Tartalmak létrehozásához (vagy Regisztráció) szükséges.

Leszokás, elvonás, átszoktatás

Abbahagytam a Rivót, közben a Xanaxot is sikerült. Remélem, nem lesz belőle már gebac.

Gondolom - de ha valaki ennél jobban tudja, nem bánom, ha megcáfol - hogy az egyik benzóról nem lehet a másikra csak úgy átlépni, mintha ugyanazt folytatnám.
Legalábbis nekem a xanax -> rilex ill. most a xanax -> rivó sem tűnik olyan jól működőnek.
Csak 8 napig szedtem MAO-bénítót, az nem hiszem, hogy annyira bezavart volna, hogy az elhagyása szuicid késztetést okozzon.
Nekem gyanús ez, hogy az agyam mégis érzi a benzók közti különbséget.
A doki rövid időre engedélyezte, hogy minimális xanaxot is szedjek az elég kevés rivó mellé most egy darabig, bár az orvosi gyakorlat nem nagyon támogatja a duplázást. Alapvetően tényleg minek is...
Tegnap mégis segített, még ha csak pszichésen is, de az, hogy szedtem be egy kis xanaxot is.
Nehéz elengedni évek szedése után, az biztos.

Igen, nekem is ez vált be, ebből talán baj nem lehet.
Nem vagyok híve szintén az egyszerre mindent a Dunába-elvnek.

Eltérőek lehetnek a tapasztalataink, és nyilván szerepet játszik az is, hogy mennyi ideje szedünk gyógyszert és milyen adagolásban. Amikor az első antidepresszánsról lejöttem (ami egyébként pont az, amit most is szedek), az nagyon gyötrelmes volt. Ma már sokkal kevésbé visel meg, ha váltunk. Azt a jelzést viszont, hogy be kéne venni a következő adagot, én is érzem. Ahogy darkforest írta, egyfajta "zizegés" 🙂

Sziasztok!

Nekem az orvosom mindig azt mondja, hogy nagyon lassan, fokozatosan lehet a leszokásokat csinálni (illetve ha több gyógyszert szed az ember, akkor csak az egyiket szabad megbolygatni, egyszerre a kettőt, hármat, stb.. nem). Nyáron az adagomat (SNRI gyógyszer) a felére csökkentettük, de kb 1.5 hónap alatt, és így semmi elvonási tünetet nem éreztem, ez bevált számomra. Viszont még korábban, mikor volt, hogy elfogyott a gyógyszerem és pár napig nem szedtem, vagy elfelejtettem bevenni, borzasztó fizikai és lelki üneteket produkáltam, így nagyon féltem mikor az adagot csökkenteni kezdtük, de a fokozatos módszerrel semmit rosszat nem éreztem.

Hála Istennek, akkor szerencsésebb az alkatod.
Emlékszem, hogy amikor SSRI-ről jöttem le (nem sokról, 10 mg Paroxat, pár hónap) már az első minimális csökkentéskor meg akartam halni (amúgy nem jellemző, inkább csak gondolati szinten nagyon enyhén fordul elő, ga lent vagyok). Volt olyan, hogy a 20 mg-os tablettát még nyolcadoltam is vágógéppel, és azt is beosztottam kétnaponta. Hosszabb volt a leállás, mint a szedése 🙁
A girnyó fazonommal a terápia elkezdése is lutris, hát még az elvonások, leszokások... Bár mintha a quetiapine-leállás simábban ment volna, vagy akkor erősebb voltam éppen fizikailag, nem tudom.

jó ez a topic. valós probléma ez mindenkinek.

én is természetesen az áterem felírására végigszedtem az antidepi palettát, kísérletezett 2 másik antipszichoval.

nem várt semmilyen időt. egyik nap ezt szedtem a másik nap már azt. mivel az előző sosem hatott, mire megtaláltuk a remélem végső gyógyszereket nem is éreztem elvonást, negatív tüneteket

hát :/ ez így nem könnyű, de jó, hogy ezt így kitapasztaltad és meg tudod oldani még időben.

minden nap 7kor és fél 11kor veszek be gyógyszert, már előtte fél órával valami 'zizeg' a fejemben, aztán beveszem és minden jó

ha nem veszem be, marad a zizegés, hozzámneszóljonsenki,félek, nemakaroklétezni,nemmegyeksehova-->minél előbb be kell venni

 

hogy valami a Fórumtémák közé kerülhessen, ahhoz mit kell tennem?
úgy gondolom ez egy nagyon fontos és központi kérdés minden gyógyszert-szedőnek.

Az elmúlt időszakban szedtem andtidepresszívet, amiről kiderült 5-6 hét alatt, hogy nem jó. Évek óta szedek Xanaxot, ami már egy jó ideje nem hat, de ha nem vettem be, azt megéreztem. Tavasz óta altatóval alszom valahogy.
Most mindhármat le kell tennem és hiába mondja az orvos, hogy a lorazepam simán felülírja a xanax-elvonást és folytonosan rögtön utána szedhető, nem így érzem.
Az altató is más hatóanyag lett, semmit sem ér az új.
A következő antidepiig várnom kell egy hét "tisztaságot".
Félek a megvonási tünetektől, illetve érzem is őket. 
Félek a szuicid gondolatoktól is.
Nem hiszem, hogy ilyen hipp és hopp csak úgy csereszabatosak ezek. Az agy mégsem hülye 🙁