Versek, dalszövegek

20 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Topicindító hozzászólás
Online
Versek, dalszövegek

A Búra egy korábbi verzióján volt egy téma "versek, dalok és egyebek" címmel, illetve még a TV2 oldalán működő Búra-időkben is volt verses fórum. Sok szép verset osztottak meg a búralakók. Itt csak saját verses topikot találtam, ezért gondoltam, legyen egy hely más költők verseinek is, vagy akár dalszövegeknek, amik éppen kifejezik a hangulatunkat, vagy csak megosztanánk egymással.

Online

Áprily Lajos: Fellegek játéka

Esendő voltam és beteg,
és szálltak fenn a fellegek.
Vándoroltak a kék úton,
gondolkoztam játékukon,
s szóltam: Ha én itt elveszek,
felhők között felleg leszek.
Gyöngyház- és rózsaszín hajó,
magas szelekben suhanó.
Megszólítasz: Ne szállj – maradj –
súlyos voltál, most könnyű vagy…
De én nem szállok már alább,
csak lebegek némán tovább.
Oszladozom, foszladozom,
haloványabbra változom.
Árnyékolom a kék eget
és te csak nézel engemet,
s én meg foglak tanítani,
hogyan kell szertefoszlani.

Online

igen, pont arról jutott eszembe =)

Online

Szabó Lőrinc: Börtönök

Ez mennyire hasonlít Babits verséhez a mondanivalójában. 

Online

Szabó Lőrinc: Börtönök

Mindig egy testbe zárva lenni? 
Mindig csak én? Sohase más? 
Sehol igazi változás? 
Hogy bírjátok ezt elviselni?

Más ember! Mért nem lehetek 
ellenfele saját magamnak! 
Lelkem, mi van odaki? Vannak 
más napok, más rend, más egek!

Agyamban, bent, mint egy teremben, 
száll a szó s visszajön megint; 
és máskép, mint sorsom szerint, 
még pusztulnom is lehetetlen:

gépész vagyok, aki saját 
szerkezetének börtönében 
vakon tesz-vesz, és a sötétben 
egyszer majd elrontja magát.

Online

GÉRARD DE NERVAL

EL DESDICHADO

Az özvegy, a sötét vigasztalan vagyok,
templomtalan kegyúr, az aquitáni herceg;
fényes lantom fölött, mert csillagom halott,
melankólia fekete napja reszket.

Ki sírom éjjelén nyújtottad vigaszod,
kedves virágomat add vissza dúlt szivemnek,
Posillipo hegyét, a kék olasz habot
s a lugast, hol borág és rózsák keverednek.

Phoebus vagyok? Ámor? Biron vagy Lusignan?
A királynői csók ráforrt a homlokomra;
láttam fürdő szirént, grottában álmodozva...

S már kétszer keltem át az Akheron zaján,
pengetve Orpheusz lantját, hol váltva szárnyal
a szent nő sóhaja a tündér sikolyával.

Kálnoky László

 

Online

http://www.paklo.net/Irodalom/Babits-Mihaly-A-lirikus-epilogja

Babits Mihály: A lírikus epilógja

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.

Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

1904.

Offline

RÁD GONDOLTAM.....

Néha csak..... annyi is elég.....ha tudod, hogy......valaki........gondol rád.....

Online

Kolev András: Téli reggel

Mint szürke falra szénnel karcolt vázlat, 
olyan sivár most itt a téli táj. 
Kopaszra fésült csipkebokrok fáznak, 
s dérlepte fákon fátyolos homály.

Levél rohad, a rét nagy, foltos tenger, 
partján a fény félénken félreáll, 
s a felmosórongy-színű lomha reggel 
ködben didergő árnyakat zabál.

A szél goromba: karmol és harap, 
s ólmos felhők mögött rekedt a nap, 
fagyott a sár, s a hártyajég keményül.

De az, mi itt ma alszik vagy halott, 
magában rejt egy újabb holnapot, 
s egy elfelejtett tegnappá lesz végül.

Offline

Megosztom veletek szeretettel!

Hajolj közel fogd a kezem,

Ne engedj el ne vesszek el.

Fogy az erőm ölelj át,

Adj egy kis energiát.

Szívem remeg, 

S a testem félelem járja át.

Sodor a szél,

Kicsit maradj még.

Velem marad, 

S őrzi az álmom,

Amíg lelket lehel belém.

S ő úgy jön el, hogy átölel.

És soha nem enged el.

Köszönöm azt, hogy velem maradsz, 

és soha nem engedsz el.

Offline

Szeptember végén régen és ma

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Koltó, 1847. szeptember.)

https://youtu.be/EMMXCsCBECY?t=7

Online

József Attila: Gyermekké tettél

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

Online

almakid írta:

szonyecska erre márt volt topic amit te inditottál, csak nem néztél körül, látom, igazán tudod segíteni a helyet, hogy valami rendzsere legyen, ne összevisszasága.

egyébként miért nem irsz te verseket? izgalmasabb

kedves almakid, rákerestem előtte és én nem találtam azt a régi topikot. sőt, sajnos most sem találom. esetleg tudnál küldeni egy linket, ha te megtaláltad?

köszönöm előre is!

én is írtam verseket, de azokat inkább megtartanám magamnak, ha nem haragszol. ellenben nagyon szeretem az irodalmat és igen szép versek születtek már igazi, nagy költők tollából, én inkább ezeket osztanám meg itt.

Offline

szonyecska erre márt volt topic amit te inditottál, csak nem néztél körül, látom, igazán tudod segíteni a helyet, hogy valami rendzsere legyen, ne összevisszasága.

egyébként miért nem irsz te verseket? izgalmasabb

Online

Pilinszky János: Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

Online

Rab Zsuzsa: De addig

 

De addig mennyi elfutó vonat, 

de addig mennyi vertszárnyú madár, 

de addig mennyi mázsás virradat, 

mennyi perzselt, koromszárnyú levél, 

de addig mennyi testté-lett hiány, 

és mennyi karrá-nem-lett ölelés, 

falakról visszapattant nevetés, 

mennyi sikongó mentőautó, 

mennyi gyűrt vánkos, gubanc takaró, 

mennyi nehéz kosár, hány temetés, 

mennyi betű, mennyi szívpercenés, 

hány nem és hány miért és hány soha, 

hány mégis, hány azértsem, hány talán, 

és mennyi szó, hűvösen cseppenő, 

és mennyi szó, torokban, szálkaként, 

és mennyi szó, szendergő ekrazit, 

és mennyi ékírás a homlokon, 

hány irgalmatlan, véletlen tükör, 

és mennyi apró vesztett háború, 

hány hétfő, hány fél hét és hány kilincs, 

mennyi szívetrobbantó csengetés, 

mennyi hazajövés, hány elmenés. 

De addig, addig, addig is, 

de addig, addig is, 

de addig is….

Online

Stiller Kriszta: Tavaszváró

Budapest, Dunapart
fele kő, fele nád.
Szemetet visz a szél,
sziszegő szerenád.
Csudafényt süt a Hold,
ragyogót, hideget.
Csupa őszt hoz a dal,
de tavaszt hiteget.
Nem a kar, nem a kéz,
csak a szem, mi ölel.
Gyere már közelebb,
csak a semmi jön el.

Online

Dsida Jenő: Fázol   

Nem fogod megérteni ezt a hangulatot,
 előre tudom, csak ha összefüggéstelen
 képeket rajzolok sebtiben, milyen borzasztó,
 csak akkor érted meg, milyen iszonyú.
 Ez az én hangulatom, figyelj: előttem
 egy mozdulatlan kék tó, képzeld el, olyan
 meredten világoskék, hogy megijedsz, és körül
 a partján semmi. De mégis: képzelj el
 egy szikár fát, kiszáradtat; a víz partjára
 gondolj egy agarat, soványat, szárazat, mint
 a fa. Füttyentesz, de magad is megijedsz:
 a füttyentésedet magad se hallod, s a kutya
 nem mozdul, semmi se mozdul. Az ég
 tiszta, inkább szürkés árnyalatú, de olyan,
 mint egy kiégett, közömbös ember szeme,
 a napot ellopta valaki, de azért világos
 van, mondhatnám erős, sértő a fény.
 Az első hang belülről szólal meg ebben a
 csendben, idegen kiállhatatlan hang, csupa
 hideg e- és i-betűvel beszél, de nem érted.
 Tíz perccel azelőtt még tudtad, hogy mit
 akarsz, hová akarsz menni, most meg állsz,
 mintha ebben a pillanatban érkeztél
 volna valami idegen csillagról. Sírni
 nem tudsz, megszorítod a saját kezedet,
 aztán egyszerre rájössz, hogy fázol.
 Rettenetesen fázol.

Offline
 
Unom a rádiót, unom a tévét,
Unom az elejét, unom a végét,
Unom már, hogy minden áldott reggel,
Ugyanaz a nyomorult seggfej szól, hogy kelj fel!

Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén ennyi,
Nem kell levél, nem kell bélyeg,
Hagyjátok, hogy végre éljek,
Nem érdekel semmilyen kényszer,
Hadd rúgjak be végre elégszer már,
Én másnapos akarok lenni.

Unom a villamost, unom a buszokat,
És unom már, hogy mindenki baszogat,
Unom a hétfőket, unom a keddet,
És leszarom a szobámat, nem csinálok rendet,
Iszom a kávémat, iszom a kólát,
És várom a percet, várom az órát,
Amikor azt csinálok végre amit akarok,
És nem érdekel már többé, csak a buli meg a pia meg a haverok!!!

Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén ennyi,
Nem kell levél, nem kell bélyeg,
Hagyjátok, hogy végre éljek,
Nem érdekel semmilyen kényszer,
Hadd rúgjak be végre elégszer már,
Én másnapos akarok lenni, és ennyi!!!

Iszom a kávémat, iszom a kólát,
És várom a percet, várom az órát,
Amikor azt csinálok végre amit akarok,
És nem érdekel már többé csak a buli, meg a pia, meg a haverok!!!

Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén ennyi
Nem kell levél, nem kell bélyeg
Hagyjátok, hogy végre éljek,
Nem érdekel semmilyen kényszer,
Hadd rúgjak be végre elégszer már,
Én másnapos akarok lenni.

Nekem már tényleg nem kell semmi,
Hagyjatok békén ennyi!!!
Nem kell levél, nem kell bélyeg
Csak hagyjátok, hogy éljek,
Nem érdekel már semmilyen kényszer,
Csak hagy rúgjak be, végre elégszer, 
Én másnapos akarok lenni!!!
Va-Va-Va!!!
 
 
 
 

 

Online

Erdős Olga: Néha úgy hiszem

Néha úgy hiszem, ennyi volt.
Már láttam mindent, mit szabad:
nyár estén napnyugtát
vörös téli hajnalt
tavasszal szél táncát
és délre húzó darvakat.

Néha úgy hiszem, ennyi volt.
Éreztem mindent, mit lehet:
bódult mámort, lebegést
viszonzott szerelmet
szorító féltést
és dühös, sós könnyeket.

Néha úgy hiszem, mindenen túl vagyok.
Már nem jön több új kezdet:
az élet csak ennyi.
Majd becsapom magam is
bölcs mosolyt hazudok
mert tovább kell menni.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges