1830
sertés? 
Hogyan éljük túl magunkat amikor minden összejön?
2013, január 29 - 21:55
#35
2013, január 29 - 21:52
#34
Ez sértés volt...
2013, január 29 - 22:42
#33
.
2013, január 29 - 21:49
#32
Brendon egy tacskó? 
2013, január 29 - 22:34
#31
***CENSORED***
2013, január 29 - 22:43
#30
.
2013, január 29 - 22:34
#29
***CENSORED***
2013, január 29 - 21:42
#28
Szép vízióid vannak...
nekem is voltak az éjjel
2013, január 29 - 22:43
#27
.
2013, január 29 - 21:37
#26
Ki szedné ki a beleimet a sínek közül??Valami közmunkás biztos..annak is egy életre elmenne a kedve a munkától..pff...vagy egy kutya marcangolná szét a darabjaimat. Na az legalább jóllakna,szegény kis kóborállatka.
2013, január 29 - 22:35
#25
***CENSORED***
2013, január 29 - 22:43
#24
.
2013, január 29 - 22:35
#23
***CENSORED***
2013, január 29 - 21:27
#22
Még ahhoz sem voltam elég önző hogy megöljem magam,mert akkor mi lesz ezzel+azzal..,meg összetörik az autó,vagy mit éreznek majd azok,akik azon a vonaton ülnek,ami alá épp ugrom....halálra rémülnének .
2013, január 29 - 22:35
#21
***CENSORED***
2013, január 29 - 21:05
#20
Lolaaaaa! Card le!
amúgy ismerős, eljutsz oda, h akkor minek? és akkor az a baj
de téged vár a fehér cica, gondolj rá!!!
2013, január 29 - 21:01
#19
Elég volt. Nem bírom tovább.Engem már nem érdekel semmi és senki.A hét minden napján lábtörlő vagyok,és alázatos rabszolga,egy tökéletes box-zsák,akit lehet püfölni,mert úgysem szól,nem sír,mert olyan kurva erős.Nem akarok semmi lenni,el akarok menni,akármit csinálok,sehogy sem jó,dolgozhatok bármennyit,semmi sem elég,megvehetek bármit,senkinek nem jó..utálom az egészet!! Majd ha újra születek,másképp lesz talán,ez így nekem nagyon sok!!Hol van az megírva hogy mindent el kell viselni??
2013, január 28 - 09:01
#18
éltem, elfáradtam, meghaltam már nagyon rég. Csak a testem lélegzik
Ismerős érzés. Borzalmas.
De el szokott múlni.
2013, január 22 - 21:02
#17
.
2010, augusztus 29 - 18:55
#16
éltem, elfáradtam, meghaltam már nagyon rég. Csak a testem lélegzik
2010, augusztus 28 - 18:38
#15
Nehéz segítséget kérni. Szenvedek. Nem megy egyedül . A fájdalom elborít. Nem tudom mi fáj...beteg vagyok, belül vagyok beteg. Fertőzök. Ha valahová belépek, megfagy a levegő. A halál szelét hordozom
2010, június 1 - 20:20
#14
Alix : Halálvers
Hol piros bogyókká érett a csend
Az időtlenség új világot teremt.
Mint üveghegyű nyílvessző,áll a szél,
a körhinta vár,vár,nem mesél.
Nem romlik a hús,nem folyik a vér,
nem dobog a szív,nyugalmat remél.
A napfény pelyhei csillognak a füvön.
Galagonya,mirtusz,fekete üröm.
Igyál egy kortyot!Mind elfelejtik,
hogy eddig voltál,s ki voltál eddig.
2010, június 1 - 19:53
#13
Köszönöm Álmodozó, sokat jelent hogy írtál.
Elfáradtam. minden hideg és kilátástalan. Szomorú vagyok
2010, június 1 - 18:02
#12
Szia nevtelen!Tudom mit erzel,hidd el.Elmulik egy pokoli nap,es jön egy masik.Jo ideje Ti Bura lakok tartjatok bennem a lelket.Meg mindig itt vagyok.Lelegzem,dobog a siivem.Ez a lenyeg.Faj az elet,nehanyunknak,kimondottan faj.Hallgasd a kedvenc zened,nezd a kedvenc filmed,egyel valami finomat.Probalj belekapaszkodni minden kis szalmaszalba.TULELNi!!!Legyel makacs!Mutasd meg magadnak,a vilagnak ki is vagy.Ertekes ember vagy!!!HIGGY MAGADBAN!!!Nem ismerlek szemelyesen,megis tudom rolad!!!KITARTAST!!!
2010, június 1 - 15:14
#11
Nem akarok túlélni!!!!!!!!!!!!!!
2010, május 31 - 18:23
#10
Sokszor akarok meghalni, ez nem újság nálam. Mostmár többnyire tudom, ez "csakegyérzés" és elmúlik. Többnyire...aztán van olyan, hogy ez nem nyugtat meg. Akkor csak írok, mint most is. Hála istennek a férjem kivette a gyógyszerelést a kezemből. Ő adagolja. így könnyebb életben maradni.
2010, május 31 - 17:57
#9
Annyiszor jut eszembe, hogy rohadt nagy lehetőség akkor meghalni amikor én akarom és nem egy véletlen folytán vagy betegségben vagy végelgyengülésben...csak nem vagyok elég bátor
2010, május 29 - 12:55
#8
Flowie, baj van?
2010, május 29 - 06:07
#7
x
2010, május 29 - 06:06
#6
x
2010, május 28 - 20:20
#5
Ezt sürgősen verd kia buksidból! Oké?
2010, május 27 - 16:59
#4
Minden összejött
2010, május 27 - 16:57
#3
Oké...én az öngyilkosságra gondoltam. Erővel kiszakítani magam az életből. Nem tudok mit írni, csak szeretnék köztetek lenni
2010, május 27 - 01:15
#2
Én is sokat gondolok a halálra, de nekem ez nem feltétlen negatív attribútum. Szerintem a halál nem negatív, (és nem azért, mert akarnám, vagy hogy vágynám, épp ellenkezőleg) csak egy elkerülhetetlen végkifejlet, aminek -ha lehet- nem úgy vágnék neki, hogy rettegjek, értetlenkedjek, és tagadjak értelmetlenül, miközben tötrénik velem valami földöntúli, amit amúgy sem irányíthatnék a kicsinyes félelmeimmel és kontroll/hitmániámmal...:)
Szóval nekem is sokszor eszembe jut a halál, de mint a lehetséges végső megismerés forrása inkább (elég nehéz ezt kifejezni), és egyáltalán nem mint valami szörnyűséges és végső dolog. Persze sokszor szörnyű, de talán épp a hozzáállásunk könnyítheti meg, vagy békíthet meg vele.
Tulajdonképp nem tudom, csak egy hozzáállásom van felé.
Legfrissebb hozzászólások