Erdőjáró, van valami előrelépés az ügyben???

Sajnos ők,akik egy par zoknira kb 3000 ft-ot koltenek,nem foglalkoznak avval hogy neked nekem vagy annak a sok éhező gyerekenk jut-e vagy sem.nagyon nagy baj van itt az országban és semmi reményt nem latok,aki teheti irany külföld.és ide gyereket vállalni?

Az 50 ezer is iszonyú "jól" hangzik .... az albérlet, vagy...?

Őszintén, én a kormányról már hallani sem bírok, mert olyan gyilkos indulataim vannak amik nem tesznek jót. Szidni úgy tudnám, ami nem tűrne már semmiféle nyomdafeséket. Könnyebb üresnek lenni. Nem is érdekel.. Csak legyen hol lakni és mit enni és... stb..

40ezer forint azt mondod oriási a lakas,hát nem tudom,ahol én lakom itt nem Budapesten egy masfél szobás lakas 50 ezer+rezsi+közös költseg stb.Sajnos az orszag nem törödik vele,kinek mi a sok,és ugyanakkor munkalehetoséget sem biztositanak. 

Köszi Atti. Egyelőre az van, hogy ki kell könyörögnöm valahol, egyáltalán legyen ajánlat.

Ma voltam a városházán, a portás kb. kiröhögött, fél év bejutni egy fogadóórára a polg.mesterhez vagy bármelyik városi vezetőhöz, azt mondta. (nem is értem, hogy gondolhattam mást) Mindenesetre holnap ismét bemegyek, a központi "elosztóközpontba", mert végül kinyögte, ilyen is van.(ahol fontos emberek eldöntik, mennyire fontos az ügyem)

A munkaügyit legalább sikerült elintéznem, nem törölnek. Szerencsém volt az ügyintézővel.

Szia veréb. Szerintem ezt rosszul tudod. 40 ezer a lakbér. Persze kinek mi a sok. Nem Budapesten.

Szia. sajnalattal olvasom soraid. Mennyi lakbért kell fizetned? Ugy tudom az onkormanyzati lakások nak nem lehet nagy lakbére. Budapesten élsz?

Köztartozás, elsősorban lakbér. Önkormányzati a lakás, így a lakbér nyom a legtöbbet a latba. Óriási a bérleti díja, nem adtak kisebb lakást, akárhányszor kérelmeztük. Más közüzemi tartozás is van persze. Több mint egy évtizede halmozódik már mindez.

Köszönöm Zsolt

utánanézek

erdőjáró... (((((((((((((((

Hirtelen valami egyház jutott eszembe, talán az Iványi Gábot vezette metegyház... de nem tudom, ők tudnak-e egyáltalán segíteni.

Talán a választások után eltörlik ezeket az embertelen törvényeket, közmunka, stb. az első 100 napos programban, de hát az még hosszú idő, meg hát nem is biztos, hogy valami változik.

Kezdem elveszteni a fejem. Tényleg nem bírni tovább. Hiába jött éppen vmi külső segítség, szalmaszál, mint most ez a képzés, ami kirángatott, és amitől tényleg jobban vagyok, lehetnék majd, és lehetne egy felfelé ívelésnek, egy valóban életnek a kezdete, mert 3 hónapon belül bekövetkezik a kilakoltatás, amiről itt 1 éve nyekergek, és halvány fogalmam nincs, mi lesz. Egy szükséglakást sem fogunk tudni anyámmal fenntartani (vele élek), aki ráadásul naponta gyalulja az idegeimet (próbálkozik ő, de 2 mondatot nem lehet vele békében váltani) - nem tudom mit vár, hogy ugráljak örömömben? ne legyen "szomorú az ábrázatom?! Ilyenkor bezsarol, azzal, hogy "hát akkor ő feladja" - napersze micsodát

Nem bírom ezt az iszonyatos egyedüllétet, mint egy bolond járok mindenhová egyedül, mint egy, hány éve már... vagy hogy egyetlen ember nincs, akinek bármit számítana a létezésem, használt mindneki max, és nyilván manapság sem vonzom a barátokat, de még ismerősöket sem. Testvér, rokonok eltűnve. Mindenki, aki fontossá válik.
Ezért a képzésért majd kapok bruttó 90-et elvileg, a munkaügyiből vszeg töröltek, de még ennek sem volt erőm utánajárni, viszont logikus, miután nem vállaltam a kötelező téli közmunkát (ennek is van egy sztorija, régebben leírtam ide) - tehát segélyre jó ideig nem számíthatok, sem tanfolyamon nem vehetek részt, a munkatalálás az egyszerűen röhej... Most is azt érzem, mint már annyiszor az elmúlt évek alatt, hogy olyan kevés hiányozna, hogy végre végleg talpraálljak, és akkor menetrendszerűen érkezik a mennykő, ami szétcsap a nullára-

Írhattam volna ezt az egészet a "magányos vagyok"-topicba is akár. Blogba már írtam, de itt hátha tud valaki valamit írni is rá...

Nem tud vki valamilyen alapítványról, aki ilyen esetekben tud segíteni? mármint igen, anyagilag....Volt már vki ilyen helyzetben? Félek, hogy anyám pszichiátriára kerül, belepusztul, attól is, hogy én szintén... Az átmeneti otthonok várólistásak... mit lehet csinálni? Tudom vannak hajéktalanok is, ott is lehet "élni", én nem tudok szembesülni a gondolattal.

Vpollard, Zsolt, köszi, aranyosak vagytok!
A helyzet azért nem kimondottan idilli, de ez mit sem változtat azon, hogy a szó szerinti holtpontról kipördített ez a dolog. Csodabogár? Hát, annak minimum néznek

Nagyon vegyes társaság - tanulságos.

Erdőjáró, én is nagyon örülök, hogy ilyen pozitív élményeid vannak a tanfolyammal!!! )))

Én is jártam ilyenre régen, először olyan csudabogárnak néztek, de aztán nagyon összebarátkoztunk a csoporttársakkal, oktatókkal, nehéz volt elválni vizsgák után.

Sok sikert!!!

nagyon örülök annak, amit írsz. igen, az értelmes elfoglaltság, legyen az bármi, képes kimozdítani az embert a holtpontról. jó, hogy bírod a megterhelést is. csak így tovább!

Sziasztok,

Egy pár mondatot szeretnék erről a TÁMOP-os "nemképzésről" írni, ahová nemrég jelentkeztem. Igaz, még csak 2 nap telt el, és nagy mázlink van az előadóval, vagy tanárral, aki tartja, mert jófej és nyitott ember - de már most biztosan látom, hogy a lehető legobb, ami az én helyzetemben történhetett velem. Amikor legutóbb ide erről a képzésről beírtam, nagyon lehúztam, most meg már szinte nem is értem, mi volt vele a bajom. Nem megalázó (vagy én nem élem meg annak), milyen kisiskolás szintű tesztlapokat is adtak ki nekünk későbbi kitöltésre (sőt, miután én régóta nem végzek semmilyen rendszeres szellemi tevékenységet, még jót is tesz, kicsit megdolgoztatja az agyam végre valami).

A lényege tényleg az egésznek, hogy emberek között lehetek, kimozdít otthonról és rászoktat egy rendszerességre, amire nekem nagy szükségem van. Már most világosan látom, hogy akkor fogok visszaesni, amikor végetér mindez. Akkor majd remélhetőleg gyorsan találok valamilyen más rendszeres elfoglaltságot, remélem hogy rendes, szakmát is adó tanfolyamot... ha nem, az lesz a nehéz. De, komolyan, a juttatás, amit végül adnak majd érte, szinte kisebb fontosságúnak tűnik már, mint maga az, hogy csinálhatok valamit, hozzám hasonlóan nehéz sorsú emberek között, akik nem néznek ki és kevésbé ítélkeznek, mint bármely más eddigi közeg, ahol jártam.

Úgyhogy nagy +-jel, és öröm. .

Ez 1965-ben volt. Ez a patak is már mély és gyors sodrású. Gyerek koromban olyan volt, mint egy riviéra. Gyönyörű természetben. (y) 

Mi is, nekünk is van patakunk! Ma már nem csdak fürdésre, de valószinűleg horgászatra sem alkalmas!

Gyerek koromban patakban fürödtünk nyáron. DE SZÉP IS VOLT!!! O:) 

Ja, ja, vissza a természetbe...

Jó, hogy már ne másszunk vissza a fára és együnk gyökereket, meg fogjunk halat! Meg gyújtsunk tüzet a szabadban és annál melegedjünk? :-o 

megintzsivány, köszi a beszámolót, de engem nem túlzottan érdekel. Elég csak a saját nagymamámra gondolni, aki 1900-ban született. Ő nevelt fel bennünket a testvéremmel. Szegények voltunk. Sokat dolgozott és szenvedett a 3 gyerekével özvegyen, aztán még bennünket is felnevelt! Nem kéne osztani az észt. Azt nem szeretem.  Nem tudod, hogy nekem mik a nehézségeim.  

Haliho;

Hat en le vagyok maradva 9 oraval, itt meg tavaj lesz egy darabig.

/node/add/forum

Hogy kell új topicot nyitni? Olyan régen csináltam, hogy elfelejtettem:)

Sziasztok! <3 

http://www.youtube.com/watch?v=mG5T7LmSEZc

Köszönöm. Igen, azóta már ránéztem. :) 

az eredeti regisztrációm nemember

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDEN BURA-LAKÓNAK SOK SZERETETTEL: M. <3 ;) 

De, nagyon is élek, csak ezelött olyan problémáim voltak, amit mások csináltak nekem és egyedül kellett kimásznom belőle. Asszem, sikerült. De Te ki vagy? Nem emlékszem ilyen nick névre. :) 

Ott a pont! Gusztustalan, gyomorforgartó. Megsimogatja a buksi fejeket a kamerák előtt...

Szia Luciann! Mi van veled? Attól tartottam, talán már nem is élsz... De örülök, hogy itt vagy!

Sziasztok! Megjöttem. Látom, a téma most is aktuális, sajnos! :/ 

Hét szakértő szerint nekem magyarosrszágon semmi, esélyem emigrálni meg nincs kp-m, se kölcsön, sem zseben, sem éppen piacképes árúalapom. (De jó ez a válság, meg az közös tulajdon (is). :SSS)

Kint meg elégjó esélyekkel indulhatnék. Mit akar tőlem a sors, csodát???

Új hír. Jött a lehetőség, jelentkeztem:

http://index.hu/belfold/2013/12/20/napocskas_kepzes/

TÁMOP538 Alapkompetenciák fejlesztése-képzés. 1 hónapoig fog tartani. Kapok buszbérletet. A pénz, amit adnak érte, mindennél jobban fog jönni. Próbálok pozitívan hozzáállni. Majd rajzolgatok. Kicsivel utána betöltöm a 34-et. Ezzel vagy enélkül sem volt semmi értelme a létezésemnek, ami baj. Tavasszal esetleg akad valami  munkaügyis képzés, aminek lehet értelme. Amit viszont mindennél jobban szeretnék, hogy kiégjek érzelmileg.

Még nem, de nincs jól, idős is, és senkire nem számíthat rajtam kívül. Kilakoltatási per zajlik ellenünk, a felhalmozódott óriási mértékű közüzemi- és lakbértartozások miatt. Egyik probléma sem fog megszűnni, tudom én jól, és nem várok semmilyen csodára, sőt.. Ez amolyan lélekkiöntés akart lenni, kicsúszott, hogy így kb ezekbe őrülök bele. Hogy rajtam múlik az egész, minden. Ennyi..jobb lett volna nem belecsúsznom ebbe, de köszönöm a reakciódat.

"(lakhatás, adósság, édesanyám iránti felelősség)" ezek azért elég komoly problémák sajnos. Szerintem az utolsó nem tud egyszerűen megszűnni. Neked kell gondoskodni anyukádról?

Köszi Mobid! Látod, ezért nyekeregtem itt annyit a depresszióról. Nem azért, mert az nekem annyira fontos lenne identitás szempontjából (sőt... boldog lennék, ha szóba se kéne, hogy kerüljön), hanem mert a társadalom (orvostársadalom) sem ismeri el a létezését sem, nem számít, nem létezik, az puszta "önsajnálat, lustaság" stb, nem folytatom. Tudom, ettől neked nem könnyebb, de a te problémád komolyan veszik (túl komolyan is, tudom :/) Alapot nem szolgáltat a depresszió és szorongás rokkantságra.
És nem, nem lehet biztosat tudni, de legnagyobb eséllyel kivágnának, és felesleges meghurcoltatás lenne - épp a fentiek (és lentiek) miatt... Itteniek írták ezt pár hónappal ezelőtt, akik jártasak a témában, ők győztek meg erről végül is. De nem lejátszott ügy még ez.

Az alapproblémáim, ha megszűnnének vmi csoda folytán (lakhatás, adósság, édesanyám iránti felelősség), minden könnyebb, nagyon más lenne.

Nagy drukk neked a tárgyaláshoz, és köszönöm a bíztatást!

Ha engem leszázalékoltak, téged miért ne lehetne? Ki tud biztosat mondani bármikor bármilyen esetben?

Nem tudom... bár így lenne. Hogy legalább ebben biztos lehetnék. Ti tudjátok ezt nálam sokkal jobban, akik már megjártátok ezt az utat. De az a baj, épp ti írtátok, hogy ez kevés lenne hozzá. És tényleg  nagyon, nagyon nincs szükségem még  egy meghurcoltatásra. Annyi ilyen sztorit lehet hallani, hogy rákos betegektől, siketektől, végtaghiányosoktól veszik el a járadékot. Hozzájuk képest én tényleg meghúzhatom magam.

Erdőjáró, szerintem depresszióval is leszázalékolnak embereket. Hallgass a családsegítőre ha gondolod, amíg talpra nem állsz.

VPollard: hogy meg akartak verni a Munkaügyiben.... tejóég! nem, ezt nem írtad.

nem tudom amúgy, mert én is hezitálok folyton, hogy otthagyom az egész kócerájt, és amikor úgy tűnt, lenne más lehetőségem pénzkeresetre, boldog voltam már a gondolattól is. De így,...mondjuk nem mintha tudnék gondolkodni, mi más lehetőségem van még.

Sziasztok, köszönöm mindekinek. 

LM, nem, nem vagyok leszázalékolva, a problémáim pont nem elégségesek ehhez. Minden vszínűség szerint. Pár hónapja épp itt kérdezgettem, vajon mi kell ahhoz, hogy csökkent munkaképességűnek nyilvánítsanak valakit, mert rengeteg álláshirdetés van erre a státuszra, és nekem a munka jellege is pont megfelelne, rehabilitálódásra, gyakorlat szerzésére, pénzkeresetre, kimozdulásra, mindenre. 

Igen, van diagnózisom is, de nem elegendő ehhez. És mindentől függetlenül hozzáteszem, nyilván nem ez az álma senkinek, hogy rokkantként éljen, se nem, hogy segélyből..nekem sem volt ez soha tervem, hogy majd hosszú távra erre rendezkedjek be. Normális életet akarok élni, dolgozni, magamat eltartani, jövőképpel, minimális önértékeléssel.... ez az, amire úgy néz ki, nemigen lesz lehetőségem, hacsak csodát nem művelek valamiképp, én magam (de nem vagyok csodatévő sem).. és belebuktam. Megint. Még a segélyre való jogosultság megszerzésébe is. Mert igen, épülök le szép lassan. És igen, még jobban le fogok, ha nem teszek "csodát"

Ez valóban lehetne egy átmeneti, épüléshez megfelelő helyzet (már a "rokkantság", feltéve ha tényleg tudnék vele dolgozni). Az új családsegítős ügyintézőm első találkozásunkkor, ránézésre megkérdezte, nem gondolkodom-e a leszázalékoláson... én úgy gondolom, teljesen felesleges meghurcoltatás lenne, mert se a depresszió, se a szorongás nem elegendő, se az, hogy hát le vagyok fogyva.

erdőjáró, én is együttérzek veled! 

24óra: "Hatványozottan igaz ha mentális problémák miatt került ilyen helyzetbe, ugyanis a stigmatizációval is meg kell küzdeni." Ez igaz.

nagyon ismerős, amiről írsz...én már kiestem a munkanélküli rendszerből, de kapom a 25ezres segélyt a betegségem miatt. a munkaügyi központ olyan szinten volt pocsék, h otthagytam, mert nem láttam értelmét az egésznek. meg akart verni az egyik kuncsaft az utolsó alkalommal--na akkor mondtam, h ebből elég volt. (lehet h ezt már írtam neked). az ügyintéző huszadjára kérdezte meg, h mi a végzettségem, holott ott volt a szgépén. undorító volt az egész. ez a nagy magyar valóság.

Nagyon rendesek vagytok. köszönöm!

Kedves matiri, tényleg sajnálom, hogy elmész. Igen, ahogy látom, az sem menne majd könnyen, ha netán én is így döntenék. De azért én most emiatt örülök. Megpróbálok írni valamit, köszönöm.

Szia YFOR, neked is köszönöm mindezt, nagyon érzékletesen írtál a dolgok elviselhetetlenségéről, az indulataimat kvázi helyettem megfogalmazva. Mert vannak, és egyre kevésbé tudom már őket féken tartani. Lámpavasakról nekem nem jut ilyen az eszembe, bennem olyasmi kezd körvonalazódni, hogy talán újkori lágereket kéne építeni a közmunkára kötelezetteknek - emberség szempontjából alig érzek valami különbséget.

Nem is a megalázó, embertelen, kiskirálykodó hozzááállás, ami kikészít (...bár ez nem igaz. Mert de, ezt sosem lehet megszokni. Belefásulni, benyelni mindet és belebetegedni lehet)(...de amúgy találkoztam már nagyon mély emberséggel bíró ügyintézővel is), hanem a tendencia, ami felé ez vezet. 2 éve van az, hogy évi 30 nap munkaviszonyt kell leigazolni a szoc.segélyhez, de most már ez sem szabadon választható: menni kell, ha hívnak, és ha bármi okból nem tudom vállalni, azonnali hatállyal kilöknek az út szélére. Ott aztán még belémrúgnak társadalmilag, (nálam "családilag" is, csak közönnyel "rúgnak") megszakértve, szedjem már össze magam. Nem tudom, a hajléktalanokat mi tartja életben, nyilván az átkozott életösztön, mert hogy ők azok, akiknek aztán sem öröm, sem kiút, sem motiváció, a "Maslow-piramis"-ról, ha tudnak is, megenni nem tudják, sem meginni. Nem érzem magam erősnek, pedig igazad van az utolsó mondatoddal. Az együttérzésed és a történeted segít, köszönöm!

Töröltem.

Köszönöm 24öra, ennyi is sokat jelentett és jólesett. Rendes vagy!

HOsszú a hozzászólásod és több az információ mint amennyit jelen fáradt állapotomban gyorsan be tudnék fogadni.

Jelen postodból több fontos dolgot látok.

Az egyik, hogy rendkívül nehéz a helyzete annak, aki megváltozott munkaképességű, rokkant, beteg. Hatványozottan igaz ha mentális problémák miatt került ilyen helyzetbe, ugyanis a stigmatizációval is meg kell küzdeni.

A másik hogy pártunk és kormányunk nem hogy javított volna ezen, de a jelek szerint mindent megtesz hogy megalázza a társadalom azon rétegeit, amelyek amúgy is lehetetlen helyzetben vannak és akiknek puszta lét is gondot okoz. Munkaalapú társadalom, mi?

Az anyagi problémákon nehéz változtatni ha nem tudsz dolgozni (nem beszélve arról hogy  munka sincs) a feleslegesség érzésén  és a bűntudaton kellene.

Na mindegy, igazából biztatót nem tudok mondani, csak ilyen banális dolgokat.

valójában jólesne, ha valaki reagálna. hogy ne érezzem azt, hogy tényleg rühell itt mindneki. és hogy érdemtelen vagyok bármiféle együttérzésre. vagy hogy láthatatlan vagyok. mert mindezt is érzem.

2 nappal ezelőtt, azaz nov. 27-én kaptam egy értesítést a Munkaügyi Kp-tól, melyben értesítenek, hogy kiközvetítenek közmunkára. Ez mindeddig pozitív, mert vártam is már ezt az értesítést, mivel feliratkoztam. Ami bökkenő, hogy a kitöltött közvetítői lap beküldési határideje az irat szerint nov. 22. Ismétlem, nov. 27-én érkezett maga a levél. És természetesen, a kísérőszöveg szerint, ha nem fogadom el és küldöm vissza határidőre, törölnek a nyilvántartásból (ismét. ugye most regisztráltam újra aug-ban)

Gondoltam, nyilván rendben, tehát ismét törölnek, nincs mit tenni, meg kell halni úgyis mióta. Újra 2 hónap, mire újraregisztrálhatok, onnantól ismét 1 év, mire jogosult lehetek segélyre.

A napokban amúgy  is alig voltam magamnál, fizikai fájdalmak, fogfájás, görcsölés, hasmenés is becsatlakoztak a mentális szétesettség mellé. Édesanyám aranyos volt, próbált segíteni, ezért helyettem tegnap felíhvta az illetékes hivatalokat, akik megnyugtatták, a  nov. 22-vel nem kell foglalkozni, csak menjek  be megkötni a szerződést ma, de legkésőbb hétfőn. Arról, hogy egyáltlán miből állna maga a munka, semmi konkrétumot nem lehetett megtudni, illetve anyámnak ilyesmit mondtak (ő maga is nehezen tudta visszaadni): nem kell dolgozni sem, valami kompetencia (...) izé, vagy "tanfolyamról(?) lenne szó, - mindez 3 hónap időtartamra szólna egyébként. Én örültem ennek (mondjuk így. 49 e ft-ot kaptam volna havonta kézhez mindezért a fogalmam sincs, miért, így örültem, el voltam szánva)

Mai napon nekiindultam, nagyon nehezen, mert rosszullétem még éjjel és délelőtt is tartott.(fájdalomcsillapítóm még van, de azzal is erősen spórolnom kell, mert nem lesz pénz újra), hogy akkor megyek, szerződést kötök, hétfőtől "munka". Rövid úton rádöbbentem, ahová menni kell, tehát a szerződéskötés és nyilván a munkavégzés helyszíne is rohadtul, iszonyatosan kiesik a városból, legalább 1 óra busszal is kijutni, pontosabban buszokkal. Ittt jött a köv. porbléma, mégpeidg hogy volt össz. 500 ft-om, amiből még 2 buszjegy sem telik ki, de ha kitelne sem érnék már oda zárásig,  Órákig próbáltam őket elérni a megadott telefonszámon, végül egy neten talált másikon hívtam őket, végre felvették. A hölgy az olyan jól megszokott végtelenüll lekezelő, megalázó és kioktató, kaján hangnemben beszélt velem, termszetesen közölte, hogy dehogynem számít, hogy nov. 22-ig nem jelentkeztem, nem fogta fel, hogy 27-én kaptam egyáltalán kézhez az iratot. Ennek nagyon ellentmodóan azért utána kiderült, azért mégiscsak bemehetnék, mert hisz ők már 2 napja este 7-ig bent vannak (dolgoznak) "miattunk", és valószínűleg ma is így lesz. Nem 4-ig, ahogy én mindaddig tudtam. Valamint, hogy a munka jellege bizony közterületi takarító, tehát se nem "tanfolyam", "kompetenciafelmérés", se nem intézményesített közmunka( tehát valami beltéri takarítás, irodai munka legalább, amire lelkem mélyén számítottam, hiszen azelőtt maga a Mü. Kp. vezetője utalt arra 1 hete, ilyenek várhatóak.). Hozzátette: "gondolja, nem este 7-kor akarok elindulni" - itt már nagyon nehezen fogtam vissza magam, hogy ne kezdjek el vele üvöltözni.

Tehát, alapprobléma: nincs pénzem buszjegyre, kijutni a helyszínre, majd vissza. Tehát, munkakerülő vagyok, a hölgy világosan éreztette velem ezen véleményét. Totálisan le vagyok bénulva azóta is, kicsit sikrül csak végiggondolnom, hogyha most nekiindulnék, és vállalnám ezt az egész télen át tartó közterületi munkát, azt bírnám-e egyáltalán. Hogy amíg nem kapnék fizetést, addig minden egyes nap min. 600 ft-om kéne hogy legyen csak buszjegyre, feltéve, hogy a belvárosig begyalogolok és vissza. Mindezt azért, hogy 3 hónapig, az ismert típusú kollégák között között szétfagyjak az utcán ( ha bírnám egyáltalán fizikálisan). Ha nem teszem meg, megint törölnek, továbbra is lebeghetek a semmiben, és adhatom be az önéletrajzokat totálisan hiába, anyámat cserbenhagyom, nem lesz mit ennünk, stb.

most szeritnem az lesz, hogy általam csökkenni fog még 1-gyel a regisztrált munkanélküliek száma, én meg beledöglök a bűntudatba, a tanácstalanságba, büntentni fogom magam minden eszközzel, okkal érzem magam munkakerülőnek és a világ szégyenének, egy féregnek. Ha lenne, vagy lett volna bárki, akivel meg tudom legalább beszélni a kétségeimet, mindezeket, időben, lehet másként alakul, de az sem biztos. Megértem, ha elítéltek.