Szóval én is-is. Meg a 2 kombinálva.

Elvégezted a sulit amit tudtál, amire lehetőséged volt, és van munkád. És mindennek ellenére, amin keresztül mész, tudsz dolgozni. Szerintem ez hatalmas teljesítmény, én erre büszke lennék! Sokan ennyi minden mellett/miatt doglozni sem tudnak. 
És sokan vannak 8 általánossal és sokan nem beszélnek nyelveket. Nincs ezzel semmi gond.

Nagyon rendes a kolléganőd, hogy meghallgatott! Mit reagált? Megértő volt?

Megértem hogy te cikinek érzed, de ő biztos megértéssel fordul hozzád. Képzeld el, te hogy reagálnál fordított esetben, az ő helyében. Biztos nem gondolnál róla semmi rosszat.

Bár még nem voltam fent rajta, de ahogy én tudom tinderen csak jobbra-balra huzogatod az embereket, aszerint hogy tetszik valaki vagy sem. Ha meg kölcsönös a tetszés, akkor meg szól az app, hogy akkor hajrá.

A többire meg terápia!

Így képről meg az ahogyan írsz, nekem teljesen normálisan tűnsz. Ne legyél ilyen kritikus magadhoz.

A tindert próbáltad már? Megismerhetnél több embert, és nem vagy kötelezve semmire. Csak egy kávéra is szoktak találkozni emberek tinderen keresztül.

A szocfóbián meg ahogy Kleó is mondja, szakemberek tudnak neked segyteni.

És ha megint nem sikerül? Még egy maradandó "nyom"?

VALAMIT mindig lehet tenni...szerintem.

Egyetértek Kleóval. 

Nem tudom akkor

Nem hinném, hogy ezt akarja jelenteni.

Tűrni kell ahogy belerúgnak az emberbe

Állítólag az élethez kell bátorság...

Az öngyilkossághoz igazából nagy bátorság kell, ha nekem lenne már rég nem lennék itt. De nem merem megtenni még most se 

El kéne költözni egy matriarchális törzsbe, ott én lennék a Nagy Fehér Sámánasszony, egész nap szívnám a füveket, innám a piákat, és megállás nélkül ontanám nekik a hülyeségeket.

"A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga."

(Madách)

Minden porcikám tiltakozik ellene...

Az is, sajnos...

Ja, célokat találni. Ha sikerül, légyszi oszd meg a módját!

Én ezt kicsit megbélyegzésnek is érzem. A szüleimet nem akarom terhelni vagy megijeszteni ezzel. A tettekről egyáltalán nem beszélnék nekik, úgy tudják pánikbeteg vagyok. A párom és a bátyám a fő bizalmasaim, támaszaim. Nagy gyermekeim tudják a depressziót, a kísérleteket nem. Erősnek kell lennem és tartani magam. Van aki szerint nem kell mindig analizálbi magam, hanem előre nézni, célokat keresni és találni.

Ajjaj. A kevert szakasz a legszuicid-veszélyesebb... 

Én már 9 éve nem dolgozok, de 31 évet lehúztam, és mindenhol tudták. Elég nehéz is lett volna titkolni...

Elírtam: bipoláris kevert szakban

A diag: bipoláris változó szakban

Járok terápiába, Xanaxot, Parnassant, Escotalopramot és Lopesiumot kell szednem. Az a baj, hogy most olyan egykedvűek a napjaim. Ti dolgoztok? A munkahelyen tudnak a problémátokról?

Ez a Dunás még nekem is vad (igaz, én nem tudok úszni).

Csak gyszereket szedsz? Terápiába nem jársz? Jó lenne utánajárni, hogy mitől jön ez a halálvágy.

Péterfyben milyen diagot adtak? Már azon kívül, hogy szuiciditás.

Én csak álmondtam róla régebben többször, de nem úgy hogy öngyilok, hanem pl. háborúban lelőttek, és gondoltam, hogy végre vége.

Sziasztok,

nekem 2015-Ben volt az első próbálkozásom, rengeteg nyugtató és szívgyógyszer vörösborral és be a kádba, majd filmszakadás és màsnap a Péterfyben ébredtem.

két év múlva az egyik barátunk sajnos öngyilkos lett és egy idő után erős öngyilkossági gondolataim lettek, ekkor előre menekülve magam mentem be a Péterfybe, nehogy kárt tegyek magamban.

a legutóbbi próbálkozásom kb egy hónapja volt, be ugrottam a vasúti hídról háttal a Dunába egyik hajnalban. Hatalmas ütődés, na gondoltam ennyi volt, elmerűlés, köhögés, orr tele vízzel, nagyon rossz érzés és akkor jött az életösztön, megfogadtam hogy soha többet, Istenhez fohászkodtak hogy bakker akkor mostmár hadd ússzák ki épségben. Egy vékonyka fűzfaágba kapaszkodva aztán kiértem. 10 nap a Péterfyben. MOst sajnos négyféle gyógyszert szedek és voltak már azóta megint kényszergondolataim. Aztmondják nem kell a miérteket keresni. Jó körülmények között élek szép családdal, 45 éves nő vagyok. Mondjuk megfelelési kényszer az nagyon erősen van bennem. Most azt mondom magamnak ha a gondolat jön, hogy ez bizony nem lenne megoldás semmire, ha túlélem elveszteném amit eddig elértem (a párom már most aztmondja hogy így nem tud megbízni bennem) ha pedig sikerülne akkor több ember életét örökre tönkretennem. Nem szabad, erősnek kell lenni. Néha nagyon nehéz ha jön egy ilyen gondolat, egyelőre tudó kezelni és megfogadtam ha ne adj Isten hülyeségre készülnék mindenképp szóLok a bástyáimnak. Ez az én történetem

Köszönöm. Murray Head elolvasom.

Szia!

Vannak bordi-s topikok, hátha segít, ha olvasol sorstársakról.

Megszámozom, mert kicsit kavalkád jellegű.

Az első az egy leírás a bordi-ról és vannak hozzászólások is. (143 db)

1. https://www.bura.hu/szakmai-informaciok/psziches-betegsegek-a-ds/szemelyisegzavarok/borderline-szemelyisegza

A második és harmadik azok topikok, ahol beszélgetni lehet. 

2. https://www.bura.hu/forum/borderline (1134 hsz)

3. https://www.bura.hu/forum/bajok/borderline/beszeljunk-a-bpd-rol-ava (387 hsz)

Tök jó, hogy mész a Nap Körbe.

Sziasztok a nevem Stoppard, és nem biztos, hogy jó helyre írok, 38 vagyok és most tudtam, meg hogy borderline személyiség zavarom van, a folyamatos indulatkitöréseimnek és net függésnek illetve, hogy nem kértem segítséget időben "hála" a házasságom a feleségemmel úgy tűnik tönkre ment, válni szeretne, egy ideje külön lakunk, de ettől még én még mindíg, beteg vagyok és néha feladnám ezt az egész szart, holnap után mennék a Napkörbe, hátha ennyi idősen valahogy megtanulom kezelni az érzéseimet és meg tudnék gyógyulni somehow, persze ha nem adom fel, mert kibaszott nagy bűntudatom van a tetteim miatt, és nagyon nehéz elfogadni magam. Remélem van itt gyógyult bordi is. Ennyi. Nem túl szép bemutatkozás. Néha nem látom a küzdelmem értelmét.

Elrettentésül!

https://www.bura.hu/blog/kleo-blogja/2019-jun-05/6-7

Azért így kívülről látszik, hogy haladgatsz te előre! 

Nekem is ez jutott eszembe, hányan és hányan nem lennének meg családi segítség nélkül! Ez normális.

Ami meg nagyon pozitív, hogy le tudott jönni a piáról, és bír egyedül élni/létezni!

Szia!

Próbáld már meg "elengedni" magadban ezt a fiút. Úgy "no contact" módon. Tudom, hogy rohadt nehéz, de így meg csak egyre jobban sérülsz.

Sziasztok!

Nagyon rosszul erzem magam. Úgy érzem valami baj van velem. Nem szeret senki.

Van egy fiú akivel regen volt köztünk több. De megbeszéltük h ő nem akar komoly kapcsolatot és legyunk baratok. Kezdetben tok sokat keresett. Nekem kicsit nehez volt elfogadnom h maskepp beszel hozzam stb.  Meg bennem volt h megismert egy masik lányt es h biztos miatta. De aztan azt mondta csak baratok.

Azt hittem elfogadtam. Majd egyszer csak egyre tavolsagtartobb lett kevesebbet keresett. Én pedig tobbet irtam neki . Majd furcsa lett es rosszul esett. Igy rakerdeztem h miert van ez.  Elvileg csak elfoglalt volt igy ebbol az sült ki h nyomulok es tapadok ezzel csak kiakasztom beszeljunk ritkabban. Jo elfogadtam. 

3-4naponta beszeltunk. Majd egyszer tényleg fel szavas valaszokat kaptam es egy kicsit rossz kedvem volt es beszoltam neki. Utana 2 hetig nem beszeltünk majd irtam neki h bocsánat. Stb. Nem valaszolt meg se nezte az uzenetem. Elmentem hozzá h akkor beszéljuk meg. Nem örült... de beszeltünk es meggyőzött h én rontottam el majd ő írt volna úgyis vmikor. De aztan rámondta h igazam volt válaszolnia kellett volna es bocsánatot kért. Kesöbb írt h mennyire tetszettem neki és h majdnem rámmászott... de tudja h nem szabad. Eltereltem a szót inkabb... utana írt es elpoénkodtunk. 1 hétre rá ráírtam h miújság.  Megint fura volt alig írt. Le sem szart. Kérdeztem van e kedve játszani velem valamit... rávágta h nincs filmet néz. Rosszul esett de próbáltam nem felvenni és témát felhozni. Kerdeztem is tóle de a kerdesre nem valaszolt. 

Így megint felhoztam h nem ertem mi a baj. Nem is ertette csak h ez nem csak tőle függ én nyögök be mindig vmit amitől elmegy a kedve a baratkozastól.

Aztan elkezdett írogatni . Utana en is partner voltam benne de aztan megint fura lett. 2 mondat után fura lett megintén beszéltem ő meg csak reagalt. Nagyon egyoldalú volt a beszélgetés.

Es én ugy sejtem h azzal a masik lannyal foglalkozik. 

De nagyon rosszul erzem magam h vele jól ki tud jonni. Velem.meg vmi baj van.

Mások is ilyenek velem h beszelgetni probalok de látszik rajtuk h nem vevők rám.

Nem értem.

Senki nem szeret. Anyukam is jobban szereti a testvéremet . Szulinapomra pl egy tabla csokit kaptam csak mig a testveremet sógoromat unokaöcsémet folyton elhalmozza es aggodik h keves ajandekot vett. Persze nem ez a lényeg nekem mégis az jön le h én nem érdeklem.

Mikor elmondtam h -rosszul esik en voltam a halatlan h nem örülök annak amit kapok.

Tesverem nem erdeklodik felolem ha itt vannak nekem nem mesel el semmit. Csak kerdezgetem meg probalok beszelgetni.

Egyre rosszabbul erzem magam. Nagyon bánt h velem senki nem jön ki jól. Pedig kedves vagyok érdeklődő . Mégsem nyitnak felém.

Nincs kedvem már semmihez. Szorongok és folyton csalódás ér. 

Miért jobb az a masik lány? Miért nem lehet velem is nyitottnak lenni?

Nagyon rosszul érzem magam. Csak szeretném ha szeretnének 

De már beszélni sincs kedvem meg tök rosszul vagyok mindig. Fizikailag is bagyadt és erőtlen. Szeretnék elmenekülni ezektől az erzesektől.

Sziasztok!

Segítséget szeretnék kérni tőletek, mert nem tudom hogy mit csináljak. Rettentően félek attól, hogy meg fogom próbálni megölni magam a közeljövőben. Amikor szarul vagyok ilyeneken agyalok hogy na, akkor még augusztus előtt kéne, és dejó van is fasza késem hozzá ami nemrég lett megélezve stb. 

De közben meg nem akarok meghalni. És nem értem magam, hogy miért gondolok ilyenekre, amikor az életemben semmi probléma nincs, legalábbis semmi megoldhatatlan, és vannak emberek akik szeretnek és segítenek... Mégsem tudok szabadulni ettől a gondolattól. És eddig laza volt igazából, mert ilyen gondolataim régóta voltak, megtanultam együttélni velük, de mostmár késztetés is van rá és nem értem, nem értem, úgyérzem hogy megőrülök. 

Beszéltem erről már a páromnak meg a legjobb barátomnak, de nem igazán tudnak segíteni, inkább csak rosszabbúl leszek ha erről beszélek. A páromnak már odaadtam egy doboz borotvapengét hogy vigye el jó messzire, dehát ez nem megoldás igazából. Írtam egy listát telefonszámokkal amiket fel lehet hívni, de egyiket sem akarom. Meg fejben gyűjtök az olyan érveket hogy "ezt is meg akarom még csinálni, meg nem akarom hogy xy szomorú legyen stb" de igzából ezeket is pont leszarom. Vagyis az agyam tudja hogy ezek fontos dolgok, amik nekem is fontosak, de azt érzem közben hogy egyik se érdekel. 

A pszichológusomnak nem tudok beszélni erről, vagy csak nagyon nehezen, mert kurva nehéz hangosan kimondani, leírni is alig tudom. Nem akarok bemenni a korházba sem, mert azzal beismerném hogy gáz van, de közben meg tényleg gáz van de nem tudom nem tudom nem tudom. Igazából jobban szorongok ettől a lehetőségtől, mint attól hogy tényleg meghalok.

Nincs egy értelmes gondolatom a témával és nem tudom elviselni magam a saját fejemben.

Valaki segítsen 

Orvos mit mondott? Ilyenkor kórházba szoktak utalni. És protokoll szerint Rivotril, nem Frontin. Az első 3 hét a legnehezebb. Utána már "csak" a pszichés dolgokkal kell megküzdeni. 

Üdv,nem tervezek öngyilkosságot,de krizsiben vagyok. Tegnap áltam le az italrol hosszi idő után.

Frontinnnal, próbálok most egyáltalán létezni. Orvosnál voltam,nem tud vkit ajánlani itt akivel tudnék beszélgetni? Lehetőleg aki hasonlón megy kesresztül mint én.

Köszönöm

Semmi értelme megírni, vagy megbosszulni. Nagyon sajnálom, hogy rosszul érzed magad és bántottak. Néha van ez így sajnos - de ne hagyd, hogy tovább bántsanak. Már az is valami, ha nem hagyod.

De a másik lánnyal meg úgy látom h olysn jól kijön. Le lettem cserélve.  Velem meg megsem próbálta milyen lenne ha úgy állnánk egymáshoz. Erre vártam végig h kész legyen lelkileg. És a vége felé már úgy láttam h tényleg hajlana rá mert sűrübben találkoztunk. 

És megismerte ezt a lányt aztán elkezdett hanyagolni. Azt meg el is fogadtam volna ha szépen elem áll és megbeszéljük h más tetszik neki mint h gonoszkodjon és megalázzon.. kidobott a kukába.. 

Nagyon nagy fájdalmat okoz h senki nem választ engem.

Barátaim se nagyon vannak. Elég visszahúzódó lány vagyok. Ezekkel a rossz érzésekkel meg nem tudok mit kezdeni és már nem tudok kapcsolodni sem másokhoz. 

Mennyire érdemelné meg h leirjam az új csajának h h bánt velem..?? Megakarom tenni pedig nem vagyok gonosz. De ő is az volt velem nem?

Nemet mondtál neki. Nem úgy táncolsz, ahogy ő fütyül. Gyakran reagálnak haraggal...

Hát de miért van berágva? Én nem csináltam semmit... 

Egy szakítást nem lehet fájdalom nélkül megúszni...sajnos, úgyhogy "normális", hogy nem érzed most jól magad. Ha érzékenyebb vagy, akkor még a hányinger is belefér. Ő meg be van rágva. Szerintem ez is belefér. A szexkapcsolat felajánlása elég gáz...erről az jutott eszembe, nem nárcisztikus -e kissé ez a pasi.

Próbálj meg  - amennyire csak lehet - nem agyalni pár napig. Foglald el magad, barátok, barátnő, filmek, bármi, ami eltereli a figyelmedet, az jó. Az agyalás úgyis megy közben, csak nem mindegy, milyen arányban.

Nekem ez jutott eszembe hirtelen.

Nagyon rosszul vagyok, nagyon erősen szorongok. Olyannyira h hányingerem van reggel óta. Reggel hánytam is. A kezem is remeg.

Egy fiú  akit szerettem megromlott a viszonyunk,azt hittem barátok vagyunk de eldobott és most nagyon érzéketlen velem. Nem voltunk együtt csak lefeküdtem vele párszor mert reménykedtem többen meg mondogatta is h mennyire imád. és mikor ott voltam nála teljesen olyan volt mintha együtt lennénk. csak utána ritkán keresett. de egyre többet taliztunk és olyan jó volt. Aztán egyszercsak megváltozott teljesen én kiborultam neki sokszor.... de mondta h barátok maradunk aztán igazából utána letiltott csak ugy. én meg megint kiborultam és felhivtam. majd felajánlotta telefonban h szexkapcsolat legyen köztünk, amibe először belementem olyan feltételekkel h választ kapok a kérdéseimre... de aztán lemondtam mert nem ment volna... kértem h hadd bucsuzzak el... de azt mondta h ha lefekszem vele oké.... de ezt nem akartam.

Aztán 1 hónapja felajánlotta h besszéljük meg a dolgot. Tök rendes volt. De féltem és nem tudtam h regáljak. azóta multhéten irt legutobb h mizu... ugy irt mintha nem történt volna semmi. Azt hittem lehetünk barátok és kibékülhetünk.

Így tegnap irtam neki h lehetne e azt a beszélgrtést.... mert amugy nagyon szorongtam azóta h csak igy eldobott. Igazából nagyon egyedül vagyok, nem megy a barátkozás sem senkire nem számíthatok. Leirtam neki h én nem tudok ugy tenni mintha semmi nem történt volna és h időről időre felön bennem ami volt. Azt mondta h akkor kellett volna reagálni mikor felajánlotta. már nem hiszi h  jó ötlet. és mondta h amugyis ugy emlékszik én modtam h hagyjuk a talit.. aztán elmagyaráztam neki h a szexre mondtam nemet... végül meggyőztem h nem mászok rá meg semmi csak szeretnék nyugalmat és megértést. És mondta h oké megpróbál időt szakitani rá. lehet h csütörtökön. Aztán mondtam h oké. És megkérdeztem tőle h őamugy hogy van mostanában...annyit irt h "jól vagyok köszi".

Mondta h letörölte a régi beszélgetéseinket.... mert nem szeret nosztalgiázni... olyan rosszul esett.

ÉS szorongok h én rontottam el nem kellett volna ennyire kérnem, ennyire nyaggatnom. És tuti ezért utál. Olyan sok voltam. Mindig mindent elrontok...

Másokkal annyira rendes azt látom. Meg tudom h van egy lány aki most tetszik neki és sokat beszélgetnek és szörnyű a gondolat h velem meg nem akart semmit és h nem is állt ugy hozzám. És nem tudom miért nem kedves már velem. 

Én ugy akartam lezárni h szeretetben, rossz érzések nélkül. És akár még jóban is maraadhattunk volna. De olyan rosszul alakult... 

teljesen ki vagyok készülve. Nem tudom mit csináljak h megnyugodjak. megint rajtam a hányinger. én nemtudom mit tegyek.

Szedtem már egy rakás AD-t, egyik sem volt jó, legutóbb Mirtazapin generikumokat, de ami régen hatott most már az sem. 3 hónapja tart a lejtmenet, egyre lejjebb és lejjebb. Én azon akadtam ki, de teljesen, hogy egy rakás gyógyszertől sem tudok nyugodni, aludni. Ilyen még soha nem történt, és bepánikoltam. (mégjobban) A halálba hajszol a saját szervezetem. Pszichológushoz áprilisban tudok menni, de csodát nem várok (TB-s).

Jó lenne, ha elkezdenéd szedni a Scippát. Persze nem hat azonnal, de a tipikus depressziós tünetekből ki fog rángatni. Mert ilyen tünet az álmatlanságod is. A többi gyógyszerből meg ne szedjél összevissza, csak amennyit felírtak.

Valami terápiába járni nem lenne lehetőséged? Esetleg a rendelőben pszichológus?

Ha lenne valakinek tanácsa, vagy maga is élt át ilyesmit nagyon megköszönném. Már alig bírom. Sziasztok. 

Sziasztok sorstársak. Tegnap 21 óra: 2 mg. Xanax, 50 mg. Kventiax, 10 mg. Zopidem. Gondoltam kialszom magamat. Aha. Alvás 02-ig. Akkor 100 mg. Kventiax, 2 mg. Rivotril, 15 mg. Truxal. Semmi. Utána 2 sör, 1 Gerodorm, azzal 2 óra alvás. Megőrülök? Mit gondoltok? Szép lassan megőrülök? Utóbbi 2-3 napban fordult rosszabbbra. Volt már valaki így? Tudtok tanácsot adni? Diagom depresszió, szorongás. Depresszióra most nem szedek semmit, Scippát kellene elkezdeni. Mifelénk az orvos annyi, hogy felírja a gyógyszert aztán viszlát.Köszönöm annak aki válaszol. 

Kezdtem jobban lenni. Most pedig megint iszonyatosan rosszul vagyok. Egész napos szorongás és rossz érzés.

Vki látta rajtam h szomorú vagyok és elmeséltem neki h mi a baj. Erre ki lettem oktatva h az én hibám h kihasznált a srác és h csak arra kellettem neki ne éljek már álomvilágban. Ma már mindenki csak azt akarja...  Annyira rosszul lettem ettől... újra a képembe tolták. Plusz egyre -szorosabb kapcsolatban van egy másik lánnyal. Nagyon jol kijonnek. Most h tudom olyan rossz h én meg csak szexre voltam jó. Tényleg úgy érzem semmit nem érek. Régen én is voltam ilyen jóba másokkal most mindenki elfordult.

A másik dolog h van egy barátnőm akivel azért elég jóban voltam.. Most h írok neki nem is válaszol. Le sem szar. Nem indul be a -beszélgetés én meg már nem tudom mit mondjak h hajlandó legyen legalább reagálni v mondjon ő vmit...

Aztán egy másik csoportos beszélgetésben is ha a többiek írnak én mindig reagálok és olyankor -beszélgetünk is. Viszont van h mesélek én vmit akkor senki nem reagál rá v max csak egy smileyt. 

Iszonyú rosszul erzem magam... Nem megy már semmi. Semmit nem érek.. Már igy nincs értelme semminek. Senki nem akar -beszélgetni velem. Senki nem törődik velem. Csak akkor vagyok jo ha nincs más... 

Nem akarom már ezt. Én nem akarok így élni..

Búrával sem tudom, hogy mi legyen. Ha nem lennék itt, hiányozna. Az is lehet, hogy ha itt maradnék, idővel elmúlna a félelem. Az sem kizárt, h megint rám száll vki és még jobban felerősödik a félelem. Csoportterápiával ugyanez a szitu. Mhellyel is.

Kognitív viselkedésterápia (rogersi légkörben). A jelenlegi helyre 2017. nov óta. Kb heti 1x. Néha ritkább, de olyan is van, hogy heti 2x. 

Nem valami jól. Depresszió, rettegés, emlékbetörés, rémálmok, ébredéskor pánikroham v valami hasonló. 

Volt olyan terápiám, ahol gyakorlatilag traumatizáltak és még több tünetem lett...most a munkakeresés hozott fel Búrás dolgokat (alaptalan feljelentés, mhellyel kapcsolatos fenyegetés) + egyéb (szomszéd + közös képv.) fenyegetést és ez visszarántott. Évekig hol ez, hol az fenyegetett és PTSD-vé állt össze. 

Most csoportot is javasolt terap, de ott is rettegek, h vki agresszív lesz v rám száll. Egy másik csoporton lökdöstek, amit gazlángolás követett. Volt olyan lógus, aki szexuális zaklatásra áldozathibáztatással reagált és azt kifogásolta, h soxori nem-et mondás után leüvöltöttem a fejét vkinek mert alvás közben mászott rám...

   Szia Kiscsillag! Hasonlóan érzek, mert annyi mindent próbáltam már én is. Annyiféle terapot, igaz nem mindet csináltam végig. A gyógyszerektől már nagyon félek, meg egyáltalán a jövőtől is most. Kísérleti nyúlnak érzem már magam a sokféle kipróbált AD stb. miatt, gondolom te is...sőt talán csak még jobban megkavarta az agyamat. Egy kicsit jobban lettem pár napja, mert van kiért, és van miért élnem, de megint esz a félelem. Élet az ilyen, h van 1-2 jobb nap, mikor történik valami reménykeltő-akkor meg túlzottan elbízom magam-, a többi rengeteg időben rettegek, szorongok, pánikolok a  jövőtől, és egy értéktelen sz..rnak érzem magam, és annyit sírok és folyton visszaesek? Reménytelen eset lennék? Próbálom tudatosítani és valahogy elhinni, h nem vagyok az, de nem igazán megy. Annyi rossz tapasztalat, csalódás, átélt szörnyűség, igazságtalanság. Hogy lehet visszaszerezni a bizalmat, hogy igenis jó lesz, nem félni? Szerdán voltam áternél, és akkor épp reménytelibb állapotban voltam, mert a párom biztatott, és nem is tudtam mindent őszintén elmondani arról, h mennyire mélyre kerültem, és hogy milyen kínzó és kilátástalan állapotok ezek, és most meg bánom, h nem mondtam el, és megint nem tudom elérni szerdáig. Nem is tudom a mobilszámát, csak a rendelő vezetékes számát, fogalmam sincs, h nagy krízisben kihez forduljak, megint csak a sírógörcs...

Te hogy vagy, hogy érzel most?  Megkérdezhetem, h milyen jellegű terápiába jársz, és milyen gyakran?