestem a válaszokat, amiket talán mostanra kezdek megtalálni, de elfogadnom nagyon nehéz. 1 hónap alatt eljutottam orvoshoz, ahol megnéztek minden létező dolgot (EKG, vérnyomás stb), hogy mégis miért vagyok ennyire fáradt, kimerült, miért fáj a fejem napi szinten, mi okozza az ingerlékenységemet. Bár vannak eredmények, amik még nem érkeztek meg, az orvos elmondanása szerinte fizikaliag teljesen egészséges vagyok, a válaszok máshol és máshogyan keresendők. Nem örültem, bár már egy  jó ideje tisztában vagyok ezzel. Sajnos a mai napig úgy gondolok a mentális egészségemre, hogy az igenis csak tőlem függ, igenis jól tudok lenni ha akarom, mert az elmúlt 3 évemben így működöm: 1-2 hónapra nagyon rosszul leszek, a depresszió minden létező tünetét szinte produkálom, majd 3-4 hónapra "összeszedem" magam és a rossz időszakokban is úgyanugy eljárok dolgozni, próbálom megtartani a fenntarthatót. De 2,5 hónapja nagyon akarom, hogy jól legyek és nem megy. Belefáradtam az elmúlt 3 évben, a nagyon akarásba, a nekem nem lehet mentális bajom érzésbe. Annyira nem megy most, hogy múlthétre belekerültem az egyik legnehezebb állapotomban (ami nem ismeretlen): a stresszre adott válaszom az öngyilkossági gondolataim, szinte azonnal. Megszaporodtak a pánikrohamok, szorongtam és sírtam minden reggel, hogy fel kell kelni, de már előtte este is hogy holnap fel kell kelni, a munkában nem mutathatom, mennyire rossz a helyzetem épp. A párom csak nézte és próbált segíteni több száz km távolságból (ő Magarországon, én külföldön), a kollégáim nem értették a munkahelyen a reakcióimat egy-egy helyzetre és legtöbbször én magam sem. Napról napra nehezebbé vált az állapotom, a pszichológussal folytatott beszélgetések nem segítettek. A párom kérésére egy pszichiáter ismerőssel beszélve (nem terápiában) a tüneteim a kevert szorongásos- depresszióra mutatnak, elkerülhetetlen, hogy gyógyszeres segítseget kapjak. Nehezen fogadom el, hisz az elmúlt években is "ment" anélkül. De az elmúlt hetek hatása meg hozta a "gyümölcsét". A munkahelyemen a főnökm egy beszélgetés végén megkérdezte, hogy amúgy jól vagyok- e mert szokatlanul stresszesnek tűnök. És itt, kibukott belőlem, hogy nem, egyáltalán nem vagyok jól. Olyan országban élek, ahol ezt fel lehet vállalni (bár magyarként nehezen tudom ígyis), sőt, segítséget adnak, hogy jobban legyél. Persze a munkahelyem nem tud minden egyes apró nehezéségemről. Az eredmény az lett, hogy szabadságot vettem ki, amiben pár napra haza utazom Magyarországra és a párommal tudok lenni, valamint ha sikerül pszichiáterrel is fogok tudni találkozni és beszélni.

Mindezt elfogadni a legnehezebb jelenleg. Bevallani mások előtt, a munkahelyen, láttatni a párommal, hogy milyen mélyre tudok jutni. Elfogadnom saját magamban, hogy ez nem az én hibám, nem az én gyengeségem, talán még minidg nem tudom és magamat hibáztatom minden egyes percben....Egyszerűen csak nagyon nehéz.

Hát az azért elég keményen hangzik. Gratulálok, hogy ekkora teherrel a válladon megállod a helyed az életben!

Mi az az 5 htp, amivel próbálkoztál?

Ja, semmi különös, évekig tartó iskolai bántalmazás, megalázás a la nature.Erre még rájön egy 12 éves korom óta tartó kényszerbetegség, ami már egyáltalán nem is zavar.3 éves korom óta dadogok, emiatt is sokat gúnyoltak.Nem akarom felmagasztalni a saját szenvedésem, mert tudom hogy csak itt a fórumon is rengetegen vannak, akik sokkal több traumát, rossz dolgot éltek át életükben, mint én.Csupán elmondom és ennyi.

13 éve vagyok depressziós, volt egy átmeneti időszak, mikor anafranilt szedtem, akkor viszonylag jobban voltam, de akkor is folyton lehangolt voltam, rossz dolgokra gondoltam szinte egész nap.Már előtte, 8.-as koromban is volt rossz időszakom, az is depresszió volt, utólag jöttem rá.Érzelmileg egyébként iszonyat labilis ember vagyok, jó és rossz tud váltakozni bennem akár pár másodperces különbséggel is, de ez nem bipoláris, már tapasztaltam.

Meg tudtam bocsátani az embereknek, már nem haragszom rájuk, de a depresszióm még mindig megvan és el vagyok keseredve teljesen.Az egyetlen reményem most a megfelelő antidepresszáns.Orvost fogok váltani, mert ezen a pszichiáteren is látszik hogy csak a pénz érdekli.Annyira unalmasan tartja a kezelést, az érdekődésnek a leghalványabb jelét sem látom benne, csak azt hogy bólogat mindenre, ha én felvetek valami ötletet, akkor az a válasz hogy "igen, az jó, azt megpróbálhatja".Úgyhogy egy ideje már saját magamnak íratok fel gyógyszert némi információszerzés után a neten és próbálgatok, mert azt amit ő csinál, azt én is meg tudom csinálni és nem is kerül annyi pénzembe.

Folytathatnám még, de a lényeg az hogy most van egy nagyon fontos célom és azt meg akarom valósítani, bizonyítani mindenáron, ez vált mostanára a lételememmé.Ezt a célomat csak úgy tudom teljesíteni, ha jó lesz a kedvem és tudok járni bulizni, ismerkedni és dumálni ezerrel.Ehhez kell az antidepresszáns.Próbáltam már kilábalni ebből agykontrollal, orbáncfű teával, 5 htp-vel, semmi nem segített.

Úgyhogy most ott vagyok hogy vagy sikerül a célom és boldog, lenyugodott ember lesz belőlem, vagy nem sikerül és akkor belepusztulok a fájdalomba és egy teljesen másvalaki lesz belőlem.Győzelem vagy halál, ez lebeg most a szemem előtt.

Mit tettek veled wannabe?

Úgy köszönetet mondanék azoknak az embereknek akik ezt tették velem.De tényleg.De nyilvánosan, hogy sokan tudjanak róla.Sok sikert is kívánnék nekik, olyan jó nézni facebookon a boldog arcokat, a mosolygó párokat a pocakban a babával, a családokat, a sikeres életeket, te meg fulladj meg a szartengerben.Hát a kurva anyátokat!Nem hagyom annyiban!

Kedves Liliomlány, Sétapálca és Eszter,

sajnos nem igazán tudom, mi segítene. Tudjátok, ha tudnám, lehet, hogy nem itt ülnék napok óta a gép előtt. Az utóbbi 3-4 napban max kajáért ugrottam le a boltba, vagy ha valami fontos elintéznivalóm volt, de egyből rohantam is vissza. Már lassan attól is szorongok, hogy ki kell menni az utcára.

Segítsetek kérlek szépen. Pár szem Rilex tablettát keresek. Utaznom kene munkaügyben és én bolond nem figyeltem, h elfogy. Bármit megadok érte 

Igen, én is így.

Mindenkit ellökök magamtól, miközben szörnyen egyedül érzem magam.

És mindeközben teljesen üresnek érzem magam.

En is hasonloan erzek

Nem tudom mitévő legyek. Kezdek egyre jobban elszigetelődni. Egyre jobban lemorzsolódnak rólam a barátok, ismerősök. Bár egyáltalán nem akarok senkivel se találkozni. A pszichológusom mondta, hogy jó lenne azért, mégiscsak... Hiába próbálkoztam, valahogy senki nem ér rá. Én meg nem erőlködöm. Egyrészt, mert mindig kevésnek érzem magam mások mellett, másrészt meg nagyon leszívják az emberek az energiám. Nem tudok huzamosabb ideig emberek között lenni. A lakótársaimmal is próbálom minimálisra venni az érintkezést, egész nap a szobámban vagyok. A munkám is elvesztettem, miután egy hónapot voltam a pszichiátrián. Nem tudtak (vagy talán nem is akartak) visszavenni.

Ma pedig elhívott egy kedves rokonom, hogy rég hallottak már felőlem, menjek el hozzájuk vendégségbe valamikor. Semmi, de semmi kedvem hozzá. Már rég nem beszéltem velük, nem is tudják, hogy Pesten maradtam, passziváltam a félévem,  hogy elméletileg dolgozom, de perpillanat épp nincs munkahelyem. Nincs kedvem magyarázkodni, mi miért történt. Három gyerkőcük is van. Erre most tényleg nincs energiám

Sziasztok!

Másik topikba is írtam, de sajnos nem jött válasz.
Évek óta pszichés gondokkal küzdök, a mostani magánterapeutám alkalmazkodási zavarral, illetve generalizált szorongással diagnosztizált, de lehet akár poszttraumás stressz is, mert azt nem mondtam el neki időben, hogy régebben bántalmaztak fizikálisan, így a GAD került a papíromra. A bántalmazás előtt már volt önbizalomhiányom is.
Sok tünetem van, pl. változó mértékű, de folyamatos szorongás, ingerültség, dühkitörés, kényszergondolat, mérsékelt hangulati deprimáltság, megállapította, hogy nekem nehéz a szüleimről is leválnom. Azt is ráírta a papírra, hogy jó verbális, és önreflexiós készségeim vannak, de viszonylag alacsony a szenvedésnyomás, ezért a változásra való motiváltság fejlesztése szükséges. Továbbá én közöltem vele, hogy semmilyen gyógyszert nem szeretnék szedni.
Ezt egy beutalóra írta rá, ami Tündérhegyre szól, de félek felmenni, mert amint írtam, a gyógyszereket el szeretném kerülni, viszont annyi szempontból meg lehet jót tenne, hogy erősítenék a változni akarásomat, így ha visszajövök onnan, akkor lehet egy másik magánterapeutával gyorsabb lenne a folyamat.(Mert nem valószínű, hogy Tündérhegyen meggyógyulok 3-4 hónap alatt.)

Ő azt mondta, hogy nem akar elvállalni engem, mert hosszú lenne a terápia, ő csak pszichoanalitikus módszerekkel dolgozott volna rajtam.
Szóval be kellett lássam, hogy új megoldás után kell nézzek. Egyik útnak tekintem a hipnoterápiát analitikus terápiával vegyítve, vagy az EMDR, ahogy írtam traumafeldolgozásról lenne szó, Szegeden meg alig, talán egy ember végez EMDR-t.
Kérdés, hogy a fentieket figyelembe véve, melyik terápiát válasszam? Vagy esetleg más ötlet?
(Szegeden a Veresács utcai terápiás rendelőben voltam, hipnoterápiáért is oda járnék.)

Üdv
Győz

Köszönöm az eddigi válaszokat!

Nagylabort csináltattam csak ( TSH rendben van), további hormonvizsgálaton nem voltam. Sajnos a vizsgálatokra való eljutást nehezíti, hogy külföldön élek (az egészségügyi rendszer teljesen máshogy működik, főleg nem helyi állampolgárként), pedig valószínű, meg kellene nézetni mindent, hogy egy komplex képet kapjak. 

szia füles01,

hormonokat is vizsgáltak? szerintem ha alapvetően érzékenyebb az idegrendszered, akkor reagálhatsz erőteljesebben a súlyos vashiányra is.

A vashiány okozhat fáradékonyságot,halkan jelzem,hogy a komolyabb vashiányt injekciós készítménnyel kezelik,nem tablettával,mert a 80%nem fog a tablettásnak felszívódni.Kb.5 hétig hetente kaptam,s csodát tett,míg előtte faltam a legdrágább vaskészítményeket,semmi változás nem volt.

Viszont kizárt,hogy ekkora hangulatingadozást produkáljon,ez egyértelműen az agyi neurokémia rendellenessége.Sajnos ilyenkor a sima terápia nem elég,megfelelő gyógyszert kell választani.

Kedves sorstársak!

Elég nehéz röviden leírnom miben is keresem a válaszokat, de megpróbálom. 2,5 fél éve pszichológus egészíti ki az életemet, amikor  is hangulatingadozásaimtól, pánikrohamaimtól, szorongásaimtól, túlzott alkoholfogyasztástól és öngyilkos gondolatimtól megijedve végül nagy nehezen rászántam magam a lépésre. A 2,5 év alatt sok pozitív változást elértünk:  pánikrohamokra, szorongásra megtaláltuk a visszavezethető lelki okokat, sikerült megtanulnom kezelni a pánikrohamokat (pl. autogén tréninggel), a szorongásaimat is egész jól a helyén tudom kezelni legtöbbször most már. Voltak nagyon mély pontjaim, a pszichiáter és gyógyszeres kezelés is felmerült, amire többször nemet mondtam. Az elmúlt fél évben egyre kevesebb tünetem volt, jól haladt a közös munka, persze időről- időre egy- egy rosszabb hét, hónap megjelent és még messze a vég a közös munkának. De egyre kevésbé voltam szorongó, a pánikrohamok csökkentek, egész jó, folyamatosan nyugalmam volt és jól éreztem magam. Nem vagyok diagnosztizálva papíron semmivel, gyógyszert pedig soha nem szedtem leszámítva gyógynövényes készítményeket.

Az elmúlt 1,5-2 hónapban valami ok nélkül megváltozott. Rendkívüli fáradtságot, aluszékonyságot, motiválatlanságot, majd extrém ingerültséget, napi szintű hangulatingadozásokat éltem meg a munkámban, párkapcsolatomban és rám nem jellemzően naponta rámtört a sírás. Mindig voltak rosszabb időszakok, amikor jobban szorongtam vagy több pánikrohamom volt, de ezt a mostanit egy önmagamon kívüli állapotnak éreztem, a környezetemnek is feltűnt a változás. A pszichológus tanácsára elmentem szakorvoshoz megnézetni hogy lehet e ennek a „furcsa” állapotnak valamilyen organikus oka. Elég súlyos vashiányt mutattak ki az eredmények (ezzel már gyerekként volt problémám). Nagyon nehéz összeegyeztetni jelenleg a mindennapokat, az alvásigényemmel és a folyamatos napokon/órákon belüli hangulatingadozásommal. Szélsőségnek élem meg a napjaim az elmúlt 1,5 hónapban: néha nem tudok felkelni az ágyból, elmenni munkába, semmit sem csinálok egy nap vagy napokig, majd pár napig nagyon sok dolgot elintézek, élvezem a munkát, és nagyon jó (már szinte túl jó) kedvem van. Jelenleg az érdekelne, olyanoktól, akiknek esetleg volt hasonlóban tapasztalak ilyesmivel kapcsolatban, hogy vajon a fennálló fizikális (ami azért nem egy nagyon súlyos állapot) probléma (mint esetemben a vashiány, ami képes fáradékonyságot okozni és koncentrációs problémákat, teljesítményzavart) képes ennyire nehéz tüneteket produkálni? Esetleg másodlagosan abból kifolyólag jönnek ezek a tünetek? Vagy teljesen külön dolog, amit a vashiány okoz, és amit lelkileg megélek és hatványozódnak együtt? Van- e valakinek ezzel kapcsolatban tapasztalata, esetleg élt már át hasonlót, vagy bármilyen ötlete ezzel kapcsolatban?

Válaszokat előre is köszönöm! 

Nos! Van egy jó hírem azoknak, akik úgy mint én, évek óta küzködnek enyhébb, de állandóan jelenlévő neurotikus problémákkal. Nekem ezeken a tüneteket nagyban csökkentette ez a szer: ingerlékenység, szorongás, rossz gondolatok, depresszió, fejfájás, bélfájdalom. Úgy érzem kiöli a feszültséget belőlem minden mellékhatás nélkül. Rég éreztem ilyen "egyben" magam. Nem szorongok, nem pánikolok, a fej és bélfájdalmak elmúltak, igaz puffadás még van, de annyira nem foglalkozok vele. Mellékhatás nincs. Gondolom ti is kipróbáltatok sokféle táplálékkiegészítőt, gyógynövényeket, nálam ezek nem hatottak, volt amelyikre allergiás reakció volt a válasz. Amiket kipróbáltam: Ashwagandha, ginseng, orbáncfű, valeriana, összes gyógyfű, ilyen-olyan aminósavak- hatás nélkül. Két hete szedek rózsagyökér kapszulát és úgy érzem idegileg "erősödöm". Nem vagyok olyan ingerlékeny, nem ugrok mindenre, elmúlt a szorongásom, a fejfájásom , ahogy egyéb testi fájdalmaim is. Nem tudom, de én 25 éve nem éreztem ilyet kiegyensúlyozottnak magam, egyszerűen le tudtam nyugodni arra a szintre ami normális. Én nem mondom, hogy ez megoldás mindenkinek, de aki esetleg kipróbált több gyógyszert és nem vált be neki ( ahogy nekem se hosszútávon) , nyugodtan tegyen a rózsagyökérrel egy próbát! Napi 400 mg-ot szedtem és egy hét után éreztem javulást. Pár hét múlva írok , hogy alakul az állapotom!

Lehet nem erre a válaszrá számítasz ,de szerintem a gyógyszer teljesen hülyeség a pánikzavarra. Rövid távon jó lehet, hosszú távon felejtős. Mondjuk el tudom képzelni h rossz, és úgy érzed kell a gyógyszer, de attól még hosszú távon felejtős.

Ebből gondolom látszik hogy mit gondolok arról hogy el fog e múlni a derealizáció. Bár jós nem vagyok, de szerintem elmúlik. Ami előjött, az el is tud múlni én ezt vallom. néha nehezen, lassan, de el tud múlni.

Én úgy vettem sézre, hogy a pánik akkor jön, ha vagy félsz, vagy haragszol valakire, csak nem tudod ezt lemondani, tudtára hozni, ezért "lenyeled" és akkor jön a pánik. Ha őszintén tudsz azzal az illetővel kommunikálni akivel bajod van, és nem félsz, vagy akár kiengeded az indulataidat felé (persze ez talán nem a legjob megoldást, de ezt mindenki tudja, na meg nem is tudatos az ilyesfajta indulat) akkor is enyhülhet. Én ezt az összefüggést vettem észre ha tanácsot szeretnél hallani (ha nem, akkor hagyd figyelmen kívül).

Sziasztok! Pánik zavaros / pánikbeteg vagyok egy pár hónapja. 

1 hónapja elkezdtem szedni antidepit (fél szem 5 mg-s Scippa)  fél szem 0,25 mg-s Frontinnal + délután fél Frontin.

Az elején nagyon rosszul voltam tőle, aztán úgy el is voltam, nem a legjobban, de azért elvoltam. Most a téli szünetben véletlenül kihagytam 4 napot (este kellett szedni, aztán folyamatosan bealudtam mielőtt bevettem volna, tudom nagy hiba volt..) aztán azóta non-stop napok óta derealizációm van, mintha nem is a valóságban lennék stb aki benne van tudja úgyis milyen... és tegnapelőtt a sürgösségin kötöttem ki, ott a pszichiáter mondta, hogy hát valószínűleg ahogy nem vettem be jobban megcsapott és most kezdjem újra szedni..

Azt kérte, hogy innentől úgy szedjem, hogy reggel 1 szem 5 mg-s Scippa fél Frontinnal (igen mostmár emeljem meg a Scippát azt mondta) + délután fél Frontin és este fél Frontin. (mert az egy egész szemet nem bírom - egyszer bevettem egy egész szemet és nem bírtam lábraállni.)

Szerintetek ez a derealizáció el fog múlni valaha? Sokan mondják, hogy igen elfog, csak szedjem rendesen a gyógyszereket és csináljam a gyakorlatokat.(pl autogén tréning - járok arra)

Szerintetek most a gyógyszer üthetett ki ennyire?

Köszönöm a válaszokat!

Szép napot Nektek!

Sziasztok! Pánik zavaros / pánikbeteg vagyok egy pár hónapja. 

1 hónapja elkezdtem szedni antidepit (fél szem 5 mg-s Scippa)  fél szem 0,25 mg-s Frontinnal + délután fél Frontin.

Az elején nagyon rosszul voltam tőle, aztán úgy el is voltam, nem a legjobban, de azért elvoltam. Most a téli szünetben véletlenül kihagytam 4 napot (este kellett szedni, aztán folyamatosan bealudtam mielőtt bevettem volna, tudom nagy hiba volt..) aztán azóta non-stop napok óta derealizációm van, mintha nem is a valóságban lennék stb aki benne van tudja úgyis milyen... és tegnapelőtt a sürgösségin kötöttem ki, ott a pszichiáter mondta, hogy hát valószínűleg ahogy nem vettem be jobban megcsapott és most kezdjem újra szedni..

Azt kérte, hogy innentől úgy szedjem, hogy reggel 1 szem 5 mg-s Scippa fél Frontinnal (igen mostmár emeljem meg a Scippát azt mondta) + délután fél Frontin és este fél Frontin. (mert az egy egész szemet nem bírom - egyszer bevettem egy egész szemet és nem bírtam lábraállni.)

Szerintetek ez a derealizáció el fog múlni valaha? Sokan mondják, hogy igen elfog, csak szedjem rendesen a gyógyszereket és csináljam a gyakorlatokat.(pl autogén tréning - járok arra)

Szerintetek most a gyógyszer üthetett ki ennyire?

Köszönöm a válaszokat!

Szép napot Nektek!

Üdv! Érdeklődnék mihez kezdjek? Minden évben ilyen szorongás roham tör rám december január körül. Ami több hétig tart, és kegyetlen rossz. 3 éve január közepén jött rám ismét, és kegyetlen rossz volt, akkor nagy nehezen kaptam xanaxot és azzal lassan elmúlt.
2016 december végén kaptam, egy érdekes hír hallatán. 
Sajnos mindig a csajozással kapcsolatos ez a dolog, a hatalmas bizonytalanság hozza ki. 
Most megint megjelent, de 2012-ben jött az első ilyen szorongásos roham.

Amúgy a szorongás úgy 2004-ben jelent meg nálam akkor még csak alkalmi volt, ha egy bizonyos személyt megláttam. 2008 szeptemberétől vált folyamatossá a szorongás a depresszió 2009 januárjától jött elé. Lehet előtte is volt, csak nem olyan erős. Volt pár kezelésem de egyik se ment végbe.  Szóval 2008 szeptembere óta nincs életem, ez pont akkor volt mikor kezdődött a tovább tanulás. Még meséltem is nővéremnek hogy valami megváltozott bennem, olyan máshogy látom a világot. Ö persze ezt rá fogta arra hogy a dolgok változnak azért.  Szóval lassan ott tartok hogy 10 éve leszek depressziós, és elegem van mindenből. 3-szor kezdtem bele a 10 év alatt gyógyszeres kezelésbe, és mindig valamiért abba maradt a dolog. 
Öngyogyításba is belekezdtem ezer meg egy módon, de valahogy az se ért célbe. 
Sajnos az a egyik legnagyobb gondom, hogy már csak kisebb kapszulákat tudok csak lenyelni, a nagyobbakat nem merem lenyelni mert rám tör a pánik, és a halál félelem.
Ha idén nem javul, nem tudok győzni akkor végleg feladóm. Legszívesebben kinyirnám magam, mindig csak ugyan az megy évek óta. Már meguntam a magányt, és ezt a állom világot amibe élek. Egyre csak gyúlik gyúlik a cucc a pincébe, ahogy Rocky mondaná. És robanni fog elöbb útöbb. 
3 hónapja nincs munkám és most még tb-m sincs hogy orvoshoz menjek. 
Iszom a citromfű teát, de úgy érzem ide ez kevés lesz. 
A természetes megoldások közül mi a legerősebb ami hatásos? 
Van itthon L-triptofán porom is, esetleg abból napi mennyít ihatok meg?
 

meglehetgyogyulni írta:

Sziasztok, üdv mindenkinek!

Azért regisztráltam be ide, hogy reményt nyújtsak azoknak akik szorongástól szenvednek. Én sikeresen meggyógyultam, saját erőmből, gyógyszeres kezelés nélkül. Szeretném leírni a tapasztalataimat, hátha valakinek segíthetek. 

 

Az én szorongásom, depresszióm több, mint két éve kezdődött. A párom terhessége sajnos nem volt komplikáció mentes, plusz még találtak is valamit egy vizsgálat alkalmával amiről végül (fél év után) kiderült, hogy semmi veszélyes. A sok aggódás, kialvatlanság, kimerültség lehetett az oka szerintem, hogy beleestem a szorongásba. Voltak még munkahelyi gondok is, az is közre játszhatott és az is, hogy nem volt egy barátom akivel beszélhettem volna. Ha nem is a gondjaimról de legalább csak úgy általánosságban. Az életem teljesen beszűkült.

 

Miután az orvosok megijesztettek, hogy baj van, iszonyú félelem lett bennem. A párom előtt titkoltam, hogy ő ne érezze rosszul magát de magamban teljesen ki voltam. Biztos voltam benne, hogy beteg és meg fog halni, magamban már a temetést is elképzeltem sokszor. Nem tudtam aludni enni stb. Az első hiba amit elkövettem, hogy egy ismerősömtől kértem Xanax-ot. Ezt kb. egy hónapig szedtem munka előtt és este. Ha jól emlékszem 0,5-ös volt. Egy hónap után szóltak, hogy úgy néz ki minden ok de majd fél év múlva vissza kell menni megint. Ettől megnyugodtam és a Xanax-ot is abbahagytam. Azért tudatalatt nem voltam teljesen nyugodt még fél évig. Miután a fiam megszületett és kiderült, hogy a páromnak sincs baja, akkor kezdődött igazán a szorongás. Az egész egy hirtelen pánikrohammal kezdődött és szép lassan átalakult szorongássá. A tipikus tüneteket produkáltam, álmatlanság, étvágytalanság, állando fáradtság, levertség, légszomj. A gondolataim folyamatosan jártak, nem volt egy nyugodt percem, nem tudtam ellazulni. Egy folyamatos erős félelem volt rajtam.

 

És akkor most végre arról, hogy mi segített meggyógyulni. Gyógyszert nem szedtem folyamatosan de mindig volt nálam Xanax, a biztonság kedvéért. Az első pár hónapban szedtem belőle néha egy felet amikor úgy éreztem nem bírom tovább. Természetesen neten folyamatosan kerestem, hogy mi bajom lehet és hogy lehet meggyógyulni. Az első dolog ami segített a meditáció volt. Ez segített abban, hogy tudjak végre ellazulni néha és tudjak aludni. Szerencsére jól beszélek angolul, mivel 12 évig angol nyelvterületen éltem így nagyon sok jó minőségű anyagot találtam a neten. Azoknak akik tudnak angolul, nagyon tudom ajánlani ezt az oldalt: https://palousemindfulness.com/ . Ez egy teljesen ingyenes 8 hetes meditációs kurzus. Én csak az első hármat csináltam meg csak és ezeket ismételtem. Tudom ajánlani mindenkinek aki tud angolul. De gondolom magyar nyelven is vannak vezetett meditációk. Régebben nem igazán hittem a meditációba, hülyeségnek tartottam de tényleg működik. És mindenki tud meditálni, még ha úgy gondolja is, hogy nem. Rengeteg videót megnéztem a mindfulness meditációval kapcsolatban, és sok könyvet is olvastam a témában. Olvasta sok úgynevezett "Self help" könyvet. (Önsegítő) Ezek is jók voltak de amelyik végül teljesen helyrehozott, az Paul David At Last a Life című könyve. Sajnos magyarul nem elérhető tudtommal .

 

A szerző maga is szenvedett szorongástól, ha jól emlékszem több, mint 10 évig. Amire végül rájött és le is írja, dióhéjban annyi, hogy el kell fogadni a szorongást és nem szabad harcolni ellene. Először hülyeségnek tartottam, hogy ne harcoljak ellene amikor szabadulni akarok tőle. De miután úgy éreztem nincs vesztenivalóm, kipróbáltam és tényleg segített. Persze így leírva könnyűnek tűnik de nem volt az, hónapokig szenvedtem, nagyon apró lépésekben haladtam előre de legalább már volt reményem, hogy sikerülhet. A weboldalán van egy olyan részleg ahol azok írnak akik már meggyógyultak, az is sokat segített mert reményt adott, hogy van kiút. Azért is írtam ide, hogy hátha valakinek éppen ez fog segíteni, hogy elhiggye, hogy igenis meg lehet ebből gyógyulni. 

 

A könyvben persze ennél jóval több van. Leírja, hogy mi is ez az egész szorongás, hogy ő hogy élte meg, hogy ő is azt hitte örökre ilyen marad. Leírja, hogy az egész egy ördögi kör, a saját félelmünk táplálja a szorongást. Nem szabad szörnyként tekinteni rá, nem kell félni tőle bármennyire is félelmetes. Nem fogunk megőrülni vagy őrültséget csinálni. Azt is elmondja, hogy nem lehet egyik napról a másikra meggyógyulni, hosszú folyamat és gyakran visszaesünk de ez természetes, csinálni kell tovább és szép lassan ki lehet mászni a gödörből.

 

Ha tudnám, lefordítanám ezt a könyvet, hogy itthon is minél többen elolvashassák, annyira hasznos.

 

2 éve egy hónap alatt lefogytam vagy tíz kilót, nem tudtam elmenni sétálni a családommal pánikroham vagy légszomj nélkül. Nem találtam semmi örömet az életben, a fiamat szerettem imádtam de ő sem vidított fel ami miatt még depisebb lettem szóval teljesen ki voltam. Ehhez képest most jól vagyok, jó az étvágyam, jól alszok. Jobban vagyok, mint a betegség előtt. Leszoktam a cigiről amihez eddig nem volt akaraterőm, sportolok és egészségesen táplálkozok. Sokat játszok a fiammal, jókat nevetünk, boldog vagyok és hálás.

 

Úgyhogy kitartás, van kiút. Kívánom mindnyájatoknak, hogy sikerüljön kigyógyulni és boldogok legyetek! Jó egészséget és sok erőt kívánok a "harchoz".

A te történeted szerintem arról szól dióhéjban, hogy nem nagyon tudtál mit kezdeni a feleséged terhességével és a fiad születésével. Aztán valahogy ezt fel tudtad dolgozni és jobban lettél. Ebben természeretesen rengeteg munkád volt. 

Az, akinek ún. korai sérülése van, az nem fog tudni így meggyógyulni, gyógyszer és/vagy terápia nélkül. 

 Sziasztok, üdv mindenkinek!

És akkor most végre arról, hogy mi segített meggyógyulni. Gyógyszert nem szedtem folyamatosan de mindig volt nálam Xanax, a biztonság kedvéért. Az első pár hónapban szedtem belőle néha egy felet amikor úgy éreztem nem bírom tovább. Természetesen neten folyamatosan kerestem, hogy mi bajom lehet és hogy lehet meggyógyulni. Az első dolog ami segített a meditáció volt. Ez segített abban, hogy tudjak végre ellazulni néha és tudjak aludni. Szerencsére jól beszélek angolul, mivel 12 évig angol nyelvterületen éltem így nagyon sok jó minőségű anyagot találtam a neten. Azoknak akik tudnak angolul, nagyon tudom ajánlani ezt az oldalt: https://palousemindfulness.com/ . Ez egy teljesen ingyenes 8 hetes meditációs kurzus. Én csak az első hármat csináltam meg csak és ezeket ismételtem. Tudom ajánlani mindenkinek aki tud angolul. De gondolom magyar nyelven is vannak vezetett meditációk. Régebben nem igazán hittem a meditációba, hülyeségnek tartottam de tényleg működik. És mindenki tud meditálni, még ha úgy gondolja is, hogy nem. Rengeteg videót megnéztem a mindfulness meditációval kapcsolatban, és sok könyvet is olvastam a témában. Olvasta sok úgynevezett "Self help" könyvet. (Önsegítő) Ezek is jók voltak de amelyik végül teljesen helyrehozott, az Paul David At Last a Life című könyve. Sajnos magyarul nem elérhető tudtommal .

2 éve egy hónap alatt lefogytam vagy tíz kilót, nem tudtam elmenni sétálni a családommal pánikroham vagy légszomj nélkül. Nem találtam semmi örömet az életben, a fiamat szerettem imádtam de ő sem vidított fel ami miatt még depisebb lettem szóval teljesen ki voltam. Ehhez képest most jól vagyok, jó az étvágyam, jól alszok. Jobban vagyok, mint a betegség előtt. Leszoktam a cigiről amihez eddig nem volt akaraterőm, sportolok és egészségesen táplálkozok. Sokat játszok a fiammal, jókat nevetünk, boldog vagyok és hálás.

szia Red! nálam pont ez van.. hogy mitől lehet? nem tudom sajnos..talán a józan ész küzd a lelkemmel/szívemmel (?) , a fene tudja sajnos tudom, nem segítettem, csak gondoltam leírom,nem vagy egyedül ezzel...

Segítség! Nem találok semmi normális személyiségtorzulással kapcsolatos topikot...

Volt már olyan köztetek akinek egyszerre jelentkeztek ellentétes érzései? Olyan érzések amik egymásnak ellentmondanak és mindkettőt éreztétek?

Ez micsoda? Mitől van?

Soha nem tapasztaltam még ezelőtt ilyesmit. De még hasonlót sem. Megőrülök tőle!!!

De tudom hogy sokan vannak a bajban rajtam kivül,akik nő hiányban szenvednek és nem kaphatnák meg mert bátortalanak,nincs önbizalmuk vagy más dolgok miatt.és emiatt elmúlik a rossz kedvem

Depressziós vagyok,mert nemhogy a mai napot de a szentestét is egyedül töltöm,és azok a "hideg éjszakák . De a leg megterhelőbb hogy nincs barátnőm akivel boldogan feküdhetnék az ágyba és beszélgetnék vele,esetleg filmet néznék,ezek csak mint álmok amik nem nagyon fognak nekem sosem megvalósulni.lehet van nekem playstation 4 em de a szeretetet nem lehet semmien pénzért megvenni. szeret az anyukám tudom. de rajta kivül ki? nekem ez igy önmagába kevés,de azért kicsit örülök is neki hogy van édes anyukám,méghogy barátnő szerintem jobb ha bele törődöm hogy igy halok meg szinglin

Szia Bojti!

Az orvosodnak van valamilyen ötlete? Lehet a korábbinál kisebb adag Medazepam + antidepi jól hatna és mellékhatások nélkül megúsznád.

Hasonló tünetem van (enyhe formában), de szervi oka van.

Pszichoterapia vagy relaxació is segíthet.

Sziasztok!

Évek óta küzdök szorongásos problémákkal és  ehhez társuló bélműködési zavarokkal. Azelőtt hasmenésem és puffadásom volt, ma már "csak" puffadással és bélfájdalommal küzdök. Én is kipróbáltam sokféle gyógyszert, nekem a Medazepam vált be. Egyszerűen minden tünetem lecsökken ( ha meg nem is szűnik) nem is kell ehhez nagy adagokat szednem, kétszer fél elég. Az idén már csináltam egy kúrát, három hónapig szedtem ebben a kis adagban, jól is éreztem magam, viszont  nem emlékeztem dolgokra. Ilyenekre, hogy elzártam-e a gázt, bezárkóztam-e vagy csak akartam( sokszor kétszer háromszor is megnéztem) , mit hova pakoltam. Na ekkor elegem lett, abbahagytam augusztusban mindenféle elvonási tünetek nélkül. Még kb egy hónapig éreztem, hogy stabil vagyok, nem volt gond a közérzetemmel, aztán jöttek megint a testi tünetek: szájszárazság, bélgörcsök és puffadás, izomfeszülés csuklóban bokában, elviselhetetlen fejfájás egész nap során, fogfájdalmak. Mai napig tartottam magam, de már úgy fájt a fejem, meg minden más bajom is volt hogy bevettem reggel egy szemet és lőn világosság minden tünetem mérséklődött pár óra után. Fájdalmak, lehangoltság, mintha nem is lett volna. Pár hétig szedem megint, mert  fájdalomban éltem hónapok óta és most "pihenni akarok". Tartok a memóriazavaroktól. Én is több gyógyszert kipróbáltam már, de a túlérzékeny belem nem viseli el mindegyiket, legtöbb gyógyszer ront az állapotomon. Xanax nekem nem jött be, semmi jó érzést vagy nyugodtságot nem adott ( amikről mások beszámolnak) . Ha valaki hasonló cipőben jár és valamelyik szer segített neki az IBS tüneteinek enyhítésében, ne habozzon írni ! 

A gyógyszerek szekcióban kitárgyalhatjuk a gyógyszer váltást? 

Éppen millgammát zabál az egész család mert megdöglöttünk derékilag az én testvérem állapota egyre rosszabb már nem tud írni alá sem a gyöngybetüi amit úgy csodáltam olvashatatlanná váltak mert remeg a keze feje egy éve könyörgök neki hogy menjünk neurológushoz mert parkinzonja van minimum azt sem tudom mennyi halt el az agyából 20 év alatt. Neki vagy 5 éve volt alagútszindróma miatt kézfelnyitása de aztán az idegsebész kiváncsi lett a nyakára és a derekára amikor megláttam a leletet szóltam hogy nyakmütétre készüljön és felejtse el hogy a gerincébe bárki belenyúl szinte nincs porckorongja a gerincében sehol kiszakadva minimális vastagságúak. Most de eddig is sűrűn volt kéz és láb zsibbadása erre veszem a millgamát mindig 100 az kiszerelásben és a drazsét mert az 10 mg több vitamint tartalmaz kevés gyógyszert tisztelek de ezt igen. Velem éppen a kardiológus küzdött hogy szegénységi elhízásom és olyan vitaminhiányom van hogy meg fogok dögleni igen így mondta igyekszem venni valami gyümit de a vége mindig az hogy főként a gyerek és a tesóm eszi meg így következő patikai nagymenetem amikor pénzhez jutok valami brutál erős multivitamin lesz amit én bepuszilok igaz mondtam én ezt tavaly is csak nem tudtam megoldani.

Most itt az új lakásban van 9 hatalmas ablakunk  fényárban úszik a szobánk a konyhánk, ha a másik helyen élnék az lenne az első dolgo ahogy kezd világosabb lenni behúznám a sötételőt itt nem tudunk függönyt feltenni még mert nincs mire szóval árad a fény.

Úgy beszélek a régi albérletről mint otthon holott arra sem voltam hajlandó hogy megtanuljam melyik villanykapcsoló mit világít. De tegnap éreztem egy kis békességet hogy talán rendben leszünk itt az jó érzés volt bár racionalitása igen csekély egyenlőre.

Az áter elvette a velaxint de radikálisan és átszerelte a gyógyszerelésem most maradt a dulodet 120 reggel este 30 .  a 100-100-200mg kventiax és 3x 1 mg frontin meg este a stilnox amit én zolsanaként váltok ki akármit ír mert az az olcsóbb. szóval brutál váltás van recegek is sokszor mikor úton voltam és nem jutottam a déli szerekhez hozá érzem a hiányt meglehet ezért dobáltam be napi 6-8 deci vodkát jövet menet bár nekem nem használ nem szoktam berugni és az agyam is tisztább most mintha csökkentette volna a szorongásom de mivel elkezdtem rá már hajnalban vágyni teljesen leállítottam magam még mielőtt ráállok teljesen és még alkesz is leszek. Nyilván a stresztől vagy az izzületeim gyulladásától de kijött a pikkelysömör hálistennek főleg a hátamon így mások nem látják arra is jó a fényterápia csak most szteroidos kenőcs fázisba kerültem mire észrevettem.

A fény valóban segít, mármint nekem. Ezen kívül a Milgamma-nevű készítményből, a kapszulásból 3 doboznyit fogysztottam el kb 2 hónappal ezelőtti időszakban. Úgy éreztem, könnyebben viseli az agyam a terhelést. Nem tudom, de valamit mintha tényleg oldott volna. A háziorvosom szerint segít idegkimerültségen is. Most a magnézium van soron nálam. Ezek ásványi anyagok és vitaminok, nem homeopátiás készítmények.

Nekem alapvetően nagy igényem van a magánszférára és sok egyedüllétre, szabad létezésre, most ez az, ami alapvetően nincs meg nálam, így a "jó hangulat", legfeljebb nyomokban lelhető fel az életemben, midnen ilyen kémiai jellegű segítséggel együtt is.

Még ezeknek a hiánya okozhat depit. 

http://vitaminkiraly.hu/hianya-depressziot-zavartsagot-hangulatingadozast-okoz/

"Brightlight" - így egybeírva. 10.000 lux.

Az átereket én csak barbároknak hívom. :) 

Akik régebben végeztek, azok egyszerre kapták meg az áter és neurológus végzettséget. 

Én nem hiszek a (bocsánat) különböző kegyszerekben, mint vitamin, hpátia, gyógyteák, satöbbi. Szedtem B vitamint, D vitamint (a másodikat szintmérésekkel), évekig jártam hpátiás orvosokhoz, ittam gyógyteákat (halottnak a csók). 

Ami nagyon fontos depi esetén. Fény. Nekem van egy terápiás lámpám, ajándékba kaptam. Mivel nem olyan, mint a napfény, ezért nem csak bele lehet, hanem bele KELL nézni időnként a fényébe. Majd megírom, mi a neve. Mindjárt megnézem. Az sem segített. 

Vagy pl. a "retard"-jellegű készítményeket sem. Ha jól tudom, ezek időben elhúzódva fejtik ki a hatásukat, és Frontinból is van ilyen. Gondolom, kevésbé alakul ki esetükben a lelki jellegű függőség (a rosszul vagyok, nyúlok utána-reflex). Vannak itt, akik ilyet szednek?

Értem, köszönöm! Hát nem tudom, igaz, nem vagyok túl gyógyszerpárti (úgy értem, az én esetemben, az inkább major depresszió, ha valami is) - de egyre furább és furább az én eddigi pszichiáterem hozzáállása. Ő elvileg még neurológus is, kéne értenie hozzá, mégsem ajánlott soha semmit, ami alternatív megoldásként szóba jöhet. Akár pl. vitaminokat sem. Vagy egyéb hatásmechanizmusú antidepresszánst. (Aurorix-et és kétféle SSRI-antidepresszánst próbáltam eddig, hatástalanul. A legutóbbi a ciklusomat is totálisan felborította - ez a Sertralin volt)

Alvásra elsősorban. Amúgy igen, jó a skizor-a, a bipol-ra. Dokinénim szerint fázisprofilaktikumként, azaz hangulatstabi-ként is működik.

Értem, és bocs, hogy így rákérdeztem, de nem volt tiszta, melyikőtök mire kapja. És eszerint te jól működsz vele? Írtál valami olyasmit, hogy a kevesebb gyszertől energikusabbnak érzed magad(?) ha jól rémlik, most nem bírom már visszanézni - ezt a Frontinra írtad?

Roxy, te mire szeded az antipszichotikumot? Bipolárisra felírják?

Hallucinációra es téveszmére.

Köszi Kiscsilag, igen, én se találtam az oldalon a gyógyszerek között.

Megkérdezhetem, hogy te végül is mire kapod az antipszichót?

A tiapridalt nem szokták pszichotikus tünetrr felírni. Arra nem hat. Így ez nálam fel sem merült.  Hiába AP.

Bocs, hogy csak erre reagálok. 

"Mindenesetre a neve Tiager,"

Hatóanyaga tiaprid(e). A gyógyszerek szekcióban nem találom.

Sziasztok! Köszönöm a reakcióitokat, sokat számított. Valójában épp ilyesmiket szerettem volna megkérdezni. Mármint, hogy akik szednek/szedtek valamennyi antipszichotikumot, nem pszichózisra, mit tapasztalnak. Más fórumokon találkoztam már nagyon sokféle, de főleg nyomasztó véleményekkel. A magam részéről tényleg tartok ezektől a szerektől, de abszolút értem és felfogom, ha valaki ezeket használja.

Nekem egy enyhének tituláltat írt fel ez a pszichiáter, benzodiazepin-elvonási tünetek elviselésére. Nem alvásra, nem energetizálásra, hanem konkrétan elvonási tünetre. A gondom vele legfőképp az, hogy nincsenek még kifejezett elvonási tüneteim, illetve amik vannak, meg tudok (még) velük önállóan küzdeni. Mindenesetre a neve Tiager, elvileg alkohol-absztinenciánál használatos. Frontinból szedek 0.5-öset, jelenleg (és már 3-4 éve) napi összesen 2 mg a felírt adag. Reggel másfél szem, délben másfél szem, este 1 szem felosztásban. Függök tőle, igen, különösen az elmúlt kb 2,5-3 évben sokszor gondolkodás nélkül kapkodtam utána, így volt, hogy akár a dupláját is bevettem egy nap. Olyan ideg- és lelkiállapotokat kellett és kell elviselnem, amiket senkinek se kívánok. Legtöbbször azt hiszem, kórházba befekvős idegkimerültség volt az alaphelyzet, erre pedig rájöttek pluszban az akut stressz-szituációk.

A hátterem nagyvonalakban az, hogy néhány éve anyámmal együtt elvesztettük az otthonunkat, nekem még a városból, ahol felnőttem, is el kellett jönnöm, épphogy csak lett hol laknom. Magánszférám azóta többnyire semmi, körülöttem midnen idegen, a balhézás, érzelmi zsarolás, sarokban meghúzódás a mindennapjaim része. Másik oldalról az anyámat kell az épp aktuális saját kríziseiből kirángatnom, vagy megmentenem, a két város között rohangálnom. Két testvérem van, egyik sem törődik vele. Nyilván nem hagyom, hogy az utcára kerüljön, vagy hogy ott haljon meg az árokban, mert rosszul lett, vagy a struccpolitikájának ismét krízis lett a következménye. Igen, nagyon úgy tűnik, én játszom az anya szerepét kettőnk viszonyában, ő meg a gyereket. Ugyanakkor nekem nincsen senkim rajta kívül. Mostanra viszont már totálisan lemerültem, nincsen tovább. Az egyetlen saját célomat sem voltam képes mindezek közepette elérni, egy nyelvvizsgát akartam letenni, tanultam.  Orbitális arculcsapásként ért annak a kudarca is, illetve amit ezen a tanfolyamon megtapasztaltam a körülvevő emberek részéről. Ez már úgy 1 éve volt, msot megint próbálkozom "felállni".

Igen, igazatok van, én is jól tudom, hogy előbb bizonyos "nulla" állapotba kell kerülni, stabilizálódni, hogy az ember egyáltalán el tudjon indulni. Ezért is próbálok a meglévő nagyon szűk kereteim között erre törekedni. Nagyon remélem, hogy segít egy rendszeres pszichológusi megtámogatás, mert momentán semmi egyéb kapaszkodóm nincs, saját (igen gyenge) magamat és a most még meglévő tetőt a fejem fölül kivéve. Egy másik pszichiáter pedig talán tud felhozni másféle, eddig nem hallott lehetőségeket is (ha más nem, legalább beutalót hajlandó adni - bár már azt sem tudom azóta, azt is akarom-e egyáltalán)

Ezt még nem tudom megmondani. Majd írok a keti topikba.

Roxy!

A retard es a nem retard között milyen különbséget érzel? 

SZERINTEM is ritka a visszafordíthatatlan kár. Nagy/közepes adag tartós szedésénél szokott előfordulni. Nyugtató is okozhat tartós gondot. Antidepi mániat hozhat elő. Mindnek van valamennyi kockázata.

Saját tapasztalat:

Előbb jobban kellett lennem (de nem jól) ahhoz, hogy el tudjak indulni. Később a pozitív változasok az életemben segítettek, hogy jobban legyek. Nőtt a terhelhetőségem, csökkent a szorongás. Kicsit túltoltam a munkát (mert muszáj volt), ez egy idő után lefele húzott. 

Gyszer nélkül nagyon szarul voltam, túl sokkal is. Csökkentés fontos volt ahhoz, hogy terhelhető legyek.

Költözés az egyetlen, ami azonnal "hatott".