8 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Topicindító hozzászólás
Offline
PTSD

Hogyan kell új fórum-alegységet létrehozni? Vagy a "pánik és szorongásba" tegyem a PTSD-t?

Offline

Bogyoka197011 írta:

Szia!

A halála előtti pár évben már együtt éltünk. Egy szobában laktunk, szinte egymás mellett volt az ágyunk. Sokszor nem tudtam elaludni, amíg meg nem hallottam, hogy lélegzik. Csak átnyújtottam a kezem és az ővé már ki volt nyújtva, hogy megfogjam. Csak rámmosolygott és tudtam, mire van szüksége. Mindenhova együtt mentünk, és ha el kellett mennem alig vártam, hogy végre haza érjek. Nagyon szerettük egymást. Kimondhatatlanul hiányzik. Eddig nem tudtam, hogy milyen érzés ha valakinek a hiánya fáj. Most minden nap megtapasztalom. Nehezen mondom ezt el a környezetemben, mert nehéz ezt megérteni. Értem én hogy ez azért nem szokványos anya lánya kapcsolat, de nekem ez volt a normális. Ebből tudok kiindulni. Nehezen is viselem, ha valaki az édesanyjáról rosszat mond vagy csúnyán beszél vele. 

Csak remélni tudom, hogy itt ezen a fórumon nem ítélnek el/meg ezért a kapcsolatért.

Járok pszichológushoz meg pszichiáterhez is, de ennek ellenére is nehezen tudok úrrá lenni a heves érzelmeimen, a sírásokon, a fájdalom érzésén. De természetesen sokat segítenek nekem. Esténkén azonban nagyon egyedül vagyok...

Sajnálom. Sad Nagyon nehéz lehet. A mi földünk életünkben ez a nehézség, hogy ha nagyon szeretünk valakit, annak az elveszítése óriása fájdalommal jár.

Az nagyon jó, hogy jársz terápiára. A pszichiáter miben tud segíteni ebben a helyzetben?

Szerintem egyáltalán nem baj, hogy ennyire szerettétek egymást és majd egyszer valamikor lesz idő, amikor enyhül a bánatod.

 

Offline

Szia!

A halála előtti pár évben már együtt éltünk. Egy szobában laktunk, szinte egymás mellett volt az ágyunk. Sokszor nem tudtam elaludni, amíg meg nem hallottam, hogy lélegzik. Csak átnyújtottam a kezem és az ővé már ki volt nyújtva, hogy megfogjam. Csak rámmosolygott és tudtam, mire van szüksége. Mindenhova együtt mentünk, és ha el kellett mennem alig vártam, hogy végre haza érjek. Nagyon szerettük egymást. Kimondhatatlanul hiányzik. Eddig nem tudtam, hogy milyen érzés ha valakinek a hiánya fáj. Most minden nap megtapasztalom. Nehezen mondom ezt el a környezetemben, mert nehéz ezt megérteni. Értem én hogy ez azért nem szokványos anya lánya kapcsolat, de nekem ez volt a normális. Ebből tudok kiindulni. Nehezen is viselem, ha valaki az édesanyjáról rosszat mond vagy csúnyán beszél vele. 

Csak remélni tudom, hogy itt ezen a fórumon nem ítélnek el/meg ezért a kapcsolatért.

Járok pszichológushoz meg pszichiáterhez is, de ennek ellenére is nehezen tudok úrrá lenni a heves érzelmeimen, a sírásokon, a fájdalom érzésén. De természetesen sokat segítenek nekem. Esténkén azonban nagyon egyedül vagyok...

 

Offline

Bogyoka197011 írta:

Sziasztok!

Édesanyámat több, mint két éve vesztettem el, de a mai napig nem tudtam feldolgozni. Sokszor betörtnek a gondolataimba az anyával kapcsolatos emlékek. Kis idő elmúlik, hogy nem jut eszembe, de akkor megint elöntenek az emlékek. Sokat sírok és nem értem, hogy miért nem enyhülnek ezek a emésztő érzések.

Szia!

Gondolom nehéz róla beszélni, de milyen emlékek jönnek fel? Jók, rosszak, vegyesek?

Felteszem, hogy jó volt a kapcsolatotok?

Lehet, hogy csak "egyszerűen" még nem gyászoltad őt el... Voltál esetleg pszichológusnál?

Offline

Sziasztok!

Édesanyámat több, mint két éve vesztettem el, de a mai napig nem tudtam feldolgozni. Sokszor betörtnek a gondolataimba az anyával kapcsolatos emlékek. Kis idő elmúlik, hogy nem jut eszembe, de akkor megint elöntenek az emlékek. Sokat sírok és nem értem, hogy miért nem enyhülnek ezek a emésztő érzések.

Offline

http://nyugodtlelekkel.hu/

"

A generalizált szorongásos zavar (GAD) jellemző tünetei: szélsőséges, tartós és koncentrált szorongás legalább 6 hónapon keresztül, csaknem állandóan, nyugtalanság, fáradékonyság, koncentrálási zavarok, ingerlékenység, alvászavar és izomfeszültség, rettegés a jövőtől – életkörülmények, egészség, pénzügyek, munkahelyi teljesítmény, házassági problémák –, félelem a kapcsolatoktól, az elvárásoktól, egzisztenciális aggodalmak.

Mindez jelentősen befolyásolja az egyén teljesítményét, ami ráadásul tovább fokozza a szorongást, és így teljesen átveheti az uralmat az érintett élete fölött. A beteg javarészt érzi, hogy szorongása, aggodalmaskodása túlzott, de képtelen ezen túllépni.

A GAD előfordulása a népességben átlagosan 6-9% közötti, és a nőknél gyakoribb.

Ha a betegséget nem kezelik, krónikussá válhat. A panaszok jellege és intenzitása változó lehet, de maguktól nem múlnak el, és idővel egyéb szorongásos zavar, pánikbetegség, depresszió társulhat hozzájuk.

A folyamatosan fennálló GAD magas vérnyomást és egyéb fizikai szövődményeket is okozhat.

"

Offline

Kérésre hozom fel ezt a topikot.

//