Milyen traumatizáló emlékeid vannak?
MAGUK
uhh nagyon durva ez a topic, ahogy olvasom vissza.Ilyenkor mindig elszégyellem magam a röhejes ki "traumáim" miatt.
Maximális elismerés minden előttem szólónak, hogy ilyen erősek vagytok, és még bírjátok, sőt beszélni is tudtok róla.. Kívánom, hogy túl tudjatok ezeken lenni mihamarabb, és részemről befejeztem a rinyálást. 🙁
Idézet tőle: Bonina jó, huh
életem egyik legeslegnagyobb traumája:
eléggé szarul voltam lelkileg, nem is a való világban éltem, teljesen máshol, nem beszélgettem az osztálytársaimmal suliban, se senkivel, nem is emlékszem mi történt, kiesett az az időszak, középsuli, kb. fél-1 év. szóval abba a suliba soha nem is tudtam beilleszkedni, aztán amikor jött ez a lelkileg nagyon nagyon szar állapot, ofő észrevette rajtam, meg minden tanár, meg sokan, és az ofőm azt csinálta, hogy tudta, hogy állandóan bántanak az osztálytársaim, és összehívta őket, és megkérte őket, hogy most hagyjanak békén engem, mert szarul vagyok (dilis éppen?). ezek után:tornaóra: valahogy véletlen, nem is értem hogyan, hozzám került a labda, és rá merészeltem dobni a kosárra, és nem ment be, erre elkezdett kiabálni velem az egyik osztálytársam, hogy mennyire béna vagyok, erre egy másik osztálytársam elkezdett kiabálni azzal az egyikkel, hogy
"hülye vagy? hagyd már abba! nem emlékszel mit mondott az ofő? nem szabad bántani"
én meg ott álltam, hogy most mi van?????????????????????????????
az természetes volt, egyáltalán nem fájt, hogy bénának neveztek, ordíbáltak velem, de ez a másik?????? :(((((((((((((((((((((
megbeszélték a hátam mögött, hogy dilis vagyok..............
uhhhh. Pedagógusok gyöngye.
Imádom ezeket az ofő órán beszéljük meg, hogyan bánunk szegény defektes társunkkal dolgot... Én 12 évesen új suliba kerültem (a régiben olyanokat mondott az osztályfőnök, hogy csöves alkoholista leszrek, ha ennyire nem tanulok, csak a hegedülés érdekel, szóval anyukám jó érzékkel leszűrte, hogy innen lépni kell... ). Már akkor is nyilvánvaló volt (így utólag persze könnyen okos az ember), hogy valami nagy gáz volt velem, mert nem bírtam sehol máshol aludni, csak otthon, anyukámmal egy lakásban vagy (sokszor) egy ágyban.
Jött ugye az új suli (8osztályos gimi, menjen elit helyre a gyerek, hátha az segít, ha már kattant...) új sulitársakkal gólyatábor, ami kiderült évnyitón, hogy nekem oda másnap mennem kell! Totális kiborulás, zokogás, kikészülés otthon, hogy légysz ne, ne, neeee nem akarok, nem bírok (12 évesen!) a mama nélkül lenni, máshol aludni. Ne küldjetek, könyörgöm, nem megy!!!
Egy napig ment otthon a harc (anyukám anyatigrisként védett - nyilván, valamitől kialakult ez az "egészséges" helyzet, apukám nyomatta, hogy márpedig mész lányom, ne légy ilyen kis nyámnyila nyomorult szar...). Aztán anyám győzött (szerencsére, vagy nem, mindig győzőtt:). Ofőnek diszkréten (!) elmondták, hogy ez van, mentsen ki valahogy, nem megyek. Kb két hete jártam oda, mikor kiderült, hogy ezt egy az egyben elmondta az ofő mindenkinek testületileg az osztályban a kirándulás első napján, és mindenki rajtam pusztult a röhögéstől...
De a tesitanárok, azok tényleg megérnek egy misét (tisztelet a kivételnak). Volt már nekem molesztálós, részegen éjjel 2kor coopert futtatós, öltözőből kizavarós (fiúnak nézett a női öltözőben 14-5évesen..), zsidózóüs, te egy nulla nő vagy felkiáltásokkal élős, és olyan is, akinek hiába bizonygattam, hogy a tigrisbukfenc és én nem vagyunk spamnok, addig eröltette, míg cukli szivacsgallérban kellett 2 hétig járnom.
Asszem a traumáim sorolhatnám 3-4 hónapig 1200-1300 oldal terjedelemben (k unalmas lenne, úgyhogy megúsztátok:), de a legtöbbet (na jó, a második legtöbbet, első a család ugyebár 🙂 az egyházi (!) iskola 4 évén szedtem össze a "szeresd felebatrátod és ne rúgj túl nagyot a gyengébbe" szellemében... Azokkal azóta is szoktam álmodni. Utána a budai úrigyerekek kommersz gimnáziumában tizedannyi görénység nem ért (ott ki is nyíltam, bár összességében az a 4 év istentiszteletes borzasztóság annyit rombolt az önbecsülésemen, hgy addigra már tökmindegy volt az elfogadás), lehet, hogy a sok közös füvezés javította a közhangulatot :DDD
Idézet tőle: Bonina jó, huh
életem egyik legeslegnagyobb traumája:
eléggé szarul voltam lelkileg, nem is a való világban éltem, teljesen máshol, nem beszélgettem az osztálytársaimmal suliban, se senkivel, nem is emlékszem mi történt, kiesett az az időszak, középsuli, kb. fél-1 év. szóval abba a suliba soha nem is tudtam beilleszkedni, aztán amikor jött ez a lelkileg nagyon nagyon szar állapot, ofő észrevette rajtam, meg minden tanár, meg sokan, és az ofőm azt csinálta, hogy tudta, hogy állandóan bántanak az osztálytársaim, és összehívta őket, és megkérte őket, hogy most hagyjanak békén engem, mert szarul vagyok (dilis éppen?). ezek után:tornaóra: valahogy véletlen, nem is értem hogyan, hozzám került a labda, és rá merészeltem dobni a kosárra, és nem ment be, erre elkezdett kiabálni velem az egyik osztálytársam, hogy mennyire béna vagyok, erre egy másik osztálytársam elkezdett kiabálni azzal az egyikkel, hogy
"hülye vagy? hagyd már abba! nem emlékszel mit mondott az ofő? nem szabad bántani"
én meg ott álltam, hogy most mi van?????????????????????????????
az természetes volt, egyáltalán nem fájt, hogy bénának neveztek, ordíbáltak velem, de ez a másik?????? :(((((((((((((((((((((
megbeszélték a hátam mögött, hogy dilis vagyok..............
tipikus komplett idióta pedagógus 🙁
"Öt héttel később nekem kellett hozzá járulnom az aktív eutanáziához, hogy ne kerüljön elfekvőbe, amitől egészéletében félt."
*******************
azt el is hiszem .... annál borzalmasabb nincs. volt szerencsém látni eddig 2 rokonomat, és az egy katasztrófa, de semmiképpen se embernek való.
És mit értesz aktív eutanázia alatt? Szerintem sokan igent mondanának rá. Azok ellenzik ezerrel, akik még soha nem szenvedtek, és főleg nem úgy, hogy tudják, úgysincs kiút.
Anyám életemben egyszer beszélt velem, trágár nyelvezettel.
Pár héttel a halála előtt azt mondtam neki, hogy mindenért megbocsátok neki.
Erre azt mondta: "Na menjek a francba!"
Pedig elő pszichiátriai kezelésem alatt ki is tagadott, mert félt hogy beszélek arról, ahogy velünk bánt.
Öt héttel később nekem kellett hozzá járulnom az aktív eutanáziához, hogy ne kerüljön elfekvőbe, amitől egészéletében félt.
Gyógyíthatatlan végstádiumú melanomája volt.
na jó, huh
életem egyik legeslegnagyobb traumája:
eléggé szarul voltam lelkileg, nem is a való világban éltem, teljesen máshol, nem beszélgettem az osztálytársaimmal suliban, se senkivel, nem is emlékszem mi történt, kiesett az az időszak, középsuli, kb. fél-1 év. szóval abba a suliba soha nem is tudtam beilleszkedni, aztán amikor jött ez a lelkileg nagyon nagyon szar állapot, ofő észrevette rajtam, meg minden tanár, meg sokan, és az ofőm azt csinálta, hogy tudta, hogy állandóan bántanak az osztálytársaim, és összehívta őket, és megkérte őket, hogy most hagyjanak békén engem, mert szarul vagyok (dilis éppen?). ezek után:
tornaóra: valahogy véletlen, nem is értem hogyan, hozzám került a labda, és rá merészeltem dobni a kosárra, és nem ment be, erre elkezdett kiabálni velem az egyik osztálytársam, hogy mennyire béna vagyok, erre egy másik osztálytársam elkezdett kiabálni azzal az egyikkel, hogy
"hülye vagy? hagyd már abba! nem emlékszel mit mondott az ofő? nem szabad bántani"
én meg ott álltam, hogy most mi van?????????????????????????????
az természetes volt, egyáltalán nem fájt, hogy bénának neveztek, ordíbáltak velem, de ez a másik?????? :(((((((((((((((((((((
megbeszélték a hátam mögött, hogy dilis vagyok..............
amúgy nekem is nemrég halt meg apukám, 59 évesen, és mivel a végén már az agyában is voltak áttétek, és olyan helyen, ami a beszédközpontját zavarta, nem tudta már kifejezni magát, nem tudta elmondani, hol fáj, azt sem tudjuk, minket megértett-e? nem tudta mondani, semmit sem, és fogalmam sincs róla, tudta-e, hogy meg fog halni?
hú ez tényleg durva!
nálam is volt erőszak, zaklatás többször.
egyszer házibulin arra ébredtem, hogy valaki izé, hát már úgy hogy is írjam, bennem volt..... de van durvább is, ami hosszú, meg szégyenletes. a lelki bántás sokkal rosszabb, mint a fizikai szerintem.
Mondjuk az,hogy megerőszakoltak 8 és 16 évesen, az "eltörpül" amellett,hogy én is elvesztettem nemrég apukám.:( Végstádiumú rákos beteg volt,és már nem volt jól,fájdalmai voltak és beszólt valamit nekem.Én meg otthagytam őt és nem is hívtam fel meg semmi.Soha azelőtt nem tettem ilyet.Megsértődtem,gondoltam,majd ha bocsánatot kér,akkor beszélünk.Egy hétre rá meghalt a lakásában,elvérzett.Amikor összepakoltuk a dolgait megnéztem a telefonján az sms-eket és amit találtam az sokkolt!Ő még aznap,amikor összevesztünk írt egy sms-est,amiben elmondja,hogy mennyire szeret és sose akarna szándékkal fájdalmat okozni.De én nem kaptam meg ezt az sms-t!A szolgáltatóm szerint valószínűleg pont akkor nem volt nálam térerő,amikor apukám elküldte az sms-t és így az elveszett.Borzalmasan érzem magam a mai napig...Pont akkor vágtam be a durcát,pont akkor! Soha,de soha ne váljatok úgy el a szeretteitektől,hogy haragban vagytok!Soha!!
Hát ez kemény 🙁
Részvétem!
egész gyerekkorom tele volt ilyen emlékekkel....most viszont elvesztettem az édesapámat, felakasztotta magát.... mi találtunk rá...... nem volt kellemes....Egyenlőre ezt próbálom elfogadni, ami nem megy.... de talán majd ídővel...
Ez érthető, bár ebben nekem szerencsére nem volt részem.
Szexuális bántalmazásról nem egyszerű beszélni,azt meg kell hagyni...
Itt nem a nehézség a próbléma. Legalábbis nálam nem.
Gyerekkori is akár. De ha ilyen nehéz, akkor nem muszáj róla írni.
Hány A4-es lap terjedelmében kéred? 😉 És nekem még nem is volt "annyira szörnyű" a gyermekkorom. Kőgazdagok voltunk, néhány hullámvölgy kivételével, és anyagilag így gyermekkorunkban minden meg volt. Az más kérdés, anyámban nulla anyaérzés volt, ahogy az ő szokta mondogatni. ... Ja nem is írtad, hogy gyermekkori. Akkor legalább tíz lapot kérek. :S 😉 Hát (ez) van.
Késsel csak párszor kellet bizonyos dolgokért komolyan és halálosan megfenyegetnem anyámat, hogy ne tegye többet. És öcsémmel nem cserélnék, amit ő kapott azért, mint utóbb bevillant, már ötévesen meg akartam ölni az anyámat.
Semmi különös,csak megerőszakoltak és zaklattak,fizikailag bántalmaztak.Ahogy sok más lányt is.
hát sztem ezek legtöbbször igen ciki dolgok, szal senki se fogja szívesen leírni, de azért én is kíváncsi lennék, na meg én magam is tudok pár ilyen esetről, h valakivel történt valami, aztán örökre nyomot hagyott benne