Mivel a borderekre is jellemző a hangulatingadozás, néha nehéz különbséget tenni... Én nehezen tudnám elmondani, hogy életem bizonyos szakaszaiban border voltam-e vagy bipoláris vagy is-is...

Az sajnos simán előfordul, hogy te magad nem érzékeled az ingadozást. Én közel 40 (!) évesen kaptam bipoláris diagnózist (és addig rendesen ledaráltam a saját életem...), noha 28 éves koromtól rendszeresen jártam orvoshoz ÉS terápiába. 

Az orvosok rendszeresen nem veszik észre, amikor mániás vagyok. Meg kellett tanulnom jól megfigyelnem magam. A "jól vagyok" és a mánia közötti határ könnyen elmosódik bipolár II-ben.  

Ami nem nagyon létezik, az a depresszió nélkül bipolár II. Ha nincsenek jól érzékelhető "lent" szakaszok -- amikor fel se bírsz kelni az ágyból, stb --, akkor nem vagy bipolár. Persze hogy évente egy van vagy hetente egy, az egyénenként változhat.

Különösebb jelentősége egyébként nincs annak, ha bipolár II diagod van. A border és a bipolár között szerintem a fő különbség az, hogy míg az előbbi csak gyógyszerrel nem oldható meg, az utóbbinál a gyógyszer a fő irány. Ennek megfelelően, ahogy Avana is mondja, bipolárra több gyógyszert lehet felírni, például ketileptet/kventiaxot is. 

Elvileg a bipoláris diagnózishoz egy hipomániás epizód is elég a depresszió mellé. És az megvolt bármi is váltotta ki.

Avana jól látja és valószínű az új gyógyszer felírása miatt kaptad az új diagnózist.

Roxy: Írtad hogy a Rexetintől túlpörögtél. Elvileg ez lehetséges.

Ismertem egy csajt akit sokáig kezeltek depresszióval (elmondása szerint) és antidepit is szedett évekig. Régóta ismertem és mindig nagyon szomorúnak és zárkózottnak láttam. Állandóan szorongott stb...  Aztán láttam őt az első hipomániás szakaszában. 31 éves volt akkor. Valószínűleg nála is az évekig tartó gyógyszerezés váltotta ki. Talán vagy a fene se tudja. Gyakorlatilag tejesen kifordult magából. Mindenki biztatta hogy jaj hogy ki vagy virulva meg ilyen marhaságokkal, de én láttam hogy nagy a baj. Segítséget nem fogadott el mert nem érzett semmit az egészből. Sőt agresszív és elutsító volt azzal aki segíteni próbált neki mert látta hogy mit csinál. Elmondtam neki hogy nekem mi a bajom, meg hogy tudom hogy mi van vele, de nem hallgatott rám. Az egész életét tönkretette 1 év alatt. Nagyon rossz volt végignézni. Semmit nem érzékelt belőle, csak hogy milyen jó az egész. Sajnos ő az orvosát is otthagyta azért mert úgy érezte jobban van. Közben meg sokkal rosszabbul volt.

Szerintem jó hogy letetted a Rexetint és hátha az új gyógyszer jó lesz. Ha pedig nem jelentkezik újabb hipomániás szakasz akkor nincs baj. Nem kell aggódnod!!! Szerencsére az elsőt idejében kezelni tudtátok. Ez szerintem nagyon fontos. Egytől egyébként szerintem nem leszel bipoláris...

Holdfény: Igen, ezért kérdeztem én is rögtön hogy mi alapján állította fel az orvos a diagnózist. Ilyeneket meg én is szoktam csinálni A szomszéd meg be van fenyítve. Az udvarra sem mer kijönni. Csak ha nem vagyok otthon... Egy pár örjöngésemnek már tanúja volt...

Végülis, ha felírt valamit, attól még jó lehet a tüneteidre(hogy a diag furcsa).

Szerintem nincsenek hipomán tüneteim, sőt, depressziós sem voltam idén márciusig. Kábé ezt mondtam (ő kérdezett): anyai nagyanyám öngyilkos lett. 2015 nyarán rexetint kezdtem szedni, amitől túlpörögtem. Azonnal le kellett vele állni. Majd nyugi volt és aztán jött a depi. Na, kábé ezekből rakta össze a diagot. Ami szerintem téves. Soha nem volt semmi olyasmi, ami egy kicsit is furának lenne nevezhető (csatangolás az éjszakában, mértéktelen ivás, ének és tánc az esőben, mittómén). Tündérhegyen csináltak velem MMPI-t, abban nem jött ki, majd később ismét megcsináltam és akkor sem jött ki. Szóval.............. passz. Nyilván leállhatok vitázni a dokival, de nem akarok, mert szimpatikus és nem igazán akarok már 4. meg 5. dokihoz menni. 

Nos, hogy ő mit mondott? Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én a pszichiátereknél módosult tudatállapotba kerülök (mintha hipnotizálnának) és egyszerűen az iq szintem lecsökken a felére, semmit nem értek, mindent elfelejtek... Szóval magyarázta, hogy mi a bipol 1 és hogy az nekem nincs, meg hogy ő azt FELTÉTELEZI, hogy bipol 2 van. Szerintem én nem mondtam semmi olyat, amiből nagyon ez jött volna le. 

Nyilván beletörődhetek, hogy rossz a diagom, vagy megkérhetem a dokit, hogy mondja el ismét, hogy mégis mire alapozza. 

https://www.youtube.com/watch?v=D1ZYhVpdXbQ

Reméljük, ő nem bipoláris. Elég vadul ropja..

Vajon az a tény, hogy az ember gyerekkorában a  kerti spriccelős schlag felett szeretett ugrálni, vajon a  bipol előjele lehetett?

Szia

De ezt mi alapján állapította meg? Valamit csak mondott hogy miért? Vagy Te mit mondtál neki? Vannak egyáltalán hipomániás tüneteid? Mondjuk azokat gyakran nem veszed ám észre... De valamit csak meséltél neki ami alapján ezt ő előhúzta a kalapból.

Papíron  "nem meghatározott bipoláris" voltam( a gyógyszerfelírás miatt), utána valamelyik másik kitalálta, ez nem kell(gyógyszer), és akkor "elmúlt" a "bipoláris zavar" papíron is. 

De szerintem pl. a Ketileptes recepthez valami "skizoszerű" diagnózis kellett. Most beugrott-azt hiszem, "nem meghatározott skizofrén" voltam. 

Gáz ez az egész néha, mikor mindenféle kamu diag alatt fut az ember. 

Számomra ez úgy az egész "pszichiátriáról"(+pszichológiáról) állít ki véleményt...

Te is több éve jársz ide-oda(és nem három havonta villámlátogatásról beszélek), eddig nem vették észre a kiképzett terapok, klinikai szakpszichok, pszichiáterek? 

Most akkor eddig mindegyik kókler volt? Az nem lehet, hogy az antidepresszáns "hozta ezt ki"? Vagy talán ez ragasztott inkább rád valamit, jobb híján?

ha csak a gyógyszer miatt kaptad meg, mondhatta volna, ha meg ténylegesen, akkor is el kéne magyaráznia, miből következettte ezt.

Basszus, ezen most jót röhögtem. 

Sziasztok!

Köszi, Eszter!!

Szóval a köv. van: hármas számú pszichiáter bipol 2-t állapított meg nekem, de én egyáltalán nem érzem azt, hogy tényleg az lennék. Eddigi diagjaim szorongás, depresszió (ez utóbbi idén márciusig nem volt jellemző) ill. borderline.

Sokat olvastam a tünetekről, átrágtam magamban, hogy miket mondott a doki, elolvastam Eszter írását (https://bura.hu/szakmai-informaciok/psziches-betegsegek-a-ds/hangulati-z...) és ... semmi aha élmény. 

Valakinek valami véleménye, meglátása? Bár tudom, így nehéz, hogy nem ismertek.

Kedves Eszter!

Az hogy lehet, hogy ide csak egyesek írhatnak és az egyesek nem? Ez diszkrimináció.

Vagy üljek le egyes? De én szeretnék felelni a kettesért!