EESZT és betekintés az eü-i dokumentációba
Még mindig tartozok egy tükörrel...hiába vennék, nem tudom felszerelni....
Idézet tőle: KleóKétlem...
Mit? Hogy szétvertem? Vagy a pohár vízet?
Azt hittem mentőt hív és kh.
Én úgy voltam bírói szemlén, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Nem voltam magamnál. És aznap vagy másnap a nyíltra tettek.
Kétlem...
Jó éjt!
Akkor volt dührohamom, amikor csak Frontint kaphattam máj kezelés alatt és durván kevertben voltam.
Szétvertem a rendelő/alapítvány tükrét ököllek.
Erre mondta, h üljek le egy órára és kaptam egy pohár vizet.
Kértem nyugtatót, de azt nem talált a rendelőben.
Mentem aludni. Jó8 fiúk lányok! 🙂
Idézet tőle: KleóAz az élet hosszától is függ! LoL
Háhh XD 😀
Az az élet hosszától is függ! LoL
Idézet tőle: KleóJaj, nem szabad rá rosszat mondani, Roxynak jó.
De te nem vagy bipol, minek akarnál hangstabit? Hagyd őket a fenébe.
Igen nem vok az. akkor lehet elég az AP+ Mirtazapin+ Rivo.
Csak azon imádkozom,hogy a Mirtazapin tartson ki 1 életen át. Ha nem akkor még a Miagen is jó lehet vagy a Trazodone.
Jaj, nem szabad rá rosszat mondani, Roxynak jó.
De te nem vagy bipol, minek akarnál hangstabit? Hagyd őket a fenébe.
Idézet tőle: KleóIdézet tőle: GerzsonKleo te szedtél már Convulexet? Vagy a Lamotrigin hatásosabb ?
Depakine-t, az is valproát. Nekem cart se ért.
fasza 🙁 a Liticarbról mi a véleményed ?
Idézet tőle: GerzsonKleo te szedtél már Convulexet? Vagy a Lamotrigin hatásosabb ?
Depakine-t, az is valproát. Nekem cart se ért.
Tényleg! Utolsó alkalommal a Balassában nem volt. (Amikor megkérdezték, h beengedhetnek-e a betegek közé.) És 1 hét múlva a rezidens dr.-nő közölte, h nem indokolt a zárt osztályi kezelésem, mehetek haza.
Kleo te szedtél már Convulexet? Vagy a Lamotrigin hatásosabb ?
Idézet tőle: Gerzson1 kérdés a Convulex mennyire hatásos hangstab?
Passz.
Idézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: KleóHa önként mész, nincs. De ha visznek, akkor van. Pláne, ha rendőri kísérettel, 1x úgy a nyíltra kerültem ugyan, de volt bírói szemle.
Én önként mentem és másnap volt. Skkor tettek nyíltra.
Pedig az orvos nem akart nyíltra tenni.
Nsgyon ritka, h bíró ellentmond.
De indokolt sem volt. Minden zárómon az áll, h nyugodt (ez alatt értem, h nem voltam dühös, nem voltam kiborulós) voltam, együttműködő.
Szorongás volt.
1 kérdés a Convulex mennyire hatásos hangstab?
Idézet tőle: KleóHa önként mész, nincs. De ha visznek, akkor van. Pláne, ha rendőri kísérettel, 1x úgy a nyíltra kerültem ugyan, de volt bírói szemle.
Én önként mentem és másnap volt. Skkor tettek nyíltra.
Idézet tőle: KleóHa önként mész, nincs. De ha visznek, akkor van. Pláne, ha rendőri kísérettel, 1x úgy a nyíltra kerültem ugyan, de volt bírói szemle.
Az én esetemben is mondta az ápolófiú akit konditeremből ismertem már nagyon rég,hogy csoda,hogy engem kiengedtek,mert akiket szemléztetik azokat 3 hétig bennt tartják. Szóval mázlim volt,hogy pénteken vittek,de kedden már busszal hazafelé 🙂
Ha önként mész, nincs. De ha visznek, akkor van. Pláne, ha rendőri kísérettel, 1x úgy a nyíltra kerültem ugyan, de volt bírói szemle.
Idézet tőle: AvanaEz nem így van. Én is zárton voltama Jánosban 3 hétig(, akut osztály, de önkéntesne. Sose volt bírói szemlém!
Nekem 2017-ben volt 1 szemlém. Kloroformot akartam inni,hogy kipurcanjak. Az 1 liter kloroform ott volt az ágyam alatt. Felhívtam a Pécsi toxikológiát, árulják el mennyit kell meginni.
A toxikológus hívta a rendőröket. Házhoz jöttek és hívtak 1 mentőt. Bevittek a sürgősségire. Péntek volt. Kedden a szemle után kiengedtek. A végzésben az állt,hogy a beszállítás jogos volt,az ott tartózkodás már nem.
Örülök KisCsillag,hogy végre jó orvosod van.
Ez nem így van. Én is zárton voltama Jánosban 3 hétig, akut osztály, de önkéntesne. Sose volt bírói szemlém!
Lènyeg, h a mostani orvosom nem ilyen.
Idézet tőle: KiscsillagAz nem mérce kérdése, h fél napra sem szűnő halut és téveszmét időszakosan visszatérőnek írnak le. Ez valótlan állítás.
Kh: az is, h sosem volt halu...
De lehet nem volt....
Van szellem és megjelent a szobában, suhogott. Az ex tanárom tényleg tud gondolatátvitellel beszélni hozzám. Azt hittem a hang halura, h ő beszél hozzám. Ez volt 3 évig éjjel-nappal.
Lehet tényleg hipnotizált telefonon és megkért, h lőjek fejbe egy rákos beteget.
Lehet, h normális, h egy találka után méteres sugarak indultak a szeméből.
Tovább nem is sorolom.
Tőlem 3 év után elvették a ripedont. Házi orvosom mondta,hogy szerinte ez nem volt jó ötlet. A tiaprid nem vált be amit kaptam helyette. Mikor telefonban kértem ripedon-t azt mondta az Áter én azt nem adhatok magának. Húhh szóval végül meghazudolt,hogy sosem halluicináltam.
Az nem mérce kérdése, h fél napra sem szűnő halut és téveszmét időszakosan visszatérőnek írnak le. Ez valótlan állítás.
Kh: az is, h sosem volt halu...
De lehet nem volt....
Van szellem és megjelent a szobában, suhogott. Az ex tanárom tényleg tud gondolatátvitellel beszélni hozzám. Azt hittem a hang halura, h ő beszél hozzám. Ez volt 3 évig éjjel-nappal.
Lehet tényleg hipnotizált telefonon és megkért, h lőjek fejbe egy rákos beteget.
Lehet, h normális, h egy találka után méteres sugarak indultak a szeméből.
Tovább nem is sorolom.
Idézet tőle: Kleó"miért szorong még mindig?" – ez az a kategória, mint amikor a zárton megkérdezte tőlem a dr.-nő, h beengedhetem a többi beteg közé?
Hát én tudjam, wazze? Te vagy a szakember.
Hát jah! Ez fasza. Igaz tőlem is megkérdezte a Pszichiáter Pécsen,hogy hová akarok kerülni.
Zárt vagy nyitott? Mondom nyitott. Oké azt mondta.
"miért szorong még mindig?" – ez az a kategória, mint amikor a zárton megkérdezte tőlem a dr.-nő, h beengedhetem a többi beteg közé?
Hát én tudjam, wazze? Te vagy a szakember.
Nálam Mohácson Zárton mindig beírták: pszichotikus tünetet nem észleltünk.
Soha nem írtak be egyetlen pszichotikus tünetet....
Idézet tőle: KiscsillagAmikor a skizót adták, akkor részlegesnek vélgék a betegségbelátásom.
Amikor borderrel próbálták magyarázni a 3 éve tartó halut (papíron nem folyamatosan hanem időnként volt), akkor meg fokozottnak vélték.
Nem hatott hangra. Leírták, h csak minimális halu maradt. Hiába mondtam, h szinte alig csökkent.
Sajnos a pszichiátria egy olyan tudomány,hogy a mérce számít ami minden pszichiáternél más.
Én mikor vissza kaptam a Ripedont 2mg-ot és nem hatott eléggé, kérdezte az orvos de miért szorong még mindig? Nah szóval nem is tudom mit mondjak erre. Utána irattam Olanzapin Tevát 2x10mg szájban diszpergálódot a háziorvosommal. Simán kiírta. Mikor haza mentem a patikából és 10mg-ot beszedtem 20 perc múlva huuu megváltás volt, a szorongás teljesen elmúlt, a hangulatom jobb lett.
Kh: nincs és soha nem is volt halum, téveszmém.
Az egyikben az áll, h nincs, de én azt hiszem, h hangot hallok és hanghalló csoportra járok.
Kérdezték, h mit dolgozok? Erre közölték, h akkor nem lehet halum.
Amikor a skizót adták, akkor részlegesnek vélgék a betegségbelátásom.
Amikor borderrel próbálták magyarázni a 3 éve tartó halut (papíron nem folyamatosan hanem időnként volt), akkor meg fokozottnak vélték.
Nem hatott hangra. Leírták, h csak minimális halu maradt. Hiába mondtam, h szinte alig csökkent.
Ezért szetetem R drnőt. Nem állítja, h nincs, ami van és az sem, h van, ami nincs.
Próbál nem adni annyi gyszert, amivel dolgozni sem tudok, de próbál annyit adni, ami ahhoz kell, h képes legyek rá.
Más kérdés, h mh miatt el kellett venni most a gyszert...
Csak azért, mert a hülyék nem jöttek rá, hogy ezzel "takarózom": nekem mindent szabad, én saaajnos beteg vagyok.
Hoppá. 🙂 Ezt sem sűrűn mondják.
Idézet tőle: KleóNekem van olyanom is, h "betegségtudata túlzott". 😛
HÁHHH EZ VISZI A PÁLMÁT! LOL
Nekem van olyanom is, h "betegségtudata túlzott". 😛
Idézet tőle: csivava112Utólag igen, de én hónapokig kizárólag azzal voltam elfoglalva, hogy senki meg ne tudja, nehogy meglássanak pszichiáternél. A rezidenshez is mindig vasárnap mentem gyógyszert íratni, amikor ügyeletes volt. Akkor még nem ismertem ezt az oldalt, azóta rengeteget tanultam tőletek. Semmi más nem kötötte le a figyelmem, csak a titkolás. Meg az, hogy úgysem hisz nekem senki. Hiszen azt olvastam, hogy a mentális betegeknek nincs betegségtudatuk. Vagyis simán tünetnek veszik, ha ellentmondok.
A gyógyszert meg azért szedtem, mert azt olvastam, ha nem szedem, visszajönnek a tünetek. Én tényleg mindent a titkolásra tettem fel sajnos.
Egyébként nálam is mind2 helyen ledokumentálták,hogy betegség belátás kérdéses(mérték kérdéses) Az Olanzapint meg mindent elvettek. Ki a hülyébb? Én vagy a pszichiáter nah...
Utólag igen, de én hónapokig kizárólag azzal voltam elfoglalva, hogy senki meg ne tudja, nehogy meglássanak pszichiáternél. A rezidenshez is mindig vasárnap mentem gyógyszert íratni, amikor ügyeletes volt. Akkor még nem ismertem ezt az oldalt, azóta rengeteget tanultam tőletek. Semmi más nem kötötte le a figyelmem, csak a titkolás. Meg az, hogy úgysem hisz nekem senki. Hiszen azt olvastam, hogy a mentális betegeknek nincs betegségtudatuk. Vagyis simán tünetnek veszik, ha ellentmondok.
A gyógyszert meg azért szedtem, mert azt olvastam, ha nem szedem, visszajönnek a tünetek. Én tényleg mindent a titkolásra tettem fel sajnos.
Nekem erre Ripedon járt, lógus nem, ellenben levegőnek nézés igen. Még egy tünetre emlékszem, talán az tett be ebbe a skatulyába. Mivel akkor már tényleg napokig nem aludtam itthon voltak téveszméim, bent nem. Mégpedig olyan volt, mintha ébren álmondnék. Pl. volt, hogy azt hittem, a munkahelyi kiránduláson vagyok stb...
Ez a téveszme olyannyira nem volt bent, hogy annyit becsülettel beleírtak a záróba, hogy a tünetei 1 nap Ripedon kezelés után megszűntek. Szerintem meg kialudtam magam.
Vagy kh után új orvos és vitatni a diagnózist, elmondani, h olyan tüneteket írtak, amid sosem volt.
Be sem szedtem volna azt a gyszert (kórház után), amit olyan tünetre írtak, amim sosem volt.
Idézet tőle: KiscsillagCsivava!
Milyen tünet miatt voltál kórházban?
Igazából úgy kezdődött, hogy iszonyatos munkahelyi stressz alatt voltam. Továbbá elég felelős beosztásban dolgoztam, de nem az adott munkahely legmagasabbikán. Rólam azt kell tudni, hogy nagyon igényes vagyok a munkámra, és elég furán mentek a munkahelyen a dolgok. Ez egy állami hely, voltak felettünk is. És a felettünk levő hely rendszeresen ha stiklit látott, amiből sajnos volt, nem a főnökömet hívta, hanem engem. Példa (az enyhébb, volt durvább is). Mi nem rendelhettünk meg munkát, csak engedéllyel. De ez mivel állami bürokrácia, irtó lassan ment, így a főnököm rendszeresen megrendelte a munkát (elég magas értékben), nem szólt senkinek, majd a felsőbb szervhez kiment a milliós számla, úgy, hogy nem volt rá engedély. Volt hogy este 9-kor hívtak fentről engem, és nem a főnököm, hogy erre ki adott engedélyt, hogy lehet a hátuk mögött intézkedni, majd odaküldeni a számlát. Mondjuk ebben igazuk volt, de nem én hívtam ki a brigádot, nem én szerveztem a munkát stb... Többször kértem ezt a leg-leg vezetést, ne engem hívjanak, hanem a főnököm, mert semmi közöm hozzá.
Sajnos én ezt a szitut túlpörgettem, bebeszéltem magamnak, hogy engem fognak kirúgni, holott én szinte éjjel nappal becsülettel dolgoztam. Lényeg, a végén napokig nem aludtam, és már olyanokat képzeltem, hogy összefogtak ellenem, hogy elküldenek. Ez utóbbi már az én bepörgésem volt, meg a napokig nem alvás. Az egyik családtagom kihívta az orvost, azzal, hogy nem tudok aludni. Az orvos azt mondta, nem adhat semmit, be kell menni, majd kapok egy injekciót és hazajöhetek. 10 nap lett belőle. 🙁
A családtagom próbált beszélni az orvossal, hogy hazajöjjek, de az orvos (rezidens) hajthatatlan volt. Szeretett volna a családtagom rendes végzett szakorvossal beszélni az érdekemben, soha nem kapott lehetőséget.
Olyanok kerültek a zárómba, hogy én azt mondtam, hogy hangokat hallok. Soha nem mondtam ilyet, a teljes vizsgálatra emlékszem, a munkahelyi gondot akartam elmondani. A családtagomat is kérdezte a rezidens, hogy észrevette-e, hogy hangokat hallok. Mondta, a rezidensnek, hogy soha mert nem is volt ilyen. Én minden bent töltött napomra emlékszem, egy perc sem esett ki.
A munkahelyem nem tudta milyen osztályon voltam, csak azt, hogy kórházban. Mivel nem a munkahelyem intézte a táppénzt, hanem a felettünk levő szerv, így nem leadtam a munkahelyemen a kórházi táppénzes papírt, hanem beküldtem személyesen a munkaügyesnek, akivel addig azt hittem, jóban vagyok.
A munkaügyes viszont szkennelve visszaküldte az általam bevitt táppénzes papírt, azzal a szöveggel, hogy "legyen meg nálatok is". Ez a közös e-mail címre jött, így a saját szememmel láttam. Innentől kezdve a főnököm, reggel éppen köszönt, ha egymásba botlottunk, de szólni nem szólt soha hozzám, holott nekünk elvileg együtt kellett dolgozni. 4 hónap után el is jöttem, mert már reggel gyomorgörccsel mentem, nem bírtam a levegőnek nézést.
Erre max alvássegítő gyszer kellett volna és pár beszélgetés lógussal.
Idézet tőle: csivava112Idézet tőle: GerzsonIdézet tőle: csivava112Talán nekem azért fájt annyira, mert azért én már nem vagyok fiatal, gyakorlatilag életem több, mint felét leéltem úgy, hogy mindenhol komolyan vettek. Azért én már 50 évhez nagyon közel járok. Mondjuk orvosnál nem sokat jártam. Volt egy életem, ahol megbecsültségben éltem, munkámban elég sikeresen. És ehhez képest volt már maga a betegség is egy óriási zuhanás. Már bent a kórházban megéreztem, milyen számkivetettnek lenni. 10 nap alatt, amikor bent voltam, a szobában csak hozzám nem jött soha orvos. Azt sem tudtam igazán, nekem ki a kezelőorvosom. Mindenki máshoz bejött az orvosa. Volt akivel beszélt a pszichológus, velem soha. Úgy voltam ott 10 napot, hogy hozzám sem nővér, sem orvos soha nem szólt. Vizit egyszer volt a 7. napon, a vizit úgy ment el az ágyam mellett, hogy rám sem néztek. Majd még bent voltak a szobában, amikor sikerült szemkontaktusba kerülni a főorvossal, akitől megkérdeztem, mikor mehetek haza. Válasz pénteken. Ezt az egy szó választ kaptam. Pénteken megkaptam a zárót, egy teljes kisregénnyel, olyan írásokkal, hogy a beteggel ismertettük a betegségét, csak azt nem tudom, mikor, mert senki nem szólt hozzám. Aztán azzal a rezidenssel, aki a kezembe adta a zárót, megbeszéltem, hogy akkor bejárok hozzá gyógyszert íratni. Be is jártam, fél évig, soha nem szólt hozzám, csak hozta a recepetet, én a folyosón ültem. Majd egyszer az 5. hónap elején mondta, hogy csökkentsem a Ripedont, majd hagyjam el.
Arra emlékszem, hogy végig, ahogy bent voltam, irtóra fájt, hogy nem szóltak hozzám, szinte levegőnek néztek. Korábban banális okok miatt már voltam kórházban, arcüreg műtét stb., mindig volt kezelőorvosom, a vizit mindig megállt az ágyamnál stb..
Majd ezután a tapasztalás után jött, ahogy bántak velem a sürgősségin. Olyan érzésem van, mintha az életem már soha nem lesz olyan, mint régen. Már nem fog a szavam annyit érni, mint régen. Fura érzés, kegyvesztettnek lenni, úgy, hogy soha nem ártottam senkinek. Mondjuk a barátaim megvannak, családom megvan, sehol nincs gondom, egyedül az orvosnál parázom, hogy belelát az EESZT-be és onnantól hazugként kezel.
Egyébként ismerős a szitu! 3 évig szedtem ripedont, mikor zárton újra kaptam engem is levegőnek néztek és mondom az ápolónak mit kapok az AP mellé? Rivot azt mondta de a Ripedon-t biztosan nem ismerem. Nem tudom miért de az egész bánásmód olyan hatással volt rám,hogy tényleg megsem mertem nyikkanni és már kezdtem elhinni,hogy nem ismerem a Ripedont.
Tehát, itt a kulcszó a Ripedon? Vagyis aki Ripedont kap az nem ember?
Nagyon úgy tünik. Mert a szakrendelőben 2 év ripedon szedése után is lenézően nézett rám a pszichiáter. Azt mondja a fiatalok gyógyszere az A bilify.... Gondoltam magamban köszi,biztos valami utolsó szemétnek néz.
Idézet tőle: GerzsonIdézet tőle: csivava112Talán nekem azért fájt annyira, mert azért én már nem vagyok fiatal, gyakorlatilag életem több, mint felét leéltem úgy, hogy mindenhol komolyan vettek. Azért én már 50 évhez nagyon közel járok. Mondjuk orvosnál nem sokat jártam. Volt egy életem, ahol megbecsültségben éltem, munkámban elég sikeresen. És ehhez képest volt már maga a betegség is egy óriási zuhanás. Már bent a kórházban megéreztem, milyen számkivetettnek lenni. 10 nap alatt, amikor bent voltam, a szobában csak hozzám nem jött soha orvos. Azt sem tudtam igazán, nekem ki a kezelőorvosom. Mindenki máshoz bejött az orvosa. Volt akivel beszélt a pszichológus, velem soha. Úgy voltam ott 10 napot, hogy hozzám sem nővér, sem orvos soha nem szólt. Vizit egyszer volt a 7. napon, a vizit úgy ment el az ágyam mellett, hogy rám sem néztek. Majd még bent voltak a szobában, amikor sikerült szemkontaktusba kerülni a főorvossal, akitől megkérdeztem, mikor mehetek haza. Válasz pénteken. Ezt az egy szó választ kaptam. Pénteken megkaptam a zárót, egy teljes kisregénnyel, olyan írásokkal, hogy a beteggel ismertettük a betegségét, csak azt nem tudom, mikor, mert senki nem szólt hozzám. Aztán azzal a rezidenssel, aki a kezembe adta a zárót, megbeszéltem, hogy akkor bejárok hozzá gyógyszert íratni. Be is jártam, fél évig, soha nem szólt hozzám, csak hozta a recepetet, én a folyosón ültem. Majd egyszer az 5. hónap elején mondta, hogy csökkentsem a Ripedont, majd hagyjam el.
Arra emlékszem, hogy végig, ahogy bent voltam, irtóra fájt, hogy nem szóltak hozzám, szinte levegőnek néztek. Korábban banális okok miatt már voltam kórházban, arcüreg műtét stb., mindig volt kezelőorvosom, a vizit mindig megállt az ágyamnál stb..
Majd ezután a tapasztalás után jött, ahogy bántak velem a sürgősségin. Olyan érzésem van, mintha az életem már soha nem lesz olyan, mint régen. Már nem fog a szavam annyit érni, mint régen. Fura érzés, kegyvesztettnek lenni, úgy, hogy soha nem ártottam senkinek. Mondjuk a barátaim megvannak, családom megvan, sehol nincs gondom, egyedül az orvosnál parázom, hogy belelát az EESZT-be és onnantól hazugként kezel.
Egyébként ismerős a szitu! 3 évig szedtem ripedont, mikor zárton újra kaptam engem is levegőnek néztek és mondom az ápolónak mit kapok az AP mellé? Rivot azt mondta de a Ripedon-t biztosan nem ismerem. Nem tudom miért de az egész bánásmód olyan hatással volt rám,hogy tényleg megsem mertem nyikkanni és már kezdtem elhinni,hogy nem ismerem a Ripedont.
Tehát, itt a kulcszó a Ripedon? Vagyis aki Ripedont kap az nem ember?
Csivava!
Milyen tünet miatt voltál kórházban?
Idézet tőle: csivava112Talán nekem azért fájt annyira, mert azért én már nem vagyok fiatal, gyakorlatilag életem több, mint felét leéltem úgy, hogy mindenhol komolyan vettek. Azért én már 50 évhez nagyon közel járok. Mondjuk orvosnál nem sokat jártam. Volt egy életem, ahol megbecsültségben éltem, munkámban elég sikeresen. És ehhez képest volt már maga a betegség is egy óriási zuhanás. Már bent a kórházban megéreztem, milyen számkivetettnek lenni. 10 nap alatt, amikor bent voltam, a szobában csak hozzám nem jött soha orvos. Azt sem tudtam igazán, nekem ki a kezelőorvosom. Mindenki máshoz bejött az orvosa. Volt akivel beszélt a pszichológus, velem soha. Úgy voltam ott 10 napot, hogy hozzám sem nővér, sem orvos soha nem szólt. Vizit egyszer volt a 7. napon, a vizit úgy ment el az ágyam mellett, hogy rám sem néztek. Majd még bent voltak a szobában, amikor sikerült szemkontaktusba kerülni a főorvossal, akitől megkérdeztem, mikor mehetek haza. Válasz pénteken. Ezt az egy szó választ kaptam. Pénteken megkaptam a zárót, egy teljes kisregénnyel, olyan írásokkal, hogy a beteggel ismertettük a betegségét, csak azt nem tudom, mikor, mert senki nem szólt hozzám. Aztán azzal a rezidenssel, aki a kezembe adta a zárót, megbeszéltem, hogy akkor bejárok hozzá gyógyszert íratni. Be is jártam, fél évig, soha nem szólt hozzám, csak hozta a recepetet, én a folyosón ültem. Majd egyszer az 5. hónap elején mondta, hogy csökkentsem a Ripedont, majd hagyjam el.
Arra emlékszem, hogy végig, ahogy bent voltam, irtóra fájt, hogy nem szóltak hozzám, szinte levegőnek néztek. Korábban banális okok miatt már voltam kórházban, arcüreg műtét stb., mindig volt kezelőorvosom, a vizit mindig megállt az ágyamnál stb..
Majd ezután a tapasztalás után jött, ahogy bántak velem a sürgősségin. Olyan érzésem van, mintha az életem már soha nem lesz olyan, mint régen. Már nem fog a szavam annyit érni, mint régen. Fura érzés, kegyvesztettnek lenni, úgy, hogy soha nem ártottam senkinek. Mondjuk a barátaim megvannak, családom megvan, sehol nincs gondom, egyedül az orvosnál parázom, hogy belelát az EESZT-be és onnantól hazugként kezel.
Egyébként ismerős a szitu! 3 évig szedtem ripedont, mikor zárton újra kaptam engem is levegőnek néztek és mondom az ápolónak mit kapok az AP mellé? Rivot azt mondta de a Ripedon-t biztosan nem ismerem. Nem tudom miért de az egész bánásmód olyan hatással volt rám,hogy tényleg megsem mertem nyikkanni és már kezdtem elhinni,hogy nem ismerem a Ripedont.
Talán nekem azért fájt annyira, mert azért én már nem vagyok fiatal, gyakorlatilag életem több, mint felét leéltem úgy, hogy mindenhol komolyan vettek. Azért én már 50 évhez nagyon közel járok. Mondjuk orvosnál nem sokat jártam. Volt egy életem, ahol megbecsültségben éltem, munkámban elég sikeresen. És ehhez képest volt már maga a betegség is egy óriási zuhanás. Már bent a kórházban megéreztem, milyen számkivetettnek lenni. 10 nap alatt, amikor bent voltam, a szobában csak hozzám nem jött soha orvos. Azt sem tudtam igazán, nekem ki a kezelőorvosom. Mindenki máshoz bejött az orvosa. Volt akivel beszélt a pszichológus, velem soha. Úgy voltam ott 10 napot, hogy hozzám sem nővér, sem orvos soha nem szólt. Vizit egyszer volt a 7. napon, a vizit úgy ment el az ágyam mellett, hogy rám sem néztek. Majd még bent voltak a szobában, amikor sikerült szemkontaktusba kerülni a főorvossal, akitől megkérdeztem, mikor mehetek haza. Válasz pénteken. Ezt az egy szó választ kaptam. Pénteken megkaptam a zárót, egy teljes kisregénnyel, olyan írásokkal, hogy a beteggel ismertettük a betegségét, csak azt nem tudom, mikor, mert senki nem szólt hozzám. Aztán azzal a rezidenssel, aki a kezembe adta a zárót, megbeszéltem, hogy akkor bejárok hozzá gyógyszert íratni. Be is jártam, fél évig, soha nem szólt hozzám, csak hozta a recepetet, én a folyosón ültem. Majd egyszer az 5. hónap elején mondta, hogy csökkentsem a Ripedont, majd hagyjam el.
Arra emlékszem, hogy végig, ahogy bent voltam, irtóra fájt, hogy nem szóltak hozzám, szinte levegőnek néztek. Korábban banális okok miatt már voltam kórházban, arcüreg műtét stb., mindig volt kezelőorvosom, a vizit mindig megállt az ágyamnál stb..
Majd ezután a tapasztalás után jött, ahogy bántak velem a sürgősségin. Olyan érzésem van, mintha az életem már soha nem lesz olyan, mint régen. Már nem fog a szavam annyit érni, mint régen. Fura érzés, kegyvesztettnek lenni, úgy, hogy soha nem ártottam senkinek. Mondjuk a barátaim megvannak, családom megvan, sehol nincs gondom, egyedül az orvosnál parázom, hogy belelát az EESZT-be és onnantól hazugként kezel.
Liticarb + mirtazapin plusz a többi. Ahogy olvastam a Liticarb a leghatékonyabb a világon hangulatstab.