Csak most mertem ide kattintani.... olvasom h elment:( kerestem őt már vagy 2 éve? sehol nem találtam őt. aztsem tudtam, hogy elment. Remélem, már jobb helyen van, és megnyugodott. Találkoztunk, itt volt,elkísért, anyumat is ismerte, dumáltunk, kórházban bent voltam nála, stb. valahogy a sors elszakított minket egy időre, de annyira, hogy elment? csupaszív vagány nőci. sokat gondolok rá. Mindig is fogok:( vippus...Vippa csodálatos nagy szívű nagy szájú őszinte, nőci volt és vagány! sajnálom, hogy most látom, hogy elment, mért nem beszéltünk egy ideig, nem vesztünk össze, semmi, csak az évek elvittek. mindegy. vippus, remélem szabad vagy!!! Sose felejtelek el, és nevetni tudok a beszélgetéseinken, mert nagyon humoros volt. Gondolok rád! És köszönök neked mindent amit adtál!

Zsike: ő volt a akivel a biológiai óránk egyezett, így tudtunk mindig dumálni. Annyira drukkoltam, hogy kiadják e a verses kötetét, és kiadták! Találkoztunk is, igen csudaszép lány volt, és nagyon intelligens okos, de a betegség... A temetésén voltam, de ő sem hal meg sosem. A verseskötetébe arannyal írtam bele, amit a szüleinek adtam. Elment, de nem "halt" meg. Küzdött és a szülei is küzdöttek. Szemét betegség, tehetség, 28 évesen elment. Remélem, hogy már nem fáj neki, és remélem, hogy a szülei megnyugodtak, persze örökké vele lesznek, csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek, nah őt sokan nem felejtenek el! Gondolok rád Zsíí, és hiányoznak a dumáink..

Szeretlek titeket vippus és zsíííí!

40.

Zsi, ezen kiakadnál... Bár kiakadhatnánk együtt.

Szia,

egy-két bejegyzés maradt tőle az index.hu "Átmeneti menedékhely Búrásoknak" nevű topikjában. A legelején. Ha rákeresel, biztosan megtalálod. Nem tudok itt linkelni telefonról.

Mindig örülök, ha olvassák a könyveit, örülök, hogy ennyi év után is beszélünk róla. De attól mindig félek is, ha valaki túlzottan azonosul vele. 

Vigyázz magadra, kérlek! 

Sziasztok!

Valaki nem tudja véletelnül hol lehetne visszanézni a régi fórumot? Most olvasom Koncz Erzsébet naplóregényeit és nagyon szívesen olvasnék tőle még, BÁRMIT. A verseskötetét meg most próbálom vadászni a kiadótól, nem tudom sikerül-e, remélem, mert igen csak kétségbeesett leszek és szomorú ha nem

Emlékszem a fényképére.

Vippával anno (kb 10 éve) sok privátüzenetet és e-mailt vátottam. Én kedveltem. Nagyon jószándékú embernek ismertem, azt hiszem bipoláris volt. Voltak egyéb betegségei is, nem tudom mi történt, én 10 évre teljesen kivonultam a Bura fórumból némely pszichopata elemek megjelenése miatt.

Zsikével sohasem találkkoztam személyesen. De sok privát üzenetet, e-mailt váltottunk annak idején, és a fórumon is soka beszélgettünk. Én nem nagyon kedveltem akkoriban, a betegsége miatt nagyon nehéz volt vele emberi módon kommunikálni. De azért valamit mégis szerettem benne. A könyvét (Hadd érezzek kicsit veled) megvettem. Tetszettek a versei. És volt gy személyes ügy: egy közös ismerősünkkel bonyolódtam párkapcsolatba. Figyelmeztetett, hogy legyek óvatos. Hát, én óvatlan voltam.

Neki lett igaza....

Sajnálom hogy elsodorta Őt a betegség, többre lettvolna érdemes.

Ez tényleg borzalom, hogy ők ilyen fiatalon itthagytak minket. Ilyenkor nekem is mindig megfordul a fejemben, hogy tényleg ennyit ér csak egy emberélet?! Miért kellett ennek így történnie?! Nem ismertem Zsikét és Vippát sem, de megható, ahogy Szonyecska mindig megemlékezik róluk. Az emlékeinkben ők tovább élnek ezáltal /is/. Ez az érzés olyasmi, mint az én egykori kutyusom, őt se tudom sosem elfelejteni, néha még most is előttem van, ahogy a lépcsőn ülve várta haza mindig a családot.

Nem tudom ismertétek-e Lombos Juditot, aki 2013-ig a fogyatékos emberek esélyegyenlőségéért dolgozott, ő is fiatalon ment el, mindössze csak 33 éves volt.

Sosem tudom megérteni, hogy sok gonosz ember miért élheti még mindig a világát, ugyanakkor meg sok jó embernek miért kellett már elmennie...   

Én pont ugyan így vagyok vele. Abszurd lenne? Az egész élet az...

Eszembe szokott jutni...

36. 

kilenc éve már csak én számolom. 

én csak annyit beszéltem vele, hogy azt mondta nekem interneten hogy a kannabisz olyan mint a csokoládé, /ifjúságsegítők meg azt mondták nekem hogy a hasis beceneve a csoki.

'behringerzoltan' ha tényleg ez a neve, én találkoztam vele, úgy tudom ő nagyon kedvelte vagy szerette őt.

interneten képet láttam vhol róla. valóban egész szép lány volt.

nekem ehhez több betüm nincs.

Vippa velem egyidős volt.  (Idén leszek 64) Sokféle betegsége volt. Fizikai, pszichés egyaránt. Többször is találkoztam vele. A lakásán is voltam. A fiát is ismerem.  Nem tudom, mi vitte el végül. De azt hiszem, saját maga is tett életellenes dolgokat.

Zsikének fura étkezési szokásai voltak. Csak 3-4féle dolgot evett. Nagyon sovány lett végül. Ha kórházban volt, ott is alig evett. Azt hiszem végül a szive adta fel. Nagyon fiatalon ment el.

35. 

én még számolom. nekem még múlik.

ha meglátogathatnálak, kapnál ma tőlem egy üveg cabernet sauvignont. 

hiányzol. csak ennyi. 

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 

Igen. Találkoztunk a városban és eljöttünk a lakásomra.

Tetszett neki. Hosszasan beszélgettünk. Volt téma bőven...

Vippa is búrás volt? Vele mi történt? És Zsikévrl? 

van egy fotóm zsikéről egy pianino előtt, aminek a tetején porcelán cicák vannak, meg talán egy porcelán elefánt is. zsi nyakában egy több színből álló sál. olyan fiatal, olyan szép és mosolygós a fotón.

az nálad készült?

Gina

Igen. Ez a nick ismerős. Emlékszem rá.

szia!

a kezdet kezdetén, még a tv2-s bura fórumon GinaF410 néven voltam fenn, majd az új, külön bura oldalon Georgina néven.

köszönöm!!!

Szia

Nem emlékszem a nickedre...

Sajnálom, hogy így érzel. Lesz jobb. Remélem.

4dim...

nekem is sokszor eszembe jutnak a régi dolgok. hiányzik vippa is nagyon. olyan sokat segített, hosszú-hosszú leveleket írt. aztán megszakadt köztünk a kapcsolat, majd mikor ez az új bura alakult, egy-két üzenetet váltottunk. de sok minden homályos. egyes emlékeim élesek, tiszták, mások szinte teljesen elvesztek. talán a gyógyszerek miatt.

mostanában majdnem olyan szarul vagyok, mint 2005-ben. =(

Zsike eljött hozzám. Ajándékot is hozott. A fényképezéshez leült a zongorához. Kedves volt.

Kiscsillag -   Nem tudom, h mennyire érthető, amit írok. ....

-------------------------------------------------------------------------------------

Én értem. Zsike sokmindent kiírt magából. Gondolom ez sokat segített neki.

Nekem olyan érzésem volt, hogy azért nem akar meggyógyulni, mert azt hiszi, úgy érzi, h egészségesnek lenni rossz.

Idegen számára az egészségesek világa, nem érzi magát közéjük valónak, nem akar olyan életet élni. Vagyis azt gondolja, hogy ha olyan lenne és úgy élne az neki borzasztó lenne.

Volt olyan tünete, betegsége amihez ragaszkodott, de több olyan is volt, amit örült, ha elnyomott a gyszer. 

Nekem ez jött át.

Nem tudom, h mennyire érthető, amit írok. 

Már értem. Köszi.

Azt hittem, h a hsz elejét is (ami kérdéssel indul) Te írtad. De már látom, hogy idézted. 

Szonyecska írására reagáltam. Nem kérdéssel, válasszal.

Tőlem kérdezted? Vagy Csillát?

..... ha olvasod zsike könyveit. és ha segít, akkor hogyan segít?
mert én azt gondolnám, hogy zsikének ezek az írásai (tulajdonképp minden írása) inkább visszahúzza az embert ebbe a világba. mert különös módon lehet vonzódni ehhez a világhoz, lehet biztonságosnak érezni, ismerősnek, otthonosnak. zsikének a betegségéhez, betegségeihez nagyon ellentmondásos volt a viszonya. ő nem akart meggyógyulni. ha nem is mindig, de szeretett "beteg" lenni. és ahogy ír, az nagyon is hatással van az emberre......

Jobban lenni akart, de valahogy úgy, hogy az étkezési szokásain nem változtat. Azok pedig elég furák voltak.

-----------------------------------------------------------------

Vippa nem a pszichés betegsége miatt halt meg.

Komoly fizikai és anyagi nehézségei is voltak.

Gina, Mave, Szörnyi, Zsike, Amphe ... most sokminden akkori (2005) dolog eszembe jutott. De rég volt, mikor Zsikét együtt meglátogattuk...

Beleolvastam. Hihetetlenül emlékeztet a régi önmagamra. Annak ellenére, hogy a tüneteink, problémáink között kevés az egyező, de végeredményként hasonló helyzet állt elő. Zajlott az élet, amibe nem tudtam és a vegén már nem is akartam bekapcsolódni. Az én vilagom a gyszerek, kávé, kh, terápiás helyek és a penge voltak. Ebbe tudtam jól illeszkedni, ott éreztem jól magam. 

Arra az időszakra emlékeztet, amikor már nem csak azt nem értettem, hogy miért vagyok szarul, hanem azt sem, hogy aki normális életet él, hogyan tud boldog/jól lenni.

Csak ültem a Vörösmarty téren (Thalassás szabad hétvégén), fél Zyprexával (a másik felét anyámmal etettem meg) kómásan, nyomtam magamba a kávét és néztem az embereket.

Próbáltam elképzelni, megérteni, megfejteni, hogy nekik mi a jó a normális életben (azaz dolgozni, tanulni, nyaralni, szórakozni, megházasodni, gyereket szülni) és ettől, hogy a csudába nem lesznek boldogtalanok. Azt sem értettem, hogyan voltam képes valaha funkcionálni és közben jól lenni. Nem értettem miért vagyok szarul és azt sem, hogy miért voltam jól. Azt sem, hogy miért nem tudok enni. (14,4 volt a BMI indexem) Semmit. Féltem az élettől és a haláltól is. Élőhalott voltam. 

Köszönöm.

Azt hittem, h én vagyok az egyetlen, akinek éjszakára nélkülözhetetlen a kávé.

Csillag, fent van a MEK-en a Lélekhasadás és a Tükörcukor.

http://mek.oszk.hu/02100/02175/02175.pdf

http://mek.oszk.hu/03200/03200/03200.pdf

Valaki el tudja nekem küldeni valamelyik könyvét?

Úgy érzem hogy segít ha hasonló problémákkal küzdő lány könyvét olvasom. Segít átvészelni a nehezebb napokat, erőt ad nekem. Megtudhatom, hogy ő hogy volt a Tündérhegyen, milyen érzések voltak benne ilyenkor...

Szonyecska, olyan szépet írtál. És olyan igazat. 

arra gondolok, hogy ha bementél t.hegyre, akkor éppen azon dolgozol, hogy megoldd a problémáidat, jobban érezd magad, előre felé haladj.
nem tudom, jelenleg, milyen a rendszer t.hegyen, én nagyon rég voltam bent, még 2004-ben, még a régi épületben, de akkor már a felvételi elbeszélgetésen megkérdezték, mi a célod, miért mész be, és elmondták, hogy mennyire fontos, hogy tudd, mit akarsz elérni.

a kérdésem az lett volna, hogy szerinted segít-e neked elérni ezt a célt, ha olvasod zsike könyveit. és ha segít, akkor hogyan segít?
mert én azt gondolnám, hogy zsikének ezek az írásai (tulajdonképp minden írása) inkább visszahúzza az embert ebbe a világba. mert különös módon lehet vonzódni ehhez a világhoz, lehet biztonságosnak érezni, ismerősnek, otthonosnak. zsikének a betegségéhez, betegségeihez nagyon ellentmondásos volt a viszonya. ő nem akart meggyógyulni. ha nem is mindig, de szeretett "beteg" lenni. és ahogy ír, az nagyon is hatással van az emberre.
amit itt lentebb, a 75-ös hozzászólásomban írtam, valami olyasmire gondolok.

ezért érdekelne, hogy szerinted segít-e neked jobban lenni, támogat-e a terápiádban az, hogy az ő írásait olvasod odabent minden nap.

Hogy értitek? Nem értem a kérdész

Pont ezt akartam mondani ill. kérdezni. Hogy nem lenne-e jobb, ha nem olvasnád. 

megkérdezhetem, miért olvasod? 

én attól félek, nem Zsike könyve a legmegfelelőbb olvasmány, ha megoldást keresel a problémáidra. 

inkább visszatarthat attól, hogy elérd azt a célt, amiért bementél t.hegyre.

Mostanában mindennap olvasom a Lélekhasadást és ilyenkor mindig eszembe jut Zsike... Hogy érezte magát itt a Tündérhegyen..Amióta bent vagyok, nem telik el úgy nap, hogy ne olvassam vagy a Lélekhasadást vagy a Tükörcukort...Sírni van kedvem...

Nem szoktam erre jarni, csak valamiert feljottem 2 napja... de most picit megzihantam, remelem h stmeneti!

vigyazz magadra te is!

puszi

mave... nem is tudtam, hogy te is jársz még erre.

úgy hiányzik az, ami régen volt... szinte ti voltatok a családom. különös ez, mert van, akinek már sosem írhatok. zsikének, vippának... de neked írhatnék, mégsem tudok. annyiszor nekikezdtem már pedig.

de mintha nem tudnám meghatározni önmagam, ha bárkivel vagy bármivel találkozom, ami akkor a részem volt. bár jobban meg tudnám fogalmazni.

ez nem jelenti, hogy nem hiányzol...

Gina... 

nekem is hianyzik Zsike néha, nehéz túlélőnek lenni

egy napon szulettek a fiammal...

itt sírok

ma lennél 34 éves. minden nap eszembe jutsz. bámulom a kis nemezelt macidat a polcomon, és néha elgondolkodom, az elmúlt 7 év vajon változtatott volna valamin? magad mögött hagytad volna a betegséget, ha lett volna rá még 7 éved? 　

nem tudtam segíteni. értettelek és mégsem tudtam. vagy talán éppen ezért? 　

a mai napig nem merem újraolvasni a könyveidet, mert túl sok mindent érzek egyszerre. és ha olvaslak, akkor ebből a "túl sok mindenből" is ijesztően kiemelkedik egyfajta bizarr nosztalgia, vágy arra, hogy minden úgy legyen, mint régen. 20 évesen, tündérhegyen, kiscsoport, nagycsoport, műhely, mmpi, janó nővér... naplót írni éjszaka az aulában, a kopott barna fotelekben, unalomból inni egyik cappuccinót a másik után az automatából, étkezésekhez teríteni, ha a mi szobánk a soros, mosogatni, bőgni kálmánnak, hogy érezzem, figyel rám... 　

de eltelt azóta sok-sok év. 7 éve már te sem vagy. én nem tudtam neked segíteni, de te segítettél nekem. a haláloddal értettem meg, hogy nem adhatom fel. akkor értettem meg, hogy milyen veszélyes, ha valaki tündérhegyen érzi csak otthon magát. a betegség ismerős volt, egy kisebb, átláthatóbb világ, ismertem a gyógyszereket, a hatóanyagokat, a szakkifejezéseket, a dsm kódokat, az orvosi latin volt az anyanyelvem, a pszichiátria az én világom. ezt ismertem, csak ebben voltam jó. minden, ami ezen kívül volt, szorongással töltött el. azt hittem, sosem fogok a "normális" világhoz tartozni. 　

de tudod, mit zsii? nincs olyan, hogy normális világ. csak mert nem a pszichiátrián vagy a burán keresztül találkozom valakivel, még nem biztos, hogy ő más. nem vagyok egyedül "idekint" sem. mert nincs igazán különbség a kint és bent között. nem kell megjárni a poklot, csak hogy azt érezzem, figyel rám valaki, nem kell minden nap minden egyes percében működőképesnek lennem. nem is vagyok. sokszor igen hosszú ideig nem vagyok az. 　

azt ma sem tudom, hogy ezt a beletörődést, elfogadást nevezhetem-e gyógyulásnak. 10 éve nem vágtam meg magam. de mindig magamnál hordtam az utolsó pengét, amit vettem. hogy tudjam, nem azért nem falcolok, mert nincs rá lehetőségem, hanem mert úgy döntöttem. most decemberben kidobtam a pengét. vicces, mert nem akartam, de az irataim közt hordtam, és decemberben életemben először repülőre ültem, oda pedig nem mertem pengét vinni magammal. csak ezért. különös néha, hogy milyen történések alakítják az életünket. van még egy ilyen történetem, elmesélem. facebookon írtál nekem utoljára. semmi extrát, csak hogy milyen szar a fb, és lehet, hogy törlöd is magad. nem tudtam, hogy ez lesz az utolsó levelem tőled, te sem tudhattad. én viszont azóta is fent vagyok fb-on, bár utálom, de nem akarom, hogy elvesszen az az utolsó levél.　

hát így... 　

szerintem örülnél, ha tudnád, hogy mennyire hiányzol.

Én tisztelem Zsike emlékét, és örülök, hogy a Búra egyfajta menedék volt neki -- de nem tudom elfogadni, hogy nem akart meggyógyulni, ragaszkodott a bajaihoz. Ha a Búra bárkit abban erősít meg, hogy széttárja a kezét, hogy ő olyan spéci, hogy senki nem fogja megérteni, és nem is akarja, hogy segítsenek rajta, akkor a Búra több kárt tesz, mint amennyi hasznot hoz.

Szerintem aki nem akar jobban lenni, az nagyon önző, mert másokra terheli saját magát. 

Ha mindennel egyet értesz, és együtt érzel, amit leírt, akkor keress segítséget, mert akkor baj van veled.

Tegnap olvastam el a Tükörcukort.. Hát most megint nekiláttam a Lélekhasadásnak. Egyszerűen letehetetlen...

Akkor üdv itt!!!!Érezd jól magad!

Sziasztok! Jelenleg én is a Lélekhasadást olvasom, annak is már a 2. kötetét. Nekem nagyon tetszik, és bár én nem vagyok borderline,  mégis mintha csak rólam szólna... de legalább rátaláltam a burára

Köszönöm!

Nem lehet a vezetéknevét átjavítani? KONCZ.