Pszichoterápiás osztály

131 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Online

layuda írta:

Olyan lehetőség van, hogy TB-támogatott pszichoterápia, ami nem bentfekvős, hanem be lehet járni naponta? Ja, és nem csoportos, hanem egyéni.

Olyan biztos, hogy nincs. (Naponta, egyéni.)

Itt meg tudod nézni a befekvős és bejárós helyeket.

https://bura.hu/szakmai-informaciok/krizisintervencios-telef/tarsadalombiztositas-tb

+

Gyere át a pszichoterápiás ambulancia topikba. Itt van:

https://bura.hu/forum/beszelgessunk/pszichoterapias-ambulancia

Offline

Olyan lehetőség van, hogy TB-támogatott pszichoterápia, ami nem bentfekvős, hanem be lehet járni naponta? Ja, és nem csoportos, hanem egyéni.

Online

Jól értem, hogy attól tartasz, hogy ha beszámolsz a tüneteidről, nehézségeidről, akkor rád nyomják, hogy "selejtes" vagy?

Egy jó orvos, lógus nem tesz ilyet. Sőt: amellett, hogy segít a tüneteket leküzdeni, gyakran rávilágít az erősségeidre is, segít az önbizalmad helyreállításában is (ha van ilyen problémad).

Egy beteg és/vagy személyiségzavarral küzdő embernek sem a teljes személyisége sérült. Néha beteg/személyiségzavarral küzdő ember azért tud jól vagy elfogadható szinten funkcionalni mert egy másik tulajdonsagaval kompenzálja a sérült részt vagy a gyengébb kézségeit. 

Terápias helyen vagy egyéni terápiában ilyen "selejtes vagy" hozzáállás nem valószínű. Kórházban dolgozó orvosoknál, nővéreknél tapasztaltam ilyen hozzáállást. Nem szabad magadra venni. Vagy kiégtek vagy az értékrendjükkel van baj, ha lekezelő a viselkedésük.

Néha a segítő szándékú kritika tűnik degradálónak. Főleg, ha elhamarkodott kijelentést tesz valaki.

Az egészséges ember tájékozatlan, sokszor tényleg nem tudja hova tenni, ha valaki nem tud dolgozni vagy beilleszkedni egy közösségbe vagy képes tenni a dolgát, de szarul érzi magát. Ha empatikus, megpróbálhat megérteni, de amihez nem ért, nem tanulta, nem tapasztalta, azt nehezen tudja megérteni, átérezni vagy segíteni. Utóbbi nem is feladata. 

Offline

Segítség kéne csak tudom h pont amiatt mert nem vagyok jol ezert a segitseget is elutasitom. Roviden ennyi a paradox. Ugyanakkor sokan elvarjak h pontosan beszamoljak (logikusan) a problemaimrol mikor kerdezik mi a bajom. Ilyenkor szubjektiven tudja az ember leírni a baját amit persze az "egeszseges" emberek nem ertenek meg. Ez ujabb csapda. Ugyanakkor fontos kiindulopont lehet az h egyik ember sem "selejtes", agyszerkezetileg kepes egeszsegesen funkcionalni csak a psziches tenyezok miatt ez megsem megy. Ezeket az alapveteseket a pszichiatria sem mindig ismeri el igy ezert is lehet talan olyan nehez a kezeles.

Offline

Szerintem valoban pszichoterapia a megoldás de sokszor a betegek ugy erzik h a terapia egyaltalan nem kell es csak gyogyszer kell sokszor meg hogy csak terapia mert felnek a gyogyszerektol. Ha ugy erzi h gyogyszer kell ugyse lehet meggyozni eola hogy nem az kell tehat ertelmetlen a dolog. Az meg h valojaban kell e gyogyszer vagy nem attol is fugg a paciens hogyan viszonyul a kezeleshez. A pacienshez kene igazitani a terapiat nem a terapiat a pacienshez.

Online

eumate írta:

Ezt amúgy én annyira nem értem.

Mármint azt értem hogy nem "szeretik" az agreszív embereket, mert nem tudnak mit kezdeni velük. De könyörgöm: ez volna a feladatuk hogy az ilyen emberekkel is kezdjenek valamit. Magyarul azt állítják: lehetsz rosszul, de csak kicsit, a mi általunk meghatározott mértékben.

Az volna a dolguk hogy az agresszívakat kezeljék és ne legyenek agresszívak... Hova menjen a szerencsétlen ha indulatkezelési baja van? Nem a beteg problémája ha agresszív, ez a baja, EZT KÉNE KEZELNI, nem pedig megmondani hogy "legyél jól félig, és majd gyere vissza". Ez csak a saját inkompetenciájukról tanúskodik, és ilyen előzmények után már kedvem sincs ilyen helyre menni.

Nem értem, ha egyszer ők "értenek" a pszichés betegek gyógyításához, akkor hogyhogy egy "mezei" agressziót nem tudnak kezelni? A beteg azért beteg mert nem tudja megoldani a bajukat, pont ez lene a dolguk. Na mind1, leállok ezzel... Nyilván ennek is megvan az oka, csak szerintem ez így nincsen jól. 

Nekem sokszor egy beszélgetés már jobb kedvrederít, és felhoz olyan gondolatokat, akár motivál is, hogy azokban a pillanatokban "jól" vagyok. Nem tudom hogy mi a különbség eközött az érzés és aközött hogy valaki tartósan így érzi magát, magyarul egészséges? Ha egy kicsit képes vagyok jól érezni magam az nem azt jelenti hogy azokban a pillanatokban "egészséges" vagyok? Szerintem igen, csak kéne hogy tovább tartson és ne kelljen feltétlenül másik ember állandó felügyelete. Én így gondolom.

 

Meg vagyok egyébként győződve hogyha egyszer valaki pszichés tényezők rossz együttállása miatt lett rosszul, akkor ugyanezen tényezők jó együttállásával ki is tud jönni. Ha bele tudott meni, ki is tud jönni belőle. A gyógyszer olykor teljesen fölösleges, csak azért adják, mert "olcsóbb", "gyorsabb", "kényelmesebb". Ez igaz, de ha hosszabb távon nézzük a dolgot, akkoris igaz vajon ez? Biztos hogy "olcsóbb"? Ha valakit élete végéig gyógyszereznek, és akkor se lesz jobban, amíg mondjuk egy terápia ha tart akár 1 évig (hosszabb esetben), és a végén teljesen jól elsz az illető,m ert a saját erejére támaszkodva jön ki a bajából, és mert a gondolataival és viselkedésével dolgoznak, nem pedig külsőleg adnak be neki valamit, amihez semmi köze, passzívan elviseli, de nem járult hozzá a jóllétéhez? És utána egy egész életen át produktív lehet? Mennyivel több GDP-T termelne ezen az úton mint élete végéig küszködő "beteg" ember? Ki lehetne, és  kéne is számolni. Nagyon kevesen veszik a fáradtságot vagy foglalkoznak ilyesmivel akár. Legtöbbször az imopulzív "azonnal, gyorsan legyen jobb" megoldásokat választjuk. Ezek azok a dolgok amik általában a hosszabb távú érdekeinket nem feltétlenül szolgálják... Na mármost azt elismerem hogy aki rossz állapotba van, annak azonnali gyors megoldás kell, de vegyük észre, ha meg is kapja, azzal NEM LESZ JOBB NEKI. Ez pontosan olyan mint az impulzív költekező, függő, szenvedélybeteg, vagy az a fogyókúrázó, aki "elcsábul". 

Na mind1, leírtam röviden mit gondolok erről. Persze bizonyíték még nincs arra hogy valóban lehetne 100%-os gyógyulás pszichoterápiásan bármilyen pszichés bajra, mindenesetre kizárni nem lehet és nem is érdemes ezt a lehetőséget, tehát érdemes ezzel is foglalkozni ugyanúgy mint az egyéb lehetőségekkel. Egyébként pont a pánikbetegség az ami 90%-ban gyógyítható kizárólag terápiásan, és ez már most is bizonyított, a depresszió is. Ha valakit érdekel a téma, Martin Seligman: AMin változtathatsz és amin nem című könyvében részletesen ír a különféle problémák jelenlegi kezelési módjairól és eredményességükről.

 

Én is azt gondolom, hogy az agresszív betegeknek is ugyanúgy jár ellátás, mit más problémák, tünetek esetén. 

Valószínűnek tartom,  hogy azért nehezebb ellátást találni mert az agresszívan viselkedő ember ellátását úgy szerencsés megoldani, hogy más betegeknek ne okozzanak nehézséget. Pl Thalassában, Tündérhegyen komoly gondot okozna a többi betegnek, ha egy másik beteg megverné, nekimenne az orvosnak, törne-zúzna stb. 

Online

Mahagóni írta:

Csengelle,hidd el,Tündérhegyen méginkább ez van.

Engem kicsaptak,mert agresszív vagyok,oké,de azt a bizonyos pánikbeteg ismersősömet,akiről lentebb írtam(Thalassa 3/4 év,Tündérhegy 2 hónap),egy visszahúzódó,introvertált kis srác,mégis kirakták,mert azt mondták,-a srác ezt mondta -hogy nem tudta állítólag elsajátítani az ottani pszichoterápiás módszereket,dolgokat. Kb egésznap rajzolás,miegymás,lustálkodás,beszélgetés,nekem ezt mondta a srác.

És ott sem nagyon gyógyszereznek,tekintettel arra,hogy ez rehabilitációs intézmény,ahová ténylweg úgy mennek betegek elvileg,hogy aktív osztályon(=kórházban)beállítottak nekik valamilyen kombinációt. AZ ismerősöm pont ezen az úton ment végig.

Ha egy problémát csak terápiával is megoldhatónak tartanak, akkor nehezen adnak gyógyszert vagy csak kis adagot írnak elő. 

Olyan betegségek esetén, amihez mindenképpen szükséges gyógyszer (pl mánia, skizofrénia, skizoaffektív zavar, paranoid kórképek) adnak. Sokszor inkább az a gond, hogy soknak találják a betegek a mellékhatások miatt. 

Offline

Kiwi1.2.3. írta:

A Tündérhegyre való felvételi elbeszélgetésre időpontot kell kérni?Ill hány évre visszamenőleg kell az orvosi papirokat vinni?Júliusban szeretnék ,,beköltözni" .

Kiwi, csak be kell menni szombaton az interjúra, nem kell időpont.

Én úgy emlékszem, nem vittem SEMMILYEN papírt.

Online

agrian1 írta:

Nekem az a problémám hogy gyakorlatilag nem merem elszánni magam hogy elmenjek bármely intézményb is. Illetve már rávettem magam hogy kellene gyógyszer, de gyakorlatilag itthon oylan rossz a helyzet, hogy ez folyamatosan újratermeli a problémákat. Anuykám mellett ember legyen a talpán aki nyugodt és kiegyensúlyozott életet tud élni. mindennapos üvöltések, viták, egymás méltóságának földbe tiprása, a minimális nyugalmam is elszáll mikor nekemesik gyűlölettel tele, és nem nagyon tudom magam tartani. Gyakran lehülyézzük egymást indulatosan, és utána csúnyán megbánom (ő nem tudom, de lehet ő is ) az empátia gyakorlatilag nincs, fejlődés 0, alig van valami, ha meg van, el van taposva 2 másodperc alatt. Gyűlölködés, önmarcangolás, félelem, kiszolgáltatotottság, állati viselkedésmeghatározók vannak. És sajnos egyre inkább. Namost objektíven mondom hogy egyre kevesebb az erőm ezzel "küzdeni". Szerintem egy normális ember egyáltalán nem küzd ahhoz hogy egyáltalán normálisan tudjon élni, én meg egész nap küzdök és mmégsem vagyok jól? valami nem ok itt. Viszont elmenni valami házba (Thalassa, Tündérhegy) ahhoz is kicsit jobban kéne legyek már... tehát eléggé be van záródva a kör. Nem tudom ilyenkor hol vannak azok a híres segítők az a híres szociális háló? Nem nagyon értem. Aztán meg mutogassak magamra (nekem kell változni nekem kell változni), nyilván ha meg nem sikerül akkor meg nincs elé "akaraterőm"... Najó hagyjuk a baromságot. Nem én tehetek róla, nem is anyukám, inkább szerencsétlen a körülmény, de hát most így rohadjak életem végéig? Nincs szó hogy leírjam a tehetetlenséget amit érzek.

A családi problémádat legjobban csaladterápiával vagy költözéssel lehetne megoldani.

Tudsz dolgozni? Ha nem, akkor azon kellene "dolgozni", hogy munkaképessé válj. 

Szerintem lényegében 2 út áll előtted:

1. Nem lépsz semmit és tovabb szenvedsz a nem megfelelő környezet és az állapotod miatt.

2. Segítséget kérsz és JÓ esetben hatékony segítséget kapsz. Ki tudsz lépni ebből a helyzetből és jobban leszel.

Thalassa és a Tündérhegy is jó hely lehet arra, hogy át tudd gondolni, hogy mit tudsz tenni a saját érdekedben. Adhat egy lökést. 

A legrosszabb, amit tehetsz, ha semmit nem próbálsz ki. (gyógyszer, terápia, kórház stb) Ha valami nem segít vagy esetleg árt, akkor dönthetsz úgy, hogy nem kérsz belőle. Sok vesztenivalód nincs. 

Miért próbálkozz? Az életed, boldogságod a tét. Nem kis dolog. 

Online

Ha T hegy nem jön össze valamiért,klinikák kórházak psz osztályai terén(Tiszántúl)kinek milyen tapsztalata van?Helyre kell jönnöm mert már a munkahelyem is veszélyben van.

Online

A Tündérhegyre való felvételi elbeszélgetésre időpontot kell kérni?Ill hány évre visszamenőleg kell az orvosi papirokat vinni?Júliusban szeretnék ,,beköltözni" .

Offline

agrian1 írta:

Nekem az a problémám hogy gyakorlatilag nem merem elszánni magam hogy elmenjek bármely intézményb is. Illetve már rávettem magam hogy kellene gyógyszer, de gyakorlatilag itthon oylan rossz a helyzet, hogy ez folyamatosan újratermeli a problémákat. Anuykám mellett ember legyen a talpán aki nyugodt és kiegyensúlyozott életet tud élni. mindennapos üvöltések, viták, egymás méltóságának földbe tiprása, a minimális nyugalmam is elszáll mikor nekemesik gyűlölettel tele, és nem nagyon tudom magam tartani. Gyakran lehülyézzük egymást indulatosan, és utána csúnyán megbánom (ő nem tudom, de lehet ő is ) az empátia gyakorlatilag nincs, fejlődés 0, alig van valami, ha meg van, el van taposva 2 másodperc alatt. Gyűlölködés, önmarcangolás, félelem, kiszolgáltatotottság, állati viselkedésmeghatározók vannak. És sajnos egyre inkább. Namost objektíven mondom hogy egyre kevesebb az erőm ezzel "küzdeni". Szerintem egy normális ember egyáltalán nem küzd ahhoz hogy egyáltalán normálisan tudjon élni, én meg egész nap küzdök és mmégsem vagyok jól? valami nem ok itt. Viszont elmenni valami házba (Thalassa, Tündérhegy) ahhoz is kicsit jobban kéne legyek már... tehát eléggé be van záródva a kör. Nem tudom ilyenkor hol vannak azok a híres segítők az a híres szociális háló? Nem nagyon értem. Aztán meg mutogassak magamra (nekem kell változni nekem kell változni), nyilván ha meg nem sikerül akkor meg nincs elé "akaraterőm"... Najó hagyjuk a baromságot. Nem én tehetek róla, nem is anyukám, inkább szerencsétlen a körülmény, de hát most így rohadjak életem végéig? Nincs szó hogy leírjam a tehetetlenséget amit érzek.

Szia!

Nem értem, miért nem költözöl el és állsz a saját làbadra. Nem várható el, hogy a szüleid kiszolgálják a betegséget, csak rosszabb lesz tőle.

Offline

agrian1 írta:

Nekem az a problémám hogy gyakorlatilag nem merem elszánni magam hogy elmenjek bármely intézményb is. Illetve már rávettem magam hogy kellene gyógyszer, de gyakorlatilag itthon oylan rossz a helyzet, hogy ez folyamatosan újratermeli a problémákat. Anuykám mellett ember legyen a talpán aki nyugodt és kiegyensúlyozott életet tud élni. mindennapos üvöltések, viták, egymás méltóságának földbe tiprása, a minimális nyugalmam is elszáll mikor nekemesik gyűlölettel tele, és nem nagyon tudom magam tartani. Gyakran lehülyézzük egymást indulatosan, és utána csúnyán megbánom (ő nem tudom, de lehet ő is ) az empátia gyakorlatilag nincs, fejlődés 0, alig van valami, ha meg van, el van taposva 2 másodperc alatt. Gyűlölködés, önmarcangolás, félelem, kiszolgáltatotottság, állati viselkedésmeghatározók vannak. És sajnos egyre inkább. Namost objektíven mondom hogy egyre kevesebb az erőm ezzel "küzdeni". Szerintem egy normális ember egyáltalán nem küzd ahhoz hogy egyáltalán normálisan tudjon élni, én meg egész nap küzdök és mmégsem vagyok jól? valami nem ok itt. Viszont elmenni valami házba (Thalassa, Tündérhegy) ahhoz is kicsit jobban kéne legyek már... tehát eléggé be van záródva a kör. Nem tudom ilyenkor hol vannak azok a híres segítők az a híres szociális háló? Nem nagyon értem. Aztán meg mutogassak magamra (nekem kell változni nekem kell változni), nyilván ha meg nem sikerül akkor meg nincs elé "akaraterőm"... Najó hagyjuk a baromságot. Nem én tehetek róla, nem is anyukám, inkább szerencsétlen a körülmény, de hát most így rohadjak életem végéig? Nincs szó hogy leírjam a tehetetlenséget amit érzek.

Le tudod írni, hogy pontosan mi akadályoz meg abban, hogy bemenj valamelyik T betűs intézménybe? Azt értem, hogy otthon nagyon rossz nálatok a helyzet, de ebből hogyan vagy miért következik, hogy nem tudsz bemenni? A bem. oldaladat nem töltenéd ki legalább minimálisan, hogy lehessen tudni, ki vagy? (Én sem szeretem kitölteni, de mégis egyfajta segédlet másoknak.)

Offline

Csengelle írta:

mahagóni: én úgy értettem, hogy a már korábban beállított gyógyszereket valóban megkapom és ezzel nincs is probléma, de ha esetleg rosszul leszek és nyugtatóra van szükségem, akkor rengeteg plusz kört kell futni, amitől nekem az a benyomásom támad, hogy nem veszik komolyan a szenvedésemet. és ha gyógyszerváltásról lenne szó, azt meg csak akkor vállalják, ha több hónapra elkötelezed magad a ház mellett, amit én nem akartam - és ezért el is jöttem. a pszichiáterem meg minden további nélkül felírja amit kérek, tehát semmi értelme nem lett volna a házban kínoztatni magam.

mandula: csak ismételni tudom magam hogy nekem a thalassával az a problémám, hogy szükség esetén nagyon nehezen adnak gyógyszert, ha meg váltásra kerülne a sor, ahhoz hónapokra el kell kötelezni magad mellettük, nem úgy mint egy kórházban, vagy egy áternél, aki minden további nélkül felírja.

Elnézést, figyelmetlenül olvastalak.

Akkor a Tündérhegyre esetleg elmész?

 

 

Offline

Nekem az a problémám hogy gyakorlatilag nem merem elszánni magam hogy elmenjek bármely intézményb is. Illetve már rávettem magam hogy kellene gyógyszer, de gyakorlatilag itthon oylan rossz a helyzet, hogy ez folyamatosan újratermeli a problémákat. Anuykám mellett ember legyen a talpán aki nyugodt és kiegyensúlyozott életet tud élni. mindennapos üvöltések, viták, egymás méltóságának földbe tiprása, a minimális nyugalmam is elszáll mikor nekemesik gyűlölettel tele, és nem nagyon tudom magam tartani. Gyakran lehülyézzük egymást indulatosan, és utána csúnyán megbánom (ő nem tudom, de lehet ő is ) az empátia gyakorlatilag nincs, fejlődés 0, alig van valami, ha meg van, el van taposva 2 másodperc alatt. Gyűlölködés, önmarcangolás, félelem, kiszolgáltatotottság, állati viselkedésmeghatározók vannak. És sajnos egyre inkább. Namost objektíven mondom hogy egyre kevesebb az erőm ezzel "küzdeni". Szerintem egy normális ember egyáltalán nem küzd ahhoz hogy egyáltalán normálisan tudjon élni, én meg egész nap küzdök és mmégsem vagyok jól? valami nem ok itt. Viszont elmenni valami házba (Thalassa, Tündérhegy) ahhoz is kicsit jobban kéne legyek már... tehát eléggé be van záródva a kör. Nem tudom ilyenkor hol vannak azok a híres segítők az a híres szociális háló? Nem nagyon értem. Aztán meg mutogassak magamra (nekem kell változni nekem kell változni), nyilván ha meg nem sikerül akkor meg nincs elé "akaraterőm"... Najó hagyjuk a baromságot. Nem én tehetek róla, nem is anyukám, inkább szerencsétlen a körülmény, de hát most így rohadjak életem végéig? Nincs szó hogy leírjam a tehetetlenséget amit érzek.

Offline

Csengelle,köszi a válaszod,és bocsi,félreértettelek akkor.

Egyébként,amit Te írsz,az nálam is hasonlóan "képeződik le",vagyis,én is hasonlóan tudom,mint te közvetett tapasztalatok végett.

Én 23 éves vagyok,ha gyógyszert kell beállítani,biztos(?)hogy nem ezekbe az intézményekbe megyek,valamiért azt érezném,ezekről már lekéstem,és a körülményeimnél fogva hosszú idő eltöltésére nincs lehetőségem.

Sajnos ez van. Barátom 3/4 év thalassa után gyakorlatilag alig változott,a kórházi gyógyszereiről fokozatosan leállították(6 félét szedett,pánikos ahogy írtam),jelenleg nyugtatón "él",gitározik,szülei tartják el,jövőképe nulla,és szerintem bármikor visszaeshet,sőt,rohama azóta is volt.

Van akinek biztos beválik.

Offline

mahagóni: én úgy értettem, hogy a már korábban beállított gyógyszereket valóban megkapom és ezzel nincs is probléma, de ha esetleg rosszul leszek és nyugtatóra van szükségem, akkor rengeteg plusz kört kell futni, amitől nekem az a benyomásom támad, hogy nem veszik komolyan a szenvedésemet. és ha gyógyszerváltásról lenne szó, azt meg csak akkor vállalják, ha több hónapra elkötelezed magad a ház mellett, amit én nem akartam - és ezért el is jöttem. a pszichiáterem meg minden további nélkül felírja amit kérek, tehát semmi értelme nem lett volna a házban kínoztatni magam.

mandula: csak ismételni tudom magam hogy nekem a thalassával az a problémám, hogy szükség esetén nagyon nehezen adnak gyógyszert, ha meg váltásra kerülne a sor, ahhoz hónapokra el kell kötelezni magad mellettük, nem úgy mint egy kórházban, vagy egy áternél, aki minden további nélkül felírja.

Offline

Csengelle írta:

engem egyszerre hívtak be a tündérre és a thalassába is, és az utóbbit választottam, amit immár megbántam. ugyanis az egyik fontos különbség a két intézmény között, hogy a thalassában "meg kell küzdeni" a gyógyszeredért, mert az az elvük, hogy alapjában véve minden pszichés betegség terápiával/beszélgetéssel kezelendő. nekem ebből most lett elegem, mert az egy dolog hogy még rosszabbul vagyok mint előtte, és kötözködnek ha el akarok kérni egy fél nyugtatót, de ma azt is közölték, hogy nem akarnak belekezdeni a gyógyszerváltásomba, mert nem tudnak érte felelősséget vállalni. magyarul szarabbul vagyok, és nem adnak rá gyógyszert, mondván hogy inkább "beszéljem ki magamból". naponta öt alkalommal hallom ezt. lehet, hogy valakinek ez beválik, de nekem gecire elegem lett.

tündérhegyen nem voltam bent, de egy ex bentlakó mondta, hogy ott nincs ilyesmi, szóval valószínűleg alaposan mellényúltam.

Hú, ezt nem tudtam a Thalassáról. Nyugi, a Tündérhegyen is gyógszerelnek. Gyakorlatilag mindenki kapott gyógyszert, amikor én bent voltam. Igaz, ez 2010-ben volt, azóta lehet, hogy változott a helyzet.

Offline

Csengelle,hidd el,Tündérhegyen méginkább ez van.

Engem kicsaptak,mert agresszív vagyok,oké,de azt a bizonyos pánikbeteg ismersősömet,akiről lentebb írtam(Thalassa 3/4 év,Tündérhegy 2 hónap),egy visszahúzódó,introvertált kis srác,mégis kirakták,mert azt mondták,-a srác ezt mondta -hogy nem tudta állítólag elsajátítani az ottani pszichoterápiás módszereket,dolgokat. Kb egésznap rajzolás,miegymás,lustálkodás,beszélgetés,nekem ezt mondta a srác.

És ott sem nagyon gyógyszereznek,tekintettel arra,hogy ez rehabilitációs intézmény,ahová ténylweg úgy mennek betegek elvileg,hogy aktív osztályon(=kórházban)beállítottak nekik valamilyen kombinációt. AZ ismerősöm pont ezen az úton ment végig.

Offline

engem egyszerre hívtak be a tündérre és a thalassába is, és az utóbbit választottam, amit immár megbántam. ugyanis az egyik fontos különbség a két intézmény között, hogy a thalassában "meg kell küzdeni" a gyógyszeredért, mert az az elvük, hogy alapjában véve minden pszichés betegség terápiával/beszélgetéssel kezelendő. nekem ebből most lett elegem, mert az egy dolog hogy még rosszabbul vagyok mint előtte, és kötözködnek ha el akarok kérni egy fél nyugtatót, de ma azt is közölték, hogy nem akarnak belekezdeni a gyógyszerváltásomba, mert nem tudnak érte felelősséget vállalni. magyarul szarabbul vagyok, és nem adnak rá gyógyszert, mondván hogy inkább "beszéljem ki magamból". naponta öt alkalommal hallom ezt. lehet, hogy valakinek ez beválik, de nekem gecire elegem lett.

tündérhegyen nem voltam bent, de egy ex bentlakó mondta, hogy ott nincs ilyesmi, szóval valószínűleg alaposan mellényúltam.

Offline

Én csak a közvetlen és közvetett tapasztalatomat írtam le. Gondolom az agresszív betegeket aktív osztályon kezelik,mivel a tahalssa,és tündérhegy rehabilitációs intézmény.

Engem pontosan az agresszióm miatt tettek ki mind két helyről: Egyáltalán nem törtem,zúztam,kiabáltam,egyszerűen a többi ember nem érezte magát jól tőlem,érezhető volt az agresszió,nem tudtak velem mit kezdeni. Ennyi.

Offline

Ez sok mindentől függ. Az egyik hogy szimpatikus e a hely, másik hogy tudok-e bennük bízni? Illetve út közben is sok minden eldőlhet. Pl, ha rövidebb ideig javasolják, akkor rövidebbre, vagy ha más elfoglaltság közbe jönne... Ezeken mind múlik.

Offline

Ezt amúgy én annyira nem értem.

Mármint azt értem hogy nem "szeretik" az agreszív embereket, mert nem tudnak mit kezdeni velük. De könyörgöm: ez volna a feladatuk hogy az ilyen emberekkel is kezdjenek valamit. Magyarul azt állítják: lehetsz rosszul, de csak kicsit, a mi általunk meghatározott mértékben.

Az volna a dolguk hogy az agresszívakat kezeljék és ne legyenek agresszívak... Hova menjen a szerencsétlen ha indulatkezelési baja van? Nem a beteg problémája ha agresszív, ez a baja, EZT KÉNE KEZELNI, nem pedig megmondani hogy "legyél jól félig, és majd gyere vissza". Ez csak a saját inkompetenciájukról tanúskodik, és ilyen előzmények után már kedvem sincs ilyen helyre menni.

Nem értem, ha egyszer ők "értenek" a pszichés betegek gyógyításához, akkor hogyhogy egy "mezei" agressziót nem tudnak kezelni? A beteg azért beteg mert nem tudja megoldani a bajukat, pont ez lene a dolguk. Na mind1, leállok ezzel... Nyilván ennek is megvan az oka, csak szerintem ez így nincsen jól. 

Nekem sokszor egy beszélgetés már jobb kedvrederít, és felhoz olyan gondolatokat, akár motivál is, hogy azokban a pillanatokban "jól" vagyok. Nem tudom hogy mi a különbség eközött az érzés és aközött hogy valaki tartósan így érzi magát, magyarul egészséges? Ha egy kicsit képes vagyok jól érezni magam az nem azt jelenti hogy azokban a pillanatokban "egészséges" vagyok? Szerintem igen, csak kéne hogy tovább tartson és ne kelljen feltétlenül másik ember állandó felügyelete. Én így gondolom.

 

Meg vagyok egyébként győződve hogyha egyszer valaki pszichés tényezők rossz együttállása miatt lett rosszul, akkor ugyanezen tényezők jó együttállásával ki is tud jönni. Ha bele tudott meni, ki is tud jönni belőle. A gyógyszer olykor teljesen fölösleges, csak azért adják, mert "olcsóbb", "gyorsabb", "kényelmesebb". Ez igaz, de ha hosszabb távon nézzük a dolgot, akkoris igaz vajon ez? Biztos hogy "olcsóbb"? Ha valakit élete végéig gyógyszereznek, és akkor se lesz jobban, amíg mondjuk egy terápia ha tart akár 1 évig (hosszabb esetben), és a végén teljesen jól elsz az illető,m ert a saját erejére támaszkodva jön ki a bajából, és mert a gondolataival és viselkedésével dolgoznak, nem pedig külsőleg adnak be neki valamit, amihez semmi köze, passzívan elviseli, de nem járult hozzá a jóllétéhez? És utána egy egész életen át produktív lehet? Mennyivel több GDP-T termelne ezen az úton mint élete végéig küszködő "beteg" ember? Ki lehetne, és  kéne is számolni. Nagyon kevesen veszik a fáradtságot vagy foglalkoznak ilyesmivel akár. Legtöbbször az imopulzív "azonnal, gyorsan legyen jobb" megoldásokat választjuk. Ezek azok a dolgok amik általában a hosszabb távú érdekeinket nem feltétlenül szolgálják... Na mármost azt elismerem hogy aki rossz állapotba van, annak azonnali gyors megoldás kell, de vegyük észre, ha meg is kapja, azzal NEM LESZ JOBB NEKI. Ez pontosan olyan mint az impulzív költekező, függő, szenvedélybeteg, vagy az a fogyókúrázó, aki "elcsábul". 

Na mind1, leírtam röviden mit gondolok erről. Persze bizonyíték még nincs arra hogy valóban lehetne 100%-os gyógyulás pszichoterápiásan bármilyen pszichés bajra, mindenesetre kizárni nem lehet és nem is érdemes ezt a lehetőséget, tehát érdemes ezzel is foglalkozni ugyanúgy mint az egyéb lehetőségekkel. Egyébként pont a pánikbetegség az ami 90%-ban gyógyítható kizárólag terápiásan, és ez már most is bizonyított, a depresszió is. Ha valakit érdekel a téma, Martin Seligman: AMin változtathatsz és amin nem című könyvében részletesen ír a különféle problémák jelenlegi kezelési módjairól és eredményességükről.

 

Offline

Sziasztok!

Egy gyors kérdés: Balassa utcába, bentfekvősre vidékiek is mehetnek, vagy csak budapestiek? 

Offline

szia Eumate!

Én voltam a Tündérhegyen és a Tahasassában is!

Állítólag,a Tündérhegyen "inkább" a depresszió-szorogásban szenvedőket fogadjk "előszeretettel", a Tahalassa pedig az egyéb,agresszív betegeket,borderline,egyebeket.(orvos mondta)

Tahalassában két napot voltam bent,utána kiraktak. Tündérhegyen pár órát. Utána mások ösztönzésére próbáltam még jelentkezni,de mindig közölték,hogy ez nem aktív osztály,oda olyanok mennek,akiknek már van gyógyszerük rendesen beállítva,magyarul "félgyógyultak"

Érdemi tapasztalatot nem tudok leírni.

Azt tudom esetleg még,hogy egy pánikzavaros ismerősömet a Honvéd kórházi befekvése után előbb tündérhegyen,majd a tahassszába próbáltak kezelni. A tahalassa elvett az életéből kemény 3/4 évet,ami alatt rajzoltak,beszélgettek,esetleg mozogtak és énekeltek.

Amikor kijött a srác,gyakorlatilag az alapbetegsége szerintem nem változott.Elmentem vele beülős helyre,nem akart,rájött a pánik,futott haza,hazakísértem. Én ez alatt felvételiztem,igaz,kurva szarul vagyok.

Én aktívra akarok befeküdni,hogy ott lerendezzenek,akárhogyn is,itthon is ezt sürgetik már.

Nagyjából ennyi.Magyarul semmi közvetlen hosszabb tapasztalatom nincs. Az agresszívakat azonnal kirakják.

Offline

eumate írta:

Thalassa Ház Tündérhegy, Balassa utca: Van aki rövid összefoglalót tudna írni róluk /előnyük/hátrányuk, erősségeik? Én fontolgatom hogy bemenjek, de ehhez szükségem volna támpontokra. 

Köszönöm

Kíváncsi vagyok, hogy valaki volt-e bent mind a három helyen.

Én csak a Tündérhegyen voltam, nekem nem jött be, de ez nem jelent semmit.

Sajnálom, hogy nem tudok segíteni.

Mennyi időre mennél?

Offline

Thalassa Ház Tündérhegy, Balassa utca: Van aki rövid összefoglalót tudna írni róluk /előnyük/hátrányuk, erősségeik? Én fontolgatom hogy bemenjek, de ehhez szükségem volna támpontokra. 

Köszönöm

Offline

Sziasztok! 

 

Hídvégi Krisztina vagyok a Heti Napló című musor riportere.

 

Van köztetek olyan,aki valamilyen fobiaban szenved és egy rövid interjúban meselne erről? 

 

Köszönöm! 

 

Kriszta

 

hidvegi.krisztina@atv.hu

 

Offline

A SOTEról(Balassa) simán elhúztam foglalkozások után. Ha olyan az egyetem és késő délután is vannak óráid, szólsz és lelépsz. Csak esti vizitre(gyógyszerosztásra) mentem vissza. Nem szegtem szabályt. 

A foglalkozás ideje szent, az összes többi nem. 

Nem várták el, hogy bent poshadjak fél napokat, de nem sok kedvem volt a betegársakhoz se 0-24 koliszoba méretű lakódobozokban. :) 

Hazamentem, megkajáltam, tornáztam, majd visszamentem aludni a Klinikára. Mivel háromnegyed óra oda, háromnegyed vissza, plusz otthon valamennyi idő, legalább 2-3 órát elvoltam.

Persze lehet, ez állapot függvénye is. (2011-es időszak.)

 

 

Offline

Szia Kalap!

Bárhová mész is, mindenhol be kell tartanod a szabályokat -- tehát ha nappali kórházba mégy be, akkor ott általában különféle foglalkozásokon kell részt venni, és van, ahonnan nem lehet kimenni se, csak hétvégén. Nem tudom, mit értesz azon, hogy tolerálnák-e a nárcizmusodat. 

Offline

Sziasztok!

Szociális fóbiával, alvászavarral, szorongó személyiségzavarokkal (leginkább elkerülő), enyhe nárcisztikus személyiségzavarral (ezzel valamennyit haladtam az elmúlt időszakban) és felnőttkori figyelemzavarral (+internetfüggőséggel) melyik klinikára küldenétek? Mindenképp szeretnék befeküdni valahová, mert a problémáim kezeléséhez úgy gondolom, állandó kontrollra van szükségem, hogy a megpróbáltatások elől ne vonulhassak rögtön vissza a kényelmes buborékomba. 

A fenti eredmények öndiagnózis útján születtek és a pszicho-s karrierem is csak mostanában kezdődött. Az elmúlt 1 hónapban kerestem fel pszichiátert, aki két alkalmas állapotfelmérés után - részben mivel a terápiát anyagi okokból nem tudtam vállalni - Tündérhegyre küldött (+ napi 1 Wellbutrint írt fel és javasolta az ADHD diagnosztikát). Ez azért is volna jó, mert viszonylag gyors, strukturális változást szeretnék. Viszont mit gondoltok, ott hogy tolerálnák a nárcizmusomat, és én vajon hogyan bírnám az ottani légkört? Esetleg a SOTE klinikája, vagy a Thalassa Ház megfelelőbb volna számomra? A Wellbutrin mellett fél éve szedek Frontint alváshoz, és sajnos fizikailag sem vagyok kifogástalan állapotban, így a gyenge immunrendszerem miatt sok alvásra volna szükségem.

Egyébként 22 éves egyetemista fiú vagyok, de tanulmányaimat most szüneteltetni kívánom, ugyanakkor ha lehet, azért elvétve bejárnék néhány órára, hogy ne vágjam el magam teljesen a külvilágtól. Ezt valamelyik intézmény lehetővé tenné?

(PS: sajnos csak vidéki lakóhellyel rendelkezem, szóval ezért is fontos lenne a befekvés.)

Ha normális helyre akarsz menni, ahol pszichoterápia van, akkor Miskolc ma Magyarországon az egyetlen ilyen. Dr. Kocsis Jánost keresd, egy fél évig is ott lehetsz, s ott valóban csinálnak is valamit. Én még nem voltam ott, ezt az orvost és csapatát, munkáját Debrecenből ismerem. Ha meg hirtelen keveredsz krízisbe, akkor Budapest a Péterfy.

Offline

nem tudok semmit

vmi országos intézetbe akarok menni

thegyen más voltam, oda nem akarok visszamenni

thlassázni sem akarok

helyi pszichiátriára nem akarok menni

áterem csak mellékhatást okozó további antidepresszánsokat akar írni a risperdal és olwexya és rivotril mellé

célom: állapotfelmerés, esetleg terápia

Offline

kormoskandur írta:

sziasztok

a Balassáról kinek milyen tapasztalata van? aktuális lenne ott egy kezelés

írjátok le a véleményeteket, tapasztalatotokat. pm-et is írhattok

Melyik osztályra mész? És mennyi időre?

Offline

sziasztok

a Balassáról kinek milyen tapasztalata van? aktuális lenne ott egy kezelés

írjátok le a véleményeteket, tapasztalatotokat. pm-et is írhattok

Offline

Juotottam volna le. Bocs. Mostmár jobb a helyzet.

Offline

Sokan lehúzzák háziorvosos indítást, de nekem pl volt MR CT vérvizsgálatok célzottan (pl pajzsmirigy). Vashiányra szedek vast. Kiderült nem bírom a tejet. Ugyanúgy hetekig alig bírtam ágyból felkelni. Közben lett pszichiáterem. Javasolta a Thalassa házat, de dolgozni mentem. Az asperger végeredmény hamarosan kéznél. Sztem érdemes egy alapos kivizsgálással kezdeni...engem is úgy vittek...magamtól nem jutok le az SZTK-ig sem. 

Offline

Köszi ám a válaszod, olvastam..de.. én annyira bizonytalan vagyok most szinte mindenben. Én a depim alatt nemhogy környezetváltozást szeretnék, hanem az ágyamból alig szállok ki..a boltig hatalmas erőszak árán megyek el, de azt is már csak a legvégső esetben.  ..és nem tudom mitől fog ez elmúlni...aztán az emellé járó, nálam hányinger, rossz közérzet, nem evés...semmihez nincs kedvem..ha valamit mégis muszáj, szinte erőmön felül viszem véghez azt...szóval, hosszúúúú

Offline

 Te elégedett voltál?

Offline

 No meg most nem is tudom hol van ez a Thalassa,/ már megnéztem, de most hirtelen nem tudom/ de én mostanában mondjuk 2-3 km átmérőjű kör távolságra tudok elmenni itthonról. Egyedül is, de ha jön velem valaki, nekem az sem segít Sad Jobb napomon talán egy xanax többet segít...

Offline

 Köszi Smile Nem értem minek kell megfelelni ott? annak, hogy elég szarul vagyok e, vagy éppen túl sok az amit elmondok az  oda? Shock

Offline

Én pár évvel ezelött próbáltam a Thalassába bekerülni...oda nem kell beutaló, akkor minden kedden volt elbeszélgetés, ami fél óra kb. és még azon a héten csütörtökön felhívnak hogy sikerült e bekerülni vagy nem....

Offline

 Ez a bizonytalanság sem járul hozzá, hogy stabilitás fele haladjon az ember... Valahogy nem látom megoldottnak, nem látom a menetét..és mintha senki nem látná... Nekem az lenne  a célom, hogy rendbejöjjek, ha kell hosszabb távon egy és nem több gyógyszer szedésével..aztán persze, abba is tudjam majd hagyni.... De nem nagyon látok ilyen egyszerű esetet. 

Offline

 Én is olyan határozatlan vagyok..vagy mégsem?  surpriselaugh

Félek elkezdeni , mert ahogy olvasok itt is , máshol a net-en is, egyre jobban belekeveredik az ember és nem kifele..egy gyógyszer, aztán a gyógyszer mellékhatására gyógyszer, aztán a mellékhatásokat kivédő mellékhatására gyógyszer..és így tovább Sad De ha meg belegondolok, hogy milyen rosszul voltam a Scippától, pedig csak egy hétig szedtem..alig merek belevágni a következőbe. az orvos azt mondja, az antidepi gyógyszer sokkal "jobb", mint a feszéltségoldó xanax..... vajon tényleg jobb lesz ? vagy a xanax mellé jön egy újabb gyógyszer..és aztán még a többi...?? 

Szóval, tanácstalan vagyok nagyon. 

Offline

Az is jó? azt hittem csak pszichiátriai.

Offline

köszi, hát, nem is tudom tényleg mi a jobb megoldás. Írtam már, én magán pszichiáterhez járok, egy nagyon rövid ideje..de már most a a gyógyszer elkezdése után pár nappal sem tudtam elmenni hozzá..és persze, ha nem szólok, azt is fizetni kell..Sad de előre, ilyenkor egyik napról a másikra sem tudom hogy leszek, nemhogy egy hétre előre....

Offline

esetleg háziorvosi beutaló?

Offline

Megvannak a körzetei, de úgy vettem észre, máshonnan is be lehet kerülni.

Tavaly 3 hétig voltam benn, beállítottak gyógyszereket, más semmi nincs, úgyhogy kicsit unalmas, mondjuk nem is szórakozni jár oda az ember. A legtöbb betegnek van kimenője, a közel lakók haza jártak fürödni is.

Offline

Köszönöm! Még annyit, bárhonnan utalhatnak oda, vagy megvannak a saját körzetei? és tudsz róla valamit? Milyen hely?

Offline

 ok, lehet , sőt biztos igazad van... annyira rossz volt, hogy nem volt egy pillanatom sem szinte az elterelésre..és sajna jellemző rám, inkább a belehergelés Sad Sad Most majd a Scippa helyett másikat kezdetnek velem. Nagyon félek már előre..addig kis xanax-szal vagyok el. A Scippa alatt elég sokat be kellett vennem, hogy kibírjam..rá is szokom lassan így arra is Sad(

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges