Szociális fóbiások, elpirulás, közös étkezőben való rosszullét, telefonálástól való félelem és a többi....
Szerintem nagyon jók tudnak lenni a strukturált készségfejlesztő csoportok. Ezeknél nem nagyon uralják le egymást az emberek, kb szabott idő jut rád, nem másznak bele a dolgaidba. 🙂
verbális önismeretibe nem is mernék elmenni. Nem akarnám, h valami túlbuzgó sutyerák jól megmondja nekem..:
Védett közegben lehet gyakorolni a megszólalást.
Mostanság egy csomó fajta workshopszerű csoporton jártam(adódott lehetőségem) és ugyan általában hallgattam, de legalább nem szorongtam. Viszont ehhez kellett szerintem a készségfejlesztős csoportos előzményem. 🙂
Nem tudom, hogy van-e olyan közösség, vagy emberek, ahol önmagad lehetsz és önmagadért szeretnek, de szerintem ez az, ami igazán hatásos, hogy önbizalmad alakulhasson ki és felülírhassa a gyerekkorból hozott sérüléseket.
Ha esetleg a szüleid így kommunikáltak veled, vagy a tanáraid, (leszóltak, nem foglalkoztak az érzéseiddel vagy elbagatellizálták, vagy nem bátorítottak) akkor nagy valószínűséggel még mindig eszerint viselkedsz, hiába nem vagy már kisiskolás, ez rögzült benned.
Nagyon fontos megtapasztalni, hogy másképp is lehet.
Én ezt tapasztaltam csoportterápián.
Ha érzem, hogy jó vagyok így és szerethető, akkor könnyebb vállalnom magam és bátrabb is leszek.
A bennem lévő kisgyerek gyógyulni kezd.
Ez egy folyamat. Nem megy egyik napról a másikra.
Idézet tőle: AndrásSzia! Én sajnos szocfóbos vagyok.
A legrosszabb nálam a társaságban való felszólalás,ekkor lefagyok.Sokszor úgy érzem,minha valami bűnt követtem volna el,és minden kérdést számonkérésnek veszek,mintha magyarázkodnom kellene valamiért.
A munkahelyemen attól rettegek,mikor jön közbe egy olyan szitu,ahol társaság előtt kérdeznek,vagy el kellene mondanom valamit.
Nagyon félek ilyenkor,borzalmas érzés.Volt már ilyen félelmem miatt elmenekülésem is.
Ez főleg olyan emberekkel szemben jön ki,akikről érzem,hagy magabiztosak,és szinte "felfalják" a személyiségem.
Étkezőben nincs gondom,ha idegenek vannak ott,pl.étterem,vendéglő,ilyesmi.De a munkahelyi étkezdében előfordul,hogy "rezeg a léc",mert ott megy a sok hülye duma,amit nem birok.
Néha telefonáláskor is kapkodnom kell a levegőt.
Szia! Én sajnos szocfóbos vagyok.
A legrosszabb nálam a társaságban való felszólalás,ekkor lefagyok.Sokszor úgy érzem,minha valami bűnt követtem volna el,és minden kérdést számonkérésnek veszek,mintha magyarázkodnom kellene valamiért.
A munkahelyemen attól rettegek,mikor jön közbe egy olyan szitu,ahol társaság előtt kérdeznek,vagy el kellene mondanom valamit.
Nagyon félek ilyenkor,borzalmas érzés.Volt már ilyen félelmem miatt elmenekülésem is.
Ez főleg olyan emberekkel szemben jön ki,akikről érzem,hagy magabiztosak,és szinte "felfalják" a személyiségem.
Étkezőben nincs gondom,ha idegenek vannak ott,pl.étterem,vendéglő,ilyesmi.De a munkahelyi étkezdében előfordul,hogy "rezeg a léc",mert ott megy a sok hülye duma,amit nem birok.
Néha telefonáláskor is kapkodnom kell a levegőt.
Szerintem majd terápiával sokat fog javulni ez a dolog!!
Én gyerekkorom óta nem tudok enni mások előtt, vagy csak jelképesen egy keveset. Kövér voltam minidg is, és megszóltak az osztálytársaim, hogy a dagi megint eszik...
Azóta is mindig úgy érzem, hogy mindenki engem néz és rajtam röhög ha eszek. Legszívesebben gyerekkoromban sem ettem volna a közös étkezőben, de ha nem ettem semmit akkor rám szóltak a tanárok. Rossz vagyok ha nem eszek, mert a szüleim kifizették stb stb...
Felnőtt fejjel is megmaradt ez a szorongásom. Nálam elmenni egy étterembe inkább büntetés mint kikapcsolódás, és a családi ünnepeken sem szeretek enni.
Félek, hogy kinevetnek. Úgy érzem nekem nem szabad, az tiltott. Másoknak van hozzá joga de nekem nincs. (tudom hogy hülyén hangzik, de tényleg olyan mintha tilosban járnék)
Pánik rohamom szerencsére még nem volt, de csak idő kérdése. Anyumnál és nővéremnél is 30-on túl jött ki, én pedig most 25 vagyok.
Ha valaki olvassa még ezt ennyi idő elteltével, és szeretne beszélgetni erről írjon rám nyugodtan 🙂
Én folyton attól félek, hogy a lakásban tűz lesz..
Szia, szerintem ez nem kimondottan szocfób, hanem valami más. Esetleg lehet benne agorafóbia,ill. a balesetektől való félelem
Mobid, én ugyanezt éltem/élem meg. Ugyanezek a félelmek jöttek elő. Mára már egészen leküzdöttem őket, sokszor megfeledkezek magamról, de még mindig van hogy az utcán nyugtatgatom magam, hogy nem fog rám támadni senki, és nem hajt fel a kocsi a járdára hogy elüssön. Autóban utazni nagyon utálok, ott mindig félek, folyamatosan azt érzem, hogy bármikor karambolozhatunk, pedig óvatosan vezet anyum is, tesóm is, mégis látom magam előtt a balesetet. Mindig gondosan bekötöm magam, rövid útra is.
Vannak irreális félelmeim. Például, amikor az emeleten vagyok, attól félek, hogy leszakad az egész, és a romok közé szorulok. Vagy például félek a mosógéptől, amikor centrifugáz, hogy szétrobban és a fémszilánkok szétszabdalnak, sőt konkrétan azt szoktam "képzelni" (próbálok nem gondolni rá de mindig ez a kép ugrik be), hogy a szemembe pattan egy darabka belőle, és belevág a szemgolyómba és megvakulok...
A porszívótól is hasonló okokból félek.
Valószínűleg az is bennem van, hogy a műszaki dolgok iránt alapvető ellenszenvet érzek, bár például a mobilom és a laptopom olyan szükséges rosszak, amiket még valamilyen szinten képes voltam megszeretni is... Na meg az, hogy a hangos dolgoktól alapból rosszul vagyok. Félelmet keltenek bennem, meg nagyon érzékeny a fülem is, túl éles a hallásom sokakhoz képest, és én a mentő szirénázását sem bírom elviselni, csak ha bedugom a fülem.
Köszi pillangó hogy ezt elmondtad... Mindenképp fogom mondani az orvosomnak.
Idézet tőle: Rhatt HaragjaMobid, ki helyett válaszoltál? :ooo (!)
never mind.
A topikindító kérdésére írtam amit magamon tapasztalok.
Imádok bicajozni, most értem haza egy útról. Gyalog jobban utálok menni.
Mobid, ki helyett válaszoltál? :ooo (!)
never mind.
Én nem tudom ez szocfób-e, de majd megkérdezem az orvosomat.
Félek biciklire ülni. Mindenhova gyalog megyek, közben pedig zenét hallgatok. Kerülöm az embereket. Néha még gyalog is félek, látom magam előtt hogy elüt egy járdára felszaladó autó és érzem ahogy szétroncsolódik az arcom és a végtagjaim. Csak akkor mozdulok ki, ha nagyon muszáj. Nem nézek TV-t, mert rosszat álmodok tőle. Zenét hallgatok. Új embereket nagyon nehezen ismerek meg, általában valamilyen "kényszeritő körülmény" hatására, pl várni kell valahol és elkezd hozzám beszélni valaki. Viszont ha már megismertem, akkor barátságosabb vagyok, de közös programot nem nagyon csinálok senkivel, csak a családommal. Nem telefonálok, csak a családnak meg ha egyszerűbb telefonon elintézni valamit mint személyesen (pl bejelentkezni a fogorvoshoz, inkább telefonálok és csak akkor megyek oda személyesen ha nagyon muszáj). Mindezek mellett mindenféle apróságtól félek és itthon érzem magam csak viszonylagos biztonságban.
Szia Harmony!
Köszönöm, hogy írtál. Megkérdezhetem te milyen gyógyszereket szedsz? Ezek nem enyhitették a tüneteidet? Suliba jársz? Hogy megy a dolog?Vannak barátaid? Mit szoktál csinálni otthon? Mármint pl. elmész a suliba és azután otthon vagy egész nap? Ki szoktál hétvégén mozdulni? Vannak hobbik esetleg?
Kedves Aurora!
Köszönöm a kedves válaszaidat...
Azt hiszem, neked nem szociális fóbiád van, hanem valami teljesen más. Esetleg próbálhatnál kicsivel kedvesebb lenni az emberekhez először is.
-
-
Nálam kicsit faramucibb a helyzet, mert túlságosan szeretek egyedül lenni.Igazság szerint ez normális dolog, mert nagyon zavarnak az emberek.
Az intenetes fórumokon sokkal több mentális beteg írogat, mint gondolnánk. Ők a trollok.
Idézet tőle: harmonyNalam sajnos nem csak idegenekkel szemben all fent a nagyfoku szorongas, hanem csaladtagok fele is... Van hogy a neten sem merek megnyilvanulni, elbujok, teljesen bezarkozom es magamba fordulok. Majd meg irok ide, hosszabban lehet, mert most picit "jobban" vagyok ilyen szempontbol, csak most mobilrol nehez irni.
nálam is változó, mennyire tudok írni a nyilvános fórumokon. gyakorlatilag ez az egyetlen kapcsolatom a külvilággal, de sokszor ez se megy. mostanában már belejöttem azért -- először görcsölt a gyomrom, valahányszor egy fórumra írtam.
a szorongás jelen van a családtagjaimmal való kommunikációban is; pl. csak akkor hívom fel anyámat, ha már 'muszáj', és ez hálátlanságnak tűnik, pedig egyszerűen csak félek. eléggé szétesett családunk van egyébként.
Nalam sajnos nem csak idegenekkel szemben all fent a nagyfoku szorongas, hanem csaladtagok fele is... Van hogy a neten sem merek megnyilvanulni, elbujok, teljesen bezarkozom es magamba fordulok. Majd meg irok ide, hosszabban lehet, mert most picit "jobban" vagyok ilyen szempontbol, csak most mobilrol nehez irni.
Szia.
En is benne vagyok nagyon a szoc.fob-ban, bar nekem azt mondta az orvosom hogy a szorongasaim a skizofrenia tunete. Mar tobb eve hogy en is a 4 fal kozott elek, van olyan hogy 2 hetig ki sem lepek az ajton, es ha jon valaki en is egy eldugott szobaba menekulok, be az agyra, a takarot magamra huzom. Gondolkoztam ez kicsit olyan viselkedes mint a struccnak "homokba dugom a fejem", elbujok. De rettegek hogy meg kell felelnem, hogy teljesitmenyt kell felmutatnom, legyen az barmily pici. Felek az emberektol, nem tudom hogyan viszonyuljak altalaban, felek hogy valami rosszat latnak rajtam, vagy valamit kritizalnak, de akkor is felek ha semmi kifogasuk nincs velem. Nem birok emberek kozott lenni foleg ha beszelgetni kell.
Megszeretném kérdezni milyen tüneteitek vannak vagy voltak?
- Ha szeretnéd, akkor kérdezd.
Mitől féltetek, féltek?
- Én spec attól, hogy nyilvánosan kiborulok, képtelen leszek kontrollálni magam, és mivel a kiborulásom nagyon hangos és látványos lesz, nem csak hogy beégek, de még el is fognak hagyni az emberek. Vagyis... leginkább ettől...
Mikor és milyen helyzetben hogy viselkedtek?
- Bocs, de ha minden egyes élethelyzetet számonvenném, amiben ahogyan viselkedek akkor holnapra sem végeznék a felsorolással, úgy hogy bátorkodom mellőzni a választ.
Mikor jön rátok pánik?
- Amikor meg akar baszni! De soha nem hagyom magam!
Mikor lesztek rosszul esetleg?
- Esetleg soha.Esetleg akkor amikor olyan téma van, amit nem tolerálok.
Milyen gyógyszereket szedtek és azóta mennyit javult az állapototok.
- Igaz is, hisz a gyógyszer alap az állapotom javulásához! Drogok és kemikáliák nélkül, nem élet az élet egy beteg embernek. Nos, hadd gondolkozzam... Én semmilyet... De Te?
-----Vége. ------