Ismerkedés, barátkozás, társkeresés
Ó, nem titok, csak akkor lenne az, ha attól fiatalabb lennék. 😀
Nyert. Idén leszek (ha leszek) 59... De hát ott vannak az orvosi rendelők, ott annyi ilyen vén pár összejött már... Még a reumán sem szólítanak meg, csak nők beszélgetni. Csakis és kizárólag kocsmában, de a sok többi alkeszt már rohadtul unom!
Kleó, hányéves vagy? Ha szabad ilyet kérdezni. 🙂
Érdekelne miért gondolod, hogy a korod miatt nem mennek oda már hozzád. Szerintem a 40 körüliekhez is simán odamennek, persze nem tudom mennyi vagy.
Ha 60 akkor érthető. 🙂
Utoljára utcán úgy 10 éve jött oda vki... Az is azonnali hatállyal b@szni akart. De ezt én már betudtam a koromnak, de látom, hogy mostanság nem "szokás". Thököm #metoo...
Épp spekulálok, hh jobban lesz a haver, megfűzöm, h menjünk el retrodizsibe. 😀 Majd feltűnően Öcsinek szólítom (amúgy is). 1x, a névnapján szólítottam "édes J.-kám"-nak, azt hitte, vmi bajom lett hirtelen. De csak felköszöntöttem. 😀
Ja, írni szoktak. Főleg intimfotós és hasonló üziket. 🙁
Odamész egy ismeretlen lányhoz bárhol, ha tetszik?
Jársz olyan helyekre, ahol lehet ismerkedni?
Írsz egy már-nem-annyira-ismeretlen lánynak, ha tetszik és meg akarnád jobban ismerni?
Egyéb módszer a társkeresésre, ami nem személytelen?
Túl személytelen már az nekem....tucat emberek,sablonkérdések és konfekcióválaszok...borzalom nekem:) túl individualista lehetek...
Én nőként ismerkedek, de így se könnyű. Próbálok hasonlóan "lelkibeteg" férfiakat találni, mert szerintem két problémás ember jobban meg tudja érteni egymást. A betegségemet nem titkolom el, ha szóba kerül akkor elmondom. Ha nem tetszik neki, akkor keressen mást 😀
Az, de a személytelenség garantálja a hatékonyságot és az egyszerűséget - pl. nem kell feszengve odamenned valaki ismeretlenhez, ha amúgy nem vagy ismerkedős típus.
Aztán meg a modern korban szombat este a művházban. 🙂
Szerintem is olyan személytelen, langyos és üres lett ez a párkeresősdi, árucikk lett az ember, badoo, tinder, stb.. Húspiac
Egy idő után már rohadtul unalmas, ingerküszöb alattivá válik az egész és az ember megszokja hogy egyedül van.
Ja, vasárnaponként szemeztek a misén... 🙂 Oh, oh, oh.
Pont azért találnak ma nehezebben nagyon sokan, mert jóval több a lehetőség.
Régen meg nem volt sehol ismerkedős hely, így általában az első közös szimpátia már kapcsolathoz vezetett. Mint a falusi kisbolt, ahol nem tudsz válogatni mert 2 féle vajat tartanak és 1 féle margarint, versus szupermarket a 60 féle vajkészítménnyel, margarinnal.
A társkeresők ma fényképes katalógusok, azt viszik, aki jobban el tudja magát adni.
Engem is érdekelne hogy miért van ez így, nem hiszem hogy ennyi sok introvertált van.. Bár az is igaz hogy kapcsolatban is lehet magányos valaki(sőt, csak akkor igazán) tudnék mesélni erről...
A dolgok mindig csak első látásra egyértelműek.
Igen. Érdekes téma ez. Régebben(évezredekig, de akár csak pár évtizeddel ezelőtt is) valahogy találtak az emberek párt. 90% kapcsolatban volt. Nem is igazán létezett a szingliség mint jelenség, legalábbis tömegesen nem.
Fura, mert most több eszköz van az ismerkedésre mint régen.
És tényleg sok nem beteg embernek sincs párja. Nem ettől függ szerintem sem, hogy talál-e valaki.Ismerek vakot is aki talált párt. A munkatársnőm pedig itt van évek óta egyedül.. és még milyen sokan.
Franc tudja, sok egészségesnek sincs párkapcsolata.
Nálam az a probléma, hogy hosszú távon csak igen kevés nő tud érdekelni, és ennek a kevésnek meg általában én nem kellek hosszú távon. 🙂
Ja, nem a kor, hanem a kór a probléma fő forrása.
A remény hal meg utoljára (úszik).
Esetemben a gátlásaim és a szorongások, félelmek és a másik szándékainak nehézkes értelmezése jelentik a gátat, hogy közel kerüljek valakihez. Ha ezek nélküli, normális lennék, már régen lenne feleségem, családom. Nem a kor, vagy a nemek aránya a probléma. Úgy sejtem, nálatok sem.
Ez óhaj, nem remény.
Nem reménykedünk!
Remélem hogy én már nem érem meg az ilyen dolgokat...:/
Igaz, szólok is havernak, h most már türelmesen várja ki azt a szűk 3 évet.
Ó, majd! Ládde, nekem az már vigasz lenne. 
Én is ismerek 60+ pasikat, akik aktívak, csak belegondoltam, hogy ez nekem nem lenne vígasz, hogy de majd 60 évesen. 🙂
Na aztán, ott van a haverom, egy évvel kevésbé öreg, mint én. Egész életében dúskált a csajokban, most meg képtelen összeszedni egy valamirevaló nőt, pedig nincs elszállva, nem fruskákra, csinibabákra vagy dúsgazdag asszonyokra vadászik.
Hát, K. néni, aki önként, dalolva bevonult egy öregotthonba, röhögve mesélte, h egyetlen pasi van ott, az sem egy "nagy szám", de az öregasszonyok versengenek, h ki ebédeljen vele egy asztalnál...
Jó kánaán 60 évesen, amikor a nyugdíja jobban érdekli már, mint a nők. 😀
22-39. Én jogosan mondom, h "a legszebb éveim" mentek rá...
Hát nekem semelyik osztályú nővel se ment, pedig szerintem végigskáláztam anno a repertoárt(amikor még nem rejtőztem a képmutatás álcája alá) de lehet hogy ilyesmire is születni kell.
gobura,
Mennyi idős vagy? Mert az életkor előrehaladtával a férfiak esélyei nőnek. 35 éves korig a nők vannak jó pozícióban. Kedvükre válogathatnak, aztán fordul a kocka. 40-50 évesen már a nők csak dugásra kellenek a többségnek. A 60+ korosztályban pedig demográfiai okokból is nyerőbb egy férfi. Előbb halnak a férfiak, így 60 felett már érezhetően női többség van.
Szóval, ha 35 felett vagy akkor egyre jobb lesz. 🙂 60 körül jön a kánaán. 🙂 A nőknél fordítva. Az okos nő 35 ig talál valakit, aki megfelelő, a kevésbé okosak még ilyenkor is váltogatják a partnereket.
Igen, az azonos szint nem csak a külsőségekben fontos, hanem társadalmilag is.
Általában ezek működnek. Kivétel persze mindenben van.
Arról meg már ne is szóljunk, ami inkább női probléma, hogy egy bármilyen értelemben fölötted állóval nagy boldogan összejössz, és még igazán szabadulni sem tudsz tőle, mert egy nárcisztikus bunkó barom.
Amúgy megfigyeléseim szerint sem az a fő szempont, hogy "szép pár" (összeillő külsejű) legyenek. A legfontosabb a hasonló (azonos?!) társadalmi szinten állás. Itt nem a végzettségre gondolok, hanem arra, hogy milyen a családi háttere az illetőnek. Egy (kis)pogári családból származó és egy kispolgárivá "felnőtt" proli, vagy egy (ősi) értelmiségi családból származó és egy első generációs értelmiségi között már túl sok az összeegyeztethetetlenség, pedig ezeknél nem is különösebben nagy az eltérés.
Másrészt ab ovo carul jár, aki alulértékeli magát – bármilyen szempontból.
Oszt kinek kell olyan csúfság, mint saját maga???
A tarskeresőkön durva férfitöbblet van. Akár 80/20% arányban. Szóval férfiként nem egyszerű. A nők többsége ezért el is van szállva. Szóval élőben vannak jobb esélyek. Legalábbis férfiként.
A siker szempontjából persze fontos, hogy a szintünkön keresgéljünk. Ha top pasit/csajt akarunk, úgy hogy nem vagyunk azon a szinten, akkor csalódás lesz. A nőknek persze összejöhet egy dugás egy top pasitól, de max ennyi. Dugaásra ugye egy nő könnyen talál, ott igazából az a gond hogy olyat nem találnak aki mellettük marad. Szóval nekik is ajánlott a szintükön keresgélni.
Remélem hogy sikerrel jársz.
A türelem nem erősségem, de mást úgysem tehetek. Nem csak a szorongást, a félelmeket kell legyőznöm, hanem az aktuális depressziós időszakot és a múltam kísértő hibáit feldolgoznom és elfogadnom, annak ellenére, hogy ez lehetetlennek tűnik.
Ez mondjuk igaz 🙂
Pláne, ha gmail. 🙂
De hát már 2020 van! Idáig nem látott 😀
Még Orwell is elképedne ha ma élne, szerintem.
Idézet tőle: hazineniLOL, én ma foglaltam szállást nyárra a nyaralásra e-mailben, erre nekem meg dobálja a szállásajánlatokat 😀 pedig nem is a neten keresgéltem szállást.
Az emil IS a guglié...
Légy kitartó és türelmes, a változás apránként történik majd, nem lesz látványos, de megéri bőven a befektettt időt és energiát:) A kezdő lépés megtörtént, talán ez a legfontosabb, nem lesz egy fáklyás menet de a küzdelem nemesíti az ember lelkét.
NoGood, amit írsz, az most jött el az életemben, de csak azért, mert eddig fel sem ismertem, hogy a szorongás, a félelmek uralták az életemet. Eddig azt hittem, hogy én ilyen vagyok, közben nem, hanem csak működési hibás.
Most találkoztam az első szakemberrel, aki diagnózist alkotott, de ehhez az is kellett, hogy meghallgassa az élettörténetemet, másfél órában.
LOL, én ma foglaltam szállást nyárra a nyaralásra e-mailben, erre nekem meg dobálja a szállásajánlatokat 😀 pedig nem is a neten keresgéltem szállást.
Nehogymár egy vacak szorongás uralja az életed,hidd el el fog jönni az az idő amikor eleged lesz belőle és azt mondod neki:"tudod mit, kedves? Kabbe!"
Én így voltam vele, csak hát kibírni addig..
Mégis, mit kellene csinálnia, ha ránéz egy idegen az utcán?
Rám se néznek az útcán a nők,pedig nem vagyok ronda. rá nézek és semmi reakció vágja azt az ernyedt flegma képet
Valamikor hasznos a google-nek ez a funkciója. Nálam ki van kapcsolva a releváns reklámok mutogatása.
LOL, google egyből telerakta az oldalt nekem társkereső reklámmal. 😀