Ne haragudj meg rám, de én ezen még mindig szakadok a nevetéstől. Nem kinevetem, de vizuális típus vagyok és úgy elképzelem amikor készült, meg a tesztüzemet jó sok anyázással amikor nem úgy működött ahogy kellett volna. :D 

Álmaimban rendszerint a munkahelyen vagyok, és dolgozok. Egyébként utálok dolgozni, csak muszájból csinálom...akkor szeretek egyedül dolgozni, ha rámjön a vízöntő-betegség, és valami agyaroggyant ötletet kezdek megvalósítani, de akkor aztán se lát-se hall-üzemmódban...így készült el a pcsrángató gépem is. Az álmokra visszatérve, a kedvencem az volt, mikor még a régi műhelyünkben, a régi csapatommal dolgoztunk együtt, a műhely közepén ilyen lépcsős piramis-szerűen egymásra pakolt, hosszú virágládákba volt ültetve borsó, és azt szedtük, meg fejtettük, közben beszélgettünk. Ebben csak az volt a vicces, hogy egy fémipari, lakatos-hegesztő műhelyben dolgoztunk, szóval a hegesztők ilyen hegesztő köpenyben, vastag kesztyűben nyomatták a borsófejtést, én szimplán csak tiszta rozsdapor voltam, úgy szedtem a borsót, mert akkoriban fémhajlító gépeket kezeltem, és ott szállt ám a por, mikor hajlott az anyag, bár olyan különleges munkaruhám nem volt...szóval érdekes volt...

Tatárbeefsteak-em nincs, de van egy mongol barátom, őt bemutathatom, akkor már a fele meg is van, csak a beefsteak része kell.

Azért az utóbbi pár napban elgondolkoztam rajta, főleg, hogy most volt a születésnapom, hogy ebben az életben lesz-e még lehetőségem alkoholt inni. Illetve hát a lehetőség adott, csak gyógyszerek mellett vagy akár anélkül sem nagyon ajánlott pánikbetegeknek. Meg tudok lenni nélküle, de azért néha hiányzik.

Cserszegi fűszeres jöhet, meg dupla adag tatárbeefsteak.

Egy Font vagy Frittmann cserszegi fűszeres megfelelő lenne?

Dehogy! Jegy sem kell. Egy Biblia meg egy rózsafüzér viszont nem árt...

Ha van nálad jó bor, votka vagy bifsteak akkor felszálhacc.

Első ajtós felszállás van? (Nincs bérletem )

Ne jajgass, nem is ültél benne!

Szimulátorban bármit elvezetek, wv hippi kisbuszt is. A koncentráció hiányom és a mikroalvásaim miatt fogralomba nem engeném ki magamat.

Nekem van és imádok vezetni, jó 10 évig még a wc-re is kb. autóval mentem, de amíg ilyen gyógyszereket szedek addig felelősségteljesen nem ülök a kormány mögé.

Én tegnap előtt azt álmodtam, hogy a Fradista haverokkal vettünk egy leselejtezett villamost (olyat amilyen a régi 6os volt pl vagy most a 47/49es) és azzal mentünk meccsre. Amilyen őrültek vagyunk ez még akár egyszer be is következhet.

Egyébként tényleg milyen érdekes az emberi agy. Ezeket az álmokat meséltem a szakpszichológusomnak is és ő azt mondta, hogy azért álmodom ezt, mert annak ellenére, hogy agorafóbiás pánikbeteg vagyok már a tudatalattimban is az van, hogy kérem vissza a régi életem és már nagyon-nagyon mennék, csak még nem mindig merek. Hogy ez jót jelent-e vagy rosszat azt nem tudom, nem is kérdeztem.

Jajj...

Ezt nem álmodták...

Az jó lehetett. Én auttószoktam úgy hogy nicns is jogsim a rendes életbnemn.

Anyám és keresztanyám ezt megcsinálta Kanadában. Ráadásul 5 szót sem tudtak angolul.

Végül úgy menekültek meg, hogy tűzoltót rajzoltak. Elvitték őket a tűzoltóságra, onnan gyalog hazataláltak.

Nem akarlak überelni titeket, de mára virradóra én buszt vezettem (amúgy nincs is jogsim )

Nálam eddig a legrosszabb élmény az volt, hogy elbuszoztam egy tök ismeretlen végállomásra, nem tudtam hol vagyok és hogy jutok haza. Csak álltam aztán mondtam, hogy na b+ ezt aztán jól megcsináltad, most aztán melyikre szálljak fel, melyik hova visz? Aztán végül úgy voltam vele, hogy na mindegy, szálljunk fel az egyikre aztán valahova csak elvisz, végül így átszállásokkal hazakeveredtem.

Én nem minden éccaka de gyakran utazom álmomban, néha a végállomáson ragadok amikor elment az utolsó busz, és akkor panic érzés van, az nem jó.

Azóta is minden egyes éjszaka utazom álmomban, csak különböző szituációkban, a legutóbbi kellemes volt összességében, de ez már kezd durva lenni, ez az utazás nagyon bekattant nekem. Már előre várom, hogy ma éjszaka merre fogok járni és milyen alkalomból.

Az nem baj, ha az embernek van fantáziája. Baj akkor van, ha ezek befolyásoljág a realitás érzékelését és a személyiséget, mert az már pszichózis.

Nem kell mentálisan betegnek lenni ahhoz, hogy láss bizonyos összefüggéseket az emberi világunk működédéből. Én hasonlóképpen láttam a dolgokat még a betegségeim előtt is, most csak annyi a különbség, hogy a világ szemétségei egyre jobban a felszínre törnek, a társadalmi problémák egyre jobban látszanak...lehet máshogy élni, valamilyen módon ellenállni a folyamatoknak, viszont amióta depresszióm van, azóta ez egyre nehezebb. Az viszont, hogy téged irányítana bárki is saját magadon kívül, hogy öngyilkos legyél, nem igaz. Te magad irányítod, ha teszel valamit, mert olyan hatások érnek kívülről, amit már másképpen nem tudsz kezelni, csak úgy, ha kivágod magadat az életből. Sőt, ehhez nem is szükséges semmilyen betegség, elég hozzá egy élethelyzet, amiből nem látsz más megoldást. Ha egy társadalom, amit úgy raktak össze, hogy minden tagja játékfüggő, erőszakos, nem bíznak egymásban, ott kialakul egy normarendszer, és ha te oda bekerülsz, mint egy békés, függőségektől mentes, mások felé bizalomképes (és ezt másoktól is elváró) ember, akkor rövid idő alatt ki fogsz tűnni onnan, és „problémásnak” vagy „bolondnak” fognak nézni, esetleg el sem fogadnak maguk között. Bárkinek lehetne az élete telenovella-szerű, viszont vannak olyanok, mint pl. én is, akiknek egymás után jönnek az életébe szürreális, vagy horrorisztikus pillanatok, történések, szinte naponta, -vagy hetente van valami érdekesség, amiről ha mesélek az úgymond „normális” környezetemnek, sokszor mondják, hogy ebből tényleg lehetne valami novellát is írni, nem is rövidet...de nem írok, elég nekem, ha itt megosztok néhány hányingert keltő, vagy éppen vicces történetet, mert ki tudja, valakinek még a hasznára válhat, mint ahogy mások dolgaiból én is tanulhatok...Frontinra ne igyál pálinkát, mert epillepsziát kaphatsz, a Rexetint óvatosan használd, mert spontán orgazmusod lehet tőle a leállás után...ez csak néhány, a sok száz közül...

Ja, igen, ez a fórum sokat segíthet, ha jól használod. Nekem sokat segített, pl. az egyik legjobb barátomat itt ismertem meg, aki hasonló körülmények között, hasonló bajokkal küszködött, mára pedig mindkettőnknek átbillent az élete, igaz, a tökéletestől még kissé messze van...de van az úgy, hogy egymást kell a szrból húzogatni, és bár mindketten büdösek leszünk, de jól járunk

A betegségemtől már nem csak szenvedek, néha még valahogy élvezni is tudom...eléggé paradox, de hát vannak emberek, akik a hátrányban is megláthatják az előnyöket, a rosszban is felfedezhetik a jó dolgokat...

Annyira felgyorsult a világ, hogy nem lássák.Mindenki megy az árral mert az a menő.Iszonyú felszínes világban élünk.

Szia!

Ezt én is fel szoktam vetni, hogy mi van, ha az az igazság amit mi látunk a világból, csak szenzitívebbek vagyunk, mint a "normálisok"? 

Üdv itt!

Ez a letiltottak egy másik fórumról nekem is ismerős, úgy kötöttem ki itt. Hozzáteszem akik oda jártak hát finoman szólva is.... (és a pontozott részre mindenki gondoljon egy férfi nemi szervet) Szerintem jól fogod magad itt érezni.

Sziasztok! Új vagyok itt, nem tudom jo helyre írok e, most találtam ezt a helyet YouTube-on. Sajnos más fórumokat nem tudok használni, pedig eddig ott adtam ki magamból a dolgokat. Sajnos letiltottak. Sokfele betegségem van(depresszió, szorongás, borderline)en magamat konkrétan skizofrén gyanúsnak titulalom,(mindent összefüggést meglátok)de erről meg nem mertem beszélni a pszichiáternek.(mar nem is járok)Ma lett egy új elméletem, miszerint ténylegesen egy irányított világban élünk, amit valakik szórakozásnak használnak es szeritem pontosan a mentális betegek látják ezt át, mi látjuk meg az összefüggéseket es pontosan ezért leszünk öngyilkosok(irányítottan) hogy ne mondhassuk el az embereknek es ezért titulálnak minket bolondnak. Ez megmagyarázná, hogy ember es ember között miért van ekkora különbség es hogy miért van valakinek telenovella szerű elete(nekem) mit gondoltok erről? Ha nem is tudtok mit mondani, örülök hogy kiadhattam magamból, muszáj volt. 

De azért ez nem "pusztán" annyi, az csak következmény, akármennyire az bánt a legjobban.

Persze, csak itt arra gondoltam, hogy én nagyjából jól vagyok, csak szórakozni nem tudok és ezért nyűglődök most, ez így elsőre nem hangzik olyan nagy dolognak, csak nekem eléggé fáj ez, mert nekem eddig ilyen életem volt, nem vagyok az az otthon ülős.

"vannak itt rengetegen akik úgy vannak vele, hogy bárcsak ez lenne a legnagyobb problémájuk" – itt mindenkinek van problémája, és azt mindenki komolyan veszi...

Nekem elég nagy baráti társaságom van, el is tudok velük menni alkalmanként erre-arra, de nem ilyen tömegrendezvényekre és már iszonyatosan hiányzik. Az utóbbi 1-másfél hónapban szinte majdnem minden nap ezt álmodom, hogy ilyen helyeken vagyok a haverokkal (koncert, buli, meccs, közös nyaralás stb.). A szakpszichológusom szerint már annyira benne van a tudatalattimban, hogy mennék, hogy azért történik ez, csak még nem tudok. Illetve ki tudja mit tudok és mit nem... Úgy másfél hónapja így voltam a meccsel is, aztán elkattant az agyam és nekiindultam lesz ami lesz alapon. Aztán ahogy kiderült egy kisebb rosszullétet leszámítva mégis csak tudtam menni. Ezekbe a bulika is elindulnék én, csak olyan "szerencsés" ember vagyok, hogy én még kiütni se tudom magam mondjuk xanax-al. 2mg egyszerre nekem nagyjából arra jó a kezdetektől, hogy úgy 3 órán keresztül úgy működjek, mint egy normális ember aztán ennyi. Ha nem így lenne akkor legalább full leszedálva elmennék, aztán ők dülöngélnek a piától én meg a gyógyszertől, fel se tűnik senkinek. Nagyon bízom az új antidepresszánsban, remélem ezzel jobban járok, mint az előzővel.

Melyik a netes kiszolgálód? Itt sem ment minden úgy, ahogy kellene. (Telekom)

Szia!

Gondolod, fertőző?

jajj ám sziasztok, szia Kleó is, a gépem fagy, mindennap, kis kékhalál is volt, lehet, hogy átveszi az én állapotomat?? hm..

Engem már nemis keresnek, bár ígysem volt volt túl nagy barátit társaságom, sem barátaim, de amikor mehettem volna "lazulni" csilliószor nem tudtam menni.. azért amit írsz. nagyon nehéz. így már nemis keresnek, az élet nem mellettem megy el, hanem az élet megy, én meg vegetálok egyedül. borzalmas:( szóval ne érezd h ez nem csak veled van, és nem fontos amit írsz. Nekem már az agyam is kitépődött, nemértem ezt az egész betegségszarságot:(

Amikor a két legjobb baráti társaságom is hív holnapra bulizni, te meg nem tudsz elmenni, mert éppen gyógyszert váltasz és egyébként is szenvedsz még a pánikzavarral és az agorafóbiával. Tudom, vannak itt rengetegen akik úgy vannak vele, hogy bárcsak ez lenne a legnagyobb problémájuk én mégis úgy érzem magam, mint akinek lassan tépik ki a lelkét és a szívét. Megy az élet nagyban, csak az a baj, hogy nem velem, hanem el mellettem.

Nem akarok visszamenni a valóságba...

Egyszerűen nem tudom elfogadni azt, ami van (illetve ami nincs). 
Tényleg milyen jó volt, amikor 14 éves koromra lett egy saját szobám, és akkor már lehetett azt mondani, hogy "menj a szobádba!".

 

Nem tudom, nekem erről az Osztály című film jut eszembe. Gonoszok voltak, amiért végül azt tették, amit? Mert szerintem nem. Egyszerűen gonosszá tette őket a környezet. De inkább jobb szó, hogy megtörtté. Persze ők gyerekek voltak. 

De szerintem, ha valaki egy életen át elutasítást/bántalmazást/kirekesztést/taposást kap, akkor lehetséges, hogy megelégeli, és csak úgy tud kitörni ebből, hogy "gonosszá válik". De kérdés, hogy tényleg azzá válik-e, vagy csak így tud érvényesülni? Ez már filozófia. 

"Vagy te taposol, vagy téged taposnak." - Ez talán erre hajaz. De én sem hiszek ebben teljesen, de bizonyos mértékig mégis...

Mondjuk gyerekeknél ez elég hangsúlyos lehet, de egy felnőtt már felelős azért, hogy elutasítsa a szart valahogy.

Hát, ez jó kérdés, én láttam már erre az idézetre példát sajnos.

Ez a Kincs ami nincs című filmből van idézve. (Bud Spencer-Terence Hill) 

Bocs', én ebben nem hiszek.
Ezt ki mondta?

"Nincs gonoszabb ember annál aki előtte jó volt,de egy màsik gonosz őt is gonosszá tette."

Köszi, a jó kiképzés eredménye! (Egyébként nekem semmi bajom a wc csészékkel... )

Már az óvodába is szorongtam.Utána általános alsóban is.Elkezdtem sportolni és kinyílt a világ.Végre észre vettek és jó voltam valamiben.20 - 21 évesen darabokra esett a világ amiben éltem.Nehezen de feláltam belőle(évekig tartott).Nem bízom senkiben, nem tudok mit kezdeni az emberekkel azóta.Egyébként jó a neved.Én is Bud Spencer ès Arnold Schwarzenegger filmjein nőttem fel.

Köszönöm Bartika! Gyűjtöm az erőt és a xanaxot délutánra.
Legalább ott lehetne lenni hosszabb ideig, hogy vigyek neki vizet, betakargassam, kikísérjem a mosdóba stb. de még ezt sem.
A kórház csúcsmodern, a morál meg középkori.

Rémes, hogy mit kell átélned, Matiri... nagyon sajnálom. Hogy lehet, hogy ennyire rossz Magyarországon is a kórházi ellátás? Innen nézve gyakran gondolja azt az ember, hogy muszáj ott jobbnak lennie, aztán ezekből a részletekből kiderül, hogy csak egy árnyalattal jobb, mint itt... sírj, könnyebbülj meg... sok erőt, mikor mész be ma a kórházba. Édesanyád nem ezt érdemli...

Már nézem az "akciós" Hulla Hopp kft.-ket :'(
Ez a kibaszott Szent kórházi gasztro-izélológia egy elfekvő, pedig hivatalosan aktív osztálynak kellene lennie.
És nem érdekel, hogy a nővérek túl vannak terhelve. Egy normális mondat is ugyanannyi energia és szótag, mint a lebaszása egy idős beteg embernek.
Aztán mintha direkt amortizálnák őket. Beadnak hashajtót, miközben infúzióra kötik, pedig ő magától akar kimenni a wc-re
Na, most sikerül úgy bőgnöm, mint a záporeső.
És ma még ki is kell oda mennem.
Ha odaérek egyben...
Xanax pajtás rendesen bejátszik.