Borderline


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

További bordi topikok:

https://www.bura.hu/forumok/beszeljunk-a-bpd-rol-avagy-borderline-a-gyak... - 397 hsz

https://www.bura.hu/szakmai-informaciok/psziches-betegsegek-a-dsm-iv-es-... 144 hsz


Offline
Csatlakozott: 2021 jan 25
Hogyan lesz valaki borderline? prof.dr.Keresztes Zoltán előadása. https://youtu.be/AJuM5og7_-Y

Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Kleó írta:

Ja, bordit és bipolt ismerek...

Kezdetben "csak" szorongás – derealizációval!, aztán bordi,+egyéb szem.-zavarok, és kiforrta magát (igenis, hosszmetszetileg) a bipol.
Avagy: hogyan bolonduljon meg teljesen az ember?


3
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Attól függ, hol húzzuk meg a határát a normális személyiségvonásoknak. Ez bizonyos mértékig szubjektív (egy régi-régi áter mondta).

 

 

 

 

 

 

 

 


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Kleó írta:

Akkor sem minősül súlyos kórképnek, mint a nárci vagy az antiszoc. sem.

Ja, bordit és bipolt ismerek...

Tudom, tudom, elmebetegségnek csak a skizo és a bipol számít. 

Elhiszem, de kétlem. 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Akkor sem minősül súlyos kórképnek, mint a nárci vagy az antiszoc. sem.

Ja, bordit és bipolt ismerek...


6
Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Kleó írta:

Roxy. írta:

Az "igazi" bipol valószínűleg tényleg mindenféle ok nélkül produkál depressziót és mániát. 

Lófaszt! Általában nem, igenis külső körülményekre való (szélsőséges) reakció.

Nem hiszem.


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Kleó írta:

"A személyiségzavar nem betegség, hanem a személyiséget jellemző állapot, bizonyos személyiségvonás(ok) szélsőséges megnyilvánulása."

Ez egy tipikusan "nesze semmi, fogd meg jól" ................... sípszó. 

És nem is hiszem, hogy olyan sokféle szem.zavar van, mint mondják. 

 


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Kleó írta:

A bordi szem.zavar, tehát nem súlyos pszichiátriai kórkép.

Ismersz bordi-t? 

Én igen. Nagyon nagyon súlyos dolog az. 


9
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Sztem jobban is teszed...



Offline
Csatlakozott: 2021 jan 25

Én nem ástam bele magam a borderline témába,de úgy igazán mélyen a bipolba sem!


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Roxy. írta:

 

Az "igazi" bipol valószínűleg tényleg mindenféle ok nélkül produkál depressziót és mániát. 

 

Lófaszt! Általában nem, igenis külső körülményekre való (szélsőséges) reakció.


12
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

"A személyiségzavar nem betegség, hanem a személyiséget jellemző állapot, bizonyos személyiségvonás(ok) szélsőséges megnyilvánulása."


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

A bordi szem.zavar, tehát nem súlyos pszichiátriai kórkép.


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

És ennek mi az értelme? Komolyan kérdem.

Az "igazi" skizo és bipol előfordulása 1 százalék, a többi valami csinált diag. 

Na, kinyögöm: nekem egyértelműen egy erős érzelmi hatásra jött elő a bipol. Nem csak úgy magától. 

Az "igazi" bipol valószínűleg tényleg mindenféle ok nélkül produkál depressziót és mániát. 

 


15
Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Na, csekkoltam a záróimat. 

Szvári kh. 1. felvonás: bipol, agorafóbia

Nyírő: bipol, nem meghatározott szem.zavar

Szvári kh. 2. felvonás: bipol, agorafóbia

Még bordi sem vagyok. Heh. 

---

Nekem olybá tűnik, hogy két nagy kórkép nem fér meg együtt. Tehát skizo és bipol nem lehet valaki egyszerre. Akkor talán bipol és bordi sem. 

Egyáltalán: mi az a szem.zavar?


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

A border érzelmi, a bipol hangulati labilitás. Ezt nem én mondom...


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Ez Kleó elmélete. Amit még egyszer sem értettem meg. {lítium ide vagy oda}


18
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Az már előbb is megvolt...


Offline
Csatlakozott: 2021 jan 25

15 évvel ezelőtt  kaptam a bipoláris diagot és kb.fél éve jött a felismerés,hogy van bennem borderline is.Ezt az új áterem is megerősítette de nem hivatalosan.



Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nekem mindig is teljesen más volt a véleményem. A borderline horizontális ventilálás, a bipol pedig ennek szövődményeként vertikális oszcilláció.

Ráadásul nem is feltétlenül áll fenn komorbiditás.


21
Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

genevyEve felvetése:

"Mit gondoltok arról, hogy a bipoláris kettészakítja a személyiséget és ettől lesz végülis a borderline?"


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

próba


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Ezt mire írod?


24
Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Anyum erősen hiszzrionikus. Sztem border is.


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

eumate írta:

Az igaz, hogy a borderline felmenők között nácizmust vagy nárcisztikus személyiségzavaros szülőt látunk többségében?

Egy betű hiánya micsoda galibát okozhat... 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Igen, v kevert/borderline-ost.


27
Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Az igaz, hogy a borderline felmenők között nácizmust vagy nárcisztikus személyiségzavaros szülőt látunk többségében?


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Köszönöm a válaszokat.


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

up

 


30

Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Kedves eumate,

sajnos tökéletlen világban élünk, ezért tökéletlenek a lehetőségeink is, teljesen igazad van abban, hogy nekünk is kell alkalmazkodnunk a világhoz, mert a világ csak mérsékelten alkalmazkodik hozzánk -- bár lehet azért harcolni, hogy jobban ismerje el ezeket a betegségeket, és szerintem ezen a téren történtek is előrelépések.

A terápiának elvileg az a lényege, hogy egy másik ember segítségével változol, konfrontálódsz önmagaddal (amit senki sem szeret megtenni normális esetben), és ez katalizálni tud egy változást. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy ez hogyan történhet meg egy önsegítő könyv segítségével, abban az ember inkább csak viszontlátja magát és a bajait, és ez valamelyest megnyugtatja. A leginkább az olyan terápiás módszerek ültethetők át algoritmusba, amelyek szabályszerűek, adott problémára adott megoldást javasolnak, tehát nem szükséges hozzájuk egy intenzív önismereti munka. A kognitív-viselkedéses terápia például inkább ilyen, angolul vannak is olyan programok, amelyeket nagyjából egészséges, de boldogtalan embereknek találtak ki, hogy fejlesszék magukat és az örömre való képességeiket különféle technikák segítségével. Például elterjedt előírás, hogy minden nap adjunk hálát valamiért, ami történt velünk -- ha valaki nagyon rossz állapotban van, nyilván nehezen talál ilyesmit, de a kutatási adatok szerint jelentősen javítani tudja a hangulatunkat, ha minden nap törekszünk erre.


Offline
Csatlakozott: 2013 máj 13

Kedves kuma! A napokban beszéltem Krisztiánnal, azt mondta, hogy az egyik megrendelője ezzel a témakörrel foglalkozik. Úgy értesültem, hogy hamarosan publikálnak egy blogot, ami hasonló kérdésköröket, problémákat fog felölelni. Témáiban "önsegítő pszichológia" valamint, ahogy írod "van-e lehetőség az embernek arra, hogy a sorsára hasson, és hogy?" témakörökről is fog szólni. Ha minden jól alakul, akkor még a tervek szerint könyv formában is megjelenhet. Kb. ahogy megfogalmaztad:"olyan elmés könyv, ami képes bárkinek a sorsán változtatni". Üdvözlettel: tima


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Meg hát azt várják, hogy "megváltozz", ami nem takar mást, mint hogy viselkedj úgy, ahogy nekik és a társadalomnak megfelel. Amúgy úgy látom, a pszi tudományoknak is csupán ez a céljuk: Tanulj meg másként viselkedni! Olyannyira, hogy a volt áternőm megmondta: kb. 40% az alaptermészet, ami nem változik, a többi 60 a viselkedés, ami változtatható. Tapasztalatom szerint az összes terápia arra megy ki, hogy erre megtanítson. Az önsegítő módszerek is erre idomítanak.

Először 46 éve kaptam olyan dg.-t, ami az akkori terminus technicusoknak megfelelően tulajdonképpen border volt. (Érzelmileg elmaradott a fejlődésben, kicsivel később: érzelmileg infantilis.) Számos terápián, gyszeren, áteren és lóguson túl ugyanitt tartok. Sad Olykor, megfelelő gyszerezéssel és viszonylag kevésbé frusztráló környezetben elég stabil vagyok (most is, pedig azért ez a piálás nem túl biztató), de mindig átmeneti.


33
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Én költözés+munkával sem tudtam szabadulni, mindig a nyomomban voltak, ráadásul mindenféle pszi-ellenesek...


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Nem borderline specifikus, de engem nagyon érdekel az önsegítő pszichológia, tehát hogy tudományos igényességgel hol van lehetősége, van-e lehetőség az embernek arra, hogy a sorsára hasson, és hogy? Olyasmi, mint nyelvi képességünk, a viselkedésünket mi irányítja? Belső vagy külső ingerek? Mi a határa a vélelemezett szabad akaratnak? Azért írom vélelemezettnek, mert nincs, csak az illúziója. Miért nem írtom, hogy "illúziója"? jó kérdés.. Lehet úgy kellene. Mindenesetre, melyek azok az ismeretek, tényezők, stb, amik segítenek a sorsunk megváltoztatásán a jó irányba, és hol van ennek a határa. Mert biztos vagyok benne, hogy van határa. Nincs olyan elmés könyv, ami képes bárkinek a sorsán változtatni. Ugye egy könyv, videó, stb. mind általános anyagok, teáht ott kint vannak, megveszem, vagy letöltöm, vagy megnézem, és gondolok róla valamit én, aki a mások oldalon nézem. Az hogy ki nézi, arról a videó nem szól... Márpedig ha nekem lelki bajaim vannak, nekem specifikusan rólam, nekem szóló infó kéne. Na igen ám, de az internet erre nem alkalmas, én mégis ezért nézem a youtube-ot. Tehát a viselekdésemmel akarom megszerezni a lelki egészségemet. Lehet hogy ez önmagában beteges. Nade lelki "beteg" vagyok, megengedhető, nemde? Hmmmm. éRdekes kérdések. Nem tudom mi a kiút, hisz pont erről írok, hogy keresem, de Az tuti, hogy ez még ha működik is, részleges. Mire rálelek arra a videóra, könyvre, weboldalra ami hozzám, nekem szól, idő, véletlen kérdése, eltéríthet ia figyelmem a közbülső videó(k) vagy más belső ingerek, aztán csak megnézem, ha annyira fontos... A valóságba, a valóságos gyógyítást én úgy képzelném el, hogy egy idealizált terapeuta, aki pont ismeri a bajomat, problémámat, rámhangolódva beszélget velem, a kommunikáció nem egyirányú, hanem kétirányú, így jobb, hatékonyabb. Ugyanakkor meg kell mondjam, hogy megvan ennek is a hátránya. Akármilyen jó a terapeuta, lehetnek olyan részek, mikor ki nem állhatom, ebbe viszont jobb a számítógép, a könyvek, weboldal. Mérlegre kéne tenni melyik a jobb? Az önsegítő könyvek? Az online keresgélés, olvasás, videónézés (tehát a viselkedésemmel keresek segítséget), vagy a pszichológus, akinél elviekben passzívan ülhetek, ő majd "megoldja", van egy ilyen nézet, és én egyébként adom ezt a nézetet, tehát, hogy a pszichológus az a hely, aki bármi bajom is van, megoldja, nem a páciensé ez a feladat, ha a páciens nem gyógyul, javul, az a pszichológus kudarca (vagy szakemberé). Ez nem teljesen van így, erre már rájöttem, de van egy ilyen nézet, és ez egy fontos nézet, és bizonyítható a gyakorlatban is hogy haszna van. Egyébként az a kérdés, hogy a viselkedésemmel érem el a segítséget igaz mind az önsegítésre, mind az internetes böngészésre, és a spzichológus keresésére is. Mindháromnál a saját viselkedésem az, ami által segítséghez jutok. Namost van persze olyan állapot, amikor annyira sz@rul vagyok, hogy nem tudok viselkedni, csak feküdni pl, vagy "pörögni" és nem tudok ilyesmivel foglalkozni. Nos a pszichiátria (de még a pszichológia is) ilyenkor a gyógyszert tudja adni elsődlegesen. Sajnos az van, hogy nagyon ki vagyunk szolgáltatva mi, lelki problémások (vagy lelki betegek,). Ki vagyunk szolgáltatva a társadalomnak, a politikai rendszernek (politikai viszonyoknak), a családnak, a barátoknak, ismerősöknek. Sajnos ennek az egésznek nagyon nagy része nem rajtunk múlik, hanem őrajtuk hogy mit gondolnak rólunkj, hogy vélekednek a bajunkról, vagy betegségünkről. Ebbe ez a szívás, hogy jó társadalmi viszonyok között, elfogadó barátok, ismerősök közösségben kisebb az esélye ezeknek a bajoknak, mint olyanba ami (véleményem szerint) most van. A mostani rendszer ,plusz a covid miatti bezártság, meg a családom, és a barátaim egy része (nem mind1 persze mekkora része) nem túl pozitívak a problémámmal, Én a fejem tetejére is állhatok, ők akkoris akaratgyengeségnek, unintelligenciának, lustaságnak, stb. bélyegezhetik azt, ami nagyon nem az. Egyik sem, sőt. Én tudok érvelni amellett, hogy ezek az emberek PONT AZ ELLENKEZŐJE, MÉGIS ezt gondolják. ROHADTUL frusztráló, de ez pont az, amit el kell viselni (fogadni nem). A társadalmat meg a külső tényezőket megváltoztatni nem tudjuk, (teáht hogy ki mit gondol, beszél, viselkedik), deazt, hogy mi hogy reagálunk azt talán részlegesen igen.  Ebbe lehet bízni, na meg a jól bevált (társadalmilag is validált, elfogadott) gyógyszerekben... Két dolog. Az egyik, még hiányzik egy egyesített elmélet, ami a különféle irányzatokat egybefűzi, és használható vezérfonalat ad a pszichés zavarokkal élőknek. A másik, hogy kellene online terápia. Van 1-2 külföldön, már látom, pár évvel ezelőtt (2013 tájékán) még nem volt. Ez jó, de fizetős, és angol. A személyre szabottsággal mindig az a "baj", hogy drága, viszont hatékony (kétirányú kommunikáció, nem egy). A végső megoldás egyébként az lenne, ha mesterséges intelligencia szoftverek olyan fejlettek lennének, hogy pár adat megadása után (minél több, annál jobb itt tényleg ez van) a szoftver ingyé (ingyen) megmondja, hogy mi(k) legyen(ek) a következő lépéseid sorrendbe, időben mikor, stb, illetve beszélget veled, ha kell a lelkedről, stb. Tökéletes lenne, és egyre finomodna. Ez utóbbi mondat picit ellentmondásos, mert ha tökéletes, akkor nem finomodhat, persze a "tökéletes" szót szokták szabadon használni amolyan szólásként is. Én azt gondolom, hamár a technológia annyi roszat hozott rám (más nevében nem beszélnék, bár biztos vagyok benne, vannak mások is), akkor hozzon legalább némi jót is. Ahogy a facebook elterjedt, az emberek elmagányosodtak. Közösségi médiának mondja magát, közbe az emberek magukat mutogatják, saját gondolataikat, képeiket rakják ki, és nem törőnek másokkal. Elmagányosító dolog szerintem. A valódi közösség az, amikor találkozunk face-toface. Ahogy növekszik a facebookon eltöltött idő, úgy csökken a valóságban. Nem tudom hol lehetne, beavatkozni az egyéni szinten. Összetett, bonyolult és lassú az út.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

"a szabad akarat illúziója" – lényegében igen...

Az önmagát fejlesztő, tehát az emberi elmét utolérő/meghaladó gép lehetetlenségéről, de inkább filozófia. Még a net előtti időkben olvastam, eszembe kell jusson kitől, hol...


36
Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Nekem is abszurd.

Nem akarok belekötni, mer valóban így van, de az nem szabad, hogy B-n vagy C-n keresztül jutsz el. Akármelyiket is választod, már eldöntötte az agyad. Erre szokták mondani, hogy a szabad akarat illúziója. Mögöttes neurokémiai folyamatok döntöttek, amikről nincs tudomásunk így szabadnak hisszük, vagy éljük meg, valójában pedig nagyonis determinált, mivel az agy már meghozta korábban a döntését, mi meg szolgai módon végrehajtjuk azt. Talán pontosabb kutatások kellenek ezen a területen, de filozófiailag és a természettudományos nézőpontből elméletileg is cáfolható a szabad akarat.

 

Az még érdekelne, hogy ki, miben bizonyította, hogy lehetetlen ilyen gép? Esetleg ha van hivatkozásnak is örülnék. Én azt gondolom, hogy a Big data és társai tükrében egyre jobbak lesznek a számítási kapacitások, egyelőre nem látom be miért ne lehetne ilyen gép. Egyébként most néztem erről egy fizikust, aki ezt mondta:https://www.youtube.com/watch?v=fp02OJVGG20


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

A borderline-nál én azt figyeltem meg, hogy két dolog kell: Az egyik a különköltözés, a másik a terápia. A gyógyszer nélkülözhető, ha ez a kettő megvan együtt. Namost általában az a baj, hogy aki borderes, az kénytelen azzal az emberrel élni, aki kiváltja nála a bordert. Az nem fog megváltozni, azt kár is lenne várni. Az együttéléssel az a baj, hogy mégha a terápiába előrébb is jutna esetleg az illető, az otthoni border-t kiváltó környezet visszahúzza. Ha elköltözne, az kivitelezhető kis tőkével, de azzal meg az a probléma, hogy valódi készségek, terápia nélkül nem sokra megy az életbe. Arra kell legalább 1 év, de ez tényleg a nagyon minimum, és addig miből él? Addig kétes, hogy tud-e dolgozni.  Tehát az ideális valahogy az lenne, ha EGYSZERRE tzudna elköltözni, ÉS terápiára járni, vagy legalább addig az ideig fizetve lennének a kiadásai, hogy csak "gyógyuljon" , vagy "javuljon". Addig, amíg kell. Ez nem lenne rossz. Ez persze egy x összeg (egy tól-ig) lenne, amit nem nagyon finanszíroznak a szülők, ő meg megteremteni a border miatt nem tud... vagy részlegesen.. elég nyűgösen, teáht nem az igazi. Mi marad? A dührohamokra gyógyszer (tünetkezelés, ami nem mellesleg sok rossz mellékhatással is jár, pl. tanulni se tud az illető meg a szedálás miatt dolgozni se olykor, tehát én azt mondom, több kárt okoz, mint hasznot), de a megoldás? Namost erre szokták mondani nekem (és már én is picit magamévá tettem ezt a gondolatot) hogy azér nem annyira rossz a heylzet, mint gondolom. MErthogy van ez, meg az ,meg amaz. Igen? Csakhogy én konkrétan nem ezt tapasztalom a mindennapokban, hanem a nyomott, depriált hangulatot, és a hatalomnélküliséget, nameg a segítség tökéletes hiányát (ami persze lehet hogy a negatív szűrőm mondat velem, de hé: mi a különbség a valóság és a szűrőm között? Semmi. Ha egyszer a valóság okozza a negatív lencsémet, akkor a valóságot kéne megváltoztatni.. Amit nem lehet.. marad az ördögi kör, ha nem is lefelé, de stagnálva.. Az még egy fokkal jobb talán. Persze egy görög filozófus szerint, minden a folyamatos mozgás állapotába van "Everything is in a state of flux". Fontos látni, hogy a borderlinenál nem a keresztmetszeti képe a döntő, hanem a hosszmetszeti... Azt meg csak a családtag látja, aki kiváltja a bordert--t nameg én, úgymond "csalában marad". Szép nem? Kommunizmusba ilyen se lenne..


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

a gépek ... "akkor jobbak lesznek ezen a területen az embernél, így hatalmuk lesz felettünk". – ezt is bizonyították már tudományosan, h lehetetlen az ilyen gép létrejötte.

Tulajdonképpen kompatibilizmus az is, amikor a kereszténység a teremtés mellett nem zárja ki az evolúciót, ez nekem abszurd.

A determinációt és a szabad akaratot annyiban képzelem el, hogy A-ból mindenképp eljutsz D-be, de hogy B-n, avagy C-n keresztül, az a te döntésed.

*

Tényleg jó lenne, ha mások is elmondanák, mit gondolnak ezekről a dolgokról...


39
Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Kleó írta:

Nálam a determináció az, h minden eldöntettet a születésed (fogantatásod?) pillanatában, és utána bármikor, bármelyik utat választod, ugyanoda jutsz. H ezt genetikának, determinációnak vagy karmának nevezzük, az mindegy.

Igen, a születésedtől (vagy akár még korábbtól) eldől a sorsod. Ez a determináció. Ez azonban bizonyos helyzetekben lehangoló. Lehet, hogy ez igaz, és tudományosan alátámasztható, de akkor az embernek miért van néha az az érzete, hogy szabadon dönthet,? Hogy döntött valahogy, és azt ő tette, "szabadon"? Szerintem nem érdemes megfosztani magunkat ettől az érzettől, ha már létezik, csak tudjuk azért, hogy nem vagyunk szabadok. Ez a kulcs. MEr ha nem tudod, hanem elhiszed, és úgy is gondolod, hogy szabad vagy, ott gáz van már én szerintem. Az, hogy "bármelyik utat választod, ugyanoda jutsz" nem teljesen értem. Itt ebbe szerintem keveredik nálad a szabadásg érzete (bármelyik utatr választod) és a determinizmus. Ezt egyébként kompatibilizmusnak hívják, amikor összeegyeztethető a determinizmus, a szabad akarattal. Ez azonban szerintem fából vaskarika. Sokak szerint (híres filozófusok) ez nem tartható logikailag mint állítás, mivel egymással összeegyeztethetetlen a kettő. Ha a big bang-ből levezethető minden, akkor hol a szabadság? Ez zanzásítva az érvelés lényege. Visszatérve a gondolatodra, én azt nem értem, hogy honnan tudod, ohgy "ugyanoda"? Ezt csak utólag tudod, senki (se ember, se számítógép) nem tudja, hogy mi a jövő, bár a számítógépek gyorsan fejlődnek, idővel szerintem fogják tudni a jövőt, és a te jövődet is, ami igazán  rémisztő szerintem, mivel akkor jobbak lesznek ezen a területen az embernél, ígyy hatalmuk lesz felettünk. Tehát ez a mondat, csak akkor ételmezhető, ha tudjuk hogy mi az "ugyanoda". Ha tudjuk (amit még nem tudunk, csak a szuper számítógépek fognak majd), akkor van értelme csak erről beszélni. Addig nem. Miért? Mert a jövőt nem tudjuk, se te se én. Csakis filozófiai elméleti alapvetéseink vannak, hogy "determinizmus van". De ez a konkrét jövőről, a te vagy az én jövőmről semmit nem mond. Az igaz, hogy akár hiszek a szabad akaratban, akár nem, ha determinizmus van, akkor meg van írva a jövőm. Csak azt nem érted, hogy te nem tudod a jövőd. Ahogy én se az enyémet. Mivel az ember képtelen saját konkrét jövőjét kiszámítani (max bizonyos helyzetekbe, de ottse mindig Magunk között: én pl nagyon rossz vagyok abba, hogy bejósoljam a viselkedésem, persze az olyan dolgokat hogy evés alvás, ivás, munka nagyjából meg tudom mondani, ohgy bekövetkezik-e vagy sem. Egyébként a sikeres ember az, aki tud 1, pozitív célokat kitűzni, és 2, elérni azokat.) Értem a gondolatmeneted egyébként... Az az egy fenntartásom van, hogy jelenleg még nincsenek olyan gépeink, amik meg tudnák jósolni a jövőnket, és az ember is limitált abba, hogy a saját celekedeteit bejósolja. Egyébként a szabad akarat és determinizmusról gondolkoztam nemrég. A tudományos és filozófiai közösség nagy többségben azon az állásponton van, hogy nincs szabad akarat, de ez engem, megmondom őszintén, lehangol. Nem tudom miért. Mondjuk kit érdekel, ha igaz. Engem, meg csomó sorstársamat. Akkor hazudni kell ahhoz, hogy jobban érezzem magam? Igen, bizonyops értelemben igen, vagy legalábbsi az illúziót elhinni, de az nem ugyanaz.. Ajjajj. Nehéz ügy. Én egyébként ma, manapság azt kezdem gondolni, hogy kell lennie valamilyen szabad akarati dolognak. Hogy miért, azt később. Legyen ez a kvantummechanika véletlenszerűsége, legyen ez evolúciós előny mint illúzió, vagy akár csak sima hazugság, ami jó érzéssel tölt el. Vannak emberek, és élethelyzetek, amikor ezek igenis kellenek. Ha folyamatosan, a lehető legtöbbet arra fókuszálnék, és ez lenne a tudatom felszínén vagy tudatalattimban, hogy nincs szabad akarat, akkor néha olyan lehangolt állapotba kerülnék, ohgy fel se tudnék kelni. Kell ez nekem? Melyik fontosab: Igazságokon éljek amennyire csak lehet, hogy akár a társadalom ne tartson idiótának? Vagy pici "fehér hazugság" által néha elhiggyem hogy létezik szabad akarat, miközbe valahol lehet, hogy tudom, hogy nincs, de a működőképességem, akár a lelki egyensúlyom miatt mégis ezt tartom mérvadónak? Ki mit gondol egyébként erről? 


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Sajnálom.

 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Persze ezen nem a halált értem, az természetes...


42
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ah, sorsnak is lehet, de a végeredmény szempontjából mindegy...


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nálam a determináció az, h minden eldöntettet a születésed (fogantatásod?) pillanatában, és utána bármikor, bármelyik utat választod, ugyanoda jutsz. H ezt genetikának, determinációnak vagy karmának nevezzük, az mindegy.


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Igen, lehet, hogy igazad van. Talán tényleg most gondolkodom jól, amikor kimondják rám az 5 év gyámságot, elavult szarokkal túl vagyok gyógyszerezve, és hazugságokkal az ambuláns lapomon, hogy esélyem se legyen a munkaerőpiacon, se sehol az életben. Szerintem csak ennyi kellett még ahhoz, hogy jól tudjak gondolkozni. Egy emberen egy diagnózs tényleg csak segít a társadalmi életben, hiszen a "stigma" annyit jelent, hogy "kiváló esélyek az életben", és ennyi kedvesség még csak jobban kihozza az illető jó gondolkozását.


45
Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Robo-san írta:

Én úgy érzem, a diagnózisom determinál erősen. Addig szinte a korlátlan szabadság érzését éltem meg. Úgy éreztem, szinte mindent szabad. Most meg úgy, hogy szinte semmit. Tudom, hogy ez csak egy érzés, de az is sokat számít.

 

Bocs, hogy iylet írok, de ez picit logikátlan. Attól függ, hogy az ember szabad, hogy kapott-e egy diagnózist? Gondold végig, te ugyanaz az ember vagy, mint voltá la diagnózisod előtt. Mi változott? A dianózis pusztán. Egy külső ember rádaggatta. Te ugyanolyan szabad vagy, mint voltál. De amúgy nincen szabadság. Az ember determinált, max a szabadság ÉRZETE van. Lehet, hogy korábban nem kellett volna szabadnak érezned magad, és most gondolkozol jól? Én úgy tuom a "szabadság" 20-21%. A többi értelemszerűen determináció, vagys minden, ami "nem szabad".


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Sylvia Plath is próbált...


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

igen

20 évet "dolgozott magán" !!!!!!!!!


48
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Azért ne feledjük, hogy ez többévi előzetes munkásság eredménye. Ő már valamilyen szinten régóta ismert személyiség.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

determinááááál?

hogymiiiiiiiiii????????????

 

ESZTERT MI DETERMINÁLTA?

ESZTERT MI DETERMINÁLJA??????

 

hát talán csak nem egy irodalmi díjjal lehetne determinálni!?

GRATULÁCIÓ BABARCZY ESZTERNEK a 2020-as Déry díjhoz!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen