Ma ezt rontottam el! De nem azért ám, mert egy nagy marha vagyok, hanem azért, mert bátor vagyok, és mertem CSINÁLNI VALAMIT!!
Dearik vagytok!!!! köszönöm a lelki támogatást és vigasztalást.
én is nagy erőkkel vigasztalom magam.
memphi, A többi kabát sajnos nem tetszett.
igen, én is arra gondoltam, hogy majd ha nem lesz ilyen hideg, hordhatom...
De azért ma megpróbálok kimenni vele uszodába...magyarul nem egész nap fagyoskodni benne, csak odamenni, meg majd hazajönni benne.
ninvcs nagyon messze.
szeretném kipróbálni, ha már így az enyém lett, hogy mégis milyen...
és hogy hány pulcsi fér alá... és egyáltalán...
hátha mégis hordani fogom most, ha utazunk...
na, most muszáj lépnem.
rájöttem még valamire a késéssel kapcsolatban.
nekem meg Ady jut eszembe - mi mindig mindenhonnan elkésünk!!!
sztem azért, mert a késés hasonlít a krízis helyzethez érzelmileg.
és aztán nagoyn örülünk, hogy na, mégis megúsztuk valahogy.
teljesen problémamentesek nem tudunk lenni....
na, most is elkések az usziból? és nem lesz időm magamra? odaér a családom? és a kisfiam fog a fejemen ugrálni???
lépek!!!!!!!!!
úszni akarok!!!!!!!!!!!
és le sem vásárolhattad másik kabátra?
a kabátba beleszerettél. végre megajándékoztad magad olyasmivel, ami neked tetszett. nem lesz mindig ilyen hideg!!!! lesz kicsit jobb idő is. NA! AKKOR is hordhatod a szép kabátodat!
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
Mig a cukrot szopogatnám,
Ú j ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának
ez a JA vers jutott eszembe. szerintem... megérdemled a szép kabátot! csinálj a citromból limonádét
úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúútálok vásárolni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
egyszerűen annyira béna vagyok, hogy azt el sem bírom mondani!!
ami tetszik, azt nem engedhetem meg magamnak, amit meg megengedhetek magamnak, azt nem szeretem. csak elviselem...
Tegnap megkíséreltem valamit megvenni, ami tetszett...
mondjam, vagy kitaláljátok, mi lett a végeredmény?????
kétszer is visszamentem ugyanabba a boltba - és órákat töltöttem a tükör előtt egy szem kabátban... jó, mi?
másodjára, hosszas hosszas tépelődés után megvettem a kiszemelt kabátot - és valahol útközben belebújtam - és lássatok csodát, naná, hogy nem elég meleg!!!
este már zokogtam a férjem karjaiban, hogy mekkora egy hülye vagyok, tudom, hogy milyen fázós vagyok ,erre vettem egy csodaszép kabátot, amin nincs is zipzár, csak gombok, azok is csak felül, és alul tökre befúj aszél. ezt persze a tükör előtt álldigálva nem bírtam kitalálni!!!!!!!!!!!!
Azért vettem, mert ritkán történik meg velem, hogy beleszeretek egy kabátba. és ebbe beleszerettem.
és különben is - karácsonykor egyfolytában úton leszünk egyik rokontól a másikig - ráadásul a külföldi rokonoknál, akik nem itt élnek, hanem egy másik országban, és megyek majd állásinterjúra is, és már cikinek éreztem az agyonhasznált turiból vásárolt 1000 forintos kabátomat, amit második - vagy akár harmadik??, - tele hordok már...
ma visszakullogtam a boltba és megpróbáltam visszakunyerálni a pénzemet - persze teljesen sikertelenül.
most mondtam volna azt - elnézést, engem az anyukám sosem vitt vásárolni magával, így aztán halvány lila gőzöm nincs, hogy hogyan is kell vásárolni???!!! Télikabátot meg végképp nem tudom, hogy hogyan???!!!
most már tudom. kicsit talán jobban. cikkek is vannak róla - most már emlékszem...
kcisit drága volt a tanulópénz.
kell először is írni egy listát, hogy milyen legyen.
az enyém legyen MELEG!!!!!!!!!! mert egy fagyosszent vagyok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
és máskor minding megkérdezem, hogy visszakaphatom-e a pénzem, ha nem tetszik a cucc és visszahoznám? - ha most is megkérdeztem volna, visszakaphattam volna a pénzem - vagy meg sem vásároltam volna a kabátot! hiszen ismerem magam nagyon jól, milyen nehéz eset vagyok.
hát most akkor itt vagyok és gyűlölöm a kabátom, és fogalmam nincs még, hogy mit kezdjek vele.
hát, a vásárlást baromi nehéz gyakorolni úgy, hogy ne fájjon de nagyon, ha az ember hibázik!!
Az Eszter okosságával kapcsolatban meg az a helyzet,hogy az emberek valójában mindent el tudnak viselni.De a "szellemi fölényt" azt nem!!! Az okos Nőktől meg szabályos pánikrohamot kapnak,amit agresszióval lepleznek.És ha ez a Nő még ragaszkodik is a "belső értékeihez",akkor ez olyan sokk amit végkép nem tudnak elviselni.(gondolom Párt függetlenül)Azért volna jó a tanítás,mert a fiatalok még értékelik ezeket a dolgokat,és viszonozzák is,hálával és szeretettel.
Persze, lelki szemeim előtt óriási tömegek vonulnak a világ összes városában...
hány embernek kell összejönni vajon ahhoz, ohgy beszédtéma legyünk?
hogy társadalmi szinten is történjen valami?
mondjuk a szülők FELVILÁGOSÍTÁSA???
mert sok szülő még csak nem is tudja, hogy rossz az, amit csinál.
legalább tudniuk kéne.
szerintem.
Hm, nagyon érdekes az ACA... köszi nagyon!
Zoli, én külföldön élek!!
de keresgélem az itteni kapcsolatokat is szép lassan...
Amarilla,talán el kéne menned egyszer ACA-gyűlésre.(én is járok) Nagyon jók szoktak lenni és nagyon kedves emberek járnak oda,hasonló problémákkal.(főleg nők)
Én már ki is jelöltem magamban egy napot - 2011 december, advent első vasárnapja -
amikorra meghívom a lelki beteg barátaimat, hogy jöjjenek, tegyünk egy sétát együtt.
Még az sem kell, hogy tudjon róla a világ.
Lehet,hogy csak hárman leszünk. Lehet, hogy 23-an.
Lehet, hogy lesz egy táblánk - lelki betegek vagyunk - lehet, hogy nem lesz.
Lehet, hogy fognak hozzánk csatlakozni más városokban is - lehet, hogy nem fognak.
Én elkezdek ezen a projekten is dolgozgatni...
Érzem, hogy valami fontosra bukkantam.
Társadalmi téma kell, hogy legyünk. A társadalom meg kell, ohgy emésszen minket, és kicsit elgondolkodjon, hogy ez hogyan lehetséges? Mert nem csak a szülők a hibásak... szerintem.
És a szülők - és leendő szülők - meg kell, hogy tudják, nem kell ám olyan sok ahhoz, hogy egy gyereket megnyomorítsanak lelkileg.
És pontosan erről van szó, hogy aztán évekig, sőt, egy életen át, dolgozhatunk azon, hogy valahogy összekaparjuk magunkat.
persze, hogy dühös is vagyok! nagyon!
és ezt a dühöt lehet használni, és akarom!
és figyelj csak, én azt hiszem, hogy most rendszeresen interjúvolni fogom az embereket. Piszkálni.
Tudod, én is egy olyan helyes kis mosolygós nő vagyok - a fene gondolná rólam...
és nem én vagyok az egyetlen.
tudnunk kell egymásról, és azt szeretném, ha meg is mernénk mutatni magunkat.
már arra is gondoltam, hogy a facebook-on egy nemzetközi napot kéne kijelölni, és akár az egész világon megmozdulhatnánk.
akár táblák nélkül.
mert az macerás.
csak egy csendes, arctalan tömeg vonulna.
Budapesten, Párizsban, New Yorkban.
és ezt azért mondom, mert találkoztam tegnap két nőcivel, akik közül az egyik szexuálisan bántalmazott gyermek volt. és amikor elkezdett erről nyíltan beszléni, akkor az ő lakókörnyezetében az első évben még csak 3 hasonló eset volt, a következő évben 14, és rákövetkező évben 17.
oké, hogy a pszichiáter szakma nem bírja el ezt a tömeget.
de már az is gyógyító erejű lehet, ha az ember érzi, hogy valahova , a kv.a életbe, valahova tartozik.
nekem ebből az jön le, hogy dühös vagy. nem az, hogy hülyeségek jutnak az eszedbe! nekem mindig szokott fájni, ha gyerekeket bántalmaznak, abuzálnak, elhanyagolnak stb. és az is, hogy aztán evvel nyomorítják meg őket egy életre lelkileg, hogy hosszú hosszú és költséges pszichoterápiába kell járniuk... és csak remélhetjük, hogy sikerül javítani az elrontottakon.
és mennyi sokan nem jutnak segítséghez 🙁
Ma a szaunában megszólítottam egy nőt - hogy ne haragudjon, lehet-e egy kérdésem, már-már udvariatlan leszek, de mégis, muszáj hogy feltegyem.
ismer-e a környezetében olyan embert, akit gyermekkorában bántalmaztak?
és hogy én egy vagyok közülük.
és már zokogtam...
Mostanában egyfolytában bőgök. Mert újabb dolgokat értek meg. És némelyik rohadtul fáj persze,
Erről bővebben talán majd a blogomban.
Szóval, végül is hihetetlen empátiával hallgatott, és elmondta, hoyg neki is van egy barátnője, akit gyermekkorában bántalmaztak. Sajnos ő nem tudott kimászni a bajából, nagyon nem jól van. Családot sem alapított, egyedül él, boldogtalan.
Mondtam a szaunában a nőnek, hogy mint a homoszexuálisoknak sikerült megszervezniük az utcán való felvonulást, talán a gyermekkori áldozatoknak is meg kéne próbálniuk.
Akár az arcukat eltakarva - hiszen a családi kapcsolatok fontosak lehetnek. És nem az a célja egy ilyen felvonulásnak, hogy a családokat totál kiborítsa.
Hanem csak hogy megmutassuk a világnak, hogy sokan vagyunk. Nagoyn sokan.
Akikről nem gondolnád - az iskolában, az uszodában, a bevásárlóközpontban, és így tovább...
Táblákkal vonuló emberekre gondolok - mondjuk ilyenekre:
az apám alkoholista volt - öngyilkossági gondolatokkal küzdök
az anyám vert - fogalmam nincs az egészséges szeretetről
Anya, én másképp csinálom!
Apa, nem kellett volna gyűlölnöd már megszületésemtől fogva - most nem kéne pszichiáterhez járnom, hogy ne gyűlöljem már annyira magam!
na. hát ilyen őrültségek jutnak az eszembe...
Ma nekem még az is beugrott, hogy Eszert valsz. okosságáért is szerették. Így aztán ez lett a túlélési stratégiája - okosnak lenni!!!
ezért tudja ezt az egy pozitív visszajelzést elfogadni a tanítványaitól - mert ugyanarra a sémára épül, mint amit a szüleitől is megkapott - eszter, javíts ki, ha nem így van. A szüleid is díjazták már kicsi korodtól fogva, ha okos voltál, igaz?
de jó neked!!
engem nem díjaztak - így hülye is maradtam.. brühühü!!
de mindjárt mondom, hogy ma milyen hülyeséget csináltam!!! és hogy ennek mi volt azértelme!!!
Idézet tőle: babarczyeszterTulajdonképpen már 20 éves koromban is vágytam ilyesmire, nem most jutott először eszembe. Persze tudom, hogy sok beteg érzi úgy, hogy szeretne segítővé válni, ez valami mély dolog, amit én nem tudok itt kielemezni 🙂
Most kaptam néhány visszajelzést, ami erre utal, mármint hogy problematikus vagyok Magyarországon (valójában nincs semmi üldöztetés vagy ilyesmi, csak az emberek félnek, és jobb szeretik a tuti biztosan ártalmatlan munkatársakat).
Egy pozitív dolgot tudok csak magamról: hogy jó tanár vagyok. Ezt teljesen egyértelműen minden eddigi helyzetben megtapasztaltam. Úgy képzelem, talán tévesen, hogy a tanítás és a betegekkel való foglalkozás hasonlóképpen empátiát és türelmet igényel, és nagy odafigyelést, időnként pedig azt, hogy az ember a saját erejéből áttöltsön valamit a másikba.
De lehet, hogy hülyeség az egész, csak pánikolok, vagy elegem van az országból.
Ez a Segítő hivatás nagyon jó ötlet,csak akiket én ismerek azok mind nagyon "kemény" emberek.(konfrontatív szeretet) nem elég az empátia és a türelem kell hozzá valamiféle lelki "érzéketlenség" is.(Az ápolóknál is!) És az nem biztos,hogy neked menne. Én is sokat gondolkodtam ezen de rájöttem,hogy előbb-utőbb bele rokkannék! "Nem szabad osszekeverni a külsőleg megvalósíthatót, a belsőleg lehetségessel!"
Ez az Ország most már tényleg ijesztő(mindenki összekeverte a megvalósíthatót a lehetségessel!) és szánalmas néha.De ahogy Márainak muszáj volt emigrációba mennie,hogy tényleg jó Író legyen,és Hamvasnak tolni a talicskát,hogy "egész-séges" legyen úgy kell Neked most (nem középiskolás fokon!) taní-tani! Ott tudod kiteljesíteni Magadat és felvenni a Szeretet amit küldenek neked.Így leszel "egész-séges"!És legyél büszke mert "Birodalmamat az én ellenségeim építtik,ellenem,ezért lesz az jól megépítve."
nekem világos....és asszem sajnos igaz is....
nem, nem megjavítani a környezetet!
elnézést, hogy félreérthető voltam!
A tranzakció analízis egy pszichológiai irányzat.
Azt tanítja, hogy már egészen kicsi picibaba korunktól kezdve óóóóóóóriási hatással vannak ránk a szüleink tudattalan és tudatos üzenetei.
Egy olyan bébi, akinek a születésének nem örültek, simán leveszi a szülei reakciójából, hogy jobb is lenne, ha ő meg sem született volna.
Ezt a gátló parancsot úgy nevezzük: "Ne létezz!" - az öngyilkossági késztetések motorja valahol itt lakozik.
Ezt a nemtudatos üzenetet a gyerek pontosan érzi, azt nem lehet nem érezni, hogy valakivel nem törődnek, és nem babusgatják!!
viszont hát hiába érzi ugyebár szegény, hogy jobb lenne, ha ő nem is lenne, azért egy picibaba nemigen tud még öngyilkos lenni - tehát éldegél tovább, boldogtalanul, és egyre inkább kisarjad a kis fejében az a hiedelem, hogy ő egy kolonc, rá nincs szükség, útban van, ő nem szerethető, sőt, hogy őt senki sem szereti!!!, hogy ő felesleges, stb.
Hogy szegényke tudjon tovább élni mégis valahogy, úgy értem, valahogy megtalálja a lelki nyugalmát és kiverekedjen magának mégis egy helyet ebben a szeretettelen rendszerben, a saját családjában, kitalálja magának - "a Kis Professzor"-a - hogy segíteni fog mindenkinek, hogy bebizonyítsa, hogy ő mégis szeretetreméltó.
Hogy találja ezt ki? hát úgy, nagyon egyszerűen, hogy szegény minden rezdülésre figyel, és egyszercsak észreveszi, hogy ha segít, akkor azt mégis, valahogy kedvesebben értékelik, mint bármi mást, amit csinál.
És akkor erre rááll.
Én a betegségre álltam rá anno. Én azt vettem észre, hogy ha beteg vagyok, akkor csurran-cseppen egy kis figyelem, szeretet.
aztán persze ,mivel nem tudtam azért mégis örökké beteg lenni, ez a segítősdi volt a másik ütőkártyám.
sajnos az összes többi saját kezdeményezésemért terror járt. úgyhogy szépen leszoktam róla, hogy bármit is a magam kedvéért csináljak. mert azért nem járt elismerés.
A segítőkészségét aztán a bölcsisnénik, az ovisnénik, az ofő, stb. szintén elismerik, díjazzák (persze, erre sem emlékszünk, de valószínúleg így lehetett ) - és mire felnövülnk, észre sem vesszük, hogy mi a fenétől vagyunkannyira segítőkészek, magátólértetődően, mintha így születtünk volna...
valahogy így értettem.
nem tudom, világos voltam-e.
nem tudom osztani ezt az irányt. minden segítő az életéért küzdött volna gyerekkorában? kijavítani, megjavítani a környezetet?
valahogy.... nem.
A segíteni vágyás szerintem legmélyebben azzal függ össze, hogy az ember már egészen kicsi gyermekként próbál "jogot szerezni" - természetesen tudattalanul - arra, hogy éljen. Mert úgy érzi a környezete üzeneteiből, hogy "ővele valami nincs rendben". Szegényke, próbálja helyrehozni a dolgot.
Hogy mégis elfogadja az a hülye anyja, vagy apja. Ezért segítőkész, meghúzza magát, ugrik, ha szükség van rá... - igyekszik elfogadhatóvá tenni magát, és azt, hogy létezik. egyébként meg láthatatlanná válni - mert ugye vele csak a baj van...
lehet.
meg az is, hogy tényleg segíteni akarsz. avval szerintem semmi gond, hogy aki maga is problémás, szeretne segíteni másokon is. hiszen az tudja csak igazán, milyen nehéz. a baj avval van, hogy mindenhol emberek vannak, akik ilyenek is, meg olyanok is. és magunkat mindenhova magunkkal visszük. ez azt is jelenti szerintem, hogy hasonló reakciókat váltunk ki másokból.
az, hogy jó tanár vagy, fantasztikus! én is vagyok jó néhány dologban, de semmiben sem kiemelkedően.
megértem, hogy eleged van az országból. nehéz is itt... magyarnak lenni, a mai magyarországben 🙁 én inkább nem politizálok.
és talán jó, ha emlékeztetni tudjuk magunkat arra, hogy minden hangulat is mulandó dolog. holnap lehet egész más reakciók, történések lesznek.
mit gondolsz, mit csinálnál, mint diplomás ápoló? ez engem nagyon érdekelne.
Tulajdonképpen már 20 éves koromban is vágytam ilyesmire, nem most jutott először eszembe. Persze tudom, hogy sok beteg érzi úgy, hogy szeretne segítővé válni, ez valami mély dolog, amit én nem tudok itt kielemezni 🙂
Most kaptam néhány visszajelzést, ami erre utal, mármint hogy problematikus vagyok Magyarországon (valójában nincs semmi üldöztetés vagy ilyesmi, csak az emberek félnek, és jobb szeretik a tuti biztosan ártalmatlan munkatársakat).
Egy pozitív dolgot tudok csak magamról: hogy jó tanár vagyok. Ezt teljesen egyértelműen minden eddigi helyzetben megtapasztaltam. Úgy képzelem, talán tévesen, hogy a tanítás és a betegekkel való foglalkozás hasonlóképpen empátiát és türelmet igényel, és nagy odafigyelést, időnként pedig azt, hogy az ember a saját erejéből áttöltsön valamit a másikba.
De lehet, hogy hülyeség az egész, csak pánikolok, vagy elegem van az országból.
... de megpróbáltam kijavítani...
akkor ez most jó volt vagy rossz? hogy nem merek hibázni?
na jó. elhúzok aludni.
mára elég volt magamból...
jaj, de jó, hogy lehet a hozzászólásomat szerkeszteni... 🙂
azt hiszem, írtam pár hülyeséget... 🙂
Abból a szempontból szerintem tök jó volt, hogy csináltál valamit! 🙂
Kíváncsi vagyok, hogy holnap, meg holnapután, meg azután hogy látod ezt a dolgot?
Eszter,
komolyan, a neved politikai stigma? szeretnél ápoló lenni? tényleg? vagy ez egy öndestrukció?
én ápolok embereket. és el nem tudlak képzelni ebben a foglalkozásban (magamat is alig). Szerintem jobbat is ki tudsz találni magadnak.
Ma elhatároztam, hogy nem sajnáltatom magam, amiért a "nevem" politikai stigma lett. Elhatároztam, hogy elvégzek egy diplomás ápoló-képzőt, és elmegyek Angliába vagy Ausztráliába. És el is küldtem a jelentkezésemet.
Ez most jó volt vagy rossz?
--------------
Egész héten nem mentem dolgozni és nem csináltam semmit. Ezt jól elrontottam.
hát akkor mégsem szüntetem meg a fórumot .... 🙂
Ma úgy indultam el az autóval, este, esőben, hogy nem kapcsoltam fel a fényszórót. Mert elfelejtettem, na. Utána mondtam is, hogy most már elmondhatom magamról, hogy sötétben is tudok vezetni. 🙂
t
ö
r
ö
l
Eszter,
csak egy kérdés - nem lehet, hogy azért idegesítettek a gyerekek, mert jókedvük volt, és te azt sem tudod, hogy az micsoda? Az ember ösztönösen irtózik az ismeretlentől.
én, mivel tudom ezt, időnként összeszedem minden bátorságomat és próbálok ismeretlen kinézetű - sőt, pfúúúúj kinézetű!! - kajákat is megkóstolni!
a hétvégi hőstettem: valami nyers halféleségből ettem egy késhegynyit - jó sok hagymával és valami tejföllel. ki lehetett bírni!
de most nem is magamról akartam írni - én köszi, jól vagyok, de ez a születésnapos dolog ez biztosan nagyon megviselt téged. idáig hallom, mennyire magad alatt vagy.
itt egy simi tőlem - olyan nagy hibát azért nem csináltál, ne ásd el magad teljesen, ha lehet!
és örült a kisfiad az ajándéknak, amit kapott tőled?
hátha történt valami pozitív dolog is, amit nem vettél észre, pedig érdemes lenne?
Most ugyan itt vagyok, de ha elmegyek, nem tudom, hogy találok vissza 🙂
Szia, Eszter!
Miért dühítettek a gyerekek?
Mennyi idős a fiad?
🙂
Én itt ülök a gép előtt, a fiamnak születésnapja van, elég feszült most a viszonyulnk (számítógépes játékok miatt), el akartam vinni vacsorázni, gyertyafény, mittoménmi. Elhívta a barátait hirtelen, itt voltak egész nap. Idegesítettek.
Végül este 8 felé bementem és gyorsan odaadtam az ajándékát, aztán már ki is fordultam a szobájából.
Szomorú. Ha leülök, és megölelgetem, annak biztos örült volna. De ha egyszer annyira dühös vagyok!
törölni szeretném ezt a topikot - nem jó a címe - jobban tetszik a változtatás -
ebben a topikban olyamikre gondoltam, hogy ma próbáltam mondjuk sütni egy tortát, de ki kellett dobni, mert nem sikerült.
de ez is inkább a változtatás topikba illene szívem szerint, mret ugyebár az a lényeg, hogy ne adjuk fel a próbálkozást.
Ha nincs pénz újabb tortára, akkor valami mást kell próbálgatni.
valamit, amit még sosem csináltunk.
ha egyszer sikerül, az nagyon jó.
akkor van rá esély, hogy másodszor is sikerül.
ilyesmi...
Érzem, hogy béna vagyok itt külföldön. Más - akinek muszáj - már régen dolgozik. Én meg csak gyakornoki helyeken cseszem el az időmet... - persze, mert én megtehetem, mivel a férjem eltart.
Pedig biztosan találhatnék valami jobbat is - a tanári diplomámmal. És a sok okosságommal, vállalkozókedvemmel, viszonylag jó nyelvtudásommal...
hm. nem tudom mi lesz ebből.
de ma találkoztam egy nagyon menő sportolóval . szintén magyar, a kisfiát tanítom - akitől nagoyn sokat tanulhatnék. Kétszeres világbajnok és háromszoros európabajnok egy küzdősportban.
Nagony izgat, hogy hogy jár az agya, hogy készül fel egy küzdelemre, és egyáltalán - mitől más, mint mi???
én úgy látom, megy mint az állat. Nem szarozik.
Dolgozik, és most felvételizni fog pszichológia szakra, pedig sokkal rosszabbul beszéli a nyelvet, mint én. Még csak nyáron jött ki.
Megvalósítja az álmait... Behalok rajta!
nekem is kéne egy jó seggberúgás, hogy elinduljak már a nagybetűs életbe...
Mindjárt meghalok, és még nem is éltem!
Jó lenne már felébredni!!
Két nyelvpiercinget is lenyeltem ma egy az egyben.
Ja, és aki véletlenül intellektuel körökben forog, és tudna esetleg francia fordítani valót ajálnani, - egy nevet, egy kapcsolatot - legyen szíves jelentkezzen haladéktalanul!
Bölcsész témák, filozófia és matek is szóba jöhet, de utazási prospektustól pályázati anyagig bármi lehet.