SEGITSEG !!!

Nincs ékezet… nincs semmi, ami segitene. Nincs kit felhivnom. Anyàm màr igy is el va keseredve, apàm tavaly meghalt, most ott van egyedul Magyarorszàgon, én itt Franciaorszàgban, beleorulok az életembe, nincs is életem, nem is létezem màr, vagy két éve karanténba zàrva, egyre mélyebben, nekem elobb kezdodott a Covid, mint mindenki màsnak. A szàmitogépem nem jo, és nem biztos, hogy meg tudom javittatni. Egy francia gépen irok, amit nem is hasznàlhatnék, mert a tulajdonosa màr utàl, szeretne tolem megszabadulni. De o tart el minket, o a gyerekek apja. Most ot sem tudom felhivni, mert nem beszél velem, vagy ha igen, akkor lecsesz, megalàz. Megint itt tartunk. A gyerek, a kisebbik fiunk itt vinnyog a fulembe, szerintem autisztikus dolgai vannak, nem csak szerintem, màr gyerekpszichiàterhez is vittuk, foleg idén lett egyre kezelhetetlenebb, az ovodàban nagycsoportos, és nem szolal meg, nem jàtszik a tobbiekkel. Jovore iskolàba megy. Ma az ovonoje nincs bent, ezért itthon van, mert màsik csoportba nem akartam berakatni, nem birja a vàltozàsokat, ràadàsul el van torve a karja. (Megorulok az ékezetektol, a francia gépen nehés megtalàlni oket, igy viszont olyan, mintha nem is magyarul irnék!!!) Szoval ezért van itthon a gyerek, a nagy iskolàban, a kicsinek ilyenkor berakom a tévét, és akkor egy darabig nyugi van. De most nem jo a tévé, vagyis valamiért nem jon be a Youtube rajta, és a gyerek csak vonatokat akar nézni. Itt vonyit, én pedig megorulok. Egyébként is meg vagyok orulve. Nemsokàra jon anyosom, o tole is félek, pàsztàzo szemekkel nézi a lakàst, mennyire van kàosz, vagyis hàt mindig ezt érzem, ezt az érzést a pàrom rakta belém, àllandoan cirkusz volt, amikor jottek anyosomék. Nehogy azt làssàk, ami a valosàg, hogy egy kàoszban élunk. Lelki és fizikai kàoszban. Azért jon anyosom, hogy a gyerekre vigyàzzon, mert nekem fogorvoshoz kell mennem. Két oldalon két fogam is letort, nem tudok enni, persze nem baj , legalàbb lefogyok, ugyis folyton cigizek mostanàban, ràszoktam. De be is gyulladhat a fogam, az meg nagyon fàj, és most el kell intézni mindent, amit tudok a kovetkezo hetekben, mert lehet, hogy megint karantén lesz itt. El van baszva ez az egész jàrvànyugyi dolog, nem csak Magyarorszàgon, itt is, szerintem az egész vilàgon. Nem gyàrtok osszeeskuvés elméleteket, de pszihcologiai teszt, kinzàs alatt érzem magam. Ha megint beragadunk a lakàsba a gyerekekkel, nem fogom birni idegileg. Màr semmit sem birok idegileg. Tegnap anyàmat ijesztettem meg, ezért most ot nem hivom fel, a pàromat nem tudom felhivni, mert mindenért megalàz, lecsesz, meg nem is akar velem beszélni, ha azért hivnàm, hogy rossz a tévé, akkor arra az lenne a vàlasza, ahogy szokott : hogy ne nézzenek a gyerekek tévét, nem érti, hogy ez azért kell, hogy ne menjenek az agyamra. O nincs itthon a gyerekekkel egész nap, szerinte tévé nélkul is el lehet lenni. Meg telefon nélkul is. Ezen vesztunk ossze a legutobb, hogy én mindig a telefonomat nyomkodom. Nem akarok felhivni lelkisegély szolgàlatot sem, nincs értelme, csak oràkig dumàlnék valalmirol, meg feminista, nobàntalmazàssal foglalkozo szervezetet sem, màr tobbszor hivtam, csak ujabb telefonszàmokat adnak, ugysem hivom fel. Mozdithatatlan vagyok. Minden tekintetben fuggésben. A pàrom szerint én vagyok a bàntalmazo. O is ki van borulva, sokat dolgozik, nem làtja a reményt. Nincs is remény. Megorult a vilàg. Apokalipszis van. Baràtokat sem tudok felhivni, nincs is màr baràtom, szociàlisan totàlisan izolàlodtam. Igazàbol magamat izolàltam. A Buràra sem irtam màr egy ideje, vagy két éve, vagyis irtam, de csak papirra, nem gépeltem be, « majd megjavittatom a gépem », azt sem tudom, él-e még az oldalam,a jelszavam. Olvassa ezt valaki ? Mindegy én leirom, teràpiàbol, hàtha jobb lesz. Elkoltozni nem tudok, nincs bevételem, nincs munkàm màr egy ideje, nem is lesz, de a munkanélkulire sem tudok bejelentkezni, megtettem tobbszor is, aztàn kidobott a rendszer. Itt most kàosz van ebben is, rengeteg lett a munkanélkuli . Borzalmas vilàg jon, szerintem hàboru lesz. De akkor legalàbb meghalok, ugyis mindennap ezen gondolkozom. Amikor éppen nem az àlomvilàgomban élek. De amiatt meg megalàznak, mert làtszik rajtam, hogy «  nem vagyok jelen ». Nincs miben jelen lennem, a sajàt életem egy értelmezhetetlen pokol, vagy nem is létezik. A személyiségemet màr elvesztettem, vagy talàn sosem volt. Màr nem tudom, mi a valosàg. A skrizofénia felé megyek ? Hallucinàcioim mondjuk nincsenek. Idonként diagnosztizàlom magam, szerintem alapvetoen borderline vagyok, de felmerult màr màs is. A pszichologus szart sem ér, nem làtja, hogy nagy bajban vagyok, a pszichiàter « nem ér rà », meg ugyis csak gyogyszerekkel kisérletezne velem. Semmi értelme elorol kezdeni a gyogyszerekkel kisérletezést, inkàbb meghalok. De ugyis meghalok, mert Apokalipszis van. Elkaphattam volna ezt a virust màr, de nem is halàlos, meg kulonben sem létezik. Na jo, ez hulyeség, ebbe az osszeeskuvés- elméletbe nem megyek bele mégsem. A fogàszaton az egyik fogamat remélem megcsinàljàk, a màsikat nem fogjàk, ahhoz korona kell (he-he), màr tavaly elkezdték, de elakadt a jàrvàny és a karantén miatt, illetve azért, mert azt sem tudom, van-e még biztositàsom, miutàn két éve semmilyen bevételem nincs. Azt sem tudom, hogy deritsem ki, hogy van-e. Néha màr azaz érzésem, hogy nem is tudok franciàul, a pàrom nem segit ezekben. Olyan vagyok neki, mint egy nagyon ronda himzett pàrna a kanapén, nincs szive kidobni, mert emlék, de màr rà sem bir nézni, csak rakosgatja ide-oda a lakàsban, néha duhében beleboxol. Ez csak szimbolikus, mert nem ver, csak lecsesz, megszégyenit, mint egy renitens tinédzsert, akit folyton nevelni akar. De a balhé a gyerekek elott van, nekik sem jo, hogy egy ilyen anyàt làtnak. Viszont azért is félek segitséget kérni, mert amikor legutobb megtettem, feljelentettek minket a gyàmugynél, két évig lebegett a fejunk felett az, hogy elveszithetjuk a gyerekeket. En elmebeteg, o bàntalmazo, akkor a gyerekeket el kell vinni szerintuk. Ez a gyàmugy fasisztoid viselkedése, nem a csalàdvédelemrol szol, hanem az uralkodàsrol és a gyerekbegyujtésrol. Igy viszont megtanulja az ember, hogy nem kér segitséget, mert nem szabad arrol beszélni, hogy mi van itthon. Most meg jàrvàny is van. Kozben el kéne intéznem valamit a nagykovetségen, az is surgos, végre azt gondoltam, ma bemegyek a vàrosba (a fogàszat miatt), egyszerre megcsinàlok tobb mindent, megjavittatom a szàmitogépem, veszek magamnak meg a gyerekeknek cipot, ruhàt, nagykovetség, stb., végre kilépek a lakàsbol, egy lendulettel megcsinàlok sok mindent, ez mostanàban nem sikerul, napok, hetek, honapok telnek ugy el, hogy lefagyva fekszem a kanapén, vogy ketrecbe zàrt vadàllatként korozok a lakàsban onmagamban veszekedve, uvoltve, nevetbe, vagy szerelmeskedve, most végre mehetnék, muszàj mennem a fogam miatt, ràadàsul sietni kell, ha tényleg megint karantén lesz, egy csomo mindent nem tudok elinténi,- erre mi van ? Vigyàznom kell a gyerekre, illetve anyosom jon, tehàt gyorsan vissza kell jonnom, nem korozhetek annyit a vàrosban, mert neki dolga van. Baszki ! A gyerekkel nem tudok ugy korozni a vàrosban, foleg a kicsivel nem, egyszeruen kezelhetetlen, az utcàn hisztizik, vagy elkezd rohanni, folyton attol félek, hogy eluti az auto.

Most amig megjon az anyosom, az alàbbi feladataim vannak : kiteregetni, rendet rakni a lakàsban, feloltoztetni a gyereket és magamat is, fogmosàs, valamint le akarom szedni a bajszomat, mert igy ciki emberek koré menni. Amikor csak az iskola, ovoda – lakàs – bolt hàromszoget jàrom be, nem szàmit, a szomszédok màr ugyis tudjàk hogy bolond vagyok, de ha bemegyek a vàrosba, emberi formàt kell oltenem. Valaha ember voltam, méghozzà no, nekunk még nehezebb a tàrsadalom szemének megfelelni, még konnyebb làtni rajtunk, hogy szét vagyunk esve. Ha egy no rosszul néz ki, értéktelen. Az oregedéstol kulonosen félek, bàr igy is meg akarok fojton halni, nehéz ezt értelmezni magamban. Es a szàmitogépen is meg kéne még valamit csinàlnom, még mielott megjon az anyosom, de ennyi màr nem fog beleférni, ràadàsul ezen a gépen esetleg nézhetne vonatot a gyerek, és akkor nem vinnyogna. Szegény gyerek, mit csinàljak vele… Furcsa, az elso fiam szuletése utàn rettegtem az autizmustol, a màsodiknàl szinte eszembe sem jutott. Amugy nem az, tavaly még semmi baja nem volt, most 5 éves, kicsit màs utemben fejlodik, mint màsok, vagy csak egy visszahuzodo gyerek lesz, aztàn meg mondjuk informatikus. De lehet, hogy csak ez az egész jàrvànyozàs zavaro szàmàra. De most nem tudok vele mit kezdeni. Fejlesztésre kéne vinni, gyerekpszichologushoz, de most az sem megy, jàrvàny van, szabàlyozàs van, nem tudjuk mi van, nincs hely sehol, nincs csoportteràpia, pedig pont az kéne neki, hogy valamennyire szocializàlodjon mire iskolàba megy. Itt nem lehet még egy évig bent tartani az oviba, én ettol is hulyét kapok. Bàrcsak Magyarorszgon élnék ! Mindenki mondja, hogy jobb nekem kulfoldon, de én ettol a mondattol is megorulok. Eletem legrosszabb dontése volt, hogy kikoltoztem ebbe az orszàgba ! A kisfiqm most is porog-forog, ugràl, ha éppen nem tud mit kezdeni magàval, akkor ezt csinàlja, igy torte el a karjàt is. En meg nem funkcionàlok anyaként, csak robotként a leginkàbb kotelezo dolgokat megcsinàlom veluk kapcsolatban. Es itthon balhé van, uvoltozés, fagyottsàg. A nagy még egész jol birja. Ha nem szultem volna gyerekeket, semmi értelme nem lenne az életemnek. Igy sincs. De legalàbb hajt valami tovàbb…

Na, most legalàbb leirtam, àt sem olvasom, felteszem, és megyek a dolgomra. Meglàtom, mit lehet még ebbol a napbol kihozni. Van-e még egyàltalàn Nap, élet, vilàg ? Vagy màr én sem létezem…

Szerző:

Belépett: 3 év

Jolán

Blog kommentek: 1116Blog bejegyzések: 29Regisztráció: 2016. 01. 28.

1 gondolat erről: “SEGITSEG !!!”

Írj megjegyzést

segítség!

Sziasztok, végre áttértem a fevarinra, egy hete, de még nem hat, így tépem a hajam. atóz a baj már látszik.

 

 

a kérdésem, amíg tünetmentes nem leszek, viseljek parókát? mert van…utána meg levegyem ha kinőtt? munkahelyemen nem fogják érdekelni, ott a munka számít….amúgy is létezik hajhosszabbítás…vagy még takargassam csatokkal meg hajlakkal? aza abj, érzem, hogy a barátom se szeret így ilyenkor….  nem érti a kényszerbetegséget, nem érti a problémát, nem segít..hogy sapkát vagy kesztyűt hordjak itthon….

 

paróka és barát ugyben mit tanácsoltok?

Szerző:

Belépett: 2 év

Vica1333

Blog kommentek: 868Blog bejegyzések: 32Regisztráció: 2016. 07. 23.

2 gondolat erről: “segítség!”

  1. S eddig a duloxetint nyomatta az orvos,ha jól emlékszem.

    A modern parókák már nem látszanak műnek,ennyire megkopaszodtál?

    Nálunk sem értette a párom a kényszert,kaptam egy halom dolgot,hogy a kezemet lefoglaljam…hiába magyaráztam,hogy ez ennél bonyolultabb .Ettől még szerethet,s a társad lehet,nem hinném,hogy a haj a meghatározó egy komoly kapcsolatban .

    S ha rákos lennél,s a kemo mellett megkopaszodnál?? Akkor is problémázna?

Írj megjegyzést

segítség

Tanácsot szeretnék kérni!!

A gondom az, hogy nem vagyok túl jól.. belső üresség, motiválatlansáág, unalom. Minden egyhangú nekem, semmi nem ad erőt. Az embereket eltolom magamtól, egy idő után mindenkivel megromlik a kapcsolatom, pedig nem szeretném. Próbáltam változtatni, új környezet, aztán egy párkapcsolat (ami épp persze veszélybe került) egyetem stb… de csak egyre rosszabb minden. Ideges vagyok, szorongok, sokszor érzem azt hogy minden idegen, saját magam is. De csinálom a dolgom úgy, ahogy amit nagyon muszáj, azt. Elég depresszív vagyok, semminek nem örülök. Így megy ez már évek óta, de most kezd sok lenni. Felmerült a Thalassa ház ötlete, de én  nem vagyok sem pszichésen beteg sem súlyos.. nincs papírom semmiről, nincsenek tüneteim és pénzem sincs, elég esélytelen, számomra nincs segítség, vagyis alig és nagyon korlátozottan.

Mostanában begubózom sehova nem járok, már tanulni sem bírok. Rájöttem hogy ez már nem külső okok miatt van, hanem belülről fakad. A pszichológus azt mondta a thalassába már „viszik” az embert, egy pszichiáter pedig azt mondta mély terápia kéne nekem. De arra nincs pénzem. Félek hogy nem vesznek föl, mert nem vagyok súlyos, meg beteg sem… úgy érzem senki sem segít, mert túl jól vagyok, mert még csinálom a dolgomat (bár kínszenvedés, és lehet h nem fog menni) És tényleg próbátam változtatni!!! Sportolni meg szép dolgokat keresni de egy idő után mindennek elmúlik rajtam a hatása és jön ez a nyomottság! Nem tudom mit csináljak….

Szerző:

Belépett: 10 év

rose

Blog kommentek: 15Blog bejegyzések: 2Regisztráció: 2013. 01. 24.

2 gondolat erről: “segítség”

  1. Szia Rose,

    hát én sajnos segíteni nem tudok ebben, de írásodból nyilvánvaló hogy vannak problémáid, hogy nem vagy egészséges. Szerintem fel kéne tárni mi is a betegséged pontosan, talán egy pszichológus / pszichiáter segíthet ebben. Szerintem mindenképp segítségre szorulsz, most magamból indulok ki, mert én is pont ugyanezekkel a gondokkal küzdök mint te, olyan mintha én írtam volna. Én Paranoid Skizofrén vagyok, és nálam pl ezek a negatív tünetek, de lehet más betegség tünete is amiket leírtál. Szerintem ha tudsz, mindenképp kérj valakitől segítséget a környezetedben, mert tudom milyen rossz így élni, és ez tényleg nem élet. Én is próbálkozom itthon beszélni a problémáimról, mert segítséget várok (egyedül nem tudnám megoldani), de sajnos nem nagyon tudnak itthon sem segíteni, vagy nem vesznek komolyan. Sajnos azt tapasztalom, hogy nekünk is nagyon sokat kell tenni, hogy egyáltalán mások segíthessenek nekünk. Ki kell fejezni a szándékot, hogy segítségre szorulunk. Nem tudom mennyiben tudnak itt neked segíteni a fórumon, itt maximum szóban, tanácsokkal tudnak segíteni. A lényeges változást szerintem az hozhatná meg, ha a környezetedben találnál olyan embert / embereket, akik megértenek, és rávesznek hogy minden nap találj valami célt és meg is valósítsd amit elhatározol. Ilyen embert nagyon nehéz találni, de remélem hogy sikerülni fog!

    Minden jót kívánok!

Írj megjegyzést

Segítség

 


Segítséget szeretnék kérni. Egyik ismerősöm skizofréngyanús. Egyelőre csak nekem gyanús, de a pozíciója miatt senkivel nem tudom megbeszélni az állapotát, mert ha megbélyegzik, mindent elveszíthet, így ha a sejtésemnek akár csak töredéke is igaz, segítségre szorul és én lehetek az egyetlen, akinek van némi sejtése róla, mi baja lehet.


Azt hiszem, ha a teljes igazat leírom, én is pszichiátriai esetnek tűnhetek. Mindíg érdekelt az ezoteria, többször voltak jós álmaim, ezek egy része halállal kapcsolatos, más esetekben szimplán ráéreztem egy-egy betegségre, halálra, ezek ijesztő magas arányban váltak valóra. Majd az életem is komoly fordulóponthoz érkezett, összecsaptak a fejem fölött a hullámok, de mivel borzasztó szkeptikus vagyok, magyarázatot próbáltam találni rá. Ekkor kezdtem el tenyérből majd kártyából jósolni. Értem el benne elég komoly eredményeket.


Az ismerősöm már a kezdetektől furcsán viselkezett. Először csak túlzottan kockafejűnek tűnt. Túlóvatos volt, ha valamit a fejébe vett, nem lehetett megmagyarázni ha tévedett, vitába szállni vele, ezek jó része bizonyos kockázati tényezők minimálisra csökkentésében nyilvánult meg. Mintha szorongott volna, hogy éri valami és igyekezett volna túlbiztosítani magát. Feltűnt, hogy egy-egy dolog köti le a figyelmét, nem tud összefüggésekben gondolkodni, így pl. vezetésben a rutin feltűnően nem megy neki. Túl zárkózott volt, bár egyes helyzetekben vitte a prímet, szórakoztató volt, magáról egyáltalán nem beszélt, senki nem tudott hozzá közel férkőzni. A kritikát támadásnak vette, már egy-egy felvetésre is védekezéssel reagált, nem vállalta fel az esetleges hibáit, a tisztánlátás helyett mindíg a védekezés volt a hangsúlyos.


Úgy kezdődött, hogy számomra olyan érdekesnek tűnt és megkörnyékeztem. Később jöttem rá az összefüggésekre, hogy informálódott rólam, valamelyik „jó” ismerősöm alámvágott, mire ő védekezni sem hagyott, letámadott valamivel ami nekem nagyon rosszul esett. Tudni akartam miért tette, de attól fogva nem állt velem szóba, így más módon próbáltam utánajárni a dolgoknak, majd egyszer azt álmodtam hogy meghal. Ettől persze megijedtem, még jobban elkezdtem környékezni mindenféle módon, amivel csak azt értem el, hogy mára egyenesen retteg tőlem, pedig egy rossz szót sem szóltam rá sosem. Majd volt alkalmam látni a tenyerét. Olyan vonalat sosem láttam még és ahogy utánajártam, mit jelent, rájöttem hogy a tenyérvonal leírása megegyezik a sikzofrénia tüneteivel, egyben az ő tulajdonságai jó részével. Azt persze nem tudhatom, van-e vagy volt-e hallucinációja, de tudom és nyilvánvaló pl. hogy az egykori informátortól ma is retteg, pedig az illető szemlátomást azonnal megbánta hogy akkor alámvágott, ennek többször nyilvánosan hangot is adott. Tény, hogy amikor környékeztem, a válasz mindíg az volt, hogy nem szabad. Kérdésemre, hogy miért nem, nem tudott értelmes választ adni, ezzel együtt odáig sosem jutottam el, hogy felvessem, hogy megbeszéljük, vagy felhozzam miért is aggódok miatta ennyire, mert nem mer szóba állni velem lassan már semmilyen formában. Majd addig túráztam rajta magam, hogy megértem hogy látja a világot, hogy egyszer azt álmodtam, hogy a helyében voltam. A lényege az volt, hogy iszonyatos félelmet éreztem mindentől és mindenkitől, menekültem minden elől és csak az anyukámban bíztam, és hallucinációm is volt.


Tisztában vagyok vele, hogy tenyérjóslás és álom alapján nem állíthatom hogy beteg és ahhoz keveset tudok róla, hogy pontosabb képet kapjak. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezeket a dolgokat kiteregessük, rendkívül sokat veszíthet rajta ha bárki megtudja a környezetéből, hiszen már másoknak is feltűnt a furcsa viselkedése, eléggé támadják, nem hiányzik hogy pont én adjak adut hozzá hogy megszabaduljanak tőle. A kérdésem tehát, ha igazak a feltételezéseim, hogy kerülhetnék annyira közel hozzá, hogy segíteni tudjak rajta.


 

Szerző:

Belépett: 12 év

Cadi

Blog kommentek: 30Blog bejegyzések: 1Regisztráció: 2011. 12. 04.

9 gondolat erről: “Segítség”

  1. szia.

    szernéy véleményem szerint csak szakember segíthet rajta, és csak akkor, ha ő akarja.

    Viszont nem ártana neked is felkeresni talán egy szakembert és elbeszélgetni vele, hogy miért olyan fontos neked, hogy „segíts” egy skizofrén ismerősödön… és miért gondolod, hogy kompetens vagy…

    félre ne érts, ez nem kritika, hanem valódi kérdés, amit érdemes körüljárni, milyen érzéseid és gondolataid vannak ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.

    szeretettel

    a.

     

  2. Köszönöm a választ!

    Azért, mert míg ennyit foglalkoztam vele, megszerettem. Másrészt attól félek, miközben segíteni akartam rajta, csak rontottam az állapotán, hiszen pont miattam került ennyire szembe saját magával. Hagyományos módon környékeztem meg először, igaz nagyon óvatosan, tudom hogy véleményt kért rólam valakitől, aki bemártott, minden rosszat elmondott rólam, amit ő nem tudott feldolgozni és igaz, előtte is borzasztó furán viselkedett, de azóta olyan mint egy eszelős. Két szót nem tudok szólni hozzá, hogy megnyugtassam, mert mindíg azt hajtja, nem szabad, nem szabad, közben pedig szemlátomást szenved.

    Kompetens pedig egyrészt azért vagyok, mert én foglalkoztam vele ennyit, hogy erre a következtetésre jutottam, a fentiek miatt nekem van gondom vele, amit más nem tud megoldani helyettem. Másrészt úgy érzem, mást nem érdekel milyen helyzetben, állapotban van és ha bárkivel megbeszélném, nem tűrnék meg maguk mellett, magyarán elveszítené a munkáját, és mivel talán ez az egyetlen kapocs az életében, ami egy közösséghez kötheti, attól félek, ez végzetes lenne számára.

    Cadi

  3. hAHÓ, REBARBARA’

    bocsánat, már nem emlékszem ,hoyg válaszoltam-e, írtam-e a tanfolyamról.

    igen, igen, igen, megérte.

    még akkor is ha rettenetesen szorongtam utána.

    megérte, szuper volt, nagyon feltöltődtem. egész életemben emlékezni fogok rá, annyira jó volt!!

    és nagyon jó emberekkel találkzotam, és lehettem önmagam, bordi, és krízisben, aki kapaszkodót keres, és lehettem kreatív és elmondhattam a magam véleményét, és résztvehettem másokkal a gyakorlatokban, és táncoltunk gyertyafénynél, szabadon, és rajzoltunk és együtt ebédeltünk és sokat beszélgettünk és magam voltam, a családom nélkül, én, én én én én …

    nagyon nagyon jó volt.

    nagyon örülök, hohgy elmentem.

    nagyon jó érzés, tudom ,hogy jó befektetés v olt. életreszóló. hozzájárul, hogy az utamat jráom t ovább…

     

Írj megjegyzést