Az égvilágon semmi különbség nincs, a kettő ugyanaz, ízre is ugyanaz. Anatómiai okai vannak ennek az orgazmus-kísérő jelenségnek, hasonlít az anális orgazmushoz. Az egyiknél a húgyhólyag elhelyezkedése és a falának feszessége, a másiknál a méh hátrahajlása játszik szerepet, éppen ezért van, hogy nem mindenki tud ilyesmiket produkálni.

"Nincs semmi probléma azzal, hogy én az ilyen visszataszító, gusztustalan dolgokra izgulok, és egyébként  tényleg igaza volt."

Kizárólag az érintett felekre tartozik, mi fér bele, és mi nem. Ami belefér, az nyilván nem gusztustalan és visszataszító. Kívülálló meg ne minősítgessen, hanem foglalkozzon magával... (már ha a magával-foglalkozás nem meríti ki rögtön a perverzió fogalmát... )

Ez csak úgy érdeklődés szintjén, de a squirt és a pisi az különbözik egymástól, mint íz-élmény?
Én azt is totál pisiszagúnak éreztem és nem szerettem a szagát utólag sem.

Komoly téma van, bocsánat, hogy beleszólok, de Kuma úr, azóta valami új ötlet/gép? Vagy még a régi csiszolgatása, tökéletesítése van folyamatban?

Na, akkor képzeld ez azt a szituációt, mikor egy szépen berendezett, ízléses, tiszta kis szobában, egy 62 éves, elegánsan öltözött, finom modorú nőnek elkezdek arról mesélni, hogy nekem a párkereséssel az a problémám, hogy nekem csak az olyan nők jönnek be, akik nem használnak parfümöt, és nem is borotválkoznak, és szex közben telehugyozzák a számat...mellesleg az sem mindegy, hogy mit isznak előtte, a natúr limonádé, vagy az ásványvíz után a legfinomabb a pisi, a sok kávé egy kicsit olyan kellemetlen utóízt hagy maga után, az előző élettársam ezért is volt kicsit problémás, mert túl sok kávét ivott. De egyébként meg szőrös pna vagy szőrös hónalj nélkül nem tudok ráizgulni egy nőre, ezek az adottságok meg ritkák manapság....és erre szerinted mit csinált?? Érdeklődve végighallgatta, egyszer-kétszer olyan nagyokat pislogott, de a végén annyit mondott, hogy hmm, ez érdekes, ez valóban ritkaság, de ezzel nincsen semmi probléma...érted ezt? Nincs semmi probléma azzal, hogy én az ilyen visszataszító, gusztustalan dolgokra izgulok, és egyébként tényleg igaza volt...amilyen emberekkel mostanság összefutottam, meg amiket hallottam, tényleg igaz volt...tudom, Te nem vagy perverz, vagy ilyesmi, csak azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy egy jó pszichológus valahogy így reagál. Nem okádja el magát, vagy hasonló, a Te esetedben meg főleg nem fog sem kiröhögni, sem csúnyán nézni rád, mert neked egy súlyos traumád volt...de most amúgy csak ha eljátszunk a gondolattal, hogy mondjuk melyik a kiakasztóbb egy átlag embernek, hát, szerintem az urolagniától hamarabb lenne rosszul, mint hogy téged kiröhögne. Ja, meg egyébként nézz csak körül, egyikünk sem röhög rajtad, vagy néz hülyének, egy szakember meg végképp nem fog, ha tényleg jó szakember.

A kiskölykök (tisztelet a kivételnek) amúgy is sorbaállnak a lehetőségért, hogyha egy náluk nagyobbat kell kiröhögni, persze csak nyájmelegben nagy a pofájuk, de ez amúgy is gyomorforgatóan emberi vonás.

Azért is becsüllek, hogy ezt itt megosztottad, de egy szakemberrel is érdemes lenne.

A szakorvosokat felkészítik erre, vannak tréningek, hogy akkor se jöjjön zavarba, ha extrém esetet hall a betegtől.

"ráadásul mások folytonos csesztetésének voltál kitéve. És még csak nem is értették, mi bajod..."

Az a baj h nagyon is értették ezek a mások. nem véletlen volt akkora öröm nekik csesztetni. nyilván felfogták a helyzet komikumát, és nagy örömükre szolgált tovább szivatni, amennyire csak lehet. de volt olyan, aki ezt be is vallotta, h milyen szánalom vagyok már és csak azért is "mindent bele", hogy szakadhasson rajtam. ...és ennyi, így is tette, vagyis tették. 

- jaja mondhatod nyugoidtan, apám nem csak gyökér, egy tapló. de ahogy írtam, a legmélyebb nyomot az hagyta bennem, h a nálam sokkal kisebbek is nagyon jókat röhögtek rajtam, h mekkora szerencsétlenség vagyok már, szőrös fa--al mindenki előtt (igen, ruhások előtt is, hiszen meg is tettek mindent a szándékos szivatáslért, kifejezetten élvezték). 

- na de mindezt én vajon milyen pszichológusnak merem elmondani? a végén még ő pirul el jobban, mint én. na majd lesz vmi ...

Jó ég, ez nagyon durva...nem szívesen minősítem mások szüleit, de ezek után azt kell mondjam, hogy apád egy gyökér...nem sok empátia van az emberekben manapság sem, a gyerekkorban elszenvedett dolgokat meg nehéz kijavítani. Én ugyan szeretek nudizni, de megértem a problémádat. Minél többet beszélsz róla, annál könnyebb lesz túllépni rajta, legalább is nálam így működik, szóval jót tenne, ha mesélnél a pszichológusodnak is.

Nem, mi "normális" strandon voltunk fürdőruhában, de engem az is frusztrált, hogy végig kell mennem majdnem pucéran. Így is kiszolgáltatottnak éreztem magam, és ahogy tudtam, öltöztem felfele. (40 fokban, jobb híján fürdőköpenybe...)

Szóval el tudom képzelni, milyen lehetett teljesen meztelenül, főleg férfiként, az általad is leírtak miatt (merevedés), ráadásul mások folytonos csesztetésének voltál kitéve. És még csak nem is értették, mi bajod... sajnos ezt is el tudom képzelni, az embereket ismerve.

Tamas, a pszichológusnak pont azt kell elmondanod, ami a legjobban zavar. Nekem is nagyon nehéz volt, en sem mertem évekig menni, de muszáj volt. Nekem is nagyon sok bajom van a meztelenseggel, bar szerencsére nekem nem volt közöm nudista strandokhoz, miért is léteznek ilyenek? Előttem pl. a saját apám maszkalt meztelenül es beszélt a szexről amikor meg csak 6 éves voltam, ebből is látszik hogy nem ep elméjű. Nem vagy ezzel egyedül. 

mármint naturista campingben fürdőruhánál? vagy sima ruháson?

hát nekem nem volt hova elszaladnom ugye meztelenül ... de hát a rémálmok egyre erősebbek. azt hittem, majd elmúlnak és nem.

engem konkrétan a bejáratnál is megpofoztak, azaz a közös parkolóból, a másik strandról meg szal akárhonnan nézhették a műsort. apám reakciója: jól tették, megérdemeltem.

baromi sok önbizalmam maradt lányokkal ismerkedni miután nyilvánosan megszégyenítettek ...

de ezer ilyen példa van szal hosszú ... ruhás strandra is engem küldtek az átrepült labdáért, a recepción nagyon cukin kuncogtak stb stb stb. azért egy 13-15 éves már nem éretlen gyerek sztem, még ha igyekeznek is úgy kezelni. rajtam kívül csak egy 15 körüli svéd srác volt egész nap meztelen, na az meg álló dákóval is egész nap ott rohangált, így aztán apáméknak meg is volt a magyarázat h láthatom, nem ciki és nem vagyok egyedül ...

nemtom mennyire lehet ezt másnak elképzelni h milyen mélyre kell kerülni ahhoz h már beletörődjek a meztelenségbe és azért imádkozzak magamban h csak nehogy merevedjek ... mert ilyen is volt sajna, de akkor már annyira magamba fordultam h nem is emlékszem semmire.

Szerencsére az én családomban maradtunk a fürdőruhánál, viszont még így is rajtam volt a para. Felvettem egy jó hosszú fürdőköpenyt, és abban gubbasztottam, mert azt képzeltem, hogy mindenki a szánalmas testemet és a ciki fürdőruhámat bámulja. A vízbe is úgy szaladtam be, mintha kergetnének, mert ugye akkor le kellett vennem a köpenyemet...

Viszont van olyan visszatérő rémálmom, hogy teljesen meztelenül kell végigmennem a Belvárosban, és hiába takargatom magam, az emberek meg akarnak érinteni... és mezítláb futok előlük. Tiszta víz vagyok, mikor felébredek belőle.

igen. csak a szégyen azért elég erős.

amikor 3 héten keresztül naponta van 10 olyan helyzet ami ma is rémálmokat okoz, szted mennyire ciki erről beszélni? de értelek és igazad van ezért vagyok tanácstalan.

legjobb lenne sorstársakat találni.

eddig csak olyat találtam akit meztelenséggel büntettek otthon ha rossz jegyet vitt haza és egyet akit meg koleszban szivattak a folyosón meztelenül. ennyi. és mindkettő a mai napig szarul van miatta.

akkor egyáltalán találok olyat aki hozzám hasonló mértékben lett megszégyenítve?

nemtom .... gáz ez mindenhogy

Ha nem mondond el neki valamikor, akkor kb. feleslegesen jársz.

őszintén, van olyan tizenéves srác akinek emiatt nem lenne szégyenhérzete?

áhhhhhhhh

köszönöm, de lassan bekattanok. azt hittem jobb lesz idővel, de nem.

gondolhatod, mikor arra az emlékre ébredek csurom vizesen hogy 4 német srác szó szerint körbeáll és röhög mint állat rajtam. és még kisebbek is voltak úgy saccra 1-2 évvel. persze ők ruhában, mellettünk volt a ruhás strand, sőt volt egy közös rész is. és apám mániája, hogy minek cirkuszolok, oda is ki szoktak menni a kisfiúk ... ja hogyne csak ezek a kisfiúk 5-6 évesek max. ők tényleg kimennek még fagyizni is meztelenül. de a 14-15 évesek már nem. ezek után gondolhatod milyen jó poén voltam nekik. én meg hiába bőgtem már este, el volt intézve annyival h mindenki látott már olyat meg különben is a ruhás strandon is tudják h itt van mellette a naturista szal nem lepődnek meg csak én csinálom a feszkót.

ja hogyne ... az a baj le se lehet írni amit éreztem. és mindezt úgy h ezek szerint csak az én apám ilyen idióta, mert a többi tizenéves srácon úgy kb 8-10 éves kor felett már tuti volt nadrág. rám meg minek hiszen csak kis pisis vagyok. meg az állandó szövege h a nagylányokat úgyse az ilyen kis pisisek érdeklik szal megint egy a vége h cirkuszolok csak. közben meg imádkoztam magamban nehogy merevedésem legyen, a meztelenségen már szinte túl is tettem magam ott akkor.

szal sose lesz ennek vége aszem ... sztem nem kell mondanom milyen érzés mikor 14 évesen a 12 éves képen röhög. az egyetlen szerencse h nem értettem amit egymás közt beszéltek, de elég volt látni is. lányokra már gondolni se merek, igaz ők csak megmosolyogtak finoman, nemtom melyik  a gázabb.  járni fogok pszichológushoz de kérdés el merem e mondani neki ezeket ...

Minden rossz és káros, amit a gyerekre ráerőltetnek akarata ellenére, pláne, ha ez miatt szégyenérzet, trauma is éri.

Szia Tamás! Együttérzésem. El nem tudom képzelni milyen lehet neked most. Nekem egy hasonló élményem volt három éve: elutaztam a román tengerpartra anyámmal kettesben. Anyám 62 volt, én 40. Anyám minden nap kicirkuszolta, hogy nudizni akar, szerintem mindenki rajtunk röhögött, mert én a gyékényfal túloldalán napoztam fürdőruhában, és időnként adtunk egymásnak szendvicset, üdítőt, vagy olvasnivalót. Magyaráztam neki, hogy engem zavar a sok nemiszerv látvány, és én ennek nem szivesen vagyok a részese, én fürdőruhában érzem jól magam, de hasztalan. Úgyhogy gyakorlatilag külön nyaraltunk. Én szerencsére elég idős voltam már ahhoz, hogy képviseljem a saját elképzeléseimet, elveimet, de még így is traumatizált az élmény valamennyire. 

sziasztok, új vagyok. pszichológus vagy nem hiszi vagy hülyének néz. név nélkül talán elmegy. persze azt se tudom h ez egyáltalán a szexualitásba tartozik-e, de nem találok jobbat. annak örüölök, h voltak már itt "érdekesebb" bejegyzések, talán annyira nem lógok ki, de ki tudja ....

a meztelenség vajon ide való?

az a bajom h a szüleim idióták. kiskorom óta naturisták vagyunk de mikor elkezdtem kamaszodni már nem akartam velük menni nyaralni. persze mindenki másnak engedték a ruhát már 13-14 évesen, csak apám jött a hülyeségével h legyek már férfi és ne királykisasszony vagy buxi mert csak azok szégyenlősködnek. és ennyi.

3 hétig nem láttam ruhát, természetesen még a kisebbek is szarrá szivatták a fejem és tök jó mulatság voltam nekik. és ez így ment összesen 3 nyáron át, de vége, már nem bírom. állandó rémálmok és fleshbeckek ...

igazából az lenne a legjobb ha lenne hozzám hasonló esetleg, akire a szülők rákényszerítették a meztelenséget szal amolyan sorstárs-féle.

de másoktól is kíváncsi lennék h tényleg csak én hisztiztem túl a helyzetet vagy más is cikinek tartaná 14-15-16 évesen? vagyis tuti igen, mert nem véletlen röhögték szarrá magukat a többiek ... ettől még kíváncsi lennék külsős véleményekre.

van valaki esetleg aki hasonlóan járt? most már kb aludni se tudok a rémálmoktól, és ez így nem megy, kiver a víz és így ébredek többször is egy éjjel mert eszembe jut vmi ciki helyzet.

na meg vannak még vkinek ilyen idióta szülei? sok a kérdés ja ...

Úgy vagyok ezzel, mint az étcsokis bonbonnal. Ha kívülről nyalogatom, akkor a finom csokit érzem, ha meg belülről, ott meg a töltelék: vagy likőr, vagy konyak, vagy whisky

Imádok nyalakodni

Jajj, akkor bocsi, hogy így nyilvánosan faggattalak, egyébként érdekelne privátban. Kíváncsi vagyok mindenféle ilyen dologra, így, hogy nekem is van néhány, legalább tudok mihez viszonyítani

Nem annyira gusztustalan. Inkább a lábujjszopáshoz hasonlít a jellege, de nem az.

Priviben leírom ha annyira érdekel, páran már tudják. Publicban nem, mert korlátozná a barátkozási lehetőségeimet, már amennyiben valaha megint ilyesmit akarnék errefelé.

Hmm...igen, hasonlóképpen gondolom, bár szex közben is a legjobb...mikor alul-fölül van kontaktus egyszerre Na jó, azért az „én verzióm”-ból legalább kiderült, hogy valószínűleg jól csinálom, ha már mindkét nem képviselői egyformán nyilatkoztak

A smárolás/csókolózás, ha valaki jól tud, akkor sokszor jobb akár, mint a szex. (Na persze nem a kuma féle verzióra gondoltam most, csak ha már szóba jött. )

Hmm...talán lábujjszopás? Szeretek találgatni...vagy a szájába élveztél, utána lesmároltad?

Volt egy alkalmi nő még régen, aki szopás közben ujjazott, de mondtam neki, hogy ezt inkább ne.

Nem, sokkal enyhébb dolog, félúton a normális és perverz között.

Miért, szereted, mikor megujjaznak? Vagy kinyalnak? Esetleg megdungak egy műfsszal? Nincs abban semmi szégyellnivaló...vannak olyan lányok, akik ezeket kifejezetten szeretik csinálni, nem is kevés, legalább is mostanában sok ilyenre akadtam társkeresőkön...

Nálam fordítva, általában azt igénylem, hogy hagyjanak békén. Azon nagyon ritka esetekben pedig, amikor van kivétel, akkor a kivétel mondja, hogy hagyjam békén.

Mondjuk én nem nagyon vagyok szexcentrikus, pláne, hogy az agyam teljesen random válogatja ki, kitől és mikor lesz tartós merevedésem. A túl heves nyelves csókot sem szeretem, mintha valami hús forogna a számban amit nem tudok lenyelni. Nyalni viszont imádok, és az orális szex is működik viszont. "Szerencsére" van valami, amitől kb. 20mp alatt elélvezek, de mondjuk ezt meg csak kevesektől szoktam kérni, mert valamennyire szégyellem.

Vannak emberek, akikre pozitívan hat, ha valaki elmondja a saját példáját, ez által „jobbnak” láthatják a saját helyzetüket, és persze vannak, akikre nem hat sehogy (mint pl. rám...). De azért elmondom, hátha neked használ, hogy én is hasonló helyzetben vagyok, annyi különbséggel, hogy én dolgoztam/dolgozok is, egyfajta „munkaterápiát” csinálok, vagy ilyesmi, de pl. pár hónappal ezelőtt, mikor nagyon benne voltam a szrban, akkor kb. mikor hazaértem munkából, vagy ittam, vagy valami cuccot nyomattam, vagy azon agyaltam, hogy öngyilkos leszek, vagy hogy milyen leépült hulladék lett belőlem, se gyerekem nincs, se egy normális életem, se egy társam, nem vagyok hasznos a társadalomnak, se a világnak, a néhány barátommal sem foglalkozok eleget, egy elfogadhatatlan, degenerált, perverz senki vagyok, megtűzdelve néhány betegséggel, ami egész életemben akadályozni fog, ha akarnék, akkor sem lehetne társam, mert az én koromban már a legtöbb nőnek gyerekei vannak, amit én már nem tudok elviselni, mert egy önző gci vagyok, és azt akarom, hogy kizárólag velem foglalkozzanak, meg egyébként 31 ( mára 34) évesen már kiöregedtem a párkeresésből...ezzel a gondolatmenettel majdnem elment 4 év, aztán meg, a fene tudja mi történt, de elkezdtek lebomlani ezek az elméletek, most hogy ez a véletlen műve, vagy nekem változott ennyire a gondolkodásom, hogy mást is észreveszek a negatív dolgokon kívül, nem tudom. De valami változott, amitől egyszerűbb az élet. Mint írtam, van még mit megoldani, de a legrosszabb talán az volt, mikor elkezdtem megoldást keresni, nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá...szerintem nem vagy még elkésve semmivel, nem kell ugyanazt a hülyeséget elkövetni, mint én, hogy mindenféle elméletet gyártasz, és csak a rossz példákat látod meg magad körül.

Én már a 7-et sem nagyon, de nagyon megfontolom. Kudarc kudarc hátán...

Mindenki másképp all az élethez.. előttem az volt a példa, hogy a vénlány rokonomat a testvérei mentették meg a totális maganytol. Bar így is az volt. De ő ennek ellenére kibírta 90 évig.. en mar 27 évet sem bírok. 

Testvér? Igen. 6 évesen meghalt. A lányom Berlinben, és kb. szarik rám a betegségeim miatt... Anyámmal lakom, 86 éves. Na,én mire gondolok?

Mondom: nem kötelező. Szabad választás!

Nekem egy testvér is elég lenne, de az sincs. Bar jelenleg annyira labilis vagyok, meg ingadozó a bipol miatt, hogy annyit mind nekem valaki hogy nem muszáj változtatni az egyedulleten es en mar jól is vsgyok így. 

Jaj, dehogy. Én számos kapcsolat után vagyok, h nincs 7 éve senki, de igaz, egyedül lakni szar lesz. De te még fiatal vagy ahhoz, h ne találj egy "igazit".

Szeritem az emberiség 0,01 százaléka az, aki szuzen hal meg, vagy nem képes kapcsolatra. Azért ebben benne lenne elég rendes kicseszés az élettől. Bar eleve 4 mentális betegség is az. En mindenhol azt látom, hogy boldog boldogtalan, szép, csúnya, nagyon okos nagyon hülye emberek mind képesek rá, mindentől függetlenül, csak en nem. Az egyedüllétet szerintem úgy lehet max elviselni, ha egy milliárdos örökösnő vagy, aki halálig azt csinál amit akar. Egyébként egyedül poshadni a saját kis lakásokban, plane ha épp munkaképtelen is vagy(mint en most). Na annál mar jobb a halál 

De hát más is van így! Még férfiak is. Anyám egyik barátnője kvázi szüzen halt meg... Az a kérdés, hogy változtatni szeretnél-e  a kapcsolat nélküliségen, mert nem kötelező.

En egyszer mar a sima pszichologusnal is rosszul lettem, mert annyira cikinek éreztem hogy egy idegennek beszélek a nyomorult apámról, az öngyilkossági szandekomrol, stb... plusz tele volt kínos csenddel a beszélgetésünk, láttam rajta, hogy nem tud mit kezdeni azzal, amit mondok. Szörnyű emlék 

Sima pszichológussal beszéltem, válaszolgattam neki. Igazából rajta azt láttam, hogy nem hiszi el, amit mondok. 27 éves vagyok es meg soha nem volt senkim, mert képtelen vagyok ra. Plusz nem is talakoztam soha olyannal, akin elgondolkoztam volna. Nem az a helyzetem, hogy egy bányarem vagyok, akihez nem szól senki. Pontosan a fordítottja, emiatt hatalmas teher, hogy folyton hazudnom kell magamról, hogy ne derüljön ki, hogy nem tudok kapcsolatban lenni. 

Pedig biztos vannak jó módszerek. Pl. tükör előtt beszélsz magadnak róla, vagy van egy báb és ő "mondja el" a problémáit valakinek. A szakemberek értenek az ilyesmikhez.

Meg eléggé álmosító (pasiknál), ha van happy finish. Hülye prolaktin meg melatonin.

Azt mondják, a masztizás szorongáscsökkentő és fájdalomcsillapító.
Hát, nekem nem megy, ha éppen zokogok és szétrobban a fejem a feszkótól.

Hát, ha úgy nézzük, ez is  „elmebetegek gyülekezete” De igazából mihez képest „beteg a beteg”? Mostanra rájöttem, hogy hajlamosak vagyunk ilyen négyzeteket látni a világba, amiken mi nem férünk keresztül, mert karikák vagyunk, vagy hatszögek...de valójában nem kellene így felfogni, nekem sem mindig sikerül, pedig valahol ez lenne a megoldás. Én kapcsolatfüggő vagyok, és már pár éve egyedül élek, volt egy csúnya válásom, ami után pszichoszomatikusan jól széthullottam (emésztőrendszeri vérzéses betegségek, stb...), közben meg agorafóbia, szorongásos depresszió, hallás hallucináció, meg minden, ami szr tud lenni, kijött rajtam, egy részt az egyedüllét, másrészt meg a szégyen miatt, amit a perverzióim miatt éreztem. Ezekről sokáig nem tudtam beszélni, meg úgy éreztem, hogy lecsúsztam, és a világ végén vagyok, aztán miután jártam pszichológushoz, egyszer csak kinyögtem neki, hogy hát nekem bizony vannak ilyen szégyenletes parafíliáim, amikkel nem tudok mit kezdeni...közben meg az egész annyi volt, mint kb. a viccben, mikor a papot kérdezik, hogy délben miért nincs harangszó, plusz mikor a nyuszika porszívóját kölcsön kellett volna kérni...szóval kihúztam magam elé egy csomó szögesdrótot a hülye elméleteimmel, aztán meg nem tudtam tőlük továbbmenni, mert rohadtul szúrósnak néztek ki...aztán meg így bumm, mikor kinyögtem kb. a sírás határán, hogy urolagniás vagyok, és hogy a szőrös nőkre izgulok, akkor a pszichológusom így értetlenül nézett rám, és így széttette a kezét, hogy ettől meg miért görcsölök, ez tök normális...MI??? Ez??? Persze...ez hülye, gondoltam magamban, meg hogy csak azért mondja, hogy megnyugtasson, de aztán valahogy csak rájöttem, hogy igaza volt...voltam társkeresőkön, és ezt így nyíltan ki is írtam, bár nem ilyen részletesen, csak hogy vannak az ágyban furcsa szokásaim, és bármilyen meglepő is volt, akivel eddig beszéltem, nem volt halálra rémülve...na azért tegyük hozzá, hogy nem sok esélyes volt, azért igen válogatós vagyok...de igazából a szexualitásban nem volt hiba, inkább a testi betegségeim voltak problémásabbak, meg ez a függőség, a kapcsolatok beteges kezelése, de ez más történet... Nálam így már csak egyetlen akadály van, az elsőt már átléptem. Egyébként ha így, anonim tudsz írni néhány dolgot, a későbbiekben beszélni is könnyebb lesz róla, nekem is így sikerült, bár nem két nap alatt jött össze...

Szia, próbáltál is már ilyen szakembert? Ha megnyugtató, mert ez a dolga, akkor nagyon sokat segíthet.
Most én is éppen "vénlány" fázisban vagyok, de ez nem törvényszerű.
Nem kell szépnek, okosnak sem lenni egy párkapcsolathoz, tökéletesnek meg főleg nem.
Attól félsz, hogy egyedül maradsz, és senki sem nézne feléd, ha valami baj volna?
Biztos lehet valami ilyesmi szorongás is (?).
Én is voltam úgy egyedül, hogy senki nem szagolt felém és nem voltam jól. Én 20 évig házas voltam + előtte pár év együtt élés. Nagyjából sosem voltam egyedül, csak úgy 2,5 éve.
Valahogy azért sikerült túl lenni ezen. És olyanok segítettek, akikre nem is gondoltam volna.

Igazából mostanában ez dominál a fejemben, az ezzel való gondok. Nagyon hiányzik a gyakori, találtam egy “női” fórumot, a hoxat, de az egy lepratelep, elmebetegek gyülekezete. Aztán megtaláltam ezt a helyet. En teljesen lemondtam mar magamról e téren, volt mar egy nő a családomban, aki vénlanyként élt 90 évig, rám is ez a sors vár, csak neki voltak testvérei, akik segítettek neki, nekem nincsenek. Ha valaki képtelen az intimitasra, azon szerintem semmilyen szexuálpszichológus nem tud segíteni, plane ha elajulnék, miközben beszélek vele, annyira kellemetlen, szégyenteljes téma ez. Az lett volna a fő kérdésem, hogy segített-e mar valakinek ilyen pszichológus. 

Írj csak bátran, sokan vagyunk, sok okossággal, nem kell megijedni, és persze az utcán sem fogunk megismerni, nincs mitől félned