Nekem elegem van mindenből..... csekkek..betonváros..csupa szélhámos mindenhol...a dokik is csak mosolyognak...

igen,így.

ebben neked teljesen igazad van, próbálni kell! de mi van olyankor, ha úgy érzem, hogy remeg a lábam, alig bírom felemelni, hullámzik a talaj alattam, vagyis olyan, mintha egyensúlyzavarom lenne (de nincs!),  rohamom nincs közben. és ráadásul teljesen hasonlítanak a tüneteim a Velaxin 075mg-os gyógyszerem mellékhatásaihoz??? a pszichiáterem azt mondja, nem, ezek  pszichoszomatikus zavarok, szedjem csak tovább! napi kétszer kettőt szedek, a legnagyobb adható adagot, immár 3 éve (megjegyzem, a depressziómat és pánikrohamot, valamint az agorafóbiámat 1985-ben diagnosztizálták, azóta hol fent, hol lent vagyok, folytonos gyógyszercserélgetéssel), 025-ös xanax mellett. most kűldött csak el pszichoterápiára, mert kicsit több időt tőltöttem nála pofázással, mint 3 perc! (TB támogatásos!) szóval, én már nagyon régóta kínlódok ezzzel. azt mondják az OKOSOK, hogy mindent agyban döntünk el és akarat kérdése...  ja!!! mert én akarattal produkálom ezt a rettenetet!  és hiába mondogatom, hogy "jól vagyok, semmi bajom, minden rendben van és pozitívan gondolkodom", de sajna, ez nem ilyen egyszerű! most elhatároztam, hogy elmegyek egy másik dokihoz, kikérem az ő véleményét is a gyógyszerrel kapcsolatban, mert a gyomrom is úgy fáj tőle, hogy megzavarodok, megy a hasam, szédülök, stb.  ja! ami fontos, hogy akkor súlyosbodik a depresszióm és a pánikrohamom, ha valami nehéz, rágódós dolog jön az életembe. de gondolom, ezzel mindenki így van...?

jobbulást magunknak!!!

Nekem egyszer a legerősebb roham után az orrom vére is elindult. 

Na majd holnap talán elmesélem, hogy mit éltem át alatta...

Új diag: sinus tachycardia, remélem "csak" pszichés(hamarosan kiderül) és terápiával még visszafordítható. Van valakinek ilyesmije, mármint szívritmuszavara pszichés okkal?

Szerintem rám értette. Amikor írtam hogy nevetgéltem a haverokkal, sztem erre célzott.

Igen ez inkább fóbia. De kiválthat rohamot is a szituáció. Szerintem.

egyszer sem röhögtem rajtad..

Te is jelen vagy és nem adod fel, biztos azért mert neked nem másztak az agyadba és nem veszik el az életed te mocsadék

rohadj meg a haverjaiddal együtt, akkikkle együtt röhögsz már öt vée egy meberen hogy hogy teszik tönkre.

Nemadomfel, nem okoz gondot a tesco, ez abban az esetben ervenyes, ha epp szarul vagyok. Amugy meg ez nalam nem csak panik es erosen fugg az aktualis lelkiallapotomtol, attol hogy epp idegeskedek-e(szorongok-e) valamin brutal modon. Es ezek nem csak erzeteim, hanem tenyleg felmegy a vernyomasom, ha eppen akkora tehetetlenseget erzek valami miatt, ami fontos szamomra. A panik az csak ezekre a valos rosszulletekre szokott rajonni.

Nem, nem vagyok biztos, de egykutya, vagy legalább is hasonlít.

jelenlét, a skizo topikba válaszoltam

Nem ismerem a történed, de biztos hogy pánikrohamról van szó?

A szociális fóbiának is vannak nem egyszerű tünetei.

PL. a mostani munkahelyemen, amikor idekerültem, az első napokban, fel kellett szólalnom kb. 200 ember előtt..Amikor már közeledett rám a szó(sorban mentünk), egyre erősebb szívdobogást éreztem, a szám egyre inkább száradt ki. Ki akartam rohanni, úgy éreztem, hogy vagy össze fogok esni, ha rámkerül a sor, vagy nem fogok tudni megszólalni.Nem történt meg egyik sem, túléltem. Utána még, volt még ilyen szituáció(sok ember előtt felszólalni), ott is hasonló dolgok történtek, de túléltem. Akkor azt hittem, hogy évek múltán visszatért a pánikbetegség, a semmiből. Aztán tájékozódtam, és megintcsak évek múlva jöttem rá, hogy ez nem pánik, hanem szociális fóbia.

Nekem a legelső rohamom volt, amit úgy érzek soha nem felejtek el.Jó rég volt. Két haverral voltam lent az utcán, hétköznap éjszaka.Jól éreztük magunkat, nevetgéltünk stb.Aztán hirtelen elkezdett egy bődületes mellkasi nyomás nehezedni rám, nem kaptam levegőt, azt hittem, itt a vég.. A szám totál kiszáradt,. csak kapkodtam a levegőért..Próbáltam odamenni hozzájuk, azt próbáltam mondani nekik, hogy hívjanak mentőt. Azt hittem, hogy szívrohamom van, és meghalok.Nem jött ki egy szó sem a számon, csak tátogtam. Ők füveztek, annyira be voltak tépve, hogy nem vágták le, hogy segítséget akarok, és hogy hívjanak mentőt.Aztán picit alábhagytak a tünetek(de még nagyon szarul voltam), szó nélkül ellógtam haza, fel sem tűnt nekik akkor, hogy lelépek, annyira elvoltak egymással.. Aztán máskor előjöttek még ilyen tünetek, de már akkor tudtam, hogy mivel állok szemben.

Én azt kérdezem, muszáj neked egyből a tescoba menni vazze? Nincs ott egy sarki kisbolt?

Nem ugrunk mélyvízbe, ha nem tudunk úszni. Bevállalós vagy, de először csakolyan helyen kéne bátornak lenned, ahol nincs sok ember. Tudom, a pánikroham nem csak tömegfüggő, de így könnyebben legyűrheted ezt az egészet sztem.

Mit láttál magad körül?

Nekem ugyan nem a pánikrohamok a problémáim, hanem  a "hallucinációk"... Vagyis azok voltak. Most jól vagyok. Csak ahhoz szeretnék hozzászólni, hogy a 110-140-es pulzus magas... Hát igen, már az is magas. Nekem a kórházban, nyugalmi helyzetben (csak ültem és bambultam magam elé mert lebénított a félelem) 160 volt a pulzusom. A rettegéstől. Nekem attól, amiket láttam akkor magam körül. És nem csodálkozom, hogy egy pánikroham alatt is felmegy 140-re, sőt inkább keveslem valahol...

-

Ebben részben igazad van. Nekem is sikerült hasonló módon legyűrni a kínjaimat bizonyos szituációkkal szemben, de létezik egyfajta "visszacsapás", amikor minden előzmény nélkül,hosszú idő után újra feléled ugyanaz a fóbia.

A két utolsó nagyobb rohamomnál angina szerű volt(az orvos szerint), az ekg is mutatott már változást, emellett 190/95-ös vérnyomás, magas pulzus(110-140)

Az érzeteket meg sorolhatnám, a legijesztőbbek ezek voltak:

Elkezdett érzéketlenné válni a bőr a homlokomon, fejtetőmön(miközben már eszméletlen módon szorított előtte a szívem) és ezzel párhuzamosan megjelent egy új érzés a szívnél, ahol ez a szorítás már annyira fokozódott, hogy nem volt hova tovább és megjelent egy újfajta, izomláz szerű érzés a szívem jobb oldalán talán? majd a következő pillanatban forróság érzet öntötte el az egész testemet, zsibbadttá, majd érzéketlenné vált a teljes testfelületem(bár akkor már nem is nagyon éreztem a testem) és ilyen eszméletvesztés közeli állapot alakult ki, legalábbis úgy éreztem(nem nagyon érzékeltem már a külvilágot, visszhangzott minden, stb), hogy itt most vége mindennek.

Ja meg annyira kiszáradt a szám, hogy úgy éreztem összetapad a nyelőcsövem és nem tudtam megszólalni sem. De még annyit sikerült kinyőgni az orvosnak, hogy na most vagyok nagyon rosszul(sajnos ez jellemző rám, hogy a legvégsőkig elfojtom amit érzek) és tette is rám az ekg-t.

Milyen testi tünetek vannak?

nincs ilyen, hogy nem merek bemenni a tescoba és nem megyek, bemegyek aztán lehet hívni a mentőket kb

én máshogy élem meg a pánikot, én elfojtok magamban midnent, ami aztán brutál testi tünetként jelentkezik

A pánikbetegséget a fokazatosság elvével lehet leküzdeni. Nekem legalábbis így sikerült.Sokáig még a teraszra sem mertem kimenni. Aztán szép lassan összeszedve minden bátorságomat, először csak a ház elé mentem ki, aztán a ház körül, amikor kevés ember volt az utcán.Aztán fokozatosan egyre bátrabb lettem, persze azért néha elkapott egy pánikroham. Kb 6-7 éve volt az utolsó rohahom. Ha akkor nem teszem meg az első lépést, lehet még mindig a ház rabja lennék.

nincs más.

Az én ismerősömre azt mondta az összes orvos, hogy csak pánikol, pszichiáterekhez küldték, aztán amikor felrobbant a lépe kiderült, hogy rákos és nem, nem pánikbeteg.

Épphogy túlélte, rég hallottam felőle, remélem jól van.

Másik eset pedig az érsebészeten történt, amikor is emberünk szomorúan telefonált haza, hogy nem pániketeg, mint ahogy azt az orvosa mondta, hanem 90%-os nyaki érszűkülete van.

Te szedsz rá valamilyen gyógyszert?

a szív érzeteim a legdurvábbak ilyenkor: mellkasi égés, izomláz és erős nyomásérzet a szívben és amikor már idáig fajul a dolog, akkor párhuzamosan elájulás közeli állapot, mintha már bekavarna a keringésbe is ez, legalábbis a mentőorvos szerint iylenkor nem megfelelően pumpál a szív, meg a jobb pitvarom nem kapott elég vért vagy valami ilyesmi

volt már valakinek olyan tünete, hogy érzéketlenné válik a mellkasa és a fején(homlokon) a bőr, aztán ebből indulóan elönti a melegség a testet, ökölbe szorul a szív és ájulás széli állapotba kerül?

betaloc + frontin csökkentette, de légszomj és mellkasi nyomás az még mindig van

szóval már nem szimpla halálfélelem volt ez, hanem majdnem infarktust kaptam vagy nem tudom

bár nálam ez már nagyon súlyos stádiumban lehet

én tegnap voltam ügyeleten, életem legdurvábbjával, azt hittem ott maradok

Ma volt egy fulladásos pánikroham indulás előtt. (( - pedig már rég nagyon nem gyakori a pánik roham nálam.

Még jó, hogy tudom, mi a pánikrohamok okának megfejtésének kulcsa.

Zsolt, rengeteg ilyen van sajnos (nálunk). Sajnos nagy divat, hogy minden jelenség mögött legelőször is pszichés okot keresünk (és erőltetve is találunk), így legalább nem kell a komolyabb orvosi szaktudás se. Nekem is volt olyan ismerősöm, akire már mindent ráhúztak, hogy nyilván depressziós, sőt aztán mániás-depressziós, kemény személyiségzavarokkal, okos főorvosnők persze sorra megerősítették, mert a "hatalmas" kivizsgálás alatt semmit se találtak. Na aztán teljesen véletlen elment a srác külföldre, ahol bekerült végre egy normális helyre, aztán kiderítették, hogy szerencsétlennek olyan komoly glükogén-háztartásbeli zavarai vannak, hogy természetesen nem csoda az állapota, na meg semmiképpen se depresszió van a háttérben, hanem ha nem tud felkelni az ágyból, akkor tényleg nem tud (ugye a glükogen pont a vázizmokat érinti a leginkább). Mondanom se kell, fiatalon meghalt szegény, de gondolom a rendkívül okos magyar orvosok valahogy azt is megmagyarázták volna pszichés okokkal. Az ész megáll komolyan ...

Ennél már csak az tetszett jobban, amikor végstádiumú rákos betegeknek hirdettek pszichoterápiát, naná igen borsos áron, ami a fájdalomtűrésről szólt, mert valahogy nálunk az se divat, hogy műárpedig igenis joga van mindenkinek a fájdalommentes élethez, de nem, nálunk inkább fizessen százezreket is akár, és még el is hordják mindennek, hogy miért nem képes tűrni a fájdalmat. Érdekes ... én is voltam már külföldön kórházban, nem túl szar helyen, és vajon mi a legelső szempont ott? Naná a fájdalomcsillapítás. Teljesen el voltak hülve, amikor meséltem, hogy nálunk egy tükrözést anasthesia nélkül végeznek. Erről enyit ... Persze jó üzlet a fájdalom, ez is igaz.

Nemfonák terápianak, szegény el volt hanyagolva, meg kapta a figyelmet és a hitett, és meggyógyult.

Azt már számtalanszor hallhattuk, olvastuk, hogy testi betegségek hátterében pszichés okok állnak.

Ehhez képest egy fordított dologról hallottam nem rég egy ismerősömtől. Őt 15 éven kezelték psziciáterek, megállapítottak nála minden betegséget, de javulást nem tudtak nála elérni. Csak nem rég derült ki, hogy máj, vese és enzimbetegségei vannak. Ezzel kezdték kezelni, és máris jobban érzi magát, kezd visszatérni az ereje, munkabírása, rendesen alszik, nem szorong, megszűntek a rosszullétei, pánikjai, szorongásai.

Az ilyet nem orvosi műhibának hívják????????

 Pánikrohamot és kényszerbetegséget csak pszichoterápiával lehet gyógyítani, gyógyszerel képtelenség.  
 Ha nincs valaki pszichoterápiában, akkor nyugtatok adhatnak valami könnyebbséget, a többi gyógyszer csak árt.
 Viszont pszichoterápiával, ha a páciens együttműködő hatékonyan lehet gyógyítani ezeket a betegségeket.
 Meditációval az öngyógyítás is lehetséges mind a két tünet típusra, bár ezeknél a tűneteknél is komoly meditációs késségek kellenek

 Elég sok tapasztalatom van első, másod és pszichológusoktól anonim módon harmadkézből is.

 Orvosoknak azért különböző a megítélése, mert tehetetlenek ezekkel a tünetekkel szemben, hosszabb távon végkép azok. A kiváltó ok, újra utat talál.

Érdekes az orvosok, de esetenként még a pszichiáterek megítélése a pánikbetegséget illetően. Hosszú idő óta semmi változás...

Legutóbbi élményem kórházban a kardiológián volt, ahol a doktornő kifejtette hogy a pánikbetegség szó nem helyénvaló szerinte, ezzel maximálisan egyet is értettem. Mivel szerintem ez nem pánik... Az ember szervezete telítődik stresszes helyzetekkel és a vegetatív idegrendszer, vagyis az akarattól független idegrendszer "elkezd dolgozni", különféle rosszulléteket okozni. Hiába nem mutatnak ki szervi tüneteket utánna, attól még átmenetileg okozhatnak olyanokat, és teljesen valós rosszullétet, halálfélelmet lehet átélni közbe. És ezt nem csak kizárólag stressz okozhatja, össszefügghet mértéktelen munkával, időjárással is. Tapasztalatom szerint.

Azt mondta a doktornő, hogy amikor rosszul érzem magam, akkor biztosan tudom, hogy nincs semmi bajom... Arra célzott, hogy azt nem kell komolyan venni, nem kell aggodalmaskodni. Ez a megnyilatkozása megerősítette bennem azt az érzést, hogy az orvosok és a pszichiáterek se mind vanna tisztában az ugynevezett pánikbetegség fogalmával. Igazi halálfélelemmel járó borzalmas rosszulléteket (például szívinfarktus tünetek) lehet valóságosan átélni. Akkor hiába gondolna az ember olyan hülyeségekre, hogy ezt csak úgy érzi, de semmi baja...

Ráadásul egy idő után keveredhetnek is a dolgok. A pánikroham kiválthat átmenetileg objektív szervi panaszokat, például a szív kisér ereinek maz összehúzódását, szűkűletet, és ritkán úgyan, de akár infarktust is okozhat. Szerintem.

Véleményetek? Tapasztalatotok?

igen, ilyenre gondotlam!

uhh amúgy jó ötletet adtál, be kéne szereznem húsevő növényt:)

meg az apró kis virágok látványa:)

meg a madárcsicsergés és méhzümmögés:D

a kert, napsütés, nyugalom, csend nekem rengeteget segít

Szia!

Én most tűrhetően és nem szedek semmit, igyekszem gyógyszer nélkül kezelni a pánikot, bár mostanában nincs is annyira durván, meg sikerül megállítani, máshogy kezelni.

Mondjuk a stresszes helyzeteknél még nehezen megy.

Sziasztok!

Új/régi/ antidepit  kaptam 1 hete.Rexetin.Ez már egyszer jó volt de sokat voltam rosszul az elején tőle.Az AURORIX mély depresszióba váltotta a tüneteimet,sírtam,nem tudtam kinyitni a szemem,remegtem,halálfélelem,gyengeség,érdektelenség.Váltottunk.Most a kezdeti szakaszban vagyok de azért azt megjegyzem,hogy akkor voltam eddig a legjobban mikor nem szedtem semmit azon az 1 napon.Gyönyörű napsütés,mdárcsicsergés én meg itt szédelgek és szétmegy a fejem.Mindenféle relax meditáció jóga próbálom,pszichológushoz is járok valami már csak összejön!!!Szeretek élni és drága  gyerekeimnek ezt kell látniuk?!Jól felpofoznám magam::::(Ti hogy vagytok?

Az én gondolatom is leírod marharépa?

de jó látni, hogy valaki leírja a gondolataimat:) köszi:)

Jó irányba haladtok. Sok neve van a technikának, de lényeg teljesen megegyezik. Szerintem két dolog nagyon fontos, és talán már el is hangzott.

1. Arra kell törekedni, hogy ne félj. Ezt két dologgal érheted el.

- Tényleg beletörődsz, hogy ha rohamod van, vagyis amikor már elkezdődött, hagyjad, ne görcsölj, ne erőlködj. Az nemhogy nem segít, de mégnagyobb traumát okoz, hogy kűzdesz és kétségbeesel. Ezáltal mégnagyobb sebet ejt az egész. A beletörődéssel el lehet érni, hogy ne rettegj.

- Megtalálod azt a gyógyszert ami egy roham előtt használva elkerülhetővé teszi azt. Ha már tudod, hogy ott van nálad az amivel el tudod kerülni, megszűnik az állandó rettegés, a folyamatos gyomorgörcs.

2. Az első pont kezd megszilárdulni, erősödsz. Le tudod győzni, meg tudod előzni a rohamot. Hetek telnek el roham nélkül, de a gondolataid még mindig visszatérnek a félelemhez. Innentől már csak el kell érni, hogy órákig, napokig ne is jusson az egész az eszünkbe.

Végül teljesen tünetmentessé lehet válni. Persze ajánlott kerülni az olyan szitukat amik könnyebben kiváltotak rohamot. Eljön az az idő amikor már szinte bármit megmerünk tenni, ami régebben rágondolva is pánikot okozott.

Nekem 3 éve volt utoljára. Ma már tudok élvezni olyan dolgokat amitől az adrenalin szintem felmegy a pulzusommal együtt és eszemben sincs rosszúl lenni.

Sok sikert.