OFF
Én olvastam róla egy könyvet, h akkor milyen tények támasztották alá, h épp akkor nem öngyilkos lett. Elég meggyőző.
Amúgy ezért lehet nyugodtan megölni egy ilyen típusú embert, mert bármikor állítható, h öngyi lett.
ma olvastam, érdekes. azt viszont nem értem, mit vergődnek annyit JA-n... nevetséges balesetnek beállítani:/
https://divany.hu/offline/2019/07/18/ongyilkos-magyar-irok-koltok/
Jól hangzik a történet eddig! Igen, megírom priviben a mélcímem, jó?
Nem dolgozom sokat. Hát az emberi kapcsolatok kimerül annyiban h a munkatársakkal találkozom a munkahelyen. A történetet már egy éve írom lassan, a 77. résznél járok jelenleg. Ha érdekel el tudom küldeni neked, ha írsz egy email címet.
Ez a történet egy olyan vkiről szól aki Jézusnak hiszi magát, és gyűlölik meg lenézik amiért balkáni, minden sértő jelzőt kitalálnak neki, majd feleségül vesz egy rangos nőt és az ő családja is kikezdi mert rangon alul. Na ő van a profilképemen 😀
Sokat dolgozol? És emberekkel nem talizol/tartod a kapcsolatot? Miről fog szólni a történet?
Munka meg otthonülés, és írom a Jézus című történetemet
Megvagyok, köszi. Nagyjából minden nap ugyanaz van: gépezés, sétálgatás a kertben/udvaron, cigizés, délutáni alvás, zenehallgatás.
Te mivel töltöd a napjaidat?
Hogy vagyok? a szokásosan szarul, semmi se jön össze. Közben meg tűröm hogy másoknak milyen könnyen megy. Te?
Szia Linzer!!
Igen, él.
Hogy vagy?
Jaj mi ez a profilkép, hát megijedtem xddd
Hello, él még ez forum?
Volt most a boltban 1 zavart idősebb nő. Magában beszélős, mutogatós, lassú típus. A pénztárnál kis fennakadást okozott, mert amit vett (joghurtok egy nagy dobozzal) azt nem vitte el a csomagolós pult felé. Előttem 3mal volt, de mikor odaértem még mindig foglalta a helyet és valamit motyogott, én meg mondtam, hogy segítek, ide teszem (csomagoló pult vége a pénztár mellett). Azt felfogta, de aztán szatyor kellett neki, ha előttem modja veszek neki kettőt. Remélem rendesek voltak vele utána (én eljöttem), a fijatal pénztáros csaj (nem a vágott hajú) mondjuk inkább ijedt volt, és nekem köszönte meg, hogy eltettem a néni cuccát.
Látod, ő 100x szétesettebb, mint közülünk sokan. Viszont valószínűleg ezt nem fogja fel. Sajnáltam, hogy nincs kisérgetős segítsége. Ha baja van, hogy hív ügyeletet?
nohát, írok akkor róla
Azt álmodtam, hogy kéne egy pszichiátriai ügyelet.
Az enyhébb esetek lennének, akik elfelejtették időben feliratni a gyógyszerüket és az ügyeletes felírná.
A súlyosabb esetek lennének, akiket személyesen meg kell nézni, hogy mi a helyzet velük.
Vagy van pszichiátriai ügyelet?
Én részt vennék a hétfőnkénti ingyenesen, anyu addig fülhallgatóval nézhetne tv-t.
De 10x hívják, telefonál, zabál, csámcsog. Nem ment így. (Ugyanabban a helyiségben).
Neked segített?
Van egy külön topik relaxációra, meditációra.
MBCT
1X hiányoztam a rendesről.
Elvileg a fél napos móka csak plusz....vagy mégse? Minek írkál nekem? nme voltam, nem voltam. Az 1 alkalom hiányzásról szólhattam volna előtte.
Nekem nem kell a nyakamba ez a fél napos izé. Otthon mindne behallatszik, nincs kedvem ezen izgulni. nem fognak kussban lenni a kedvemért ennyi időre
Hova jársz? MBCT vagy MBSR? Én MBCT-n voltam.
Nálunk max 2 hiányzást "engedtek".
Nekem 2 volt, jeleztem előre. A fél naposon voltam. Nekem zavaróan hosszú volt.
Járok mindfulnessre, része ennek egy fél napos elvonulás.
Most kérdezget az oktató, miért nem voltam ezen és miért nem jeleztem...
eléggé zaklatásnak érzem ezt. Van 8 alkalom, azon kell ott lenni, ez meg az extra
NEm volt kötelező. Más oktató nem írkált így utána.
Kell hozzá felfokozottság.
Miért mániás tünet? Egész jól hangzik.
Kb. 4-féle dolgot tudok egyszerre felfogni... De ez mániás tünet. Ha "csak" 3-at, akkor viszont már aggódok magamért. 😀
"Jó ha épít egy kis páncélt - kérlek ne vedd kéretlen tanácsnak, csak jóindulatú tapasztalatnak. Kell az a páncél, nem csak vívásnál. És tudni kell mikor levenni is."
Nyugodtan tanácsolhatsz bármit. Persze, hogy kell a páncél. Én örülök, hogy vív. A vívás csodás dolog (én is vívtam egy fél évig Amerikában). Egészen kicsi volt még, mikor elmentünk a nagyobb tesója miatt aikido-ra. Felnőttek és gyerekek együtt voltak. Akkor is már látszott, hogy vonzza ez a világ (a küzdelem). Sajnos nem voltunk sokszor, csak 4-5 alkalommal.
"Én nem is akarok olyankor szóhoz jutni. Általában csak megfigyelek. Én is utáltam az ilyen embereket, nagyon. De már nem, nem akarok utálni senkit. Ahhoz hogy utáljak valakit, nagyon nagyon rossz dolgot kell csinálnia. Helyette utálom ezt a tulajdonságot én is, de nem az egész embert."
Én szeretnék szóhoz jutni, de lehetetlen. Nem megy. Mások csak úgy vmikor átveszik a szót, én képtelen vagyok. Most egyszer-kétszer kipróbáltam, hogy megemelt hanggal, ignorálva az éppen beszélőt én is mondtam valamit. Nem volt sok értelme, mert ez nem az én világom, nem akarok senkit félbeszakítani, nem akarok hangoskodni.
Igen, biztos nem az embert kell utálni, hanem a jelenséget.
Meg gondolom valamennyire adottság is (persze főleg gyakorlat, meg egy kis részben adottság, talán). Extrovertáltnak tűnsz. Például ha nagy tömegben vagy, ahol mindenki beszél, akkor egyszerre tudod felfogni mindenki mondandóját, vagy egy beszélő párra/csoportra kell fókuszálnod?
Nagy gyakorlat kell hozzá, kicsi kortól. +van.
Tényleg fura, elsőre én se hinném el, de ha így van akkor így van.
Én sajnos "átvettem". Pedig érdekel, amit a másik mond, de én attól tudom követni, h közben én is pofázok, csak ezt nem hiszik el. 🙁
Nálunk is ez volt régen családilag csak egy idő után azt is leszartam 😀
A repülésirányítók tudnak jól egyszerre beszélni.
Ráadásul magamról beszélek. 🙁 Roxy admin néni törölni fog. 🙁
Nyert! 😉
Egyszer el kellett menjünk az áternő/teraphoz (nem családterap) testületileg. Na, mi anyámékkal parallel beszélünk (közben mindenki tudja követni a másikat!), aztán pár perc múlva áter a lányomhoz: –mindig így beszélgetnek??? Lány lakonikusan bólintott. Anyám szerint ez a beszélgetés, nézzek csak meg egy színdarabot, abban is egymás szavába vágnak – mondja a magyartanárnő, ja. Ott ennek (művészi) szerepe van, a nagymonológba, érdekes, sosem vágnak bele.
Mert még egyel több ember beszélne? 😀
Szerintem is más élőben és írásban. Nekem élőben nem jönnek úgy a szavak, mondjuk egyébként sem vagyok társalgós, kivéve ha nagyon szakmai a téma, vagy közös érdeklődés. Magamról nem igazán, esetleg ha úgy érzem megértésre találnék, aztán általában benézem. De ez van.
Meg persze ahogy írod, a mentális/lelkiállapot erősen befolyásolja. Aztán sokszor nem lehet eldönteni hogy ki nyilatkozik, a kérdéses személy, vagy a depi/szorongás/egyéb belőle. Vagy valamiféle fúziója a kettőnek.
A szaglásom is, igen. Jó ha épít egy kis páncélt - kérlek ne vedd kéretlen tanácsnak, csak jóindulatú tapasztalatnak. Kell az a páncél, nem csak vívásnál. És tudni kell mikor levenni is.
Én nem is akarok olyankor szóhoz jutni. Általában csak megfigyelek. Én is utáltam az ilyen embereket, nagyon. De már nem, nem akarok utálni senkit. Ahhoz hogy utáljak valakit, nagyon nagyon rossz dolgot kell csinálnia. Helyette utálom ezt a tulajdonságot én is, de nem az egész embert. Így szívesen és gond nélkül adok igazat bárkinek akinek igaza van - és ezért sem kedvelnek az emberek. Mert annak adok igazat, akinek igaza van, nem annak akit kedvelek.
Na, wazze, ezután meg sem merek szólalni.
Írásban és a valós életben teljesen más emberek lehetünk még nagy fokú tudatosság esetén is.
Engem például sokkal ... hát nem tudom, milyen szót használjak, ha a vérmes nem jó... vagányabbnak szoktak gondolni, mint amilyen a valóságban vagyok. A szószátyár helyett is választok egy hízelgőbb szót, mondjuk beszédes. 🙂
A szvári kórházas szobatársaim csináltak egy fb csoportot és érzékelem, hogy nem tudják hova tenni az írásban megnyilvánuló személyiségem. Én ott Szváron egy nagyon csöndes, nagyon zárkózott énemet mutattam. Ami megint nem jellemző. Csak rohadt depis voltam.
Amiket írtál, nagyon érdekesek. Igen, ezek általános emberi tulajdonságok is lehetnének, de valóban inkább a nőkre jellemzőek VAGY a nők merik megélni, kimutatni ezeket.
Az érzékeny férfiaknak valóságos páncélt kell növeszteni maguk köré. Kisebb fiam ilyen, ő heti ötször jár vívni. (Egyébként neki is van ilyen túlérzékenysége, neki a szaglása nagyon jó.)
Az érzelmek nagyon nehéz téma. Nagyon nehéz beazonosítani, nagyon gyorsan változnak, nagyon sokszor inadekvátak, stb. Én nem tartom magam érzelmesnek, de valószínűleg nagyon az vagyok. Nem tudom mi tart vissza attól, hogy elismerjem, az vagyok.
Ja, még valami eszembe jutott. Gyűlölöm, mikor több ember beszélget. Egész egyszerűen csak akkor lehet szóhoz jutni, ha beleordítasz vki mondatának a közepébe. Fújj. És nagyon utálom azokat az embereket, akik csak magukról beszélnek. És nagyon nagyon nagyon sok ilyen van.
Egyetértek. És természetesen nehéz, nem csak a helyes értelmezés, de maga a megélés, felismerés is. Nem is megy mindig. Szerintem (legalábbis számomra) a fontos hogy törekedjek valamire aminek értelmét látom. Ha nehéz, akkor nehéz, ha szar érzés, hát szar érzés, nem baj. Csak legyen értelme. Ha teljesen elérni nem is lehet, attól lehet vele foglalkozni.
Az érzelmek helyes értelmezése is elég nehéz. Pl. a szexuális vágy / féltékenység, birtoklási vágy, hiányérzet gyakran úgy jelentkezik az emberben, hogy "szerelmes", pedig ezek esetleg a szerelem velejáró tünetei, de önmagukban nem azok.
Én többek között onnan tudom ha valaki kezd fontossá válni, hogy pl. foglalkoztat az, miért nem találkozunk vagy ilyesmi. Szex vagy egyéb vonzalomnál csak vonogatom a vállamat, hogy oké, nem találkozunk, legalább nem zavarja a magánszférámat. Szerencsére ilyen ritkán van, és elég hamar ki is tudok ábrándulni.
Szia Dreamy!
Köszönöm szavaid! Nevezhetjük így is, és alapvetően igazad is van. Az én egyéni tapasztalatom, hogy mindezek borzasztóan megnehezítenek/ellehetetlenítenek mindenféle emberekkel kapcsolatos interakciót.
"[...] nevelés miatt nincs meg [...]" - egyetértek részben, de vajon miért ilyen a nevelés? Én azt gondolom, és megint csak saját agymenés, hogy ez egyszerű evolúció. Ezek a tulajdonságok hátrányosak a túlélésben, ezért a gének amelyek ilyen tulajdonságokat okoznak, nem terjednek el a populáción belül. Az ilyen egyed nem érvényesül a társadalomban. Biológiailag meg az ember alapvető működése, ösztönei teljesen máshogy működnek, mint a társadalom - hiszen ez a pár ezer éve semmi, nincs idő adaptálódni.
Szia Tnelis!
Néha szoktam feljönni az oldalra, és próbálok bekapcsolódni egy-egy topikba, remélem, nem bánod, hogy írok ide.
Szerintem ezek nem nőies tulajdonságok, inkább magas intellektualitást jeleznek, nem gondolod? Magas érzelmi intelligencia(vagy valamelyik fajta intelligencia). A legtöbb férfiban szerintem a nevelés miatt nincs meg ez az önreflexió, mert kishercegnek vannak nevelve, és megszokják, h ők a királyok, nekik ugyan semmin nem kell változtatni. Én így tapasztaltam.
Köszi Roxy az off-ba igazítást 🙂
Az érzelmeim elfogadása, felismerése, megélése, igény a megértésükre, sőt, kifejezése azok felé akik közel állnának hozzám, ha épp lenne ilyen. Az agresszió elvetése, az értelmes, megértő, odafigyelő kommunikációra való igény. Rugalmas, nyitott hozzáállás a dolgokhoz, az igény arra hogy megváltoztassam a véleményem ha a körülmények bebizonyítják hogy a véleményem nem volt helytálló. Túlzott érzelmek, érzékek (fényre, zajra, történésekre - ez valószínűleg hiperérzékenység, de tudom már kezelni talán), magas empátia. Borongós, nosztalgikus, romantikus életszemlélet és ízlésvilag.
Hangsúlyozom, ez szerintem nem "nőies", csak az átlag szerint. De egyre inkább leszarom az általános vélekedést.
tnelis írta:
"Lehet azért, nem tudom. Vannak ilyen néhol "női"-nek nevezett belső tulajdonságaim, amik szerintem nem nőiesek csak a férfiaktól elvárja a társadalom hogy nyomják el, én meg némely esetekben leszarom mit vár el a társadalom.
Vérmesnek nem tűnsz amúgy szerintem, de az sincs kiírva nálad hogy nő.
Na de nem akarok offolni gyógyszer topikban. Azokhoz meg nem tudok hozzászólni érdemben."
Milyen tulajdonságokat észlelsz magadban, amik a társadalom szerint nőiesek?
Nem olyan jó ez az állapot, vagy (helyzet?) amiben vagyok. Nem mondanám konkrétan rossznak, de pl az, hogy van amikor tudok egyedül lenni ez pl jó. De mindig félnem kell, hogy Nevelőapám jön és piszkálni fog. Nem rosszindulatból teszi, tudom, de ez olyan nemjó nekem. Nagyon nem jó. Ez, hogy rám vannak szállva. Nem tudok megnyugodni, mert mire megnyugodnék, jön haza, és megint a f@s állapotok, hogy ba@@ogatnak (Bocsánat). Egyedüllétre vágyom - Nagyon.
Ma rámtört egy olyan hülye késztetés, hogy én Férfi akarok lenni. Igazi ffi nemi szervvel, mondjuk a hajam az hosszú maradna, de hogy én nem akarok nő lenni. Vagyis ez azért van mert látom pl a médiában már ritkán hogy milyenek, hogy viselkednek a nők. Nem tetszik. Mégjooo, h a ffiak tetszenek inkább megint, meg én is ffi akarok lenni. Igaz, h az asztrális síkon én valójában ffi vagyok. Depressziósnak is érzem magam, mert nem találom az identitásom, s fogalmam sincs, van e párom, ha nincs, lesz e valaha, és ha lenne is valaha valaki, akkor is hogyan... de sztem örökre egyedül akarok élni, de az asztrális szeretkezés az hiányzik. Érzem, hogy van időnként, és most megint érzem, hogy ma lesz.
Ezt már korábban írtam, de amúgy tök jó képeid vannak..na jó, mikor szép valaki, úgy könnyű róla jó képeket csinálni
Köszi, h ezt írod. Ink. visszatettem 1 saját képet, elvégre ember vok 
De hiszen eddig is az voltál
Remélem, h ezzel a gyapjas lepke képpel cukibb leszek mostmááár...
Kedves Tőled is Kedves Artifical Skizo, hogy vígasztalsz, köszi szépen, szerencsére és Nektek köszönhetően túljutottam a mélyponton, nagyon hálás vagyok Nektek
Simike
Hát, igen, olyasmi... Persze, h jobban leszel! Szerintem próbáld meg magadat "elfoglalni" valamivel, olyan ügyes vagy a számítógéphez pl.
Köszi az együttérzést Kleó
Azt hiszem ez nálam olyan depresszió jellegű dolog lehet, mert tényleg sokmindent átéltem már és "nem lenne okom" szomorkodni... tudod az, h vannak körülöttem de n érzem h szeretnének engem... csak nyűg vagyok mindenkinek. Ez nem magány hanem társas egyedüllét... r@@@dt rossz érzés de ez van... majd hátha jobban leszek.