955 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Online

Találó Smile

Offline

"Most tél van és csend és hó és halál" (Vörösmarty) - valahogy így.

Online

Leginkább azt szeretem benne, hogy több az energiám ilyenkor és a hideg miatt nem zárkózok be. (nagyon fázós vagyok) Olyan programok is számításba jöhetnek, amik télen számomra élvezhetetlenek: séta a szabadban, parkok, strand, éjszakai jövés-menés, koncertek. Nyárról a bulik, szabadság, függetlenség, feldobottság jut eszembe. A nyári éjszaka a kedvencem. 

Őszről és a télről a hideg, szenvedés, fájdalom, veszélyek, félelem és a halál jut eszembe. Havas időben, napsütéses napokon könnyebb.

 

Offline

Ilyen nekem is volt a kognitív terápiában, de egy kis idő múlva kötelezettségnek éreztem ezt is, és inkább rontott az állapotomon. Amiatt, hogy KELL írnom, keresnem a napban a (ki tudja, hogy az-e) jót.
Én nem szeretem a tavaszt és a nyarat, mert akkor szinte kötelező hepinek lenni a társadalmi elvárások miatt, a hormonjaim meg nem pezsegnek ilyenkor sem.
És iszonyú gebe vagyok, amit nem szívesen mutogatok ilyenkor, meg nagyon fehér a bőröm és nem szeretem a napot, napozást sem. Így meg igazán strandra/Balatonra sem megyek a családdal, mert ezt is szégyellem.

Online

Régen írtam örömnaplót is. Ez is segített. Minden napra kellett írni valamit, ami örömet okozott és tudatosan keresni az örömforrást.

Minden törekvésem ellenére van egy évszaki ingadozás a hangulatomban. Ősszel és télen mélyül a depresszió, tavasszal és nyáron jobban vagyok. Hízni is ilyenkor könnyebb.

Online

Antipszichotikumot lassan már 4 éve, antidepit 1,5 éve nem szedek. Ezzel egyidőben hagytam el a nyugtatót. Később alkalmi nyugtató szedésre álltam vissza. Most ezt is minimalizálni szeretném. 12 napja vettem be utoljára Frontint. 

Offline

Igen, ez nagyon jó, hogy ebben már így benne vagy. És az a jó, hogy ezekre (gondolom) már nem kell kényszerítened magad, mert tudod, hogy szükséged van rá és jót tesz neked. Egyre jobban vagy önmagaddal.
Én sosem gondoltam, hogy eljutok ide valaha is, de hát ez van mégis. Most jön a kievickélés hosszú folyamata.
Ha nem titok, te szedsz valami gyógyszert is?
 

Online

Teljesen egyetértek.

Nekem ezek lépésenként tértek vissza. És amint egy kicsivel több épült be a napi rutinomba kicsit jobban lettem. Ebben a kicsit jobb állapotban idővel képessé váltam arra, h még pár dolgot beépítsek. Összességében véve pozitívan hatottak vissza. 

Ez több éve tartó folyamat. A kiindulási ponton naphosszat csak feküdtem (kb 5 hónapig) és apró dolgokra sem voltam képes. Pl orvoshoz menni vagy mosogatni. Fürdés + fekvés volt a napirendem.

Most újabb dolgokat próbálok beépíteni, rendszeresíteni: fokozott figyelem, hogy eleget egyek és igyak, tanulás, relaxáció, torna, házimunka növelése, kimozdulás/szórakozás. 

Ezeket most segíti, hogy már csak nagyon nagyon kevés túlórát vállalok és a másodállásban végzett munkát is nagyon le tudtam csökkenteni. Így tudtam időt éa energiát felszabadítani.

 

Offline

Evvel tökéletesen egyet értek, csak hát ami nem megy ugye...
A terápián az önszabotáló, önb..gató részemet próbálja a doki kezelni, hogy inkább a segítő felnőtt-szegmens érvényesüljön.
Most kaptam egy kis "házit", de hangsúlyozta a terap, hogy ezt csak magamért teszem meg, nem neki.
Nagyon sok rutin leépült az életemben az utóbbi időszakban, ezeket lassan valahogy vissza szeretnénk építgetni.
Attól nagyon óvott, hogy hirtelen kezdjek el "normális" lenni, mintha nem lenne bajom, éljem úgy az életemet, napi plusz 20 feladattal, amik régebben könnyen mentek (pl. pipere, öltözködés, bizsuk, kézimunka, nagyobb takarítás, kimozdulások stb.). Szóval ezt ne, mert ez nem szülne jót, a követelőző énemből jönne, nem a segítőből.
Szóval hiába akaratgyengeségnek tűnik, sokszor ostorozom is magam emiatt, de nem lenne jó ezt még erőltetni. Nem véletlenül épültek ezek le.
Köszi a biztatást!

Online

matiri2 írta:

Ennél több időt nem tudunk együtt tölteni, mert ált. 12 órában dolgozik, ami valójában több, és mikor itthon van, akkor aktív pihenéssel, mondhatni saját magával tölti el az idejét. Gépezik, tv-zik, alszik. Egyetlen közös program a vásárlás. Van, hogy nem is eszünk együtt, annyira más az életritmusunk, szóval inkább olyanok vagyunk, mint akik társas magányban élnek hárman, nem mint egy család.
Barátai neki egyáltalán nincsenek, mert nincs rá igénye. Nekem volna, de valahogy az utóbbi években mindenki elszivárgott, meg én is itthonülőbb lettem, mert zavart, hogy lefogytam, megőszültem, depis vagyok stb. leeresztettem sajnos.
Nagyon rá vagyok gyógyulva a családra, valahogy így maradtam abból a korszakból, amikor tényleg teljes embert kívánt a velük való foglalkozás, főleg persze a fiammal. Ez valahogy hiányzik is, nagyon sajnálom, hogy már nem tíz éves, de ez van.
Lenne időm és alkalmam is más életet is élni, mint mellettük dekkolni tétlenül, de valahogy nem megy, valami nem engedi meg bennem. (kritikus szülő?!).
Pedig így tényleg lassan becsavarodok, hogy még mindig szinte csak az ő lélegzetüket lesem, miben van rám szükség. És sokszor érzem, hogy nincs szükség, maximum kaja és házimunkák, ilyenkor jön a bőgés meg a szuicid gondolatok.
Munkákat sokszor próbáltam, de a szakmámban csak egyszer sikerült elhelyezkednem egy megbetegítő főnök mellett, 2 évig bírtam, aztán jöttek ilyen titkárnős-jellegűek (abszolut nem az én pályám, hamar lecsengtek), sokáig kerestem azután is, önkéntes is voltam, de most már nincs se erőm, se reményem, hogy találok valamit.
Igazából magamnak kellene kitalálnom valamit, mert van műhelyem (szellemi szabadf. vagyok hivatalosan), de a depi ebben is akadályoz most. Nem vagyok kreativ sem, meg az agyam is valahogy betokosodott. 
A terapban ezért reménykedem, mert úgy érzem, én magamat nem tudom kihúzni, a családot nem érdekli.

Nemcsak azzal segítesz a családtagoknak, ha lesed a kívánságaikat. Az is jó érzéssel tölti el őket, ha azt látják, hogy a másik ember jól van, tevékeny, vidám. Szerintem ez az egyik legnagyobb, amit lehet értük tenni és a legfájóbb, ha szenvedni/leépülni látják a szerettüket.

Ezzel nem bűntudatot szeretnék kelteni, hanem felhívni a figyelmedet arra, hogy nemcsak a házimunka és hasonló dolgok, amikkel tenni lehet értük. Azzal is "segítesz", ha nem hanyagolod el magad, sikerül kimozdulni, barátokat, hobbit találni, hanyagolni az ivást stb. Minden kis lépéssel értük is teszel. 

Szerintem jó úton jársz! 

Offline

Igen, ez mindennel így van az életben, hogy valamitől függünk, nincs olyan ember, akinek ne lenne ilyesmi, és jó esetben valami építő tevékenység a szenvedélyü(n)k.
A Xanaxról is csak úgy lehet leszokni, ha van helyette más, lehetőleg nem pia, drog, rivotril, túl sok kaja stb. 
Én is nehezen viselem el a hétköznapokat, ezért kell a xanax is, és nincs helyette életcél, munka, szerelem, hogy csak úgy átkapcsoljak sitty-sutty, ezt teljesen át tudom nálad is érezni.
A dührohamok amúgy nem jellemzők rám, elég szelid vagyok, de a terápia előhozott bennem egy dühös gyereket, akkor kellett emelni gyorsan, a családom érdekében is.
Leszokni meg nagyon lassan megy sajnos, ha sikerül főleg.
 

Offline

Köszönöm a választ, és igen van, csak nagyon nehezen beszélek erről még egy  orvosnak is, nekem mindig azt mondtak beszéljem ki stb, és mikor ezt elkezdtem mintha inkább csak rosszabb lett volna.

Offline

Nekem biztos jobb lenne nélküle csak valahogy baromi nehéz leszoknom róla. Az az igazság a moviváció és az életcél ami  mára már megkopott , a magánéletem is nagyon sivár" és elég boldogtalan vagyok , így leszokni is nehéz és sokszor van úgy nem is érdekel már...sajnos.

Online

Szerintem ez a két túlsúly nem választható szét ennyire. Pl vizsgadrukknál sokaknál a szorongás miatt hasmenése van, nő a pulzus, izzad stb. Tehát mind2 oldalon szereplő tünetek egyszerre jelentkeznek.

Offline

Szia Balázs!
Igen, én is érzem, hogy simaizom-lazító. Igaz, ez nőknél gyakran jó is, pl. havibajkor.
De a görcsös bél-gyomor is okozhat IBS-t meg refluxot, szóval akkor ez megint egy jó kis paradoxon így.
Nyugodjon meg a gyomor, de azért ne úgy, meg ne annyira.
Hát, nem kéne ezeket a szarokat szednünk... Sad csak hát nélkülük meg még rosszabb lenne talán.

Offline

Mivel a nyugattók nagy része pláne a frontin ,xanax hat a simaizmokra és azok működésére , tehát a bélrendszerre is, ezáltal lelssitja az egész folyamatot illetve elernyeszti pl a gyomorszájat ezáltal könnyen reflux, vagy IBs tüneteket produkál. Persze ez csak hosszabb távon inkább. Arról nem is beszélve hogy a másmüködést is befolyásolja egy idő után főleg a nagyobb dózis ezáltal bármi ami a májhoz köthető akár az ott termelt enzimek függhetnek ettől a gyógyszetől ,ami később gondot , betegséget okozhat. De rá is van írva a frontin/xanax papirkájára gasztroentologia bajok ...vagy valami hasonló szöveggel.

Offline

Sok sikert,blue velvet! De vigyél sok pénzt,mert drága ám!(ár-érték arányról inkább be beszéljünk...) Ajánlhatom a kineziológiát is,de te és ti biztos jobban ismeritek nálam ezeket.

Offline

Ennél több időt nem tudunk együtt tölteni, mert ált. 12 órában dolgozik, ami valójában több, és mikor itthon van, akkor aktív pihenéssel, mondhatni saját magával tölti el az idejét. Gépezik, tv-zik, alszik. Egyetlen közös program a vásárlás. Van, hogy nem is eszünk együtt, annyira más az életritmusunk, szóval inkább olyanok vagyunk, mint akik társas magányban élnek hárman, nem mint egy család.
Barátai neki egyáltalán nincsenek, mert nincs rá igénye. Nekem volna, de valahogy az utóbbi években mindenki elszivárgott, meg én is itthonülőbb lettem, mert zavart, hogy lefogytam, megőszültem, depis vagyok stb. leeresztettem sajnos.
Nagyon rá vagyok gyógyulva a családra, valahogy így maradtam abból a korszakból, amikor tényleg teljes embert kívánt a velük való foglalkozás, főleg persze a fiammal. Ez valahogy hiányzik is, nagyon sajnálom, hogy már nem tíz éves, de ez van.
Lenne időm és alkalmam is más életet is élni, mint mellettük dekkolni tétlenül, de valahogy nem megy, valami nem engedi meg bennem. (kritikus szülő?!).
Pedig így tényleg lassan becsavarodok, hogy még mindig szinte csak az ő lélegzetüket lesem, miben van rám szükség. És sokszor érzem, hogy nincs szükség, maximum kaja és házimunkák, ilyenkor jön a bőgés meg a szuicid gondolatok.
Munkákat sokszor próbáltam, de a szakmámban csak egyszer sikerült elhelyezkednem egy megbetegítő főnök mellett, 2 évig bírtam, aztán jöttek ilyen titkárnős-jellegűek (abszolut nem az én pályám, hamar lecsengtek), sokáig kerestem azután is, önkéntes is voltam, de most már nincs se erőm, se reményem, hogy találok valamit.
Igazából magamnak kellene kitalálnom valamit, mert van műhelyem (szellemi szabadf. vagyok hivatalosan), de a depi ebben is akadályoz most. Nem vagyok kreativ sem, meg az agyam is valahogy betokosodott. 
A terapban ezért reménykedem, mert úgy érzem, én magamat nem tudom kihúzni, a családot nem érdekli.

Offline

Hát a szomatizálás is ismerős Sad
Egy jobb fej hematológussal beszéltük pont, hogy attól, mert nem mutatja ki a labor stb. és azért mert "csak" pszichoszomatikus, még ugyanúgy fáj.

Offline

Szerintem az indiaiak is nagyon jók lehetnek az ájurvédikus gyógyítással (Siófokon van egy gyógyító központ). Hú, de kipróbálnám. Masszázsok, gyógyteák, alkatnak megfelelő diéta, mozgás.

Offline

A kínaiak elsikkadtak? Smile

Online

balazs45 írta:

Ugye a frontin  egy nyugtató. Beírtam, hogy "paraszimpatikus túlsúly", és találomra pl. ez figyelemre méltó:

http://www.valloagnes.hu/content/view/page:Vegetativ-zavarok/p:76-78

"paraszimpatikus túlsúly esetén emésztőrendszeri zavarok, gyomorégés, puffadás, hasi fájdalmak, IBS,  hasmenés vagy székrekedés stb. jelentkeznek"

Én erre gondolok. 

Azt értem, hogy pszichés zavarok okozhatnak emésztési gondokat. Csak azt nem, hogy a frontin ezt hogyan okozza, hogyan járul hozzá hasi panaszokhoz.

Offline

Hát nálam a szimpatikus túlsuly van,de még mennyire!

Folyton szorongok,pulzusom magam,vérnyomásom magas,vizelnem kell,szívdobogásom van,az egész veg. rendszerem fel van borulva,az orvos úgy is nevezte,hogy "vegetatív neurózisom" van.

Szar.

Én régen olyanokra is gondoltam,hogy pontosan tudjam "mérni" a szorongásomat,mindig megmérem elindulás előtt,közben,utána,stb a vércukromat,csak hát,nem akarom agyonszurkálni magam,meg egyéb.

Én mindig pontosan tudni akartam mi,mikor,hol,mennyi,hogy segítsek magamon.

A szubjektivitás annyira relatív,sokkal könnyebb a dolgod,ha leírod,vagy ha tudnád mérni a "mértéket". de a semminél a szubjektív dolog is jobb.

ábrázold függvényként a dolgokat,nálam axióma: az emberek mennyisége és a szorongásom között tök lineáris kapcsolat van,egyszerűen ha kevesebb az ember,kevésbé szorongok,de,az utóbbi időben-szerintem a folyamatos szorongás miatt,annyira mélyen van ez kondícionálva bennem-van nekem egy általam "standard" szorongásnak nevezett dolog is,vagyis függetlenül bármitől,ha kimegyek az utcára,és nincs ember,akkor is szorongok valamennyire már.....

Régebben ha kajásan indultam el otthonról,pindurit nyugodtam voltam.-para hatás.

Ma már 1 mg rivókat kapkodok be,ki tudja mit csinál az idebenn. 

 

Offline

Ugye a frontin  egy nyugtató. Beírtam, hogy "paraszimpatikus túlsúly", és találomra pl. ez figyelemre méltó:

http://www.valloagnes.hu/content/view/page:Vegetativ-zavarok/p:76-78

"paraszimpatikus túlsúly esetén emésztőrendszeri zavarok, gyomorégés, puffadás, hasi fájdalmak, IBS,  hasmenés vagy székrekedés stb. jelentkeznek"

Én erre gondolok. 

Offline

balazs45 írta:

Igen elöször csak fájdalmak jöttek. Utána már tavaly mindenféle fertőzés és ételintolerancia gond. Laktóz, fruktóz, lactulose tesztek mind pozitiv lett. Tulajdonképpen nekem az egyik öröm forrásom a reggeli kávé az édessség az evés volt egész életemben. Sosem ittam sosem dohányoztam de enni imádtam. Mióta a betegségek jöttek az orvosok egyre kevesebb dolgot engedtek. Elöször gyomorhurutom volt majd ,vékonybélgyulladás majd ételtolerancia problémák. Ez azt jelenti se gyümölcs se zöldség csak nagyon minimális, zsirosat füszereset se, kávé alkohol kizárva , édesség semmi még azokat sem amiben édesitő van(szinte mindenben van:( ,sajtok, tejes dolgokat sem ehetek. Ezek is sokat rontottak az állapotomon. De így sem javult az állapotom szóval fogamam sincs hogyan merre.

Dolgozni úgy tudok hogy magánzó vagyok ,még akkor tudtam ezt magamnak kiépiteni mikor egézséges voltam ,most már csak teritem azt a terméket amit annak idején elkezdtem budapesten. Mivel nincs főnők , kocsival szállitom kevés fizikai megterhelést jelent és csak napi 6 óra ,eltudom végezni. Ha olyan munkahelyem lenne ahol 8-du5 ig kéne dolgozni állva vagy fönök mellett szerintem már nem dolgoznék ,munkanélküli lennék.Így is sokszor rosszul érzem magam akkor hazamegyek és másnap kiszállitom vagy eltolom déluánra.

Nem mentél még el kínaiakhoz? Akupunktúrára? Ők nagyon jókat meg tudnak állapítani pusztán azzal, hogy alaposan megfigyelnek, "megnézik" a pulzusodat és aztán jöhetnek a tűk. Smile Nekem a durva gyomorfájásom teljesen elmúlt 10 alkalomtól. (Igaz, a szorongásom miatt mentem. Smile )

Online

Ezet olvasva úgy tűnik mintha szervi problémád lenne és nem lelki. 

Biztos, hogy a Frontin is fájdalmat okoz? 

Offline

Amúgy nálam a legrosszabb az hogy nem tudok pörögni. Évek óta kb 3. éve amint elkezdenék valami oylat csinálni ami fizikai ,szellemi aktivitással járna még komolyabb fájdalmaim vannak. Tudom igy elsőre hülyén hangzik ,de ez van. Nem tudom magam terhelni:( Ez lehet a legyengült ideg és test miatt is a rossz emésztés nem tudom.  Séta, kevés idegeskedés, ha jobban vagyok egy kicsit foci vagy internet a fiammal, nyáron 1-2 hét külföld, strandolás, mozi, de amúgy max. ennyi.

Offline

Igen elöször csak fájdalmak jöttek. Utána már tavaly mindenféle fertőzés és ételintolerancia gond. Laktóz, fruktóz, lactulose tesztek mind pozitiv lett. Tulajdonképpen nekem az egyik öröm forrásom a reggeli kávé az édessség az evés volt egész életemben. Sosem ittam sosem dohányoztam de enni imádtam. Mióta a betegségek jöttek az orvosok egyre kevesebb dolgot engedtek. Elöször gyomorhurutom volt majd ,vékonybélgyulladás majd ételtolerancia problémák. Ez azt jelenti se gyümölcs se zöldség csak nagyon minimális, zsirosat füszereset se, kávé alkohol kizárva , édesség semmi még azokat sem amiben édesitő van(szinte mindenben van:( ,sajtok, tejes dolgokat sem ehetek. Ezek is sokat rontottak az állapotomon. De így sem javult az állapotom szóval fogamam sincs hogyan merre.

Dolgozni úgy tudok hogy magánzó vagyok ,még akkor tudtam ezt magamnak kiépiteni mikor egézséges voltam ,most már csak teritem azt a terméket amit annak idején elkezdtem budapesten. Mivel nincs főnők , kocsival szállitom kevés fizikai megterhelést jelent és csak napi 6 óra ,eltudom végezni. Ha olyan munkahelyem lenne ahol 8-du5 ig kéne dolgozni állva vagy fönök mellett szerintem már nem dolgoznék ,munkanélküli lennék.Így is sokszor rosszul érzem magam akkor hazamegyek és másnap kiszállitom vagy eltolom déluánra.

 

Online

balazs45 írta:

Igen 10 év sok de előtte én is csak 0.25-0.5 szedtem. Nekünk más a tüneteink nekem testi fizikális fájdalmaim vannak , tulajdonképpen vándorfájások hol a gyomrom egy helyen hol a hasam fáj. Nem találtak semmi szervi panaszt ezért gondolom és az orvos is a frontin okozza illetve a lelki problémáim. Neked 4 mg dührohamaid vannak nekem 0.75 tel fájdalmaim ami szorongással párosul sokszor. Tulajdonképpen ezzel a kis" adaggal is zombi lettem , alig járok valahova nem merek sehova elmenni ,mert állandó hasi, gyomorfájásaim vannak ,valami idegrendszeri probléma. Emelni nem akarom mert igy is nagyon nyomott vagyok és sokszor csak otthon ülök és a TV bámulom. Régen próbálkoztam pszhiáterrel ,meg antidepivel de képzeld el 3 félét is adtak ,próbálkoztak de mindel az volt a probléma hogy a 3-4-5 nap mint egy örült úgy keltem ,ki akartam rohanni a világból nem tudtam utána már aludni sem enni.....szóval 1 hétig birtam őket szedni....azóta feladtam ezeket. Néha vannak jobb napjaim meg hetek de összességében vegetálok sajnos. Pedig élhetném az életet van jó munkám , pénzem ,kocsim , lakás....mégis.....nem tudok normálisan müködni . Elöször prszhiésen jöttek a bajok aztán már a  testi tünetek. 2 éve úgy élek mint egy "rákos" beteg olyan fájdalmakkal néha ,már ezon nevetek magamban többet szenvedek mint ők mert legalább azok hamarabb belehalnak. 180 cm erős férfi voltam most 63 kiló vagyok ...mint egy zombi. Próbáltam orvosokhoz járni gasztro, pszhio de semmi nem segitett adták egymás után  a gyógyszereket semmi sem segitett. Sajnálom hogy neked is ilyen az életed ,mások a tünetek tudom de piszok szar így élni tudom . Pedig van egy fiam akiért érdemes . Tavaly eljutottam egy terápiás közösségbe a "hely" a neve de végül azt is feladtam. Jobban lettem mielött elindult volna az egész ,majd visszaestem.

A fájdalom miatt nem tudsz olyan életet élni, amilyet szeretnél? Vagy más tünet is akadályoz ebben? 

Hogy tudsz így dolgozni?

Online

Ez így eléggé ingerszegénynek tűnő helyzet, ami valóban nem segíti, hogy jobban legyél. 

Van arra esély vagy megoldási lehetőség, hogy a férjeddel több időt tudj tölteni? Talán a hasznos elfoglaltságok, másokkal töltött idő könnyebbé tehetné ezt a szitut.

Nem találsz munkát vagy nem érzed munkaképesnek magad? Vagy nem is szeretnél dolgozni?

Offline

Nem csak xanax, ez csak kiegészítő. Napi 3× valamennyi (hetente csökken 0,25 mg-mal most a kiinduló dührohamra kapott 4,5-ről), pár hónapja, kiindulásképp 1,5 mg, ez pár éve így ment, és félek, hogy ragaszkodik ehhez a doki, pedig le akarom tenni, már nem segít. Nekem is megszokta a szervezetem, szerintem már csak árt.
Szedek még este 100 mg retard quetiapine-t, meg éjszaka altatót+ kis quetiapint, ez így bevált.
Ja, meg bivalyerős D-vitamint és C-t.
Nekem a legrosszabb a paroxetine volt, bár evvel indítottam depis "pályafutásomat" 20 éve, akkor éppen segített. Akkor csak este volt 0,25 Xanax. Régi szép idők!
Az áter szerint valamiféle csapdában vagyok, lassan 20 éve házas, egy szerető, ám a lekizésemet és pszichés állapotomat meg nem értő férjjel, aki sosincs itthon ill. ha itthon van, sosem megyünk sehova, nem csinálunk semmit, és egy nagykamasz, most a lenehezebb korban (17,5) lévő fiúgyerekkel. Régóta munka nélkül, egyetemi diplomával, szakmával, nyelvvizsgával (evvel nem hencegni akarok, csak nem tesz túl jót ez sem a depinek, az önbecsülésnek, azért írom le).
Az eredeti családomat most nem taglalom, de alkoholista kodependens család egyke gyerekeként nőttem fel, iszonyú elvárásokkal és iszonyú nagy leszarások közepette. Nem volt gyerekkorom, mert hamar "anyuka pótházastársa" lettem apám piálása miatt.
A lógus sokat segít, az áter nagyon rendes, de ő igazi orvos, aki természetesen kezelhető biológiai-kémiai problémának is tartja a helyzetet. (a családom tele van bipolokkal, kiv. az én szüleim, ő ezt is komolyan veszi).
Most a lógus abban segít a sématerápiával remélem, hogy ne legyek ennyire beszűkült, izolált, semmi tevékenységgel élő, ki nem mozduló, egyre öregedő és fáradó, becsavarodó egyén.
 

Offline

Igen 10 év sok de előtte én is csak 0.25-0.5 szedtem. Nekünk más a tüneteink nekem testi fizikális fájdalmaim vannak , tulajdonképpen vándorfájások hol a gyomrom egy helyen hol a hasam fáj. Nem találtak semmi szervi panaszt ezért gondolom és az orvos is a frontin okozza illetve a lelki problémáim. Neked 4 mg dührohamaid vannak nekem 0.75 tel fájdalmaim ami szorongással párosul sokszor. Tulajdonképpen ezzel a kis" adaggal is zombi lettem , alig járok valahova nem merek sehova elmenni ,mert állandó hasi, gyomorfájásaim vannak ,valami idegrendszeri probléma. Emelni nem akarom mert igy is nagyon nyomott vagyok és sokszor csak otthon ülök és a TV bámulom. Régen próbálkoztam pszhiáterrel ,meg antidepivel de képzeld el 3 félét is adtak ,próbálkoztak de mindel az volt a probléma hogy a 3-4-5 nap mint egy örült úgy keltem ,ki akartam rohanni a világból nem tudtam utána már aludni sem enni.....szóval 1 hétig birtam őket szedni....azóta feladtam ezeket. Néha vannak jobb napjaim meg hetek de összességében vegetálok sajnos. Pedig élhetném az életet van jó munkám , pénzem ,kocsim , lakás....mégis.....nem tudok normálisan müködni . Elöször prszhiésen jöttek a bajok aztán már a  testi tünetek. 2 éve úgy élek mint egy "rákos" beteg olyan fájdalmakkal néha ,már ezon nevetek magamban többet szenvedek mint ők mert legalább azok hamarabb belehalnak. 180 cm erős férfi voltam most 63 kiló vagyok ...mint egy zombi. Próbáltam orvosokhoz járni gasztro, pszhio de semmi nem segitett adták egymás után  a gyógyszereket semmi sem segitett. Sajnálom hogy neked is ilyen az életed ,mások a tünetek tudom de piszok szar így élni tudom . Pedig van egy fiam akiért érdemes . Tavaly eljutottam egy terápiás közösségbe a "hely" a neve de végül azt is feladtam. Jobban lettem mielött elindult volna az egész ,majd visszaestem.

Online

Most csak Xanaxot szedsz?

Én hozzád hasonlóan nem tapasztaltam hatásosnak az antidepiket. Depresszióra és szorongásra sem.

A nyugtató hat, de mindig emelni kellett ahhoz, hogy ne csökkenjen a hatása. Gondolom, hogy veled is ez történt. 

A depressziónak, szorongásnak mennyi köze van ahhoz, hogy problémás a viszonyod a családdal. (Jól emlékszek?). Erre van valamilyen ötlete a lógusnak.

Mennyire tartja biológiainak/kémiainak a depressziót? Mennyire személyiségproblémának? Vagy a helyzet a gond és szenvedsz tőle? 

Sztem az első esetben van inkább realitása, hogy hasson az antidepi. A másik kettőben sztem nem sokat lehet várni a gyógyszertől. Max nyugtató tudja kicsit elnyomni a rossz érzéseket.

 

 

 

 

Offline

Szia!
Kösz', hogy írtál, én néha itt elvekengek magamban, sajnálgatom magam, tudom, hogy ettől nem lesz jobb... Sad Igazából nem is vártam választ.
10 év, húha. Na, én ugyan most tényleg sokat szedek a Xan.-ból, de úgy kábé 2-3 éve folyamatosan, előtte csak néha-néha, meg voltak hosszabb kihagyások.
Régi motoros vagyok, szinte az összes nyugtatót kipróbáltam már (persze orvos adta) még a Xanax volt a legjobb, az antidepik sajnos nem hatnak rám, ebből is alig van olyan hatásmechanizmusú (ha van egyáltalán?!), amit az elmúlt 20 évben ne próbáltam volna ki. Mindegyiknél megvolt a türelmi idő, kábé 8 hét és akkor mindig kiderült, hogy nem ér semmit, illetve ártalmas.
A maximum 4,5 mg is megvolt X.-ból, mikor elkezdtem terápiába járni és váratlan dührohamok törtek rám, akkor kellett, most ezt csökkentjük folyamatosan. Én el szeretném hagyni, félek, hogy az orvos nem mer napi 1,5 mg alá menni, pedig szerintem nincs már rá szükségem, mert ugyanúgy szorongok vele is
Szedtem én már antipszichotikumot, hangulatstabilizálót, szóval sajnos ezek nem újak.
Az orvos még bizakodik (1,5 éve van egy új, előtte nagyon sokáig ugyanaz volt vagy éppen senki és semmi gyógyszer), jövő hétre kitalál megint valamit.
Én már félek, egyre reménytelenebbnek érzem a helyzetet, bár talán a pszichoterápia lassan beindul hatásban, pár hónapja járok csak.
(Nekem is volt olyan, hogy azt hittem, gyomorfekélyem van, de szerencsére ez átmeneti volt, valaminek a mellékhatása).
Te jársz terápiába is?
Szép estét! (már ha lehet ilyet mondani ezután az ítéletidő után).
 

Offline

Én is Frontint szedek lassan 10 éve. Depresszióra nem igazán jó a xanax , frontin a bőgés inkább depire utal. Sajnos ez a gyógyszer tönkreteszi az embert totlisan. Persze kis dózisban lehet szedni nagyobban már sajnos komoly személyiségi és hangulati változásokat eredményez. Saját tapasztalat. nekem még az emésztésem is tönkre ment a gyógyszertől.A 3.75 az 3.7 mili?  mert az tényleg brutál sok. A 3x 0.25 , 1 mg még elmegy. Antidepivel nem próbálkoztál?

Offline

Panaszkodok.
Egész nap szinte bőgök és nem tudom, miért, ezen aztán meg még jobban bőgök, hogy még szinte okom sincs. Nem tudok semmit sem csinálni, ami egy kicsit kikapcsolna. Arról már rég lemondtam, hogy valami örömet okozzon.
Attól mert leírom, sem lesz jobb. Várom a nap végét, mást nem tudok.
Szerintem ez a rohadt Xanax már paradox módon hat. Még mindig sokat szedek, mert csak 3,75-re tudtam eddig lemenni. Bezzeg felmenni 4,5-re "gyerekjáték" volt, az is csak egy rövid ideig volt jó.

Offline

Szépen kérem Írjon olyan aki Miagent v. Tolvont szedett valaha !!!  

 

( ez Mianserin hatóanyagú antidepresszáns.) .

Offline

Szia Reggina!

Van a környékeden olyan pszichológus, akihez elmehetnél és kibeszélhetnéd ezt?

Sokan élik át ezeket az érzéseket, de segít, ha egy szakember támogat abban, hogy kicsit rendet rakj magadban, és kiönthesd a lelked.

Offline

Reggina írta:

Sziasztok,

Még sose irtam ide, de most úgyéreztem ideje, hogy megértsem nem vagyok annyira egyedül ahogyan most érzem magam. Práv évvel ezelőtt volt egy elég mély depresszióm, voltam orovsonál minden, de sose kaptam igazán tőle segítsíget. Azt hittem kigyogyultam  belőle, de valójában sosem, csak tettem, hogy jól vagyok 2évig csináltam míg mostanra minden megváltozott mert kifakadt belőlem a sok elnyomot fájdalom. Jelenleg ott tartok, hogy elég erős dürohamaim vannak, vagyis inkább ugymond, hogy minden kis dolgok felhúzom magam oly anyira, hogy megbántok másokat azzal és ez által magamat is bántom, hogy másokat bántok a szavaimmal. Azt mondják változak meg, hogy az, hogy nem vagyok jól lelkileg, de kifogás arra, hogy viselkedek, de nem tudom kontrolálni magam, mintha nem én lennék, mintha üres lennék és a lelkem már rég halott lenne, nem érdekel semmi úgy igazán, hiszen semmi sem tesz boldoggá. Nagyon sokat csalódtam másokban a barátaim azt mondják veszitenek el engem, mert nem értik mi történik velem és már én sem. Most érzem magam igazán egyedül, úgy érzem kezdek megbolondulni itt köztük és nem vagyok jól nagyon nem. Azért írok mosti ide mert már nincs ember kiben eléggé bíznék ahoz, hogy ezt elmondjam neki, mert mikor megtetem máshogy néztek rám, és ez fájt. Mit tesz az ember akkor, ha nem számít neki már semmi lassan? Elmegy orvoshoz és aztán jobb lesz? Újra meg újra végig futni ugyanazokat a köröket, tényleg erről szól a depresszióban szenvedő emberek élete? Normálisak vagyunk? Mert én már úgy érzem nem vagyok az mert mégha van is vágyam akkor sem vagyok képes már harcolni érte.

Szia!

Sajnálom, hogy nem vagy jól! Igen, keress egy jó pszichiátert és egy jó terapeuta sem lenne rossz. Smile Aztán olvass vissza egy kicsit, vannak nagyon egyszerű dolgok, mint napsütés, omega3, mozgás, és igenis, KAPCSOLATOK. Hidd el, ha csak egyetlen egy embernek nagyjából meg tudod mutatni, hogy mit érzel, már lehet, hogy egy kicsit érteni fog. Kereshetsz neki szakirodalmat is. Egy gondolkodó, érző, empatikus lény VALAMIT megért ebből. Ha azt megértik, hogy vannak mozgássérültek, szellemi fogyatékosak, akkor ezt is meg kellene érteniük. Bár sok illúzióm nekem sincs, a mh-emről a hiányzásaim miatt most rúgtak ki, úgy, hogy a főnököm "kényeztető pihenésnek" nevezte a betegszabim, úgy, hogy ő műv. terapeuta (de nincs pszi végzettsége amúgy).

A depresszió azért nagyon rossz, mert az embernek rémes gondolatai támadnak magával kapcsolatban: semmit nem érek, hülye vagyok, nem tudok ezt-azt csinálni (dolgozni, szórakozni, sportolni, örülni), eltávolodtam a barátaimtól, nem ért meg senki, elbasztam az életem, mindenki más ügyes-okos-szép csak én nem, blabla. NAGYON nehéz ebből kimászni, de remélem, nem lehetetlen.

Nekem a depi mellé még egy jó kis szorongás is társul, így kapcsolatokat fenntartani, újakat kialakítani, bárhová elmenni óriási nehézség (ha éppen nem lehetetlen).

 

 

 

 

Offline

Sziasztok,

Még sose irtam ide, de most úgyéreztem ideje, hogy megértsem nem vagyok annyira egyedül ahogyan most érzem magam. Práv évvel ezelőtt volt egy elég mély depresszióm, voltam orovsonál minden, de sose kaptam igazán tőle segítsíget. Azt hittem kigyogyultam  belőle, de valójában sosem, csak tettem, hogy jól vagyok 2évig csináltam míg mostanra minden megváltozott mert kifakadt belőlem a sok elnyomot fájdalom. Jelenleg ott tartok, hogy elég erős dürohamaim vannak, vagyis inkább ugymond, hogy minden kis dolgok felhúzom magam oly anyira, hogy megbántok másokat azzal és ez által magamat is bántom, hogy másokat bántok a szavaimmal. Azt mondják változak meg, hogy az, hogy nem vagyok jól lelkileg, de kifogás arra, hogy viselkedek, de nem tudom kontrolálni magam, mintha nem én lennék, mintha üres lennék és a lelkem már rég halott lenne, nem érdekel semmi úgy igazán, hiszen semmi sem tesz boldoggá. Nagyon sokat csalódtam másokban a barátaim azt mondják veszitenek el engem, mert nem értik mi történik velem és már én sem. Most érzem magam igazán egyedül, úgy érzem kezdek megbolondulni itt köztük és nem vagyok jól nagyon nem. Azért írok mosti ide mert már nincs ember kiben eléggé bíznék ahoz, hogy ezt elmondjam neki, mert mikor megtetem máshogy néztek rám, és ez fájt. Mit tesz az ember akkor, ha nem számít neki már semmi lassan? Elmegy orvoshoz és aztán jobb lesz? Újra meg újra végig futni ugyanazokat a köröket, tényleg erről szól a depresszióban szenvedő emberek élete? Normálisak vagyunk? Mert én már úgy érzem nem vagyok az mert mégha van is vágyam akkor sem vagyok képes már harcolni érte.

Online

Szia koszonom es igen kinn elnek itt is fizetem a gyerektartast amit otthonrol Nehez lenne ezert irtam hogy talan becsben vagy a hatar mellett☺

Offline

Szia! Kívánom neked, hogy az álmod teljesüljön, és rátalálj életed párjára. Írtad, hogy neked is hazahúz a szíved, gondolkodtál már a hazaköltözésen? A gyerekeid is kint élnek? Igazad van abban, hogy kint mi mindig is idegenek leszünk, soha nem fogunk közéjük tartozni. 

Offline

Szia Eszter! Hát, számomra pont a munkavállalás a legnagyobb félelem, semmitől nem félek ennyire, mint ettől, ez egy legyőzhetetlen akadály számomra. Erről már többször írtam, még az első munkanapig sem jutok el, mindegy milyen munkáról van szó, mindegy, milyen munkahelyről, már sokszor túl estem ezen, amikor eljön az első nap, és menni kellene, fizikailag annyira rosszul leszek, hogy képtelen vagyok kimenni a lakásból és nekivágni, egyszerűen nem megy.

Online

Hello tipka orulok hogy bevalt a gyogyszered en escitalopram ot szedek depressziora es nekem is bevalt csak igy tovabb hany gyogyszert probaltal elotte?

Offline

sziasztok. 1 hónapja szedek Miagen-t és nagyon jó eddig ez vált be csak...

Online

Szia Layuda orulok hogy ugy alakul az eletetek ahogy szeretned es remelem otthon anyagi biztonsagra is leltek ami a te szempontodbol sem mellekes legalabbis a sajat peldambol kiindulva .en ausztriarol tudok neked meselni nekem nincs osszehasonlitasi alapom engem csak ittkinnt kezeltek de tiszta Korhaz udvarias szemelyzet jo kaja es nekem a gyogyszereket is eltalaltak.az mas kerdes hogy ez tobbszaz euromba kerult.a masik amiben eszternek igaz a van az izolaltsag udvariasak haverkodnak de soha nem fogsz kozejuk tartozni as unio kertem szepen a monarchia Mai valtozata csak dolgozz.....nekem is hazahuz a szivem hogy megtalaljam a lanyt aki a parom lehet lehet a hatar m ellett...Nem ma nem holnap .....csak Magyar legyen es szeressen meg fogom talalni????

Online

Szia Eszter koszonom a dicsero szavakat bontogatom a szarnyaimat de azt hiszem eme dicseret elsosorban teged illet tudom volt egyket komoly hullamvolgy as eletedben es ennek ellenere helytalltal mint anya es amit ertunk teszel itt a buran azert csak koszonetet mondhatunk es ezt mindnyajunk neveben mondhatom a gyerekeim 9 es 11 evesek egy kislany egy kisfiu most a torteket tanuljuk a fiammal nem is olyan egyszeru☺most nincs job a anyuval neki uj elettarsa van es hozzam akar koltozni????minden nap a szobaszunetben egy oracskara el tudom oket hozni aalig varom hogy szabadnapos legyek megnezzuk a halalos Iramban 8 at az a kedvenc sorozata.akbar neked is koszonom a jo tanacsot Megvarom as Elso k erdest es akkor felelek ra mivel honapok ota r endben vagyok es remelem ez igy is marad

Offline

Szia layuda!

örülök, hogy úgy érzed, vége lesz a megpróbáltatásaidnak. Az izolálódás az egyik legrosszabb dolog, ami történhet velünk, és valóban minden negatív tüneteten erősen ront.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy aki dolgozik kint, az inkább talál értelmet és energiát a kinti létben. Tehát nem biztos, hogy minden pszichés betegnek itthon kéne maradnia. Az _értelmes tevékenység_ az, ami szinte mindenkinek segít, akármilyen országban vagy is. Nyilván az értelmes tevékenységhez hozzátartozik egy emberi közeg is, akik között úgy érezheted, hogy van értelme annak, amit csinálsz, akik pozitív visszajelzést adnak. 

Offline

Az, hogy külföldön jobb szakemberek vannak, csak akkor igaz, ha magyar orvos lát el, a német orvosok tudása hagy kivetnivalót, nem elég felkészültek, sokszor tapasztaltam és másoktól is ezt hallottam, hogy csomószor ott állnak, és fogalmuk sincs, mi a baja az embernek vagy hogyan kéne kezelni az adott problémát. Nekem pl van olyan problémám, amit viszek haza, és majd otthon vizsgáltatom ki, mert itt évek alatt nem voltak képesek rájönni, hogy mi bajom. Viszont magyar orvossal is van hasonló rossz tapasztalatom itt kint, de az tény, hogy ez elenyésző a németek hozzá nem értéséhez képest.

Offline

Szia Poisonkid! Egyetértek veled, valóban nagyon nehéz végigcsinálni idegen országban, és nem csak azért, mert nyelvi problémák vannak. Én is külföldön élek 7 éve, Németországban, és nekem az is nehézséget okoz, hogy elejétől fogva utálok itt élni, nem tudtam megszokni, idegennek érzem itt magam, hontalannak, nagyon hiányzik Magyarország, a szülővárosom, az otthonom, az otthoniak, sokat romlott az állapotom, sokkal jobban bezárkóztam, dominánsabb lett a szocfóbom, az agorafóbiám, a depresszióm. Nekem is vannak nyelvi nehézségeim, ami nagy akadály sokmindenben. Véleményem szerint nem szocfóbosnak, nem agorafóbiásnak való külföldre költözni, még egy egészséges embert is próbára tesz, de nekem anno nem volt más választásom, kénytelen voltam kijönni. Szerencsére ennek nemsokára vége, már csak augusztusig kell kibírnom, és végre költözünk haza. El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok ettől, nagy megkönnyebbülés, erre vártam 7 éve. 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//