Eszter, köszönöm. Még meg kell barátkoznom ezzel. Nekem nem voltak öngyilkossági késztetéseim (és egyelőre nincsenek is és remélem, nem is lesznek) és hipomániás sem voltam, meg közepes depim sem volt (csak enyhe). Azzal vigasztalom magam, hogy talán valamikor valamilyen formában nyilván előjött volna az érzékenységem.

Egyébként pont ma írt a négy fizetős terap közül az egyik (az első) az eü-i dokumentációra reagálva. Hatalmas meglepetésemre a borderline-t említette, mint diag-ot, pedig nekem soha nem mondta.

Összességében nehéz megérteni és elfogadni (hogy válaszoljak a kérdésedre), marad tehát a kérdőjel, hogy TALÁN nem mentem volna el ebbe az irányba (bipol), ha nem kapok gyógyszert.

Persze, sőt mindenkivel előfordul, de nem szokás "kiselőadást tartani" pl. buszon, és úgy hogy hallja mindenki, ha akarja, ha nem...

Én is szoktam félhangosan beszélni az utcán, ha elfeledkezem magamról, bármiféle lelkiállapotban(depresszióban is!).

Nálam az antidepi (SNRI: Ventadepress) elvonása váltott ki nagyon erős mániást. Azért vonták el 1 hét alatt, mert kezdtem mániás tüneteket produkálni. Így meg még rosszabb lett, már az utcán beszéltem hangosan, és meg is jegyezték: ez dilis. Szóval nem szabad csak úgy variálni ezekkel a gyszerekkel, de ezt meg az orvosom tudhatta volna. Akkor próbálták a kvetiapint, ami meg engem 0,25-nél máris kiütött.

Addig "oké"(vagyis persze nem az..), hogy amíg szeded, kiválthat mániás szakaszt.

..de ha már nem?

Hogy marad meg a hatás?

--

Én ezt egy kissé durvának érzem, hogy az orvos csak úgy kijelenttette, biztos a nagyi is bipol volt, ettől történt ez és az...miért veszi fixre, hogy beteg volt.

Én is hajlok afelé, hogy a gyógyszerekkel antidepresszánsokkal idézzük elő, hogy egyik betegség átmegy a másikba. Amikor a pszichiátrián voltam több beteg arra panaszkodott, hogy indult major depresszióval a pszi karrier x éve, és most bipolárisok, ilyen olyan személyiségzavarral fűszerezve. Szerintem mániás szakaszokat tudnak kiváltani egyes gyógyszerekkel. De ezen mit csodálkozunk? Fogalmunk sincs, hogy milyen neurotranszmitterek működésébe milyen mértékben szólnak ezek bele. És ez egyénenként változik.

A hajlam öröklődik, és környezeti hatások kiválthatják és egyes gyógyszerek a betegséget.

Azért bazira nem mindegy, hogy a hajlam vagy temperamentum vagy maga a betegség öröklődik...

Esélyesen magabiztosnak akar látszani, azért mond ilyeneket.

Szia mandula! Ez egy nagyon lényeges kérdés szerintem, és nem tudjuk 100%-ban a választ.

Én most hajlok arra, hogy én pl. azért és akkor lettem bipol, amikor antidepresszánst kaptam, és addig (vagyis "valójában") borderline voltam.

A hangulatingadozás és a szuiciditás is mindkét betegségre jellemző. Mindkettőnek van örökletes eleme, bár a bipolárisnál magasabb: a borderline zavart kb 40%-ban tulajdonítják genetikai sérülékenységnek, egy labilis, neurotikus temperamentumnak. 

Másfelől, hogy én is keretezzek: tulajdonképpen miért is lényeges? Felfoghatjuk a dolgot úgy is, hogy nincs jelentősége, hogy mi a címke, és hogy a hangulatingadozást talán felerősítette az antidepresszáns, de alapból így születtünk. 

És ha nem kaptam volna rexetint, akkor most nem lennék bipol???

Én ezt nem értem.

A doki szerint ez genetikus és a nagyanyám is biztos bipol volt és azért lett öngyi. De honnan tudja?

Hogy kell ezt elképzelni? Ha én soha nem veszem be azt a rohadt rexetint, akkor most nem lennék bipol??

(Na, sikerült keretes szerkezetet, azaz himnuszt írnom. Not bad for a day like this.)

Jó, csak nem ennyivel.... 

talán abban reménykedik, h kicsivel indítasz, majd szépen megnövelitek...

who knows. :S

Nem, mint kiderült, nem altatás a lényeg, hanem a bipol-ra is jó. (Na most ha arra jó, akkor hogyhogy ennyi is elég?) Mindegy, én nem fogom erőltetni a részemről...

Sztem se értelmezhető. Számomra a nagy intervallum azt sugallja, hogy ezen belül nincsenek nagy különbségek.

Mindenesetre: ha altatónak szeded, csak és kizárólag, akkor talán ennyi is elég lehet. 

De, de, jól emlékszel. Ő mondta, hogy 50 és 200 mg között, érzés szerint (ami kicsit talán merész). Ezt kétszer is így mondta, nyáron is meg  januárban is (nyáron nem szedtem, januárban két hétig).

Ezért fura, hogy miért ilyen engedékeny, hogy 12,5 mg-ot (!!) is elegendőnek tartana. Nem értelmezhető.

Vettem már rég. De az én ketileptem filmbevonatú volt (kidobtam ám, doki csak pislogott, kár, hogy nincs ilyenkor valami rejtett kamera nálam), nem lehetett volna felezni. Ezért kérdeztem a ketilept topikban, hogy melyik tabletta olyan, ami esetleg felezhető.

A mennyiségre írtam. vagy nem ő volt, aki intervallumban(igény szerint) adta meg, mennyit szedj be belőle?

Vegyél gyógyszer darabolót a patikában .

Ha valamit nem tudok tök pontosan megcsinálni, akkor megette a fene. Ha nem tudom egész pontosan elfelezni a tablettát, akkor kidobom.

Nem, nem mindegy neki. Váltig állítja, hogy kellene. De ha a 25 mg is sok, akkor felezzem. Mivel azonban lesz új AD (illetve ezt már szedtem), ezért nem erőltette a 12,5 mg ketileptet. Majd eljön az ideje (vagy nem, ha rajtam múlik).

Valószínűleg az orvosnak ez tök mindegy, szeded-e vagy sem, annyira irreleváns, 25 vagy 12 vagy 50 mg Ketilept-e. Legalábbis ha orvos lennék, ilyesmit ráhagynék.

A 25 mg-ot pedig  kettéharapod vagy körömolló. 

Na, kiderült, hogy nem elég lítiumot szedek, haha. (Múltkor nem volt jó a nyomtató, tényleg nem tudtam rendesen elolvasni, hogy mennyit kell szednem és mikor). Szóval 750 mg naponta, reggel 500 mg, délben 250 mg. Remeron a szokásos 7,5 mg naponta, új gyógyszerként cipralex 5 mg*, xanax maradt. Ketilept-tel kapcsolatban némi vita, miért nem szedem akkor a 25 mg-osnak a felét. Egyelőre megegyeztünk abban, hogy majd később visszatérünk rá.

*mindkét AD szubdózis

Hipománia.

Red. Te most szedsz gyógyszert? Jobban vagy?

Bármikor nyugodtan kérdezhettek. Akár majd ő is. Itt mindenki igyekszik segíteni.

Próbáltam pozitív dolgokat írni, de azért arra fel kell készülni, hogy rettentően nehéz lesz.

Jobbulást kívánunk a lányodnak!

Köszönöm a válaszaitokat, sokat segítettetek! Úgy látom kicsit jobban van, bár még mindig hosszú út van addig, hogy olyan legyen mint volt, de nyugodtabb vagyok, mint néhány nappal ezelőtt. Igyekszem megfogadni a tanácsaitokat, és minél nagyobb türelemmel és szeretettel fordulni felé!

Kedves csalad!

Nagyon nehéz lehet ezt megélni, és szuper, hogy mellette álltok! 

A mániás időszakban lévő gondolatok egy része túlzás, abból fakad, hogy a lányod agyában lévő folyamatok miatt ő hirtelen mindenhatónak érzi magát, aki bármire képes. Ezek a gondolatok nem maradnak meg (bár visszatérhetnek, ha nincs gyógyszeren). A veszély az, hogy egy-két hónapig így érzi -- addig veszélyes dolgokba is foghat --, aztán hirtelen összeesik, és teljesen depressziós lesz.

Rednél nincs hitelesebb képviselője ennek a betegségnek (kösz, Red!), de én is bipoláris vagyok (II. változat). A család valóban nagyon sokat tud segíteni, de azért én nem mondanék le a barátokról sem. Ha régiek megijednek, lesznek újak. 

Ha ez a hirtelen ingadozás nála Bipoláris I. diagnózishoz vezet, és az is marad, akkor a mániás rész a veszélyesebb, és az, hogy nem akarja elfogadni, hogy valami baja van. Ha bipoláris II. (mint én pl.), akkor a depressziós rész a veszélyesebbb, bár én is csináltam néhány hülyeséget mániás állapotomban őszintén szólva...

De egyik sem jelenti, hogy ne élhetne boldog, jó életet, amiben sok kreativitás van, és sok szeretet. 

Aki fiatal és mániás, nagyon nehezen fogadja el, hogy ez valami abnormális dolog, hiszen a világ tetején érzi magát, tele van energiával, ötletekkel, úgy érzi, bármire képes. Ahhoz, hogy ne keseredjen meg a viszonyotok, jó, ha ezt empátiával fogadjátok, tehát örültök neki, vele együtt, és ezzel párhuzamosan javasoljátok, hogy meg kéne nézni, mitől is lett hirtelen ez az energiabomba. El lehet magyarázni neki, hogy egy kicsit olyan ez, mint az energiamegmaradás elve: ha most kisül ennyi energia, akkor az ovostudomány szerint évekig súlyosan depresszióssá válhat. 

Sok szerencsét, drukkolunk, és kérlek, jelezz majd vissza. Ha kérdései vannak, szerintem az itteni bipol tábor készéggel rendelkezésére áll.

Eszter

Szia

A személyiség a betegség követkéztében nem változik. Az érzések intenzitása erősödik fel ezért viselkedik másképpen mint normál elmeállapotban.

A gondolatok a mánia miatt vannak. Ilyenkor nagyon sok ötlete van az embernek és minden szépnek és jónak tűnik, már ami a saját fejéből jön ki. Úgy érezzük hogy mindenre képesek vagyunk. Ezért gondolja hogy elköltözik jó messzire és akkor majd minden jó lesz. Én 9-szer költöztem el a szüleimtől, de mindig vissza kellett jönnöm mert muszáj hogy felügyelet alatt legyek.

Mániás szakaszban nagyon nehezen tűrjük ha valaki ellent mond nekünk. Ezért mondja azt hogy utál benneteket mert úgy érzi hogy irányítani akarjátok. Ha agresszívek vagytok vele vagy ordítoztok azzal nagyon sokat rontotok a helyzeten.

Az én anyám mindig ordított velem mikor pörögtem. Nem szabad! Muszáj nyugodtnak lenned! Ne hagyd hogy átragadjon rád az a felfokozott tudatállapot amiben ő van! Ha kell színészkedj és játszd el hogy nyugodt vagy! Az ő érdekében nagyon fontos és most már ilyennek kell lenned vele! Ezzel tudsz segíteni neki.

Nagyon fontos hogy tudd hogy ő egy különleges ember! Vincent Van Gogh, Isaac Newton, Ludwig Van Beethoven... Csak néhányan akik ebben a betegségben "szenvedtek". Szóval mindig gondolj rá úgy hogy a lányod különleges, egy született zseni és ez a betegség egy áldás és nagyon sok múlik rajtatok az egész családon hogy az ő élete milyen irányba terelődik. Nagyon fontos hogy ne ijedjetek meg és ne essetek kétségbe. Lehet normális élete a lányodnak! Én például könyvelő vagyok és kurva gyorsan számolok fejben és háromszor olyan gyorsan tudok dolgozni mint egy átlagember. A kisujjamból kirázom az egészet. Meg se kottyan.

Fontos hogy támogasd őt! A bipoláris zavarral élők nagyon kreatívak és sokkal jobban vág az eszük mint a normális embereknek. Ha fest, ha rajzol, ha ír, ha zenél stb. bármilyen műveszet érdekli támogasd benne!!! Nagyon fontos hogy kiélje a kreativitását, nagyon sokat tud segíteni. Egy mániás depressziósnak szüksége van erre!

Kérdezted hogy felfogja-e azt amit tesz: IGEN. És nagyon erős lelkiismeretfurdalása lesz miatta mikor véget ér a mániája. Ezért nagyon fontos részetekről a megbocsátás. Ne érezze azt hogy mindent szabad neki, de azt se hogy utána mindenki haragszik rá, mert abba bele lehet őrülni és akár öngyilkosságot is kiválthat a hangulatok keveredésekor. Sajnos mindenki magára fogja hagyni. A barátai nagy része (kivéve a legjobbakat) elhagyja majd és a párkapcsolatokban is nehézségei lesznek. Ezért nagyon fontos hogy a család mellette álljon és képes legyen megbocsátani is.

Mint mondtam a személyisége nem változik (feltéve ha helyes a diagnózis és tényleg mániás depressziós). Ő ugyanaz az ember aki eddig is volt csak az érzései erősödtek fel. Nyilván a betegséget valamennyire ismered úgyhogy nem részletezem hogy ilyenkor mi zajlik bennünk.

A bipoláris zavar egyfajta bioritmus betegség is. Nagyon fontos hogy rendszert vigyen az életébe. Például nagy szüksége van a rendszeres alvásra. Mindig ugyanakkor feküdjön le, ugyanakkor kelljen fel. Alvás nélkül vagy rendszertelen alvással felpörög és elindul a hullámvasúton. Fontos hogy napi 8 órát tudjon aludni. Ha kell akkor nyugtatóval de muszáj! Fontos a rendszeres étkezés. És arra is vigyázni kell hogy ne túl sokat. Szintén kibillentheti az egyensúlyából. Gondolj csak rá hogy ha nem eszel például akkor feszült leszel. Na nálunk ez fokozottan hat. Mozogjon, mert tele van energiával mániásan és le kell vezetnie!

Próbáljátok kímélni a stressztől is. Például ne idegeskedjetek feleslegesen mert az rá is átragad. Minden apró kis dolog képes kizökkenteni őt az egyensúlyából. Mindent sokkal intenzívebben él meg mint ti. Fokozottan. A stressz amit te érzel az nála 10-szeres erősségű és ez minden érzésre igaz. Például apró dolgoknak is nagyon tudunk örülni, olyansmiknek amit ti észre sem vesztek. Például ha esik a hó vagy bármi. De ugyanígy a legapróbb dolog is képes lehangolni. Hát ez a betegségünk és ő is ezeket érzi.

A mai világban a gyógyszeres kezelés elkerülhetetlen hiszen annyi inger ér bennünket ami kizökkenthet hogy gyógyszer nélkül nagyon nehéz kordában tartani magunkat. Fontos hogy szedje, de azért ne legyetek "börtönőrök" felette mert az pont az ellenkezőjét váltja majd ki. Sajnos nálunk akiknél erős a mánia gyakori hogy nem szedjük a gyógyszereinket, hiszen ilyenkor mi nagyon jól érezzük magunkat és úgy gondoljuk hogy nincs rá szükségünk.

Igazából neki magától kell rájönnie arra hogy ez az állapot, ez a csodálatos érzés ami ilyenkor bennünk van nem valóságos. Ezt te nem tudod elmagyarázni neki és ne is próbáld. Majd rájön magától. Az is egyéntől függő hogy a környezeti ingerek hogyan hatnak rá. Azt is majd ő megtapasztalja és kialakítja a saját rendszerét.

Tehát ami segít:

- rengeteg szeretet

- pozitív szemlélet a részetekről hogy átragadjon rá is

- nyugodtság

- támogatás hogy kiélhesse a kreativitását és/vagy a mozgásigényét

- megbocsátás, hogy ő is képes legyen megbocsátani magának

- rendszert kell vinni az életébe

- gyógyszeres kezelés (legalább addig amíg stabil nem lesz, az kb. 5-10 év, utána majd ő maga eldönti mi legyen)

Miért szeretne elköltözni? Dühe vezérli? Kalandvágy? Szeretne függetlenebb lenni? 

Még egy nagyon fontos kérdés!

Az a gondolata, amit most mániás állapotában a fejébe vett, hogy ő elköltözik az ország másik végébe (betegsége előtt imádta a lakóhelyét) ez a gondolat megmarad benne? Vagy majd belátja, hogy értelmetlen amit kitalált (itt lakása, megélhetése van, ott semmi nem lenne)? Kell majd attól tartanunk, hogy fogja magát megint, és összepakol egy bőröndöt és eltűnik? Vagy a javulással várhatóan már nem gondol ilyesmire?

Kedves Kiscsillag!

Köszönöm a válaszodat!

A családdal nagyon jó kapcsolatot ápolt, de nem volt betegségtudata (egy nyári depressziós időszak után az ez első mániás szakasza), szerencsére be akarta bizonyítani, hogy semmi baja, így tudtuk kórházba vinni.

Igen, sajnos tett vállalhatatlan dolgokat, de mi tisztában vagyunk azzal, hogy nem az ő hibája, nem tehet róla, a betegsége következménye volt minden amit csinált. Ettől még történtek visszafordíthatatlan dolgok sajnos, amivel majd neki is meg kell bírkóznia.

Jelenleg ott tartunk, hogy beletörődött, hogy a kórházban kell lennie és elfogadja a kezelést.

Nagyon bízok abban, hogy jobban lesz,és itthon is szedi majd a gyógyszereit, amiket sikerül úgy beállítani, hogy normális életet tudjon élni.

Kedves család!

Szerintem sok múlik azon, hogy milyen a személyisége és milyen volt a kapcsolata a családjával az akut szakasz előtt. Valaki nehezebben látja be, dolgozza fel, hogy beteg és gyógyszert kell szednie. Mások rugalmasabban reagálnak.

Következmények alatt mit értesz? A mánia következtében olyan dolgot tett, ami nehezen vállalható?

Fontos (és segíthet), ha a család belátja, hogy a mánias szakaszban tanúsított problémás viselkedés nem az ő hibája. Ez nem rossz tulajdonság, hanem betegség, ami neki is és másnak is szenvedést okoz. 

Gyakori eset, hogy az akut szakasz (főként, akinél ez az első) alatt a mániásnak nincs betegségbelátása ,nem érti, hogy miért kell neki gyszer, miért van kórházban. Gyszerrel elérhető a tünetmentesség, ezzel együtt többnyire magától rájön a beteg, hogy szüksége volt orvosi segítségre.

Kedves Mindenki! Kiderült, hogy a lányom bipoláris zavarban szenved. Jelenleg a mániás szakaszban van. Több kérdésem is lenne abban a reményben,hogy tudtok válaszolni. Az első és legfontosabb kérdésem, hogy lesz-e még olyan a személyisége, mint volt? Mennyi marad meg azokból a gondolatokból, amik most gyökeret vertek az elméjében? (pl. hogy elköltözik az ország másik végére, utálja a szüleit, a testvérét mert orvoshoz vitték stb.) Felfogja-e valaha, mit tett ebben az időszakban, és hogy fogja tudni elviselni a következményeket? Bármilyen válasznak nagyon örülnék! Egy aggódó édesanya!

Örülök, hogy jól alszol, az nagyon fontos!

Vannak atipikus foglalkoztatási formák,

- részmunkaidő (2-4-6 óra)

- rugalmas munkaidő (amikor van egy törzsidő, a többit magadnak osztod be)

- job-sharing (amire nincs magyar szó és azt jelenti, hogy egy adott munkakört két ember tölt be, felváltva... pl. az egyik van délelőtt, a másik délután, vagy ezt rendszer valami szerint váltogatják) --- ez - tudtommal - nincs mo.-on.

Na most az a nagy helyzet, hogy kábé nincs (vagy alig van) részmunkaidő, meg a többi felsorolt atipikus fogl. forma, pedig nagyon kéne.

Szóval az ötlet  jó, a megvalósítása - szinte - lehetetlen. Sajnos.

Én az utóbbi időben jól alszom, 6-8 órát naponta. akkor sem ébredek fel, ha kellemetlen az álom, szépen végigálmodom, mint a katonatiszt. Olyan reggel 6-7 körül ébredek. Hálistennek, a munkám olyan, hogy kötetlen a munkaidő, ez megnyugtat. 
Mindenkinek azt tanácslom, akinek pszichiátriai problémája van, hogy kötetlen munkaidős állást keressen, mert ha rosszul vagy, nem kell még azzal is törődnöd, hogy ,jaj ,nem tudok bemenni a munkahelyre. Amióta ez a munkahely megvan, jól alszok. 

Én még nem találkoztam senkivel személyesen a "burások" közül. 

Oké. Ez nagyon ígéretesen hangzik. De nem lehet rosszabb, mint egy félresikerült netes randi. Nagyokat hallgatni meg én is tudok. Válaszokat meg tudom, hogy nem tőlem vársz.

Igen. A hipománkodás idején viszonylag kevés alvással kipihentem ébredtem (ébredek). Viszont a depi idején ugyanennyi alvás katasztrófa volt, fáradt és elnyűtt és megviselt voltam egész nap és sehogy nem tudtam többet aludni.

Na majd egyszer engem. OK?

Mondjuk akikkel innen eddig találkoztam, egyikük sem akart látni soha többé. Még beszélni sem hajlandóak velem azóta... A több hónapos levelezést, chatelést, napi több órányi telefonálást kidobták a kukába velem együtt.

Pedig nem csináltam semmit. Bámultam magam elé és próbáltam a sok milliárd gondolat közül néhányat megragadni és értelmes dolgokat mondani.

Értelmes válaszokat nem kaptam. Na majd tőled...

Szia Parrot!

Ebben igazad van, mert tényleg nem látjuk át a másik betegségét, még mi sem. Annyi hogy talán toleránsabbak vagyunk egymással mintha egyikünk normális lenne. Átérezni a másik baját viszont csak az tudja aki hasonlókat él át vagy élt át korábban.

Sajnos...

Néhány esetben viszont a tolerancia és egymás elfogadása is hiányzik közöttünk ami azért elszomorító tud lenni.

Igen, én is kicsit ilyen nesze semmi, fogd meg jól-nak éreztem, részben olyan "tünetekkel", amik kb nem zavarnak senkit(de engem se).

--

A keveset alszom, de kipihent vagyok  dolgot mint tünetet viszont felvenném a listámba.. Egyébként ezt ha jól értem, tapasztaltad magadon? 

Ezek bonyolult dolgok. Az MMPI teszt például vacak, mert olyanokat kérdez, hogy (csak írok valamit, nem emlékszem rá, bár kétszer is megcsináltam) "szokott-e ön indokolatlanul jókedvű lenni?", "előfordul-e önnel, hogy kevés alvás után frissnek érzi magát?", satöbbi. Na most a bipol NEM jár feltétlenül jókedvvel. Nekem a hipomán állapot előtt készült mindkét teszt, tehát (addig) nem volt olyan, hogy keveset aludtam és mégis elég volt.

A diag szerintem akkor segít, ha a) aha élményed van (mint nekem az agorafóbiánál) b) abszolút nincs aha élményed, de végiggondolva, egyre jobban megérted, hogy tényleg van abban valami, amit a doki mond (vagy amit a búrán olvasol ). Hozzátenném, hogy ehhez EGYÉRTELMŰ kategóriák kellenek (hangulatzavar: depi, szorongás, súlyosabb kórképek: skizo, bipol). Az ilyen "nesze semmi, fogd meg jól" kategóriák inkább csak zavart keltenek.

Az az igazság, hogy volt depressziós partnerem és tényleg nem értettem meg, pedig én meg mióta szorongok (amit meg ő nem értett meg). Volt egy border barátnőm, tényleg úgy történt, hogy 2 év után "szakított" velem. Addig meg minden nap telefon, email, cset, személyes találkozás (a legutolsó azért persze nem minden nap). Őt sem értettem. A skizo beteg, ha jól gyógyszerelik, van betegségtudata, akkor egészen jól tud lenni. Bipol beteget személyesen nem ismerek.

Nálam a hipomán állapot semmiféle eufóriás érzéssel, élménnyel nem járt. Mindössze annyi történt, hogy keveset aludtam (és ez nem volt olyan, mint mikor a depi miatt aludtam keveset) és igen hevesen ügyet intéztem (értsd, inkább agresszíven, mint asszertíven ).

Az ateizmus tényleg nem annyira "nyerő". Én egy ideig azt hittem, hogy az vagyok, de asszem nem vagyok az. Inkább agnosztikusnak mondanám magam.

Nekem pár hete volt egy-egy rosszabb napom, mikor "kiderült", hoggy elvileg akad skizotyp személyiségkomponensem is, ez is a keveredés része(de tök véletlen került szóba terápián!!), hát nem repdestem az örömtől, mindenféle tünetem előjött, a szokottnál is hülyébben éreztem magam,  majdnem elq..ta egyik induló szociális tevékenységem, volt is jó nagy örihari terápián...

Szval igen, igazad van, nem mindig segítség a kategória. (van, mikor viszont megkönnyebbülés. )

Ezt csak azért írtam le,mert tipikus példa,mennyire nem látjuk át egymás betegségét,ha nem abban szenvedünk.Egy depressziósra könnyen mondhatja egy pl.skizo,hja,majd te rendbejössz,ne rinyálj.Egy border pedig balhézik mas szemében,ennyi.Vagdossa magát,ejnye,nincs jobb dolga.s jönnek a tanácsok,hogyan lehetne más úton fájdalmat okozni,ami nem látszik.Én a kényszeres dolgaimra adott tanácsoktól futok ki a világból.Szóval a bipolárisok küzdelmét igazán egy masik bipol.értheti meg leginkább.Vagyunk itt sokféle kórképpel,de mindenkinek a sajat poklát kell megjárni,s egyik sem leányálom.

Érdekes,valakit megnyugtat,ha megkapja a diagot.Ami nem mindig helytálló,de ezt hagyjuk.Mas bepánikol,most mi lesz.Gondolom,ami eddig is volt.Anno ,azt szerettem volna,hogy bipol legyek,mert nekik van fenti,pörgős időszakuk.Nekem inkább depi,vagy kevésbé,vagy nagyon.Nem is emlékszem,mikor voltam ,,elfogadhatóan,,jól.Vannak jó,örömteli pillanataim,tény.Aztán visszazuhanok.Erre nincs igazan orvosság,talán az,hogy ateista vagyok,ront a helyzeten.Barátnőm bipol,eléggé kordában van tartva gyógyszerrel,ami nála a lítium.Boldog,éli az életét.Van,hogy pörög,hypomán,de ilyenkor élvezetes különösen a társasága.Sokszor kérem,hogy aludjon nálunk,a család is örül,hozza a humort,az életkedvet.S mindig vannak tervei.Ez amúgy nem tudom,hogy a bipol.-nak köszönhető-e.De legalább boldog...

Köszönöm, aranyos vagy. Tegnap volt a mélypont, most már kezdem integrálni a dolgot. Előszörre nem sikerült.

Igen, a bipol 2-t kaptam meg ismét (nyáron már megkaptam).

Ja, hangulatstabilizáló (nem írom még meg, hogy mi, de úgyis kitalálod ).

Gondolom a bipol 2.Ezt írtad lentebb.Na,új gyógyszer?

Kaptam egy új gyógyszert és csökkentette a doki az antidepit. És mégis földhöz vágott a diag. Na de majd feltápászkodom.

..és ez most befolyásolja valamiben a kezelésed? (terápia, gyógyszerezés, akármi)

Na, voltam egy új áternél (nem számolom, hányadiknál ) (egyébként negyedik) és azt mondta, hogy a szakmai protkoll szerint igen, bipol 2 vagyok, mivel antidepitől felpörögtem.

Nem vágott földhöz a diag, mivel már megkaptam nyáron. Sztoikus nyugalom. (A cél.)