Kényszer(gondolatok) és szorongás
Szia Jolán!
Ahogy olvastam a bemutatkozásod, hasonló helyzetben vagyunk, már ami a gyerkőceink nemét és korát illeti :). Plusz még megspékelve egy kis mentális katyvasszal :). Az első születése után (most lesz 4 éves), én is a lehető legpocsékabb állapotomba kerültem, de mindenki csak a szoptatásra buzdított, és az akkori pszichiáterem nem vállalta a gyógyszerfelírást addig, amig szoptatok. Szóval az első fél évet totál idegbajosan, de szoptatással szenvedtem végig. Aztán inkább abbahagytam, és elkezdtem gyógyszert szedni és a másodikamat is antidepi szedés mellett (az első trimesztert kivéve) vállaltam, és így is szoptatok a mostani dokimmal közösen megbeszélve. Nem a gyógyszer szedésére akarlak buzdítani, csak jelzem, hogy van alternatíva, és nem feltétlenül kell választani a kettő közül. Én most jól vagyok, és úgy gondolom, hogy a gyermekemnek is a lehető legjobbat nyújtom így, egy tündéri, egészséges, kiegyensúlyozott kölök. Persze felmerül bennem a kétely néha, hogy nem -e ártok neki az antidepivel, de tudom, hogy annélkül meg szarul lennék. Ami meg szintén nem lenne praktikus egyikőnknek sem. Sőt...
Ha tudok valamiben segíteni vagy csak beszélgetnél, nyugodtan írj privit nekem!
torta
Próbálkoztam már a Byron Katie féle módszerrel. De nem vagyok elég kitartó, meg egy kicsit olyan "amerikainak" is érzem, azaz felszínesnek, de bizonyos problémákra segíthet. Mostanában eléggé szét vagyok csúszva, nem teszek magamért eleget. Pedig babázom (8 hetes a fiam), ez így veszélyes lehet.
Téged nem érdekel a Byron Katie féle módszer az ilyen jellegű gondolatok átgondolására? Nekem az sokszor segít olyan gondolatok kapcsán, amikre amúgy rá tudok pörögni rendesen.
Én is sokszor aggódom a gyerekemért, de aztán valahogy elhesegetem, mert belátom, hogy ezen dolgok irányítása nem a mi kezünkben van.
"Szia, milyen fejlődési rendellenességtől féltél/félsz?Szia, milyen fejlődési rendellenességtől féltél/félsz?"
Szia, erre konrétan nem szeretnék válaszolni, mert félek, hogy felismerhető leszek. Agyi fejlődési rendellenesség, kommunikációval, szocializációval kapcsolatos.
Szia, milyen fejlődési rendellenességtől féltél/félsz?
Sziasztok! Itt vagyok (megint), az előző nicknevemet töröltettem, mert rájöttem, hogy felismerhető vagyok. Sajnos a pszichiátriai problémákkal küzdőknek "rejtőzködni kell", legalábbis bizonyos munkaköröknél. Félek a lebukástól és hogy ezzel egisztenciálisan elvágom magam. Ez még úgy is megtörténhet, hogy külföldön élek. És szégyelem is a helyzetemet.
De nagyon szeretnék beszélgetni veletek a kényszereimről, ezt a témát a környezetemben már senki nem viseli el. Természetesen másról is szívesen beszélgetek.
Ezt írtam a bemutatkozásban:
"Kényszerbeteg vagyok, kényszeres szorongó. Külföldön élek, két fiam van, a második most nemrég született. A szorongásaim témája és intenzitása periodusonként változik. Az eddigi legdurvább az első fiam születése után volt 4 éve, rettenetesen féltem egy olyan fejlődési rendellenességtől a babánál, amire van példa a családunkban. Állandóan vizsgálam és vizsgáltattam a kisbabát. Akkor pszichiátriára kerültem több hónapig babástul. Utána három évig különféle pszichotróp (szorongásgátló és antidepresszáns) gyógyszereket szedettek velem. Most is pszichiátriai kezelés alatt állok még, de a gyógyszeres kezelést visszautasítottam. Egyrészt a második terhesség miatt (még most szoptatok), másrészt mert nem vagyok híve a gyógyszerezésnek úgy általában. Az antidepresszánstól vagy 20 kilót híztam. Amúgy kényszerevő is vagyok és netfüggő. A repüléstől is rettegek, és az utóbbi időben a "terrorveszélytől" is (sajnos olyan környéken élek, ahol az utóbbi időben ez aktuális volt). A párkapcsolatomat megviselte ez a hosszas pszichés tortúra, és egzisztenciálisan sem állok túl jól. Eredetileg művészeti jellegű tevékenységet folytatok, itt nehezen találom meg a hivatásom. Nehéz a kisbabázás megint, félek, hogy kijönnek a félelmek, amik az első gyereknél, -már most is vizsgálom néha a babát, de ugyanazt nem tudom még egyszer végigcsinálni, most itt van a nagyfiú is, anya vagyok, felelőségem van. Sokat vagyok egyedül a gyerekekkel, a párom sokat dolgozik (a nagyobb mondjuk már ovis).
Nagyon fáradt vagyok és depresszív, várom a napok végét, majd a hétvégét, várom, hogy vége legyen a: ...minek is? "Egy nappal rövidebb lásd a fogság és egy nappal az élet is." Egyébként extrovertált személyiség vagyok, de amikor szarul vagyok, értelemszerűen eltünnek az emberek mellőlem. A magány, az izoláltság is felőröl.
Azért vannak szebb napok is, amikor világít a fény az alagút végén!"
Délelőt én is éreztem enyhe szorongást, szerencs, hogy volt időm tornázni, így megcsináltam gyorsan Bíró Icát, mire végeztem Icával, eltűnt a szorongás. Sokat fontolgatom, hogy leálljak-e a gyógyszerrel és csak alvás elősegítésére használjak-e olykor-olykor szorongásgátlót, igazából nem a májamat féltem, hanem csak megbélyegzettség érzését tapasztalom, hogy én pszichiátriai kezelt vagyok és emiatt azt gondolom, nem vagyok teljes értékű ember, alacsonyabb az önértékelésem, persze ez is hullámzik, bizonyos keretek között. Szóval elképzelhetőnek tartom, hogy mindennapos szedés mentesen is működjön az életem, de tudom, hogy alvás elősegítésre néha néha be kéne vegyek nvalamit, semmiesetre sem altatóra gondolok. Nálam alvás elősegítésére enyhébb valami is megfelel.
Kedves András!
A beszámolód alapján gyönyörűen menedzseled a tüneteidet, szuper vagy!
Esetleg, ha gondolod, lehet segít, ha megpróbálsz terápián dolgozni azon, hogy az okokat sikerüljön feloldani, illetve, hogy még hatékonyabb legyen a tüneti kezelésed.:)
Lili
Sziasztok.van itt olysn ember aki Bordelin szindromávsl küzd?
Sziasztok 🙂 András vagyok . Tavaly januárban munkahelyet váltottam .13 év után besokaltam a lehetettlen körülmények miatt. Az első pánikrohamom január 5 én volt egy kissebb fizikai behatás is rásegitett elmentem tetováltatni. Nem kellemes az az élmény ami egy roham során éri az embert. Szerencsémre hamar találtam másik állást szerintem segített hogy , hamar emberek közé mentem dolgoztam külső pozitiv behatások értek. Kezdetekben nem birtam a szűk meleg fülledt helyeket oxigén hiányom lett és azonnak pánikoltam. De ez szépen lassan elmúlt, ahogy jobb lett az idő kitavaszodott. Mondhatni csak a tudatalattimban létezett ez a dolog ,néha jó volt beszélni róla mert magabiztossá tett.Eljött a december hideg időszak rendszertelen alvás , evés, és egy újabb fizikai megterhelés. Barátaim hivtak moziban nézzük meg az új star warst. Már azon a reggelen éreztem hogy valami nincs rendben, mondtam is magamnak sokan lesznek kis terem meg hosszu film kell ez nekem ? Na és a kis gondolat elis ült az agyamban. Film közepén rosszul is lettem, de türtőztettem magam kibirtam mig vége lett. A mozi után friss levegő séta a kocsihoz. Amint beszálltam az autóba elkzdtünk hazafele menni hirtelen rámjött az érzés szédülök hányinger kiszáradt a szám. megálltunk az autópálya mellett. Kiszálltam nekiálltam sétállni ugy egy kilómétert gyalog aztán kis viz fogyasztás után nagy nehezen eltudtunk menni az ügyeletig ott kaptam b vitamin inekciót meg feküdtem egy két órát meg rengeteg vizet ittam. Jobban lettem. Eltelt pár nap éreztem hogy sokkal jobb minden. Következő héten elmentem egyik ismerősömhez aki kozmetikus , aztmondja gyere gyorsan legyantázom a hónajjad. Elfeküdtem a kozmetikus ágyra és amint vizszintbe értem elkezdődött a szőrtépés , megint rámjött a pánik. Kezeim lezsibbadtak oxigén hiányom lett kikellett mennem a szabad levegőre. Haza mentem egy nagy alvás után jobban lettem. Nekiálltam normálisan enni vitaminokat szedni aludni pedig időben mindig odafigyelve legkésőbb este fél 10 kor elmentem. Ugye szakmányozom a munka helyemen ami 2 délelött 2 du tán 3 éjszaka aztán 2 nap pihenő.Tegnap este beállt a bal vállamnál a csuklyás izmom. Kenegettem tornáztattam és este elmentem dolgozni. Éjjel rendben volt minden jó volt a közérzetem , reggel olyan 5 óra körül éreztem megint fáj a nyakam az izmaim egyszercsak görcsbe rándultak megint rosszul lettem. De azzal a különbséggel hogy, nekiálltam tornázni próbáltam a görcsöt kimaszirozni nyugtattam magam, kicsit kimentem a levegőre, és jobban lettem. Műszakváltáskor jött rám egy kis roham de ez nem volt intenziv csak egy két perces, mire beértem az üzemtől az öltözöig elmúlt.Nem kellett dokit hivni minden rendben volt. Hazaértem aludtam felkeltem olyan dél körül. Ettem pihentem. Egyszerre csak megint rámjött ez az izom feszülés gyengeség érzet. Kénytelen voltam bevenni egy mydetont hátha kicsit enyhít a izomfeszülésemen. Most gondoltam utána nézek a neten hol lehet segítséget kérni vagy beszélni erről a dologról mert ez a dolog kezd elfajulni és ennek véget szeretnék vetni minnél hamarabb! Köszönettel András
Szia Zsófi!
Vagyunk jópáran az oldalon, sokan hasonló cipőben, úgyhogy biztos lesz kivel beszélgetni a problémáidról.
Sajnos nagyon okosat nem tudok neekd mondani, én szocfóbos és intimitsfóbos vagyok, úgyhogy nem érthetem pontosan azt, amin átmész, de arról biztosíthatlak, hogy itt mindenki komolyan veszi a problémáidat, és szurkolunk, hogy jobbra forduljon a sorsod!
Most jársz valamilyen terapra?
Szép napot!
Én amikor a 3 emeleten egy körfolyósós társasházban laktam és a gyerekem még nem tudott járni és kezemben vittem a lakásig amikor hazajöttem vele, attól féltem hogy ledobom a harmadikról. Nagyon féltettem ( magamtól) . Ilyenkor mindig hangosan kimondtam STOP hogy leállítsam ezt a gondolatot.
Én attól félek hogy leugrom a gallériáról , pedig tudom hogy soha nem tennék ilyet hogy lehet ezt megszüntetni?
Avana,........ 2009 óta Londonban van. Sajna. De haza fog jönni. Azt mondta.
Pokoli érzés volt rájönni 2001ben, 46éves koromban, hogy a kényszercselekvés bajommal, teljesen egyedül maradtam. Senkinek a környezetemben még picikét hasonló baja sem volt. Voltak nekik mások, de meg sem közelítették az enyémet. Az életem szereplői többnyire csak legyintgettek. Ennek is elment a józan esze.... Nem lesz már jó semmire se.... Bekattant... élhetetlen... Nagyon messzire távolodtak az emberek. Ők sem értették, meg én sem, hogy miért teszem, amit teszek. Nagyon sokszor álmodtam sírokkal, sötét gödrökkel. Nem láttam semmi de semmi kiutat. Az internetre is a halálvágy miatt csatlakoztam. Akkortájt volt, hogy fiatalokat találtak hajnalban az autójukban meghalva. Hogy hogyan is csinálták, - tudni akartam. A keresésre persze több találatot kaptam. Köztük volt a BURA. A nekem életmentő BURA. 180fokot fordult az életem, amikor a bura-t megleltem. (2004) Amikor végre kiderült, hogy nem vagyok egyedül a bajommal, hogy mások is szenvednek ilyen, vagy még ilyenebb betegségekben. A hasonlóság, az összetartozás, ez adta meg a legelső kicsi, de életmentő reményemet. Éjjel-nappal a bura-n lógtam. Szinte mindent elolvastam. Az írományokból okultam, tanultam. Az itt lévők együttérzésével, segítségével, olykor szidásával találkoztam. Még a betegségemet is részletesen leírtam. Az itthoni pszichoterápiás orvoslásról mindaddig semmit sem tudtam. Nem sokkal ezután már kórházban voltam. Megtalált az orvosom, s az ő kérésére belekezdtem a naplóírásba. Már az első 10oldaltól rendesen kikerekedett a szeme. Beszélni nem nagyon, írni viszont annál jobban tudtam. Írtam és sírtam. Írtam és írok mind a mai napig. Pedig csak egy aprócska kérdést tettek fel nekem: - Mi bántja önt? - szegezték nekem. Nos, 10 év elteltével is tart még a válaszolás. De már nem sírva, hanem sokkal felkészültebben az ÉLET mostoha dolgaira.
Nagyon cukin fest ez a doki. 😀
(Sikerült a lényeget megragadnom..)
Nagyon fontos amit 4dim írt.
Hát nemtudom azért írtam hogy saját tapasztalat.
A bűntudat meg ilyen mélyebb ok spec. nem jutott eszembe...
Sok rohadt dolog helyez nyomást az emberre. Százféle ok lehet...
Nem úgy ment nekem se amikor elég keményen benne voltam, csak most hogy valamelyest kevesebb a stresszt kiváltó hatás sokkal könnyebb. Erre értettem hogy lemérhető.
Tényszerűen arra értettem, hogy nem 25-ször hanem csak 8-szor csinálom ugyanazt a hülyeséget... vagy időnként képes vagyok megállni hogy egyáltalán ne.
" belső gerincet kellett kiépítenem a túléléshez"
Na én most építem. Mármint hogy ne legyen identitás... kavarodás.
Nagyon eredményes ahova eljutottál és hogy egymagad képes voltál elérni, örülök hogy te csináltad és te voltál képes előrelépni. Elismerésem.
Marci88, --- Nagyon okos dokid volt 4dim!
---------------------------------
Bizony. Okos is volt, törődő is volt, szigorú is volt. Minden órai jegyzetét odaadta elolvasásra. Megengedte, hogy az óráinkat diktafonon rögzítsem. Az akkori reszketeg, ideges, ijedezős, mindig sírós állapotomra az óráinkon elhangzottak alig-alig hatottak. De utána! Ahogy javulgatott az állapotom a felvételeket elővettem újra és újra. Hát,.... volt egypár meglepetésben részem. A kazetták még évek múlva ia mondtak nekem megfogadnivalót, új dolgokat. Még ma is előveszem néha. Furcsa visszahallgatni, hogy hogyan is gondolkoztam akkoriban. A dokim akkori szavai, fejtegetései ma már abszolut érthetőek, megfogadhatóak. De akkor, 2005-ben még nem itt tartottam. Odadobtam volna a sparheltba magam. De szerencsére nem tettem. Neki is köszönhetem. Az első, a legeslegnehezebb lépéseimnél ő volt csak velem. írni is miatta kezdtem el. Már több száz lapot írtam tele. Az is meggyógyított. Ajánlom mindenkinek.
http://cedh.hu/wp-content/uploads/2015/05/Hamvas-SZil%C3%A1rd1.jpg
Idézet tőle: kharzakde ez milyen betegségre utalhat egyébként? nagyon meg vagyok ijedve....
Nem vagyok orvos, de szerintem skizofréniára utal. De látom az adatlapodon is az van írva, remélem nem ijesztelek meg.
és étvágyam sincs már egy jó ideje egésznap alig ettem valamit
mostanában rendszeres van olyan ami csak a fejembe van hallucinálok , azt mondja egy gondolat hogy az óra a nagy ellenséged....igen fenyegőt érzek
Önmagában az, hogy gyakran nézed az órát, nem betegség. Aki feszült, úgy érzi, el van maradva, valamire nagyon vár, vagy nagyon unatkozik, sokszor nézi az órát.
Ha valamiért szorongással tölt el, azt kéne megérteni, mi lehet a szorongás mögött. Mire kapod pl. a Serquelt? Volt valamikor pszichotikus epizódod, amikor olyasmit láttál/hallottál, ami csak a fejedben van, vagy úgy érezted, hogy szétestek a gondolataid és rosszul tudtál beszélni?
Valamit fenyegetőnek érzel az órában? Az lehet egy kis paranoia, szólnod kell az orvosodnak.
igen szorongást félét
de ez milyen betegségre utalhat egyébként? nagyon meg vagyok ijedve....
a seroquelt 1,5 hónapja este 1 seroquel 200 mg reggel 100 mg az XR ből
xanax ból sr 1mg reggel 1 este 1
scippa 20 mg reggel 1
Idézet tőle: kharzakSziasztok!
Nekem lenne egy olyan kényszergondolatom, nem biztos hogy az hogy az idő ural engem de szó szerint meg nézem a számítógépen az időt és mindig mondom magamba ha pl most 17:10 van akkor ezért , és ne csináld ha nem akkor nyugodtan mit lehet ezelen csinálni most jött elő egy pár napja és szenvedek gyógyszert szedek de nemsokat ér csak be alszom tőle
Mióta szeded a gyógyszert?
Nagyon okos dokid volt 4dim!
Én is ennek vagyok a híve, mindent apró lépésekben. Mindig amikor nagyobb problémával találom szembe magam akkor megpróbálom apróbb feladatokra bontani és úgy megoldani. És mielőtt bepánikolnék, hogy ez is meg az is, inkább úgy vagyok vele, hogy egyszerre csak egy problémával foglalkozok. Mindig természetesen ez sem járható út, de sokszor hasznos lehet.
Szia kharzak! Nincs ilyesmi tapasztalatom, de leírod kicsit részletesebben? Szorongásfélét érzel, ha az órára nézel? Vagy úgy érzed, hogy muszáj megnézned az időt, vagy hogy az életed szempontjából nagy jelentősége van, hogy éppen hány óra hány perc van?
Sziasztok!
Nekem lenne egy olyan kényszergondolatom, nem biztos hogy az hogy az idő ural engem de szó szerint meg nézem a számítógépen az időt és mindig mondom magamba ha pl most 17:10 van akkor ezért , és ne csináld ha nem akkor nyugodtan mit lehet ezelen csinálni most jött elő egy pár napja és szenvedek gyógyszert szedek de nemsokat ér csak be alszom tőle
Kedves Peugeot! Leírnád kicsit részletesebben, hogy mit érzel, hogyan vagy rosszul?
Azt mondják, az alkoholnál nincs jobb szorongásoldó, így sokan nyúlnak alkoholhoz, akik szoronganak. Bármilyen érthető is ez, sajnos a lehető legrosszabb megoldás, mert az alkohol önmagában is problémává válik és szét tudja verni az életedet.
Én is amellett volnék, hogy keress terapeutát, aki talán segít rátalálni a szorongás okára. És mindenképpen hagyd abba az ivást. Lehet, hogy kényszernek érzed, ebben az esetben külön kellene foglalkozni az alkohol-problémáddal.
Eszter
..... Mindenki segít.....
Nnna ez nálam úgy volt, hogy a segítség, a helyettem való cselekvést jelentette. Az áterem egyik első feladatként azt határozta meg, hogy magam járjak a dolgaim után. Persze eleinte csak kicsiben. Első feladatom az volt, hogy vegyek egy fehér textil kesztyűt a patikában a sebes, bekötözött kézfejemre. Egyes egyedül. Felajánlotta a férjem, hogy megveszi nekem. Dokim válasza, NEM.. Akkor segít megvenni. Odakisér a patikához, aztán vissza a Balassa utcai kórházba. Dokim válasza, NEM. Neki kell egyedül megvennie. S mi történt? Sikerült. Jobban is éreztem magam néhány percre. Ami itt a lényeg, hogy teljesen uralták már a segítők az életemet. Igaz, kellettek, de valahogy mégis átfordult a helyzet. A segítségüktől nem erősebb, hanem egyre erőtlenebb, egyre határozatlanabb lettem. Magam adtam át a gyeplőt a kezükbe. Visszahallottam később, miket mondtak rólam, mikor depressziós voltam. Már erre sem képes,... ezt sem tudja megcsinálni.... na ezt meg sem próbálom, mert eleve reménytelen.... ilyeneket mondtak a távollétemben. És persze ettől még sokkal rémesebbeket is. Szemtől szembe persze nem. Szavakkal nem. Csak cselekedetekkel. Nos, az orvosom tett pontot ezen őnleértékelő életmódom végére. Ő hitt bennem és én is elkezdtem hinni magamban. Felkeltem, felöltöztem, tettem az aznapi feladatokat. Egyszer a kórházi közös hűtőszekrény polcait mostam. Sokkal jobban éreztem utána magam. Hát mégsem vagyok semmirekellő? Mégsem vagyok haszontalan? Apró kis borsószemnyi lépésekben haladtam. És persze rengeteget sírtam. Aztán már szőlőszemnyi lépések lettek, aztán egyre nagyobbak és nagyobbak. Le kellett rakni - a körülményeimhez képest - a biztos alapokat. Csak arra lehetett aztán már az új téglasoraimat rakni. Egyre feljebb és feljebb. Segítséggel, de nem vakvezetéssel. Feldmár egyszer azt mondta, hogy az ő terapeutája mindig pár centivel a feje fölé nézett, mikor beszélt hozzá a terápián. Nem ledorongolta a hibáiért, hanem az erősségeire apellált, hogy javulást érjenek el. Felemelte ezzel őt, és arra ösztönözte, hogy próbáljon maga is kiemelkedni sanyarú helyzetéből. Egyre feljebb és feljebb emelte őt a terapeutája a tekintetével, a felemelt fejével. Ilyen egyszerű apróságokkal is lehet eredményt elérni. Te sokkal több vagy annál, mint aminek titulálod önmagad. Igaz, vagy nem igaz, a javulás irányába hat.
Mindenki segit szuleim, parom, de nem javulok. Mar a munkahelyemet is feladtam 20 ev utan.
Infinity. .....Nekem személy szerint az volt a tapasztalatom hogy amint a nagy stressz közvetlen oka elmúlik úgy az OCD tünetei is megszűnnek.......
Hmmm.... Bár így lenne. Nálam máshogy van. Ami az én vagdosási kényszeremet táplálja, az azt hiszem, a bűntudat. Ha valami olyat teszek, vagy mondok, ami a 9év intézeti _erőltetett, muszáj_ szocializálódásommal ellentétes, akkor mindig előjön. Mondjuk normál emberi viselkedési normák szerint nem rossz dolog amit teszek, csak éppen szemben áll azzal, amit nekem arról 5től 14éves koromig tanítottak. Olyan, mint valami önbüntetés. A (Freudi-i meghatározás szerinti) felettes énem folyton revidiálja az életem. Az akkori nevelőim, az akkori sorsom szereplőinek elvárásai. A beépült prizmám, amin át megszűröm az objektív jelenségeket. Jól vagy rosszul. De inkább rosszul. Még a kiskoromi szexuális bántalmazásomért is sokáig (nagyon sokáig) CSAK magamat hibáztattam. Hogy miért hagytam... hogy miért nem kapartam ki a szemét a tíz körmömmel.... Talán épp ezért nincs egyetlenegy körmöm sem. (Bár, ha nagyon kapálózom, lehet hogy már életem sem lenne.) Gyerekkorom körül valami nagyon fontos kimaradhatott. Énkép erősítés, önbizalom fejlesztés,... ilyesmikre gondolok. Persze voltam úttörő, meg kisdobos is, de ez inkább szót fogadást, mások segítését és szigorú korlátokat jelentett. Nekem sokáig nem volt erős belső tartásom. Hajladoztam, tekergőztem támasztékokra. Mint valami borsó, bab, vagy uborka palánta. Ha elvesztettem a támaszom, elestem. Újra és újra elestem. Mígnem jó sokára (42-46 éves korom körül) okos áterek rá nem mutattak arra, hogy valami piszkosul nincs rendben körülöttem. Mintaszemélyeket kellett keresnem. Akik életvitele számomra követhető. Célokat kellett keresnem. Eszközöket, belső gerincet kellett kiépítenem a túléléshez. Mindez 15 éve volt. Ma már élhetőbb az életem. Nekem ennyi kellett.
Peugeot,
A gyógyszer magában szerintem nem elég. Sőt! Van, hogy ront a dolgon. Nekem a terápia segített. De ahhoz szét kellett szednem magam darabokra. Mint amikor lebontasz egy megkötött pulóvert, hogy a benne kötés közben keletkezett lyukakat, csomókat megszüntesd. De végig kell csinálni, mert ha ez a pulóver bontás, újra kötés félbemarad, az óriási plusz bajokat okozhat. Nehéz, fájdalmas, megerőltető folyamat. Nehéz rászánni magunkat. Tulajdonképpen felfedi az összes bennünk rejlő hibánkat, hiányosságunkat. De előjönnek persze az erősségeink, az ügyességeink is. Persze jóóóó mélyre érdemes bányászni. Általában akkor jönnek szinte maguktól az eredmények. Én így gondolom. Meg persze velem is így volt. Nos, a 61 életévemmel már némi életbölcsesség is jár. Meg rengeteg tapasztalat.
Igen jarok, de nem segit. Ott vannak szuleim, parom, de hiaba.
Jársz terápiára?
A gyógyszerek önmagukban nem segítenek az biztos.
Valami más is kell.
Megkaptam a címkét én is. de már inkább nem írom ki az adatlapomra...
Nekem személy szerint az volt a tapasztalatom hogy amint a nagy stressz közvetlen oka elmúlik úgy az OCD tünetei is megszűnnek.
Gyakran ezzel mértem mennyire szorongok.
Tehát nyílván meg kellene találni mi az ami ezt a szorongást okozza.
Szia Peugeot!
Üdv a Búrán!
Sziasztok! En is szorongok, kenyszercsekekveseim vannak (pk ivas). A gyogyszerek nem segitenek.
Szia!
Én már idős vagyok. Te biztos fiatal vagy. Engem már épp elegen faggattak. Még plakettem is van, annyi mindenkinek válaszoltam. És persze gúnyolódtak is rajtam. Milyen sokan.... Akkor persze még ezt tisztán nem láttam. De visszanézve, - kész csoda, hogy annyi mindent kibírtam. Másképp látom már a kérdezősdit, mint akkoriban.
kedves 4dim!
én kitöltöttem, anonim a teszt.:)
Én senkinek sem szívesen mondanám el, hogy magammal mit teszek.... elég magas IQ-val.... még magam előtt is szégyellem, rettenetesen. 🙁 11 éve élek a rémségemmel, de már szerencsére csökkenőben. Itt a BURA-n már vallottam róla, persze csak NICK-el...
Kedves Ana99!
Próbáld meg a vagdosás című fórumban is!
Kedves Fórumozók!
ÖNSÉRTŐ VISELKEDÉS online kutatáshoz keresek alanyokat! Kérlek, segítsetek, ha előfordult, hogy szándékosan kárt tettetek magatokban! Nem könnyű, tudom..
Egy-egy kitöltés is nagyon sokat segít, és köszönöm!
A KÉRDŐÍV elérhetősége:
https://docs.google.com/forms/d/1bIo_D2jtUpQ4zyuBGJOPbfNUk65G1gp5Scx-r_K_Xec/edit
Most olyan kényszerem van hogy anyukám megy egerszalók ra 2 napra és volt egy csaj akit ismertem abasár ról és hogy az nincs olyan messze egymástól nekem az rossz emlék de mégis szorongást meg feszültséget okoz hiába volt régen mit csináljak ez ellen??
Bár nálam lehet, hogy ez a strigulázás kényszeres! 🙂 meg számolgatás! Elvileg vannak kényszeres tüneteim is.
Ja, és én hetente kiadagolom magamnak, és így jobb!
Idézet tőle: kharzakSziasztok! lenne egy olyan bajom hogy attól félek több gyógyszert veszek be pedig tudom hogy annyit szedek be amennyit kell attól is szoktam félni hogy nem veszem be és mindig gondolkozom rajta egy csomó ideig ez mitől van? kényszeres?
szia! Ez könnyen kiküszöbölhető, egyébként én is ilyen vagyok! Nekem van egy gyógyszeradagolóm, lehet kapni szerintem minden gyógyszertárban! Nekem olyan van, hogy kis fiókos, és rá van írva, hogy hétfő, kedd, stb., és minden fióknak van 4 rekesze. Reggeli déli esti gyógyszereket így külön tudom rakni, plussz egy rekesz van vitaminoknak, illetve hashajtónak. Csomószor elfelejtem, és megnézem, és így tudom utólag, hogy bevettem-e. Amúgy így is van, hogy délután veszem be néha a reggelit. Meg frontinból néha többet veszek be, és akkor strigulázok egy papírra.