Élet Tündérhegyen.

348 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Offline

Köszi az infókat.

 

Offline

nemsanyi írta:

Köszi heimweh.Jó hogy valaki válszolszt.Arról mit tudsz mondani milyen a társaság életkora,milyen panaszokkal ,főleg fiatalok vnnak bent úgy tudom de vannak azért 40-esek is.Persze az legjobb lenne szobaton elmenni körülnézni,de valahogy engem nem vonz most ez az egész pedig lehet jó lenne.Ha bemennék is inkább a társaság miatt,meg hogy vannak orvosok is,és több idő jutna egy betegre mint a körzetiben

minden korosztály képviselteti magát, 16-tól nagyjából 60 éves korig, de az, hogy milyen arányban értelemszerűen változó, persze nagy általánosságban elmondható, hogy több a fiatal, huszonéves. de az "összetétel" és a társaság amúgyis folyamatosan változik, hiszen minden héten vannak érkezők és távozók is. ha hiányzik az életedből a társaság, vagy a közösségi élmény, már önmagában akkor van értelme belevágni, legalábbis személy szerint én ezt gondolom. már csak azért is, mert mikor én bekerültem, az egyik legnagyobb problémám az volt, hogy totálisan elszoktam az emberektől úgy egyáltalán, sokat segített az ott eltöltött idő abban, hogy egy kicsit újra-szocializálódjak. de mindemellett, ez volt az egyetlen hely ahol úgy éreztem, hogy valódi szakemberekkel van dolgom, és, hogy valóban komolyan veszik a problémámat, partnerként kezelnek, és valóban tudok tanulni valami újat magamról. ennek ellenére persze az nem szerencsés ha az ember úgy vág neki, hogy csodát és teljes fordulatot vár az életében ettől a néhány hónaptól, de szerintem a túlnyomó többségnek rendkívül hasznos. szóval én csak bátorítani tudlak!

Offline

Köszi heimweh.Jó hogy valaki válszolszt.Arról mit tudsz mondani milyen a társaság életkora,milyen panaszokkal ,főleg fiatalok vnnak bent úgy tudom de vannak azért 40-esek is.Persze az legjobb lenne szobaton elmenni körülnézni,de valahogy engem nem vonz most ez az egész pedig lehet jó lenne.Ha bemennék is inkább a társaság miatt,meg hogy vannak orvosok is,és több idő jutna egy betegre mint a körzetiben

Offline

nemsanyi írta:

Engem is mostanában kapacitáltak errefelé.Bentfekfős,bejárós is lehet megállapodás kérdése.Rövidebb is lehet mint 3 hónap ha eljössz vagy elküdenek.De vannak sokan akik megjárták ők pontosabban tudják mi a helyzet a gyakorlatban

nagyjából ez a helyzet, igen. a legrövidebb befejezett "kezelés" (vagy minek is nevezzem?) három hónap, de lehet ennél jóval hosszabb is amennyiben úgy ítélik meg, hogy több időre van szükséged. de ha jól emlékszem hat hónapnál tovább senkit sem marasztalnak. ez nem pszichiátria, bármikor távozhatsz önszántadból, bár általában erről azért igyekeznek lebeszélni, és ha végül mégis a távozás mellett döntesz akkor is adnak egy időpontot két-három napon belül, hogy ekkor menj, tehát nem azonnal, valójában azonban ezt sem kötelező betartani természetesen, a szó legszorosabb értelmében azonnal is leléphetsz ha akarsz, de ezt nagyon nem veszik jó néven. és természetesen valóban el is küldhetnek, amennyibben nem tartod be a legalapvetőbb szabályokat, és egyáltalán nem vagy együttműködő, vagy úgy ítélik meg, hogy más jellegű kezelésre van szükséged, vagy mások gyógyulását, terápiáját hátráltatod. nem csak befeküdni lehet, van lehetőség bejárásra is hetente talán háromszor megadott időintervallumban, de ezt csak indokolt esetben javasolják és engedélyezik, mindig a befekvést ajánlják, bejárós csoportokra eleve lényegesen kisebb, minimális létszám-keret van fenntartva, de lehet, hogy ezzel kapcsolatban valaki kijavít(?). a befekvés esetén egyébként hetente kétszer kérhetsz kimenőt, értelemszerűen akkor és olyan időpontra amikor nincs foglalkozásod, illetve hétvégére mindenki hazamehet. egészen pontosan pénteken délelőtt/kora délután lehet távozni, és vasárnap estére kell visszaérkezni. aki nem tudja megoldani a hazautazást minden hétvégén, mert mondjuk túl messze lakik, az bent maradhat hétvégére is. foglalkozások nincsenek, de ügyeletes ápolók és személyzet természetesen igen. nagyjából ennyi.

Offline

Engem is mostanában kapacitáltak errefelé.Bentfekfős,bejárós is lehet megállapodás kérdése.Rövidebb is lehet mint 3 hónap ha eljössz vagy elküdenek.De vannak sokan akik megjárták ők pontosabban tudják mi a helyzet a gyakorlatban

Offline

Feeling írta:

Úgy tudom, hogy bentfekős. 

Asszem bejárni is lehet... Ha befekvős akkor meg 3 hónap, ha jól tudom

Offline

Sziasztok! 

Nem tudom, olvassa-e még valaki ezt a fórumot. Új vagyok még itt, illetve már egy ideje regisztráltam, de még nem írtam a Burára. 
Tündérhegyről szeretnék érdeklődni. A pszichiáter, akinél voltam, ide irányított tovább, és azt már tudom, hogy a szombati napokon vannak az elbeszélgetések, csak azt nem értem, hogy akkor ez most befekvős hely?  Mert én még iskolába járok, és akkor egyenlőre, nem tudnám elkezdeni, ha több hónapra be kell feküdni (ha jól értesültem). 
Egyébként, diagnózisként kevert szorongásos depressziót és nem meghatározott személyiségzavart írtak a leletemre, de már fogalam sincs, hogy mi is ez... 

Előre is köszönöm, ha valaki ír! 

Offline

Nekem Tündérhegyen leginkább a közösség segített, a szociális élmény.

Valahogy számomra egy biztonságos közeg volt, ahol lehetek lelki beteg, mert ezért nagy eséllyel senki nem ítél el, hisz mindenki azért van ott, hogy gyógyuljon. Sajnos nem mindenki fogta ezt fel, de hát istenem, nem vagyunk egyformák.

Számomra érdekes volt a sok életút, hogy ki honnan jött, s hová jutott.

Sok emberrel jóba lettem, mondjuk ugye a fiatalabb korszálynak ez talán könnyebb.

Ott kezeltek először nőként életemben. Ez sokat segített az önértékelési problémáim leküzdésében.

A terapok szerintem sincsenek a helyzet magaslatán, mindegyikre ráférne egy terápia Laughing out loud Most nem emelek ki embereket, de aki bent volt, bizonyára van sejtése kikre is gondolok.

Nekem spec a terapom vont le olyan következtetéseket, hogy csak néztem, hogy mivan?! XD

Kimenő, hát az szerintem attól függ, ki lesz a terapod. Van aki szó nélkül kienged, van aki heti 1x max, még akkor is, ha ennek pont semmi köze a terápiádhoz.

A gyógyszer ugyan ez. Pszichológus nem igen ad bogyót, de pl Irén szerintem előszeretettel tömött mindenkit tele antipszichotikummal.

Nekem pont olyan problémám volt, amiben segített az, hogy távol legyek otthonról, és végre kívülről lássam, mindazt, amiben korábban benne voltam/szenvedtem.

Én nagyon élveztem a bent létet, bár nem tudom, hogy most ezzel a fejjel, megint bevállalnék e egy kört Laughing out loud

 

Offline

Én úgy gondolom, hogy ez a hely pontosan a bántalmazottaknak, sérülteknek van, s nem pedig a bántalmazóknak. Azoknak ott van a börtön vagy az elmegyógyintézet. Ez nem az a hely. Itt segítenek abban, hogy kiutat találj a saját sérelmeidből, szorongásaidból. Se több, se kevesebb. Persze minden ember más, valakinek segít, valakinek nem. Viszont ezt döntse el saját maga, saját tapasztalatok alapján. Nem pedig más szubjektív véleménye alapján. (Ezt legfőképp a jövőbeli olvasóknak szántam.)

Offline

Miben érezted úgy, hogy lesajnálnak? Hogy adták ezt tudtotokra?

Az valóban elég igazságtalan, hogy a bántalmazókat nem zárják be, de ez ellen lehet tenni, szerencsére vannak szervezetek, amelyek harcolnak a bántalmazottakért.

Bementem,mert reméltem segít.A végére csak kiüresedttebb lettem,mint az elején.Gyógyszert nem szedtem,most sem szedek.Ott 2 hétig adtak valami rivotrilt,de le is szedtek róla,mert kb.csak kiüresített.Az egész helyet lelketlennek éreztem és értelmetlennek.Nem azok voltak ott akik ütötték a feleségeiket,gyerekeiket, hanem akik elszenvedték.És ők voltak a lesajnált hülyék.A macskáknak volt a legtöbb értelme meg a jólevegőnek.Rajzolni egész szerettem,mert színvonalas alapanyagok voltak elérhetőek.De amúgy egy nagy kalap szar az egész,begyöpösödött terapokkal akik avégén valamit rádhúznak aminek van BNO kódja.Mindezt igényesen,mert a zárómba olyan műtéti hegek is szerepeltek,amik rajtam nincsenek.Kiderült egy másikból maradt benne.

Offline

Tudtam, hogy az ijesztő szót pontos j-vel kellett volna írnom. Smile Ezt átírom.

 

Nagyon élvezetes volt olvasni ezt a blogod babarczyeszter! Jól összefonódott a te és a melltartód története, ez nagyon tetszett benne. A valóság szüli a legjobb történeteket.

Offline

Ez már teljesen off, de legfeljebb kitöröljük.

Itt van az egyik (már elég régen írt) beszámolóm az amerikai öngyilkosságról:

/blog/babarczyeszter-blogja/2010-apr-21/pushup-elhangzott-a-litera-2001-es-eloszilveszteren

Offline

Szia Marci!

Nem akartam ilyen látszatot kelteni. Természetesen nem természetes Smile

Más kérdés, hogy ha valaki harminc éve szuicid, akkor eléggé kívülről nézi az ilyesmit. Talán különös, de nekem nem segít, ha érzelmeket viszek a problémáimról szóló beszámolókba -- ha valamit, inkább humort. 

Nem bántottál meg egyáltalán. És sajnálom, ha számodra ijesztő volt. 

Eszter

Offline

no para, nem volt bántó, csak tényleg érdekel, miért érzed ezt lazának.
Eszter, biztos vagyok benne, nem veszi lazán, az itteni megnyilvánulásai alapján sem, de persze nem szorul védőügyvédre sem a személyemben Smile
szóval semmi gond, csak megkérdeztem.
de ez kicsit offtopic lett. én ezért bocs'.
 

Offline

zomebazam írta:

Miért baj az, hogy tárgyilagosan ír erről Eszter?
És hogyan kellene szerinted?

Semmi bántó szándék nem volt az üzenetemben, vagy nem annak szántam. Elnézést ha valaki úgy értelmezi!

Maga a lazaság az, ami nekem az öngyilkossággal kapcsolatban ilyesztő. Nekem így jött át az a pár mondat. Tudom, velem van a baj, erre már rájöttem. Sad

Még egyszer elnézést, főleg babarczyeszter-től, hogy megbántottam!

Offline

Nem elég, hogy Amerika, még zárt osztály is... fú, az sem lehetett egy kéjhömpöly. Sad

Offline

Miért baj az, hogy tárgyilagosan ír erről Eszter?
És hogyan kellene szerinted?

Online

Nagy eséllyel nem akarták (valakik), hogy a kezeltek máshol császkáljanak és "rontsák a levegőt :S

Offline

Kimenő......

Thegy--->minden hétvégét kötelező otthon tölteni, a legelsőt kivéve, és kimenőt nekem igenis adtak. Mindig,ha kértem.

SOTE---->papír nélkül is elmehettem, elég volt szólni. Még el is küldtek a kezeimre textil kesztyűt venni. Nem vehette meg a férjem. Muszáj volt nekem elintéznem.Terápiás céllal persze. Hétvégékre innen is hazamehettem.

Offline

Huligán írta:

Nem jó a Tündérhegy, sőt ha érdekel, a Thalassa ház sem. Szerintem az összes ilyen nagy lófasz Laughing out loud nem az egyénnel törődnek, ki nem szarja le a nyomorodat, elmondod egy kiscsoporton, aztán akkor? Be vagy zárva egy csomó emberrel, akik mind hülyék Laughing out loud Ha valakinek hasznàlt, akkor örülök neki. 

Ez így konkrét. Laughing out loud

Online

 Nekem nem volt gondom a terapok nagycsoportos közreműködésével. Szerintem fárasztó lehet a nagycsoport mindenkinek, őket is illeti az együttérzés. Smile

 

Offline

babarczyeszter írta:

Nem akarlak elkeseríteni benneteket, de egy elit amerikai kórház zártosztályán (ahová bedugtak, miután öngyilkosságot kíséreltem meg) detto ugyanez volt a nagycsoport. Néhányan hosszan sorolták a panaszaikat, a többiek meg ültek és bámulták a lábfejüket.

A te tolladból az öngyilkosság úgy hangzik, mintha az egyik legtermészetesebb emberi cselekedet lenne.

Offline

OFF Szia Huligán, lécci, ne toldd túl a trollkodást ON

Offline

Nekem segített. Már azzal is,hogy amíg ott voltam,addig sem kellett otthon lenni. Én szívesebben mentem nagycsoportra,mint egyéb foglalkozásokra. Az egyénit vallatásként éltem meg,kicsit sok volt a szemrehányó tekintet. A kis csoporton ketten vagy hárman vitatkoztak,veszekedtek,a szoba (kórterem) megbeszéléseken eredmény szinte soha nem született. A művészeti foglalkozást (rajzolj,festegess) utáltam,ahogy van,a  pszichodráma foglalkozás volt a kedvencem. Az egyik nagy csoporton csokit majszoltam. Persze kiszúrták a sasszem áterek, erre minden szempár rám meredt. Engem ez egy cseppet sem zavart, végre beszélhettem. Egyszer egy új páciens (fiatal lány) az első nagy csoportján 4-5percenként odament az áteréhez, hogy megkérdezze, kimehetne-e. Nem bírt a fenekén ülni egyfolytában 5percet sem. Annyira zavarták a többiek. Mikor a 10éves kislányomat elvittem próba éneklésre a Magyar Rádió gyermekkórusába, azt mondta,nagyon szívesen énekel,ha kimennek a teremből a többiek. Ebből tanulva zongora órákra írattuk be.Ott nem zavarta senki sem. A 2008as Tündérhegyi karácsonyi műsor elején, végén és közepén is szerepeltem.

Offline

Nem akarlak elkeseríteni benneteket, de egy elit amerikai kórház zártosztályán (ahová bedugtak, miután öngyilkosságot kíséreltem meg) detto ugyanez volt a nagycsoport. Néhányan hosszan sorolták a panaszaikat, a többiek meg ültek és bámulták a lábfejüket.

Offline

Huligán, te mit csináltál nagycsoporton?

Online

Legtöbbször WC-papírról, csapokról, ablakokról, kórházi kaja minőségéről van szó és teljesen felesleges.

Én is így tapasztaltam, hogy túlnyomórészt  ilyesmikről esik szó. Pl. nagycsoporton, technikai szakértés során tanultam a csőgörény kifejezést. :D 

Azért néha becsúszott egy-egy értelmes, terápiás illetőségű javaslat is, amivel egyet tudtam érteni(pl. legyen több testmozgásos óra..), de egyébként a többség hallgatott, laposan nézegettük egymást, kínos csendek, visszafojtott mosolyok.

Még jó, hogy a SOTE-n(Balassa) csak heti egy nagycsoportot tartottak, emlékeim szerint. 

 

Offline

Világos, hogy a nagycsoportnak valami célja van. De mi?

------------------------------

Biztos neked is van valami ötleted.

Offline

Én a nagycsoporton örökös felszólaló voltam. Extroveltáltságomból adódóan. Hogy teljesen felesleges lenne ez az összejövetel? Azt aztért nem hiszem. A szocializálódás elősegítéséhez kellhet. Tudunk-e létezni tömegben? Ilyesmire kipróbálható helyzet. Tudunk-e ELhallgatni, ha kell? Tudunk-e feszültséget oldani/kelteni tömegben? No persze  erős kifejezés a nagycsoportra, hogy tömeg, de szimulálhatja az ilyen helyzetet. A mindennapi közlekedésben is előfordulhat tömeg. Egy zsúfolt metrókocsiban, vagy egy tele buszban/villamosban a megfelelő alkalmazkodás igencsak szükséges lehet. A repülőgépek utasainál meg pláne vannak forró helyzetek.

Offline

A nagycsoport majdnem mindenhol egy értelmetlen "tortúra".

Igazából leginkább a pszichiáterek és pszichológusok személyiségétől függ. Hogy mennyire tudnak egy ekkora "tömeget" kezelni. És a többségük nem tud.

Legtöbbször WC-papírról, csapokról, ablakokról, kórházi kaja minőségéről van szó és teljesen felesleges.

1-2x volt alkalmam jó nagycsoporton is részt venni.

Mikor a csoportvezető kihozott valamit a csoportból és egyes kisebb csoportokra vagy egyénekre terelte a beszélgetést, ami reflektált valamire, esetleg valami általános pszichés témára.

De ez ritka, mert a szakemberek többsége nem tud ennyi embert kezelni, ill. terelni.

Offline

nincsen baj

a lényeg, hogy a szegény betegek megjelenjenek az übermensch terapeuták között

Offline

az evolúció során állatból lettünk emberré

(az ember) félig isten félig állat (Madách)

csoportban éltek az őseink, együtt erősebbek, hatékonyabbak, könnyebben védhetőbbek voltak. a gének továbbörökítése szempontjából előnyösebb, ha a csoport együtt néz szembe pl. a mammuttal, nem pedig egyenként Smile ha beszól valaki senki sem ugrik ki a csoportból, neki rosszabb a túléklési esélye, génjeit nem tudja továbbörökíteni

Etológia mint tudomány

nem fóbia; a fóbia beteges félelem, iszony, irtózás.

nyisssatok erre egy külön topicot ez már nem Tündérhegy Smile

Offline

Mitől véd ez a nyájösztön? (Vagy fóbia) Miben segíti az életet?

Offline

írj róla egy novellát "a néma beteg" címmel

----------------------------------------------------------

Elég rövid novella volna. Inkább csak egy szösszenet. Olyat már írtam vagy ötvenet. Beteg társakról, magamról, főnökömről, szomszédról. Férjemről, anyámról, a családomról. Szenvedés naplónak elment. Uralta egy nagyon negatív szemlélet. 

Offline

Engem a férjem, a nővérem és a hugom _terelgetett_ a terápiába. Én csak amerikai filmekben láttam addig pszichiátert. Azt hittem, az ilyesmi a gazdagok luxusa. Fel sem merült bennem a gyógyító volta. Mondjuk rajtam látszódott a betegség. A kézfejemen igen komoly külső jelei voltak. Az utolsó pillanatban segítettek rajtam. Fel akartam hagyni az élettel. Annyira kivoltam.

Offline

nem fóbia, természetes emberi nyájösztön

Offline

írj róla egy novellát "a néma beteg" címmel

elolvastam az előzményeket, felmerült az, hogy kinek jön be és kinek nem a terápia.

a "pszichiátria magyar kézikönyvében" van egy frappáns táblázat a betegségekről és a terápiák hatékonyságáról

Offline

Miért húzódoznak attól az emberek, hogy bármi eseményre elsőnek jelentkezzenek? Ez valami fóbia? Mindenki engem néz..... Jujj, ...mi lesz?... "

Igen, ez egy fóbia, vannak, akik pont ezért ( is ) vannak ott a terápián.

Offline

Vajon magától ment terápiára? Vagy esetleg akarata ellenére valaki odairányította? Van nálunk kényszer kezelés? Úgy tudom már nincs. Mióta az OPNI-t bezárták.

Offline

ez pl. jogos vita, mivel írott szabályt szegtek meg.

azonban valakit szidni nagycsoporton azért, mert a szerencsétlen a risperdaltól éjjelente többször megy WC-re; gusztustalan

Offline

Igen, tényleg, nálunk is volt ilyen. Az ebédlőben volt a TV. A vacsora alatt mindig ment jó hangosan. Engem pl zavart. Bár, ki volt írva az ajtóra, hogy mikor van a TV-zés időszaka. Na ezen folyt is később jó néhány vita!

Offline

van ilyen legenda, a 20 percet végig csendben ülték le. 1 hónap után megtört, beszélt

Offline

a nagycsoporton, máshol nem volt együtt az egész társaság.

mivel egy közösség volt, a tagok között mindíg volt több kisebb-nagyobb súrlódás, ezeket nagyították fel és elemezték. a többség számára ezek nevetséges problémák voltak (ki horkol, ki mászkál éjjel a WCre, stb.), csak a sértettnek, sértőnek és a terapeutáknak volt fontos.

amikor 2 sértett vitatkozni kezdett, 1-2 ember mindíg kellemetlenül érezte magát (pl. izgett-mozgott, hangosan sóhajtozott, ablakot akart nyitni-amit nem engedtek) s őket felszólították, hogy ugyan már szóljanak hozzá a témához, mivel látszik rajtuk a feszültség

 

Offline

Volt egy olyan lány is, aki egyáltalán nem szólalt meg soha. Már azt hittem, hogy néma. De nem, csak akkor éppen volt egy ilyen hallgatós korszaka. Mély depresszió, vagy mi a csuda. Az egyénin, ha némát játszik a páciens, mit csinál egy terapeuta? Hiszen ő nem kezdeményezhet - úgy tudom - soha.

Offline

......a terapeuták konfliktusokat generáltak a közösségben .....

--------------------------------------------------------------------------------

Ezt hogy csinálták? A nagycsopi alatt, előtt, vagy után?

Offline

Tényleg ez volt. Az udvaron ment a sugdolózás. De odabent hallgattak. A kaja jó, csak elég kevés. Ha későn ülsz a közös asztalhoz, a levesből csak az üres, híg legvége jut. A dohányosok külön kasztot alkotnak. Egymás között rendezik problémáikat. Pasizni, csajozni nem volt ajánlatos az én ottlétemkor, mert a szerelmespár egyik felét bizony kitették, hivatkozva arra, hogy az ilyesmi kedvezőtlenül hat a megkezdett terápia folyamatára. Persze a párocska másik fele sem hagyta annyiban, saját kezdeményezésre abbahagyta a terápiát, hogy odakint együtt lehessenek újra. A kórteremben 6-7 ágy van. Én mindkétszer olyan páciens mellett feküdtem, aki egész éjjel kislámpa fényénél tudott csak aludni. Folyton a takarómat húztam a fejemre. Alig vártam, hogy hétvégére hazamenjek és jól kialudjam magam. Az egyik csajnak nem jutott zárható szekrény, ezért aztán a bőröndjéből kellett mindent ki-be pakolgatnia. Annyit csörgött a neylon szatyorjai nyitogatásával (éjszaka is) hogy többen a szobából már majdnem nekiugrottak. Szintén egy szobatárs, a nővérke előtt kötelezően bevett gyógyszert a mellékhelyiségben két perc múlva mesterségesen kihányta. Iszonyú volt hallgatni. Minden alkalommal megcsinálta. Senki sem vette rá magát közülünk, hogy _beárulja_. 

Offline

szerintem a nagycsoportnak semmi haszna. a terapeuták konfliktusokat generáltak a közösségben s azokat kellett megoldanunk. mikor egy csaj kőbunkó volt, nem moderálták le; senki sem szólt: a csaj nyert. udvaron persze ment a susmus

volt egy csávó, aki akart menni WC-re, nem engedték. persze majdnem becsinált, úgy futott ki. a csoport nevetett, szerencsétlen hazaszökött az első vonattal

ha a terapeutáknak nem tetszik valaki és véletlenül kimondja azt, hogy szeretne öngyilkos lenni, viszik is át a zártra, ahonnan 3 nap múlva kiengedték

a kaja egyébként jó de ez csak a ketrec aranyozására jó.

van egy csomó könyv pl tarzan összes Smile

kiscsoporton megy a hallgatás, s aki végigaludta, csendben végigülte a kiscsoportot 4 hónapig csodák-csodájára 4 hónap után távozhatott olyan zárójelentéssel, hogy "a kezelés során szorongása jelentősen javult, a közösségbe, terápiás térbe fokozatosan beilleszkedett azon résztvett, állapota jelentősen javult"

aki ráér 3-4 hónapra, s nem akar a téli hónapokban sok rezsit fizetni, nyugodtan feküdjön be.

lehet pasizni/nőzni, akit nem nyomnak tele gyógyszerrel Smile

ja és mindenki láncdohányos lett, mivel nem tudtak mit csinálni kínjukban

Offline

Persze a nagy csoporton van, aki azért nem szól, mert nincs mit mondania. Volt egy lány, aki 3 hónapig mindig, mindet végig aludta. Hacsak valaki meg nem szólította. De sok olyan volt, akinek volt mondanivalója! Csak arra várt, hogy ne elsőként mondja. Ha meg túl sokat várt, talán idő sem jutott rá, hogy elmondja. Amit esetleg tényleg fontos lett volna. Tehát: MI A NAGYcsoport foglalkozás feladata, oka, funkciója? Talán még ma sem tudom. Hiába olvastam könyveket róla.

Offline

Én kétszer voltam Thegyen. 2006,(6 hétig) 2009. (3 hónapig) Először a régi helyszínen, másodszor a mostani helyen. Nekem a csoportterápiával voltak gondjaim. Kis csoport is, nagy csoport is. Indul az 50perc, mindenki leül, elhelyezkedik. CSEND. Még mindig CSEND. Már 3-4 perc is eltelt. Na mi lesz? Senki nem kezd? Na jó, akkor majd én. És ez gyakorlat lett. Szinte minden csoportfoglalkozáson először én szólaltam meg. Végül rendre utasítottak, hogy fogjam vissza magam. Mert várni kell, míg a feszültség valakiből _kirobban_. És persze ez többnyire nem én voltam. Sosem értettem meg, hogy miért nem akar senki az első megszólaló lenni. Mikor a szóbeli érettségi volt, kérdezték: - na ki kezdi? ÉÉÉÉn! Bárhol, bármikor kérdezték: - na ki kezdi? Mindig jelentkeztem. Majd én! Soha sehol nem lett ebből semmi bajom. Miért húzódoznak attól az emberek, hogy bármi eseményre elsőnek jelentkezzenek? Ez valami fóbia? Mindenki engem néz..... Jujj, ...mi lesz?... Semmi. Abszolute de semmi. Szerintem. Mikor Kínában voltam, a shaolinok bemutatót tartottak a harcmodorukról a színpadon. Rengeteg turista néző eszeveszetten tombolt. Annyira klassz volt. Aztán egy kérdés a színpadról: - Jelentkezne valaki önként kipróbálni? Hát persze. ÉÉÉn!! Le is lettem filmezve. Ajándékot is kaptam. Egy DVD-t a shaolin életről, harcmodorról. Még ma is megvan. De vissza Tündérhegyhez. A művészetterápián mindig festeni, rajzolni kellett. Nagyon nem bírtam. Utáltam. Egy körzővel folyton köröket rajzoltam. Meg vonalzóval egyenes vonalakat. Semmi mást soha. 3 hónapig. A psz dráma tetszett. Azt szerettem. Az egyéni is jó volt, csak keveselltem. A csoport foglalkozásokon unatkoztam. Segíteni nem tudtam, a nagy hallgatásokba meg belealudtam. Mert ugye én _visszafogott_ voltam. Felsőbb utasításra. Ezek szerint van olyan, hogy valaki nem alkalmas csoport munkára? Mert folyton csak neki járna a szája? Hm... Nem tudom. Ezen el kéne gondolkodnom...

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//