Tevékenységek, amik örömet okoznak
A festés,rajzolás nem engedi,hogy manipuláljam a terápomat.Ezt ő jegyezte meg./Tündérhegyen/.Előtte,s utána is a régi áteremet manipuláltam,de nem igazán volt szándékos,inkább elhallgattam dolgokat,magamat meg fényeztem stb./
Bocs,annyival kiegészíteném,hogy inkább,,hisztiztem,,,mert nem akartam a művészetterápián részt venni.Csendben alkotni két órát.Á,inkább beszélgetni szerettem volna.S mikor a kezeim szinte akaratomtól függetlenül lerajzolták az igazságot,na akkor sírtam igazán.A pszichoterápiám nagy lendületett vett,az áter kegyetlenül belelátott a gondolataimba a rajzokon keresztül.
Azt azért elmondom,hogy még középiskolában is szóban feleltettek rajzból,művészettörténetet kellett a-z-ig felmondanom,mert annyira suta voltam.Máig nem sikerül egyenest húznom,s az én ,Horger,,rajztanárom megígértette velem,hogy soha nem veszek ecsetet a kezembe.Most komolyan.34 elmúltam,mikor Tündérhegyen terápiás rajzfoglalkozáson kellett részvennem.Emlékszem,sírtam,engedjenek más órára inkább,nem birok ülni egy papírral az asztalon,s közben klasszikus zenét hallgatni.Ott kellett maradnom,s a harmadik alkalom után feladtam a hadakozást,s hagytam a kezemet a papíron dolgozni.Kis pálcikaemberek késsel rohangáltak,sírtak az anyapálcika után,de közben a késsel üldözték őt.Annyira fura volt,hosszú idő után először sírni újra.Nem kellett magyarázkodnom.Tudjátok,a rajzoktatás az iskolában elveszi sokak kedvét,pedig gyógyító ereje van.Nem,ma sem tudok egyenest húzni,árnyékot festeni,de nem is érdekel.Maga a festés folyamata,ami gyógyító.Hogy a végeredmény mi lesz?Hm.nem érdekelt.
Közben leblokkoltam a linket, mert rájöttem, hogy a saját, valódi nevemet is kiírja. Bocsánat. Majd felrakom valahova máshova, álnéven, és úgy megmutatom.Közben leblokkoltam a linket, mert rájöttem, hogy a saját, valódi nevemet is kiírja. Bocsánat. Majd felrakom valahova máshova, álnéven, és úgy megmutatom.
https://picasaweb.google.com/100598062913217596093/5928737261777097409Egy időben én rendszeresen csináltam "terápiás festményeket". Ezeket nem nagyon mertem mutogatni, mert nem olyan szép kis "gyakorló aquarellek", tájképek, amiket a főiskolán csináltunk, hanem időnként durva "mázolmányok". Általában lendületből, dühből festettem őket. Jó lenne megint csinálni. Ide felraktam néhányat:
https://picasaweb.google.com/100598062913217596093/5928737261777097409
Parrot, jók a festményeid! Szerintem fontos, hogy alkossunk, bár mostanában nekem se megy, leblokkolva érzem magam. De majd új erőre kapok. 🙂
Köszi! 🙂 Logisztikát tanulok.
Szuper vagy, oida! Elmondod, hogy mit tanulsz?
Jövő héten véget ér az első iskolaév (két éves emelt szintű képzésben veszek részt), tegnap letudtam az utolsó vizsgámat is. Nagyon meg kellett küzdenem magammal, főleg az elején, hogy ne adjam fel. Azt gondoltam, a képességeim nem megfelelőek ide, hogy kevés vagyok és hülye ahhoz, amit tanulok.
De nem vagyok, ez időközben kiderült, mert fel tudtam venni a ritmust, meg tudtam tanulni azt amit kellett, és habár nem leszek színötös éltanuló, azért bőven jók a jegyeim, és az osztálytársaimmal is jóban vagyok.
Megcsináltam az első évet, túl vagyok rajta, kész, nagy levegő, kifúj, hátradől. 🙂
Köszi mindenkinek!Jól esett,hogy megnéztétek,még a végén újra kedvet kapok!A durva helyesírási hibáért elnézést anya ne hagyj itt,nem pedig haggy.
Parrot tetszik a stilusod! <3
Jolán, hajrá! Küldd el azokat az önéletrajzokat!
Ha nem érzed magad biztosnak a nyelvtudásodban (ami valószínűleg butaság), gondolj arra, hogy egy kisgyerekkel milyen jól lehet rajzban kommunikálni!
Ezekkel a festményekkel nagyon együtt tudok érezni, parrot 🙂
Szépek a festményeid, parrot.
Azt azért el kell,hogy mondjam,úgy érzem,mióta az anafranil-rivo-ripedon kombón vagyok,nincs kedvem semmihez.Kezd aggasztani a dolog,ez is a depresszió jele.Nehezemre esik felkelni,max.netezek, s elvégzem azokat a munkákat,amiket kell,de semmi többet.Olvasgatok,főleg gyógyszerekről,borderline témákról,mert ezek érdekelnek.
Nem tudom,mit tegyek.Tényleg a borderline-ok csak lezombisítva nem károsak a közösségre?Motiválatlan lettem,s bánt,hogy a családom egy,ellustult anyát lát.
Bocs a szóismétlésért.Nektek van valami hobbitok?
Természetesen a szellemi munka az,ami főként lecsillapítja a gondolatrohanásaimat,no,erről majd később.Természetesen a macsekomat is imádom.
Puzzle mindig mindenkor.
Mikor depis vagyok,olyan,mintha óriási súlyokat cipelnék.
Anya ne haggy itt!
Kis csuhébabáim.
Ezt akkor festettem,mikor üldözési mániám volt.Tündérhegyen ,,tanultam meg,,illeteve jöttem rá,milyen sokat segít,ha kifestjük magunkból az érzéseinket.
Ez egy zöldségekből,gyümölcsökből álló virágcsokor,ma készítettem.
Írok ide is, bár most nagyon lent vagyok, de leszek még fent is. 🙂
Amit én most szeretnék, sőt megfogadtam magamnak, annak csak egy része munka, a többi az mondjuk hobby? Vagy életforma?
1. Szeretnék lefogyni, legalább 15 kilót, és aztán szeretnék aktívan mozogni. Nagyon tetszik a capueira, eddig nem próbáltam ki, nem tudom, hogy nevetséges-e majdnem 40 évesen elkezdeni, de ha sikerülne, boldog lennék. Ehhez az kell, hogy nekiálljak fogyni, már két napja odafigyelek a kényszerevésemre, azaz csak akkor eszek, amikor éhes vagyok (számolni fogom a kalóriákat), és tegnap tornásztam is. Napi fél óra intenzív torna szerintem elég, egy év alatt akarok lefogyni. Sportkluba majd csak akkor megyek, ha önálló keresetem lesz. Heti egyszer el tudok menni (ha együtt maradunk a párommal, -ha nem, az más kérdés)
2. Szeretnék blogot írni művészetről, street artról, művészet terápiáról, rajzelemzésről. Szeretném, ha olvasnák mondjuk napi 500-an. De előtte még van egy rakás téma, amit ki akarok magamból írni a mostani blogjaimon (itt is), listám van, valamiért ragaszkodok hozzá. Aztán el tudom kezdeni ezt a témát is, hetenként írok majd min. két posztot, annál nem sokkal többet, mert viszi az időt, gyerekeim vannak, meg elvileg dolgozni is szeretnék. Jó lenne korlátozni a netet, hogy csak a saját írásaimmal foglalkozzak, ne kattingassak jobbra-balra. Most két napja betartom, hogy csak napi két óra net van.
3. Szeretném egy éven belül elhagyni a gyógyszert. Ehhez viszont valószínűleg az is kell, hogy rendeződjön a kapcsolatom, mármint inkább az, hogy szétmenjünk. Ez a bizonytalanság felőröl.
4. munka (furcsa, hogy ezt csak a negyedik helyre sorolom. Ha mondjuk szétmegyünk, akkor az első helyre kell raknom, mert meg kell élnem). Első körben aminátori munkát kell keresnem, be kell fejeznem a tanfolyamomat, ahhoz kell gyakorlat. Hetek óta itt vannak az asztalomon az önéletrajzok, megírták helyettem, csak el kéne küldeni. Erre miért nem vagyok képes? Önkormányzatoknál kell munkát keresnem, itt sok a gyerek és kell, aki foglalkozik velük, én meg tudnék művészeti, kreatív foglalkozást csinálni velük. Csak ne lenne ilyen kicsi az önbizalmam, a nyelvtudásomban sem vagyok biztos, ezért esik nehezemre a jelentkezés. Valószínűleg most még egy darabig nem megyek vissza Magyarországra, a gyerekek így az apjukkal is tudnak lenni. Mjad később. Ebben nem bírok döntést hozni! Később szeretnék művészetterápiával foglalkozni, ehhez még tovább kell tanulnom. De 39 éves vagyok. Van ennek értelme? Nagy szükségem lenne az elismerésre, hogy olyan munkám legyen, amiben pozitív a visszajelzés, ami kreatív és amivel segíteni is tudok másoknak. (És nem mellesleg még pénzt is keresek). Nagy kérés ez? Mondjuk ha semmit nem teszek érte, akkor nehezen fog összejönni.
Sziasztok! Örülök ennek a fórumtémának! 🙂 Majd fogok írni, de most megint nagyon erős a szorongás, írok róla blogbejegyzést..
Szia akbar! Volt már, hogy dolgoztál így? És mitől tartasz? hogy te kiborulsz, vagy hogy egy pszichológusi vizsgán alkalmatlannak találnak?
Engem a zene ami feltölt,megnyugtat. Egyedül a zenét látom,hallom szépnek,lélekemelőnek ebben a világban.Sajnos semmi kézügyességem,sem hangom,se semmim ,így nem tudom kirajzolni,festeni...stb magamból az érzéseimet,fájdalmaimat. Én sérültekkel,gyerekekkel szeretek dolgozni. Illetve szeretnék,de kevert szem.zavarral nem tudom valaha is a közelükbe engednek-e még
Összefoglalom a beszélgetést röviden: mi hiányzik jobban, hogy az agyad pörgesd, vagy valamilyen relax tevékenység? Mi állítja le a fejedben forgó negatív vihart? Milyen munkát végeznél szívesen? Mi akadályoz meg benne, hogy azt végezd?
Ami engem illet, nekem az intenzív szellemi tevékenység abszolút szükséges. Általában tudomány, néha művészet. Olvasok, terveket vázolok -- más kérdés, hogy ezeket aztán végig is viszem-e. Az öndestruktív tendenciám általában abban jelentkezik, hogy számtalan ragyogó ötletem van, amiért sokan lelkesednek, elkezdem, aztán nem csinálom végig.
Ugyanakkor, amíg a hitelem be nem dőlt, volt egy kertem. Abban a kertben minden pszichés állapotomnak találtam kifejezést és tevékenységet. Gyengéden tisztogattam a rózsát, elszöszöltem a gyomirtással, nagy zsák földet hordtam és ültettem, vadul visszavágtam az elburjánzó cserjéket, locsoltam az alkonyatban -- ezek a legszebb emlékeim, ha vissza kell nyúlnom valahová, ahol tökéletes nyugalomban voltam, tökéletes nyugalom volt bennem.
Megint más kérdés, hogy milyen munkát tudok/szeretek végezni. Nagyon szerettem tanítani, de az utóbbi időben a gyógyszerek annyira elbutítottak, hogy az már a tanítási stílusomon is meglátszik, nem tudom annyira motiválni és feldobni a diákokat. Ezért például most megpróbálok lejönni a gyógyszerekről... A munka fontosabb, attól lesz az embernek valamilyen helye az életben.
De a "hely az életben" -- amit részletesebben is ki kéne fejtenem persze -- akkor is meglesz, ha nem pénzért, hanem önként dolgozom, és csak keveset vállalok, épp csak annyit, ami belefér. Az én esetemben nyilván a Búra viszi a legtöbb időt és energiát és lelkesedést, de más kampányokban is dolgoztam, és egy-egy gyerekkel is foglalkoztam, ha úgy éreztem, hogy tudok neki segíteni.
Így összességében mindig úgy érzem, hogy van tennivalóm (sok is), és van helyem.
A kert nagyon hiányzik, de érdekes módon, ha biciklin járok és fényképezek az Instagramra (csak úgy a magam kedvéért), az hasonló érzést nyújt.