Kedves vagy, hogy ezt mondod.

Igen, ezeket az agyam nekem is tudja, csak ez a feka szemüveg ne lenne.... de el fogom dobni a pics'ba

Szépen lassan rendeződik az életem. Ahogy mindannyiunké, mikor kézbe vesszük.

Sokban kapcsolódott a problémáimhoz, amiket írtál; köszönöm, hogy leírtad.

Én sem úgy látom magam, ahogy kellene, de elfogadtam, hogy mások máshogy látnak engem jó értelemben véve. Látnak bennem olyan pozitív dolgokat, amiket én meg sem értek, de megtanultam elfogadni ezt. Szerintem benned is van egy csomó jó, pozitív, kedves és szép külső / belső tulajdonság, amit te nem veszel észre a szemüvegtől, de mástól azért fogadd el ha mondja.

Bár nem tudom, hogy ez kapcsolódik-e valamiben a problémá(i)dhoz, csak eszembe jutott.

Ma kifakadtam az áternél. Elmondtam neki mindent. A zokogás végén megkérdeztem: nem kaphatok időpontot a pszichológushoz? Szinte egyből rávágta, hogy de. Szerintem, ha nem is mondom neki, ajánlotta volna.

A szorongásos depresszió mellé kaptam még egy diagot + még 1 gyógyszert

Rajtam van a sötét szemüveg, ami miatt nem úgy látom magam, ahogy kéne. A változtatás útjára léptem, de ez egy hosszú út, amin türelmesen kell járnom. Az orvos nem jelentette ki konkrétan, de eléggé érzékeltette, hogy ebben a mélységben kb a gyógyszerek tartanak életben. :/

A kávé és az édesség, csoki segít átvészelni. Sajnos jó gyógyszer nélkül csak várni lehet, mikor enyhül magától, esetleg próbálj meg játszani valamivel, ami könnyű és ad sikerélményt.

Akinek van,hogy kezeli az egyhangúságot,szorongást,rosszkedvet? Nekem megint visszajött,munkám sincs most szóval mélypont

Ez tipikus! Remélem nem esel abba a (hibába)?, amibe annak idején én. A házból is alig mertem kimozdulni, mert féltem hogy elkap az újabb roham.Ha így teszel, csak teret engedsz a betegségnek.Én így tettem, kész rettegés lett az életem.Közeli családtag(húgom), ő vezetés közben kapta el, BP-en ahogy korábban írtam is.Ő másnap autóba ült, és azóta is boldogan vezet akár tömegbe is.Még egy megnyugtatót írnék, persze ez egyedi, de másnál is olvastam: Az első a legrosszabb(pánikroham), ha lesz még, de lehet nem is lesz.A pánikbetegség nagyon elterjedt, pl, van a környezetembe egy volt mafiavezér is, ő is az, és sok emberről hallom.Nálunk is frontint szoktakl rá írni, remélem használni fog neked is.

Csökkenhet v teljesen el is múlhat az álmosító mellékhatás. Nekem évek alatt sem múlt el teljesen, de enyhült.

Átmeneti mellékhatás...

Nekem közben hatott a délutáni, bár este be kellett vennem még egyet, mert megint kezdődött a remegés stb... Most megint jobb. Csak nagyon elálmosít. Azt hiszem, alapvetően lefekvés előtt fogom majd szedni.

Nekem 0,5 mg-el indították a nyugtatót, 0,25 mg alig hatott. Dühöt nekem nem tompítja, csak a szorongást csökkenti.

Nekem az antidepik nem hatottak. 8 félét próbáltam ill ezek kombinációját is. 2,5 évig szedtem antidepiket. Nyugtató mindig kellett mellé. A Frontin (Rivotril is) nekem jól oldotta a szorongást, igaz hosszabb távon csökkent a hatása. Ahány ember, annyiféle. Sztem érdemes megrópálni, ami nem hat, azt lecserélni.

Sztem rövid távon jó megoldás a nyugtató, hosszú távon az lenne a jobb ha inkább antidepit kapnál, a tolerancia és függősègveszély gondok miatt. Lehet neked jól hatna. Legjobb az lenne, ha terápia segítene és semmilyen gyszer nem kellene.

Remèlem jobban vagy és gyszerrel ki tudod aludni magad. 

Ha valami triggerelte (valószínűleg, ha eddig nem volt ilyened), akkor az szerintem gyorsan javul, ha nem pörgeted be magad a triggeres élmény felidézgetésével (karácsonyi veszekedés, stb.).

Sajnálom. Jobbulást. A válasz ráér.

PhilC!

Amint tudok, írok neked. Szarul voltam, vettem be kezdő adag Leponexet és kis megszakításokkal 16 órája alszok. Olyan mintha frontint adagoltam volna túl.

0,25 mg. Egy-másfél óra múlva hatott végül. Most már teljesen jól vagyok, azt leszámítva, hogy lázasnak érzem magam, és nagyon álmosnak. De ez már csak a kimerültség szerintem. Megpróbálok aludni egy kicsit.

Hány mg-os? De inkább a következő ip-ban kettőt, mint most rá még egyet. A szorongásos remegést, hááát, nem szokta csillapítani. Talán egy kis alvás.

Hát, nem is tudom. Fél órája vettem be egyet, hát, nem vágott falhoz, pedig ennyi idő alatt már elméletileg hatnia kell. Nagyon-nagyon picit vagyok csak nyugodtabb, meg kicsit elálmosodtam, de pl nonstop remegek továbbra is.

Óvatosan! És ha egy nem használ, kettő sem fog!

Véleményem szerint nem a legjobb megoldás, de legalább van valamid. Csak ne szokj rá.
Amikor háziorvoshoz mentem, én is azt hittem, hogy Frontint/Xanaxot fogok kapni, nem értettem miért azt adja amit. Azóta hálás vagyok érte.

Fejlemény: a háziorvos írt fel nekem Frontint

Éhgyomorra vodka kólával, az jó nyugtatónak.

Viccen kívül: nyugibogyó+alkohol tilos! Sajnos tudom.

Tényleg! Gyógyszerre nem kéne.

Egy ideig én is az alkoholhoz nyúltam "nyugtatóként", egy ideig működött is, de a vége az lett, hogy csak rosszabbul lettem tőle, és csak bőgtem.
Azóta nem iszom (igaz, gyógyszerre nem is kéne).

Írhat a házi (csak úgy drágább), de nem használ, erre a pánikszéli szorongásra semmit. Én x db.-tól eltompultam, de maradt az intenzív szomatikus-vegetatív tünetegyüttes. Amúgy ha használna, a mentős adott volna egy szurit (van náluk), nem véletlen, hogy inkább a felest javasolta. Nem akarlak alkoholizálásra buzdítani, de egy kevésnek sokkal erősebb a feszültségoldó hatása, mint a piruláknak. És meggyőződésem, hogy akinek nincsenek meg az "alkoholista génjei", annál sokkal kevésbé addiktív is, mint a nyugibogyó.
Van, akinek beválik a lent említett valeriana (macskagyökér), vagy az orbáncfű+citromfű teakeverék, de ezek sem tesznek csodát.

Tejóég

Igen, erre emlékszem, hogy mesélted. Együttéreztem veled, de nem igazán értettem. Most meg itt gubbasztok otthon, és rettegek...

Apámnak augusztusban volt olyan esete, hogy kórházban le kellett nullázni a szívverését és újraindítani, mert annyira össze-vissza vert a szíve, és folyamatosan hányt. Kivizsgálták őt akkor, de nem találtak semmit, és neki is azt mondták, hogy ez egy nagyon felerősödött pánikroham lehetett...

Mikor velem történt először, utánaolvastam milyen a pánikroham, és ott írták hogy utána félsz majd visszamenni oda, vagy olyat csinálni (pl. munkába menni), ami közben előjött. Én is hülyeségnek éreztem, aztán mégis elkezdtem parázni ugyanazon a helyen aztán ahol rámjött. 
És azóta munkába menet is szinte minden nap rámjön ez a pánikérzet.

Veled ekkor mi történt pontosan?

Az előbb már megint zacskóba lélegeztem, mert megint zsibbadtak az ujjaim. De ez a zacskós trükk nem a legjobb, lehet, hogy rosszul csinálom, de nekem csak hányingerem is lesz tőle. Végül befogtam inkább az orrom, és visszatartottam a levegőt, ahogy tegnap javasoltátok, és akkor végre jobb lett.

Hát, az biztos, hogy én képtelen lettem volna elmenekülni. Felállni nem tudtam.

Én azt érzem most, hogy nem merek elindulni hazulról, mert tegnap is útközben jött rám, és valamiért rettegek, hogy útközben jön rám megint. Tök logikátlan, hisz egyáltalán nem ez volt a fő hajtóereje a dolognak, mégis rettegek...

PhilC, hozzám sosem kellett mentőt hívni, és mindig megúsztam, hogy az emberek odagyűljenek hozzám (féltem hogy ez lesz, és elmenekültem). Szerintem nekem még sosem volt ilyen rossz, mint neked. Nálam az rossz, hogy ez a pánik-érzés kvázi állandósult. Beragadt a pánikroham kezdeti szakasza, de azt folyamatosan, egész nap éreztem.

Én is azt hittem, hogy nyugtatót fogok kapni, de máig nem szedek. Nekem háziorvos írja fel az escit, de Magyarországon nem tudom hogy működik ez, és hogy mit írhat fel és mit nem a házidoki.

Ilyen valeriana relax és társai biztos vannak a patikában, de nálam a gyógynövényes cuccok sosem segítettek.

Viszont engem a NeoCitran mindig lenyugtat, én altatónak szoktam használni, mikor cikáznak a gondolataim és nem tudok elaludni (aztán nem rászokni ám).

Szeretnék valamilyen nyugtatóhoz jutni. Még ma. De nincs áterem, és sokára kapnék időpontot. Ötletek? Valami gyógynövényes cucc is jó lehet? Vagy háziorvos tud írni nyugtatót? 

Elviselhetetlenül szorongok, gyorsan ver a szívem, és rettegek, hogy megint olyan rohamot kapok, mint tegnap.

Talán a karácsony hozta ki, és remélhetőleg egyszeri élmény volt.

Te is, ti is!

Rendben, örülök! Vigyázz magadra! Aludj jól!

Igen, köszönöm. Ne aggódjatok, ma már rendben leszek.

Brrr.

Hazaértél?

Igen, ezt magyarázták a mentősök is nekem.

Én is alig tudtam beszélni.

Itattak vízzel, meg masszíroztak, mondták, hogy lélegezzek lassan, utána jobb lett.

A legijesztőbb az volt, amikor nem tudtam megmozdítani a kezeimet, és láttam, hogy elkékültek.

Én a legelső pánikrohamomat soha nem felejtem el.Több mint 10 éve volt, egy hétköznap este, kint az utcán.Éppen füveztem 2 haverommal. Egyszer csak elkezdett a szívem nagyon dobogni.Kicsit félrevonultam tőlük, de egyre rosszabbul lettem. Aztán már levegőt se kaptam, alig tudtam beszélni, de szóltam nekik hogy hívjanak mentőt.Először nem is értették, aztán meg azt hitték, csak paráztatni akarom őket, és vagy hülyéskedek.A vége az lett, hazamentem, amikor már kicsivel jobban voltam.Akkoriban, nem tudtam hogy létezik ilyen, pánikbetegség, vagy hasonló.Azóta többször elkapott, mindig nagyon rémisztő, de az első a legkeményebb.Egy közeli rokont vezetés közben BP-en kapott el csúcsforgalomban.Tele volt a kocsi munkatársaival, őt bevitték a mentők.Neki azóta se volt pánikrohama tudtommal, remélem nálad is így lesz.Ami trükköt megtanultam az évek folyamán, hogy vagy zacskóba lélegezni, vagy befogni az orrunkat, és visszatartani a lélegzetet, ha gyorsan vesszük a levegőt.Ugyanis sok széndioxidod lélegzünk ki, mozgás nélküli gyorslégzéssel, és ezt vagy zacskóba légzéssel, vagy lélegzetvisszatartással lehet pótolni.

Jobbulást! 

Sajnálom. Mielőbbi jobbulást!

Én személy szerint rajta vagyok, de most nem az én kezemben volt az irányítás. Egyáltalán nem tudtam mozogni, belegondolni is rossz, hogy te is ilyen szarul lehettél, Liliomlány. Egy nő jött oda hozzám, ő hívta ki a mentőt, én meg se tudtam mozdulni, csak remegtem... Odajöttek hozzám még egy csomóan, tök rendesek voltak, masszírozták a megdermedt ujjaim, elpakolták a táskámba a szanaszét lévő holmijaim, nekem meg csak ömlöttek a könnyeim a tehetetlenségtől. Borzalmas élmény volt.

Igen, ilyenkor tényleg nehéz mit csinálni. :/ Egyszer voltam én is olyan durva állapotban, hogy mentőt akartak hívni, de nem hagytam.

Ilyenkor tényleg csak pár szó segít. Jobb esetben olyanoktól akik szeretnek. Úgy könnyebb megnyugodni.

Vigyázz magadra! Ha hazaértél épségben, írj. Aggódunk érted!

Jaj Phil, vigyázz magadra

Ja, hát ha már szipuzol!

Jó utat!

Csak beszélgettek kicsit velem. Mondták, hogy nem nagyon tudnak mit csinálni, mert nem vagyok életveszélyben, bevihetnek egy kórházba, de ott órákat várhatok a sürgősségin. Adtak egy zacskót, hogy lélegezzek abba, lassan, és csak várták, hogy jobban legyek. Mikor már fel tudtam állni, mondták, hogy menjek, igyak egy felest, attól megnyugszom majd. Úgyhogy bementem az első kocsmába, és megittam egy liter sört. Most még úton vagyok hazafelé, még mindig remegek, és fújtatok a zacskóba... :/

Jaj PhilC, ez borzalmas... úgy sajnálom.

Hogy vagy most? A mentősök tudtak segíteni? Aggódom...

Uristen Phil, nagyon sajnálom szerintem lassan elgondolkodhatnál az antidepresszánson, hogy ezt a fél évet (az escitalopramot 6 hónapig ajánlott szedni, és pánikolósaknak jó) könnyebben végig tudd csinálni. Persze ez csak az én véleményem.